Morcosságom oka: Spóra

Ez a bejegyzés nem kritika akar lenni. Ez csak az én fájdalmas felhorkanásom egy borzasztó olvasásélmény után.
Én tényleg naív ember vagyok, nekem eddig az Európa Könyvkiadó a minőséget jelentette. A legkedvesebb könyveimet ennek a kiadónak köszönhetem.
Most viszont nem is tudom, hogy mit mondjak.
Joe Hill: Spóra című könyve számomra a kínszenvedés és a csalódottság hovatovábbja. Mikor tűnt az az Európa, amit én szerettem? Valahol valami kimaradt az életemből, elkerülte a figyelmemet? Vagy csak régen vettem könyvet a Kiadótól?
Engem igenis bosszant, ha a mondat végi pont után a következő mondat nem nagybetűvel kezdődik. És bosszant az is, ha szóköz marad ki valahonnan. Bárhonnan. Tudom, ez a mai rohanó világ, meg a napkitörések, de azért na. A látens vevői / olvasói igényeim igenis kívánják ezeket az apró dolgokat.

A történet nagyon egyszerű, a szöveg nagyon hosszú, és irtózatosan túlírt. Mondhatnám, hogy apja fia, de nem teszem, hiszen egyrészt nem akarok köztük párhuzamot vonni, másrészt mert nem érdemes. Én Kingnél sosem éreztem a túlírást, mert szeretem a dolgait, másrészt ez Joe Hill, és őt kell a helyén kezelnem. Elhiszem, hogy irtózatosan hatalmas árnyékot vet rá az apja, ami mögül kilépni nagyon nehéz lehet. King, a túlírás királya két mondattal le tudná rendezni azt, amit Hill negyven oldalon sem tud. Szóval szerintem nem az oldalak számának növelésével kellene próbálkozni.
A karakterek érdekesek is lehetnének, ha nem vesznének el a rengeteg utalás, kikacsintás, sehováse menés, túlokoskodás és hivatkozás között. A szöveg szájbarágósságról már nem is akarok írni. Eddig se szerettem Mary Poppinst, de a Spóra után már nem is fogom.

Angolul nem olvastam a könyvet, és nem is fogom, mivel nincs olyan szinten az angolom. A magyar szöveg olvasása közben folyamatosan azon járt az eszem, hogy ez nem magyarul van. Ez angolul van. Mintha a „magyarítás” kimaradt volna a fordítás során. Azt hiszem, „és” mérgezést kaptam...

Pár kedvenc mondat:

Az járt a fejében, hogy legalább Allie – a ruganyos, sportos Allie – keresztüljuthat esetleg a tetőn, és le egy ereszcsatornáig, és onnan lelógathatja magát a fal mellett, és lehuppanhat. Hatalmas füst lesz és lárma, talán elengendő, hogy esélye legyen elérni az erdőt, és fedezékbe húzódni.

A férfi karon forgta, és bevonszolta a lépcsőfeljáró füstös félhomályába, és kaptatni kezdtek együtt, el a kiáltozástól és a nevetéstől és az énekléstől, és mindenekelőtt: el a sikolyoktól, amelyek egymással összefonódva szálltak fel egy végső, szívbe markoló refrénben, a harmónia záró aktusaként.

Jamie térdelt, a halott őrszem puskáját a kőkorlát tetejére támasztotta, célzott. A puska csettenve elsült.

Allie puskája cserdített.

Gilnek kissé ki volt gombolva az inge, Renée pöndörödő ujjai a mellkasán, az arca a vállára hajtva.

Kedvenc szavaim: bikaviador, döndül. A döndül szó vagy tízszer kerül felhasználásra, nem számoltam meg, arra már nem volt lelkierőm.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2019-02-01 17:19 Kentaur

Kentaur képe

Jaj.
Joe Hill bevezető műveit szerettem, nem volt olyan istenkirály, azonnal levesz a lábamról-féle, de azért jó volt. Ami hibákat mondasz, valószínűleg mind a rossz fordítás, illetve egész pontosan a lektor hiányára utalnak: ez így egy nyersfordítás, amin még háromszor át kéne menni, kétszer a műfordítónak, és legalább egyszer egy angolul jól tudó lektornak, hogy magyarba ültesse.
Ez nagyon tud fájni, amikor ilyennel találkozik az ember, én is futottam már bele hasonlóba. :-(
A legszomorúbb az egészben, hogy nagy valószínűséggel nem is az író hibája (talán még a túlírás sem!), de rajta fog csattanni, mert az életbe nem olvassák egy csomóan emiatt.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2019-02-01 18:17 Sren

Sren képe

Rég jártam erre, ritkán is fogok, de Te azok egyike vagy, akiért megnyomom a „Belépés” gombot (aztán tőlem jöhet a „belterjes, részrehajló”-duma, ezen már ezer éve túl vagyok).

Viszont gőzöm sincs, hogyan érveljek a Spóra mellett úgy, hogy az ne tűnjön olyannak, mintha görcsösen védeni akarnám a szerzőt. Ugyanis, ahogy Apja, ő sem szorul rá.

Ezért aztán inkább kiborítok ide mindent, amit gondolok, aztán majd kiválogatod, jó?:)

Először is, nagyon fontos, hogy valóban sok minden elveszhet a fordítás során, és sok minden hülyeség meg bejöhet. Ez van, haladunk az őrült korral, és visszasírjuk Bihari Gyuri bácsit – mert a fordítás ráérzés kérdése is, nem csak nyelvtudásé. Gyuri bácsi még érezte Kinget, és sok minden mást, amit fordított… És tisztelte annyira mindkét nyelvet, hogy ne jöjjön újdonatúj, látszólag ifjonti hévvel imponáló, valójában pedig nevetséges, oda nem illő szavakkal… De hol vannak már a Régi Öregek?... Finom árnyalataikat rég maga alá gyűrte a sok okoskodó megmondóember… Na, hagyjuk is ezt, ez van, ezt kell szeretni, de sokan nem szeretjük, istenem, so what?:(

Joe, és apja árnyéka?
Nálam nagyon, de nagyon magas mérce önmagában az is, hogy egy ilyen apa mellett felnőni, és ÍGY eredetit alkotni. Még csak megpróbálni is! Le a kalappal!

Nagyon sokan szenvedünk időnként akut „demármindentmegírtak”-szindrómában. Mind tudjuk, mekkora gát ez.
Mit mondjon akkor az, akinek világhírű író az apja, aki már tényleg szinte mindent megírt?... Hány novella, elbeszélés, regény, sőt regénytitánok – de ha csak az „apraját” nézzük is, ahány novella, annyi sziporkázó ötlet, annyiféleség?

És Joe ezzel együtt is vállalta, és igenis kinőtte magát. NEM apja hátán mászott fel az uborkafára. Még nevét sem kommunikálta, nehogy ez alapján ítéljék meg. Egyik legfőbb ügynöke tíz év (!) után tudta meg, mi az igazi neve… Pfff, nem semmi!

A Spóra.
Szerintem ezt érdemes önmagában szemlélni, és véletlenül sem asszociálni King Papa Végítéletére – vagy ha igen, csakis azért, hogy kipipálhassuk, hogy a Végítélet alapján a Spórában Joe mi mindent NEM tehetett meg.

Azért ez rohadt nagy feladat lehetett – ilyen beszűkített mozgástérrel ekkora apokaliptikus regényt írni.

És minden ott van benne. A tisztelgés apja művei előtt. A tisztelgés Ray Bradbury előtt. ÉS mindezt úgy, hogy NEM lehet ezekkel közös nevezőre hozni.

Neeem, én sem kedveltem a Spórát. Még csak kétszer olvastam ki. De már a vágy, hogy újra elővegyem, sokat jelent. A gyatra fordítás ellenére is: a lényeg átjön. Én éreztem a számban a köveket.

A NOS4A2-t viszont nem tudtam, csak egyszer elolvasni, és nem is vágyom rá, hogy újra elolvassam. Azért ez régen rossz.

Pedig én már érzem a „joehilles” aromát, ami garantálja, hogy a srác (srác, na, jól van, velem egyidős…) minden könyvét meg fogom venni. De a NOS4A2-t akkor sem vágom, na.
Valószínűleg Te a Spórával vagy így.

Aztán ha az ember szőrborzolva berzenkedik egy műtől, akkor bizony minden hibát meglel benne… :D

(Van egy régi írásom, a Lélekalja. Benne egy gyilkosság során a tőr "dobbanva" állt meg az áldozat homlokcsontjában. Akkori lektorom épp csak a fejemet nem vette a szokatlan kifejezés miatt - de nem és nem tudtam engedni. A "dobbanva" maradt. Csak így tudtam érzékeltetni a tompa becsapódás hangját, érzetét. Sokan biztos utálták. Aki nem utálta, annak tán fel sem tűnt. :) )

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2019-02-01 18:53 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,

Köszi szépen az összefoglalás, teljesen egyet is értek veled. Valóban, a Spóra nem az én könyvem Hilltől. :) A NOS4A2 viszont igen. Nekem tetszett.
És tetszet a Locke & key - Kulcs a zárját 1 képregény is, bár nem az én világom a rajztstíus, de az első három oldal után berántott az egész.
A Szarvak is bejött. Igazából úgy voltam vele évekkel ezelőtt, hogy nem fogok Joe Hill-t olvasni. Még nem. Nem akartam csak azért Hillt olvasni, mert éppen akkor Kingtől nem jött ki semmi. Nem pótlékként akartam rá tekinteni. Szerintem tudod, hogy mire gondolok.
Aztán egyszer este a tévében a vad kapcsolgatás során megállított egy kép: Harry Potter szarvakkal. Mondom, miezmiez, de érdekes. :) Tetszett a film, aztán elolvastam a könyvet is. Akkor azt mondtam, hogy ez nem rossz, jó gyerek ez a Joe, szeressük. Ahogy az eredeti bejegyzésemben is írtam, direkt nem hasonlítom össze apját és a fiát. Sosem akartam, el akartam választani és el is fogom választani őket egymástól. Semmi értelme sem lenne a hasonlítgatásnak meg a naperszézésnek. King az King.

De a Spóra jelenlegi kiadási minősége továbbra sem elfogadható számomra. Ne legyenek már igénytelenek, én sem vagyok az. Igényem van a minőségi kiadásra. És a csiricsáré borító nem pótolja a fordításbeli és egyéb hiányosságokat.
Honlnap nekiesek a Szív alakú doboznak, utána pedig A ​magas fűben / Teljes gázzal fog következni.

Bihari György szerintem is az egyik legjobb King fordító.

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

szo, 2019-02-02 16:49 Dana

Dana képe

Bármilyen jó is a történet, teljesen tönkre tudja tenni a lektorálás hiánya. Moldova György úr utolsó riportkönyvében is tapasztaltam hasonlót, és számomra nagyon elszomorító. Azt egy kevésbé ismert kiadó adta ki, ha jól emlékszem, de erre nem esküszöm meg fejből. Akkor azt beszéltem egy ismerősömmel, hogy Moldova úrnak valószínűleg kisebb már a támogatottsága, nem telik a lektorálásra, de... ajj, akkor is nagyon szomorú. Elrontja az olvasásélményt.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2019-02-02 17:49 Roah

Roah képe

Szívből sajnálom a csalódottságodat.

Fogadd együttérzésemet.

A magyarosítás kifejezetten hungarikum, szerintem.

Nem pusztán az a lényeg, hogy egy fordító, egy műfordító mennyire ismeri az idegen nyelvet, szerintem, hanem az, hogy mennyire ismeri a sajátját, az anyanyelvét.

Nem tartom magamat sovinisztának, de úgy vélem, a magyar nyelv egy varázslat, különös varázserővel, energiával, sok-sok mindent nem is lehet tanítani belőle, mert a magyar nyelv egy életérzés - ha ez az életérzés nincs benne a fordításban, az fájdalmas űrt hagy maga után.

Nem számít, hogy ki az elkövető, King, Hill, Martin, Banks, Rajaniemi, Burroughs, Rice, és még sorolhatnám, ha a magyarosítás hiányos, felszínes, helytelen, megszűnik az illúzió, hisz' nincs varázsa, nincs szíve - ha nincs szíve, lesz hibája, egyik a másik után.
Hogy is van az a mondás? Nem vagyok formában még, szóval lehet, hogy pontatlanul idézek:

"Nincs benne sok hiba, benned kevés a szeretet"

Hát ilyen a nyelv ereje, így látom - a magyar nyelvé különösen. A magyar érzékeny erre - mondhatni, ez az egyik leggyengébb pontja szerintem ennek nemzetségnek.
Az anya-nyelve.

A magas színvonalú magyarosításban nem számít szerintem, hány soros egy nyomtatott mondat, még a sztori sem, semmi sem, mert nem csak a vérben van, hanem a mentális világban is.

Csalódottságra udvariasan ajánlom, hogy fogj kézbe olyan kötetet, ami közel áll a szívedhez.
Bármit.
Akármit.
Olyat, amit mindig szerettél olvasni.

Hm? :)))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2019-02-12 11:20 Dokesz

Dokesz képe

King a túlírás királya? Hmmm...
Érdekes felvetés. Amikor tizenöt oldalon keresztül kitér valami jelentéktelen dologra, aminek a történet szempontjából semmi jelentősége akkor az túlírás? Nyilván az. Ha azt a tizenöt oldalt tátott szájjal, mosolyogva, esetleg harsányan felkacagva olvasod, akkor is túlírás?

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"