Henry Wadsworth Longfellow: A Fekete Lovag

Pünkösd volt, az öröm ünnepe
Mikor erdők és mezők félretesznek minden szomorúságot
Így kezdte a király és szól ő:
"Így a csarnokokból
az ősi hofburg falaiból
egy buja tavasz tör

Dobok és trombiták visszhangoznak hangosan
Integessétek a karmazsin zászlókat büszkén
Az erkélyről a király nézett
A lándzsák játékában
estek a lovagok
a király rendíthetetlen fia előtt

A harc akadályához
Lovagolt végül egy fekete lovag
"Lovag uram! Nevedet és
címerpajzsodat mondd!
"Beszélnem kellene itt
Ti állni fogtok döbbenten félelemmel
én vagyok a herceg a hatalmas lengéssel

Mikor ő a küzdőtérre lovagolt
Az ég boltozata feketévé nőtt ködökkel
A kastély elkezdett ringani
Az első csapásnál
Esett a fiatal nyeregkápából
Nehezen emelkedett a sokkból

Sípok és mélyhegedűk hívták a táncosokat
Fáklyafény keresztül a magas csarnokokon pillantottak
Hullámoztak egy hatalmas árnyékot be
Nyájas móddal
Kérte a hajadon kezét
Vele tánc vette kezdetét

Táncolt fekete vas ingben
Táncolt furcsa és sötét ütemben
Hűvösen ölelte őt végtagjaival körbe
Mellről és hajról
Leestek tőle a becsületes
Virágocskák, kifakultan, a földre

A fényűző banketthoz jött
Minden lovag és minden dáma
Közben fiú és lány mind megzavarodtak
Bánatos elmével
Az ősi király hátradőlt
Nézte őket csendes gondolattal

Sápadt a gyermek, mindkettő nézett
De a vendég egy serleget vett
"Arany bor egésszé fog tenni téged
A gyermek ivott
egy udvarias köszönetből sokat adott
"Ó ez a korty nagyon hűvös volt!"

Mindegyiket az apja mellére ölelte
Fia és lánya, és az arcuk
Színtelen nő teljesen
Bármelyik is
Néztek: a félelem-ütött apa szürke
Szemlélte gyermeke hal meg

"Jaj! Az áldott gyermekek mindketten
Elveszed fiatalok örömét
Vigyél engem is, az örömtelen apát"
Szólt a zord vendég
Üreges , barlangos melléből
"Rózsák a tavaszban, begyűjtöm"