A méret a lényeg?

Ha irni akarsz egy könyvet, legalább tizennégy történeted kell, hogy legyen. Olyan, ami a főhőssel - vagy a környezetével - többé -kevésbé megtörténhet. Nyilván eddig ez nem egy nagy felismerés. Vajon a nyolcszáz-ezerkétszáz oldalas könyvekben hány történet van? Én nem nagyon olvasok ilyen hosszú könyveket, egy két tapasztalat szerint az irás vagy ismétlés, vagy redundáns, vagy nem egy könyv. Mi az oka annak, hogy mégis nagy olvasottsága van a végtelenül hosszú könyveknek, és aki irja, hogyan tudja magát "történetben" tartani? Voltaképpen azt is szeretném, ha ajánlanátok olyat, ami érdemes végig olvasni a végtelen hosszúsága mellett, vagy ellenére. Klasszikust nem ér mondani, a "Csendes Don" is meglehetösen hosszú, de az valahogyan más, mint a manapság megjelenők.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2018-02-16 14:30 Ovidius

Ovidius képe

Mint általában -- köszönhetően az irodalmi defíniálás trehányságának --, a "történet" tulajdonságai sincsenek pontosan meghatározva. Amikre egyébként utaltál, inkább az epizód fogalomkörébe tartoznak. Egy összetett történet, gondolom több szálból, értelmezési síkból, epizódelemekből áll. Az, hogy egy komplex -- mondjuk regényterjedelmű és alakú -- mű hány történet..., bonyolult.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

p, 2018-02-16 14:58 Bjursta

Bjursta képe

Nem, nem epizódra gondoltam. Mondjuk a Tüskevár, van egy történet a guberálásról, van egy a vadkacsavadászatról, van a rákfogásról, ezek ha nem ugyanaz a főszereplő akkor is önálló magukban megálló, történetek lehetnek. Az epizód az belül van, Bütyök. ujjficama pl. Persze a tórténetek nyilvan valami céllal sorjáznak egymas mellett- után, ebből lesz jellemfejlödés. Igy értettem a " történetet".

"Segítsetek a géppuskásnak!"

p, 2018-02-16 15:14 Ovidius

Ovidius képe

Erre gondoltam az utolsó mondatnál...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

p, 2018-02-16 19:09 Gitáros

Gitáros képe

Bocsi, de a Tüskevárban hol van szó guberálásról?

Miki

p, 2018-02-16 19:48 Bjursta

Bjursta képe

Az elején, a bizonyitványosztáskor nem? Nem igy mondjak, amikor a jegyeket nézik, ki mit kapott? Lajos bacsitól nem felek, de az a piszok Kengyel ... valahogy igy. Vagy nem?

"Segítsetek a géppuskásnak!"

p, 2018-02-16 20:57 Gitáros

Gitáros képe

De, igazad van, tényleg így mondják, el is felejtettem. (Egyébként nem piszok, hanem kutya Kengyel, de a lényege ugyanaz...:)
Csak én a "guberálás" szó eredeti változatára gondoltam, az meg úgy nem szerepel a könyvben.

Üdv!

Miki

p, 2018-02-16 19:07 bupber 81-Szomb...

Ha írni akarsz egy könyvet, legalább tizennégy történeted kell, hogy legyen. Olyan, ami a főhőssel – vagy a környezetével – többé -kevésbé megtörténhet.
Szerintem ez egy nagy zagyvaság, vagy félreérthetően van fogalmazva számomra..
Már az első olvasásnál is két értelmét látom a kijelentésnek, és mindkettő rossz. Ha sok, egymástól különböző történésen visszük keresztül hősünket, az a tipikus csapongási eset, még ha szép egymásutánban is tesszük. A másik fogalom, ami a feltevéses fogalmazást használja, nekem olyan, mint mikor: legyen egy B tervünk is. Ez meg azt jelenti, nem tudja az az akárki, hogy miről is írjon. Legyen több, aztán meglátjuk mi lesz belőle.
Szerintem az a jó regény, aminek EGY története van. Elmondom miként értem: A gyertyák csonkig égnek – egy két gyerekkori barát évtizedek utáni találkozásának története.
A Rocky c. film is EGY történet. Egy névtelen bokszolónak a világbajnoki cím elhódításáért vívott meccsének a története.
A legyek ura – kisgyerekek és fiatal kamaszok egy lakatlan szigetre kényszerülésének a története.
A példákat azért írtam, hogy érthető legyen, mint fogalom, mire értem én az egy történetet.
Nem tévesztendő össze a kerettel. Az az EGY történet az, ami egybe tartja a regényt, mert arról az EGY történetről szól minden mozzanat, mondat. És ehhez a történethez csatlakoztatja az író a véleményét – mikor evidensebben, mikor nem –, premisszát, előzményt (csakis a feltétlen szükségest, és csakis egy adott jelenethez kapcsolhatót)
Az író nagyon sokk dolgot tehet egy történeten belül. Ha jól csinálja, jól adagolja, akár új meggyőződést is ébreszthet az olvasóban, vagy fura dolgok elfogadására is ráveheti az olvasót. Ezeket bizonyos előzményekkel építi be. Például: Ön nem tud aludni éjszaka? Csak nem tanár? – ennek a felütésnek az olvasata nagyon értelmetlen tud lenni, ha nem ismerjük az előzményeket, miként a fiú édesapja egy álmatlanságban szenvedő ismerőséről beszél többször, aki történetesen tanár. Később fura véletlenek hasonló összefüggésre hívják fel a fiú figyelmét, három-négyszer is megtörténik vele, hogy közelében valaki álmatlanságról panaszkodik, akikről később kiderül, hogy tanár.
A bíróság előterében már önkéntelenül szalad ki a száján a kérdés: Csak nem tanár ön?
Sok apróság, emberi jellem. Mindenkinek van tegnapja, és minden egyes cselekedetének előzménye.
Az író nagyságától függ, hogy „társalog” az olvasóval, hogyan sikerül elfogadtatni, az olvasóval egy vagy több emberi jellemet. Mert ha azt mondom: „katona szökevény”, lehet, inkább irtózattal gondol rá az olvasó, mint rokonszenvvel. De ha a Búcsú a fegyverektől c. regény főhősének szökési történetét olvasom, már megváltoznak a vélemények. És Hemingway túl sok háborús borzalmat látott, ahhoz hogy elég legyen száz oldal a teljes történet elmondására.
Az írótól függ, hogy története kétszáz vagy hatszáz oldalas. És az író nagyságától, hogy irodalmának még hatszáz oldal után is van jelentős mondanivalója.
Nem túlírtak ezek a regények, könyvek. Sőt nagyon szikár, száraz tőmondatokkal visz előre. Nem szózáport szór az olvasóra, hanem irodalmat.
A Kifordított szerenád elbeszélésemnek első verziója úgy végződött, hogy Ildi azt kérdi: – Megcsókolnál.
Többen mondták, hogy akkor sok boldogságot az ifjú párnak, nem erre számítottak.
Akkor még csak fele ennyi volt. Nekiláttam és újraírtam, pedig az a csók nem egy egyszerű, csók volt. Az csak a kettőjük csókja volt, csakis az övék, egyedi, nem téveszthető össze a világ egyetlen csókjával sem, mert ahhoz az azt megelőző kilencven oldal tartozik, és csakis annak a kilencven oldalnak az eredménye, semmi másé.
Ha ma fognék újra átírni, gondolom, háromszor nőne meg a terjedelme, anélkül hogy bővüljön a történet, vagy valamit ismételjek.
Érik a gyümölcs c. regény végén a Kaliforniába vándorolt Oklahoma-i család megbékél. De az a megbékélés csak az övék, semelyik más, millió elvándorolt megbékélése, mert az utolsó oldal az azt megelőző ötszáz oldaltól kap értelmet, irodalmi végletet. És John Steinbeck sem a falevelek szépségével tölti oldalait.
„Én nem nagyon olvasok ilyen hosszú könyveket, egy két tapasztalat szerint az írás vagy ismétlés, vagy redundáns, vagy nem egy könyv.” – Ezt mond Bartis Attilának, decemberben itthon volt Vásárhelyen, a román rádióban beszélt, regénye románra fordításának alkalmából. Nem tudom, mit válaszolna ő, de én nem értek egyet véleményeddel.

p, 2018-02-16 21:34 Gitáros

Gitáros képe

"Ha irni akarsz egy könyvet, legalább tizennégy történeted kell, hogy legyen."

Értem. Ha tehát csak tizenhárom történetem van, akkor akár hozzá se fogjak a könyvíráshoz. Legalább most már ezt is tudom...:)

" Én nem nagyon olvasok ilyen hosszú könyveket, egy két tapasztalat szerint az irás vagy ismétlés, vagy redundáns, vagy nem egy könyv."

Hát, öregem, ha elfogadsz egy tanácsot, ezt ne nagyon hangoztasd, mert csak saját magadat égeted szénné azzal a sok csacsisággal, amit egy mondatba sikerült belesűrítened. (Ne vedd rossz néven ezt a megjegyzést! Érted haragszom, nem ellened!...:))

" Voltaképpen azt is szeretném, ha ajánlanátok olyat, ami érdemes végig olvasni a végtelen hosszúsága mellett, vagy ellenére. Klasszikust nem ér mondani..."

Nnna...
Először is: mi az, hogy végtelen hosszúság? Mi a kritériuma ennek a fogalomnak?
A valódi terjedelem, ami az oldalak számában fejeződik ki? Vagy egy szubjektív érzet, ami olvasás közben alakul ki benned - mert halálra unod magad?

Verne Gyula: Grant kapitány gyermekei című műve egy baromi vastag, kb. 600 oldalas könyv - mellesleg, nagyjából 40 történet van benne -, és olyan izgalmas és érdekfeszítő, hogy nem tudod letenni.
Ugyanakkor, például itt a Karcon, olvastam én már olyan dögunalmas történetet, hogy szakadt a hátamon a víz, mire a végére értem, pedig nem is volt túlságosan hosszú.

Ajánlok szórakoztató stílusban megírt, színvonalas kommersz könyveket, ha már a klasszikusokat kizártad - amit nem értek, de ezt most hagyjuk.

Leslie L. Lawrence bármelyik könyvét - amik nagyon vastagok és terjedelmesek - elolvashatod, nem fogsz unatkozni. (Irodalmi értékeket, mélységet, eszmei mondanivalót ne keressünk ezekben a könyvekben, de nem is ez a feladat...)
Vagy Harrison Fawcett (Fonyódi Tibor) Katedrális-sorozatának mindegyik kötete tekintélyes méretű, de olyan izgalmas, élvezetes, gördülékeny stílusban vannak megírva, hogy párjukat ritkítják, letehetetlenek.
Bret Easton Ellis "Amerikai pszicho" című könyve is vastag, de mindenféle szempontból nagyon izgalmas olvasmány, mellesleg pedig a kortárs irodalom egyik csúcsteljesítménye.

A méreten az égvilágon semmi nem múlik - legalábbis itt, az irodalom házatáján - ha az író tehetséges, jól ír, akkor az a könyv lehet bármilyen vastag, el fogod olvasni - ahogy az ellenkezője is igaz, ha egy könyv rosszul van megírva, lehet akármilyen vékonyka, akkor sem fárasztom magam azzal, hogy elolvassam, félre fogom dobni.

Üdv!

Miki

p, 2018-02-16 21:49 polgarveronika

polgarveronika képe

Egyetértek, Miki! :)

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2018-02-17 07:04 Bjursta

Bjursta képe

Én is egyetértek. A kérdes feltétele részben egyfajta beszélgetés kibontakoztatásának a szándékával is történt igy ahogy törtent. A világ nem egyszerú, én se' vagyok együgyű :)

"Segítsetek a géppuskásnak!"

szo, 2018-02-17 10:10 polgarveronika

polgarveronika képe

Brunner Tamásnak szeretettel:

-- Jónapot kívánok. Miben segíthetek, Bjursta úr? Rég nem járt nálunk.
-- Kérek tizenöt deka könyvet. De vastag lapokkal, ha lehet.
-- Kemény kötésűt vagy puhát?
-- Csakis keményet. Az is súly, nemde?
-- Lehet öt dekával több?
-- Hááát nem is tudom...túl sok az nekem...mostanában rendetlenkedik az ízlésem.
-- Legfeljebb kitépi az utolsó húsz oldalt.
-- Na, jó. Majd adok a kutyának is belőle.

Üdv barátsággal:
Vera

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2018-02-17 12:36 Bjursta

Bjursta képe

- Mit hozott?
- Egy verset.
- És, miről szól?
- A szerelemről.
- Nagyon jó, nagyon jó. Lássuk csak! Ez egy négysoros?
- Igen.
- Maga mindig olyan élhetetlen volt William, de sebaj, kiadom ennek a Marlowe-nak, összehoz belőle vagy három felvonást. Na, mit szól? Mi legyen a címe?

Lehetett igy is nem?

"Segítsetek a géppuskásnak!"

szo, 2018-02-17 13:05 polgarveronika

polgarveronika képe

"A kérdes feltétele részben egyfajta beszélgetés kibontakoztatásának a szándékával is történt igy ahogy törtent. "

Naugye. :)

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2018-02-17 08:14 Bjursta

Bjursta képe

Kösz az ajánlatot, a Grant kapitányt olvastam, kb negyven éve , egyik kedvencem volt, Lőrinc Lászlót is olvastam párat, tetszett is. Az Amerikai pszicho-t azt még nem olvastam. Egyébként hajlamos vagyok a szarkazmusra, és iróniára is :) Gonosz vagyok. Ha mindig figyeltem volna arra, ki mit gondol rólam! Barátom! Mondjuk volt egy ilyen idő, kb tiz év, akkoriban az emberek elfordultak tőlem, nem vették fel a telefonokat és nem válaszoltak a levelekre. Képmutatónak tartottak - korábbi önmagamhoz képest - persze barátaim korában sem voltak, személyiségemből fakadóan. Hát így van ez. ( és igen, tényleg lehet "kutya Kengyel " )

"Segítsetek a géppuskásnak!"

szo, 2018-02-17 07:00 Bjursta

Bjursta képe

Én nem az irodalomról beszéltem, hanem a szakmányban készülő végtelen történetekről. Olvastam egy amerikai krimit, nem kellett volna, de kiváncsi voltam, a fejezetek nem nagyon vitték előre az amúgy eleg soványka - egy - törtenetet, folyamatosan ismételtek - mint azok az ismeretterjesztő filmek amik harminc perc alatt mondják el egy tojásról, hogy tojásdad -, viszont négyszaz oldal volt. Na, erre gondoltam, nem ertem, hogyan értheti ezt félre bárki. Nem a Csendes Don, és nem Grant kapitány volt a kifogás tárgya, de szerintem ez egészen nyilvánvaló. Szénné, nem szénné, miért minősit engem negativan az, ha nem olvasok nem annyira jó könyveket? A történetek pedig fontosak szerintem, persze , egy törtenet van, és a jó könyvek egy mondatban le is irhatóak miről szólnak - talan ez is egyfajta mérce, amelyik nem , az maga sem tudja mit akar - de akárhányszor tapasztaltam, hogy a szerző elvesziti a kapcsolatot, és olyan mesélésbe kezd, ami csak helyet tölt, de nem ad hozzá a történethez. ( Mondjuk, ilyesmit tapasztaltam százhúsz oldalas könyvben is, éppen most olvasok egy mai magyart ) Nézzétek meg mondjuk a Három testőrt, abban a fejezetek, ugyancsak egy egy kalandos történet, nem tudom, hogy hány, lehet, hogy éppen tizennégy. Szóval nem nagyon gondolom, hogy zagyvasagot irtam volna le, nem, határozottan nem gondolom. No, akkor még egy minösitő körülmény, szerintem az irás nem vallásos áhitat, hanem gondolataid közlése a világról, ahogyan te látod, ehhez valamifele látásmód szükseges, esetleg tehetség, meg toll meg papir, meg kedv, meg idő, alázat kevésbé.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

szo, 2018-02-17 09:28 bupber 81-Szomb...

A szépirodalomban nem a történet a lényeg, hanem az ember.
https://www.prae.hu/article/9394-kezikonyv-haladoknak/
Nem értettem félre, (gondolom) de a gondolkodási módodat azért csak nem értem. Nem tudom melyikek azok a könyvek, amiket példának hozol magadban. Én egy könyvet nem azért olvasok, hogy csak olvassak. Ha többszöri felütés, elkezdés után se ragad meg, akkor ott rohad a polcon, legfeljebb azt mondom: meg van.
Rengeteg félresikerült nyomtatás létezik a boltokban szerte a világban. Mintha azt mondanád többedszer: ezekről beszélek.
Én igyekszek a témához szólni. (terjedelem, történés halmaz)
Azt mondják, az irodalom nem művészet. Bizonyára azért, mert rengeteg ágazata van. Krimi, sci-fi stb. Rengeteg ember mesél ezt-azt (a világhálót pedig, mintha pont erre találták volna ki), mert az emberek szeretnek mesélni és meséket hallgatni.
Szakmának nevezed. Amíg a „nem művészet” meghatározáson belül maradunk, addig az is. És ha már szakma, akkor gondolj az iparra. Autóipar, építőipar. Elsőnél a funkcionalitás lényege a motor. Rengeteg mérnök korszerűsítette és fejlesztette az elmúlt évszázadban. De van egy ember, aki adott valamit még hozzá, és ez a valami a mai nap is az eladhatóság lényeges feltétele. Ő a dizájner.
Életünkhöz tartozó tárgyak, dolgok nagyjából három feltételhez igazodnak: funkcionalitás, gazdaságosság, esztétika.
Az építőiparhoz kötve a három feltételt így néz ki: Töltse be a szerepét; a ház, hogy áll az csak természetes. Túl drága se legyen. De a homlokzata az építészt dicséri, ő a művész. Tervezőből, akik a lépcsőket meg a helyiségeket rendezi benne abból sok van. Hallottál valamelyikről?
De az építész nevét kőbe vésik. A mozivászonra készült alkotások alkotóit Oszkárral jutalmazzák. A könyvek első és utolsó betűje közé zárt szellemi munkát számos díjjal, legfelsőbb szinten pedig Nobel-díjjal jutalmazzák.
Az utóbbiak műalkotásai ellentmondanak az itt felvetett témakör azon állításának, miszerint négyszáz oldalon, ha nem pereg a történet, akkor unalmas.
A szépirodalom nem szalad A-ból B-be százzal, és nem „jópofa”. Körbejár, a történet nem mozdul, csak keveset. Az író csak a lényeges négyszáz oldalt hagyja meg a fejében zsongó kétezerből, mert gondol az olvasóra és szerkeszt.
Akinek négy sor mondanivalója van az életről, az annyit írjon le.

szo, 2018-02-17 10:16 Bjursta

Bjursta képe

Ne mondd , hogy az irodalomban nincs ipar! Nem azt mondom, hogy szakma - bár szerintem részben az is, egy sereg technika van - csak azt mondom, nem vallásos áhítat, hanem a valóság leképeződése. És mese, igen. Ha csak ipar, az nagy baj, mert hogy nehéz észrevenni mikor nem az. Erről beszélek. És te mondtad máshol, történet nélkül nincs mese. Történet kell, valamin keresztül kell megmutatni az embert. Ha egy regénynél nincs a fejedben tucatnyi történet, akkor keveredsz el szerintem igazán - vagy panel elemekkel haladsz valamiféle szabály szerint. A szakmány az azt jelenit üzemszerű működésben tucatjával előállított nagyterjedemü könyvek, pénzért. ( Miért mondod hogy zagyva vagyok?)

"Segítsetek a géppuskásnak!"

szo, 2018-02-17 12:39 Ovidius

Ovidius képe

No, itt az eredménye, ha az ember kicsúszik a tematikus pályaszakaszról...☺

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

szo, 2018-02-17 12:44 Bjursta

Bjursta képe

Kedves Ovidius. Ezt most kevésbé értem. Melyik hozzászólására válasz?

"Segítsetek a géppuskásnak!"

szo, 2018-02-17 13:17 Ovidius

Ovidius képe

Az eredeti karc témafelvetésére. A könyvírás szépirodalmi univerzumát nem lehet csapongó, pontatlan gondolatmenetekkel meghatározni. Egyébként az alapfelvetés hibás. Semmi sem határozza meg, hogy egy írott mű hány történetből álljon. Nem véletlenül írtam úgy az első hozzászólásomat, úgy, ahogy.
Most olvasom Dan Simmons Olümposzát. Nem tizennégy történet...
De olvastam Fredric Brown rövid történeteit is. Egyetlen történet, két mondat, és tökéletes írás. Itt van:
"A Föld utolsó élő embere egyedül ült a szobában. Egyszer csak kopogtak az ajtón."

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

szo, 2018-02-17 13:29 Bjursta

Bjursta képe

Szerintem az alap kérdés feltevés nem hibás. Nincs helyes kérdés, vagy nem helyes kérdés. Vannak vélemények, nemde? A felvetés pontos leírása esszé szerűen nyilván nem így hangzana, a számszerű megjelölés aligha lehet valóságosan pontos, - számos számtalan, vagy megszámolható - ez aligha szorul magyarázatra. Ez egy blog, és ez az én tegnapi gondolatom, csapongó pontatlan gondlatmenet, persze. De miért kell ezt minősíteni? Nyilván érted a kérdést, vagy felvetést, nemde? Nem hiszem, hogy ha egy könyvről van szó, akkor nincs az író fejében sok történet, nem egy, hanem sok, nyilván válogatja , nyilván valami rendszer szerint kezeli, de ha van cselekvés a könyvben - valaki valahová megy és ott valamit csinál, vagy nem csinál - akkor nem lehet egy történet. Lehet részletes, lehet végtelen, de hogy csak egy, azt nem hiszem. Az idézett mondat is legalább két történet:) És a kérdés nem is erről szólt, hanem az ipari könyvelőállítás vadhajtásairól. Ámde.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

szo, 2018-02-17 13:48 Bjursta

Bjursta képe

Csak hogy konkrétabb legyek. Pl. A DaVinci kód olyan, mint amit írtam az elején - szerintem - kevés a történet, kevés a mese - sok az ismétlés a visszalépés, a körbejárás. És mégis micsoda siker lett, szépirodalom voltát én vitatom. Amit utoljára irt Ovidius . az utolsó ember ajtaján kopogtak, az pl. két történet végtelen sűrűségű esszenciája, ami konfliktust teremt, feszültséget hoz. Az inkább - sőt leginkább - szépirodalom. Így gondoltam. Amúgy a szavakat saját értelmük szerint szoktuk értelmezni. Első megközelítésben.

"Segítsetek a géppuskásnak!"

v, 2018-02-18 23:37 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Hé, a Csendes Don az én dumám!!!
(Amúgy sosem olvastam.)
Baricco: Selyem című könyve(több egyéb írása mellett) elég rövid, de annál hatásosabb, élvezetesebb. King meg fossa a szót, néha tökre feleslegesen, ahogy Eco is. Ha átlapozol vagy egy tucat oldalt ilyenkor, szinte semmiről sem maradsz le. A Trónok harca sorozat könyvben elég vaskos, nyilván több szál, részletesebb történet, több háttér információ van bennük, de elég érdekes filmen is, az jóval rövidebb. De ha megfordítjuk, akkor meg nem sokkal drágább a vastagabb könyv, az tovább kitart, mármint olvasás szempontjából. Szóval ha egy heti nyaralást szeretnél átvészelni a családdal a tó mellett, sátorban, Mátrakisfaszomon, akkor ne Bariccot vigyél hanem Sátáni verseket.
Ha leköt a történet, átlendülsz az első lapok(vagy száz oldalak)jelentette nehézségen, akkor mindegy a terjedelem, a könyv már magához láncolt és nem ereszt.

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

h, 2018-02-19 08:05 Bjursta

Bjursta képe

Valójában a Csendes Dont én sem olvastam, talán elkezdtem, de nem jutottam messzire vele. A terjedelem könyvben - de filmen is - engem alapvetően taszít, annyi idő nincsen az életben se :) Eco határeset, a Rózsa neve, azt simán, de volt amit nem bírtam végig olvasni , nehéz irodalmi szöveg az. De nem adom fel :) A Trónok harca az érdekel, de korosztályban mögöttem - vagy előttem - van vagy három generációval, de eljöhet még az idő. :)

"Segítsetek a géppuskásnak!"