90-es évek Cherubion címlapjai

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2018-02-01 14:38 Blade

Blade képe

Megvan valamelyik?

cs, 2018-02-01 16:53 Ovidius

Ovidius képe

Igen, van tíz darab Cherubion könyvem, abból a legendás `90-es korszakból. Döntően Szendrei Tibor illusztrációk, címlapok. A link alatti cikk által mutatott pakliból a Manótorony van meg.

Csak annyit az ügyről, hogy -- a zsáner meglehetős ismerőjeként mondom -- akkor sikerült olyan katasztrofális lezüllesztést elkövetni az olvasás eme szeletében, amit igazából azóta sem hevert ki a magyar fantasztikus könyvkiadás. Azok mögött a gagyi, tenyérbemászó címlapok között, arányában ugyanannyi selejt volt (nem írom le a pontos nevét, mert most derült ki, hogy az adott végterméket a Mars expedícióknál akarják élelem utánpótlásként felhasználni...).

Anno, a fantasztikum zsánerének tönkretételét az angolszász nyelvterületen Hugo Gernsback, illetve kiadói filozófiáját követők nevéhez kötik. Nálunk -- kiadótól függetlenül -- ez a bizonyos időszak volt, amikor sikerült a zsáner színvonalát a mongoloid idióták (Theodore Sturgeon Több mint emberi című művének egyik főhőse, Baba a mongoloid idióta karakterű, számítógép csecsemő sokkal intelligensebb volt...) szintjére levinni.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

cs, 2018-02-01 19:16 bupber 81-Szomb...

Nem vagyok a zsáner rajongója, de egy-egy jó alkotást megbecsülök. Ilyen A Kék hold völgye, amit valamikor a hetvenes években olvastam, és emlékszek rá. De van még.
Mindenhol, minden ágazatban jelentek meg kiadványok, amik nagyjából annyit érnek, mint amikor a dilettáns leül és azt mondja: csináljunk mi is valamit, nehogy lemaradjunk a kortól.
Egy költő ismerősöm mutatott egy kiadványt (nevét nem reklámozom), amiben lánya egy novellája volt publikálva. Bele olvasgattam a többi novellákba. A könyvkiadóról volt tudomásom, és egy hallás-után megformálódott rossz véleményem, de még nem járt a kezemben könyvük.
Arra vártam, hogy gyengébb, nem kiforrót írásokkal találkozok, de a megbizonyosodás minden várakozást alámúlt.
Mintha még az ötletekből is kifogyott volna a társaság. És ha lenne, mint például tévedésből a Marson felejtett űrhajós, akkor a kivitelezést, a millió kínálkozó intrigát, és mindent félvállról dobnak a vászonra. Mintha a mély érzetű dolgokra nem volna szakember vagy kereslet.

p, 2018-02-02 11:21 Para Celsus

Para Celsus képe

Ah, a '90-es évek, a vadkapitalizmus, a kalóz Star Wars-könyvek, a gagyi borítók időszaka... Hisztik, összebalhézások, ki haragszik kire, ki tartozik kinek, a piciny magyar sf/f piac feletti marakodás...
Azért anno már a Kozmosznál is becsúszott néhány csúf borító, de ott a belbecs kompenzálta a külcsín hibáit. Itt viszont komolyan hitték, hogy cs.csökkel az exkrementum is eladható...
Amúgy ismerek olyan huszonéves csajt, aki a mai napig azért nem olvas sci-fit, mert a tudatában a sci-fi=ijesztő/ronda/igénytelen borító.
Mondja még valaki, hogy a csomagolás nem számít...


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2018-02-01 18:56 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Imádtam a kockázós könyveket, innen pl. a Szörnyeg szigete meg is van: ha jól emlékszem, a rozmárfejű, buzogányos, ollókezű pasastól az utolsó pillanatban mentettem meg a képen látható hölgyet, mielőtt őt is szörnnyé alakította volna... Minél többet nézed a borítót, annál több kérdést vet fel, mintha a három karaktert három különbőző történetből vennék. Oké, a rozmárt egymagában több helyről származtathatjuk.
Sokáig azt hittem, hogy aki ilyen könyvet ír, annak zseninek kell lennie, hogy össze tudja dolgozni a kockadobásokból összeszőhető szálakat, és ugyan később rájöttem, hogy ez nem egészen így van, azért nem kell szükségtelenül gagyinak tekinteni ezeket, én marha jókat szórakoztam rajtuk :) Ott volt pl a Shiwo, a holtak ura, ami kifejezetten kihívást nyújtott.
A listából amúgy a Vadak és barbárok és a Boszorkány úrnő is megvolt :)

szo, 2018-02-03 08:26 Gitáros

Gitáros képe

Elöljáróban annyi megjegyzésem lenne, hogy általában utálom a fantasyt, ötéves gyerekeknek való műfajnak tartom az egészet - úgy ahogy van -, nem érdekel, tehát ebben a hozzászólásomban sem akarok foglalkozni vele.
Persze, rögtön ki is kell javítnom magam, hiszen Para Celsus, vagy Sren fantasy kategóriában megjelent írásait nemhogy nem utálom, hanem egyenesen imádom őket, de ezek egytől-egyig a kivételt erősítő szabályok körébe tartoznak...:D
Viszont.
Miután a Cherubion mindig is kétféle, egymástól jól elkülöníthető műfajú írásokat adott ki - fantasyt és sci-fit - ezért a sci-fi kiadványok borítójával kapcsolatos gondolataim talán mindkét műfajra érvényesek lehetnek.

Először is, kezdjük néhány konkrétummal - természetesen a teljesség igénye nélkül, csak ahogy most eszembe jutottak.

Poul Anderson, Greg Egan, Harry Harrison és mások...

Kik ők?
A kortárs scifi irodalom legnagyobb alakjai közül való külföldi írók, egy rahedli díjjal, kitüntetéssel, milliós eladott példányszámmal a hátuk mögött.
Egyébként pedig rendszeres szerzői voltak a Cherubion kiadó novellásköteteinek.

De evezzünk hazai vizekre.
Harrison Fawcett - alias Fonyódi Tibor
Anthony Sheenard - alias Szélesi Sándor
Kim Lancehagen - alias Bán János

És ők kicsodák?

Elképesztő írói karriert befutott, többszörös Zsoldos-díjas szerzők, akik mindnyájan a Cherubion kiadónál kezdték írói pályafutásukat!

Szélesi Sándort például 2007-ben megválasztották Európa legjobb sci-fi szerzőjének, ami - pesties kifejezéssel élve - alapnak azért nem rossz!
Fonyódi Tibor pedig az egyik legfoglalkoztatottabb forgatókönyvíró lett, aki - mellesleg - több tucat könyvet írt az évek alatt, sci-fi és történelmi témákban, és számtalan egyéb dolgot is letett az asztalra.
Ez csak néhány példa arra, hogy kik is írtak bele - többek között - a Cherubion kiadó néhányak által lefitymált, kigúnyolt, lecikizett novellaválogatásaiba és regényeibe.

Hogy ezt miért írtam le?
Mert többen is - szerintem tévesen - párhuzamot vontak a külalak és a belső tartalom között, a borítók megkérdőjelezhető színvonalát rávetítették a kötetben megjelent novellákra és regényekre is.
Amivel abszolút nem értek egyet, bár a véleményem természetesen - mint mindig - ezúttal is szubjektív.

A kötetek borítói valóban hullámzó színvonalúak, ebben nincs vita.
Csak éppen meg kell(ene) érteni a 90-es évek légkörét, kívánalmait, igényeit, és az azoknak való megfelelési kényszert - leginkább a kiadó szempontjából.
Akkoriban ahhoz, hogy egy kis kiadó - amelyik fantasy és sci-fi kiadványokkal foglalkozott - meg tudjon állni a saját lábán, nem hagyhatta figyelmen kívül a körülményeket és az olvasói igényeket.
Figyelemfelkeltő borítókat kellett a köteteire rátenni, angolszász hangzású írói álneveket kellett a magyar íróinak ajánlani, és mindezt a jobb eladhatóság kedvéért.

Nagyon sok kötetem megvan ebből az időszakból, miután magam is a szerzők körébe tartoztam néhány évig, és a tiszteletpéldányokat megkaptam, azon kívül "cherubionos" íróként kedvezményes áron hozzájuthattam a kiadó többi regényéhez és novellaválogatásaihoz is.
A lényeg, hogy most beleolvasgattam a kötetekbe, és azt kell mondanom, hogy a túlnyomó többsége ezeknek az írásoknak kifejezetten jó, ötletes, fordulatos, gazdag fantáziáról árulkodó. (Természetesen most is a sci-fi antológiákról beszélek, miután a fantasy novellák nem képezték vizsgálatom tárgyát...:)
És persze - mint minden novelláskötetben -, ezekben is vannak gyenge, vagy éppen közepes színvonalú írások, de ezeknek a száma elenyésző a többiekhez képest.
Az akkori kiadó a nehéz körülmények ellenére, mindig megpróbált jó írásokat beválogatni a kötetekbe, általában több, mint kevesebb sikerrel.

Nemes Istvánnak elévülhetetlen érdeme - talán egyedüliként az akkori kiadók közül - hogy segítette, támogatta a fiatal tehetségeket - Fonyódi, Szélesi, Bán és mások - és publikálási lehetőséget adott nekik. Közülük néhányan meg tudtak maradni az írói pályán, mások pedig - a dolog természetéből fakadóan - lemorzsolódtak, kifáradtak, eltűntek.

A Cherubion könyveken látható izompacsirták, és a telt keblű, hiányos öltözetű hölgyek eredetijeit a zseniális tehetségű szupergiccs-festő, Boris Vallejo képein láthatjuk, az akkori illusztrátorok valószínűleg csak megpróbálták az ő nyomdokain haladva, az ő stílusában elkészíteni a borítókat, minél figyelemfelkeltőbb, minél inkább hatásvadász módon.
Ez lett belőle.

A Karc egy nagyon színvonalas irodalmi portál. (Hogy ez hogy jön ide, mindjárt kiderül...:)
Megjelentek már rajta zseniális, hihetetlenül színvonalas novellák, és katasztrofális helyesírással megírt, minősíthetetlenül rossz, zagyva, értelmetlen baromságok is.

Gondolom, abban egyetértünk, hogy nem lenne jó, ha az utóbbiak alapján ítélnénk meg a Karcot...

Miki

v, 2018-02-11 11:54 Tim

Szerintem úgy lenne korrekt, ha az elfuserált borítós cikk után készülne egy másik is, amelyikben a jól sikerülteket is felsorolná a blogger. Így kissé egyoldalú a dolog.
Igaz, hogy születtek akkoriban fura borítók pénz, idő vagy ötlet híján, de azért Szendrei Tibor neve finoman szólva is fogalom a szakmában. Az ő képi világa nagyban hozzájárult a Káoszos regények hangulatához. Sőt, még ma is ő az egyik legkeresettebb grafikus.
Vagy megemlíthetném a cikkben ekézett Bera Karcsit is, aki szintén letett az asztalra csodálatos munkákat. De Pozsgay Gyula művészi képeiről is beszélhetnénk.
Szóval ki lehet gúnyolni a 90’-es évek borítóit, csak arra lennék kíváncsi, vajon erre a bloggerre is emlékezni fognak úgy 20, 30 év múlva.
Lehet…