Mindenki

Láttátok már?

http://www.mediaklikk.hu/2017/02/18/mindenki/

Nekem tetszett, kissé nehezen indul, de aztán belelendül.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2017-02-28 19:04 Blade

Blade képe

Bodzavirágból, bodzavirágból hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen, bodzafehéren, bodzafehéren.

k, 2017-02-28 19:21 polgarveronika

polgarveronika képe

Láttam. Tetszett, bár túl didaktikusnak tartottam, de azzal együtt nem tudtam volna más megoldást.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

k, 2017-02-28 19:27 Blade

Blade képe

Didaktikus? Ezt hogy érted?

sze, 2017-03-01 08:51 polgarveronika

polgarveronika képe

Kis türelmed kérem, fogok válaszolni, de most erőteljes havazás, hóvihar, lavina stb van errefelé:)
És többet érdemel, mint egy sor.
Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2017-03-01 14:39 polgarveronika

polgarveronika képe

Előre bocsájtom: ez csak az én meglátásom, egy a sok közül. Nem kívánok vitába szállni senkivel, mint ahogy a film is sokrétegű és sok jelentéstartalommal bír, úgy a nézői befogadás is sokféle lehet.
1. Rendkívül örülök és büszke vagyok az Oscarra. Nem csak azért, mert több kevesebb szállal kötődöm a magyar filmgyártáshoz, de azért is, mert oly sok év után megindulni látszik valami (ld: Mephisztó, Saul fia, most Enyedi Ildikó), és azért is örülök, mert folytatását vélem a kiváló elődöknek (Fábry, Makk,Keleti, Huszarik, Bódy, Máriássy stb.) Mert igenis, a magyar filmek és filmesek jók! És a magyar kisfilmek is jók. Nagyon is jók (Hartung Attila és társai)
2. A Mindenki c. film jó film. (függetlenül attól, hogy nem tudom, milyen filmekkel volt versenyben, de az Oscart nem adják csak úgy.) Szimbolikus jelentéstartalommal bír, a közösség erejéről, az egy mindenkiért/ kisebbségben levőkért (ld: amikor a jó hangú kislány ki akar lépni az énekkarból, mert felháborítónak tartja a tátikáztatást, illetve a mindenki egyért / többség a kisebbségért: MINDENKI tátikázik. Ez idáig oké, érthető, szimpatikus. Nekem, minden bizonnyal a felnőtt voltom okán, didaktikusnak hat (Fekete- tanárnő, fehér- gyerekek, a rossz elnyeri méltó büntetését stb), jobban kedvelem a nyitottabb végű megoldásokat. A didaktikus jelzővel nem kívánom csökkenteni a film értékét, hiszen az oktató, nevelő, példaadó történetek tiszták, áttekinthetőek és bizonyos vonatkozásban egyszerűek, ha tetszik fekete/fehérek is. Ezzel együtt, összességében tetszett, sokaknak elküldtem a linket, sokakkal beszélgettem, beszélgetek róla. (vannak egészen meglepő meglátások is, ezért mondtam, hogy sokféle befogadói attitűddel kell számolni egy-egy alkotás során. Az írásnál is:D)
3. Ám van egy (megintcsak számomra!) elgondolkodtató momentum (ha ez a film a Karcra kerülne, mint írás, biztosan megkérdezném): vajon milyen pedagógiai megfontolás okán választ be az énekkarba a tanárnő olyan gyerekeket, akiknek véleménye szerint nem elég jó a hangjuk a kórusénekhez? Ha azzal a szándékkal, hogy fejlődjenek, akkor miért csak tátikázhatnak? Így sosem fejlődnek. Ugyanakkor az igen ellenszenves módszerrel dolgozó és nem éppen rokonszenves tanárnő maga mondja ki, hogy ezek a tátogó, ergó nem énekkarba való gyerekek enélkül a megalázó módszer nélkül sosem jutnának ki külföldre, sosem részesülhetnének az utazás és a sikerélmény közös örömében. Ez itt nálam megtöri a karaktert.
4. Végezetül: mindenkinek ajánlom a MINDENKIT, de nem csak ezt, hanem úgy általában a magyar kis és nagyfilmeket, mert rólunk szólnak, magunkon sírunk és magunkon nevetünk. És mert moziba menni jó!!! (nem csak a popcorn miatt, aminek az illatát szeretem, de a cipőtalpam alatt nem annyira.)

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2017-03-01 15:19 Bloody Dora

Bloody Dora képe

3. Igazgatói nyomásra. El is hangzik a film elején, hogy ez az igazgató programjának egyik sarokpontja, hogy az énekkar mindenki számára nyitott. Ha a tanárnő nagyon szakmázni akarna, seperc alatt megmagyarázzák neki, hogy szép eredmények ide vagy oda, zárt énekkar van ötmillió, nyitott, de jó eredményeket elérő meg csak ők, tehát tátikázzon ő is az értekezletek alatt. Valószínűleg jót akar magának (szakmai hírnév), az utazás és a többi a gyerekek motiválására van (illetve igazából a saját motivációit adja inkább át, szerintem a gyerekeket jobban érdekli a csoki és az éneklés ténye).

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2017-03-01 16:38 polgarveronika

polgarveronika képe

Akkor vissza az egész, figyelmetlen voltam, bocsi, és köszönet. Majd megnézem újra, nyugodtabb körülmények között.
Köszi, Dóri.
Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2017-03-01 19:50 Blade

Blade képe

Ha nem lenne válasz, akkor meg nyitott lenne a vége...nem ezt szereted? ;)

sze, 2017-03-01 20:53 polgarveronika

polgarveronika képe

Valóban, szeretem az olyan megoldásokat, ami nem adja meg a konkrét választ, és a néző továbbviheti a maga észjárása szerint. Itt nem arról van szó.
Viszont, hogy Dóri felhívta a figyelmem, hogy a nyitott kórus az igazgató projektje, ami nagyon dícséretes dolog, ám szakmailag nem biztos, hogy sikerorientált, ennél fogva most úgy látom, hogy egy minidráma is zajlik a tanárnőben. Szakmaiság, siker kontra félelem az esetleges kirúgástól. Így valóban nincs más megoldás, mint a tátikáztatás+ csokiosztás. Ez a túlélés és a "szakmai" siker titka. És bár a gyerekek közvetlenül a tanárnőt hagyják cserben, de az üzenet kiszól az igazgató bácsinak is (igaz, nagyon sok áttétel útján), és akkor rögtön egy másik kérdésnél vagyunk:ajjaj, kezd bonyolódni, úgyhogy nem megyek bele, innentől mégiscsak szabad a pálya, és a néző tovább fantáziálhat, tehát esmét a magam dugájába dőltem, mert mégiscsak nyitott egy kicsit a vég....így jár, aki elsiklik egy mondat felett (akkor csörrent meg a telefonom, vagy járt le a mosógép, mittudomén, de valahogy kimaradt az nálam).
De száz szónak is egy a vége: Oscaros magyar filmről beszélünk, amit érdemes megnézni, és érdemes elgondolkodni rajta. :))

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

k, 2017-02-28 20:48 Roah

Roah képe

Tyűhatyűha...! :))) Köszi a linket! :)))

Nem is tudtam, hogy meg lehet hesszölni így, állati jó volt!

Nem vagyok egy akadémiai szakértő, csak egy mezei néző, de az alkotás bőséggel adhatott okot a győzelemre, nem tudom, milyen felhozatal volt, azt sem, hogy miről szólhatott a többi, de hogy nálam a bájos felépítése nyert, az biztos.
Hát a két kislánynak a szeme sem állt jól, tündériek voltak! :))) Kimondottan ügyes volt a tanárnőt alakító színésznő - engem Milla Jovovichra emlékeztetett, csak kissé nagyobb orral -, kellőképpen tenyérbemászóan hozta a karakterét.
Egyszerű produkció volt - jó, akik írnak, szerintem kapásból tudták, hova tart a sztori ;) -, elbűvölő. :)))

Kicsit hadd beszéljek haza. ;)
Magam is énekkaros voltam, és baromi sokszor kezdtem új meg új sulikba, és jah, volt olyan is, hogy az első napomon az énekórán bizony úgy kezdte meg az énektanár a bemutatást, hogy sztend ápoltatott, így érdeklődött afelől, hol tartottam a másik, korábbi suliba énekből. :D Elénekeltem az 'A csitári hegyek alatt' dalt - igazából nem a korábbi suliból ismertem a dalt, hanem otthonról, a családban mindig szól és szólt a zene, vagy csak simán ment a dalolás, ha nem volt épp más, szóval tök mindegy mi, csak zenéből legyen :D -, és óra végére már énekkaros is lettem. :D Engem is indítottak iskolák közötti, aztán kerületi versenyekre, szólóban, de sosem nyertem, mert mindig kétszer kezdtem a dalokat - lámpaláz. Brutális lámpaláz miatt. :D Iskolai ünnepségeken rendre kellett szólóznom - mellettük semmi bajom nem volt -, és eredetileg mezós voltam.
Az éneklés miatt lehettem úttörő is. :D Szörnyű rossz magaviseletem okán ugyanis soha nem jutottam el abba a szellemi magasságba, hogy viselhessem a vörös nyakkendőt, sípot, bizgentyűket, és ha lehetőség lett volna meghúzni valakit magaviseletből, akkor velem biztosan megteszik. :D
A mi énekkari tanárunk tényleg jó fej volt, és türelmes is, jártunk versenyekre, és szerencsére sosem kaptunk csokit tőle próbák, vagy versenyek után, inkább mindig mi vettünk neki nagy csokor virágot.
Nagyon szerettük.
Sajnos ebben suliban sem maradtam sokáig - nem, nem csaptak ki :D, hanem a családom örökké továbbállt -, de gyerekkorom egyik legklasszabb élményei közé tartozik máig az énekkarozás.
Szerettem a hangulatát, az éneklést, a csapatot és mindent, ami vele járt.

"Apa-cuka
Funda-luka
Funda-kávé
Kamanduka
Ap-cuk-funda-luk
Fundakávé
Ka-man-duk"

:DD

Óriási gratula a film készítőinek, szép eredmény! :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2017-03-01 22:03 Kelvin

Kelvin képe

Most néztük meg melóban. Jó volt látni a kislányokat, főleg, mert három szőrös melóssal voltam összezárva kb. két négyzetméteren, csukott ajtónál. A tanárnőnek felajánlottam volna a körszakált, de igazából senki karaktere nem fogott meg. Kislányokkal majdnem annyi mindent el lehet adni, mint pucér nővel, nehogy már az legyen a film érdeme, hogy aranyosak. A történetről sem mentem a falnak, ha ide küldi be ezt valaki, akkor megkapja, hogy egypoénos, és kap három csillagot. Ez a film meg Oscart.
De ha választanom kéne, akkor inkább tetszett.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2017-03-02 09:28 Blade

Blade képe

A rövidfilm egypoénos...mint az egyperces.

cs, 2017-03-02 14:42 Kelvin

Kelvin képe

Ahogy novella sincs csattanó nélkül, ugye? :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2017-03-02 10:24 polgarveronika

polgarveronika képe

Most beszélgettem valakivel a filmről.Felmerült egy kérdés:
Vajon a történtek uán a tanári kar illetve a szülők ki mellé állnak?
Ezen megintcsak lehet agyalogni....

és az Oscarról: nem ismerjük a többi versenyfilmet. A díjazás meglehetősen szubjektív értékítéletek alapján jön létre. Ami az egyik helyen díjazott, az egy másik zsürinél esetleg labdába sem rúg. És még valami: A jókor jó helyen elve mindenütt érvényes.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

cs, 2017-03-02 17:28 Roah

Roah képe

Felénk mindig azt mondták, hogy a díj értéke azon múlik, ki, kik adják, ez a lényege - ebből indultunk ki, ez volt a start. Aztán hozzájön a választék - miként alakul a díjazás, ha mondjuk egy mezőnyben van Hoffann és Hanks, az egyik a Rainmanért, a másik a Forrest Gumpért, hogy ha egyszerre indulnak, vajon melyikük nyer? -, tehát sok tényező együttállása szükséges szerintem egy ilyen rangú díjhoz, vagyis rendkívül fontosnak tartom az időzítést is, és igen ritka pillanat az is, amikor a közönség ízlése és a zsűrié egyezik - erre is volt már példa, de valóban irtó ritkán fordul elő, szerintem. Akárcsak itt - olvasói szem, és szakmai szem, ugye. Néha nem értjük, mit eszik egy novellán a közönség, néha meg ámulunk, hogy egy novellát miért csak két ötösre értékeltek, pedig szakmailag briliánsnak tartjuk. Szerintem a filmvilágban is így megy ez. (Ezt a elvet a magam részéről a versenyekre örökké kivetítem, az időzítést, egyébként. Cseh Laci vs Michael Phelps? Ha nem egyszerre úsznak a medencében, miként alakult volna a végeredmény, hm?)
Aztán a mihez képest tézise? A viszonyítások.

Egyébként miért ne nyerhetné meg két kislány a díjat, miért ne ejthetné rabul a zsűrit, az akadémiát? Simán! Aztán ott van a képvilág és a zenei (!), amit össze kellett úgy sűríteni, tömöríteni, kimondottan picivel óriásit mutatni, idővel, a szűkös játékidővel játszani, beosztani, spórolni, kockánként nagyító alá venni, átvizslatni, ki tudja, hányszor, és újraforgatni ezt, vagy azt, másik jelenetet felvenni, leforgatni - ha csak egy novella utómunkálataira gondolok, hogy onnan is mennyi mindent vág ki egy szerző (jó esetben, na :D!), húz-húz, átír, tagol, szerkeszt, rámol, hasonló aprólékos kidolgozási folyamatot igényel egy rövidfilm is, és nagyon, de nagyon másból kell dolgoznia.

Noha a film világ rajongójának vallom magam, szerintem a képvilág, vagyis a filmeké, sokkal kevesebb lehetőséget ad, mint az írott szavak, sokkal kevesebb eszközből választhatnak a készítők - nem véletlen, hogy mennyi minden múlik egy színészen, szerintem, vagy a modern technológiákon -, mert alapjáraton a lehetőségek szegényesebbek. Alig tudok példát mondani arra, hogy egy adaptációra például azt mondja a közönség, hogy "igen, gyerekek, ez sikerült, remek munka!", és hány de hány olyan esetet tudunk, ismerünk, amire tapasztalt, meglett rendezők azt mondják: nem lehet megfilmesíteni, nem tudják (!) visszaadni az irodalmi világot, még csak megközelíteni sem.
Az irodalom nehezebb, mindig is az volt, de talán ebben rejlik a legnagyobb ereje. Talán ezért is szeretjük annyira.
Szóval írásban, ha ez az lett volna, más eszközökkel, tehát nem (elsősorban) zenei világból felépítve, hanem másra helyezve a fókuszt, mással visszaadni a hangulatot, mással éreztetni, mással érzékeltetni, irodalmi eszközökből (ki)dolgozva, én nem vagyok biztos abban, hogy ez a történet ne lett volna hármasnál jobb - mert mi a lényeg, mit szoktunk mondani? ;)

Mindegy, mit írsz, csak jól (!) csináld! :)))

Itt a két kislány, a nosztalgia, és szerintem a zene az, ami a legjobban tolta előre a cselekmény szekerét, a történet hangulata pedig érzelmeket válthat ki, és ahol érzelem lehet, ott emlék is, és az már szerintem egy fél siker - kiváló ötletnek tartottam, hogy a rendező az iskolaudvart élő-nyüzsgő placcá változtatta, mint akár az amerikai alkotásokban, szinte a hangeffekttel összehozta a kettőt, a hangzásokat, hangokat, hogy kihasználta a klasszikus mondókák ütemét, melódiáját, és azt is, hogy több héjat is lehet szépen hámozni a sztoriról, noha huszonöt-percbe nem sok minden fért bele, szóval nagyon jól kell értenie a dolgát annak, aki egy ilyenbe egyáltalán belevág.
Kábé mint az írásnál - kiváltképp a novelláknál: kicsivel jót, és sokat mondj.

A magam részéről még csak hatásvadásznak sem éreztem az alkotást, mert nem volt benne nagy drámázás, nem volt fekete-fehér - ezt az egyik legkönnyebb és leggyakrabban használt eszköznek tartom, egyébként, tehát a rendező nem agyal, hanem fogja magát, és a leforgatott anyagot színtelenné teszi, megadva ezzel a lökést a hangulathoz -, nem játszotta túl senki a szerepét, pedig aztán lehetett volna csúcsgonoszkodni - módi ez is, árnyalás helyett nagggyon kell utálni a negatív karaktert -, vagy borzasztóan kell sajnálni a szereplőket, feloldás nélkül, mer' az olyan megható tud lenni, igaz-e?
Ezek helyett a bevált, ósdi, ősi módszerek helyett, valami színes kis történetet láttam, árnyaltan, lágyan adagolva a fontos információkat, és szép rámát adott a muzsika az egésznek, az elejétől a végéig, szerintem, mi több, remek partnere volt a két kislánynak is a filmben.

Hogy mi lehet egy ilyen filmbéli esemény konklúziója, ki-ki mellé áll, a kórus viselkedése után?

Szerintem nem számít - a lényeg az összefogás volt, hogy a srácok megcsinálták.
Elbűvölően. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2017-03-02 14:25 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Kelvin véleményét osztom, mikor először láttam, pont ugyanezt gondoltam. Ha a Karcra beesik, három csillag, egynek elmegy. De mint film... tudott valamit, mert elbőgtem magamat. És nem csak a kislányok miatt. Valószínűleg írásban is át lehetne ugyanezt adni, de az nem a Karcra esne be. :)
Én is voltam énekkaros, nekem is voltak élményeim. Hasonlók is. Bár nálunk az egyik énektanárnő elég manipulatívan oldotta meg ugyanezt a problémát, ő egyből előhúzta a "szüleitek büszkék rátok" kártyát, ezzel nyomta el a hamis hangokat. Nem tátikázás volt, csak halkan kellett énekelni - de mindenki tudta, kiknek, és csak a versenyeken, emiatt nem volt összefogás értük, hiszen nyíltan csinálta, és ott volt a lehetőség, hogy kilépnek az énekkarból, ha nem tetszik nekik. Persze elvileg nem is volt nyílt a kórus, "beválasztásos" alapon jöhetett csak a gyerek, noha bőven volt ott "politikai" szempont is (SZMK elnök lánya, igazgatónő unokahúga stb.) És igen, erős általános iskolában már akkor versenylovakként tartott kisdiákoknak ez hatalmas törés lett volna, ha a szülők nem lehetnek elég büszkék, tehát maradtak és suttogtak. Gimnázumban hívtak a kórusba, többször is, de nem kértem belőle többet. Így sem úsztam meg teljesen... az már más történet.
Ha Kata említette, hogy ő mezzo volt, akkor én is elmondom: alt. Méghozzá a skála alja, én zártam a sort mindig. (Nem mutáltam, ilyen volt a hangom egész életemben. Az énekhangom meg ennél lényegesen mélyebb, amit nem tudom, hogy csinálok.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2017-03-02 15:48 Roah

Roah képe

Én is sírtam, a dal miatt. (Vannak azok a dalok, amiket nem (csak) hallok/hallunk, hanem érzünk - és ez számomra olyan volt.)

Alt voltál? :)))

"Méghozzá a skála alja, én zártam a sort mindig. (Nem mutáltam, ilyen volt a hangom egész életemben. Az énekhangom meg ennél lényegesen mélyebb, amit nem tudom, hogy csinálok.)"

Hm.

Te, tudod mi jutott eszembe erről? Ismerek olyanokat, akik dadogva beszélnek, de ha énekelnek, akkor sehol semmi beszédzavar, csudaszép hangon, hibátlanul tolják. :)))

Lehet, hogy ez is valami ilyesmi jelenség lehet, nem?

Szólóban anno szoprán voltam, a többiekkel, a kórusban viszont mezzo, igen :))). Utóbbit imádtam, a kórust, a társaságot, a csapatot, és velük valahogy soha nem voltam lámpalázas, nem remegtem, mint a hangvilla, semmi izgulás, vörösödés, nem kanyarodtak el a hangok sem, teljesen más volt kórusban énekelni - nem tudom, talán biztonságban tudtam magam? tényleg nem tudom -, de tök buli volt az egész. :))))

Te nem voltál lámpalázas? :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2017-03-02 18:12 Sren

Sren képe

Khm… Be kell vallanom, engem nagyon könnyű fellelkesíteni. Úgy, de úgy tudok drukkolni a „mieinknek”! A fociról az a véleményem, hogy sok marha szaladgál egy bőrbogyó után, kész vicc, hogy felnőtt emberek ilyenre képesek (bocs, Blade) – mégis, amikor tavaly ment a VB, szívből drukkoltam a magyaroknak.
Ugyanígy, végtelenül tudok örülni minden egyéb magyar eredménynek (Saul fia pld.), de még akkor is hazafias-könnybelábadós büszkeség fog el, ha írótársaim sikereit látom.

Így hát boldog vagyok, hogy a Mindenki Oscart kapott. Szem elé kerülnek a magyarok, jól van! A sagittis hungarorum libera nos, Domine! Ezt már szeretem! És mégiscsak művészet ezt is, tehát ezért is megy a kalapemelés, nem csak lelkesedésből.

De… De cinikus is vagyok. Nagyon.:( Arra gondolok, mint Kelvin is írja: ha ez Oscar, akkor a sok névtelen, ám annál ragyogóbb tehetség műve micsoda?! Ha egy Háy János, ha egy Darvasi László egyik regényét filmesítenék meg, mennyire csinálnának a nacijukba a Nagy Ítélők?

Tudjátok… Láttam Fészen egy tökjó képet. Igen találó! Leo Di Capriót ábrázolta vicsorpofával, és a képfelirat valami olyasmi volt, hogy „Az arcod, mikor évekig küszködtél, hogy végre Oscart kapj, és erre idén megkapja MINDENKI!”

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2017-03-02 18:28 Roah

Roah képe

"Ha egy Háy János, ha egy Darvasi László egyik regényét filmesítenék meg, mennyire csinálnának a nacijukba a Nagy Ítélők?"

Nem, képzeld, egyszerűen nem tudják megfilmesíteni - ez maga az irodalom csodája!
Nem lehet filmre vinni, max át/feldolgozni, és forgatókönyvíró legyen a talpán, aki megírja, ha megbírja írni. Szerintem brutál sok rendező vágya, álma egy-egy kiváló irodalmi mű megfilmesítése, de egyszerűen nem megy nekik, nem lehet, mert ennyire szegényes a filmek gyártási készlete. (Ma már sokan úgy próbálnak írni, előre 'gondolkodni', hogy forgatókönyvet lehessen a műveikből írni, ez lényegesen megkönnyíti/megkönnyítheti a filmkészítők munkáját is, tehát elvileg lehet úgy irodalmi művet írni - akadnak köztük jók is, és most nem csak Kingre gondolok -, hogy képvilággá alakítsák, és még a közönség is élvezze.)

És ja, nem vagyok soviniszta, de magyar igen. :)))

Én is mindig boldog vagyok a magyar sikerektől. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2017-03-02 19:17 polgarveronika

polgarveronika képe

Háy J: Gézagyerek -- Zseniális színdarab. Ő és Darvasi a kortárs magyar irodalom két felülmúlhatatlan alakja. Egy Háy filmre én is kiváncsi lennék, bár azt hiszem, nála elsősorban a brilliáns szöveg a fő erősség.

De A nagy füzet-et jelölték Oscarra, sztem az is megérdemelte volna a díjat.. Csak az éppen nem volt jókor jó helyen.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

cs, 2017-03-02 20:06 Sren

Sren képe

Darvasi: A könnymutatványosok legendája. Úgy vinném filmre, ahogy anno a Gyűrűk Urát vitték... és amely alkotásból csak a Király visszatér mind a 11 jelölést díjra váltotta...

ÉS ezt nem azért, mert Háy- és Darvasi rajongó vagyok. Hanem a fentebb említett, sajnálatos vonatkozásban. Hány és hány olyan van, ami simán megérdemelné mind a lehetőséget (filmre vitelre), mind a díjat........

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2017-03-02 20:20 Ovidius

Ovidius képe

Túl azon, hogy Peter Jackson csodálatos filmeket csinált, abban a sok Oscarban ott volt a Tolkien iránti tisztelet is..., szerintem.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

p, 2017-03-03 16:44 Sren

Sren képe

Ovidius: nekem megvolt a Király visszatér soklemezes hiper-extra verzióban. Két cédé volt a film, a másik kettő werkfilmeket tartalmazott a könyv filmre viteléről és a filmről az ötlettől kezdve a kivitelezésig. Interjúkat a rendezővel, színészekkel, különböző munkacsoportok vezetőivel - és nem ilyen kétperces nézőcsalogató marhaságok voltak, hanem alapos bemutatók.
Nagyon, de nagyon lejött belőlük a tisztelet. Mindenki azon volt, hogy a lehető legközelebb maradjon a film a könyvhöz, egyáltalán, a könyvhöz úgy álltak hozzá, mintha az lenne a Szentírás. Mindig, de mindig volt a rendezőnél, a színészeknél az épp aktuális részre vonatkozó részlet a könyvből. Már az is sokat elmond, hogy iszonyú sok párbeszédet (amennyit csak lehetett) szó szerint igyekeztek filmre vinni - és később ezt tették a fordítók és a szinkronizálók is.
Csodálatosak voltak.

Az Indavideón lehet találni ezek közül werkfilmeket, de sajnos csak keveset. :(

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2017-03-02 20:22 polgarveronika

polgarveronika képe

Hát persze. Azért mondom, hogy túl az alkotás minőségén, kell még egy jól időzített pillanat is, egy érzékeny befogadás, amit összességében szerencsének is nevezhetnénk. Rengeteg kitűnő film és írott anyag van, amely elsikkad, mert nem kapja fel valamilyen áramlat, vagy mert egyszerűen nem kap elég támogatást.Mindegy (illetve, hát nem, de ez van), most ennek örüljünk!

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

p, 2017-03-03 08:14 Blade

Blade képe

Szerintem tökmindegy bizonyos szempontból, hány jobb van ennél, mindenki tudja, vagy legalább gyanítja, hogy sok. Még az Oscar zsűrije is, valószínűleg. Flelesleges ezen melankóliázni, csak viszi az energiát.

A lényeg, hogy ez a film jó és megkapta. Oszt jónapot. Éljük meg a jelent! ;)

p, 2017-03-03 10:29 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Képzeljétek én is megnéztem! Anno még a Sault is.
Az köztudott, hogy Oscar díjas filmnél az ítészek mindig a mondanivalót nézik, illetve azt, hogy ez hogy valósul meg a filmben. Boncentrációs bábor meg szegény zsidók szenvedése általában mindig Oscar közeli, mindenki tudja, hogy miért. De most nem is ez lenne a lényeg.
Hanem az, hogy van egy sokat szidott Vajnánk(a hazai filmgyártás vajdája), aki egy profi forgatókönyves csapatot hozott össze akik segítik a hazai filmesek munkáját, mert bizony legtöbbször a suta történet volt a jó film megalkotásának legfőbb gátja. Meg persze a sok művészkedő uncsi fasz, akik azt hitték, hogy úgy kell filmet csinálni ahogy ők gondolják. Hát,nem!
Nekem kifejezetten tetszett a Mindenki. Rövid-velős-csattanós-morális mondanivalóval rendelkezik. Nem is kell több.

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen