Hajnali egy

Hajnali egy óra van, mikor ezt elkezdtem írni. Ide, de az ilyeneket jobb esetben az én csodás, privát Jegyzettömböbmbe szoktam ömleszteni. Aztán mentés nélkül kispirosxabalfelsősarokban. De most blogolni kell. KELL. Néha szükséges nyilvános agybajt rendezni.

Hajnali egy óra nyolc perc. Ha megtudják, hogy itt verem a billentyűket, engem megölnek. És megtudják, mert Apu felébred, nyitva az ajtó, asztali lámpa is ég, kész a lebukás. De írni... megint csak szóismétlés: kell. Kibukik néha. Én is a saját rövid "juj, de drámai" mondataimon, amik valamiféle kiégett hangulatot próbálnak átadni, persze esélytelenül, mivel a gondolatok nem rövidek, nem attól drámaiak, hogy megszakítom az ívüket. Egyszerűen ugyanoda térnek mindig vissza.

Anyu azzal ijeszteget, hogy nagyon fáj a lába, lehet, hogy trombózis. Lefeküdt aludni, majd holnap lemegy az orvoshoz. Már ha tud. Én ettől simán kiakadtam. Nyafka Tóni, Hiszti Panka, ami kell. Anyu. Anyut akarok. Félek, mocskosul félek, és nincs erő, ami megállítsa ezt. Dögöljön meg a pszichológus, semmihez sem ért, lenyúlja a pénzt, de ugyanúgy vagyok. Tövig rágtam a körmömet, megint, holott ezzel meg a szívszúrással küldtek el hozzá. A szívemet helyre rakja a szorongáscsökkentő gyógyszer, de a köröm csak fogy. Mi volt a zseniális tanács? "Legyél nagy lány. Ne rágd." Bazdmeg, ennyit ingyér én magamtól is kitaláltam. Erre ment el eddig hatvanezer, ha nem több. Heti egy, hatezerért. Hivatalosan egy óra, fél óránál tovább egyszer voltam, első alkalom, az persze tíz rugó, mert az komoly felmérés. Háromnegyed óra alatt megállapított rólam mindent. Hogy egy sótlan, barátok nélküli, humortalan, besavanyodott szűzkurva vagyok, aki csak az egyetemi tanulmányainak él, nem ragadt rá semmi élvezet, súlyos önértékelési zavarokkal küzd, állandóan csak dolgozik, de jó családból jött, rejtély, miért ennyire bezárkózott.

Tanács: nyisson a világra. Beszélgessen mindenkivel, idegenekkel is, akár. Beszéltem. Hülyének néztek. Abbahagytam, jobban éreztem magamat. Beszéljek idegenekkel. Mindjárt szebb az élet, nem? Szebb, persze, öregnyana a villamoson elpanaszolta, mennyi gond van az unokáival. Magamra vettem a gondját, baját, szürke lett a nevető kék ég. Anyunak kiakadtam, hogy attól félek, terhes vagyok, de védekeztünk, persze az sem száz százalék: kislányom, ha ilyen gondjaid vannak, nem neked való a szerelem. Azóta meg sem merem említeni. Változatlanul rémálmaim vannak és változatlanul nem merek aludni. Beszélgessek családtagokkal, például tesókkal. Beszéltem: azóta parodizálják minden mondatomat. Bárcsak ki sem nyitottam volna a számat. Azt a lepcses nagy pofámat.

Félek a sötéttől, félek a haláltól. Tanács: jaj, ez természetes. Kösz, bazdmeg, kösz. Égjen a kisvillany. Igen, a villanyszámlát meg fizeted te, mi? A hatezremből pont futná. A halál az élet része. Tanuld meg elfogadni. Miért is járok ide? Ó, azért, mert szúrt a szívem. Pszichoszomtikus. Ahhoz semmi köze ennek, ugyebár.

Önértékelési gondjaim vannak, begubózódásra hajlamos vagyok. Tanács: öltözzek. Fessem magamat. Legyek "nőcis". Persze "nem egy kurvát akarok faragni belőled, ugye érted". És "tetszel nekem, de nem úgy, hát tudod, olyan nőcisen". Azóta felszakadt bennem egy gát. Káromkodok. Írásban is, nyíltan. Legszívesebben előrángatnám egy évvel ezelőtti önmagamat, hogy szembe köpjön. Mocskosszájú liba, káromkodni? Írásban? Narráció? Magadról? Ennyit erről. Erkölcis bizonyítványod a monitoron. Papíron. Az a legsúlyosabb: papírra, tollal, vagyis megfellebezhetetlenül, kitörölhetetlen leírtam egy ronda szót. Ha el is égetem, a tényt nem tudom megsemmisíteni. Leíródott, örökre megvan abban az égi könyvben, ahová minden jegyzet kerül. Ebben nem csak a pszichonéni a hibás, benne van Zoli is vastagon. Nála sosem volt ilyesfajta "morális gát", a káromkodás az élet része, a beszéd szerves velejárója. Elismerem, de nem nekem. Nem velem. Nem őt ütötték fültövön a szentségelésért, és nem ő fekvőzött hatvanat az "aztakú.."-ért. Nem ismeri, mekkora élmény a "nem látsz a szemedtől, vadmarha" bűnösen édes kimondása, és nem látta még a csodálkozó tekinteteket a fekete BMW-kből a "vakegér" hallatán. Persze ez is jellemfejlődés valahol. A kislány felnő, mer olyan szavakat használni, amik eddig tabuk voltak. Mer öltözködni. Meri festeni magát.

"Nőci projekt". Öltözködjek nőcisen, fessem magamat (nőcisen), viselkedjek nőcisen, és a külső majd hat a belsőre. A külső változás egy idő után belsőt indukál. Igen. Szoknyát hordok, mert nincs rám nadrág. Affektálok, ideges vagyok, azt hiszem, mindent jobban tudok, hülyepasizok, bújos cica vagyok. Szóismétlek. Megértem az egyszeri kislányokat, akik beküldik életük legjobb novelláját és cserébe nem igazán őszinte kritikát, mint őszinte csodálatot és dicséretet várnak. Nem idegel ki egy helyesíási hiba, nem kapom fel a fejemet minden vessző láttán. Alig szívom a fogamat, ha a szerelemről olvasok örökigazságokat, próbálok felelős, rendes szerkesztő lenni, nem élvezetből köcsög. Nem tudok olvasmányos, humoros kritikát összehozni, nem lépen túl az eredeti novellát hosszban. Leborulok az előtt, aki előtt aktuálisan le kell, és egyre jobban értékelem a "tápos macákat" (bocs, Éva, de épp egy Delírium borító figyel jobbról, valahogy ingerelt, hogy beleírjam) - a kettő egymástól független, de neveket nem mondok. (Nem mondom, hogy pl. Ndy aktuális műve és Éva karakterei.) Persze nem jelentem ki, hogy nem jók, csak az élvezetből köcsög szerkesztő karaktere azt követelné, hogy kiszúrjak egy vesszőhibát és kiöltsem a nyelvemet. Aztán adjak öt csillagot.

Fessem magamat. Nem elég, hogy vettem egy áttört harisnyát, amit az első felvételkor hosszában elszakítottam, nem elég, hogy szoknyát hordok, pedig nadrágos barbár vagyok, nem elég, hogy felvettem lábszéttörő magassarkút, amitől azóta is vízhólyagos a talpam. Fessem magamat. Nem drága, alig kéne, csak egy kis pirosító. Persze. Meg alapozó, mint megtudtam. Meg ha már ott vagyok, akkor szemfesték. Rúzs nem, hanem színes-illatos-ízes szőlőzsír. Kétszer annyi, de egyszer élünk. Anyu. Ugye nem lesz baja? Ha már öltözök és festem magamat, akkor minden rendbe jön. Festi magát a halál öreganyja, egész életem során kétszer... háynszor volt rajtam festék? Szalagavató. Ballagás. Ugyanolyan haj, emlékszem. Felvételi, kézfogás... nem. Bsc bizonyítványosztás. Három. Három elismert alkalom, plusz egyszer a szalagavtós lejárt szavatosságú (már akkor?) rúzsból egy keveset a számra kentem, majd lenyaltam. De felkentem. Sanyi kedvéért, aki nem az a Sanyi, akire most gondoltok, hanem egy másik, régi Karcos harcos. A letaglózóan egyszerű "d" nicken. Valamiért bejöttem neki, de mindketten barátként tekintettünk a másikra, csak jól esett azt hazudni, hogy ez több. Mikor végre elege lett belőlem, lelépett. Előtte barátságosan elbúcsúztunk. Vagy nem... az idő mindent megszépít. De nem veszekedtünk, csak megbeszéltük, hogy a távolság meg minden, hát izé, én egyetem, Budapest, minden ide köt, ő meg Jázsberény, nem szabadulhat, sajnálja. Azt mondta, ennek ellenére semi harag, ír még. Neki ugyanaz maradok. Azóta ír. Én türelmes ember vagyok, ha húsz év múlva jön egy levél, egy szót sem szólok, hogy mi tartott ennyi ideig. Legfeljebb vézolom a remélhetőleg valós tényeket, hogy elkeltem.

Súlyosan alulértékelem önmagamat. Ha nyitnék a világra... ha nőiesebben öltözködnék... ha. Ha meglátnám, hogy én egy csodálatos személy vagyok, akit mindenki imád, bizonyára jobb lenne nekem. Én lusta vagyok kibújni a csigaházból. Nem nem akarok - nem akarom, hogy olyan kényszerítő körülmények következzenek be, hogy ki kelljen. Anyu. Ugye nem lesz baj? Ugye az orvos holnap majd megvizsgál, és megmondja, hogy sima izomgörcs, tesék, magnézium, ettől jobb lesz? Rágom a körmömet. Háromnegyed kettő. Maggoth egykor még fent volt, gondolom őrködik. Igaza van, mit lehet ilyenkor tenni? Hülye novellákat olvasni a Karcon. Néha úgy hozzáférést adnék egy-egy ilyen éjjeli bagolynak az elfogadásra várókhoz. Nem szerkjogot, csak olvasásra. Kritikát is írhatna. Annyival kevesebb meló. Mert néha nagyon megérné. Nincs is annál jobb, fáradtan elolvasni valamit, amiből reggelre semmire sem emlékszel. Sőt, olvasáskor sem emlékszel már rá. Úgy az igazi. Én egy műre sem emlékszem, amiről szép kritikát írtam. Egyre sem. Gyakran a kritikát is elfeledem. Ilyen az extázis. Extázis... ó, LordTyuk, ha még meglennél! Tudod, mit kérnék tőled. A Felhőket. "Felhők" ciklus, összegyűjtött első huszonharmincvalahány. A Freemailt menettte az Outlook, Format C, elszállt. Áldja az isten, a legjobb műveim vele szálltak. Sosem hittem volna, hogy kell biztonsági másolat. A mű halhatatlan. Elmegy, majd újraírom. Mi az nekem? Ennyit rólad, anyukám. Elszállt. Papíron megvan - hja, papíron teljesítettük a termelést is, tudom, olvastam. Megmaradt a XVIII. A "védet", az egyetlen elírás, amit híressé tett nekem, és az egyetlen, amiért azóta is ég az arcom. Csoda, ha irtom a hibákat? Az összes elszállt. Nem nagy igazságok, inkább a világ naivdóra módra. A strucc, aki azért dugja a fejét a homokba, mert olajat kutat. A "védet" pillangó. És semmi több. Semmi. A törékeny jégkritály lélek, ami már sorszámot sem kapott, mert nem tudom, hányadik. És az első... vajon mi volt az első? Egy borzasztó megjegyzés lehetett. Mint minden első, amit egyszer papírra köptek, aztán úgy hagytak. A nihilizmus cinikus fanatikusa vagyok - valami ilyesmi. Ez benne volt valahol, de nem emlékszem. Amolyan... "Felhők". Hová szállt az az idő is, istenem!

Jótanácsból tele van a padlás. Egyek reggelire édeset. Olyat, ami nem megy le a torkomon. Attól hízok, és az jót tesz az idegeknek. Ne igyak kakaót. Járjak mindenféle helyekre. Nem érdekes, hogy én nem akarom, ez így nem élet. Itt én tökéletesen másodrendű vagyok Egyszer majd megköszönöm. Anyu. Anyut akarom! Bent alszik. Ugye nincs baj? Legyek olyan, mint mindenki más, közönséges, hangos(kodó), álljak ki magamért, menedzseljem magamat. Törtessek, különben eltaposnak. Szeretem, ha taposnak. Igénylem, mint a tyúkhúr, ahogy még Kósa mondta egy évezreddel ezelőtt. "Ez a gaz igényli, ha tapossák" - alias taposástűrő. Miért baj, ha ilyenek vannak? Miért baj, ha elbukom? Én boldog vagyok. Egyetemi diplomával is elmennék mekdonálccba mosogatni. Nekem az karrier. Hajnali kettő. És én nem akarok lefeküdni. Kő van a hasamban. Nem vagyok terhes, ugye? Félek. Delejes rémület szorít, és én megveszekedetten félek mindentől. Igen, EZEN kell segíteni. Kell. De mivel?

Túl sokat írtam már így is. A blog erre van, nem? Ezt nem törlöm. Maradjon meg mementó. Ha megint nem bírok aludni, újra feljövök. Maximum beszélek Zsolttal, ha mást nem. VAgy írok egy másik blogot. Hosszabbat. Kritikához nincs se erőm, se humorérzékem. 2:08. Ütődött vagyok.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2010-07-26 01:33 Maggoth

Maggoth képe

Hajnali fél három

 

Mars aludni!

És ne rágd magad (se a körmödet)!

Istenem, hát egyszer mindenki felnő, mit vagy úgy kiakadva? Várható volt, hogy előbb-utóbb nálad is bekövetkezik, és a felnőttség tele van csoda jó dolgokkal. Most egy sem jut eszembe, de én még messze járok a lelki érettségtől, úgyhogy ne keseredj el!

És őrködik a halál, egyszerűen csak nem tudok aludni (úgy látszik, ha nem járkálok 10-12 órát egyfolytában, nem jön álom a szememre).

Nem lesz semmi baj, nyugi! Igaz, semmi különösebben jó se fog történni, de legalább baj se lesz. És most nyomás aludni!

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2010-07-26 06:22 Roah

Roah képe

Engem az éjjel kínzó fülfájás nem hagyott aludni. Még az álkapcsom is lüktetett. (A múltheti kánikula mellékhatása: agyonventilátoroztuk magunkat; huzatot kapott; remélem, hogy ez lesz a hunyó.) Nem adok tanácsot, bár mindkettőn átestem. Izgultam valamiért, rettegtem valakiért. Egyszer, amikor az őrület határán billegtem jó pár évvel ezelőtt, kezembe akadt egy könyv: José Silva - Agykontroll. Rongyos, és keskeny gerincű mű, lignintől megsárgult lapokkal. Ha még nem volt meg, olvasd el, Dóri. Elképesztő. Azoknak különösen, akikben buzog a fantázia. Ha nagyon szorul a hurok a nyakam körül a mai napig a kezembe veszem. Mindig találok benne valami újat.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2010-07-26 10:28 Sren

Sren képe

Szerintem feltaláltad a homokzsák-blogot, nagyon helyes! Gyakrabban kéne ilyet; lehet, hogy én is élek majd a módszerrel, ha éktelenül felbosszantanak, félek vagy ideges vagyok. Mert különben mennek a homokzsák-hsz-ek, a homokzsák-mailek, meg a homokzsák-írások – vagy marad ama bizonyos kétéltű benyelése, ami hosszú távon egészségtelen pszichikai reakciókat eredményez, illetve azt, hogy az ember szembesülni kénytelen olyas véleményekkel, hogy „bébi, érzéketlen/túl érzékeny vagy”. Lehetőleg egy időben, több oldalról.

Mit is akartam mondani? Ja. Mi a bánatért nem csörgetsz meg ilyenkor? Igen, akár hajnali egykor. Max felébred a gyerek, de ez nem gáz, mert hajlamos csíkszemekkel konstatálni, hogy „ahá, anya már megint éjjel telefonál”, aztán bealszik szépen a rekedt dumámon.

Mondanám, hogy megértelek, végigszorongtam az életem én is, míg meg nem untam a dolgot. Onnantól nem féltem tovább, mert semmi értelme; viszont addigra olyan szinten megviselte az idegrendszeremet a dolog, hogy a szívem is megunta: blokkolót meg antidepresszánst kell szednem. Nem érte meg félni, mert nem evett meg senki, a végzetes dolgok meg úgyis megtörténnek, akár fél az ember, akár nem. No de mire mész az én tapasztalatommal? Neked a sajátod kell.

Pár forintért lehet terhességi tesztet kapni, legalább ezen ne parázz, ha nem muszáj.

Ne beszélj csúnyán, ha nem akarsz, keress szinonimákat. :D No jó, hülyén hangzana, ha az mondanád, hogy „a legfelsőbbrendű lény helyezze beléd a szaporítószervét”, vagy ilyesmi, de vannak alternatívák. Minap a szomszédasszonyom azzal fenyegette meg a verekedős kakast, hogy beteszi a mosógépbe, és ráindítja a centrifugáló programot. Igaz, Mari néném szótárában igen sok minden előfordul, még olyasmi is, hogy „a vizíló húzzon a nyolchengeres f***ára”; no de érted, mit akarok mondani: a vaskos szleng szórakoztató formái még görcsoldóak is tudnak lenni.

Ne légy nőcis, ha nem illik a habitusodhoz, akkor többet árt, mint használ. El tudom képzelni, hogy tíz év múlva bevágtázol egy előadóterembe pólóban és farmerben, és a hallgatók áhítattal felsóhajtanak: „megjött a doktornő!”

Légy csak nyugodtan önmagad, úgyse fog menni semmi egyéb, meg aztán: ilyennek szeretünk.:)

Mondanám, hogy adj hozzáférést, és bevállalom az előolvasást, de épp tegnap lett megbízhatatlanná nyilvánítva az értékítéletem.

Ha nagyon unod a banánt, csomagolj össze, és gyere el hozzám pár napra: a világ meglesz csepp ideig anélkül, hogy a pulzusán tartanád a kezed.

Okvetlen értesíts majd, mi van édesanyáddal.

 

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2010-07-26 11:35 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ha én bármit is feltaláltam, hát az idegnyugtató hsz innovációja mindenképpen a tied. Hallom a hangodat, noha még sosem hallottam, érzem, ahogy simogatod a kis kócos buksimat (hiába, az ember lánya már minden testrészére máshogy gondol, mint kéne: a hasa mindig túl nagy, a feneke óriási, de a feje, az kicsi).

Anyu jól van. Kapott egy rakat gyógyszert, de állítólag csak a vénái rakoncátlankodnak.

Azt hiszem, most megyek megnyugodni. Felhívni nem tudlak, éjjel egykor meg nem mertelek volna, de ezek után bátran. Csak most nem lehet, valaki felettünk gitárzseninek hiszi magát, és nem lehet lebeszélni az elektromos nyúzásáról, persze mindezt legalább koncertmennyiségű hangtechnikával. Ha lenne basszus, eskü, érezném a falakon. Ezen felbátorodva öcsém is belekezdett, és hát a saját hangomat sem hallom, a telefon meg köztudottan nem írásbeli kommunikációra lett kitalálva. Marad ez. Illetve írhatnék SMS-t, ha megtalálnám a mobilomat...

Igen, ideje menni megnyugodni. Egyszer majd nevetek ezen az egészen. Most viszont még idegeskednem kell, amíg csend lesz. Aztán lefekszem aludni.

Ha másra nem is volt jó ez a homokzsák-blog, hát a válaszodért megérte, és megérte volna még száz is. Köszönöm. Én köszönöm, szívből, őszintén. Ott hal meg a világ, ha egyszer nem leszel "kéznél".

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2010-07-26 14:11 Sren

Sren képe

Csitt, pihenj most. :)

Én köszönöm - és örülök, hogy nem lett trombózis a dologból. Jobbulást édesanyádnak!:)

Keress meg máskor, ha vacakul vagy. A hangomtól nem leszel boldog - rekedt, szétbagózott franc, ami időnként átvált vércsevijjogásba -, de többen esküsznek, hogy megnyugtató is tud lenni. Továbbá, ha nagyon felidegesítesz, simán úgy járhatsz, mint egyik haverom: addig úgyse hagylak nyugodni, míg nem hoztalak el pár napos idegvasalásra. :D

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2010-07-26 13:19 Ndy

Ndy képe

Valamikor mindenki felnő, és egyszerűen "felnőtt dolgok" kezdik idegesíteni. Ilyenkor az a vicc az egészben, hogy azok is kezelhetőek, csak épp még nem készültél fel rájuk, ezért tűnnek húsbavágónak. Majd rendeződik. Amúgy pedig jól jártál, mert legalább a tanulmányaid végefelé következett be, tehát a további évek legalább anyagilag, szakmailag megalapozottak.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

h, 2010-07-26 13:48 Obb_régi

Mindig is remek pszichológus hírében álltam, tízezer forintos tanácsom:

Rúgjál be szemét módon! - segíteni nem fog, de legalább részeg leszel.

Ha valami, ami a gonolkodással eggyütt jár, akkor az a félelem, minél fejlettebb, annál több a kétely és a szorongás, én is félek sokszor, pedig a környezetem tőlem várja a félelmeinek megoldódását, sokszor nehezebb ezért a teher, megnyugodhatsz ez normális. Néha kell valami ami levezeti, sokszor ez fizikai úton a legegyszerűbb, sport vagy meló, egy ungabunga, de néha a tányér repül a falhoz is levesz sokmindent a válladról, és az sem rossz, amit most tettél, írd ki magadból, ha úgy érzed.

Nem vagy ütődött, ezt a jelzőt már lestoppoltam magamnak. :)

h, 2010-07-26 14:24 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Azt hiszem, ha Sren megnyugtatott, akkor te jókedvre derítettél. Édeseim, mondtam már, hogy imádlak titeket? Egyenként, egyben, mindenhogy.

Az ütődöttet vettem, ezentúl lökött leszek. Azt szabad?

(Hová utaljam a tízest?)

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2010-07-26 14:34 Obb_régi

000000000-OOO.BBB.BBB-123456789 IBN (inernacionális bank namber)

Lökött? Persze az lehetsz. (további ötezerért) :)

h, 2010-07-26 15:48 Sren

Sren képe

Na, akkor helyzetjelentés Komárom-Esztergomból is: idáig telefonon-mailen lógtam, eddig bírtam, muszájos kidőlnöm kicsit. Köszönöm mindenkinek - Dóra, neked külön is. Szeretlek titeket.

Kicsit kiléptem, jövök majd. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2010-07-26 16:11 Obb_régi

Hélo-héló! Megyémbeli vagy? Mé nem szótá eddig?

h, 2010-07-26 19:03 Sren

Sren képe

Szia, földi! :D

Te Papa, ha kiderül, hogy itten lakol Máriapusztán, én lemegyek hídba. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2010-07-26 19:43 Obb_régi

Állva maradhatsz :) Esztergom :)

h, 2010-07-26 15:20 Ndy

Ndy képe

Különben két dolog jutott még eszembe. Tizanhat éves voltam, amikor a katonaorvosi vizsgálat miatt előszőr átestem a pszichológiai teszten. Utána, mondta az orvos, hogy vissza kell mennem. kérdeztem, hogy méééé'?

Aszonta, hogy szorongok. Mondzam neki, hogy mutasson egy embert - önmagát is beleértve -, aki nem. Mattot kapott és azt mondta, hogy így soha nem lehetek katona. kiegyeztünk.

A másik, hogy múlt héten végig hányingerem volt. Lehet, hogy én is terhes vagyok :(((

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

h, 2010-07-26 16:17 Obb_régi

No osz te meg nem is vótá tizenhat sose, öregen születtél :)

Nekem azt mondta, személyiség zavaros vagyok, nincs szüksége rám a hadseregnek, de polgári szolgálatot teljesíthetek. Mondtam azt nem akarok, én fegyverrel a kezembe szeretnék szolgáli, oszt kihúztak a listáról, és valami C betűt biggyesztettek a katonakönyvembe.

Remélem a másodikban nincs reláció, mert én hánytam is.

h, 2010-07-26 16:25 Ndy

Ndy képe

Én egyből E-t kaptam, pedig géppityut követeltem :(

Nem tudom, szerdán én is hánytam. Utána kéne nézni, mi a kockázata a mi korunkban, ha terhesek leszünk. :-O

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

h, 2010-07-26 16:48 Obb_régi

Lehet, hogy én is E-t, tö*öm sem tudja már ilyen távlatból, már akkor el is dobtam a könyvet a pébe.

Elősször ne a kockázattal törődjünk, hanem a bizonyossággal, vegyünk egy-egy terhességi tesztet, majd a két csík után gogyózzunk hova tovább.

Béláim! Remélem nem vagyunk Józsik!

h, 2010-07-26 19:58 Ndy

Ndy képe

Egyébként azon gondolkodtam, hogy ugyanaz a bajom, mint Dórinak, persze más ügyekben. De maximálisan elégedetlen  vagyok az elmúlt napokban nyújtott - azaz nem nyújtott/ szarul nyújtott - teljesítményemmel. Valami lehet a levegőben, de ha így megy tovább, nálam is kezdődik az álmatlanság, előre tudom :(((

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

h, 2010-07-26 20:32 Liliana

Liliana képe

Én igazán beletudom magam élni a helyzetedbe, bár a nagy különbség közöttünk az, hogy nekem túl korán kellett felnőnöm és látni, ahogy a körülöttem élő közeli életerős emberek roncsokká válnak. Azt hiszem, ez életem végéig megmarad, és talán ezért is vártam érzékennyé többek között a világra és ezért próbálok mindenbe, mindenkibe jót és szépet látni.

Ha pszicho-doki valószínűleg többszörösen összetett személyiségzavart állapítana meg nálam. De nem érdekelne. Maximum kiröhögném ott helybe és megmondanám, hogy egy napra cseréljen velem helyet, én végig hallgatom a pacienseit, és adnák ratyi tanácsokat nekik, mint ő tenné. Azonban nekem van/volt/lesz valamim, ami neki nem, tapasztalatom a helyzetekre. Gyárilag kapott képességem, hogy képes vagyok beleélni magam mások helyzetébe. Nem mindig a legjobb, de néha nagyon hasznos tud lenni.

Nagyjából egy idős vagyok veled, és bizonyos dolgok miatt én is rettegek, jártam már a te cipődbe így teljesen megértelek. Bármennyire hülyén is hangzik, én pont ezért kezdtem el írni. Vannak novelláim, amik sohasem látnak napvilágot, de jól esett megírni őket.

Anyunak alig három éve volt trombózisgyanús a lába. Meg kellett értetni egy állandóan izgő-mozgó örökké rohangáló anyával, hogy ha nem pihenteti a lábát elveszítheti. Mi Nővéremmel egészen kicsi korunk óta besegítünk neki a háztartási melókba, de ő mindig kitalált valamit, mert nem szeretett ölbe tett kézzel ülni. Emlékszem rá, aznap érkeztek a krizantém palánták, amit neki azonnal el kellett ültetni. Már-már lilás-vöröses hatalmas folt lett a lábán, nem a visszér nem egy napos dolog, nekem is van már, állítólag öröklött vénagyengeség. Ám maga a gyulladás lassú folyamat, aminek jó ideig nem látod nyomát, csak akkor amikor már baj van. Tetszett vagy nem, de addig veszekedtünk vele, hogy irány a doki, amíg végül beadta a derekát. Neki világ életében magas volt a vérnyomása, és erre az itthoni betegek (az apukája és az öccse rákos betegsége) miatti aggódás még jobban rátetőzött. Két hónap itthoni pihenőt írt ki neki a doki, meg egy vagon gyógyszert. Először lett fásli kötés helyett egy anatómiai gumis harisnya, ami összetartja a vénákat, mintha egy második réteg bőr lenne a lábán. Ám a gyógyszerek mellékhatásai miatt elkezdett a természetgyógyászatban kutakodni más megoldás után, amihez persze már én is konyítottam egy picikét, azóta csak még jobb lettem a témában. Házi készítésű körömvirágkrém csodákra képes, a gyógyszertári visszérkenőcs egy nagy adag ..., ehhez képest. Aztán lett egy vitamin, amivel három gyógyszert helyettesített, bár ennek elég húzós ára volt, aztán váltott és lett két másik tabletta az egyik szőlőmagkivonat, a másik vadgesztenye, de így is harmadába kerül az előző vitaminnak. Látványosan húzódott vissza a vörösség, de a mai napig kezeli, nehogy újra baj legyen.

Ennél már csak apu hipertómiája ijesztőbb, mert egyik percről a másikra szökik az egekbe vagy esik le a vérnyomása. Ijesztő, amikor hófehéren áll előtted az, akit a világon a legerősebb embernek tartasz, de gyógyszert nem tudsz belebeszélni. Gondold el, amikor télen égbe-földbe kerestem, mert az eszközeit szanaszét hagyta, ő meg eltűnt. Végül a szobában aludt, amikor megtaláltam. Rosszul volt, de nem szólt, hogy én ne idegeskedjek miatta. Mert jobb volt a hóban keresgetni, hogy hova lett...

Én is begubózó tipus voltam, és még ma is vagyok, egy részem mindig is az lesz néhány téren. Akkor nyíltam ki, amikor csak pasikkal dolgoztam, nem hagyhattam, hogy eltapossanak és kihasználjanak, hogy az én pénzemet is ők tegyék zsebre. Akkor lettem nagyszájú. A nőies viselkedésem meg akkor bújt elő, amikor már nagyon pasinak kezeltek. És azóta akkor festem magam, amikor reggel úgy kelek fel, hogy ma van kedvem, de legtöbbször nincs. Ha mégis eszembe sincs alapozni, vagy pirosítani, esetleg alkalmakkor. 

Ha ennyi tanácsa van a pszicho-mókusnak, akkor inkább keress mást, ha nagyon muszáj kezelésre járnod, de azért ne fizess, amit már úgyis tudsz. Ha beszélgetni akarsz, engem megtalálsz!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

h, 2010-07-26 20:48 Ndy

Ndy képe

Legalább tucc főzni. :D

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

h, 2010-07-26 21:09 Liliana

Liliana képe

Szívem, az az egyik szakmám is! :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

h, 2010-07-26 21:15 Ndy

Ndy képe

Az még nem jelenti, hogy tucc főzni. :D Csak az, ha meg is eszik :D

Ha tudnád, nekem mi mindenről van papírom...

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

h, 2010-07-26 21:21 Liliana

Liliana képe

Most-most-most olyat mondanák neked! :) De szúúússssza! Majd egyszer megmutatom, hogy kitűnően tudok kotyvasztani.

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

h, 2010-07-26 21:52 Ndy

Ndy képe

Oké, de azé' majd crazzal előkóstoltatjuk. (Én se' ma kezdtem az uralkodást :D )

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

h, 2010-07-26 22:19 Bloody Dora

Bloody Dora képe

De craz dombi törpéktől örökölte a képességeit, és köztudott, hogy a dombi törpéknek más az emésztése, szóval sokat nem érnél vele.

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2010-07-26 22:30 Ndy

Ndy képe

Akkor kiírunk egy kaja-előkóstolói (gazstronómiai) pályázatot, majd a nyertese - és egyetlen résztvevője - előkóstol. Vagy a százhatvan centi alatti íróknak is más az emésztésük? :-O

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

h, 2010-07-26 22:35 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem tudom, a százhatvan centi alatti írók körül védőaura van, lehetetlen a vizsgálat, nem engednek közel. Plusz képtelenség őket álmukban felboncolni, mert nem alszanak. De nem lehetetlen, hogy más.

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2010-07-26 23:36 Maggoth

Maggoth képe

Ne a törpenövésű írók személyiségjegyeit boncolgassuk, te különben is menj aludni! :D

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2010-07-26 23:40 Ndy

Ndy képe

Szerintem százhatvan alatt nem lehet személyiségjegye egy írónak, mert nem fér el hosszában a személyiség. :DDD

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

k, 2010-07-27 00:12 Maggoth

Maggoth képe

Adtál egy ötletet egy világról, ahol csak jegyre kapsz személyiséget, mert állati nagy egyéniséghiányos időket élnek. Csak annak lehet külön személyisége, akinek néha-néha kiutalnak egyet. Hangyatársadalom, egyéniség nélküli bagázs, csupa unatkozó író, aki csak néz ki a fejéből és időnként letörli habzó száját. :D

 

Már látom is a kezdőképet.

- Üdv, szeretném beváltani a személyiségjegyemet? Mijük van?

- Száz hatvan centi feletti kiégett rockzenészünk, nem tud lelkesedni már semmiért, utál élni, de valószínűleg bevonul a halhatatlanok sorába.

- Drogozik?

- Naná, mint állat, és folyton a szexről szövegel.

- Oké, nem lenne pult alól valami komolyabb?

- Van egy, aki valóságos mestere a vesszőhibáknak, de sikítófrászt kap a tinilányok verseitől (amit különben az előző ír titokban), csakhogy ő meg állandóan be van ba...

- Hagyjuk, majd visszajövök máskor, ha lesznek elfogadhatóbb személyiségei.

- Héló, itt mindenki író!

- Ja, az más, akkor adja azt a rockert!

 

De ez csak egy szinopszis, majd még csiszolgatom. :D

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

k, 2010-07-27 00:20 Ndy

Ndy képe

Atomkirály. :) Ráadásul, esk. sehol sem olvastam még hasonlót. Ha valami reális környezetbe tudod tenni, tuti nyerő. (Én is hasonlót írok, de ott a lelkek vándorolnak, mint Morgannél, személyiségről szó sincs)

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

k, 2010-07-27 04:45 Obb_régi

Hú ez király, de írd bele, hogy a második sajnos az a tipikus ideál:

kétméteres, szőke, csillogó kékszemű dalia :) és még fehér lova is van :)

h, 2010-07-26 22:19 Liliana

Liliana képe

Óóó, hogy az a...

Merem azt mondani, hogy több tízezer embert megetettem már, és még senki nem került kórházba. De szójjá' még be komám és elintézlek! :) *Lil gonosz énje előbújik*

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

h, 2010-07-26 23:59 Obb_régi

Mindenki tünés aludni, megint hajnali egy. Ötkor kelek.

k, 2010-07-27 00:05 Ndy

Ndy képe

Én meg kettőkor. Délután. :P

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

k, 2010-07-27 08:50 Crystalheart

Emlékszem, kiskoromban én is szorongtam sok mindentől. Féltem a rossz jegyektől, a megaláztatásoktól, a többiek véleményétől, anyámtól, apámtól, attól, hogy beárul a tesóm. Féltem a csúnya szavaktól is; fal adta a másikat, ha kicsúszott egy. Sőt, féltem én a szellemektől meg az ufóktól is, pedig nem is láttam olyanokat. És különös, a jövőtől sosem féltem, gyermekkoromban egészen más jövő-fogalmam volt, gondolom, másoknak is.

Aztán jött a középiskola (elvileg elit intézmény), és a szakirány-választással rákényszerítettek, hogy foglalkozzam a jövőmmel is. (Végül is nem olyan szakra mentem, amit most is tartanék, de nem bántam meg a programozóit.) Akkor már attól féltem, hogy esetleg nem tudom teljesíteni a feltételeket, hogy elszúrom a jövőmet. Szörnyen önző gondolatok keringtek a fejemben, mint jövőbeli fizetés, meg hogy a saját jövőm az első. Innentől fogva a korábbi félelmeimet erővel szertefoszlattam, passzívan védekeztem az ellenem irányuló támadások ellen, mindenütt unott és fáradt fejjel jártam-keltem és kb. letojtam mindent. De tényleg, nem csak látszatra, hanem valójából nem érdekelt semmi, csak a rövidtávú célom.

Aztán újabb törés következett, újabb elhatározások, újabb meredek személyiség-változás. Azt hiszem, már az utolsó nagyobb. Addig kovácsoltam a saját személyiségem, míg nem lettem vele elégedett. Egyszerű lépés volt, a fő céljaimat, melyekért mindent megtettem volna, kicsit módosítottam. Most már csak a közösségért élek: a családért, a vidékért, a népért, és tovább - az emberért. Egyúttal magamért, hiszen a része vagyok a közösségeknek. Mondják, hogy mindenki önző, mindenki csak magáért cselekszik, még ha közvetetten is, de szerintem ez a fogalom valahol már értelmét veszti; én magam pont annyira vagyok fontos, mint a többi tag. Ez a cél hozta magával a többi tulajdonságot, a történések sztoikus szemlélését, a helyzetem nyugodt vizsgálását, a törtetés nélküli haladást. Míg körülöttem mindenki görcsöl az élete és a céljai miatt, valahogy úgy, mint jómagam siheder koromban, én csak mosolygok rajta, és megpróbálok tanácsot adni. Persze én "csak mártír vagyok", szóra sem érdemes a véleményem, hiszen nincs is életem, természetesen tesóim szerint még örülni sem tudok, szívtelen és érzéketlen vagyok. Nem baj, mondják csak. Én azon vagyok továbbra is, hogy ha nem is a törtetés útján, de egyszer hatalmamban álljon az emberiséget segíteni. A hatalom szeretetből fog fakadni, nem utálat és rettegés szüli majd, és szeretetre fogom fordítani. Ám ha mégsem lehetséges, akkor is nyugodt szívvel mondhatom, hogy tiszta szívvel és tiszta szóval tettem, amit tehettem. Míg a többiek egymástól tartanak, én figyelem őket és új karaktereket teremtek. Más fél majd a jövőtől, míg én lapozok egyet és új sort kezdek. És más rettegni fog a halál küszöbén, ha nem lát már jövőt, én csak pontot teszek majd egy történet végére. Talán elolvassák még páran.

A félelem ellenszere ugyanaz, mint minden másé, a szeretet, még ha kicsit nyálasan is hangzik. És most képzeld el a pofázmányomat, ahogyan ezeket mondom, és mindjárt röhögőgörcsöt is kapsz. :D

k, 2010-07-27 15:15 brana

Drága Dóri!

 

Olyan édes vagy, akkor is, ha nem akarsz az lenni. Igen!!!! Ez a normális, hogy az ember telis tele van érzelmekkel, vívódásokkal, törekvéssel. Szeretnénk, ha mindenki szeretne és még aki nagyon titkolja, az is megreccsen a kedves, dicsérő szavakért.

Mindent, amit teszünk, látunk mások reakcióiban visszatükröződni, és még amikor undokok vagyunk, akkor is azt akarjuk, hogy a másik ezt értse meg.

Minden ember egyedi, egyszeri, megismételhetetlen csoda. ( Na.... jó, vannak a nagyon bunkók......... bár a maguk kategóriájában ők is érdekesek........ és most a bűnözőkről egyáltalán nem nyilatkozom......... ).

Te a "megismételhetetlen csoda" csapatba tartozol és örülj, hogy ilyen vagy. Ne akarj más fizimiskát! Főleg olyant ne, amit mások szeretnének rád erőltetni. Nagggggyon uncsi lenne, ha tök egyformák lennénk. Te így vagy szuper, ahogy vagy.

Ja!!!! nem írtam még, hogy a sport csodákat tesz..... futsz egy pár km-t és úgy fogsz aludni, mint a bunda......... és a sok lüke, aki felidegesít már egyáltalán nem érdekel utána. Lesz benned jó adag endorfin, picit turbóra kapcsol az adrenalin......... egy kád meleg, habos víz és minden rózsaszín.........

Ha gondolod, írjál és megvigasztallak.

Pussszi, Brana