Kész horror!

A napokban megkeresett minket egy Szerző, miszerint (nem másolom be szó szerint) Neki kiadták egy horror regényét, és kéri a Karcolatot, hogy a likek közé tegyük ki, hogy ezzel is reklámozhassa magát, mivel nincs benne a nagyterjesztői hálózatokban. Eddig egy lelkes amatőr. Mikor az Ad Librum neve felmerült, kissé felhúztam a tökéletesen kiszedett szemöldökömet (nem, nem szedettem ki, ahhoz kozmatikus nem nyúl, vagy letépem a fejét, de derékból). Blade javallotta a Szerzőnek, hogy küldjön be egy részletet a regényből, mert annál jobb reklám nincs. A Szerző beküldött. Én olvastam. Visszadobtam.

Bloody Dora
2010-04-16 20:24

Szia!

A beküldött regényrészletedet töröltem, mert rengeteg a hibája. Alanyváltások, helyesírási hibák, értelmetlen szórendű mondatok. Elkezdtem egy kritikát, de feladtam, nem sokáig bírni az olvasást. Ha nem tudnám, hogy az Ad Librum adta ki a könyvedet, nem jutnék szóhoz. Nem nézte át egyetlen szerkesztő sem? Mert ebben a részletben annyi a hiba, hogy a Karcolatra sem kerülhet ki, márpedig mi nem vagyunk kiadó. Ott magasabb a mérce (elvileg).

Bemásolom a kritikát alulra, de ez csak egy részlet nem bírtam befejezni.

Üdvözlettel:

Bloody Dora

A kritika:

Regényrészlet... jaaa! Te küldtél levelet! Aham. Akkor kritika. A szöveg a szokásos: ez teljesen egyedi hülyeség a részemről, megsértődni szigorúan szükségtelen, de amennyiben szeretnéd megdönteni a megsértődés világrekordját, akkor állok rendelkezésedre, sőt, még látszólagos okot is szolgáltatok hozzá. A vélemény megalkotása közben nem vezetett aljas szándék vagy sárga irigység (kék sem, és színtévesztő sem vagyok), ha vezetett volna, akkor egy szó nélkül törlöm az egészet, mondván nem tudsz szerkeszteni, és ezt az oldal nagyon szépen kihozta. (Erről még mondok pár megjegyzést.)  Hogy is szól még a sablonszöveg? Papparappa... á! Helyesírás. Én gyorsan és Jegyzettömbbe írom a kritikát, te Wordbe és lassan a művet. Ez indokolja, hogy nekem lehet rossz a helyesírásom. (Meg az, hogy a kritikus az a nyomorék, aki futni tanít.) Nem szoktam utólag átolvasni a véleményt, mert az túl sok időt venne el. Real-time kritikát írok, vagyos olvasással párhuzamosan véleményezek, aminek az a vicces következménye lehet, hogy amit az egyik sonál kifogásolok, az a következőben meg lészen magyarázva. Ilyenkor vagy bocsánatot kérek, vagy nem. Ha a kritika végén is dohognék egy sort, hogy de hát a csaj haja vörösből barnára változott, akkor szabad csak lehűteni, hogy egy sort kihagytam, miszerint igen, boszorkány és változtatja a haja színét. Ellenben hagyd rám. Én voltam a hülye, nem kell magyarázni, ha arra szükség van, akkor már rég rossz. A szerző megírta, onnantól lezárult a szerepe, az olvasó jön. Tehát nem szabad magyarázni, mert akkor átléped a szerepedet, és nem tekintelek többé szerzőnek. (No de itt ez az Internet, meg az interaktivitás, az azonnal visszajelzés, tudom - de attól még azt, amit leírtál, ne magyarázd, mert akkor miért nem írtad le oda ezt a magyarázatot?)
Azt hiszem, ennyi elég. Ha mindez teljesen felesleges volt, akkor bocs, nem tudhatom, ki milyen háttérrel jön ide. Ha nem volt felesleges, akkor nem bocs, és bocs, hogy bocs. :)

Kezdetét veszi a kritika. Azt hiszem, először általánosban kezdek: technika. Márhogy technikai részletek. Az íráson látszik, hogy automatikus felsorolásod van, a párbeszédeket ugyanis nem így kell elválasztani, hanem bekezdés - gondolatjel - szöveg - írásjel (ez  opcionális) - kommentár - írésjel (szintén opcionális) - gondolatjel - szöveg - írásjel. A gondolatjelek elé és mögé kell egy-egy szóköz, kivéve a bekezdés utánit, ugyanis ott a bekezdés számít "szóköznek". Ezzel szemben az automatikus felsorolás szétveri a szövegedet, és össze-vissza pakolja a tabulátorokat. Ilyenkor szokott ez a forma kijönni. Ez csak azért nem jó, mert egyrészt hibás, másrészt a kötőjellé zsugorodott első gondolatjelek elsikkadnak. Szerintem fontolgatják, hogy a személyiségi jogaikat írásba foglalják, annyiszor bántak mostohán velük.

(Igen, végre elkezdem részletesen. Lassan, de biztosan. A litániákért bocs, de megesik, hogy nem tudom leállítani a pötyögő kis ujjaimat. A végén elméletben lesz majd egy rövid összefoglaló, ha el nem felejtem addig, ha ez a részletes izé nem érdekel, akkor görgess oda. Jaham, pozitívan állok a témához: görgetni kell a hozzászólásomat, annyira hosszú lesz. Csak optimistán... tehát most kis szünet, a reklám, a vacsora meg a fürdés után jövök vissza!)

Hmmm... most, hogy elkezdtem olvasni, megakadt a szemem a beküldési időponton. Mit csináltál te ilyen rohadt korán? 8O

Úgy egy hét múlva visszajöttem a fürdésből. :)

"Matt ez alatt az illemhelységben tartózkodott, s bár a konyha közvetlen mellette helyezkedett el, ő mégsem hallott semmit a szomszédból." - Remek első mondat, de szerintem beilleszthetted volna, hogy mondjuk a huszonharmadik fejezet második részlete. Így kissé meghökkenve áll az olvasó, hogy ugye nem így kezdődik a regény, mert akkor már érti, miért nem fogja megvenni. (Illetve nagyon remélem, hogy tényleg nem így kezdődik, mert az nagyon sokat megmagyarázna.) Izé... úgy tök mellesleg, a magyar helyesírás megvolt? (Helység-helyiség. A Word hülye.)
"Még egy apró zaj sem hangzott át, ami aztán a bajba jutott barátja segítségére sarkallta volna." - Ezt a hangzott át kifejezést milyen kis hang sugallta? Mert legközelebb ne hallgass rá.
"A mosdó fölé szerelt tükörbe bámult, megnyitotta a csapot, s megmosta az arcát." - Matt? Mert ő az utolsó alany. Ööö... hogy kerül oda mosdó meg tükör? (Oké, leíráshiány.)
"Minek? Már úgyis halott vagy! – suttogta egy hang." - Attól még összeszedheti magát, az R. I. P. nem a rest in pieces rövidítése, illetve nem feltétlenül az.
"Matt ijedten nézett körbe, de nem látott senkit." - Ja, Matt. Oké, akkor is hiányolom a leírásokat, mert az illemhelyiségről az ember nem egyből mosdóra meg tükörre asszociál.

Itt valahogy felrémlett bennem, hogy adhatták ki ezt a könyvet, aztán megnéztem az oldalat, és észbe kaptam. Ja, ha úgy nem... De az Ad Librum szerkesztést is vállal, nem?

"Biztosan csak hallucinálok – nyugtatta magát. – Hiszen nincs itt senki, csak én. A hang is megmondta. Jézusom! Nyugodj meg!" - Azt hiszem, bevertem a térdemet a falba. Még mindig jobb, mintha a lefejeltem volna a laptopot. Bár tartok tőle, hogy nem ilyen viccesnek szántad.
"Miután kellőképpen megnyugtatta magát, úgy döntött még jobban fel kell frissülnie." - Én itt fogom abbahagyni... ez kritikán aluli. Olyan, mint átvezetés, leírás, cselekmény kibontása, érzelmek kiemelése rémlik?
"Úgy gondolta ő kellőképpen üde." - Neeeem, ez paródiának is gyenge. Nem tufsz meggyőzni.
"Mi a baj Matt? – kérdezte a tükörkép. – Csak nem félsz?" - Eskü vállaltak szerkesztést, de elég régen jártam az oldalukon. Ha azóta megszüntették ezt a szolgáltatást, az elég nagy hülyeség volt tőlük. Mindegy, a megszólítás előtt vessző.

Felrémlett bennem, hogy a magyar helyesírás ismerete mennyiben szükséges egy regény kiadatásához, ám továbbra is fenntartom a véleményemet, hogy legalább egy szerkesztőnek illenék tökéletes nyelvtani érzékkel rendelkeznie, és ez a szerkesztő munkája nem elhanyagolható egy könyv kiadása során. Itt a tökéletes példa, hogy miért. Ez kimegy, de elrettentésül, aranytollra nem érdemes, így szerkesztői szavazattal azonnal ellenzem.

"Váratlanul érte ugyanis, hogy a tükörképe életre kelt." - Ezt úgy írod le, mintha Matt nem lenne elég jólértesült, hogy a tükörképek önálló életre keltek, és egy csöppet váratlanul érte a dolog.
"Te… te nem… lehetsz én! – mondta megszeppenve." - Ez egy határozottan értelmes reakció volt, de eddig az egyetlen reális.
"Talán a lelkiismereted. Talán nem." - Talán egy kicsit lökött is. Talán nem. Talán nagyon.
"Mit akarsz… tőlem?" - Nem... tudom. Minek az a három pont oda?
"Mondjam, vagy mutassam? – nevette el magát a tükörkép. – Csak tréfáltam. Neked már nincs választásod!" - Egy ilyen tükörképtől én már rég szívrohamot kaptam volna. Ez nem normális! Valószínűleg Matt sem, ezért nem rohant el annyira messze, amennyire csak tud.
"Matt megindult a tükör felé, bár nem önszántából, de nem tudott ellene tenni semmit. " - Szórendileg kicsit kócos. Fésüld meg.
"A tükörkép átvette az irányítást a teste fölött." - A tükörkép. Okkké...
"Megállt a mosdó előtt, s mereven bámulta saját képmását a tükörben." - Hmm... itt kicsit zavarosak az alanyok.
"Eközben a csapból elkezdett folyni a víz, s mintha a lefolyó eldugult volna, nem távozott a víz a mosdóból." - Jé, egy kóbor szóismétlés. Mi lesz még, időváltás?
"Értem! Bele akarsz fojtani – mondta egészen nyugodtan." - A víz? (Alanyváltások.)
"Én? Én ugyan nem! – válaszolt a tükörkép, majd Mattre mutatott. – Hiszen én te vagyok! Te magad csinálod!" - Itt elővettem Cocteau-t, az valamivel jobb.

Itt nem bírtam tovább. Találomra még ezt a mondatot szúrtam ki:
"A tükörkép morcosan nézte az éppen feltápászkodó áldozatot, majd mielőtt az észrevehette volna, szép lassan szertefoszlott." - Itt a tökéletes alanyváltásra a példa. Nézd, ez a részlet élvezhetetlen, olvashatatlan és annyi gyermeteg hibája van, hogy az kiadott műtől nem nézhető el. Töröltem.

Locskai Dénes
2010-04-17 05:32

Hello!

Hogy mit csináltam korán reggel? Nem vagyok nagy alvó!

Nem egészen ilyen kritikára számítottam, de nem tetszhet mindenkinek egyformán a regényem, de azért kritikán alulinak nevezni egy picit talán erős volt, pláne úgy, hogy már megjelent, mert ugye kiadták. Egyébként az Adlibrum-tól kaptam visszajelzést, miszerint típushibákat követtem el, meg egy-két helyesírási hibára hívták fel a figyelmemet, melyet javítottam, illetve javítottunk. Mivel kevés pénzzel rendelkeztem, így nem telt lektorra, persze jó lett volna, de mint mindenhez, ehhez is pénz kellett, hiába tehetséges valaki, senkinek sem repül a süt galamb a szájába. Nem állítom, hogy tehetséges is vagyok, de mindenképpen jobb vagyok azoknál, akik csak próbálnak írni, hiszen én már megírtam a regényemet és úgy döntöttem, hogy ezt a nagyközönség elé tárom.

Szóval át lett nézve mielőtt kiadták volna és ahogy te is írtad, ők kiadók, ti viszont nem, szóval azt hiszem egy picit jobban értenek hozzá. Én inkább nekik hiszek, mint neked.

Egyébként először a Novumverlag-nak küldtem el a regényemet, majd egy hónap várakozás után pozitívan bírálták el és ők is ki akarták adni a könyvemet, de a magas ár miatt nem őket választottam. Azóta is próbálkoznak, küldenek különéle ajánlatokat és ha egy európában elismert kiadó ennyire ki szeretné adni a könyvemet, az már csak jelent valamit.

Minden kezdet nehéz, így ez is. Olvastam az észrevételeidet és szerintem érthető, amit leírtam. Az alanyváltásokra gondolok. Legalábbis aki eddig olvasta, az értette, úgyhogy lehet nálad van valami értelmezési hiba.

Egy valamiben azonban igazad van, a helység-helyiség kérdésben, de egyébként igen, megvolt a nyelvtanóra, de erre szokás mondani, hogy emberek vagyunk, hibázunk.

Említetted még a helyzetleírás hiányosságát is. Nem szerettem volna elhúzni a regényemet, mint a rétest. Kedvenc regényíróm legújabb könyveivel is az a bajom, hogy túl sok információt oszt meg az olvasóval. Emiatt mostanság dupla kötetes regényei jelennek meg és amikor olvasom, unalmassá válik az egész, hiszen ez a cselekmény rovására megy.

Úgy gondolom, hogy kellőképpen ábrázoltam azokat a helyzeteket, amiket szerettem volna, hogy az olvasók úgy képzeljék el, ahogyan azt én elgondoltam. A többit meg az olvasó fantáziájára bíztam, így mindenki személyesnek tarthatja a regényt. Ez egy horror, mely egy kastélyban játszódik. Nincs rajta sok minden bemutatni való, sokkal inkább a horrorisztikus jelenteken van a hangsúly, na és persze a történeten, mert természetesen az is van neki.

Megnyugtatlak, nem így kezdődik a regény és valóban oda kellett volna írnom, hogy melyik fejezetről is van szó.

Talán nem is a legjobb részt ragadtam ki a regényből, de nem szerettem volna a legizgalmasabb részt választani.

A mű nem igazán irodalmi nyelven íródott, sőt, azt kell mondanom, hogy inkább nyers a szöveg. Ez azért van, mert nem akartam irodalmi metafórákkal telerakni a regényt és nem akartam ezzel elhúzni az egyes mondatokat. A regény leginkább egy horrorfilmre hasonlít, melyet elképzelve még akár meg is lehetne filmesíteni. Célom egyébként is ez volt, mármint, hogy hasonlítson egy horrorfilmhez. Én így tudom elképzelni a fiatal szereplők reakcióját, ha ez igazából megtörtént volna.

Összességében megsértődhetnék, de nem fogok, hiszen ide csak azért akartam volna beküldeni a regényrészletemet, hogy itt is népszerűsíteni tudjam a könyvet. Ha elolvasták volna páran és esetleg tetszett volna nekik a részlet, akkor talán meg is vették volna a könyvet. A kritika pedig olyan szempontból vált feleslegessé, hogy már kiadták a könyvet, nálad hozzáértőbb emberek adták ki a könyvet, vagyis amit kritikának szántál az nem állja meg a helyét. De ahogy olvastam az oldalon a kritikákat, a dícséret nem éppen a jó szokásotok közé tartozik, de talán a kritikának nem is ez a lényege. Kritikán alulinak nevezni azért talán nem kellett volna.

A legfontosabb kritikusok pedig az olvasók, akiktől eddig csak pozitív visszajelzést kaptam. Közülük többen családtagok, de nem azok táborából valók, akik nem mondanák meg őszintén a véleményüket csak azért, mert a rokonuk vagyok. És nekik tetszett. De találkozok olyan emberekkel is, akik nem a rokonaim és szintén olvasták a könyvet. A legútóbb például azt mondta nekem valaki, hogy este nem merte olvasni a könyvet! Nos, ez egy horrorműnél azt hiszem elismerés és én örültem neki, hiszen akkor elértem vele a célomat. És aki olvasta, az kíváncsian várja a folytatását, mely természetesen már készül.

Lehet el kellene olvasnod az egész regényt és akkor összességében tudnál róla képet alkotni, de ezt inkább rád bízom! Szóval nem sértődtem meg, mert nincs miért!

További szép napot és jó kritika írást a további művekhez!

Üdv.

Bloody Dora
2010-04-18 13:28

Szia!

Hmmm... kissé eltájolt vagy kiadás tekintetében. At Ad Librum és a Novum Verlag is PoD, azaz print on demand kiadó. Ők mindent kiadnak, amiért a szerző fizet - éppen ezért mindenre azt mondják, remek, ki szeretnék adni. Azonban a klasszikus kiadói hozzáállás az, hogy a szerző megírja a regényt, eküldi nekik, ők megnézik, majd ha tetszik, kiadják, ha nem, visszadobják. És ha kiadták, a szerzőnek fizetnek. Ez ugyanis szellemi munka, amit meg kell fizetni. Amíg az AL, a NV, vagy a Lilli adja ki a könyvedet, addig az csak magánkiadás, és mint ilyen, nem több egy könyv formába rendezett nyomtatásnál. Azaz nem regény. Még. Ha szerkesztő átnézte, lektor és korrektor javította, tördelő szerkesztette, kiadói ügyvezető piaci potenciált látott benne és a nyomda megrendelés alapján x példányszámban kiadta - nos, onnan beszélhetünk valódi könyvről. Tehát te sajnos beleestél abba a csapdába, amibe rengeteg más ember is: fizettél azért a félmunkáért, amiért eméletben neked kéne fizetnie a kiadónak.

Magánkiadású könyveknél meg igenis szükség van a kritikára. Ugyanis azok a kiadók, akikhez elküldted a regényedet ugyanezt gondolják, mint én, csak nem válaszolnak. Mert minek? Nem fizetik meg nekik. Nekem sem, de én amatőr vagyok.

Ne csalódj majd, ha senkinek nem kell a regényed.

Dóri

Ui.: Azért köszi, hogy nem sértődtél meg, ez egy nyugodt hangvételű válasz volt. Rosszabbra számítottam.

Locskai Dénes
2010-04-18 16:30

Szia.

Mondtam, hogy nem sértődtem meg!

De én azért bízom benne, hogy az esetemben azért mégis csak máshogy lesz! Mint írtam, már jópáran megvették, és eddig pozitív visszajelzést kaptam. Egyébként sok "nagyképű" embert ismerek, akik azt hiszik, értenek egy adott témához. Ilyen volt a főnököm is, aki a 25 éves kereskedelmi tapasztalatával jött állandóan és mindig meg akarta mondani, hogyan értékesítsünk! Aztán amikor éppen a boltban volt és odament egy vásárlóhoz, hát hogy is mondjam, a vevő szinte elhajtotta a picsába, majd távozott a boltból! Majd nemes egyszerűséggel annyit mondott a főnök, hogy ez nem a mi vevőnk volt!

Most én kérem, hogy ne sértődj meg, de remélem te is ilyen ember vagy az én regényemmel kapcsolatban.

Lehet, hogy rosszul hiszem, de mint említettem, nincsenek millióim, hogy rendesen tudjak marketingelni és meg tudjak fizetni egy komoly kiadót! De a magánkiadásnak köszönhetően a kezembe foghatom a könyvemet és a webshopnak köszönhetően mások is hozzájuthatnak.

Nekem ez igazi könyvnek tűnik, még ha szerinted téveszme is, de számomra sokat jelent már egyáltalán az a tény is, hogy meg tudtam írni egy regényt, mert ugye a terjedelem és a stílus alapján annak számít, az pedig még nagyobb dolog, hogy a kezembe is foghatom.

És remélem, hogy én vagyok az a kivétel, aki erősíti a szabályt és majd így is sikerül kiugranom! Mindenesetre tényleg nem sértődtem meg, sőt, még jobban oda fogok figyelni a folytatásnál és majd a további regényeimnél, mert természetesen nem fogom feladni!

Ha meg neked lesz igazad és még sem lesz vevő a könyvemre senki, akkor meg a magam és a családom, esetleg a szűk baráti köröm örömére folytatom az írást!

További szép napot!

Üdv.

Bloody Dora
2010-04-18 13:28

"Lehet, hogy rosszul hiszem, de mint említettem, nincsenek millióim, hogy rendesen tudjak marketingelni és meg tudjak fizetni egy komoly kiadót!"

Nem, félreértetted. Egy komoly kiadónak nem neked kell fizetned, hanem az fizet neked. Ha te fizetsz, azt magánkiadásnak nevezik. (Minden, ahol a szerző fizet, az magánkiadó.)

Amúgy próbáltad már a Delta Visiont?