Leggyakoribb hibák

Sren említette, hogy szedjük össze. Röviden és tömören összefoglalom, mik a leggyakoribb problémák a művek beküldésénél, hogy legyen egy biztos pont, ha hivatkozni kell. Szóljatok, hogy mit hagytam ki.

 

Rossz beküldés: nem megfelelő böngésző alól (Firefoxszal nem egészen kompatibilis az oldal); Word dokumentum nem a Beillesztés Wordből gombbal történő beszúrása. Mindkét esetben olvasás nélküli törlés a vége (az első opciónál üres beküldést látunk, így igazából olvasás utáni törlésről beszélhetünk).

Rossz kategória: blogba akarta, de az írások közé került, fórumtémából cikk lett, fantasy, de sci-fiként jelent meg stb. A lehetőségek tárháza végtelen. Áthelyezi önerőből, vagy szól egy szerkesztőnek. Végső esetben a szerkesztő helyezi át önkényesen. A nagy kategóriák (pl. írás-blog) között nincs ilyen átjárás, ott sajnos törlés, újrabeküldés van.

Tipográfiai hibák: kötőjel és gondolatjel harca; behúzások problémája; bekezdésváltással kapcsolatos hibák; betűk formázása. Gondolatjel áll a párbeszédek bevezetésénél, a kommentárt elválasztandó, a közbevetések határolásakor; kötőjelet elválasztáshoz, kifejezések elválasztásakor használnak, illetve a szokásos „kötőjellel írjuk” problémáknál. Nagykötőjel egy speciális eset, ritkán kell használni. A gondolatjel hosszabb, mint a kötőjel (tipográfiailag endash, félkvirtmínusz), illik nem összekeverni, mivel nehézkes a utólagos javítása, jobb, ha a szerző gépelés közben gondot fordít rá. Gondolatjel elé-mögé általában szóközt rakunk (kivétel párbeszédsor bevezetésnél, ott hagyományosan bekezdés van előtte), a kötőjel tapad (legalább az egyik, de néha mindkét oldalán elhagyjuk a szóközt), a nagykötőjel szintén, azonban ő is félkvirtmínusz. Nem harapunk az elszúrása miatt, de elegántosabb megkülönböztetni. Ha kell, leírhatom, hogyan cseréljük ki az összeset egy gombbal, de csak ha van rá igény. A behúzások általában a bekezdésfőkön meg kell, hogy jelenjenek, illetve a párbeszédek egyes sorai is ezzel kezdődnek. Könnyű beállítani, behúzások menüpont. Tabulátorral nem szép dolog bűvészkedni, csúnya lesz. Elmaradásukért nem jár nyakazás, a szövegszerkesztő eleve szereti megenni őket. A bekezdésváltás hibái kettősek: túl sok bekezdés (túltördelt a szöveg), vagyis minden mondat, minden szó (!) külön sorba kerül. A másik véglet az alultördelt szöveg, ahol túl kevés a bekezdés, adott esetben egy sincs. Ez a szöveg például erősen alultördelt. Itt az az ökörszabály, hogy valami inkább legyen széthúzott, mint olvashatatlan, azaz a túltördelés kevésbé fájó hiba, mintha alultördelt a mű. A betűk formázása pedig igen egyszerű: nem kell minden szót kiemelni félkövérrel, kurzívval, aláhúzva, áthúzva, pirossal, más betűtípussal. Pár megfelelő helyen elhelyezett kiemelés (kurzív, maximum félkövér) éppen elég. Ha az egész mű kurzív, az nagyon csúnya. Kerülendő, a szerkesztők úgyis visszaállítják.

Helyesírási hibák: nem szeretjük egyiket sem, legyen akár elírás vagy visszatérő hiba. Utóbbiakra célszerű nagyobb figyelmet fordítani, bár ez adódhat egy rosszul beállított Word hibajavításból is. Elütése mindenkinek van, érdemes javítani, mert nem elegáns; rosszul alkalmazott szabály (rosszul megtanult szó) miatti helyesírási hibára meg a hozzászólók általában felhívják a figyelmet. Az ilyet érdemes külön figyelni, Word tud ilyet, beállítható neki, hogy bizonyos szavakat mindig jelezzen. (Leírjam, hogyan?) Legvégső esetben szótár. Gyakori hibák az egybe-különírások eltévesztése, kötőjelek zavara, nevek rossz helyesírása (köznév vs. tulajdonnév), vagy ezek kombinációja, azaz minden névhez kötőjellel kapcsolnak ragokat (csak akkor kell, ha az utolsó hangzó nem ejtett, ha nem néma, de másképp ejtik, akkor sincs kötőjelezés). A gyakran elrontott szavak helyesírásáról a neten több anyagot is lehet találni, az online helyesírási szótár listázta is, de a Wordben is megvan egy része. Az én személyes kedvencem az egyelőre-egyenlőre páros, nem mindegy. Ezekre mind igaz, hogy bizonyos szám fölött visszadobunk érte.

Nyelvtani hibák: vesszőhibák, mondattagolás, szórend tartozik ide elsősorban. A vesszőhibákról a GYÍK-ban írtunk sokat, de ez a téma könyveket képes megtölteni. Egyelőre 20 oldalt írtam róluk, és még csak az összetett mondatok elején tartok. A mondattagolás szintén rizikós téma, hasonlít a szövegtördeléshez, vagyis ne legyen túltördelt (ne csak tőmondatok), de ne is legyen elnyúló rétestészta (pázmányi tirádák). A szórendre még ennyit sem lehet mondani, legyen magyar... igen bonyolult szabályok határozzák meg, mikor mi a helyes. Összességében ez a rész az, amit „nem lehet két mondatban elintézni”, de meg lehet tanulni erre van a nyelvtanóra. Viszont könnyen olvashatatlanná teheti a művet. Visszadobás jár érte, ha nagy százalékban rossz, visszatérő, tipikus hibái vannak, de mivel nehezebben javítható, mint a helyesírási hibák (bonyolultabbak a szabályok), elnézőbbek vagyunk.

Központozás: a párbeszédeknél a kommentárokkal kapcsolatos központozási témát értem ez alatt. A vesszőkezelés problémája az előző részhez tartozott. Erről lásd GYÍK, az első pont ezzel foglalkozik. Ha végig következetesen hibás a műben, az törlésre determinál, kivétel, ha kevés a párbeszéd, így nem jellemző hibaként tűnik fel. De a következő műben rendre elkövetett központozási hiba már komolyabb elbírálás alá esik.

Stílushibák: a behatárolhatatlan hibák világa. A teljesség igénye nélkül a leggyakoribbak: susogás, vavézés, túlzó képek, túl sok kép. Ide tartozhat még a számnevek helytelen írása, azaz betű helyett számmal jelölése, bár ez lehet tipográfiai hiba is. (Ezen nem veszünk össze.) Felmerül, de nem általános a zárójelezés, az egyoldalú írásjelhasználat és a szándékoltan mesterkélt szórend is. Mind képes komoly hibává nőni, alapvetően egyikért sem dobunk vissza, de ha uralja a művet, az nem szerencsés. A susogás: és helyett s kötőszó használata. Eztúl lírai, noha egyszer-egyszer belefér (sőt, megesik, hogy a mondatzene épp ezt követeli meg, de az ritka), illetve a szereplő beszédmódját is lehet vele jellemezni. Narrációban kerülendő. Vavézés: határozói igenév (-va, -ve, -ván, -vén) használata ige helyett. Alapvetően nem súlyos nyelvtani hiba, írásban viszont komoly probléma, kerülendő. Az ige erősebb (mindig erősebb). Túlzó képek: értelemszerűen a túlzó képek. Nagyotmondás, felnagyítás, illetve terjengős leírás valami lényegtelenről. Nem csak az a baj, ha valaki a napkeltét színorgiaként írja le, hanem ha egy rövid műben oldalakat áldoz neki, holott nincs jelentősége. A túl sok kép a másik gond: ha mindent képként jelenít meg a szerző (értve itt a költői képeket is, tehát például metafora), az elnyomja a többi részét. Problémát jelenthet esetleg a romantikus képekben való ábrázolás is. Mindenki látott már romantikus művet (most a romantika koráról beszélek, nem a lányregényekről, mondjuk Hugo, de persze lehet angol romantikus romantikus lányregény is), terjengős leírások, erős képek, összetett költői eszköztár. Ez szép és nagyregényben. Novellák és elbeszélések között a leírás szikárabb, hogy helyet hagyjon a cselekménynek, mivel mindent kvázi felskiccel. Ez ecsetrajz (karcolat, hehe), nem ötméteres tabló. Picasso békegalambja a Guernicával szemben. (Jó, csaltam. Utóbbi 3,5 méter magas és majdnem nyolc méter széles és elég minimalista stílusú.) A zárójelezés a zárójelek túltengése a szövegben, általában nem jellemző. Irodalmi műben javasolt kerülni, főleg az elején, kezdőként (a posztmodernre való hivatkozás övön aluli, mert ennyi erővel bármire lehetne fogni, hogy az stíluselem, nem hiba). Zárójelekre semmi szükség, elég helyettük a közbevetés vagy egy másik mondat. Az egyoldalú írásjelhasználat ehhez hasonló, vagyis egy írásjel túlreprezentált a szövegben. Nagyon kezdőknél gyakori a sok felkiáltójel, ettől kiabál a szöveg (teljesen feleslegesen, ez nem hívja fel magára figyelmet), vagy a pontok végtelensége. Hibának akkor tekintjük, ha tényleg túlzó, azaz már zavaró mértékű (ha pl. a pontosvesszők kissé többen vannak, azon lehet vitatkozni, hogy szükségesek-e). A mesterkélt szórend, például az állandó fordított, meghökkentő szórend stíluselemnek jó, mert kiugrik a szövegből a mondat, de ha minden mondata ilyen a műnek, az már az olvasás rovására megy. Kezdőknél általában a fiatalabb (tinédzser) lányoknál gyakori, főleg, haelvont, gondolatoktól terhes művet írnak. (Általában a filozofálgatás maga után vonja a furcsa szórendet.) A stílushibákat javítani nagyon nehéz, ezekért szinte sosem dobunk vissza művet, csak leírjuk, mi a gond velük. Ellenben ha olvashatatlanná teszik az írást, márpedig ez könnyen előfordulhat, majdhogynem lehetetlen javítani.

További kiegészítés a stílushibákhoz (igen, át kell szerkesztenem az egészet, én is tudom, de most mondjátok, hogy a lustaság nem jó): szóismétlések, voltozás/létigék elszaporodása, páros szerves szabály, túljelzőzés/határozózás, redundáns precizitás, tekintet-szem keverés. Kentának örök hála, hogy szólt. Kifejtem, mit értünk ez alatt. (Az örök hála az örök hála. Kenta meg Kentaur. Nem ezt fejtem ki.) A szóismétlések világosak, felül lehet bírálni, de jobb nem ismételni a szavat. Csúnya, ha az írásban minden második mondatban előfordul ugyanaz a kifejezés egyszerűen azért, mert mondjuk egy lámpáról van szó, és a szerző nem talált jó szinonimát Vagy a mondatok átszerkesztésével kell kiütni, vagy el kell gondolkodni, szükséges-e ennyi leírás. Ha a főszereplőt emlegetik, szintén tipikus: név, név, „a lány/fiú”, név, név, „a lány”, „a szőke lány” stb. Az esetek túlnyomó többségében eleve nem is kéne leírni, vagy elég a névmással utalás, mert egyértelmű. Az olvasó nem totálisan hülye, hogy elfelejtse, kiről szól a bekezdés – már ha nincs ötvenféle fókuszváltás, utalás, új szereplő behozása és hasonló. Jellemző, de képtelen vagyok rájönni, miért, hogy akinél az utóbbi probléma előfordul, az sosem emlegeti az alanyt (legfeljebb egy semleges névmással), aki viszont az egész művet egyetlen karakter nézőpontjából írja, az minden mondatban kényszeresen kifejti. Ilyenkor nem tudom, a többi olvasó hogy van vele, én hangosan beszélgetek a novellával, hogy „nem kell”. Nemrég olvastam egy másik oldalon (fúúúúj, hűtlen szerkesztő, fúúúj) egy jónak induló művet, valahol az első nagyobb szakaszhatáron kezdődött a „nem kell” korszak. Szerintem a második oldal végén jöttem rá, hogy az István, a király rockopera „Nem kell olyan isten...” című számának kórusát éneklem. Be is tettem, éljen a YouTube. Felgyorsult tőle az olvasási tempóm is. Később ugyan volt egy erős váltás, arra már készültem, bekészítettem Géza temetését (István mondja a monológban, hogy „És én, ha kérdezem, miért ily hirtelen, hallgat, s nem felel senki sem!”). Ennek persze semmi köze ehhez, de olyan jól jött ki...

A szóismétlések egyik példája a létigék szaporítása, különösen múlt idejű elbeszélésnél a „voltozás”. (Mivel a jövő idejű elbeszélés ritka, így a „leszelés” nem egy jellemző hibaforma. Az marad a kenyérvágásra.) Nem kell... khm, ti is érzitek, hogy ide Nagy Feró hangja dukál? A magyarban a névszói-igei állítmány remek dolog, de mivel említettem, az ige mindig erősebb, névszói-igei állítmány helyett célszerűbb igeit használni. Jelen időben, mikor ez sima névszói állítmánnyá alakul, az egyhangú mondatszerkesztést feldobja (a sok egyforma igei állítmány gyakran szóismétléshez vezet, vagy felesleges határozózáshoz), múltban viszont csínján vele. Stílushiba, ha minden mondat névszói-igei állítmányú, állandó a „volt”. Leírásnál nehéz megúszni, különösen, ha pl. tájleírás, hiszen ott a cselekvés igéi nehezen használhatóak (az aranyszőke fürtöket még csak-csak hátra tudja simítani a főszereplő, de a zöld mezőket nem... ilyenkor jönnek a klisék a csillogó harmatcseppekről és az arannyal játszó napfényről).

Kedvenc hibánk a páros szerves szabály, ami létező szabály (hiszitek vagy sem, de igen, létezik, hogy a magyarban a páros szerveket többes számba írni germanizmus), de hülyeség. Ez a bölcsészettudomány egyik legkellemesebb része, hogy a szabály létezik, de a cáfolata érvényes, mégsem az a szabály. Alapvetően az a javaslat, hogy a páros szerveket, mint kéz, láb, szem, fül (a listát mindenki folytassa a saját testén található páros szervekkel, esetleg fogja is meg mindkettőt és mondja ki hangosan, hátha gyorsabban megtanulja, csak előtte zárkózzon be egy csendes szobába, mert a család hülyének nézi) egyes számban szokás használni, többesben germanizmus. Kivétel viszont több van, mint szabályszerű használat, tehát a szabály igazából nem él. A legtöbb grammatikus egyetért abban, hogy a szabály elavult és ósdi, sosem tartotta be senki, viszont abban is egyetértenek, hogy a páros szervek állandó többesben emlegetése tényleg kellemetlen, magyartalannak hat. Helyzete határozza meg tehát: aki kezdő, használja egyesben, aki érti a módját, annak minek beszélek? Úgy szoktuk mondani, ha nem lényeges a megkülönböztetés történeti szempontból, akkor egyes szám, ha fontos, hogy pl. két lábbal, akkor igen, „két lábbal” vagy „páros lábbal” tette ezt és ezt. Kifejezésekben természetesen a megszokott forma, azaz „nagy szemeket meresztett” (a „forgatta a szemeit” kifejezés elméletben többessel operál, de aki ezt a kifejezést használni merészeli, annak szervezek egy kézfogást a saját lépével, mert ezt használni egyszerűen... bűn!). Egyes számban tényleg szebb, komolyan. Tényleg. Isi-bizi.

Kentaur kedvenc hibája, és bevallom, az enyém is, a redundáns precizitás. „Our beloved error”... ezt csak példával lehet jól szemléltetni. Ilyen a „ujjaival végigsimított az arcán” és társai. Könyörgöm (könyörgünk), nem kell! Fölösleges, elhagyható. Mi mással tette volna? Ha egyértelmű, nem kell külön jelezni, mely testrészével mit csinált. Ugyanígy a „gondolta magában” – hát, ha magán kívül volt, nem is igen gondolkodhatott! Az ilyenek szintén húzhatóak, felejtősek, szószaporítás. A kezemmel írok, a lábammal járok, a gasztrointesztinális rendszeremmel emésztek stb. Ehhez általában társul egy páros szerves hiba (pl. kezeimmel írok – atyaég, mindkettővel egyszerre?!), szóval az ilyen vargabetűket még az első átolvasáskor jobb tőből lecsapni. Írok: az a kérdés, mit, nem az, mivel (ha valaki testi fogyatékos, rendben, emlegessük fel, hogy a lábával, szájával írt, hiszen ez a kivétel). Nem egészen ez a témakör, de itt jön elő a tekintet és a szemek keverése. Mivel „mindenképpen le kell írni, mivel nézett” (én a számmal szoktam, nekem le kell írni, hogy ti, földlakók, mivel néztek), hiszen akkor bele lehet csempészni egy kis leírást is a kék szemekről (általában ebből fakad ez a túlírás: kell az indok a leíráshoz – csak azt felejtik el a szerzők ilyenkor, a karaktert a motivációi, személyisége mozgatja, nem a haján csillogó napfény és a kezén ékeskedő aranygyűrű), a kifejezések száma meg igen nagy, gyakran megkeveredik a szerző is, hogy most konkrét vagy elvont esetről beszél. A szemével néz, de a tekintetét veti valamire. (Tekintete sugarát, hogy költőiek legyünk.) A keveredés tényleg vicces, például a tekintetet lehet valamin felejteni, szemet már nem (üvegszem?), mégis nem egy írásban előfordul, hogy a szemét a fiún felejtette. Legeltetheti rajta a szemét, ez létezik, a tekintetét viszont nem. (Most gondoljatok bele, micsoda gyönyörű toposz! Embertelenül gyönyörű ez a nyelv.) Ahogy a tekintetek is összeakadhatnak, szemek nem, a tekintetét a másikéba fúrhatja (szemet nehéz), de a szemébe megy pl. porszem, nem a tekintetébe. Nem bonyolult, csak el kell olvasni a mondatot, mit jelent, gyorsan meg lehet találni a hibát, nem szabad holmi kliséknek és paneleknek bedőlni.

Én nagyon szeretem még a túljelzőzést és a túlhatározózást, amiktől már King is óvott, de nem eléggé. (Főleg, hogy az angol. A magyar kissé más, King hülyét kapott a szinonimáktól is.) A túljelzőzés sokkal tipikusabb és szebb szó (szerintem). Amikor a szerző éppen kifogy az igékből, elkezd leírni – és leír. Ilyen ez, olyan az, amolyan amaz... majd folytatja a teljes szókészletével, mindent az olvasóra zúdít, amit jelző címszó alatt talált. Ez is a túlzott precizitásból fakad, nehogy az olvasó félreérthesse, hogy magas, szikár, sasorrú, feketébe öltözött, komor, sötét szemű, csuklyás alak volt az utca túlfelében. Minden fontos, nem érdekes, hogy a karakter nem a CSI-ből jött (ott látnak mindent mikroszkóp alatt, felnagyítva, kinagyítva, kiélesítve), ő csuklya alól a sötétben is kiveszi, hogy sötét szeme van (és persze úgy tesz, mint aki rosszban sántikál). A fele nem kell, a másik fele meg felesleges, a maradék pedig elszórva is megállja a helyét. Először csak magas, aztán máshol, hogy szikár, végül csuklyás, és amúgy is éjszaka van a sötét sikátorban, mi más lenne, mint fekete? (Rózsaszín. Elvégre ki az a hülye, aki ezt a színt választja rejtőzködéshez? Tuti módszer, ártatlan járókelőnek fog csak tűnni.) Sci-fiben például ilyen lehet a túlzó helymeghatározás, hogy a Ganümédesz holdján, ami a Virgul naprendszerében a negyedik bolygó, ami az XI. csillaghalmaz száztizenkettedik kvadránsában a hatodik sárga törpe, ami srevizavé a Rák csillagködtől jobbra található, a Földtől olyan hatszáz fényévre, élt egy faj, ami soha nem mozdult ki a déli pólus közelében található pocsolyából. (Akkor meg nem mindegy?) Az ilyenekért ugyanúgy nem jár fővesztés, amit a többi stiláris hibáért, de nagyon szeretjük őket vacsorára szétkapni. Személy szerint én, ha van rá energiám, és nem csak „nem kell!”, remekül szórakozom az ilyeneken. Ezt tartsa mindenki tekintete előtt.

Tartalmi hibák: Gcolt javasolta volt (nem tudtam kihagyni, bocs), a teljesség igénye nélkül ezek: „kidolgozatlan, irreális karakterek, semmitmondó, logikátlan történet, elégtelen kutatómunka miatti hibák, meg túl sokat enyeleg Vámpiroska a vérfarkasokkal stb...” igen! :D Imádjuk egytől egyig! Nem dobunk érte vissza... általában. Ha szerkesztő úgy érzi, a szerző ennél jobbra képes, megteszi. (Ilyenkor a szerző megsértődik, majd törölteti magát. És szépeket mond, hogy mindig emlékezzek rá, hogy nem, a szerző nem lett volna képes többre, én tartottam csak jobbnak, mint volt.) Szóval akit tartalmi hibák okán dobnak vissza, az sürgősen emberelje meg magát, mert azt jelenti, tartjuk annyira jónak, hogy ilyen lufit nem engedünk fel az oldalra az ő neve alatt. Na, de nézzük, mik is ezek. (Folyt. köv., és átírás is leszen, ígérem, de mi kell még? Össze akarom szedni egy csokorba. Plusz persze a 13+1 tanács, meg a 10 tanács rossz SF történethez, ilyenekben a boncnok bővelkedik.)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2013-05-15 17:39 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Mit hagytam ki? Tudom, hogy valamit elfelejtettem. Illetve szükség van arra a "kötőjelet gondolatjelre" cserélő egygombos megoldásra? Tudom, ha már ott vagyok, akkor kézi sortörés eltávolítása, meg a behúzások "karcolatosbbá tétele" (jelenleg megeszi a szövegszerkesztő, én is látom) is jöhetne, tudom, tudom...

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2013-05-15 17:55 Obb

Máris az egyik leggyakoribb hibával találtam szembe magam, mármint a rossz kategóriával, mivel blogbejegyzéskén sokkal hamarabb el fog tűnni a süllyesztőben, mint mondjuk tenné azt cikként.

sze, 2013-05-15 18:12 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Amíg piszkozat, jó eséllyel itt marad, a GYÍK is így kezdte. Amúgy kiegészítés után oda várható.

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2013-05-15 18:28 Obb

Akkor jól van akkor :)

sze, 2013-05-15 18:57 Sren

Sren képe

A stílushibák alatt nagyon sok az elütés, javítani kéne - meg is csinálnám, de nekem nem enged szerkeszteni. (Enged, csak utána összeönt mindent betűlevesnek, és nem tudom javítani.) Tudom, csak piszkozat, de a Gyík is így kezdte, azóta is benne vannak a hibácskák.
Eddig oké, talán a gyengébbek kedvéért itt-ott lehetne példákat felhozni... De anélkül is jó. Valaki ferámolhatná felső szalagba Gyík mellé, vagy Segítségbe, vagy... hát igen, minden egyéb olyan menübe, amit úgyse olvasnak el... (Bocs, csak frusztrál a sokadik szalmaszál érzése; ettől független szép munka, Kis Gyilkos.)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2013-05-15 19:03 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Felrámolni elméletben fel tudom, csak akkor előtte javítom. Példák, elütések, kis formai átszerkesztés.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2013-05-16 07:40 Sren

Sren képe

Rossz kategóriánál: "Áthelyezi önerőből..." - Szerintem ez nem mén, csak szerkesztő tud átpakolni.
(Ha fizetést kapnál ezért, rég milliomos lennél. De inkább milliárdos.)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2013-05-16 09:51 Kentaur

Kentaur képe

Szóismétlések, voltozás, létigék egyéb szaporítása, páros szervek száma, mi mit csinál kérdése: a tekintetét szegezze a padlóra a szeme helyett. Nem kell odatenni, hogy a lábammal léptem és a kezemmel emeltem föl, etc. És ha már etc. ne rövcsizzen irodalmi műben. Ne "gondolja magában", mert az ég szerelmére, ki másban?
A lista tetszés szerint vég nélkül folytatható, de a páros szervek és a tekintet-szem miatt nagyon sokat koptatjuk a klaviatúrát, azok valóban bekerülhetnek.

Köszönjük szépen, rossz műnél elég lesz csak belinkelni, hogy ezt mind elkövetted. :-D

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2013-05-16 11:50 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Á, kösz, mondtam, hogy valamit kihagyok. Igen, igen, ezek tényleg kellenek bele, köszi a kiegészítést.

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2013-05-29 21:04 Tim

Egyszer egy királyfi, mit gondolt magában? Trallala, trallala, mit gondolt magában? :P

cs, 2013-05-16 23:42 Urbatorium

Urbatorium képe

Nézzenek oda! Ezer éve után felnézek ide, találok egy ilyet témát, és mit találok benne? "...de ha uralja a művet, az nem szeencsés." ejj. :D

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

p, 2013-05-17 15:16 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nyugi, van más elütés is. :) Tisztázgatom serényen.

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2013-05-17 21:51 GColt

És a jó kis tartalmi hibák...
Kidolgozatlan, irreális karakterek, semmitmondó, logikátlan történet, elégtelen kutatómunka miatti hibák, meg túl sokat enyeleg Vámpiroska a vérfarkasokkal stb...

*****

- Nincs olyan, hogy sürgős, olyan van, hogy későn szóltál...

p, 2013-05-17 22:15 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"meg túl sokat enyeleg Vámpiroska a vérfarkasokkal stb..." - Ezt lenyúlhatom? :)

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2013-05-17 22:30 GColt

Persze. De biztosan nem saját kitalációm, ahhoz túl találó.

*****

- Nincs olyan, hogy sürgős, olyan van, hogy későn szóltál...

sze, 2013-05-22 18:14 AvatáR

AvatáR képe

sajnos a központozás-nyelvtani-helyesírás hármas "démonai" engem is kicsontoztak. már csak mint szellem-vendég vagyok itt. Képtelen vagyok bekerülni - immár ezer éve.
már csak a blogban kísértek. :-(

"A két legerősebb harcos a Türelem és az Idő"

sze, 2013-05-29 13:28 Kentaur

Kentaur képe

És ezek sem rossz tanácsok ugye. Régi, de itt lenne jó helye.:

13+1 tanács íróknak...

1. Az alliterációk az alkotásban alapvetően alkalmazhatatlanok.

2. Kerüld a kliséket, mint a pestist, hiszen valamennyi lerágott csont csupán.

3. Idegen szavakat ne használj, csak úgy furtonfurt-srévizavé.

4. Az ember soha ne általánosítson.

5. Kerüld az idézeteket, hiszen ahogy Ralph Waldo Emerson is megmondta: "Gyűlölöm az idézeteket. Azt mondd, amit mondani akarsz!"

6. Az összehasonlítások ugyanolyan rosszak, mint a klisék.

7. A közönségesség szívás. (Profanity sucks).

8. Ne légy szószátyár, sose használj több szót a szükségesnél, mivel ez nagymértékben felesleges és lényegtelen, ráadásul semmi szükség arra, hogy a kelleténél bővebben fejtsd ki azt, amit néhány egyszerű szóval is elmondhatna egy normális ember.

9. Légy többé- kevésbé specifikus.

10. A túlzás mindig százmilliószor katasztrofálisabb, mint a korrektség.

11. Egyszavas mondatok? Törölni!

12. Az analógia éppolyan felesleges az írásban, mint a toll a kígyón.

13. A passzív szerkezet jobb ha mellőzve van.

+1. Kinek van szüksége szónoki kérdésekre?"

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

sze, 2013-05-29 19:02 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Kicsit kiegészítettem a mondottakkal (meg pár elütést javítottam), de mennem kell, be fogom fejezni. A címszavakat elnézve, kell még valami?

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2013-05-29 20:37 Kentaur

Kentaur képe

Természetesen még rengeteg van, kezdve a logikai hibáktól egészen a szavak külön és egybeírásának gyakori gondjáig.
De szerintem a durvákat megtaláltuk, ha folytatjuk, olyan hosszúra nő a cikk, hogy senki nem fogja tudni végigböngészni. Pedig érdemes, mert Dóri, te nem vagy százas a lehető legjobb értelemben.
A közepénél már erőst röhögtem, és nagyon büszke vagyok (olyasmiféleség legalábbis), hogy egy hiba rólam lett elnevezve. :-D

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

sze, 2013-05-29 20:58 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

No, de a legdurvább hiba, ha csak ülsz(fekszel, állsz, kinek a pap, kinek a paplak) a "csőre töltött" írógép(vagy szövegszerkesztő) előtt(fölött, alatt), aztán még órák múlva sincs semmi a papíron( némi rumkóla és meghatározhatatlan összetételű testnedvek keverékén kívűl), illetve ha sikerült kiizzadnod egy hosszú mondatot, de abban orrba-szájba zárójelezett szavak vannak. :-)

Hivatkozások vannak Kingre. Na ő aztán háromszáz oldalban mondja el azt, amit harmincban is el lehetne, igaz így kapsz vmit a pénzedért. Persze nyilván azért így könnyebb megteremteni a történet hangulatát, és persze tovább tart elolvasni is.:-)
Egyébként hasznos dolgok vannak leírva vagyon ezen blog keretei közepette.

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

cs, 2013-05-30 08:31 Kentaur

Kentaur képe

Én nem értek egyet abban, hogy azt harmincban is el lehetne. Tud ő valamit:ízesen mesélni.
Ott van az a könyv, amit egyetlen mondatban el lehetne regélni: a nőt odabilincselte a férje szex közben az ágyhoz, de aztán megpurcant és a csajnak egyedül kell kiszabadulnia. Kész, vége, ennyi a sztori.
Mégis kijön belőle egy izgalmas történet, és nincs hiába egyetlen sora sem, pedig a gyakorlatban az égvilágon semmi más nem történik.
Vannak ellenben olyan kezdő és befutott írók, akik agyonhalmozzák cselekménnyel, harci jelenettel, párbeszéddel a történetüket, és mégis azon kapom magam, hogy olvasás közben azon gondolkodom, mit kéne venni a vacsorához...

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2013-05-30 09:46 Kelvin

Kelvin képe

Így van. Alapvető hiba elfelejteni, hogy ez igazából művészet. A technika csak segít megfelelően kifejezni a gondolatot, a helyesírással komolynak tűnhet az író, de maga az Írás nem tanulható.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2013-06-03 01:17 Crystalheart

Hiánypótló és jó írás, grat :) Azonban az egyik ponttal nem teljesen értek egyet, röviden ki is fejtem, miért nem.

"Vavézés: határozói igenév (-va, -ve, -ván, -vén) használata ige helyett. Alapvetően nem súlyos nyelvtani hiba, írásban viszont komoly probléma, kerülendő. Az ige erősebb (mindig erősebb)."

Az én véleményem, hogy ha teljesen száműzzük a prózából, azzal gyakorlatilag egy régóta bevett jelentésmódosító szerkezetet vetünk a tűzre. A magyar realista írók, de még a későbbi, modernnek tekinthető íróink is alkalmazták olykor-olykor ezt a szerkezetet, hiszen nem minden esetben helyettesíthető tökéletesen egy külön mondatrésszel, valamint helyettesítve esetleg a szöveg is megcsináltnak vagy unalmasnak tűnhet. Arra gondolok, hogy ez a szerkezet nem csak módot, hanem egyidejűséget és szoros összetartozást is kifejez. Pl. "A haza kinyílt előttük, s a testőr szívdobogva érezte, hogy a táj, mely fogadja őket, egyszerre sors is." (Márai: A gyertyák csonkig égnek, az első találat a "va " töredékre.) Írhatta volna külön is, igével, de ne mondja nekem senki, hogy ez nem egy erős mondat. Vagy hogy Márai írásai tele vannak gyöngécske mondatokkal. (Rá lehet keresni a teljes műben, milyen gyakran fordul elő a határozói igenév. Vagy... vagy akár más klasszikus műben is.) A véleményem, hogy tudni kell alkalmazni, ismerni kell, és rá kell érezni, hol lehet elkerülni, és hol nem érdemes. Mert valahol nem érdemes. Olyan ez, mint a szereplő nevének az ismételgetése: ha laikus módon csináljuk, szörnyen idegesítővé válhat, de ha felismertük, hogy huszonhárom jelzős szerkezettel sem valami jó hivatkozni szegény karakterre, és tudatosan, jól helyezzük el az adott megnevezést, akkor nem lesz sem idegesítő, sem túl amatőr hatású.

h, 2013-06-03 16:45 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Egen, ahogy az összes szabályhoz hozzá kell tenni, hogy "de..." - ha sok van, kerüldenő, ha valaki tudja használni, nem baj. (Mária pont hülye példa, bármilyen szabály megszegéséhez fel lehet hozni mentségül. Még ahhoz is, hogyan kell istenigazából elrontani egy könyv tipográfiáját, mégsem zavarja az olvasókat.)
Alapvetően a mai stílus sokkal "gyorsabb", lásd felgyorsult világ, szóval az, ami a realista stíluskorszakban általános volt, ma inkább a margóra szorul. Ezért szokás határozói igenév helyett igét használni (erősebb, gyorsabb, egyértelműbb).
llletve ez a szabály főleg azoknak szól, akik csak igeneveznek az ige helyett. Ritka idgesítő a "Meglátván szerelmét odafutott hozzá". :)

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2013-06-03 19:57 Crystalheart

Nos igen, az ilyen módinak aztán értelme sincsen sok, hogy lehet "meglátván odafutni", ugyebár. :D Ahol én használom, ott a mondatritmus egyszerűen megköveteli, és a lehunyt szemmel álmodott képsorok nem viselnének el egy fél mondatnyi időhúzást. Így lesz, ha úgy tetszik, gyorsabb, tömörebb, talán gördülékenyebb a fogalmazás - legalábbis merem remélni. :) És persze ott vannak a történelmi regények is, ahol nem mindig akarunk teljesen XXI. századi pesti nyelvjárásban írni, és egy csekélyke, nem hivalkodó archaizmus a kellő helyen feldobhatja a szöveget.

Amúgy majdnem mutattam Rejtőtől is, akinek elég modern volt a nyelvezete, mégis előfordul. (A kortárs ponyva- és zsánerirodalom számomra kevésbé mérvadó, nem is olvasom, nem is követem.) És persze sok helyen oda lehet írni, hogy "de", ám ez itt még hangsúlyosabb. Ettől függetlenül tényleg nem árt felhívni rá az abszolút kezdők figyelmét, mert oktalanul használva (ehhehe :D) idegesítő.

k, 2013-06-04 16:09 Bloody Dora

Bloody Dora képe

És a kortárs szépirodalom? :) (Ott is használják a páros szerveket, az igeneveket, és mindent, amit itt "megtiltunk". Imádom, komolyan. Így próbáld terelgetni a másikat.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2013-06-22 20:40 Crystalheart

Azt olvasnám, de amíg ekkora elmaradásom van a klasszikusokból... :D

(Egyébként anyám nagyon durva, rátalált a hangoskönyvekre neten, és 3 hónap alatt vagy 40 könyvet hallgatott végig telefonján, főleg klasszikusokat, lassan elfogynak. O.O Irigylem...)

k, 2013-06-04 22:28 Kentaur

Kentaur képe

Majd új aláírásom ez lesz, ha a mostanit meguntam (stipi-stop!)

"Az írónak, a művésznek mindent szabad, ha meg tudja csinálni."
Hangsúly a második részen.

Vannak a tágabb értelemben vett központozás nélküli művek is végeredményében. De hogy az úgy jó is legyen, na az már valami. Ha meg tudja csinálni ezt az írópalánta, ám rajta!
Amíg csak nem érdekli, nem tudja, hogyan kéne, addig hiba.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2013-06-06 18:25 Tim

Orson Scott Card ezt így fogalmazta meg:

„Bármilyen szabályt megszeghetsz, ha képes és hajlandó vagy megfizetni az árát.”

Itt is a második részen van a hangsúly. :)

sze, 2013-06-26 14:15 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Csehov meg úgy, hogy "Mindenki úgy ír, ahogy akar, és ahogy tud."

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2013-06-09 11:23 Hegeda

"Mi, művészek, senkit sem vetünk meg olyan mélyen, mint a műkedvelőt, mint az Élet emberét, aki azt hiszi, hogy ráadásul, ha úgy adódik, művész is lehet." (Thomas Mann)

Mivel én nem érzem magam művésznek... maradok alázatos szolgája... az Embernek is.
Az írás jó, mindig-aktuális.

Hoppodrom... zöld az ég, kék a a fü... az élet így gyönyörü