Álom (második éjszaka az Inteziv osztályon)

Egy magaslaton állok. Nyúlós, hideg szél érinti arcomat, de valahogy ezt nem érzem kellemetlennek. Lábaimnál színtelen embertömeg hömpölyög teljes csendben: senki sem beszél, nem kiabál, csak a lábak monoton csoszogása alkot valami alapzörejt, mintha egy nyírfaliget susogna odalent. Nézem az alant szótlanul menetelő tömeget és láttán emlékezetembe villannak hasonló, szintén fáradtan bandukoló embertömegek, melyek háborús menekülteket ábrázolnak. Fekete-fehér, nyomasztó képsorok, melyekről csak úgy sütött a szenvedés…
De ezeken az arcokon nem látok se szenvedést, se dühöt, se fájdalmat, se örömöt, se boldogságot, se boldogtalanságot, se bánatot, se gyötrődést. Semmit. Tökéletes nyugalomban, érzelemmentesen és mindenbe beletörődve menetelnek tovább a távolban sejthető hatalmas kapukomplexum irányába. Csak mintha a nagyvárosi közönség tolakodna egy fárasztó hétköznap után a büdös metróban, tűrve a lökdösést és a kéregetők pofátlanságát, kizárva a tudatukból a környezetük minden rikító ingerét-reklámját azzal az ez egy szent céllal a tekintetükben – hazaérni végre!
A lassú mozgás hipnotikus hatása miatt csak most figyelek fel egy furcsaságra: az arcok és alakok mintha különböző sűrűségű füstből állnának össze, és habár mindegyikük szürke, de különböző módon. Némelyik erős, éles körvonalakkal rajzolt, markáns, mások félig áttetszőek, ködszerűen megfoghatatlanok, pislákolóak. Néhány alak körül ezen felül jól látható ezüstös fény dereng, aminek nem tudom az eredetét.
Emberek. Férfiak, nők, idősek, fiatalok, gyerekek. Még csecsemők is menetelnek a többiekkel egy tempóban, bár nem tudom, hogy ez hogy lehetséges. Valószerűtlen kép…
De mi számít valószínűnek ezen a helyen! Hha?!
Hirtelen ráeszmélek, hogy fogalmam sincs, hogy hol vagyok, mi ez a hely, mi az, amit látok, de a saját nevem se jut eszembe. Mintha már évszázadok óta állnék itt ezen a dombon és végezném a munkámat. Mintha láttam volna bandukolni a lenti ösvényen névtelen ősembert és görög héroszt, csuhás papot, felhasított mellkasú páncélos lovagot, arab harcost és kisvárosi háziasszonyt. Nincs kivétel.
De az is lehet, hogy csak pár perce kerültem ide…
A szürke füstemberfolyamban egy, a többieknél valamivel fényesebb folt tűnik fel, mely lassan eléri a domb aljánál fekvő széles kanyart és fokozatosan emberi alakot ölt: egy riadt, tanácstalan tekintetű, fiatal férfi az, mely igazából nem is lépked, hanem inkább csak a tömeg sodorja magával. Jobbra-balra kapkodja a fejét, mintha a tekintetével segítséget kérne. Ismerős az arca. De nem lát engem, hiába nyújtom felé a kezem, semmi sem történik és sodródik tova, a kapuk felé.
– Igazad lehet, ezt a fiút sokan szerethetik. Nézd, milyen fényes a lelke! – szólalt meg a fejemben egy erős női hang. – Jól kiszúrtad.
– Mit érek vele? És mit ér vele ő, hogy kiszúrtam a tömegben? – mutatok a távolodó alak irányában.
Körülnézek, de nem látok senkit, habár élesen érzem a beszélgetőpartnerem roppant jelenlétét. Igazából nem is számítottam arra, hogy látok bárkit is…
De azért még hozzáteszem:
– Mit ér, hogy látom, ha nem tudok rajta segíteni?!
–Tulajdonképpen tudsz. – jön a higgadt válasz. – Fogd ezt, add oda neki, ha akarod. Te döntesz.
Tenyeremben megjelent egy fényes csomócska, mely izgága rovar módjára ficánkolt, ezért ökölbe kellett szorítanom a kezemet, nehogy elillanjon.
– Mi ez? – kérdeztem, bár sejtettem a választ.
– Haladék.
A fényes pontot meglendítettem és a kapálózó férfi irányába hajítottam, aki a felé száguldó fényt meglátva felágaskodott, kiemelkedett a tömegből és elkapta azt. A csillag megragadta a fénylő alakot és szédületes sebességgel, a folyásiránnyal szemben rántotta. Épp amikor elhaladt mellettünk, valami láthatatlan erő felkapott engem is – és eggyé olvadva a menekülő alakkal sebesen elindultunk felfelé.
Utánunk… utánam röppent még az útravaló tanács:
– Aztán csínján a rizikófaktorokkal, ember! A te szíved sincs vasból!

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2019-02-18 04:55 B.L.Torkin

B.L.Torkin képe

Egy kis magyarázat: nyolc napja volt egy nyitott szívműtétem, mely közben a szivem órákra le lett állítva.
Második éjjel ezt álmodtam...

h, 2019-02-18 10:09 Gitáros

Gitáros képe

Szia!

Örülök, hogy visszajöttél, örülök, hogy köztünk maradtál, és csak annyit tudok mondani, hogy gyógyulj, pihenj, erősödj, ne kapkodj, légy türelmes, légy nyugodt, és értékelj át sok mindent az életedben!
Persze, hogy jövök én ahhoz, hogy Neked, mint hivatásos orvosnak tanácsokat adjak, de kivételesen, hadd engedjek meg magamnak ennyit...:)
Már csak azért is, mert rengetegen drukkolunk és jobbulást kívánunk Neked, az írásodhoz pedig szándékosan nem szólok hozzá, nem csak azért, mert blogbejegyzésnél nem szokás, hanem azért sem, mert egy szívműtét után még csoda, hogy egyáltalán volt kedved odaülni a klaviatúra elé, és írni.

Üdv!

Miki

h, 2019-02-18 16:51 B.L.Torkin

B.L.Torkin képe

Köszönöm szépen a jókivágokat!

Jó hosszú időre eltűntem a Karcról, mert (sajnálatos módon) főnök lettem: nagy osztály, sok beosztott, temérdek beteg és milliónyi probléma. Stressz, stressz, stressz....

Meg is lett az eredménye.
De félre a búval, mert most fél év szabadság következik, mely alatt feltett szándékom sokat írni,

Azon töprengek, hogy érdekelné e a nagyérdemű közönséget egy olyan novella, mely egy olyan beteg szemszögéből írná le a történetet, aki történetesen maga is gyakorló orvos, egy olyan story, amikor úgy élsz meg egy teljesen váratlan infarctust és az utána következő borzalmat, hogy pontosan ismered az eljárások kockázatait és eredményessségi rátákat, tisztában vagy az esélyekkel és szövődményekkel...

Minden esetre visszatértem közétek!

Köszönöm a támogatást, nagyon jól esett!

Üdv: Laci

h, 2019-02-18 17:40 Roah

Roah képe

"Azon töprengek, hogy érdekelné e a nagyérdemű közönséget egy olyan novella, mely egy olyan beteg szemszögéből írná le a történetet, aki történetesen maga is gyakorló orvos, egy olyan story, amikor úgy élsz meg egy teljesen váratlan infarctust és az utána következő borzalmat, hogy pontosan ismered az eljárások kockázatait és eredményessségi rátákat, tisztában vagy az esélyekkel és szövődményekkel..."

Igen, engem érdekel.

Cooknak, Robin Cooknak van egy regénye, az a címe, hogy Gyötrelem éve.
Ismered?
Ez nem orvosi krimi, hanem önéletrajzi munka. Az első könyve volt. A barátai unszolására adta ki, és hát teljesen más, mint bármi, amit valaha is elkövetett a szerző.
Kétszer is megvolt!

Szóval engem nagyon is érdekelne egy gyakorló doki determinációval kapcsolatos filozófiája, és miután két fő tereped van az irodalomban, a mentős sztorik - imádtam! -, és a sci-fi, egy időutazás, a jövő ismerése ennek a karakternek az aspektusából, néhány kérdés, válasz, igen, lehetne belőle egy novi. ;)
A te stíledben. :)))

De csak ha jobban vagy.

Egyenlőre a csill legyen az első oldalon, az első bekezdés a nyugalomé és a pihenésé legyen.

Rendben? :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2019-02-19 14:58 Suana

Szia!

Várom az írásodat, amit orvosként írsz a saját betegségedről!

Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy regény is összejönne, hiszen rengeteg gondolat megfordulhatott a fejedben, olyanok, amikre mi, laikusok nem is gondolnánk. (Pedig mi is tudunk egy-egy betegség kapcsán kombinálni rendesen.) :)))

Jobbulást, és stresszmentes lábadozást Neked!!!

Üdv: Sz

h, 2019-02-18 11:40 polgarveronika

polgarveronika képe

Szia!
de jó, hogy újra kezedben a klaviatúra! Írd csak ki mindazt, ami benned van. Magad is meglepődsz majd, hogy egy ilyen traumatikus élmény mennyire megváltoztatja az ember hozzáállását a világhoz, magához és a társaihoz.

Gyógyulj, erősödj, napról napra jobb lesz!

Barátsággal:
Vera

 

_______Tertium non datur ______

h, 2019-02-18 16:59 B.L.Torkin

B.L.Torkin képe

"Magad is meglepődsz majd, hogy egy ilyen traumatikus élmény mennyire megváltoztatja az ember hozzáállását a világhoz, magához és a társaihoz"

Én is kezdem érezni, hogy semmi sem lesz már úgy, ahogy korábban volt.

Sebaj, majd akkor kiirom magamból a rosszaságokat és megtartom a pozítív dolgokat. Most még a túlélés a cél, nem is bírok sokat gépelni, mert még marha fáradékony vagyok.

Köszönettel: Laci

h, 2019-02-18 15:48 Sren

Sren képe

Hé, Dokiii! Szia! De jó, hogy itt vagy! Az istenek tartsanak meg! Nagyon örülök Neked. :)))

Látod, látod, vigyázni kell a ketyegőre. Motor csak egy van, és nem lehet valami fincsi a tudat, hogy ki fogják pakolni a satupadra. Pihenj, gyógyulj, és most a változatosság kedvéért jó ideig magadra ügyelj, doktor úr. <3

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2019-02-18 17:06 B.L.Torkin

B.L.Torkin képe

Szia! :))
De jó itt lenni, veletek!

Tudod, a röhej az, hogy vigyáztam: tartottam a súlyom, nem dohányoztam, alig ittam (vízet), sokat sportoltam, gyalog jártam minden nap - mégis baj lett.

Ki érti ezt?

Ezt még emésztenem kell...

De most legalább lessz időm elolvasni az évek óta összevásárolt könyveket, melyekre sosem volt idő, és végre írhatok!

h, 2019-02-18 17:22 Roah

Roah képe

"...tudod, minél közelebb vagy a halálhoz, annál inkább érzed, hogy élsz."

(James Hunt)

Én ő...hát... helo. :)))

Túl vagy már a nehezén?

Szóval haladék, hm? :)))

Én ő...ő..csak azt szeretném mondani, hogy ...ő...amióta csak itt vagyok, az egész létem ezekről a haladékokról szól, már...már a kezdetem is...elvileg nem is lehetnék itt, nem is létezhetnék.

Fáj mindig életben maradni.
Ez az igazság.

Rossz örökké túlélni mindig mindent, más...miért nem?

Állandóan készenlétben lenni, mikor jön valami, ami fejem akarja venni, vagy csak egyszerűen trét kavar, vagy másokat bánt, szóval egy időzített bomba...az egész.

Egy idő után...bedühödtem, egy nagy szart fogok várni, várjanak ők, és ha a démonok nem találtak meg, hát kerestem magamnak párat, szabályosan vadásztam a bajra, bele a sűrűjébe, gyerünk-gyerünk! És örökké és mindig csak harcoltam, harcoltam és győztem, mindig győztem, mindet, az összeset elkaptam, és még mindig itt vagyok, és újra és újra és újra.
Sokszor darabokra törtem - de akkor is életben maradtam.
Haladék.
Hm?

Szóval ez nálam...bűntudatom alakult ki azért, mert életben maradok, mert nem tudok nemharcolni.
Attól, hogy még mindig létezhetem.

Aztán egy nap, egy bölcs azt mondta, hogy a haladék annyit tesz, munka, a haladék ajándék-idő feladat elvégzésére, sok feladat elvégzésre, a haladék egyenlő élet, hogy van még munka, és hozzá idő.
Hogy a sok idő sok munkát jelent, feladatokat.

Aztán arra...jutottam, hogy nemes tett meghalni a világért, de még nemesebb élni érte.

A karma törvénye különleges; bitang professzionális szabályrendszer, amiben-ahol Mindenki megtalálja a saját munkáját és feladatát. Nem kell szélsőséges rögeszmékben gondolkodni, nem kell túltolni - csak néha felismerni a tennivalót.
A lehetőségeket.
Az alkalmakat.

Számomra, ha egyszer csak vége lenne ennek, ha ma vége lenne, már akkor is úgy érzem, hogy annyiszor, de annyiszor túléltem, talán mások helyett is...:((( hogy ő...már szóval hogy...nem is tudom, hogy...bőséggel volt haladékom, aminek minden pillanatát élveztem és csak kizárólag hálával tartozom az összesért.

Úgy érzem, hogy Isten azokban is hisz, akik Benne nem.

Nagyon örülök neked. :))))

Pihenj. :)))

Kérlek. :)))

Fogadj szót! :))) Legyél szófogadó lábadozó. :))))

És próbálj nyugton maradni. :))))

Én nagyon köszönöm a blog bizalmát, szívből, és...

Hát nagyon ajánlom, hogy vigyázz magadra, és ne hősködj. :))))

Jó? :)))

"Aki mindenben Engem lát, és mindent Bennem lát, az nem szakadhat el Tőlem, s Én sem szakadok el tőle."

(Bhagavad-Gíta)

https://www.youtube.com/watch?v=vnkX44GeVBs

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2019-02-18 20:34 hamarjában

hamarjában képe

Gyógyulj, Doki!
Kiváncsi vagyok az írásodra, kiírni mindig jó magadból a dolgokat, ha készen állsz majd, ne sajnáld a billentyűket, csapj közéjük!
:) :) :)
Örülök Neked!

na ja (Obb)

k, 2019-02-19 11:36 bupber 81-Szomb...

Jobbulást és mielőbbi felépülést! És semmi stressz.
Az írás is lehet egy terápia. Milyen volt előtte, mert gondolom kell egy kis bátorság is hozzá, mármint a műtéthez.

cs, 2019-02-28 09:49 B.L.Torkin

B.L.Torkin képe

Nem bátorság kérdése volt, mert vagy sikerül a műtét, vagy meghalok.
Ez volt a választható opciók listája...