Kiégve

Másodjára is megcsörrent az ügyeletes telefon. Francba! Eszerint mégsem álmodtam az előbbi csengetést. Hú, de gyűlölöm a hangját!
– Igen?
– Doki, halottunk van. Négyszázhat-kettes – tájékoztat Vera nővér.
– Megyek, addig kezdjetek neki! – és leteszem.
A dolog nem kíván se több magyarázatot, se sietséget. Valaki meghalt. Nem ismerem, nevét sem tudom, de igazából nem is érdekel. Nem az én betegem, nem az én felelősségem. Idegen.
Felülök a kanapén, melyre nem egész fél órája zuhantam le ruhástól, és igyekszem összeszedni a gondolataimat. Hajnali fél öt. Pokoli egy ügyelet volt ez is, reggel óta csak jöttek, jöttek a betegek, kettesével nyomta felfelé őket a sürgősségi osztály. Helyem nuku, csordultig tele minden kórterem, a folyosó végigrakva pótágyakkal. Balkán. Nagy gyönyör is az, a klotyó és az ágytálmosó között haldokolni a huzatban, s penetráns szarszagban!
A viharos szél megrázza az ócska ablaküveget, és csak úgy süvít be a keret résein keresztül. A vaskos esőcseppek kitartóan kopognak az ablakon, és a szél süvítésében ez olyan benyomást kelt, mintha ezernyi kóbor lélek igyekezne visszajutni arra a helyre, ahol a testétől megválni kényszerült. Brrr...
Erőt veszek magamon, felkászálódok a heverőről, nyakamba akasztom a fonendoszkópot és orromra biggyesztem a szemüveget. Mechanikusan elindulok a négyszázhatos kórterem felé. Darabosan mozgok, tisztára mint egy robot: gondolat, akarat, részvét és lélek nélküli gépezet, mely teszi a dolgát.
A félhomályba süppedt folyosó végtelenül hosszúnak tűnik, a neoncsövek némelyike agonizálva villódzik, mintha most utoljára még fel szeretné hívni magára a figyelmet. Az említett kórterem ajtaja szélesre nyílik, bent csupán néhány falilámpa igyekszik oszlatni a sötétséget. Na nem teljes erővel, hanem csak úgy félig-meddig, hadd aludjanak tovább a szobatársak. Hangtalanul, gyakorlott szellemek módjára mozognak a nővérek: EKG szalagot hoznak ki és lábcédulát be.
Hirtelen megdermedek, mivel hátam mögül valami furcsát hallok. Lassan fordulok meg, nincs erőm a gyors mozdulatokhoz. Mikor felemelem a tekintetem, szembe találom magam egy zombival: viasz-sápadt arc, sötétszürke, ernyedten rezgő táskák a vizenyős szemek alatt, hetes borosta és szennyes szürke hajkorona alkotják az összképet. A görnyedt hátú, esetlenül csoszogó alak hörögve, zihálva úgy halad el mellettem, mintha nem is látna, mögötte a félig lecsúszott pelenka alól csendesen csordogáló folyékony széklet kacskaringós csiganyomot rajzol a padlón. Felsóhajtok, belekarolok, nehogy elessen nekem ez is, és odakísérem a WC-hez. Kár, hogy nincs itt az a kolléga, aki elrendelte félhalott betege számára a vastagbéltükrözést! Szívesen megosztanám vele ezt az élményt. Intek az ápolónak, átadom a beteget és megyek tovább, hisz dolgom van.
A kórteremben a társaság fele alszik, a másik fele elfordulva csak tetteti az alvást. Mindig lehet tudni, ki tényleg alszik, és ki nem, mert az ébren lévők ösztönösen elfordulnak az elhunyttól, és levegőt is alig vesznek. Félnek, mivel könnyen lehet, hogy holnap ők következnek.
Mire végzek az adminisztrációval, az aszott testet már elviszik, csak a gyűrött takaró marad utána a matracon. Az öreg vaságy a vérrel és váladékkal szennyezett ágyneműajkait ördögi mosolyra húzza:
– Megint én nyertem! Még egy lélek indult el a nagy útra rongyos matracomról! Hozzám és társaimhoz képest Kharón ladikja smafu! Velem nem harcolhatsz! Nem tehetsz semmit, add fel!
Röhög, kinevet a vén bútordarab, én pedig azon kapom magam, hogy gúnyolódása már nem is bánt igazán, mert nevetése ellenére rég azon töprengek, hogy kit hozzak be a folyosóról és fektessek végre kórtermi ágyra. Ki legyen a következő?
Reggelig el kell döntenem.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2013-12-31 11:16 B.L.Torkin

B.L.Torkin képe

Egy nagyon szürke ügyelet benyomásai.

h, 2013-12-30 21:29 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Pedig beküldted négyszer is és mind a négyszer át is jött. Most maradjon itt?

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2013-12-31 10:48 B.L.Torkin

B.L.Torkin képe

Bocsánat!
Valami gond lehet a gépemmel. Istenuccse kiírta nekem, hogy a szerver hibája miatt az átvitel nem sikerült.
Ha lehet olyan kérésem, akkor inkább az egypercesek között szeretném látni.
Köszönöm szépen.

cs, 2014-01-02 23:35 Lao-ce

Lao-ce képe

Ez már jó(bb)!
Veled kapcsolatban is igaz az aranyszabály: az író arról írjon, amit ismer!
Elhiszem, hogy szereted a sci-fit, de az eddigiek alapján meg merem kockáztatni, hogy az nem a Te műfajod. A sci-fi történeteid nagy jóindulattal is csak „fi”-k, azok közül is a gyengébb, sablonokból építkező gyerekmesék szintjén lévők.
Pedig van tehetséged, csak nem arra használod, amiben kiteljesedhetne.
A lényeg: ez az írásod már megéri, hogy ne csak egy mondattal „intézzem el”.

Általánosságban:
Remélem a valóságban nem ilyen orvos vagy, mert a karaktert – finoman szólva – megutáltam! És ezt veheted dicséretnek, mert negatív karaktert nehezebb életre kelteni, mint nyálas jófiúkat.
Mindamellett meg is értettem a fásultságát, és el is hittem, hogy ilyen. Ami még „ijesztőbb”: elhittem, hogy a helyében talán én sem lennék másmilyen.

Pár konkrétum:

Rögtön a címválasztás hibás.
Mi szükség idegen nyelvű címre egy ízig-vérig magyar valóságot ábrázoló íráshoz?
Az angolul nem tudó olvasóban ( és ők vannak többen!) egyből ellenszenvet ébresztesz magad iránt, okoskodó entellektüelnek mutatod magad, aki csak egy szűk réteghez akar szólni. A címet értők pedig szintén okostojásnak fognak tartani, aki felvág a nyelvtudásával.
Miért nem lehetett a cím Fásultság, Tompultság, Automatizmusok, vagy bármi hasonló?
( Eleve alapszabály: ha csak nincs különleges indoka az ellenkezőjének, akkor amit lehet, azt magyarul!)

„Egy kis ízelítő a nagyon szürke hétköznapokból.”
Két gond is van a kezdőmondattal.
Az egyik a hatásvadász, felesleges „nagyon” jelző. ( Hatásvadászatra rendszerint azok az írók vetemednek, akik a lelkük mélyén maguk is tudják, hogy a szövegük az ilyen cicomák nélkül „nagyon szürke”.) Mi a gond ezzel a jelzővel? Az, hogy a szürkeség lényege éppen a monotonitás, a napok egymáshoz képesti egyhangúsága, megkülönbözhetetlensége. Amit írtál, az gyakorlatilag azt jelenti, hogy „nagyon ugyanolyan”.
A másik gond, hogy egy ügyelet csak neked szürke – aki akkor szenved, akkor hal meg, annak eszébe sem jutna ez a jelző.
( És akkor azt már nem is említem, hogy mi van, ha ez pld. szombaton történt.)
„Pillanatképek egy átlagos ügyeleti napomból.”

„…ügyeletes telefon…”
Legfeljebb „ügyeletesi”, de még inkább „ügyeleti” telefon.
Ugye nem kell magyaráznom, hogy miért?!

„a kiégett neoncsövek némelyike agonizálva villódzik”
Értelmetlen.
Kiégett neoncső nem villódzik – halott qrva nem csábít.
( Aki meghalt az nem haldoklik. Egyszerű igazság ez.)

„A keresett kórterem ajtaja szélesre nyitva”
„Keresett” helyett inkább „említett”. Nem kereste, hiszen tudta hol van.

„rajta keresztül meleg fény szivárog a külvilágba.”
Jujj, de csúnya!
Meg aztán, a fény az ajtó rése alatt „szivárog”, de egy szélesre tárt ajtó keretén keresztül nem.
Esetleg így:
„A négyszázhatos kórterem szélesre nyitott ajtaján keresztül meleg fény árad a külvilágba.”
( Bár, még így sem az igaz, mert a kórteremhez képest a folyosó nem „A” külvilág”.)

„Na nem teljes erővel, hanem csak úgy félig-meddig, hadd aludjanak a szobatársak.”
A szobatársak a kiszivárgó fény miatt nem tudnának aludni?
Ugye érzed, milyen faramuci ez a mondatod?

„Mikor felemelem a tekintetem”
Eddig a földet bámulta?

„kacskaringós csiganyomot”
Ez felesleges cifrázás.
Miért nem elég a „csiganyomot húz”? Mitől „kacskaringós” az a nyom? Az olvasó elképzeli, hogy a beteg körbe-körbe táncol, amitől a kép hiteltelen lesz. Aki zombiként csoszog előre, az ne „kacskaringózzon”!

„nehogy elessen nekem ez is”
Miért, még ki esett el?

„aki elrendelte agg betege számára”
Túlírás, ami abszolút nem illik a mű stílusához.
Az olvasó nem hülye. Pár mondattal előbb írtad le a karakter, az olvasó még nem felejtette el, hogy egy idős emberről van szó. Az „agg” jelző pedig egyébként sem illik a kiégett főszereplő fásult beszédstílusához.

„ki tényleg alszik”
ki alszik tényleg

„Mire végzek az adminisztrációval, az aszott testet már elvitték,”
Mire végzek az adminisztrációval, az aszott testet már elviszik,

„Az öreg vaságy a vérrel és váladékkal szennyezett redőit ördögi mosolyra húzza:”
Egy vaságynak nincsenek redői.
Redői lehetnek a matracnak, az ágyneműnek – de a vaságynak nem.

Az utolsó pár mondat viszont kifejezetten ütős. Gratulálok!

_____________________________________________________________________________

"Lásd meg a bonyolultságban az egyszerűséget!" Lao-ce
"Adj valakinek hatalmat, és megtudod ki ő."

p, 2014-01-03 06:13 Roah

Roah képe

"Né'má, mit futt be a szél az ajtón...?! Mi van a cipőjére írva? Nikei?" /Vissza a jövőbe III./

Jobb, valóban jobb, ha nem pink, hanem egyszeri olvasóként vagy jelen, Lao-ce.
Nem lehetne ezt így tartani? Nem azt mondom, hogy emelj fel egy nehéz tárcsás súlyzót a fejed felé, feszítsd meg a könyököd, told ki, és tartsd ott, mert azt nem lehet elvárni senkitől, csak magát a sportot méltatom. A súlyemelést. (is.)
Bár sosem kérdezted még, miért nem kedvelem a kritikáidat, a stílusod, 'miről gyakran hallani azt, a "stílus maga az ember" - szerinted is? -, nem lennék én, ha nem használnám ki ezt a remek alkalmat, hogy jelezzek feléd.
Szerintem a stílusod valójában senkit sem zavar, főleg azokat nem, akik évek óta Karcolnak. Ők edzettek. Szívósak. Azt gondolom, és itt tényleg a lehető legantivulgárisabb megnevezését keresem ama bizonyosnak, de nem találok mást; itt mindenki volt már a fütyi mindkét végén. Mindenki. Te nem, legalábbis ezzel a névvel nem - és ezért olyan, mintha nem lenne jogod a stílusodhoz, amit megengedsz magadnak.

Nem veszekedni jöttem, sőt, ellenkezőleg. (Veled valami más van, ami benne leledzik a kritikáidban, az összesben, ebben is, amit Torkin Doktornak írtál.)

Ez egy jó kritika, egy jó íráshoz.

Biztos vagyok benne, hogy Torkin Doktor imádni fogja, mert szeret és tud is tanulni.

Miért nem tudsz gyakrabban ilyen lenni, Lao? De most komolyan...
Ahol nem megy rá rózsaszín stílus a nyilatkozatodra, véleményedre? Az arrogancia megzabálja a véleményt, úgy, ahogy én tegnap a rum-chocost.

Nem tudom, hogy ez az írás végül itt marad-e, személy szerint már kétszer olvastam el, annyira tetszett, csak nem volt véglegesítve a helye itt. Szerintem sem idevaló, ahogy Torkin Doktor és Dóri is mondta, ez nem blog.

Lao, Torkin!
Ismeritek a Gyötrelem éve című könyvet? ;)
Mestermunkának tartom: miként lesz egy orvosból író, hogyan, min' megy keresztül a lelke, hova tart, és végül mi is lesz a célvonal?

Csak néhány dolog, amit akár meg is vitathatnánk, Lao, és Karcosok, kizárólag írással kapcsolatos eszmecserének szánva.
Néhány észrevételem van Lao, a kritikádban, amivel nem értek egyet. De meg is beszélhetnénk, akár. Hátha hasznos. Bárkinek.

"Rögtön a címválasztás hibás.
Mi szükség idegen nyelvű címre egy ízig-vérig magyar valóságot ábrázoló íráshoz?
Az angolul nem tudó olvasóban ( és ők vannak többen!) egyből ellenszenvet ébresztesz magad iránt, okoskodó entellektüelnek mutatod magad, aki csak egy szűk réteghez akar szólni. A címet értők pedig szintén okostojásnak fognak tartani, aki felvág a nyelvtudásával.
Miért nem lehetett a cím Fásultság, Tompultság, Automatizmusok, vagy bármi hasonló?
( Eleve alapszabály: ha csak nincs különleges indoka az ellenkezőjének, akkor amit lehet, azt magyarul!)"

Nem értek egyet veled, Lao.
Ez szubjektív; mondom ezt úgy, hogy őrült szerelemben vagyok/voltam/és leszek is az Anyanyelvemmel. Nem égrengető a cím. Több nyelven beszélek, nem megyek bele, hány nyelven kommunikálok, de ez esetben nem gondolom, hogy ez hiba, és még viccből sem tartom a szerzőt okostojásnak. (Ha kritikát írsz, Lao, törekedj arra, hogy csak és kizárólag a magad nevében beszélj. :))) ) Ha esetleg kiadják, a szerző megbeszélheti egy szerkesztővel, mi legyen a cím sorsa, de itt, a Karcon nem vélem hibásnak. Nekem tetszik is - talán mások is segíthetnének ebben a kérdésben.
Ehhez a műhöz nem passzol egy ilyen cím?

"„…ügyeletes telefon…”
Legfeljebb „ügyeletesi”, de még inkább „ügyeleti” telefon."

És nem! Képzeld, Lao, az a telefon tényleg "Ügyeletes Telefon"-ra van keresztelve!
Két munkahelyemen is így szólítják, talán még a Gyötrelem évében is, sőt, a családom mentős tagjai, amikor karácsonykor a vacsora asztalnál sztoriznak, szintén Ügyeletes Telefonnak hívják.
Elismerem "hadd ne kelljen...", csak gondoltam szólók, ez nem biztos, hogy a szerző vétke; csak ezen a néven ismerem én is.

"„a kiégett neoncsövek némelyike agonizálva villódzik”

Na ja - elég ha Torkin kihúzza a "kiégett" szót.

"„kacskaringós csiganyomot”
Ez felesleges cifrázás."

Bár így lenne...
Ez a valóságban még ennél is cifrább. :(
Nem kórházban láttam, hanem egy hiperben, ahol három osztály vittem a hátamon. Amit elmesélek, a Sibriken történt, 2006-ban.
Egy negyven kilós néni csinálta magát össze - elkezdte a monitor-szigetnél, a Vevőbejáratnál, szó szerint húzta a csíkot, végig a Zöldségen, majd a Tejen, aztán áttért az Édességre, Száraz-árura...
A Pékségnél értem utol, ahol teljesen elengedte magát szerencsétlen. Konkrétan a gőzölgő sajtos bagettek derékig érő kosaránál. Hívtam az Ügyeletes Telefont, segítséget kértem, én ugyanis azt hittem, a néni elejtett egy üveg ánkl-benzt, és abban toporog. Nem akartam, hogy megvágja magát.
Hát nem az volt - akár hiszed akár nem, nem cifrázom, akkor, amikor azt mondom "kacskaringós csiganyomot" hagyott, sőt, a Zöldségen nyolcasokat rajzolt a ...a...Az.

Csak azért említettem ezt is (!), hogy nem hiba hiba, nem minden úgy van, ahogyan hisszük, pusztán azért, mert még nem tapasztaltuk. :)))
Gondolod, Lao, hogy én, vagy bárki más nem így van vele? Dehogynem. :))))
Ezért (is) fantasztikus a portál! Ezért is lehet annyira szeretni, annyi mindent tanulhat az ember, hogy maga sem gondolná - nem? :))

Nekem is volt tévesen berögzült gondolatom, amit itt tisztáztunk! És mekkora mázli ez! Ugye?

Ha gondolod, folytathatjuk tovább, megbeszélhetjük. :)) (Amúgy folytatnám, de most nincs időm.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2014-01-03 08:54 B.L.Torkin

B.L.Torkin képe

Tisztelt Lao-ce!
Nagyon szépen köszönöm a részletes kritikát, óriási segítséget jelent az ilyen alapos elemzés. Sok mindennel egyetértek, ezeket a részeket már korrigáltam is.
Bevallom, kissé nyersen tettem ki ezt a szösszenetet a Karcra. Általában egy-két hétig pihentetem a frissen írottakat, aztán elolvasom párszor, átfogalmazom, javítom, és csak aztán merem beküldeni. De ettől mihamarabb meg akartam szabadulni, mert kellemetlen emlékeket ébresztett bennem. Sajnos úgy alakult, hogy nagyon kemény év van a hátam mögött, ráadásul az ünnepeket végigügyeltem, emellett a szabadságok miatt hetekig dupla terheléssel kellett dolgoznom, ezért a legutóbbi huszonnégy órás ügyelet végén volt egy pillanat, amikor tényleg a leírtakhoz hasonlóan éreztem magam. Megijedtem, mert ezt az állapotot, ezt a fásultságot évek óta próbálom elkerülni minden áron, és lám - mégis utolért! Gyorsan kivettem hát pár nap szabit és kiírtam magamból. Terápiás írás volt. A nagyobb baj az, hogy manapság a kiégés általános jelenség az EÜ dolgozók között, egyre több fakó tekintetű, motiválatlan, mogorva embert látok mozogni a kórház folyosóin. El sem tudod képzelni, hogy hány kollégámnak ez a "normális" állapota! Rémes! De ne politizáljunk.

Még egyszer nagyon köszönöm az észrevételeidet, nagy hasznukat vettem!
Ami az "ügyeletes" telefont illeti: eddig el sem gondolkoztam rajta, hogy helytelenül hívjuk így évek óta azt az átkozott készüléket, csak leírtam, amit megszoktam. Tényleg helyesebb lenne az ügyeleti kifejezés.
Legyen jó napod! :)

p, 2014-01-03 09:09 Lao-ce

Lao-ce képe

Tisztelt Torkin!
Én is azt éreztem, hogy kicsit elkapkodtad a publikálást, és újraolvasás nélkül raktad ki. Sőt - ha hiszed, ha nem -, még az is eszembe jutott, hogy ez egy tipikus "terápiás írás".
:-)

Örülök ha segítettem egy kicsit.
Jöhet a következő Torkin mű!

_____________________________________________________________________________

"Lásd meg a bonyolultságban az egyszerűséget!" Lao-ce
"Adj valakinek hatalmat, és megtudod ki ő."

szo, 2014-01-04 23:35 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem tudom, van itt kritika, beszélgetés, inkább hagyom itt. Relatíve sok cuccot kéne átpakolnom az írások alá, és nem sok kedvem van hozzá, egyenként megváltoztatni a neveket (igen, mindenki neve alól tudok hsz-t beküldeni), átírni az időbélyeget és mindezt fölöslegesen. A forss hozzászólások között ott van a mű címe, feltűnik, most az, hogy blogban van... naés? A Doki is megmondta, ez valahol terápiás írás. Maradhat itt, ha így van, még javítva is. Szerintem emiatt nem fog elveszni a semmiben. Illetve egy hozzászólást töröltem (egy pontot, ne játsszuk ezt, mindenki gondolja végig kétszer, hozzá akar-e fűzni valamit a vitához, és ha a végén úgy dönt, hogy nem, használja a böngésző vissza gombját).
Amúgy Katám, Laónak két dologban igaza volt, amiben most te tévedtél. A fene tudja, Torkin doki mindkettőt javította-e, csak a címet láttam, hogy megváltoztatta: helyesen. Tényleg, ha nem indokolt, legyen magyar a cím. Horác. Még Bezsenyi is így használta, pedig ha valaki, neki indoka lett volna, hogy ne ezt a címet válassza.
A másik a kacskaringós csiganyom. Tényleg erős vargabetűket képzel bele az ember, és egy szambázó félholt beteg képe elég furcsa. Talán elég a csiganyom. Bár szerintem ez is elég hülyén hangzik a saját helyén, a jelzője elnyomja ezt az élét... áh, maradjon, megnéztem, úgyis maradt. :)

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2014-01-04 23:45 Roah

Roah képe

Dóri, nekem tetszett inglisül, de kíváncsi voltam mások véleményére is. :))))
A csiganyom...:))
Kommunikáció - bizonyítani a kommunikációt. Ez volt a célvonalamhoz festve. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-01-04 23:48 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Én csak jöttem és felnéztem egy helyre, ahová hozzászóltam. Sorban haladni nehéz és sok. De közben igyekszem felszedni a fonalat. :) Majd a célnál találkozunk.

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2014-01-08 15:47 B.L.Torkin

B.L.Torkin képe

Kedves Dóra!
Részemről rendben van, ha blogbejegyzésként itt marad. Szépen ki lett vesézve, tehát felesleges vele tovább bíbelődni. Gondolom más dolgod is akad bőven.
:)