Minek nevezzelek, magyar egészségügy?

Igazatok van, ezért magam törlőm ki. Csak egy elkeseredett, gyönge pillanat volt. Karcra nem kell politika.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2012-07-03 14:40 Sren

Sren képe

 Tudnék felelni, válaszolni a kérdésekre, de az biz igen cifra lenne, és nem kevéssé keseredne meg az ember szájában a nyál – pedig keserű az már így is épp eléggé.

Fogcsikorgatós, kínkeserves, tehetetlen őrjöngés helyett inkább mesélek valamit. Nem mintha ez vidámabb lenne.

Szerencsés ember vagyok, eszményi helyen élek: barátságos közelségben a Vizek Városához.

Melynek kórházában édesanyám közel negyven évet húzott le szakápolóként a sebészeten, ami azért, ugye, nem egy nyugdíjas elfekvő volt, hanem olyan hely, ahol többnyire literszám ömlik a vér és kétpercenként mentesz életet.

A kórház különálló, több száz éves kastélykertben fekvő szülészet-nőgyógyászat-gyermekkórház részét, ahol én is születtem, sok éve bezárták; egy létfontos osztály mínusz… csak az elmúlt években lett belőle Béres Klinika.

A sebészet sok éve megszűnt; egy újabb létfontos osztály mínusz… akkor még dolgozó anyám a rehabilitációs-kardiológiai osztályára került, végül onnan ment nyugdíjba.

Sosem fogom elfelejteni azt az anyukát, aki hisztérikusan zokogva rohant be a Sebre egy nap, karjára fektetve hozta eszméletlen kisfiát, szinte repült felfelé a sok lépcsőn, mintha szárnya lenne (lift még nem volt), és sikoltozott: segítsen valaki! A gyerek fejéből, füléből dőlt a vér. Sosem felejtem el azt a rugalmasságot sem, amivel fogadták. Az orvos azonnal futott a gyerekkel a vizsgálóba, a nővérek ugrottak, és még olyan ápoló is akadt, aki a félőrült anyát a gondjaiba vette. Mert akkor még volt ember, volt szakápoló, volt orvos, volt mindenki.

Ma annak a srácnak jó esélye lenne meghalni, ugye, doki?:(

Ma már nincs ember. Lift, az már van…

A város Rendelőintézete szintén napi több száz beteg ellátásáról volt híres. Háziorvos, labor, fogászat, fülorr, sebészet, nőgyógy szakrend, bőrgyógyászat, szemészet, tüdő. Lehet kihagytam valamit.

Edzett nő volnék, engem nehéz meglepni. Mégis, amikor minap szembesültem azzal, hogy a Rendelőintézetet eladták – állítólag trombitás-lagzis nemzeti kincsünk vette meg – és valami szuper hotelt csinálnak belőle, az biz kiverte a biztosítékot. (Nem jártam utána a tényeknek, ahhoz nem volt gyomrom, tehát nem kizárt a tévedés, de elég megbízható forrásból tudom.) 

Csoda-e, ha az ember önkéntelen is azt kívánja: bár lenne szüksége ilyen gyorsan, életmentő jelleggel annak, aki eladta az intézetet?!

A 70-80 éves nyugdíjasok ezután utazzanak sok kilométereket Tatabányára, menjen rá az egész napjuk egy ötperces vérvételre, kit érdekel? Elvégre ráérnek egész nap. A betegszállítók is egyre kevesebben vannak, de hotel, az van!

A baleseti sérültek súlyosabbja, bocs a kifejezésért, de forduljon fel nyugodtan, mert laza két óra (de inkább több), mire kiér a mentő, ugyanis osztódással az se szaporodik (mármint a mentő). Egy röntgenre, ultrahangra is nyugodtan menjen rá az egész napod, utazzál csak terhesen órákat, az se hat meg senkit. És így tovább.

„Doktor úr, a maga szíve sose fáj?”

Ma a régi slágert úgy kéne „énekelni”: „Doktor úr, magának még van gyomra ehhez?” – Nincs, tudom. Költői kérdés volt.:(

Tessék, mégis kifakadtam, pedig tuti, hogy millió ilyet hallasz nap mint nap. Bocs, doki.:(

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2012-07-04 11:51 Blade

Blade képe

Hónatya? :) Hónaljatya? 

A politikát mellőzzük a Karcon, kösz! Minden hozzászólást törölni fogok, amiben politikusok/politika lesznek említve. A blogbejegyzést egyelőre nem akartam csak úgy lezúzni, de a következőt le fogom.

Egyébként zalai kistelepülésen lakom és a gúnyolódás még sose oldott meg semmit. ;)

cs, 2012-07-05 16:01 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Nem szeretek aktuálpolitizálni, de meg tudom válaszolni a legutolsó kérdésedet: "[...] miképp értelmezzük a társadalombiztosítás elvét, a beteg alkotmányos jogát a legmagasabb színtü ellátáshoz[...]".

Az új alkotmánnyal a "társadalombiztosítás" mint olyan megszűnt. Nem fizetünk többet járulékot, mert annak a felhasználhatósága korlátozott, mostantól ADÓT fizetünk, ami megy a nagy kalapba, és lehet belőle stadiont építeni meg a Közgépnek kilóméterenként kétmilliárdért vasutat felújítani (csak összehasonlításként: a MÁV ugyanezt a munkát 170-180 millió/km oldotta meg). Mivel nem járulékot fizetsz, hanem adót, a Magyar Állam NEM KÖTELES biztosítani a legmagasabb színtü ellátást, vagyis MEGSZŰNT a beteg alkotmányos joga a legmagasabb színtü ellátáshoz.

Nézd meg ezt a videót: https://www.youtube.com/watch?v=pGy8dUIpp3w

_____________________

Cornelius

cs, 2012-07-05 17:18 Kelvin

Kelvin képe

Nálam ez még határeset, meghagyom, de innentől kezdve még az utalásokat is törölni fogom. Tele a net politizálással, akárhol el lehet mondani a véleményt, de itt nem. (Ki is lépnék abban a percben.) Remélem, mindenki megérti.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

szo, 2012-07-07 14:41 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Szerintem nyugodtan töröld, meg is lepődtem, hogy bent hagytátok. A Karc legyen az irodalomé, politizálni lehet bárhol.

_____________________

Cornelius

szo, 2012-07-07 17:00 B.L.Torkin

B.L.Torkin képe

 Igazatok van, ezért magam törlőm ki. Csak egy elkeseredett, gyönge pillanat volt. Karcra nem kell politika.

v, 2012-07-08 19:06 Zora

Zora képe

 Van remény, bár nem sok: két éven belül a második gyerekkori barátomat kaparták össze csütörtökön, közúti baleset után. Mindkettőn sebészeti bravúrt hajtottak végre. Az egyiknek a darabokra szakadt homloklebenyét varázsolták vissza a baleseti sebészeten(!), mután egy nő kilépett a motorja elé az országúton. A másikat elsodorta egy kamion az autópályán, amikor az elakadásjelző háromszöget tette ki, vissza kellett varrni ezt-azt, és valamit már nem lehetett, de él, ami kész csoda... Szóval néha... de csak néha... történik jó is. Gondoltam csak ideírom ezt, hogy ne legyen olyan gyászos a hangulat. 

------------------------------------------