Hajnali szösszenet...

...amit nem is akartam beküldeni, de aztán Blade azt mondta, az ilyesminek a blogban a helye. Szóval Őt tessék szídni.

Kelvin egyszerűen hisztériás rohamot kapott, amikor beszéltem neki a tervemről.
- Hogy én? Hogy képzeled ezt? – kiabálta dühtől fuldokolva, aztán a szoba legtávolabbi sarkába menekült, és válogatott káromkodások özönét zúdította rám. Egy darabig hagytam, hadd tomboljon, aztán csak közbeszóltam: 
- Nézz Blade-re, mennyivel nyugodtabban viseli… - mutattam a szakállas, bölcs mágusra, aki egykedvűen üldögélt a kandalló előtt, és pipájából füstkarikákat eregetett a mennyezet felé.
- Ő hozzá van szokva ehhez. Illik az… az… - Kelvin rám sandított a szeme sarkából, remélve, hogy kisegítem a megfelelő szóval.
- Imázsához? – találgattam, mire Kelvin arca rögvest felderült és hevesen bólogatni kezdett.
- Az, igen. Szóval neki belefér. Nekem nem! Engem arról ismernek, hogy ijesztő vagyok, hogy sarkokból bújok elő, hogy kiszívom az emberek lelkét, hogy a nyomomban dögvész jár és halál. Ha rám erőszakolod azt a bugyuta maskarát, én… nem leszek többé önmagam. Egy büdös ribanc vagy, ha… - Megelégeltem a mocskolódását; félbeszakítottam:
- Figyu, ha ennyire nem akarsz szerepelni egy tudományos-fantasztikus regényben, megértelek. Majd keresek valaki mást helyetted. Ndy biztosan szívesen beugrik… – mondtam lágyan, igyekezve titkolni előle a bennem tomboló dühöt. Hálátlan egy szerep az íróé, az biztos. Még szerencse, hogy az én kezemben van az eszköz, amivel megszabadulhatok a túlságosan is elszemtelenedett karaktereimtől.

Néhány héttel később rájöttem, mennyivel jobb választás volt Blade mellett Ndy-t szerepeltetni. Igaz, előbbinek beletelt némi időbe, míg elmagyaráztam, hogy az űrben nem lehet pipázni, utóbbinak pedig állandó metálzenét kellett biztosítanom még az űrruha fejhallgatójába is, de mindezek eltörpültek Kelvin kívánságaihoz képest. Ha ő lett volna a második főszereplő, biztosan valami Event Horizon-szerű rémség jön ki az egészből, de így tudtam magam tartani az eredeti elképzelésemhez, és bejött!
A regény sikerét sajnos Kelvin már nem érhette meg. Mire a boldog, elégedett és kimerült űrkalandorok visszatértek szerény hajlékomba, a sápadt, tébolyult teremtmény már rég jobblétre szenderült egy jelentéktelen novellában, amire egy darab csillagot se kaptam a Karcon.