Heti kérdés -- A szerkesztő kérdez

Első szárnypróbálgatások

A helyzet az, hogy a történetekre nem emlékszem már, de arra igen, hogy a legelső novelláimat gimnáziumban írtam, mégpedig -- úgy hiszem -- A5-ös lapokra, tollal. Szerintem szerelmes-szomorú témákat választottam, de semmi konkrétum nem jut az eszembe, ami igen sajnálatos -- bár az utókor számára lehet, jobb is. Egyébként így alakult a "kreatív" pályafutásom, ha bárkit érdekel:
1. Lakberendezés német katalógusokból (csillártól az utolsó kanálig, spirálfüzetbe jegyzetelve, vonalzóval behúzkodva, oldalszám, termék- és színmegjelöléssel).
2. Ruhatervezés.
3. Versek és ezzel párhuzamosan néhány novella.
4. Novellák.

Az egyes-kettes jellemzően általános iskolában, a hármas-négyes gimnáziumtól felfelé. Komolyabban akkor kezdtem el novellákat írni, amikor regisztráltam a Karcra.
A kérdésem pedig, amire szeretnék Tőletek választ kapni: emlékeztek-e még a legelső írásotokra? (Elsősorban novellára gondolok.) Miről szólt, milyen fogadtatást kapott?

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2017-12-26 20:20 Dana

Dana képe

Tessék, csak tessék!

Korábbi szerkesztői kérdések listája:
http://karcolat.hu/interjuk_es_heti_kerdesek

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2017-12-26 23:26 Tim

Az első novellám - mármint, amit magyarul írtam - egy fogadóban játszódott, ahol egy törpe volt a szakács. Aztán egy nap feldühített egy druidát, aki ezért rontást bocsátott rá. Attól kezdve a törpe csakis az ö hangot tudta használni magánhangzóként. Örökön öszpöröntön rögtönzött, höhö.
Később arra járt egy balfék varázsló, aki levette a törpéről a rontást, de a végeredmény nem lett éppen tökéletes.
És hogy milyen fogadtatást kapott a novella?
Szerencsére nem mutattam meg senkinek. ;)

k, 2017-12-26 23:55 Dana

Dana képe

Mondd, hogy nem “ü” betűre váltott.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2017-12-27 06:32 Sednol

Sednol képe

Egy időben megrögzött szerepjátékos voltam. Szerencsétlenségemre rám hárult a mesélő feladata, így rengeteg kalandot írtam. Ezeket nem nevezném teljes írásoknak, inkább amolyan vázlatok, útmutatók, de játék közben rengeteg párbeszédet kellett kitalálni.

Aztán egyszer jött a gondolat, és belekezdtem egy fantasy regénybe. Szigorúan négyzethálós spirálfüzetbe, tollal. Három oldalig jutottam. Azóta is áll a projekt. Utána többnyire a bánatomat, a nyűgömet vetetem digitális papírra. Ezek közül megtaláltam párat. Úgy húsz évesen elkapott az ékszíj, és írtam vagy harminc novellát. Többnyire életképek, nem akarjátok látni.

És hogy ne maradjon ki a publikációs szüzesség elvesztése, azt Az efemerális dologgal veszítettem el az oldalon. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy előtte beküldtem egy másik történetet, de azt Kelvin azonnal visszadobta, és kért egy rövidebbet, ha már fogalmam sem volt a vesszők helyéről. Ez azóta sem sokat változott.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

sze, 2017-12-27 07:39 Dana

Dana képe

Szoktad újraolvasni a húsz évesen írt novelláidat?

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2017-12-27 07:59 Sednol

Sednol képe

Határozottan.

Betekintést engednek egy letűnt korszakba, ahol még alakulóban volt a személyiségem. Feltűnnek már benne mostanra kőbevésett jegyek, de akadnak olyanok is, amiket lekoptattak az évek.

Egyiket, másikat érdemes lenne újraírni, de már annyit változott a stílusom és a személyiségem, hogy nem látom értelmét. De nosztalgiázni jó velük.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

sze, 2017-12-27 09:16 Smilezolika

Smilezolika képe

Nem lehet mondani, hogy elkapkodtam a dolgot. Harminchárom éves koromban született az első írásom, melyben egy valóságos eseménysort énekeltem meg. Ekkor még fogalmam sem volt arról, hogy elő tudok állítani agyalágyult meséket, mindössze muszáj volt megörökítenem a történteket. Véletlenül lett belőle mese.
Egy ízben a három legjobb barátommal (ők egyben a zenésztársaim is) fellépésért cserébe repülőjegyeket kaptunk a Wizzairtől. Úgy döntöttünk, ezeket egy rendhagyó londoni kiruccanásra használjuk fel. Mindössze egy szombat estét kívántunk ott tölteni, kocsmalátogatással és rettenetes mennyiségű alkohol elfogyasztásával. Mivel az egészet alig huszonnégy órásra terveztük, kimondtuk: senki nem hozhat magával semmi egyebet, mint amit a kabátja zsebeibe el tud rakni (útlevél, pénz, dezodor, fogkefe).
Megadtuk a módját, és azon az egy estén urak voltunk. Érkezés után betaxiztunk a városba, átvettük a szobáinkat egy elegáns szállodában, aztán végigrandalíroztuk a Soho negyedet, másnap pedig annak rendje és módja szerint egy dugó miatt lekéstük a gépet.
Mivel a járat Lutonból indult (ötven kilométer Londontól), már nem mentünk vissza a fővárosba, hanem megpróbáltuk ott helyben elütni az időt az egy nappal későbbi gépindulásig. Aki járt már Lutonban az tudja, hogy néhány elkeserítő árnyalatú vörös téglás kocsmán kívül nincs ott semmi. És ez a mi esetünkben csak a kisebbik baj volt.
Az igazi problémánkat a kiürült pénztárcánk jelentette. Előző este nagyrészt elmulattuk mindenünket, így ez a plusz nap átment kihívásba. Csekonics báróból hamar szegény legényekké minősültünk vissza, különösen akkor, amikor kiderült, hogy a következő járattal sem tudunk hazamenni. Arra egyszerűen nem fértünk fel, mivel az előzőt nem csak mi késtük le a dugó miatt. Így hát végül kétnapos késésel, nemezesedett alsógatyáinkban, hajléktalanokként kerültünk elő.
Ezt később megírtam, a srácok pedig nagyon szerették. Olyannyira, hogy egyikük fogta magát, titokban bevonult egy stúdióba és nem átallott csinálni belőle egy hangjátékot, amit aztán karácsonykor a kezünkbe nyomott cd formájában.
Tulajdonképpen elmondhatom, hogy az első írásomat mindjárt ki is adták.:)

sze, 2017-12-27 09:44 Dana

Dana képe

Elérhető valahol az élménybeszámoló? :-)

Mondjuk az a jó, hogy én már ezen is nevettem.

Tényleg, Rózsika néni CV-jével nem vagyok tisztában, de szokott az öreglány utazni?

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2017-12-27 10:23 Smilezolika

Smilezolika képe

Nekem megvan. Az a helyzet, hogy eléggé belterjes a dolog, így aki nem ismeri a szereplőket, annak nem sokat mond. Ezért aztán nem is lett publikus. Mondjuk az érdekesség, hogy a történet egyik hőse (Gönczi Gábor: régebben Fókusz műsorvezető, ma híradós) vonult stúdióba, és csinált belőle mesejátékot, ergo a narráció elég profi. Gáborral huszonnégy éve zenélünk együtt, és viszonylag kevesen tudják róla, hogy elképesztő humora van (konkrétan totál idióta), így én is betérdeltem, amikor előállt a végeredménnyel.

Hogy Rózsi néni szokott-e utazni? Jókor kérdezted.
Elvileg épp azt teszi. Elkezdtem írni egy vonaton játszódó epizódot, csak aztán elfogyott a lendület. Úgyhogy most inkább csak parkol. Egyszer talán a végére érek.

sze, 2017-12-27 10:45 Dana

Dana képe

"Úgyhogy most inkább csak parkol." -- Rózsi néni parkol? Nem csap patáliát? El sem hiszem...

"...kevesen tudják róla, hogy elképesztő humora van..." -- Nosza, a regisztráció ingyenes a Karcra. :-D
(Viccelek.)

A humor amúgy jó, szerintem arra ugyanúgy születni kell, mint a magassarkúra vagy az elbűvölő mosolyra. Lehet karistolni a felszínt, de az az igazán jó, ha valakinek zsigerből, gondolkodás nélkül megy.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2017-12-27 10:07 Kentaur

Kentaur képe

Arra nem emlékszem, mennyi idős voltam pontosan, kilenc már biztosan elmúltam, tizenhárom meg még biztosan nem voltam, amikor egy spirálfüzetbe leírtam az első összefüggő történetemet. Akkoriban (nyolcvanas évek végefelé) jöttek divatba itthon a harcművészeti filmek, nagy hatással volt rám a Karate kölyök koncepciója, és a Star Warstól elkezdve lehetett látni olyan filmeket, amikben az ifjú de nagyreményű senkit szárnyai alá veszi egy mester, és valami csodát farag belőle egy edzésremixszel meg pár olyan közhellyel (amelyek persze csak ma azok), mint "az erő benned van". Én is akartam magamnak egy ilyen mestert, úgyhogy első elbeszélésem (hosszabb volt, mint egy novella) eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha ott és akkor, a nyolcvanas évek Újpestjén, a Tito (Rózsa) utca sarkán megjelenne egy modern mester. Emlékszem, az alap nagyon jól indult, mert az ötletet ma is remeknek tartom, afféle paródia, hogy hogyan is nézne már ki egy nagybüdös magyar valóság guruja. :-D
Csak aztán ellaposodott az egész, nem tudtam mit kezdeni az alappal, nem voltak meg hozzá az eszközeim. Becsülettel befejeztem ugyan, de én is éreztem, hogy ezt bizony elszúrtam. Olyannyira éreztem, hogy nem is dicsekedtem vele még a legjobb barátaimnak sem.

Vagy ez volt az első, vagy a Don Quijote olvasmánynaplója, amit ugyan nem saját ihletésből írtam, hiszen kötelező olvasmány, de életem első sikerélménye volt. Valahogy vérszemet kaptam, és ahelyett, hogy leírtam volna a sztorit, mint minden rendes ötödikes gyerek, nekiálltam azt boncolgatni, hogy valóban őrült volt-e Don Quijote, és kihoztam, hogy kisstílű környezetére (a szót még nem ismertem, de körülírtam) adható egyetlen igaz válasz volt az "őrülete", amibe pont azért került, mert tovább látott az orránál. Akkora csillagos ötöst kaptam rá, hogy kilógott a füzetből, és ezután az irodalomtanár kitüntetett figyelmében részesültem, igaz, nem sokáig, mert aztán adott nekem egy pluszfeladatot, hogy írjak a szerelemről (11-12 éves gyereknek), én meg leírtam, hogy nem tudom, valóban létezik-e, de úgy látom, a barátság sokkal okésabb dolog, mert a felnőtteknek mindig csak a baja van ezzel a szerelemmel...hát, ekkor ki is estem abból a bizonyos kegyből. :-D

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

sze, 2017-12-27 10:47 Dana

Dana képe

Egy pillanatra láttalak, ahogy rágcsálod a tollad végét, és életre kelnek körülötted a dolgok.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2017-12-27 11:12 Smilezolika

Smilezolika képe

Már megint beigazolódott, hogy kicsi a világ. 1978-tól 2005-ig Újpesten a Rózsa/Tito u. 14-ben ben laktam. Te hol? Még a végén kiderül, hogy együtt mertük a homokot a nemi szerveinkre.

sze, 2017-12-27 18:53 craz

craz képe

1998-2008 Tél utca 50. :D :D :D

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2017-12-27 19:14 Kentaur

Kentaur képe

Te is, fiam Craz! :-D

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

sze, 2017-12-27 19:17 Kentaur

Kentaur képe

Én '84-től (5 éves koromtól) laktam ott 2003-ig, és a 46-ban, szóval a túlfelén, közel az SZTK-hoz, ami mára bizonyára Egészségház. De évvesztes lévén a 14. mögötti oviba jártam egy évig, aztán meg általánosba a Bajzába (a kertváros peremén az SZTK háta mögött), mert akkor még nem nyitott meg a közelebbi suli.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

sze, 2017-12-27 21:40 Smilezolika

Smilezolika képe

‘87-től ‘89-ig a Landlerba jártam, tehát nap mint nap akaratlanul is ott sündörögtem körülötted. Vélhetően nem egyszer tartózkodtunk pár tízméterre egymástól. Később Craz is beszállt ebbe az öntudatlan közelségi partiba. A metszethalmaz mintegy öt év. Nagyon szép.:)

sze, 2017-12-27 11:41 Roah

Roah képe

Az álmaim vezettek az írás felé, amikor kicsi voltam, a legkisebb a tornasorban - nevezetesen egy álom. A Holdról volt egy álmom, A Holdról, és arról, ami körülötte van. Lenyűgöző élmény volt, soha azelőtt és azóta sem láttam olyan tisztán a csillagokat, mindent, főleg a Holdat, mint akkor éjjel álmomban.
Ennek az élménye...mindig mindenki azzal szekált, hogy mitől vagyok állandóan jó kedvű, hogy mitől van ennyi energiám, hogy...nem is tudom, miért vagyok én boldog? Gyerek, persze, de hogyan lehet egy ekkorka, mini, gyerekek között is picukrka gyerekben ennyi életerő? Én meg szenttül hittem, hogy a Hold csinálta, álmomban. Utána mondták, hogy már csecsemőnek is, ki kellett volna nyúlnom egy vesebetegségben, de azt is túléltem, akkor is azt mondták a dokik, hogy egyszerűen lehetetlen, brutális az életereje, pedig túl pici...de itt vagyok.
Szóval nekem ez természetes, nem is értettem, sokáig, hogy mi van ebben, de aztán már azt szerettem volna, akartam, hogy másnak is ez legyen, ha másnak is olyat ad a Hold, mint nekem, ha mást is...nem is tudom, ha más is boldog tőle, ezért kezdtem el leírni, kézzel egy füzetbe. A baj csak az volt, hogy nem volt rá szó - most sincs nagyon -, nincs szó, kifejezés arra, amit akkor láttam álmomban, egyszerűen nincs mivel leírni, nincs rá semmi, amivel azt az energiát le lehet bármilyen formában képezni, ábrázolni, megmutatni, továbbítani, tovább-adni. Olyan az az élmény...mintha hazavittek volna. Mintha..így utólag sokszor próbáltam megfogalmazni, mi van köztem és a csillagok között, és azt hiszem, a honvágy a legjobb szó, mintha honvágy általi űrt pótolt volna ki az az álom. De amit ott akkor láttam, és akkora hatással volt rám, gyereknek, ami tulajdonképpen létem egy jókora részét mindörökre meghatározta, nem tudtam soha sem úgy visszaadni.
Még mindig nem tudom úgy leírni, ahogyan kellene, ahogyan...nem tudom még megírni úgy.

Családomtól tudtam meg, hogy amit írok, az sci-fi, mert a műfajt sem ismertem.

Azt hiszem, egyszerre szerettem örökre bele az irodalomba a csillagokkal, valahogy megtörtént az egyesülés, és a szenvedélyem azóta csak erősödött mindkettő iránt, brutálisan megnőtt, megnövekedett. Át kell adni, valahogyan át kellene adni! Ez a lényege. Az átadás, hogy érezze, tudja, ismerje más is.
Tonna számra írtam kézzel regényeket, sokat. (Nemröhög.) Írtam krimit, horrort, thrillert, misztikusat, mindegyik nyakig van verekedéssel, és az imádott csillagokról, az Univerzumról. (Gyereknek az volt a meggyőződésem, igen, azután a Holdas álmom után, hogy a világ Istenben van, a mi világunk csak a 'testrészén egy porszem', például máig eszembejut, hogy a szivárványról azt gondoltam, Isten mosolya.)
Novellát ide írtam először, azt sem tudtam, mit kell vele csinálni. Blade tette ki. Átlagos hozzászólással, amolyan Blade-sel.
Obbtól kaptam egy hármast, nem is tudtam, hogy milyen kis zorall felhasználó volt - egy lovag volt akkoriban az avatárja, páncélos lovag, és akkoriban állati sokat nevetett, meg amellett, hogy szigorúan javított és értékelt, tanított is, nem csak vesszőket, hanem sokkal több mindent, mint mostanság.

Nem szeretek novellákat írni.
Nagyon nem. Kisregényekkel tökre buli dolgozni, meg regényekkel, nagyobb szabásúakkal, akár, a novellák nekem, egy ekkora mozgásigényűnek korlátozóak, állandóan észnél kell lennem, hogy nem a végtelenbe vagyunk, vannak határok, nincs ám fel-le csasztatás, meg ilyenek, valahogy megkötözi a szabadságomat.
De az irodalom iránti szenvedélyem erősebb, mint a szabadságvágyam, szóval kénytelen voltam behódolni a novellák meseszép alkotási folyamatának.

...és nem bántam meg.

Egyszer szeretném elvinni az olvasóimat a csillagokhoz, és valóban azt az élményt adni, amit csakúgyból én kaptam.
Ki tudja? Talán kicsit boldogabbak lehetnének tőle. :)))

Pacsi! ;)

https://www.youtube.com/watch?v=oXmhcVvinYg

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2017-12-27 18:49 craz

craz képe

" A világűr az némi anyag meg a semmi keveréke, mondtam még akkor este bele a lány szemébe, de a kutatások mai fokán ezt már nőnek nem mondanám." ;)

ui.: Írod már nekem azt a novellát? :D

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2017-12-27 15:34 polgarveronika

polgarveronika képe

Nálam az egész írói katyvasz egy oltári nagy hazugsággal kezdődött 2009-ben.
Biológus létemre nem átallottam azt mondani egy társaságban, hogy én író vagyok. Többen felkapták a fejüket erre, és követelték, hogy küldjem el nekik az írásaimat. Irások????-gondoltam, hiszen egy árva betűt sem írtam a gimis éveim óta (akkor is csak amolyan tinis versecskék, novellácskák, amelyeknek már nyoma sincs). Mivel a kimondott szó kötelez, hát nekiálltam az elsőnek. Megírtam, elküldtem nekik, s minthogy rámcsodálkoztak, én meg elérzékenyültem, így hát léptem egyet: beküldtem egy pályázatra (nem fizetős, ám tekintélyes pályadíjjal kecsegtetett). És megnyertem. 300.000 (igen, jól látjátok, háromszázezer) forint ütötte a markom.
És aztán már rákaptam az ízére.
Sokat köszönhetek Obbnak (Hamarjában), akivel egy másik irodalmi portálon kötöttem előbb virtuális, később személyes ismeretséget.
De itt a Karcon is voltak néhányan, akik rávilágítottak néhány eszetlenségre, amelyet akarva- akaratlanul, de elkövettem.
Ma már az írás -- a hivatásom mellett -- az életem szerves részét képezi (cseppet sem bánom, hogy természettudományi ismeretekből doktoráltam, és nem az lettem, aminek anno képzeltem magam). Oktatok, írok, szerkesztek, lektorálok. Így kerek nekem az egész.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2017-12-27 15:35 Smilezolika

Smilezolika képe

Így is kell csinálni. Jól nyomod. Ezt a hazugság dolgot kipróbálom, hátha lesz belőle valami.
Már csak az a kérdés, mi lett volna, ha űrhajósnak mondod magad? Próbáld meg terjeszteni ezt, hátha megkeres a NASA.

sze, 2017-12-27 15:41 polgarveronika

polgarveronika képe

A NASA-hoz már vén vagyok, és a hokedlinél magasabbra nem bírok felállni. Hányingerem van és szédülök.
De még a buszvezetői státusz szóbajöhet. (bár mégsem. Nem tudok hajnalban felkelni). Csökött egy nő vagyok .

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2017-12-27 22:54 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Erre csak ennyit: Wow! Aztakurva! Tök jó.

Gratula! :)

sze, 2017-12-27 17:00 Gitáros

Gitáros képe

Nálam az írás már gyerekkoromban elkezdődött.
Miután Anyám ötéves koromban megtanított olvasni, Apám pedig zenészként késő éjszakáig dolgozott, és ebből kifolyólag késő délutánig aludt - a lakásunk pedig egy társbérlet egyetlen szobája volt, tehát nagyon halkan kellett mindent csinálnunk, nehogy Apu felébredjen - ezért állandóan olvastam, hasonfekve, csendben, ami persze azzal járt, hogy míg az iskolában a többiek a szótagolással bajlódtak, addig én már folyékonyan olvastam, amiből viszont állandó konfliktusok adódtak, mert a tanárnő nem tűrhette, hogy egy gyerek "kilógjon a sorból", ezért nekem is szótagolva kellett makognom.
Nem volt nehéz megcsinálni, csak baromira untam.
Akkoriban fiúgyerekként természetesen a kalandos ifjúsági könyveket faltam - May Károlyt, Vernét, a Delfin-sorozat könyveit -, ezért amikor kockás füzetekbe elkezdtem írni valami saját történetet, akkor vadnyugati, kalandos sztorikat vetettem papírra, sok bunyóval, lövöldözéssel, nagy lovaglásokkal a prérin.
A szüleimnek persze tetszettek ezek a történetek, de másnak nem mutattam meg, sok értelme egyébként sem lett volna.
A jó múltkor a kezembe került az egyik ilyen füzet - jellemző módon, ceruzával írtam bele, itt-ott már eléggé elmosódott benne a szöveg - és némelyik történetben még mai szemmel is egész jó a sztori, jó a megfogalmazás, a mondatok gördülékenyek, helyesírási hibát pedig nem nagyon lehet bennük találni - gondolom, a rengeteg olvasmányból már akkor belém ivódtak a szavak helyes alakjai...:)

Aztán ez a korszak elmúlt, több évtizedes szünet következett, egészen a 90-es évek végéig, amikor amatőrök által lelkesen kiadott, aztán azonnal a feledés homályába is merült, néhány számot megért, időszaki sci-fi folyóiratokba kezdtem el könyv-és videokritikákat, meg hosszabb-rövidebb sci-fi történeteket, novellákat írni.

Az áttörést az 1998-as salgótarjáni sci-fi találkozó jelentette, ahol sikerült megismerkednem Nemes István író-szerkesztő-kiadóval, akinek megmutattam egy írásomat, ami ugyan nagyon tetszett neki, de másikat, akciódúsabbat kért, amit pár nap múlva el is küldtem neki, azt viszont azonnal beválogatta a következő, "A Galaxis Császára" című novelláskötetébe, utána pedig még öt kisregényemet-novellámat kiadta, ugyanilyen válogatások formájában.
(Fonyódi Tibi elképesztő írói karrierje is ugyanitt, ugyanekkor indult, vele is ott ismerkedtem meg egy hajnalig tartó beszélgetés alkalmával...:)

Aztán különböző családi okok - halálesetek, műtétek - miatt kb. tizenöt évig abbahagytam az írást, legközelebb pedig - 2015-ben - itt jelentkeztem egy novellával, amiért rögtön meg is kaptam a magamét...:)

Tapasztalatom szerint, ha egyszer - évekre - abbahagyod az írást, utána baromi nehéz visszazökkenni a régi kerékvágásba, a régebbi, publikált írásaimat visszaolvasva, szomorúan kell megállapítanom, hogy valószínűleg soha többet az életben még egyszer nem fogok tudni úgy írni, olyan fantáziával, lendülettel, mint annak idején.

Úgy látszik, nekem ezt adta a gép...:)

Miki

sze, 2017-12-27 17:09 polgarveronika

polgarveronika képe

"Tapasztalatom szerint, ha egyszer - évekre - abbahagyod az írást, utána baromi nehéz visszazökkenni a régi kerékvágásba, a régebbi, publikált írásaimat visszaolvasva, szomorúan kell megállapítanom, hogy valószínűleg soha többet az életben még egyszer nem fogok tudni úgy írni, olyan fantáziával, lendülettel, mint annak idején."

Nem biztos. Csak másként. Hiszen az írás magában rejti a magunk pillanatnyi lenyomatát. Az pedig változik.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2017-12-27 17:21 Gitáros

Gitáros képe

Bárcsak igazad lenne!
Üdv!

Miki

sze, 2017-12-27 18:04 Kelvin

Kelvin képe

Általános hetedik, vagy nyolcadik lehetett, irodalom órán írnunk kellett egy mesét, az enyémet olvasta fel a tanárnő utoljára, és biztos vagyok benne, hogy nedves lett a bugyija. Egyébként jó nagy szemétláda volt, remélem, azóta már megverte valaki.
Aztán blogot írtam, csóróság okán telefonról, így ismerkedtem meg Kormos Franciskával, aki nélkül ma biztos nem lennék itt, mert ő javasolta nekem ezt az oldalt. Azt mondta, neki erős, de ezt ennyi év után egyáltalán nem gondolom, rohadt jól írt. Már meghalt, szegény, nem tudom visszahívni, pedig sokan tanulhatnának tőle.
Itt meg már volt minden. Kb. mindenki lebaszott mindenért, de valamiért tetszett, úgyhogy maradtam.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

sze, 2017-12-27 18:10 Ovidius

Ovidius képe

Elmondanád, hogy én mikor csesztelek le?!...☺ Még magamat se' szoktam...☺☺☺

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

sze, 2017-12-27 22:10 Gitáros

Gitáros képe

"az enyémet olvasta fel a tanárnő utoljára, és biztos vagyok benne, hogy nedves lett a bugyija" - írod.

Az ilyen mondatok mindig megmelengetik a szívemet.
Most már csak az a kérdés, hogy mi lehetett az említett jelenség okozója.
Miről szólt a mese? - ha emlékszel még rá ennyi idő távlatából.

Üdv!

Miki

sze, 2017-12-27 22:16 craz

craz képe

Gondolom, horror. ;)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2017-12-27 22:36 Gitáros

Gitáros képe

Egyáltalán nem biztos, hogy horror - bár Kelvint ismerve, ez a legvalószínűbb.
Lehet, hogy a tanárnő már az inkontinencia kezdődő jeleit mutatta...:)

Miki

sze, 2017-12-27 20:56 Suana

Hazugsággal kezdetem én is.
Általános hetedik osztályában. Magyar órára kellett valamiről fogalmazást írni. Tudtuk előre, hogy nem lesz ott a "magyaros", ezen felbuzdulva az osztály nagy része nem írta meg a házi feladatot. Én is a buzgó részhez tartoztam.
Magyar órára bejött a kémia tanár. Legalább hatszor akkora mint én, és már a szüleimet is tanította. Volt tekintély!
Megkérdezte: Mi volt a házi feladat? Stréberek kórusban válaszoltak (mind a ketten).
Erre a vegyész végignéz az osztályon, és (s)óhajt: Sztranyovszky, olvasd fel! (Ez én voltam.)
Felálltam, kezembe vettem a füzetem, és olvastam. És olvastam, és olvastam ... Már elég hosszan olvastam, mikor úgy gondoltam, hogy ideje lenne befejezni. Befejeztem. Vegyész "agyondícsért", majd megkért, hogy vigyem ki a füzetemet.
Ekkor újra világoszöld lettem. Zölden odavittem a füzetemet, Vegyész pedig belenézett, és az utolsó sor alatt aláírta.
Pár perc múlva visszatért belém az élet.

Szóval a lényeg az, hogy az első írásom fel lett olvasva, meg lett dícsérve, meg lett nézve, alá lett írva, csak éppen megírva nem volt.
(És nem tudom miről szólt.)

:)

Üdv: Sz

sze, 2017-12-27 22:54 Dana

Dana képe

Sok szakmában elvárás az ilyen képesség, amit megvillantottál. :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2017-12-27 23:09 Suana

Arra - sajnos - nem volt képességem, hogy legalább egy ilyen szakmát találjak. :(

Üdv: Sz

sze, 2017-12-27 23:12 Sednol

Sednol képe

Politikus?

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

sze, 2017-12-27 23:13 Dana

Dana képe

Nem mertem ennyire egyértelműsíteni. Azóta is töröm a fejem, mi jöhet még szóba. Bár tulajdonképpen stand-up komédiásnak is elmehet.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2017-12-27 23:21 Suana

Ez már jobban tetszik! Itt csak az a baj, hogy nem tudok egy viccet úgy elmondani, hogy ne röhögjem végig. Ebből viszont az következik, hogy csak én tudom, miről beszélek. :)

Üdv: Sz

sze, 2017-12-27 23:19 Suana

Aha!
Nem rossz gondolat. Viszont, ahogy én elképzelem a dolgokat, a politikus előre megfontolt szándékkal, és részletesen kidolgozott tervvel termeli a hazugságot. (Ennek ellenére nem sok dícséretet kap, miután napvilágra kerül a "mű".)

:)

Üdv: Sz

sze, 2017-12-27 22:25 craz

craz képe

Elkezdtem írni én is a választ. (Nem az élet, a világmindenség meg minden, csak a fenti kérdés). Ma már nem fejezem be, talán holnap este, munka után. Ez itt a szpojler helye... 3:) Coming soon... :P

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2017-12-27 22:55 Dana

Dana képe

Biztos, mert tündeszavakkal írod...

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2017-12-27 22:57 craz

craz képe

Mondd, jóbarát! - Aha, idő kell hozzá... ;) :D

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2017-12-27 23:11 Sednol

Sednol képe

Ha a tíz oldal terjedelmet meghaladja, akkor a regény részbe kell beküldened. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

sze, 2017-12-27 23:12 Dana

Dana képe

Memoirs of craz címmel...

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2017-12-30 08:02 Bjursta

Bjursta képe

Az első novellám a Gimnázium újságjában jelent meg. Egy enyhén melodramatikus dolog volt, egy kaszkadőr utolsó napjáról. Szin-merő szépirodalom. Kb. negyven - negyven - éve ennek, de lehet, hogy csak harmincnyolc. Jó volt, nekem tetszett. A főszerkesztő - aki padtársam volt, és rendre javította a magyar leckémet helyesirásilag, a tárgy mindig megvolt, a szabály soha sem - kihúzta a négy legszebb mondatomat. És igaza volt. Figyelnem kellett volna erre. Utána eltelt harminc év, akkor folytattam. Kellett volna akkor is egy illyes főszerkesztő.

"Segítsetek a géppuskásnak!"