Heti kérdés - A szerkesztő kérdez

Fogadalmak

Ezek a blogbejegyzések mindig valamilyen személyes élményen alapulnak, vagy legalábbis egy megtapasztalás, elgondolás szolgál hozzájuk alapul. Nos, Gitáros feldobta, hogy sok a Vízöntő, sokan ünneplik mostanában a születésnapjukat. Köztük én is -- ez adta a szikrát, vagyis indított el bennem egy gondolatfolyamot.
Harminchét leszek. Az éveim száma véges -- még az is lehet, hogy holnap elvisz az ördög. Mit valósítottam meg eddig abból, amit elképzeltem? Mi az, amiről már -- mivel mondjuk évek számához kötöttem --, már lecsúsztam? Nem szeretek ilyesmin pörögni, mert ennyi erővel holnap el is temethetném magam, de csak-csak eszembe jut, főleg ilyentájt.
Nem vagyok anya, nem lettem állatorvos (ez mondjuk annyira nem nagy baj), nem hagytam nyomot magam után. Emellett persze egy csomó mindent elértem, amiért hálás vagyok, aminek örülök.
A kérdésem a következő: van-e olyan pontja az évnek (például szüetésnap vagy az év utolsó napja), amikor átgondoljátok az eredményeiteket, számvetést készítetek, esetleg ez alapján megfogadtok valamit, célt tűztök ki? Illetve: tettetek-e már olyan fogadalmat, volt-e már olyan elképzelésetek, amit aztán nem tudtatok betartani, nem valósult meg, mert lejárt az arra szánt idő?

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2017-02-14 05:09 Dana

Dana képe

Új.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2017-02-14 10:56 Blade

Blade képe

Legközelebb 4 pohár bor után kérdezz, lécci. :)

k, 2017-02-14 09:58 Kentaur

Kentaur képe

Aki ismer, tudja, miért: közel 10 év röppent el az életemből úgy, hogy semmi érdemlegeset vagy maradandót nem csináltam. Pont a huszas éveim, amikor ki kell építeni az életet. Nos, ha hinnék abban, hogy szoros időintervallum van bizonyos dolgokra, akkor nem mentem volna 34 éves fejjel első egyetememre, de viszont pont az volt az egyik ok, hogy mentem, hogy a körülöttem lévő világ kiszab bizonyos határokat a kort illetően: azon a télen töltötttem be a 35-öt, és állam bácsi nem vesz fel senkit nappalira ez után a kor után. Márpedig ugye az estisek és levelezősök sokmindent nem kapnak meg: ösztöndíjat, erasmust, stb-t. Úgyhogy én hiába élnék úgy, hogy akkor valósítom meg a dolgaim, amikor van rá lehetőségem, a lehetőségek egy idő után tovaszállnak. Például gondolkodunk a gyermekvállaláson, de ha nem lesznek olyanok a körülmények maximum 3 éven belül, utána már hatványozottan nő az első gyermek bevállalásának kockázata, ráadásul ugye senki nem akar járókerettel menni a gyereke érettségijére. :-D
Ha ne adj' isten nem jönne össze tanulási tervem idén, akkor bizony megfontolnám, hogy egy év múlva újra próbálom-e. Mert repül az idő, már nem vagyok abban a korban, hogy plusz egy év csúszásokra csak úgy megvonjam a vállam. Még akkor se, ha több neves professzor pártfogását élvezem, mert kiemelkedően tehetségesnek tartanak. Viszont valami tök mást kiépíteni a nulláról szintén nem két perc, és ugyanúgy nins rá garancia, hogy nem lesz kárbaveszett idő akkor, amikor fogytán az idő...
De visszakanyarodva nincs olyan személyes időpontom, amikor átgondolom a dolgokat, mert ezeket az időpontokat nem én szabom ki, hanem a különféle határidők.
Írás terén nemsokára lesz tíz éve, hogy feltöltöttem ide az első novellámat, sokszor belegondoltam, hogy amit elértem ez alatt, az elég-e, megfelel-e a valódi tehetségemnek, kiaknáztam-e az öszes lehetőséget? Egyértelmű nem a válasz, de tudjuk, hogy milyen az irodalom helyzete. Sokszor úgy láttam, hogy túl magas lenne az ár, vagy ellentétes azzal a végső céllal, amiért az egészet csinálom. De most jutottam el oda, hogy készen van életem első regénye (a megrögzött novellista), mert ez még belefér, hogy kipróbáljam, igazuk van-e azoknak, akik azt mondják: csak a regénnyel lehet országosan befutni. Nézem a tehetségeket, akik nem futottak be országosan a regényeikkel sem, és nézem a regényeket futószalagon gyártó "országos" írókat, akik jó szakmunkát adnak ki a kezükből, de ennél nem többet... És nem tudom, tíz év után sem, hogy mit gondoljak erről.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

k, 2017-02-14 19:34 Sren

Sren képe

Nincs olyan pontja neki. Úgy értem, nincs dátumhoz, jelentős évfordulóhoz, bármihez kötve. Néha felmerül bennem sok olyasmi, amit Kenta már leírt, de dátumfüggetlenül, magától. Magától vezetett mindez odáig, hogy a közelmúltban elhúztam a cipzárt: eldöntöttem, mi az, ami fontos, és mi minden megy a kukába, mi mindenre nem vagyok hajlandó többet, és mi az, amire fokozottabban rá fogok állni. Ha ezt nevezhetjük fogadalomnak, ám legyen.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2017-02-14 21:06 polgarveronika

polgarveronika képe

Nálam nincs fogadalom.Nálam csak jelfogás van, és a receptoraimon keresztül érzem, hogy mi az, amin változtatni kell. És még csak nem is tudatosul bennem a VÁLTOZTATNI KELL követelése. Valahogy automatikusan ráfordulok a hazavezető útra. És ahhoz tartom magam, nem rőből, nem kényszerből, hanem, mert úgy jó nekem. (még akkor is, ha objektíven nézve helytelen.)
Egyszer próbáltam ellene menni. Ráfaragtam. Úgy látszik alapvetően ösztönlény vagyok. :)

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2017-02-15 14:24 Gitáros

Gitáros képe

Nem hiszek a fogadalmakban.
Pontosabban, a dátumokhoz köthető fogadalmakban nem hiszek.
Újévkor, szilveszterkor hajlamosak vagyunk megfogadni, hogy "új életet" kezdünk - lefogyunk, leszokunk a dohányzásról, rendet rakunk a dolgaink között, végre elmegyünk arra az orvosi vizsgálatra, amit már régóta halogatunk -, aztán, amikor elmúlik az ünnepi hangulat, másnapra elfelejtjük az egészet.
Dátumokhoz, adott napokhoz kötni az életünk megváltoztatását - szerintem - butaság, és értelme sincs.
Ha változtatni akarunk valamit, egyszerűen el kell kezdeni, mégpedig azonnal, nem keresve kibúvókat, nem halogatva a dolgot.
Több évtizedes tapasztalat mondatja velem, hogy amikor le akartam fogyni, és azt mondtam magamban, hogy: "ezt a finom sütit most a hétvégén még megeszem, de hétfőtől aztán tényleg elkezdem a szigorú fogyókúrát" - soha nem jött be a dolog.
Bármilyen változtatást az életünkben baromi nehéz elkezdeni, az első néhány nap a legrohadtabb - minden hiányzik, a megszokott ízek, a mozdulatok, amivel rágyújtunk, a kellemes kábulat, amivel a pia hatása jár -, aztán megszokjuk az új helyzetet, és utána már könnyebb.
Nekem már sikerült többször is 18-20 kilókat lefogynom, más kérdés, hogy az élethosszig tartó diétát nem tudtam, és nem tudom betartani, és egy idő múlva szépen visszajöttek a leadott kilók, ha nem is az összes.
A lényeg, hogy teljesen felesleges fogadalmakat tennünk bizonyos dátumokhoz kötve.

Miki

cs, 2017-02-16 21:57 Zora

Zora képe

Fogadkozni senkinek nem szoktam, ráadásul a fogadalmak sokszor átgondolatlanok, légbőlkapottak. Nekem inkább elhatározásaim vannak. Ha valamit elhatározok, akkor azt nem tudom elengedni. Az lehet, hogy kicsit néha több időbe telik megvalósítani, hiszen nem csak másokkal, de saját magammal is meg kell küzdenem, de az esetek döntő többségében úgy történnek a dolgok, ahogy azt kigondoltam. Ehhez persze az kell, hogy olyan célokat tűzzek ki, amikért érdemes kitartónak lenni. Így az általad említett időkeretből sem futhatok ki soha. (Mivel eleve nem kötök semmit dátumokhoz vagy, ha mégis, akkor annak jó oka van.)

------------------------------------------