Heti kérdés -- A szerkesztő kérdez

Egyszer volt, hol nem volt...

Nem, a cím ellenére nem a mesékről lesz szó. Írásokról, ötletekről szeretnélek kérdezni Titeket, amelyekbe belevágtatok, de most is befejezetlenül pihennek a merevlemezen, papírfecniken, jegyzetfüzetben.
Jön egy gondolat, ami megmozgatja a fantáziámat. Ez jó lesz, gondolom -- aztán azon veszem észre magam, hogy addig sem jutottam el, hogy az első mondatot leírjam. Néha persze lesz egy bekezdés, ritkábban egy vázlat, rosszabb esetben pedig megírok mondjuk öt-hat oldalt, amikor közbejön valami -- és az írás úgy marad. Ezeket a legritkább esetben tudom később érdemben befejezni, pedig nem egy tényleg jó gondolaton alapuló mese (lehetne). Tíz-tizenkét ilyen történetem minimum van.
Mi lehet ennek az oka? És mi a megoldás? Vannak vajon olyan ötletek, amiknek egészen egyszerűen az a sorsa, hogy sose kerüljenek elő a fiók, merevlemez mélyéről? (Van egy olyan -- másnak talán bután hangzó -- elképzelésem, miszerint egy ötlet nem véletlenül jut pont x vagy y eszébe. Az ötlet olyan, mint a kóbormacska: tudja, hová kell betenni a kis popsiját, hogy jó helye legyen.)
Azt olvastam egy cikkben, hogy ha nem akarunk ebbe a "félbehagyott írások" csapdába kerülni, érdemes:
-- az ötletet pihenni hagyni: körbejárni, átgondolni, kikérdezni, leírni az utolsó, befejező mondatát a történetnek stb., és nem azonnal leülni, és megírni az első fejezetet.
-- az ötletünknek írni egy rövid, velős összefoglalót -- mit is szeretnénk bizonyítani az írásunkkal, mit szeretnénk megosztani másokkal. Ha fogyna a lendület, az ihlet, elég rápillantani erre a kis érvelésre, hogy tűzbe jöjjünk, visszanyerjük az ihletünket.
-- határidőt szabnunk magunknak. Ha egy ötlet kapcsán elveszítjük az első lelkesedésünket, valószínűleg semmi nem lesz belőle a későbbiek folyamán.
Az utóbbi igazságát csak alátámasztani tudom. Kicsit olyan, mintha hagynám, hogy kialudjon a tűz -- később marha nehéz újra begyújtani. Az elsőt is szoktam alkalmazni: bár csak viszonylag rövid ideig, de szoktam rágódni egy-egy ötleten.
És Ti? Először is: mennyi időbe telik, hogy ötletből kész novella legyen? Másodszor: hány félkész írásotok, töredéketek lapul különböző helyeken befejezetlenül? Miért? Mi a sorsuk? Hogyan tartjátok életben a lelkesedést írás közben? Szotatok régóta elfekvőben lévő írást előszedni, befejezni?

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2018-01-14 16:29 Dana

Dana képe

Tessék, csak tessék!

Korábbi szerkesztői kérdések listája:
http://karcolat.hu/interjuk_es_heti_kerdesek

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2018-01-14 17:02 Tim

Egye fene, leszek az első! :)

1. Ez teljesen változó. Van, hogy pár óra, és van, hogy több hónap. Nyilván függ a terjedelemtől is, meg a cselekmény komplexitásától is.
2. Nagyjából fél tucat írásom maradt félbe.
3. Miért? Ez is változó. Általában közbejön valami sürgősebb: pályázat, felkérés, vagy szólnak a kiadóban, hogy most ilyen meg ilyen témában készül egy antológia. És ilyenkor az eredeti projekt alacsonyabb prioritást kap.
4. Egyikről se mondtam le végleg. Egyszer beiktatok egy félévet, amikor az ilyen régi restanciámat fogom rendezni. Különösen azokat, amiket már megígértem másoknak.
5. Ezt most nem tudom a többi kérdéshez kötni. Hogyan tartom életben a lelkesedést írás közben, amikor olyan művekről beszélünk, amiket éppen nem írok?
6. Szoktam, és még tervezem is. Csak mindig közbejön valami.

v, 2018-01-14 18:45 Dana

Dana képe

Módosítom a kérdést, hogy érthető legyen! :-)

Hogyan tartom életben a lelkesedést írás közben, amikor olyan művekről beszélünk, amiket éppen nem írok? --> Arra gondoltam, hogy nálam -- és talán más amatőr íróknál is -- néha a lelkesedés hagy alább, ezért hal hamvába egy ötlet, marad félbe egy írás. Szóval mit csinálsz, hogy ez ne történjék meg? (Én például mindig érzem, mikor hagy alább a lelkesedés, például egy különösen nehéz mondattal folytatott küzdelem során... Kelvin írta nekem egy-két hete, hogy ezeket a fránya mondatokat hagyni kell, ha már küzdök vele egy ideje, írni tovább, aztán majd megjön a megoldás rájuk. Nos, nekem néha az ilyesmi is eredményezheti, hogy feladom...)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2018-01-14 19:11 Tim

Értem.
Nos, lelkesedés elapadása miatt még nem hagytam abba írást. Többnyire közbejött valami.

Kelvinek abszolút igaza van. Nem is szabad már az első kéziratnál a tökéletességre törekedni, mert az gyakran megfojtja a múzsát. Ha van ihlet, szántani kell a papírt/monitort. Csiszolni ráérsz később.

v, 2018-01-14 19:16 Dana

Dana képe

Én nem is merném mondani, hogy nincs igaza. :-)

Én néha ráparázok egy mondatra -- ezt a konkrét mondatot, amin behisztiztem, egy napig gyötörtem.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-01-16 10:42 Kentaur

Kentaur képe

Szerintem minden íróval előfordul, hogy megszakad vagy be sem indul az ihletfolyamat, és ilyenkor nem szabad erőltetni. Teljesen normális, ha mondjuk tíz műből egy-kettő a fiókban marad.

Főleg nagyon kezdőknél és nagyon profiknál fordul elő ez sűrűn a tapasztalatom szerint, a nagyon kezdőnél azért, mert minden ötletre azt hiszi, hogy ihlet. Nekiesik, és persze mivel csak egy ötlet, hamar kifogy a szufla, érzi, hogy valami nem stimmel, és vagy meg sem írja, vagy olyan lesz, hogy jobb lett volna, ha meg sem írja.
Profiknál meg azért szokott előfordulni, mert már annyira zsigerben vannak a sablonok, toposzok, karakterek és a többi, hogy gyakran feléig is megír egy művet, mire észreveszi, hogy robotpilóta üzemmódban van. :-D

Baj csak akkor lehet, ha megreked valaki a kezdő fázisban, azaz nem tanul meg különbséget tenni, ilyenkor lehet szerintem, hogy 10 kezdeményből egy-kettő lesz, a fele abból is minek. Ezt ő is érzi, és fusztrált lesz tőle, de nem bír kilépni.
A másik variáció nem zavaró: valaki soha életében nem írt ihletből, de mivel nem is ismeri a jelenséget, fejfejleszti magát robotpilótára, és azt gondolja, ez mindenkinél így megy. Ők azok, akik mindenre a világon tudnak írni, szégyen nélkül megfognak minden innen-onnan szedett ötletet, és szó szerint megszerkesztik a művet rutinból. Mivel nem ismerik az ihletettség érzését, ezért hiányérzetük sincs, és befejezetlen és parlagon heverő művük is elenyésző, ám ijesztő mennyiségű publikációjuk lesz.

- Mennyi időbe telik, hogy ötletből kész novella legyen? :
nem nagyon írok ötletből, ha észreveszem, hogy ez ötlet, és nem ihlet, akkor abbahagyom. Nálam annak nincs jó vége. Ihletből meg amilyen gyorsan csak lehet, ha tehetem, azonnal nekiülök.

- hány félkész írásotok, töredéketek lapul különböző helyeken befejezetlenül? :
17darab (ide számoltam a befejezett, de "minek"- verziókat is), most megszámoltam. 148 darab műből, tehát 131 darabbal kezdtem valamit ilyen vagy olyan formában, ha nem is publikáltam. Most így elnézve nagyon szerencsés vagyok, én többre saccoltam a befejezetlenek számát.

-miért:
kb. az egynegyedüknék egyszerűen kifogyott a szufla, mégsem ihlet volt, csak ötlet, annak is szar. Kétnegyedüket megírtam ugyan, de csak gyakorlás volt, és nem jött be, tapasztalatnak jó volt, hogy ilyenhez sem nyúlok újra. :-D További egynegyedüknél pedig volt ugyan ihlet, de vagy nem volt elég erős, vagy az élet közbeszólt, és annyit kellett megírás előtt-közben várnom, hogy közben tovaröppent az ihlet, és amikor újra leültem elé, már nem tudtam, mit akartam vele.

-Mi a sorsuk? :
egy nagyon kis részükre néha visszanézek, hátha lesz még belőle énekeshalott, de sosem lesz, többségükkel nem is próbálkozom. Fiókban maradnak, van elég más.

- Hogyan tartjátok életben a lelkesedést írás közben? :
Novellánál úgy, hogy lehetőleg nem hagyom abba. Egy darab majdnem kész könyvemnél már izzadtam ezzel, mint a ló, és nem is sikerült végig fenntartani, sajnos nem vagyok jó könyvíró. :-(

-Szotatok régóta elfekvőben lévő írást előszedni, befejezni?:
Mint fentebb írtam, erre nagyon-nagyon ritkán van példa, talán egyszer vagy kétszer sikerült valamit összekínlódni egy félbehagyottból, de 99% kuka.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2018-01-18 12:19 Annie_Lange

Annie_Lange képe

Általában tíz ötletből egynek ülök neki megírni; tíz kezdeményből lesz egy kész novella; tíz novellából lesz egy, ami második-harmadik átnézésre is érdemesnek tűnik a megosztásra/publikálásra.
Tehát 1000 ötlet kell egy értelmes novellához.

Viszont nem gondolom, hogy nem érdemes megkezdeni egy kiforratlan ötletet, még akkor sem, ha tudod, hogy nem fog működni: ezek nem elvetélt novellák, hanem bármikor felhasználható és beépíthető blokkok, amik egy másik novellán belül felbukkanhatnak. Nekem kifejezetten van egy "Random jól hangzó szókapcsolatok és mondatok" című doksim, ahol az ilyen két-három soros kezdeményeket, vagy akár csak szavakat gyűjtöm, későbbi felhasználásra. (Ebben a legutolsó bejegyzés egyébként éppen így hangzik: "A halállal a fájdalmai is megszűnnek, mint az emlékei is, amik a fájdalmat tárolják. Szóval meg se történt a fájdalom." Még nem tudom, mibe teszem bele, de nagyon erős.)
Szóval nem tartom számon, hány félkész novellám hever itt-ott, mert nem félkész novellának tartom őket; nagyon sokat újrahasznosítok közülük.

Ha elakadok nekem általában két dolog segít:
1, Elindulok sétálni. Egyrészt a nem tudatos, repetitív mozdulatok beindítják a fantáziámat; másrészt séta közben nagy valószínűségget látok vagy hallok olyasmit, találkozok valakivel, vagy történik valami, ami előrelendítheti a cselekményt. Még ha nem is feltétlenül annak a novellának a cselekményét, amit tovább akartam írni. (A napokban például a falu szélén álló háztól, és a mögötte látszó végtelen fehér mezőtől kattant be egy kozmikus horror ötlete.)
2, Olyan regényeket olvasok, amikben hasonló események, hangulatok vagy karakterek vannak. Ilyenkor rögtön megmozdul bennem a "zabszemtényező", és folyton azon kattogok, hogy csináltam volna máshogy, hogyan lehetett volna jobban megírni: voila, megvan az ihlet! (Ugye ez akkor üt vissza, ha sikerül egy olyan könyvet választanom, ami szinte tökéletes. Ezért nem olvasok most például Thomas Harris-t [pedig karácsonyra kaptam]: egy krimifélét szeretnék írni a pálázatra, de ha elővenném a Hannibalt, valószínűleg ellenkező hatást érnék el, és ihlet helyett a sarokban sírnék hetekig, hogy én sose leszek ilyen jó.)

/"Aki szörnyekkel küzd..."/

p, 2018-01-19 17:52 Roah

Roah képe

Bámmm.

Nem tudom, ez hogy van nálam.

Van olyan sztori, ami magát írja meg, egyszerűen jön, csak szaporán-szaporán, alig bírom követni az ujjaimmal az agyamat, annyira gyors, és van, ami megfeneklik.
Hogy mikor, melyikhez térek vissza? Ha megerőltetem magam, akkor feltudom még támasztani, ha akarom - de ha túlságosan eltávolodik, akkor annyi neki, kering a szellemi univerzum végtelenjében.
Elengedem.

Sokat töröltem ki, félkészeket, nem éreztem semmit irántuk, késztetést, hogy azt most be kelljen fejezni - sok van. Irtózatosan sok ötlet. És sokat dobtam már ki.

Szóval nálam ez változó, nincs rendszere, szabályossága.

Azt hiszem, nálam az írás dönt, önzése határtalan. Ha olyanja van, hogy azzal foglalkozni kell, addig nem hagy úgy sem nyugton, amíg életre nem kel. Néha erőszakosan, mindent félre kell tenni, írni és csinálni kell.

Hogy mi bikázza be?

Változó.

Néha elég egyetlen pillanat is hozzá; egy illat, egy dallam, egy villám, egy szál tulipán, vagy egy vibráló gyertyaláng - erre sem tudok rendszert mutatni, felém meglehetősen csapodárul nyilvánul meg.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."