Heti kérdés -- A szerkesztő kérdez

Miért írsz?

Bizonyos napokon, amikor a szavak sehogyan sem jönnek, mindannyian feltesszük magunknak a kérdést, mi a fenéért is írunk egyáltalán. Ugyanez a kérdés felmerülhet akkor is, ha negatív kritikát kapunk, de számos más esetben is. Most képzeljük el azt, hogy nem esünk át írói válságon, sőt a novellánkat, elbeszélésünket, színdarabunkat stb. se minősítették a béka segge alá, hanem készítenek velünk egy interjút -- például a karcolat.hu oldalra, ahol rendszeresen publikáló szerzők vagyunk --, és ott felmerül a kérdés, "Miért írsz?".

A következő lehetséges válaszokat kerüljük:
1. Csak.
2. Miért ne?!
3. Ennyi erővel kérdezhetnéd azt is, miért veszek levegőt...

Köszönöm előre is!

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2018-08-13 18:52 Dana

Dana képe

Én elsősorban azért írok, mert támadnak ötleteim, gondolataim. Úgy hiszem, ha valamilyen oknál fogva engem "választottak ki" ezekre a gondolatokra, és "kaptam eszközt", hogy kifejezzem őket -- így vagy úgy --, akkor nem csinálhatok úgy, mintha nem léteznének. Nem ignorálhatom őket.

Nem szeretnék másokat tanítani, nem is tudnék. Nem célom magvas gondolatokat átadni. Érzéseket kelteni annál inkább! Plusz elismerést szerezni, hogy valamit jól valósítottam meg. Tehát azt hiszem, én a történetek kedvéért írok, mert tudni akarom, mit tudok kihozni egy gondolatból, magamból...

Ráadásul szerintem ebben a rohanó világban írni egy kis lassítást is jelent: kerülni a rövidítéseket, keresni a jobb kifejezéseket, szinonímákat, nem összecsapni, törekedni a minőségre.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2018-08-13 19:15 Dana

Dana képe

Azt is leírhatjátok, miért nem írtok, ha éppen nem... :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-08-14 12:55 Ovidius

Ovidius képe

Erre vártam...☺
Azért nem írok, mert nincs hozzá tehetségem...☺

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

h, 2018-08-13 19:30 Sren

Sren képe

Kifejthetném a 3-as pontot, más szavakkal és más fogalmazással, hogy juszt se dumálhass meg, de nem veszem ennyire panyókára, és (kapja be) szégyellje magát, aki ilyesmit tesz!

Érdemi válasszal viszont most nem tudok jönni, rohannom kell dolgozni. Holnap megpróbálok úgy válaszolni, ahogy azt a kérdés megkívánja.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2018-08-13 19:33 Dana

Dana képe

Köszönöm előre is az idődet.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

h, 2018-08-13 19:37 Roah

Roah képe

Hát, régebben, láttam itt néhány frappáns választ erre a kérdésre. :))))

Máig szoktam idézni, pont úgy, mint most. ;)

"Na jó, akkor bevallom, én azért írok, hogy egyszer elnevezzenek rólam egy sót."

(By Tim, 2013, nyár - http://karcolat.hu/irasok/gondolatok/sebastian_wieand/onvallomas)

Aztán van itt még egy:

"Odáig vezetném vissza a kérdést: miért ír valaki?
Első pillantásra úgy tűnhet, két okból, de másodikra kiderül, valójában csak költői kérdésről beszélgetünk.
A játék kedvéért nézzük meg az első variációt: a saját szórakozására ír a szerző. Ezzel semmi baj. Jobb, mintha szabadidejében kismacskákat fojtogatna, vagy ilyesmi. Ám ez esetben célszerű a végterméket nem mutogatni, hanem jó mélyen elsüllyeszteni a fiókba. Ha ugyanis pusztán annyi a cél, hogy magát szórakoztassa, az nem több irodalmi maszturbálásnál. Az ilyesmit meg nem feltétlenül a nyilvánosság előtt kell végezni."

(by Tim, 2012, nyár - http://karcolat.hu/irasok/fantasy/gucs/arena_ork)

A magam részéről az álmaim miatt kezdtem írni, aztán az motivált, hogy át-adni, adni, az adni része, aztán az elmének is jót tesz a mentális színpad, vagy éppen dojo, de sosem voltam ambiciózus, belőlem ez hiányzik, minden téren.
Az irodalom maga a szívügyem, a szenvedélyeim egyike volt mindig, engem főleg a lélektana vonz, adni örökké, és a pedagógia.

Adni jó!
És az irodalom erre lehetőséget nyújt - nagyjából végtelen kombinációkban.

Ennyi. :)))

Vagyis majdnem ennyi!

Hoztam neked valamit. ;)

Pacsi! ;)

https://www.youtube.com/watch?v=AIVURMAqxeo

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2018-08-14 08:34 Dana

Dana képe

Bírom, hogy mindig mindenre emlékszel. :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-08-14 05:59 bupber 81-Szomb...

Tegye fel kezét a földkerekség bármely írója, aki nem az elismerésért ír.
Attila is úgy szeretne rajzolni harmadik elemiben, mint Péterke, hogy ő is annyi dicséretet kapjon. Zoltán szeretne úgy focizni a kis pályán, hogy a baráti kör mindig őt emlegesse.
Ahol emberi közösség van, ott tudatos és sokszor csalárd harc folyik az elismerésért.
Sokáig lehet ezt ragozni, alá és fölé ívelő ágazatokba, de szerintem röviden ennyi.

k, 2018-08-14 08:33 Dana

Dana képe

Szerintem vannak, akik nem azért csináljak – ők valószínűleg nem publikálnak.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2018-08-14 09:08 bupber 81-Szomb...

Lehet. Nem tudunk róluk. A naplószerű írást nem sorolnám ide. Meg ha valaki magának mesél történeteket, az idegileg gyanús. Bár az lenne az igazi író, aki végig titkon tartja, és amíg nincs tökéletesen leírva egy, általában mély drámát elmesélő történet, addig nem tud róla senki. És egyszer csak szeretné elmondani másnak is, megkeres egy kiadót, és egyáltalán nem vezérli elismerési vágy. – Nem sok van ilyen, mély tiszteletem irántuk.
De akik ontják, akár a jobbnál jobb írásokat, és ismertek, akár országos szinten, akár egy amatőr oldalon, azokról nehezen mondható el, hogy nem az újabb és újabb elismerésért vagy esetleg a legelső elismerésért írnak.

k, 2018-08-14 09:48 bupber 81-Szomb...

És ha eddig megkerültem a kérdést (Miért írsz), most megpróbálok válaszolni rá.
Olyan a jellemem, hogy szeretek mesélni. Ha tábortűz köré gyűltünk, és az énekszó már elhallgatott, ha asztalköré ültünk sörözni, és a hülyeség már kifogyott az emberekből, akkor szerettem mesélni. Fantázia történeteket. A „kicsisárgáról”. A kicsisárga a Vénuszon, a kicsisárga a Marson stb. A hallgatóság mindig egyetlen egy dologért figyelmes – és nem kérdi meg társától miközben én mesélek, hogy a palackot feltöltötte-e vízzel. És ez az egy dolog a „vajon mi fog történni”.
Nos, ha már ilyen a jellemem, akkor hajtok az elismerésért, mert tudom azt, ha van elismerés a leírt mondanivalómra: ez már elfogadható, jó vagy „egész jó”, akkor majd nekiállhatok elmondani mondókáim.
Megjegyzem, nagyon figyelmes vagyok minden reakcióra. Itt a Karcon, néhány ismerősre, kik a magyar irodalom képviselői, és a pintyék munkatársak, kik olvasnak engem.
Nagyon eltérő véleményeket hallok. A „világsikert” a Vidéki látogatás c. novellám aratta a munkatársak körében. Hónapokig szállóige volt a „Pofa be, Pirike, mert ha nem eladlak!”
Szóval szeretném belopni arányosan minden réteg elvárását, ahhoz, hogy tovább tudjam adni fantáziámat, és az élet derűs vagy bús érzéseit. És lehet, akkor már nem gondolok elismerésre. De szerintem ilyen nincs, mert ha látom valakin az örömöt, attól hogy én nyújtani tudtam valamit neki, az is az elismerési vágyhoz tartozik. Pont úgy, mint a karácsonyi ajándékozás.

k, 2018-08-14 09:46 Kick Azyro

Gyerekkoromban teleírtam néhány A5-ös füzetet különböző történetetekkel. Némelyikben több volt a rajz, mint a szöveg. Akadt olyan is, amit a saját szórakoztatásomra írtam, de gyakran legalább a testvéremnek megmutattam. Később jókat nevettünk egy-egy ilyen füzetkén, amely valamiért nem gyújtósként végezte.
Szerintem az írást szinte sosem egy dolog motiválja, de ha csak egyetlen emberrel is meg akarom osztani a történetem, szeretnék tetszést aratni. A mesélő olyasmit akar hallani, hogy "Újra!" vagy "Még egyet!".
Hamvas Béla kiváló gondolatokat írt össze, de művei jobbára csak a barátaihoz jutottak el. Nagyon magas rendű céljai voltak, elsődlegesen nem az elismerésért írt, de a levelezéséből az is kiderül, hogy szenvedett ennek hiánya miatt.

k, 2018-08-14 10:22 Kovács Gábor

Kovács Gábor képe

Azért valljuk be, hogy az alkotók ( tök mindegy, hogy író, zenész, festő stb.) többsége valamilyen szinten azért "hibbant", a szó jó értelmében. Muszáj kiadni valahol az agyban pogózó gondolatokat, különben rossz vége lenne. És ez nem csak a saját véleményem, több helyről hallottam már. Hiába, az agyat néha le kell csapolni. Nyilván mindenki tudja milyen jó érzés végre szabadon engedni egy írást, ami előtte szétcincálta az elménket.

k, 2018-08-14 17:29 Sren

Sren képe

Mostanában inkább „miért NEM írok”. (Jóvanna, tegnap is hozzáírtam egy mondatot az új novellámhoz, ami hetek óta készül. Ebben a tempóban decemberre lesz is belőle valami.)

Láttam itt vallomást arról, hogy is kezdődött – no igen, szinte mind gyűrött füzetekkel, ákombákom kézírással kezdtük.
Én viszont könyvekkel is. Volt pár könyvem, akiket annyira szerettem, annyira belemélyedtem, hogy a margón hozzáfűztem a megjegyzéseimet. Ilyeneket, hogy „ez a rész nagyon jó!” Meg: „Én ezt úgy írnám…” „Ide kellene egy vessző”… Meg egy csomó ilyesmi. Magyarul, korrektúráztam a könyveket, anélkül, hogy ezt tudtam volna.
12 éves voltam.

Volt ebben valami jó. Írni, jegyzetelni. Tehát innen kezdve magától értetődőnek tűnt elkezdeni sajátot írni.

Azért írok, mert írni jó. Áldott állapotnak nevezném, ha ezt a szókapcsolatot nem valami teljesen másra használná a nyelv.

És azért adom közre a műveimet, mert adni jó. Ajándék.

Látok itt bejegyzést Szombatfalvi Lacitól: „Tegye fel a kezét, aki nem elismerésért ír”.
Felteszem – fel merészelem tenni – a kezem. Ha én elismerésért írnék, ontanám a novellákat, és az én könyveimmel lennének tele a könyv-webáruházak, mert hajtana az örökös kényszer, a vágy az elismerésre – arra, hogy az „ajándékomért” cserébe visszakapjak valamit.
Miután ez egyáltalán nem motivál, ki merem jelenteni: nem az elismerésért írok.
Természetesen jólesik, ha valaki azt mondja: "Pfff, öreglány, ez baromi jó volt!”. Hogyne esne jól? Emberek vagyunk, nem szentek.
De továbbmegyek. A minap Craz megosztotta a Próbágoblin Kalandok és kalandozók első kötetének Molyos oldalát. Átnézve az oldalt, döbbenten kellett látnom, hogy a kommentelők közül az évek során többen a Lélekalja Kávézóból idéztek.

Tizenéves-körüli novella, és még mindig szeretik, még mindig AD.
Alig tudtam felfogni, pár percig komolyan gondolkodnom kellett. Ez olyasmi, amivel sosem számoltam, amire sosem gondoltam. Az ajándék többnyire, a természetét, a jellegét tekintve, a közfelfogásban egyszeri.

Komolyan szíven ütött, hogy ilyen ajándékot – írásművet, festményt, bármi művészit – NEM csak egyszer adsz…

Hányszor mondtuk, hogy a művészet örök; mennyit beszéltünk bizonyos könyvek újra- és újraolvasásáról – de amikor az ember a saját művével kapcsolatban látja, hogy ugyanígy működik, az bizony tagló. Mert – kicsiben, nagyon kicsiben, de - a jövőnek is írsz… És az igazán Nagyok elmondhatják (ha ugyan belegondolnak), hogy a műveik túl fogják élni őket.

Ajándék? Átok? Mindenesetre elég hidegrázós, hmm?

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2018-08-15 07:46 Kentaur

Kentaur képe

Pedig az igazság a hármas.
Az író azért ír, mert muszáj neki, ellenálhatatlan kényszert érez, maga sem érti egészen az okát. Persze lehet ráfogni erre- arra, de a valóság az, hogy ugyanazért írsz, amiért szerelmes leszel: persze, szép a szeme, kedves, vonzó...de igazából a franc tudja.

Láttam már olyan írókat, akik az elismerésért írtak, de ez a kevesebb, sokkal kevesebb, főleg kishazánkban, ahol lássuk be, az elismerés igen csekély, és nagyon nincs arányban a belefektetett tanulással, munkával, energiával. A legtöbb írónak, amikor leül írni, akkor esze ágában nincs az elismerés. Majd akkor eszébe jut, amikor küldi a pályáztra, kiadóhoz. De íráskor? Olyankor semmi más nem fér el benned, ha jól csinálod. Bármilyen művész eladhatja az ihletett munkáit, és művész marad, egészen odáig, amíg el nem kezd termelésbe fogni rendelésre, onnantól nem művész, hanem iparos.

Az írás nem más, mint hivatás. A jó orvos természetesen otthagyná azt a munkahelyet, ahol nem fizetnek, ugyanakkor elmegy közkórházba nevetséges pénzért, a szegényekhez ingyen ügyeletbe, és ha megfenyegetnék azzal, hogy föl kell adnia a hivatását, ha nem hoz áldozatokat, szó nélkül meghozza azokat az áldozatokat.

Mindezzel én is így vagyok, meg szerintem sokan itt: azért írok, mert ellenálhatatlan kényszert érzek rá. Azt szoktam mondani, hogy egy lakatlan szigeten is írnék.
Kiskoromban is állandóan pörögtek a történetek a fejemben, akkor persze nem tudtam, mit csinálok, de ma már tudom, hogy ez a "fejben írás". Sokszor el is meséltem ezeket, és sokszor kerültem miatta bajba. A többi kisgyerek ugyanis nem tudott értelmezni mondjuk egy E/1-ben előadott történetet másnak, csak hazugságnak. Egy kivétel akadt, 11 éves koromban egy ilyen történetemmel mentem oda egy szimpatikus lányhoz, aki valami különös oknál fogva egyszerűen csak élvezte, és jól szórakozott. Mai napig barátok vagyunk, immár 27 éve. Mit ne mondjak, nem csodálkozott, amikor első írásom megjelent.

Hasonló történeteket hallok más íróktól, és csak nagyon kevés olyat, hogy ennek valami különös oka lenne, és ők általában abba is hagyják, vagy jobb lenne, ha abbahagynák.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

h, 2018-08-20 09:10 Smilezolika

Smilezolika képe

Bár irodalmi szempontból vagy féléve szabadságoltam magam, kristálytisztán emlékszem, hogy aktív koromban kizárólag a világsiker és a pénz motivált. Az első jachtomat például a Harry Potter és a kövér bölcsek című egész estés kuplémból szándékoztam megvenni, és még ma is szándékozom. Jachtgyűjtő írónak tartom magam, mert ha az első egyszer összejön, utána már nem leszek képes leállni. Ha pedig elegendő mennyiségű hajóm lesz, nekiállok jachtkikiötőket is gyűjteni.
Ehhez persze még le kellene írnom néhány nagyon jól sikerült mondatot, de ezzel most nem áll módomban törődni.

h, 2018-08-20 09:13 hamarjában

hamarjában képe

Én a világbékéért írok.

na ja (Obb)

h, 2018-08-20 09:58 polgarveronika

polgarveronika képe

:) Imádom a szerény zseniket.
Obb, te egy nagy vállalkozó vagy!!! Sok sikert!! :))))

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

h, 2018-08-20 09:57 polgarveronika

polgarveronika képe

Smilezolika

:)és aztán minden tenger a tied lesz.
Én egy kis homokzátonyon meghúzom magam (na nem úgy!!!), és elfelejtem a klaviatúrát.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

h, 2018-08-20 13:19 Smilezolika

Smilezolika képe

Pedig de megnézném.:) Ha ezen múlik, rágyúrok a világtengerekre.

h, 2018-08-20 13:19 Smilezolika

Smilezolika képe

Pedig de megnézném.:) Ha ezen múlik, rágyúrok a világtengerekre.

h, 2018-08-20 10:01 polgarveronika

polgarveronika képe

Én a magam szórakoztatására írok. Mert egy önző dög vagyok. :)

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______