Heti kérdés - A szerkesztő kérdez

Hogyan választunk könyvet?

A legutolsó könyv, amit beszereztem, Az ötödik Sally volt. Azt hiszem, Roah ajánlotta itt, valamelyik téma kapcsán. Érdekes, hogy szerintem nagyjából húsz-harmincszor szerintem volt már a kezemben ez a könyv, mivel emlékeim szerint anyunak megvan -- ám sosem keltette fel az érdeklődésemet a borítója, így még csak arra sem vettem a fáradságot, hogy beleolvassak a tartalomba.
A könyv átkozottul tetszik, ám hogy ezt megtudjam, sok évnek kellett eltelnie, és kellett egy lökés: egy könyvajánló.
Ezt a kötetet az internetről, antikváriumból rendeltem. Sokszor járok el hasonlóképp, de a mai napig be-betérek könyvesboltokba is. Levenni egy-egy kötetet a polcról, elemezni a borítót, elolvasni a fülszöveget -- ezek olyan dolgok, amiket az ember szívesen csinál, és nem pótolhat azzal, hogy az interneten ráklikkel a "kosárba" ikonra.
Ám akár személyes, fizikális kapcsolatba kerülök egy könyvvel, akár az internetről rendelek, valamilyen döntés eredményeként, késztetésnek engedelmeskedve veszem meg azt. Például szeretem az adott írót, a műfajt, olvastam a könyv ajánlóját, valaki jót mondott róla, felkeltette az érdekődésemet a borító.
Nálatok mi adja meg a lökést, hogy megvegyetek vagy kikölcsönözzetek egy könyvet? Utánatok kiabál a könyv a polcról? Megtetszik a borítója? Van bármilyen metódus, amit követtek, és általában nem fogtok mellé ezzel? Volt már iszonyú nagy melléfogásotok, amikor például csalódtatok a megérzésetekben, vagy éppben egy kedvenc írótok "hagyott cserben"? Mennyire reálisak a könyvterjesztők által megfogalmazott ajánlók?

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2016-02-27 08:40 Dana

Dana képe

Remélem, az előzőekhez hasonlóan jó hozzászólások, párbeszédek születnek ebben a témában is.

Előre is köszönöm mindenki véleményét!

Korábbi témáinkat itt nézhetitek meg:
Túl az olvasás élményén – Kedvenc könyveitek: mit is kaptatok tőlük?
Előírt ízlés, avagy viszonyunk a kötelező olvasmányokkal
Az anonimitás hatalma, avagy láthatatlanul mindenki bátrabb
Tanulni vagy nem tanulni?
Meghatározó irodalmi karakterek?
„Szép új világ?”
Amikor egy írás igazán betalál
Írás, Álom

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-02-27 09:31 mészégető

mészégető képe

Engem a borítók nem nagyon vezetnek, sőt ellenkezőleg, illetve fordítva, valahogyan kontraproduktivak, ami nagyon vörös, meg nagyon zöld, meg nagyon csilivili, azt nagyon el akarják adni szerintem, az nem lehet jó.Persze nyilvánvaló előítélet, de hát előítéleteink - és fóbiáink, de ez most nem tartozik ide - határoznak meg bennünket.Az új szerzőkre nem nagyon vagyok nyitott, - ami ugye furcsa hiszen, hogyan várhatnám el ha mindenki így gondolkodna, hogy mondjuk engem olvasson el - de az élet rövid és megszámolható könyv olvasható el alatta, így inkább biztosra megyek, ismert szerzők műveire. Néha kifejezetten utazom kortárs magyar irodalomra, és külföldire, lehetőleg európaira, de sokszor nem olvasom végig a könyveket, és utána - gyakran -elemi erővel kezdek bele ismét Balzac , Hemingway, Csáth Géza olvasásába. Amúgy , ha beleolvasok valahol egy könyvbe, nagyjából érzem, hogy akarom-e vagy sem. De ajánlásra is szívesen olvasok, sok ember nem tévedhet egyszerre alapon - bár vannak kizárt könyvek igy is, vagy majdnem kizártak, szóval olyanok ahol nagy erő kell az előítélet elküzdésére, és általában nem éri meg.

szo, 2016-02-27 09:36 Sednol

Sednol képe

Ajánlásra nyúlok írók műveihez.

Így vezettek bele az olvasás világába is.

Eleinte fantasyn éltem, aztán rátaláltam Dean R. Koontz, Stephen King és Clive Barker kitekert világaira.
Clive Barker az egyetlen író, akinek gondolkodás nélkül veszem meg a megjelenő műveit. Ha találok kalózfordítást, azt is elolvasom. Ha jól néztem, akkor megvan az összes magyarul megjelent könyve. Ő az Istenem.

Koontz-nak és Kingnek is szaladtam már bele rossznak talált könyvébe, így sajnos lekerültek a listámról.
A Karcnak hála gazdagodtam újabb írókkal.

Roah ajánlására – hogy levetkőzzem a túlírásokat, és végre megtanuljak fogalmazni – ismertem meg Alan Dean Foster-t, Patrick Süskindet és Hammingway-t. Utóbbi sajnos még nem fekszik.

Három hete estem neki – itteni ajánlás alapján – Asimov világának. Az első könyv végén járok, és nem csalódtam.

Mentes vagyok bármilyen rajongástól, így nem jelent sokat, hogy megfoghatok-e egy könyvet. A tartalom a lényeg, nem a körítés. Az e-book a legjobb barátom.

Ha egyszer találkozunk Sren-nel élőben, tutira meg fog lincselni, de megint csak King 11/22/63 regényét tudom példának felhozni. Nem tudom, kinek a fejéből pattant ki a nyolcszáz oldal körüli első kötet. Olyan volt, mintha folyton három könyvet hordanék magammal. Hétfőnként, amikor vittem a tiszta munkásruhát, nem fért a táskámba.

A sötét torony ciklussal megpróbálok visszatérni Kinghez, de az nem mostanság lesz. Asimov és Foster elég olvasnivalót ad az év hátralevő részére.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-02-28 07:57 Dana

Dana képe

A setét torony (szerintem) nem fog visszavezetni Kinghez. Bizonyos részei nagyon jók, a vége (nekem) kimondottan csalódás volt. Akármilyen nagy utazás is, akármennyire belevisz is a meséjébe, az utolsó oldalak után úgy éreztem: k...ra nem érte meg.
A 11/22/63 nekem megvan angolul is (úgy előbb is olvastam, mint magyarul), és ott egy kötet van, kb. akkora, mint itt a magyar első rész. Teljesen más a könyv szedése is. Egyike a kedvenc King-könyveimnek, mert van ugyan benne "kis" varázslat, de azok közé a regényei közé tartozik, amit majd kiválóan filmre lehet vinni (ld. A halálsoron, A remény rabjai).

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-02-28 08:10 Sednol

Sednol képe

Ha megcsinálnák filmben, biztos ütne. A végítélet is nagyon jól lett meg filmesítve. A halálsoron is kiválóra sikeredett. Ha megfilmesítik, biztosan megnézem, de nem fogom újra olvasni.
Az is lehet, hogy csak rossz pillanatot kaptam el, mert a történet sokrétű, de nem működött a varázslat.
A Cujo-val voltam így. Kétszer futottam neki. Másodjára egy nagyon unalmas könyv után, és úgy egész élvezhető volt, de még így sem hagyott mély nyomot bennem.
A mobil, a Végítélet és a Tűzgyújtó letehetetlen volt.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-02-28 08:31 Roah

Roah képe

Sednol! Engedelmeddel neked Kingtől a Carrie-t javaslom. ;) Könyvek terén úgy néz ki, hasonló az ízlésünk - ha nem lát senki, akkor elképzelhető, hogy a végén a padlóhoz fogod csapni a regényt - én majdnem megtettem :D -, de (!) az odáig vezető úttal szerintem rokonszenvezni fogsz.

Amúgy, ha nem jön be King - nekem sem, több sztorija nem, mint amennyi igen -, akkor mi van? Semmi. És nem is kell erőltetni. :))) Sőt, láttam már olyat is, akit baromira meg akartak győzni egy szerzőről, hogy fúú, ez ilyen jó, meg olyan jó, aztán az lett a dolog eredménye, hogy egy életre meg is utálta az illető a szerző munkáit.

Neked, mivel tényleg azonosnak tűnik az irodalmi ízlésünk, a Carrie-t ajánlom, illetve ami még nekem tetszett, és pad alatt olvastam, az a Cujo. Vagy még egy utolsó! Bilincsben - ennél, ez utóbbinál, fogadni mernék egy nagyugyéban, vagy egy csokiban, hogy tetszeni fog neked. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2016-02-28 08:39 Sednol

Sednol képe

A Bilincsben-t és a Cujo-t olvastam. Az utóbbi nem nyert, az elsőről csak apró emlékfoszlányaim vannak. Le kellett vennem a polcról, hogy eszembe jusson, miről szól. :D
Rá kell döbbennem, nagyon gyorsan felejtek. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-02-28 08:59 Roah

Roah képe

Akkor marad a Carrie - nem túlzom, majdnem szőnyegnek vágtam! Tök jól felhúzott a tematika, meg íííí, meg húúú, és nagy bumm lesz, és mi történt, azt a végére...volt egy kis szalmaláng, legalábbis nekem. Egyszerűen nem volt arányban a kettő: a tálalás, feszkóábrázolás, növelés, és a befejezés.
És ezzel a történettel futott be a szerző - van egy olyan érzésem, hogy nem csak én akartam megcsapkodni a könyvet, a hatás nem maradt el, szóval tudhat valamit King, csak érted...menj má'.
Addig viszont, maga az olvasó kíváncsiságának hergelése profizmusra vallott, ugyanis a sztorit úgy egy óra alatt kivégeztem.

Talán még a Ragyogás - na, abban, szerintem, szakmai szemmel príma példázat van arra, hogyan építsünk fel egy karaktert, miként vonjuk be az olvasót annak életébe, jelenébe, múltjába, fejébe, milyen eszközökkel lehet/kell őrületbe kergetni, hogy aztán az egészet az olvasó arcába toljuk, nem öncélúan, hanem ok-okozati összefüggésekkel.

Ragyogás? :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2016-03-07 18:02 Sednol

Sednol képe

Most látom csak, hogy írtál. :D
Ragyogást olvastam. Tetszett is, meg nem is. Szerintem a misztikum nélkül is működött volna.
Az "Az" viszont nagyon ott volt. Megbabonázott.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2016-02-27 10:09 Niszel

Sziasztok!

Maga a könyv, az a látvány. Az emberek, akik buszon villamoson könyvet olvasgatnak. Diákok, gyerekek, felnőttek hangja, akik olvasott könyvekről beszélgettek.
Elsétáltam a kirakat előtt és megláttam a könyvet, aztán naponta arra sétáltam és azon gondolkodtam vajon mi lehet benne. Száznál több mesét kitaláltam hozzá. Bementem a boltba és megnéztem. Akkor még nem tudtam mi az a vásárlás.
Így kezdődött.
Könyvtárat nagyon megutáltuk, a kortásaim oda nem mennek. Hihetetlen büdös, retkes, szakadt, összefirkált borzalmat kínáltak nekünk. Viszont sokkal-sokkal "olcsóbba" került a jövedelmekhez viszonyítva a könyvesboltban vásárolt új könyv.
Nem tudatosan választok, fogalmam sincs mi zajlik bennem ilyenkor, de nagyon fiatal életkoromban kizárólag csak hatalmas remek művek kerültek a kezembe. Később tanultam ezekről a suliban. Bár " A" Skarlát betű" úgy tudom ma sem tananyag. Felfedeztük magunknak Villont, később került a tankönyvekbe.
Sorsdöntő fordulatot az a bizonyos Indián kalandregény jelentette " A sós sziklák völgye". Az egyetlen aminek kitavaszodik a vége, leírja hogyan. És közben nem dugta fejét homokba.
Ezek után minden könyvnek elolvastam az utolsó oldalait, már ott az üzletben. Anyagiak híján a könyvesboltba jártam olvasni. Mi örökkön - örökké olvastunk, otthon lecke helyett, a suliban pad alatt. Egymásnak adtuk kölcsön a könyveinket. Volt amit olvasatlan adtam vissza, volt amit sürgősen megvetettem apámmal magamnak is.
Így történt, azóta a világ gyorsabban változik.

szo, 2016-02-27 14:25 Sren

Sren képe

Volt már olyan, hogy elbűvölt a borító, de nem ezért vettem meg a könyvet. Hiszen, ha jól megnézem, szerintem egy-egy szép kép vagy jól eltalált grafika is, noha számomra több, mint esztétika, elsősorban mit érint meg? A saját, személyes ízlésvilágunkat és az ehhez kapcsolódó érzéseinket, asszociációs láncokba csatlakozik bele, mint egy térképen a kis mellékutak – követed az ujjaddal, kíváncsiságból vagy mert vonz a vidék, elképzeled, milyen lenne ott lenni –, de, miután ez tényleg szubjektív, mindenkinél más lehet.

Ha jól eltalálják, sokat adhat mind a műhöz, mind a történethez: szép ajándék jóelőre. A Boros-Szikszai szerzőpárosnak és Max-nek (Zsilvölgyi Csaba, RIP 2010 :() nem egy tüneményes grafikája segített beleképzelni magam anno a Magus és egyéb művek fantasy-világába. Gyerekkoromban, amikor még nem voltak megfizethetetlenek az illusztrált könyvek, több Fekete István-könyv volt meg káprázatos tusrajzokkal illusztrálva. Kele és Vuk a mai napig abban a kis világban él bennem, amit a rajzoló teremtett neki, és ami csak annyira volt élő, mintha valahol tényleg létezne.

Továbbmegyek – ismerős-e valakinek az a fíling, amikor egy horror- vagy thriller-könyvet borítójával lefelé teszel le olvasás után, mert arról egy borzalmas tekintetű szempár mered rád, és nem tudnál tőle aludni? :D

Szóval hozzáad, és adhat egy kis pluszt a kinézet vásárláskor is. A neten vásárolva mindig megnézem a borítóképet is, és előfordulhat, hogy ezért nem hagyom ott. De nem pont ezért veszem meg. Akár neten, akár élesben, köztem és a könyvek között olyan viszony van, hogy tökmindegy: utánam szólnak. Amikor már látom őket. De addig? Pár véletlen találkozás, és igen, az ajánlások. Sok remekműre szert tettem a Ti ajánlásaitok nyomán, és remélem, akadnak néhányan, akik viszont az én ajánlásaim alapján kezdtek bele egy-egy könyvbe, és nem csalódtak. Könyvtár az egész világ! Cserélődnek, cserélődnek a könyvek. A történeteknek megvan a maguk titkos élete, tudják ők, hogyan jussanak el az embereikhez.:))))

Biztos, hogy mi választunk könyvet? :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2016-02-27 18:02 Dana

Dana képe

Gondoltam is, hogy beleszövöm a bejegyzésbe: a könyv kiált utánunk a polcról vagy "magunktól" döntünk...?! :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-02-28 08:56 Niszel

Ha könyvajánlás akkor inkább azokat részesítem előnyben, akik írása a mai írókat felnevelte.
" Mobi Dick" (ha jól írom a címet), vagy a " Sátán kutyája", és talán Jack London összes könyve stb.
A mai alkotásokban az elődök kissé visszacsengenek.
King nekem se jön be, ránézek a borítóra és nem látom a címet csak az aranybetűket.
Anyagi cél, vagy önimádat a látvány, sosem tudom eldönteni mi lehet a tartalom. Nem olvasok ilyen címlapot.

v, 2016-02-28 09:21 Roah

Roah képe

Szerintem mezei marketing - egyébként ha van valaki, akinek már állati régóta nincs szüksége marketingre, az pont King.
Kivívta már a világ majd' minden országában az ismertséget, csoda sikereket könyvelhet el mindenféle kereskedelmi trükk nélkül is. Nem a kedvencem, de tisztelem egy korábbi húzása miatt. :))) Azt például, amikor szerzői, alkotó válságba jutott, miszerint csak (?!) a neve miatt veszik és olvassák a könyveit. Fogta magát, és álnéven kezdett publikálni. A bűvészkedése nem tartott sokáig, mert így is felismerték a stílusát, másik néven elkövetett regényei ugyanazt a sikert hozták, mint az eredetié.
Szóval ezt a vakmerő ötletét díjaztam. :)))

Nem csak horrorban utazik, tudtad, Niszel? :))) Ott van a Dolores - hát az könyvben brutálisan jó volt! -, vagy ami a határvonalon sétál, a Tortúra. Ez utóbbi filmben és könyvben is bámulatos, a történet női főszereplőjét, Kathy Bates-et, a filmakadémia oscar szoborral jutalmazta - a színésznő legnagyobb megdöbbenésére, annyira nem számított az elismerésre -, ami felsegítette a Titanicra is, "elsüllyeszthetetlen Molly Brown" -ként, és a karrierje azóta is töretlen. (Nekem az egyik szívem csücske a színésznő. :)))
Tehát a Tortúra például kimondottan egy izgalmas, kitűnően felépített regény - azt bátran ajánlom neked is. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2016-02-28 08:52 Roah

Roah képe

A cím - számomra az a beszédes.
Az csalogat magához egy könyvnél; egyik-másik borítón elkapott már a röhögőgörcs is. A legutóbbi eset egy Vian kötet ciklámennélciklámenebb külleménél történt. Egyébként ciklámenből is megárt a sok! :D Az olvastam valahol, hogy agressziót válhat ki, például falon. Hát nem tudom, megcsapkodni nem akartam a könyvet, de tény, hogy ritka rándá árnyalatban forgalmazzák - semmi gond! Be lehet kötni, mint a suliban! ;)
Szóval a címek - nekem azok domináltak mindig. A múltkor például egy cím annyira magához húzott, hogy felemelvén, reflexből olvasni kezdtem. Jó, bátorságomat a többi vásárlójelölttől vettem kölcsön: ők is a boltban olvastak. :))) "Nudzsúd vagyok, tíz éves, elvált asszony" Egy jemeni kislány sorsát beszéli el a megtörtént eset; a harcát, küzdelmét, vegyes kivitelben. Egyrészt dokumentum jellegű, másrészt gyereknyelvezetű - na, hát a kis Nudzsúd regényét, ha tehetem, ott helyben kiolvasom, annyira megfogott.

Címek,betűk - ha béna volt a cím, nagy valószínűséggel nem is olvasom el a könyvet. Szerencsére több ízben barátok mondtak el egy könyvből részleteket, így végül csak a kezembe vettem némelyik elbaltázottnak vélt című könyvet is - soha nem volt még példa arra, hogy ezeket az ajánlásokat megbántam volna! -, de sajna, ha nem találom a címet jónak, bukta van, nem is érdekel a történet.

A másik az, hogy a borítós ábrák csalnak, illetve nem igazán egyezik meg a képzeletemmel az illusztráció, és ez összezavart. Mitudomén, van egy fickóról egy rajz, és baromira nem olyannak (!) képzeltem el, vagy akár egy helyszín, a fantáziám más képet alkot - sok esetben radikálisan eltérőt -, mint amit...adtak hozzá? Ez a jó szó rá?
Ezeket az eseteket illúzió-rombolásnak éltem meg, talán ez vezetett oda nálam, hogy nagy ívben teszek a borítók képeire. :D Főleg a rajzokra. Illusztrációkra.
(Engem ezek visszafognak! Haljak meg, de falat építenek a képzeletvilágomba.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2016-02-28 10:11 Kentaur

Kentaur képe

King új könyve, az Újjászületés csalódást okozott, gyengus benne a misztika, egyetlen, nem túl erős csattanóra épül az egész könyv, amit az elején tudni lehet, ráadásul lerágott csont, ami még nem lenne baj, ha a szokásos, egyedi látásmóddal, ízzel lenne tálalva, de ez most valahogy kimaradt. :-(
Talán kiadói nyomásra termelte, talán öregszik...nem tudom.

A borító is fontos, jobbik eset, ha nincs benne fantázia, rosszabbik, ha giccses, olyankor akármilyen könyvet visszateszek megnézetlenül. A cím is felkeltheti a figyelmem, és nyilván le sem veszem a hatszázadik Sárkánylovas/ Démonvadász/ Éjsötét bosszú/ Vámpírszerető/ etc. címűeket. De sokszor író alapján választok, és persze stílus alapján. Oda sem megyek az olyan polcokhoz, ahol romantikus regények sorakoznak, vagy történelmiek, ezekhez csak ajánlásra nyúlok. A celeb-könyvekhez viszont odarángatni sem lehet.
Könyvtárban a kötelezőket nem nézve leginkább a sci-fi , fantasy, tudományos és bölcseleti könyveknél lehet látni engem. Nagy szomorúságom is, hogy a központi Szabó Ervin valami különös oknál fogva a szépírókhoz rakta a könyvem az emeletre, ahová az ember csak a kötelezőkért jár. Néha lecsempészem a böngészdébe...

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

v, 2016-02-28 11:03 Roah

Roah képe

Könyvesboltban, ha belebotlok a bejárat utáni első dekor-tortába, bármi legyen is rajta, menekülőre fogom! :D Nem tudnak annyit fizetni, hogy legalább megnézzem a torta polcokra tornyozott izéket. Mintha ott sem lenne, árivedercsi, csudásan elsétálok mellette.

Nem tudom, ki hogy van vele, de a jó könyveket - egen, ízlés dolga, kinek mi a jó, ez tény -, rendre hátul találom, vagy hátsó polcon, vagy alsón, guggolva, és úgy túrom ki, csórit, mert be van szorítva, tényleg úgy érzem magam, mint egy kincskereső; és általában kinccsel is térek haza.

Igen, szerzőre utaztam már magam is, Banks - egyébként vicces szituba kevert a szerző, amikor a fél várost bejártam a Darázsgyár után, és túlzás nélkül állíthatom, hogy legalább húsz, ha nem több könyvesboltban, antikban jártam, és ebből két eladó ismerte a nevét, a többi úgy nézett rám, mintha fúrószárat, vagy csiszológépet kerestem volna náluk -, Koontz, Vian, Ellis, Keyes - fúú, utóbbinak szaladtam már bele kimondottan rossz történetébe, szerencsére "talált" könyv volt, kvázi kidobták sokad magával együtt, és egy kukatárolóból vittem haza -, de náluk is tutira megyek: a cím az első. Ha nem győz meg, lapozgatok. (Ez veszélyes néha, mert ha megfeledkezem magamról, ott felejtődöm a polcok között, olvasni, az meg milyen má'?)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2016-02-28 10:18 Para Celsus

Para Celsus képe

A borító régebben nem sokat jelentett - a Kozmosz Könyvek sorozatában a science fiction remekei rendre penetráns köntösben jelentek meg. Találomra lekapom a polcról Stanisław Lemtől az Édent - a borítón valami zöld, takonyszerű amőba csuszmálkodik. Aki olvasta a könyvet (és megborzongott a benne leírt, arctalan-gépies civilizáción), az tudja, hogy ez a kép köszönőviszonyban sincs a művel. Persze az sem volt biztosíték a jó illusztrációkra, ha neves grafikus kértek fel a rajzok elkészítésére - olvastam egy sci-fi antológiát, amit Kass János illusztrált. Háát... Ordított a képekről, hogy a mester "asse tudom, mi a sci-fi, jó, jó, majd kitalálok valamit" alapon kent oda néhány rettenet egyszerű kompozíciót.

De ugyanez volt a helyzet az Európa Kiadó Fekete Könyvek sorozatánál (krimi krimi hátán). A legtöbb kötet címlapján valami ultragáz montázs figyelt - a Máltai Sólyomén pl. egy bikinifelsős nő Painttel (na jó, akkor nem volt Paint, de a hatás, eskü, ugyanaz), szóval Paint-stílusban megrajzolt vörös hajjal, meg valami teszkógazdaságos-újrahasznosított, újságból kivágott gengszterpofa. Ez így egymásra dobálva. Gyönyörű.

Ma már szerencsére a külcsínre is odafigyelnek a kiadók (és itt nem a YA-gyártók fájdalmasan fantáziátlan "six-pack-hasú, szőrtelen humanoidot a népnek!" irányelvére gondolok). Nekem pl. tetszenek a Murakami-kötetek egyszerű, letisztult borítói (http://moly.hu/system/covers/big/covers_10818.jpg http://moly.hu/system/covers/big/covers_82256.jpg), vagy a Mario Vargas Llosa könyveit díszítő Egon Schiele-festmények.

De igazándiból a borító - ha nem ultragagyi - nem igazán befolyásol. Ha ismerősök könyvet ajánlanak, nagyjából tudom, kire érdemes hallgatni.

Csalódás... Frank Schatzingtól a Raj volt ilyen - rohadt jó alapötlet, izgalmas felütés, de mikor átrágtam magam az ezer oldalon, csak ültem, hogy "mi az istenért kellett egy gagyi akciófilm-befejezéssel agyonverni ezt a szuper, potens sztorit, miéééért?!" De hasonlóképp jártam Dan Brownnal - a Megtévesztés foka így, úgy, azt' csak a szokásos termelői kémtörténet volt, didaktikus-hazafias befejezéssel, ahol az amerikai elnök sosem hazudik. Aha... Csalódás volt Kingtől a Hasznos holmik, és persze... Coelho. :D Főiskolán áradoztak róla, áááh, ahh... milyen bölcs író... én meg naiv fejjel elolvastam az Alkimistát. Nem kellett volna... :D A könyv végére úgy éreztem, hogy legszívesebben ánuszon erőszakolnám a Világszellemet egy törött seprűnyéllel, a misztikus vattacukrot felböfögő pásztorfiút meg száműzném a Sínai-hegyre, míg ötezerszer kőtáblára nem vési, hogy "Attól, hogy nagy kezdőbetűvel írok le valamit, az még nem lesz különleges vagy értelmes."

http://www.origo.hu/kultura/20150109-batrabbak-a-kulfoldi-konyvboritok.html


"The Rainmakeeeer!"

v, 2016-02-28 10:34 Sednol

Sednol képe

Nem szoktam borítókat nézegetni, de ez megfogott. Természetesen nem ez miatt olvastam el.
http://moly.hu/konyvek/timur-vermes-nezd-ki-van-itt

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-02-28 10:50 Roah

Roah képe

Vagy Ellisnél kék háttérben egy napszemüveg? Imádom! Telitalálatnak tartom!
És hát a régi vágású könyvek, a nagyon régieké; szolid dísz, a könyvgerincen mondjuk, elegáns árnyalatú szín, például bordó, rajta a cím, és csumi. A legtöbb hazai szerzőnek, Gárdonyi, Mikszáth, Jókai ilyenképp' adták ki egykoron a munkáit.

Galaktika borítók?! Apu imádta a sci-fit, gondoltam, beleolvasok egyikbe-másikba, de olyan borítója volt némelyiknek, hogy undorodtam tőle - úgy tekintettem azokra az ocsmány rajzokra, mintha romlott étellel néznék farkasszemet, esküdj, még szaga is volt, bűze. Az egyik...hát boáááá, brrr, máig kiráz a hideg a gondolatától is. Egy homok-sárga háttérre rajzoltak egy csontvázszerű, bazi nagy fejű lényt, lapát széles, koponyacsontból kiálló fogakkal. Gyomorforgató látvány volt és a rajz elfuseráltan torz - hogy volt-e köze a sztorihoz, nem tudom, mert soha a büdös életben nem nyitottam ki azt a Galaktikát. A címet befalta annak az izének a szája.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2016-02-28 13:03 Para Celsus

Para Celsus képe

Fú, a régi Galaktikák... Böe. :D
Megtaláltam azt, amiről beszélsz, a sárga embert rothadó fogakkal, az 52. szám volt az - hát nem, nem lehetett köze az íráshoz, mert ahogy olvasom, az egy tematikus Philip K. Dick-válogatás volt. De hát ugye Kuczka Péter (aki jól feküdt pártvonalon) volt akkoriban a főszerkesztő, kritizálni nem lehetett, akármilyen ocsmányra is sikerült a kiadvány.

Az ilyen borítókat megfogod, és utána mintha piszkos lenne a kezed, nem? :D

(Mióta újraindult, sokkal jobb illusztrációk szerepelnek a Galaktikában.)


"The Rainmakeeeer!"

v, 2016-02-28 17:15 Ovidius

Ovidius képe

Dick írásainak legjobbjai a megfoghatatlan, irracionális rémületről szóltak. Arról, amit az ember hordoz, képvisel és szerzett... valahonnan. Legfontosabb tulajdonságuk, hogy nem szépek. Valódi rútságukat akkor látni, ha az ember le tudja fejteni róla a hétköznapi mázt.

Az a bizonyos 52. Galaktika címlap, és az összes benne lévő illusztráció egy olyan stílusú festőé, aki nevesebb lett az akkori nyugaton, mint nálunk (Karakas András).
Javaslom képzeletben összevetni azt a bizonyos címlapot, és azt az intellektuális és lelki képet, amely Philip K. Dick Palmer Eldritch három stigmája című alkotás főhősének leírt megjelenését mutatja.

A korai Galaktikák címlapképeit és belső illusztrációit személy szerint különbnek tartom, mint a mostaniak komoly részét. Nézzétek meg a legújabb címlapot (312). Nehogy már, mondjuk Ámon László, Korga György, vagy esetleg a Boros-Szikszai alkotók munkája fölé helyezzük.
Mondom ezt úgy, hogy teljesen tiszteletben tartom bárki ízlését, vagy lelki befogadó- esetleg elutasító reakcióját egy művészeti alkotással kapcsolatban.

Ami pedig Kuczka Péter megítélését illeti. Legalább ezen a remek intelligenciájú felületen ne kapjon fikázást... Éppen elég sunyi, megalkuvó, és annak idején harsány társa taposott már bele (életében, és utána is...).
Minden uralkodó társadalmi szféra tartalmazza az összes területre kiterjedő ideológiai-hatalmi irányítást, a megfelelő személyekkel. Hogy cselekedeteikből mi a valós egyezés a hatalmi célokkal, és mi az ellenállás velük szemben, azt a fentieknél komolyabb elemzés oldja meg korrektül.

Remélem senkit nem bántottam meg ezekkel a kicsit élesebb gondolatokkal... :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

v, 2016-02-28 17:54 Niszel

A jó írás az, ami kiránt a világból. Elvisz a jelenből, önmagunkból.
Más emberré válhatunk, más szemével láthatunk. Azonosulunk a történettel, változtat rajtunk.
Ha a címlap üres, csak egy szó vagy név az amit tartalmaz, akkor izgalmas dolgokat álmodhatunk rá.

v, 2016-02-28 18:20 Ovidius

Ovidius képe

Nagyon kedves, hogy háromszor is elmondtad... Egy gondom van csak vele. Köze nincs ahhoz, amit mondtam... :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

v, 2016-02-28 18:40 Niszel

Bocsánat, ahogy elnézem önállósította magát a billentyűzet.
Sajnos nem először.
Csak a címlapról írtam néhány mondatot.

h, 2016-02-29 16:14 Roah

Roah képe

Ovidius, már hogyne lenne köze? Oo? Könyvborítók a téma; a Galaktika szóba került, és erre reagáltál te is, Niszel is.

Tőlem telhető legnagyobb tisztelettel írom neked, hogy a Galaktika azon száma, ami azt a számomra kimondottan borzalmas - nem félelmetesnek tartom, hanem rossznak, a kettő nem ugyanaz (!) -, rajzot viseli, egy olvasói buktát bizton számon tarthat: az enyémet.
És ezt a véleményemet tartom - az akkori Kucka Péter munkásságáról is engedtessék meg, hogy pont egy intelligens, sci-fi irodalommal is foglalkozó felületen vitassuk meg, noha úgy vélem, ha valaki annyit ír mindössze, hogy Kuczkát párttagsága végett nem lehetett anno még csak kritizálni sem, az nem egyenlő az általad említett "fikázással". Egyébként miért ne lehetne ésszerű kritikát megfogalmazni vele kapcsolatban? Oo?
Már nem tilos, Ovidius, és abban, hogy én, mint egy mezei sci-fi olvasó, műfajnak rajongója, kedvelője, negatívan értékeltem egy Galaktika magazin címlapját, még csak politika sincs.
Esztétika - ezt látom, ízlésem szerinti esztétikát. Mármint annak teljes hiányát a rajz tekintetében.

Parával értek egyet, és még annyit tennék hozzá, hogy az én szememnek az új borítók sokkal rokonszenvesebbek, modernebbek, szabadabbak.

Maradok őszinte tisztelőd, még akkor is, ha az ízlésünkben vannak eltérések, és olykor-olykor másként ítélünk meg dolgokat. :)))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2016-02-29 20:11 Ovidius

Ovidius képe

Kedves Roah!
Köszönöm a tiszteletet, jó érzés olvasni ezeket a szavakat. Remélem én sem voltam Veletek tiszteletlen. Vannak esetek, amikor kicsit keményebben fogalmazok... :D

Természetesen szinte mindenben igazat adok Neked és Parának is, főként az ízlésbeli dolgokban. Régóta ismert, hogy ízlésről lehet vitatkozni, de minek... Személyes ügy.

Nem is az ízléseteket vitattam, amikor ezt írtam:
"Az a bizonyos 52. Galaktika címlap, és az összes benne lévő illusztráció egy olyan stílusú festőé, aki nevesebb lett az akkori nyugaton, mint nálunk (Karakas András).
Javaslom képzeletben összevetni azt a bizonyos címlapot, és azt az intellektuális és lelki képet, amely Philip K. Dick Palmer Eldritch három stigmája című alkotás főhősének leírt megjelenését mutatja."
Elmondtam egy általam ismert információt, és leírtam egy általam talált képzettársítást.
Dick zseni volt. Zsenialitása egy döbbenetesen torz világot mutatott be, olyat, amilyet kevesen a sci-fiben. Emlékszem egy művére, ahol egy fura tehetségű fiú megváltoztatja a körülötte lévő világot (az időt manipulálva), befolyásolva a vele élő embereket is. Elveszi minden szabad döntésüket. Szörnyű volt. Olyan lelkiállapotba hozott akkor, hogy azóta sem voltam képes újra elolvasni.

Ami pedig Kuczka Péter személyét illeti... Nehéz és ambivalens dolog róla beszélni, mint minden akkori hatalmi potentátról. Amikor a sci-fi referense lett, negyedszázados csendet tört meg a kultúrpolitikával kapcsolatban az akkori vezetés (a háború után). Egy-egy könyv kijött, de kifejezetten a szovjet hurrákommunista tematikában... Tudom, mert az első ilyen olvasmányom kb.az1962-63-as évek körül volt. Az elmúlt, `majd ötven évben végigolvastam a Galaktika magazinokat, a Kozmosz-Galaktika-Európa-Móra sci-fi könyveket és a napjainkig kiadott ismertebb sci-fi, és bizonyos tematikájú fantasy könyveket. Tudom meddig tartott a Kuczka éra. Ennek főként az elején eléggé nehéz volt, mondjuk bárki nyugati írót betenni bármilyen válogatásba, vagy kiadni könyvalakban. Ő megtette, és ez fontos volt az olvasóknak. Ez nem jelenti azt, hogy a mostani megítélése ne lenne igaz. Gyakorlatilag diktatórikus módszerekkel vezette a területét. Viszont ez nem csak a kommunista hatalmi formára jellemző. Javaslom elolvasni. John W. Campbell életútját. Hasonló diktatúrát alkalmazott, pedig egészen más hatalmi-társadalmi-politikai környezetben élt.
Csakhogy az USA-ban az ötvenes évek hasonló paranoiás politikai hangulatban teltek el, mint nálunk (ez Rákosi, az Mc Carthy...)
Kuczkának, mint minden szerkesztőnek -- a politikai kötelezettségén túl -- adott ízlésvilága volt. Nos ez több írást kidobott az ablakon, mint a politikai kötelezettsége. Sok ellenséget szerzett a kor gondolkodói, írói, képszőművészei között. Például emiatt az ízlésvilág miatt nem lehetett az ő idejében kiadni Star Treket... Pedig annak a történetfolyamnak éppen a különböző fajok összefogása volt az egyik legfontosabb üzenete.
Szóval bonyolult dolog ez...
Különben a kultúrpolitika és ízlés mindig jellemző egy adott korra. Kíváncsi lennék, hogyan lehet megmagyarázni például Robert Holdstock majd negyedszázados teljes negligálását.
A Mitágó erdőt vagy huszonhárom év után adták ki magyarul. Jó, a Lavondyss aztán viszonylag hamar kijött, de a folytatás még mindig nem. Pedig éppen Holdstock volt az elsők egyike, aki megpróbálta lebontani a fantasy világa fölé magasodó irdatlan monstrumot,
A Gyűrűk Urát.

A végére még egyszer a borítókról... Vallejo, Finlay, Frazetta... csodás képeik voltak. De ott van Ámon, Korga, Boros-Szikszai. Nyúltak mellé is a szerkesztők, mint arra megvan a lehetőség. Nézzétek meg az új, 312-es Galaktika címlapot. Nos, én összevetem azzal a ronda rajzzal az 52-esből, és gondom van... :D

Üdvözlettel öreg barátotok, Ovidius.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

h, 2016-02-29 20:40 Roah

Roah képe

P.K. Dick műveit nagyra tartom, semmi köze ahhoz a rajzhoz, a műveit nem a Galaktikából ismertem meg, sőt, itt is, és a Karcon túl is az első sci-fi szerző, aki eszembe jut, vagy Bester, Tigris! Tigris! című kötete - és ha már itt tartok, annak sem a legjobb a borítója. Van olyan barátom, haverom, aki miután megszerezte a regényt, elhozta magával, hogy biztosan erre gondoltam-e, mert az illusztráció alapján az életbe nem vette volna még csak kézbe sem a könyvet, nemhogy megvásárolni. Egy Tigris! Tigris!-t, ami felém egy helyen van a Solarissal.
Verhetetlenek! :)))

Az az ominózus rajz az én világomban teljesen mást fogalmaz meg, az én fejemben más kép van, és bizony-bizony, mellé lehet nyúlni rettentően. A fejem egészen más képet mutatott - és ezt a különbözőséget különösen kedvelem az irodalomban. Szeretem, ha nem megmondják, mit kell látnom, hanem szabadon hagynak elképzelni, gondolkodni, amellett, hogy önállóan agyalok, edződhet a fantáziám is.
Kuckáról irtó sokat olvastam - és nem tetszik az, amit találtam. Szerencsésnek tartom magam azért, hogy nem abban a korszakban faltam a sci-fit, amikor ő uralta. Mivel határozottan kerülni szeretném a politikát, ehhez tartom magam, és igen, naná: enyém a megtiszteltetés, Ovidius. :))))

Hoztam valamit neked, tudom, hogy te is kedveled. :)))

"Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

Milyen katlan, mily egek
Mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
Aki e tűzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész
Fonta szíved izmait? És
Mikor elsőt vert szived,
Milyen kar s láb bírt veled?"

(William Blake/ Tigris/ Szabó Lőrinc fordítása)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2016-03-01 07:22 Gitáros

Gitáros képe

"Szerencsésnek tartom magam azért, hogy nem abban a korszakban faltam a sci-fit, amikor ő uralta."

Szerintem külön lehet választani egy ember politikai meggyőződését, és szakmaiságát.
Engem Kuczka vonalassága, rendszerhez való hűsége soha nem érdekelt, az már inkább, hogy az ő regnálása alatt kiadott sci-fi majd mindegyike időtálló, klasszikussá érett remekmű, - akkoriban nagyon megnézték, hogy mit adnak ki, nemcsak sci-fiben, hanem "komoly" irodalomban is -, míg manapság borzasztóan felhígult a könyvkiadás színvonala, mert minden megjelenhet, szinte válogatás nélkül.
Ez a szabadság, ami még jó is lehet(ne).
Megjelenik az értékes, a mély, a komoly, a színvonalas, de megjelenik a szemét, a gagyi, a rosszul megírt, a tehetségtelen munka is.
A fordítások sokszor nagyon gyengék, régebbi könyvekben alig találtál sajtóhibát, mostanában időnként megmosolyogtató baromságok is benne maradnak a könyvekben, én régebben írtam is erről elemző kritikákat, könyvismertetőket, közröhej, ami időnként napvilágot lát.

Kuczka személye nem érdekes - legalábbis számomra -, viszont a Kozmosz és a Galaktika könyveket ma is kézbe lehet venni, ha irodalmi színvonalú sci-fit szeretnél olvasni..:D
Lem, Zsoldos Péter, Asimov, Szepes Mária, és a sor még hosszan, nagyon hosszan folytatható...:)

Miki

v, 2016-02-28 17:54 Niszel

A jó írás az, ami kiránt a világból. Elvisz a jelenből, önmagunkból.
Más emberré válhatunk, más szemével láthatunk. Azonosulunk a történettel, változtat rajtunk.
Ha a címlap üres, csak egy szó vagy név az amit tartalmaz, akkor izgalmas dolgokat álmodhatunk rá.

h, 2016-02-29 11:06 Para Celsus

Para Celsus képe

Á, ízlésen nem fogunk összeveszni. :D Egyszerűen arról van szó, hogy szerintem a Galaktikáknak en bloc olyasféle borítói voltak, mint az inkriminált 52. számnak - egy-egy mű esetében még elfogadom, hogy szándékoltan "ronda" illusztráció készüljön hozzá, mert az passzol a tartalomhoz, de ha minden egyes megjelenéskor szembejön az emberrel az a stíl, ami a korai Galaktikákat jellemezte, felmerül bennem, hogy nem tudatos koncepcióról, hanem a korszakra jellemző "ezeknek jó lesz ez is!" mentalitásról van szó.

Korga György pl. mindkét, a KK-nél megjelent Lem-regényre ugyanazt az amőba/sejtszerű valamit montírozta rá - az Édennél amorf masszaként, az Úr hangjánál egy emberi fej kontúrjaira illesztve. Figyelembe véve, hogy a két mű története mennyire eltér egymástól, viszont az illusztrációk nagyon hasonlóak, ismét csak koncepciótlanságot érzek, nem pedig tudatos motívumteremtést. De ez csak az én ízlésvilágom.

Kuczkára orrolok, amiért alulreprezentálta a keleti blokk egyik legnagyobb sci-fi íróját, Lemet. (Az Éden és Az Úr hangja jelent meg a Kozmosz Könyveknél, a többi mű mind máshol. A Szénanátha és a Pirx pilóta az Európa Fekete Könyvek sorozatában, a Visszatérés és az Álmatlanság az Európa Zsebkönyveknél, a legkiforrottabb műve, a Solaris pedig a Kriterionnál.) Azt nem tisztem megítélni, mennyire ment szembe a hatalmi struktúrával Kuczka, de néha - visszaemlékezéseket böngészve - az az érzésem, hogy a tízmillió rejtett ellenálló országa voltunk, és mindenki - afféle helyi érdekű James Bondként - a rendszer ellen dolgozott. :D De legyen elég ennyi, mert nem akarok a politika posványos vizeire átevezni, még ha kultúrpolitikáról lenne is szó. :D

Hogy pozitív példát is hozzak, a rövid életű Robur folyóirat némely számában meglepően igényes és részletgazdag illusztrációt találhatott a nagyérdemű. A Conan Doyle-féle Elveszett világhoz készült rajzok, vagy D. A. Wallheim A kilencedik bolygó titka c. kisregényének illusztrációi péld'ul nagyon is tetszettek.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2016-02-28 11:05 Kentaur

Kentaur képe

Ha nagyon bizonytalan vagyok, akkor marad a tuti módszer: beleolvasok. Az én sebességemmel egy perc alatt több bekezdésbe belekóstolok, és azonnal tudom, hogy visszateszem és megtörlöm a kezem, vagy hónom alá csapom és viszem is.
Észrevettem, hogy magyar névvel még mindig nehézkesen veszek le bármit, ami rossz beidegződés, és próbálom is legyőzni. De amikor kinyitom a legújabb irodalmi üdvöske társadalomkritikai nyavalygását az elidegenedésről meg a marha szépirodalmi metaforás metaforáktól hemzsegő kardombadőlököt, akkor valahogy mindig megerősödik ez a rossz beidegződés...

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

v, 2016-02-28 16:29 Niszel

Igen sajnos, a mai üdvöskébe nekem is sikerült belelépni.
A jelzőhalmazoktól nem szépül az írás. Falnak megyek tőle én is.
A másik a pornográfia, amikor a történetnek ezen kívül más tartalma nincs, az úgy hat rám akár a nemi erőszak, olyasmit láttat amire sosem volnék kíváncsi.

v, 2016-02-28 16:38 Sednol

Sednol képe

Munkatársam ajánlotta kaján vigyorral az arcán.
http://moly.hu/konyvek/szvoren-edina-az-orszag-legjobb-hohera
Azt hittem felkötöm magam, mire végeztem.
Ebben volt olyasfajta pornográfia, amire cseppet sem vágytam.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-02-28 18:35 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Úgyis vagy a piros, vagy pedig a fehér borítójú könyvet veszed meg. King-nél legalább kapsz valamit a pénzedért, bár ugyanazt a sztorit tizedannyi oldalon is meg lehetne írni.
Bolano: Harmadik Birodalom című könyvéért örületbe kergettem a libris eladócsajt, aztán amikor megvettem, akkor felraktam a polcra a többihez. Temérdek könyv van ilyen, amit megvettem, de nem olvastam el. Még nem. Bár lehet, hogy esélytelen.

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

v, 2016-02-28 18:47 mészégető

mészégető képe

Mint a gyógyszereknél? Kenőcs , folyadék, tabletta, kapszula? A piros kapszula mindent visz.Hát lehet, de azert csak beleolvas az ember, kicsit, azutan hazaviszi, azután felteszi a , mondjuk , polcra.

h, 2016-02-29 11:30 Niszel

Szabó Magda " Abigél" c. kötetében az első oldal üres lap volt.
Rajzoltam rá magamnak. Szép tölgyfát napba szálló sasmadárral.
Fogalmam nincs miért.
Az osztálytársaim mindig tudták, hogy a rajzos könyv az enyém.
A piros mindent visz?:D
Feketét használtam.

sze, 2016-03-02 14:29 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Nyárutó. A film, amelyben Kate Winslet alakította a magányos anyát, méghozzá szenzációsan. A könyv, amiből forgatták hasonló című és Joyce Maynard követte el. Sokat lehet belőle tanulni, mármint írói szempontból. Női szerzőkre jellemző módon nyújtja hosszúra a témát, az érzelmeket, annak ellenére, hogy az ilyesmiktől falra mászom, itt könnyedén faltam az oldalakat, mindenféle nyálcsorgatás nélkül. Hangulat, visszafogottság és elhallgatás, magával ragadja az olvasót.
Ha már Titanic, akkor a mi Katánk egy másik kiváló alakítása, Schlink: Felolvasó című könyvéből készült filmben volt. A könyv is jó. Mindkét esetben a filmet láttam először.

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

sze, 2016-03-02 15:25 Niszel

Szia!
Én a könyveket és filmeket mindig határozottan ketté választom, de látom, hogy itt sokan összeolvasztják a kettőt.
Nálam a zene és az írás fonódik gyakran eggyé.
Piszkosul örültünk itthon a magyar Oscar díjaknak. Végig néztük az egész műsort.
Bár a forgatókönyv írás valóban maga az irodalom, az én fejemben mégis saját külön helyen van.