Heti kérdés – A szerkesztő kérdez

Hogyan olvasunk?
Egyenest a dolgok közepébe vágva: olvasási szokásaitokról szeretnélek faggatni Titeket. Nem az érdekel, hogyan választotok könyvet vagy milyen formátumban vesztek kézbe egy-egy irodalmi alkotást, hanem az: milyen körülmények között olvastok.
Témaválasztásom apropójául az szolgál, hogy tegnap, mire hazaértem, egy kósza ötlet nyomán átrendeződtek a bútoraink, és így az egyik olvasósarkunkba, ahol eddig egy olvasófotel állt, most egy kisebb ülőgarnitúra került. Ezen most egy fő fekve vagy két fő ülve is kényelmesen olvasgathat -- plusz a macska persze. Éjjel, álmomból felriadva magam is kipróbáltam az új helyet egy órácska olvasgatás erejéig, és mondhatom, jól sikerült a kialakítás.
Ha átgondolom, több ilyen sarok is van nálunk: két ablak között, sok fényben fotel, sötétebb, könyvespolcok közt megbúvó zug (immáron bővített ülőfelülettel) és hasonlók. Jómagam elsősorban az ebédlőasztalnál olvasok (sokak számára talán szentségtörő módon: evés közben), illetve hajnalban a munkahelyemen is mindig kivégzek pár oldalt, míg a reggelimet elfogyasztom. Szoktam olvasni kádban, fürdés közben, illetve valamelyik fotelben az említettek közül. Ágyban viszont nagyon ritkán, mivel ott elálmosodva rendszerint csak arra eszmélek, hogy percek óta alva lapozgatom a könyvemet.
Zenét a legritkább esetben hallgatok olvasás közben. Habár fiatalabb koromban ez szokásom volt, mostanában már inkább zavar, eltereli a figyelmemet. (Amúgy írás közben is kizárólag instrumentális vagy idegen nyelvű énekkel kísért zenét hallgatok, mert bár angolul értek, kevésbé vonja el a figyelmemet az írásról, mint egy magyar nyelvű szöveg, ahol a figyelmem önkéntelenül is megoszlik, elterelődik arról, amire koncentrálnom kellene.)

Kérdésem tehát az, hol jön rátok leggyakrabban az olvasás szüksége? Milyen körülményeket teremtetek magatok körül, ha olvastok? Hogyan, hol szerettek a leginkább olvasni? Megy-e egyedül, párban, tévézés vagy zenehallgatás közben?

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2016-03-19 07:45 Dana

Dana képe

Remélem, az előzőekhez hasonlóan jó hozzászólások, párbeszédek születnek ebben a témában is.

Előre is köszönöm mindenki véleményét!

Korábbi témáinkat itt nézhetitek meg:
Túl az olvasás élményén – Kedvenc könyveitek: mit is kaptatok tőlük?
Előírt ízlés, avagy viszonyunk a kötelező olvasmányokkal
Az anonimitás hatalma, avagy láthatatlanul mindenki bátrabb
Tanulni vagy nem tanulni?
Meghatározó irodalmi karakterek?
„Szép új világ?”
Amikor egy írás igazán betalál
Írás, Álom
Hogyan választunk könyvet?
Amikor egy történet űrt hagy maga után...

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-03-19 08:16 Niszel

Sziasztok!
Különböző életkoromban egymástól eltérő módon olvastam.
Napjainkban úgy érzem, hogy a könyv elszigetel a külvilágtól. Utazás közben inkább embertársaimra figyelek, ha akad beszédes kedvű útitársam, akkor inkább beszélgetek. A minap egy fiatal tizenéves kamaszlánnyal dumcsiztam a buszon.
Manapság inkább tankönyvek forognak a kezemben, ismerkedem a legújabb tudományos felfedezésekkel. Ha van rá mód ismeretet, tapasztalatot gyűjtögetek. Nézegetem a világot újságban, tv-ben vagy személyesen.
Olvasni csak otthon, és csak egyedül szoktam. Kizárólag akkor, ha a lakás rendben van körülöttem. Teljes csendben, abszolút átszellemült figyelemmel teszem. A könyveket soha sem olvasom el "egyszuszra." Azokon az érzéseken, gondolatokon, amit életre hív, túl kell tenni magam. Lerakom, járok egyet, eszek, folytatom. Azután kezdődik elölről ( A Karcolaton is így működöm.) Sokat gondolkodom olvasás közben, az írásaim zöme is közben születik.
Ma éjjel álmodtam egy történetet, felébredtem rá és volt módom leírni. Nyelvtant tanultam lefekvés előtt:D

szo, 2016-03-19 11:28 Roah

Roah képe

Nálam a könyv a főnök, őkelme diktál, irányít.

Felejtődtem már állva könyvesboltban, polcok között, vagy buszon, ha ki akarnak vonni a forgalomból, akkor könyvet hoznak, és ha a könyv erőszakos, olvasás-követelős, akkor addig nem teszem le - nem tudom, ugyanis -, amíg végig nem olvasom. Levegőt talán kétszer vettem, kétszer álltam meg olvasás közben. Az egyik Koontz Idegen emlékek című két kötetese volt, amit anno egy könyvtárból vettem ki, és az első regény egy-negyedénél letettem, és azt mondtam, hogy ezt nem, kösz, de kihagyom, uram, és vittem is vissza, a másik az Ötödik Sally egyik jelenete volt, amit be kellett pufferolnom - időt kértem a sztoritól.
Egyébként bárhol, bármikor olvasok, ha a könyv kihisztizi magának, hogy olvasnom kell, akkor nem válogat sem időben, sem térben.
Kanapés olvasásba rendre beleszól az egyik cicusom, Jóbarátom, Krisszi; a jó ég tudja, mi készteti rá, de ha elnyúlok a kanapén, akkor neki azonnal puha léptekkel fel kell rám másznia, löködni a könyvet, oldalra, addig forgolódni lassan, amíg a mellkasomra nem teszi féloldalasan a kis fejét, mintha csak azt mondaná, "úgyceretlek", és felnyúl a nyakam felé, az egyik pici mancsával, akár ha ölelne. Szóval a kanapés olvasás úgy néz ki, hogy egy mini cicus rajtam dorombol, én meg egy darabig a levegőben tartom a könyvet, aztán kitámasztom, végül kiékelem az egyik könyököm. Felém ez az egy furcsaság van olvasás közben, ha ez annak számít - most mit csináljak? Imádok olvasni, és Krisztinát nem lehet nem szeretni, szóval én olvasok, ő meg nagyokat alszik közben rajtam.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2016-03-19 21:25 Dana

Dana képe

"Isten picike átka" nálunk is befigyel olvasás közben -- elsősorban páromnál, mert hozzá ragaszkodik jobban. Ő általában vaskos történelmi könyvekkel nyomul, így különösen nehéz helyzetben szokott lenni, mikor ki kell gondolnia, hogyan olvasson/tartsa a könyvet úgy, hogy a macska a feje és a könyv között, a mellkasán héderel.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2016-03-19 18:22 Sednol

Sednol képe

Bárhol, bármikor, bármit képes vagyok elolvasni. Mindenbe beleolvasok, ami elém kerül.

Többnyire buszon olvasok. Reggel, délután majdnem másfél óra talált idő. Ha várok, olvasok. Ha nem az e-book húzza a kezem, akkor a mobil. A munkahelyem felé van egy hosszú, két telephelybejáróval tagolt járda. Gyaloglás közben is olvasok. Egyik szemem a sorokat rója, míg a másikkal az utat figyelem.

Szerencsés vagyok, ha akarom, teljesen ki tudom zárni a külvilágot. Zenére is szoktam olvasni. Van egy-két szám, amit ha meghallok, azonnal beugrik pár könyv cselekménye. Hajnal öt körül kivet az ágy, így hétvégenként, amikor a fiam kint szokott köztünk aludni, belopódzom a szobájába, és olvasok. Két-három óra alatt, ha magával ragad a hangulat, megeszek egy kétszáz oldalas könyvet.

Könyvet ritkán rakok le. Ha elkezdtem, végigszenvedem. Az esős idő az ellenségem, bár volt már olyan, hogy a szél cibálta az esernyőt, percenként megtöröltem az e-book-ot, de olvastam. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2016-03-19 21:26 Dana

Dana képe

Egyszer olvastam biciklin. Miután a kocsma előtt nekimentem egy álló autónak és a fél falu kiröhögött, felhagytam ezzel a szokással.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2016-03-23 18:40 A. Dixon

A. Dixon képe

Ez nagyon jó! :)

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

szo, 2016-03-19 20:26 Sren

Sren képe

Nem tudok olvasás nélkül létezni. Nem kényszeres szinten, de minden nap kell valami, muszáj, hogy legyen.

Mármost, ez az én időbeosztásomban nem egyszerű.

Ragaszkodom a hagyományos olvasáshoz, tehát nekem az nem megy, hogy buszon telóról, itthon monitoron… Az nekem nem olvasás, ami monitoron van, az meló. (Ezért szoktam örülni a tiszteletpéldányoknak, akár saját mű, akár más írók általam szerkesztett írása – teljesen más, nagyon más igazi könyvben, papírillatban, szemkínzó fény nélkül!)

A klasszikus olvasáshoz, ami nekem mindennapos igény, csend és nyugalom kell. Erre ritkán van lehetőségem – rendszerint csak munka után, elalvás előtt, ha meg véletlenül akad egy-egy szabadnap, akkor lopott kis félórák az ebéd utáni szieszta során. Lehetőleg az ágyon, hason fekve.

Amikor nagyon sűrű napjaim vannak, kicsit becsapom magam: akkor régi nagy kedvenceket veszek elő. Mert hiába van itthon sok új könyv, azoknak egyszerűen nem elég egy-két lopott félóra naponta. Akkor pár napig életmentő egy régi kedvenc könyv-barát.

Szerencsére ritkán, de előfordul, hogy viszek magammal könyvet valahová – azért szerencsére, mert ilyenkor többnyire orvosi várótermekben olvasok gombóccal a torkomban, a dolog jellege folytán leginkább figyelemelterelő hadműveletként. Ha hosszabb ideig kell várni, győz a könyv, tényleg elterel, ha pedig olyan rövid az idő, hogy elő sem kell vennem, akkor is megnyugtat a súlya a táskámban (hehe, azzal a tatyóval ölni lehetne).

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2016-03-20 11:32 Kentaur

Kentaur képe

Ez könyvfüggő, ha nagyon érdekes, akkor bárhol bírok olvasni, séta közben, buszon, metrón, kádban, evésnél, "csak még egy oldalt" az ágyban hajnalig. Viszont ha unalmas kötelező, akkor hetekig elnyammogok rajta, nagy sóhajtások közepette, kizárólag ha nagyon unatkoznék amúgy. Ilyenkor szándékosan keresem azokat a helyzeteket, amikor a tanulmányi osztályon kell várakozni vagy ilyesmi, és nem viszek mást olvasni. Szomorúan búcsút intek otthon kedvenceimnek és megkeményített szívvel megyek el a könyvesbolt előtt, valamint a könyvtárban félrehajtott fejjel sietek el az újdonságok előtt. Néha így is becsúszik egy "ezt azért még kiveszem", aminek persze az a vége, hogy azt olvasom a kötelező helyett. Ez főleg akkor rossz, ha az ember magyaros ugye, itt tudvalevőleg senki nem gondolja át az ember átlag olvasási sebességét, egy szemeszter/15-20 könyvnyi anyag szerintük simán összeegyeztethető. És akkor még nem tanultál, csak olvastál.

Evés közben és kádban szeretek a legjobban, és ha tehetem, ágyban heverészve, bár mostanság akkor látok nappal ágyat, ha beteg vagyok, és két campus közt ingázva a buszon állva ebédelek.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

v, 2016-03-20 13:39 polgarveronika

polgarveronika képe

Számomra az olvasás nem pótcselekvés, nem kötelező sznobéria, nem kötelező munka, hanem igen komoly mentális és pszichés tevékenység, amely olykor felhőtlenül szórakoztató, máskor komoly gondolkodásra késztet, netán elszomorít, és igen sok esetben tanít valamire. (egyfelől írástechnikailag okulok belőle, másfelől elcsodálkozom, és élvezettel elmerülök abban a varázslatos világban, amit valaki más megnyit előttem.)
Olvasni nem kötelező, de mindig megtisztelem a másik ember munkáját azzal, hogy ha olvasom őt, akkor minden másodlagossá válik. És igenis, van egy ún. olvasóceruzám, amellyel megjelölöm a számomra értékes gondolatokat. Van, amikor még ki is jegyzetelem. Ilyen értelemben munka, de építő jellegű, hasznos tevékenység.
Buszon, orvosi váróban könyvet nem tudok olvasni: tömegközlekedési járművön hányingerem lesz és mielőbb le kell szállnom, autóban, vezetés közben nem tudok, mert nagyon anyáznak, amikor átcsúszom a másik sávba, az orvosnál pedig be vagyok tojva. Olyankor inkább a sorstársaim tekintetéből olvasok, és örömmel állapítom meg, hogy ők is...

Üdv: V.
ja, és megátalkodott papírrágó vagyok. Monitoros e-olvasós dolgok nem hagynak nyomot bennem, vagy ha olyan, akkor kinyomtatom.

 

_______Tertium non datur ______

v, 2016-03-20 15:47 Gitáros

Gitáros képe

Olvasni sokféleképpen, sokféle formában lehet - pláne manapság, a mindenféle technikai segédeszköz birtokában -, de azt hiszem, a hagyományos, "könyvalakú" könyv soha nem fog kimenni a divatból - legalábbis remélem.
Ugyanis - már elgondolkodtam rajta - mi történik, ha lemerül az okostelefon, lefagy a notebook, vagy a laptop, vagy áramszünet lesz, amikor éppen az otthoni számítógép képernyőjén olvasol egy szöveget?
Szívás.
Viszont egy könyvvel kimehetsz a strandra, és egy pokrócra leheveredve olvashatsz, de ugyanezt megteheted vonaton, buszon, metrón - még attól sem kell félned, hogy egy rohadt patkány a megállóhoz érve, kikapja a kezedből a telefonodat, és a jármű kinyíló ajtaján kiugorva elszalad vele - egy könyv elfér a táskádban, a zsebedben, semmilyen különleges előkészületre nincs szükség, ha olvasni akarsz.

Gyerekkoromban imádtam hason fekve olvasni, egy-egy magával ragadó ifjúsági regényt egy délután "befaltam", és olyan is előfordult, hogy ha nagyon tetszett, akkor a végére érve, azonnal elkezdtem elölről.
A hason fekve olvasás szokása a mai napig megmaradt, az ágyam feletti kis lámpa úgy van beállítva, hogy pont a nyitott könyvre essen.
"Éjszakai bagoly" vagyok, imádok éjjel egy-egy regénybe belemélyedni, amikor teljes csend van a házban, nincs semmilyen zavaró körülmény, és minden idegszálammal a könyvre tudok koncentrálni.
A mindennapos olvasás nálam is természetes igény, az életem része immár évtizedek óta.
Olvasás közben úgy érzem, hogy valamiféle intim, bizalmas kapcsolatba kerülök a szerzővel, aki megnyílik nekem, a legtitkosabb gondolatait is megosztja velem - abban a pillanatban csak velem -, mintha személyesen nekem írta volna a könyvet.
Ráadásul, egy könyv segítségével régen meghalt személyekkel, írókkal is kapcsolatba tudok kerülni, mintha valami különös időutazáson vennék részt, amelyben időn és téren átnyúlva, megismerhetem valakinek a gondolatait, mentalitását, világlátását, részese lehetek régmúlt idők történéseinek, és tőlem akár több ezer kilométer távolságban lévő helyszíneken is járhatok, anélkül, hogy kilépnék a négy fal közül.
Imádok olvasni...:DDD

Miki

k, 2016-03-22 08:59 Niszel

Szia!
Nekem az írással kapcsolatban vannak hasonló gondolataim.:D

sze, 2016-03-23 18:46 A. Dixon

A. Dixon képe

Körülbelül egy fél éve azt vettem észre, hogy kevesebbet olvasok; mintha az agyam szünetet kérne.

A középiskola és főiskola alatt folyamatosan olvastam, többet voltunk barátnőmmel a közkönyvtárban, mint a főiskolai szakkönyvtárban, az nagyon jó időszak volt.
Ahogy öregszem, úgy szeretek egyre kényelmesebb körülmények között olvasni, ágyban, párnák között, a kanapén fekve, ülve, meleg takaró alatt. Nagyon szeretek nassolni is olvasás közben: ropi, csipsz, alma, mandarin, mennek befelé a szavakkal együtt a "zúzóba".
Nem tudok zajban olvasni, nem szeretem közben se a zenét, se a TV-t, csendben, magamban a legjobb. :)

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor