Heti kérdés - A szerkesztő kérdez

Kritika: ne szívd cicire!

Kezdetben, amikor még nem voltam szerkesztő, a Karcolat.hu két szempontból volt fontos nekem, szárnyát bontogató "tollforgatónak": egyrészt, mert a jól sikerült műveimért pozitív kritikát gyűjtöttem be, ami motivált egy következő történet megírására, másrészt, mert a nem jól sikerült műveim kapcsán iránymutatást kaptam, hogyan sikerülhet legközelebb jobban.
Szeretném leszögezni: a kritika, amit kapok, nem mindig nyeri el a tetszésemet -- ez tény. De persze itt, egy ilyen online közösségben nem is ismerhetünk mindenkit, nem is alkalmazkodhatunk mindenki személyiségéhez, és szólhatunk mindenkihez azon a nyelven, amit ő a legkönnyebben emészt meg. Én sem várom el, hogy buksisimi közepette terelgessenek a jó irányba -- nem igazán használna, nem tanulnék belőle.
Senki nem profiként kezdi az írói pályafutását, sőt a tanulás, fejlődés örök: nincs olyan, hogy tökéletesen megírt mű. Látom, hogy sokan nem foglalkoznak a kapott kritikákkal az oldalon, míg mások igen, komolyan veszik azokat (néha túlságosan is). Azt is látom, hogy akik szeretnének jobban megtanulni írni, sem mindig veszik a fáradságot, hogy mások írásait elolvassák, azokra javító jellegű javaslatokat tegyenek -- pedig azzal ugyanúgy lehet tanulni, mintha a saját írásukat tökéletesítenék javaslatok által!
Az oldal szerkesztői, olvasói között vannak lektorok, publikáló írók meg olyanok is, akik nagyjából az oldalon fellelhető összes novellát olvasták, és tudnak jó ötleteket, javaslatokat tenni arra, hogyan legyünk jobbak. Értelmetlen cselekvés tucatszám feltölteni az írásokat, és nem fogadni meg semmit a hozzáfűzöttekből.
A napokban történt incidens kapcsán, illetve azon egyszerű okból kifolyólag, mivel egyébként személy szerint hosszú évekbe telt, hogy mind magánemberként, mind "íróként", mind pedig a munkahelyemen elfogadjam, vagy legalábbis ne támadásnak vegyem a nem pozitív kritikát, felmerült bennem a kérdés: Ti hogyan viszonyultok mások rólatok, művetekről alkotott véleményéhez? Melyik kritikát fogadjátok szívesen? Személyfüggő-e, hogy egy kritikát komolyan vesztek-e vagy sem? Egyáltalán: javítjátok az írásaitokat a kapott javaslatok alapján? Figyelembe veszitek legközelebb? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem? Próbáljátok elemezni a kritikát? Kiszűrni a hasznos részét, lecsupaszítani róla a másik ember személyiségét, hogy pusztán a tanácsok maradjanak? És még egy, nagyon fontos: hozzászóltok mások műveihez? Aki nem, miért nem?

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2016-03-29 11:43 Dana

Dana képe

Remélem, az előzőekhez hasonlóan jó hozzászólások, párbeszédek születnek ebben a témában is.

Előre is köszönöm mindenki véleményét!

Korábbi témáinkat itt nézhetitek meg:
Túl az olvasás élményén – Kedvenc könyveitek: mit is kaptatok tőlük?
Előírt ízlés, avagy viszonyunk a kötelező olvasmányokkal
Az anonimitás hatalma, avagy láthatatlanul mindenki bátrabb
Tanulni vagy nem tanulni?
Meghatározó irodalmi karakterek?
„Szép új világ?”
Amikor egy írás igazán betalál
Írás, Álom
Hogyan választunk könyvet?
Amikor egy történet űrt hagy maga után...
Hogyan olvasunk?

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-03-29 12:22 Jean-Luc

Jean-Luc képe

Eddig még nem merészeltem hozzászólni máshoz, csak saját írásaimhoz, úgyhogy most megragadom az alkalmat, hogy szóljak pár szót.
Van az úgy, hogy az ember ugyanarra a mondatra másképpen reagál. Két életkorban különösen érzékeny az ember: huszonöt alatt és ötven fölött.
Én "köztes állapotban létezem".
Vannak itt nyersen fogalmazó emberek( Obb, craz,), de semmiképpen sem sértőek, amiket leírnak.
Nyilván minden ember, aki írásra adja a fejét, azt gondolja, hogy nagyon kiváló, amit írt, és eképpen rosszul érinti ha mást mondanak. Valójában azonban csak akkor bántó a kritika, ha nem igaz, vagy személyében támadja az írót, azaz nem az írásról szól.
Én itt ilyesmivel még nem találkoztam.

"A lázadás szikra a szélben, de olyan szikra, amely a lőport keresi."
- André Breton-

k, 2016-03-29 14:12 Dana

Dana képe

Sok igazság van abban, amit írsz.

Más közösségeket nem ismerek, írásaimat csak itt, a Karcolaton adtam valaha is közre (novellákat legalábbis). Számomra teljesen egyértelmű, hogy ami rossz, az nem megy át a szűrőn, és ha valami kiengedhető, de nem okés, azt szóvá fogják tenni. Régen összesz*rtam magam egy BD vagy Obb kritikától, és igazad van abban, hogy bizonyos érettség/kor szükséges ahhoz, hogy az ember meglássa a jó, fejlesztő szándékot mögötte. Ez k...va nehéz, hiszen az írásaink a gyerekink, gondolataink -- vagy ki hogy nevezi. Volt már olyan, hogy azt éreztem, valaki inkább (a számára ismeretlen) személyemet támadja, de ezt is tudni kell kezelni, minimum ignorálni. (Igen, nehéz!) Van olyan is, hogy valaki a tartalmat kifogásolja, de én ezzel például nem szoktam törődni. Nem azért, mert nem érdekel, hanem a tartalom tényleg az én szellemi termékem. Ugyanazt úgysem írom meg még egyszer, tehát nincs jelentősége, hogy valakinek tetszik-e egy adott gondolat vagy sem. Más kérdés, hogy van-e az írásban logikai buktató, hiba (például korhűség vagy történetvezetés szempontjából). Annak örülök, hogy ilyesmikre felhívják a figyelmemet. A nyelvhelyesség pedig egyértelműen fontos, tehát ha valaki ott tesz javaslatot, azt mindenképp átgondolom: van-e tudása az illetőnek a hiba megítéléséhez, mennyire jó írásokat tesz közzé (nyelvhelyesség, nyelvtan szempontjából), van-e lektori tapasztalata, nem valami stílusjegyet kifogásol-e, ami rám jellemző, de nem tekinthető helytelennek. Ilyesmik...
Az is fontos, hogy sose élből reagáljunk egy hsz-re, hiszen ilyenkor még az indulatok, érzelmek vezérelnek minket. Ez az életben is így van.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-03-29 14:50 Para Celsus

Para Celsus képe

Hm. Pont most, egy fel- és eltűnő alkotó apropóján kerestem rá egy másik, úgymond alkotói, írói műhelyre - bakker, ott csak öt csillagokat osztogatnak! De komolyan - tökmindegy, miről szól, hány helyesírási hiba hemzseg a műben, milyen rossz a központozás, miféle hiányosságai vannak a történetnek - biztos, hogy akad egy-két felhasználó, aki odakommentel az aktuál' novella alá, lehetőleg ugyanolyan rossz helyesírással, hogy "nagyón meg érintett a tőrténeted!", "hibátlanúl írsz" és a többi.
Nem tudom, ha én csak pozitív kritikákat kapnék, előbb-utóbb elkezdenék aggódni, hogy vagy velem van baj, vagy a kritikusaimmal :D (Az ember a túrós rétest is megunja, ha csak azt kap ebédre.)

Hogy személyfüggő-e a kritika akceptálása? Mhm. Szerintem teljesen amatőr vagy "olvasói" szemmel olvasva is megfogalmazódhat értékes észrevétel, szóval az tuti, hogy nem nézem, kinek van magyar szakos diplomája, és ki az, aki a sarki közértben dolgozik.

Másrészt viszont felfigyeltem egy érdekes jelenségre: ahogy egyre többen és többen vallják magukat írónak (mert a Nagyonolcsó Kiadónál, magánkiadásban megjelent egy kötetük), úgy egyre többen vannak, akik kritikusként tekintenek magukra - vagy mert a saját portáljukon írogatnak élménybeszámolót, vagy mert... mert csak. :D Az ilyen ítészek véleményét érdemes helyi értéken kezelni. Ott vannak pl. akik a sablon "Jaj, de jó könyv, ötcsillagos sztori, csodálatos borító, minden szuper, vegyétek meg, én meg köszönöm az ingyen példányt a kiadónak"-szöveget nyomatják, ami mögött felsejlik a rejtett reklám és célzatos marketing réme. De találkoztam már olyannal is, aki sci-fi kritikák írójaként Coelhót érdekfeszítőnek találta, Lemet viszont unalmasnak.


"The Rainmakeeeer!"

k, 2016-03-29 15:16 Dana

Dana képe

Azt hiszem, az állandó csillaghullás is lehet veszélyes: ha jó vagy (és tényleg jó), akkor azért, mert az állandó megfelelési kényszer az őrületbe tudja kergetni az embert (ha csak nem olyan k...va laza, hogy kisujjból kidob egy jó írást), ha meg nem vagy jó, akkor azért, mert szeméttel árasztod el a világot. :-))

Köszi a hozzászólást, igen tanulságos.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-03-29 17:23 bupber 81-Szomb...

Egy-egy írásomat, mikor visszaolvasom, ráérzek arra, hogy hol nem jó a mondat. Aláhúzom és sokat gondolkodom azon, miként tehetem zökkenőmentesé. Van mikor sikerül, van mikor úgy marad.
A kritika megírásával is hadilábon állok. Helyesírásban nem vagyok ász, ha látok is kettőt-hármat, nem fogom megemlíteni, hacsak nem ordító.
Viszont elég sok fura mondatot látok, sokszor helyesek, de furaságukkal vagy kétértelműkkel megállítanak az olvasásban.
Lehet, hogy az én hibám, de legtöbbször nem érti az írója, mit is akarok mondani.
Nem sok novellát írtam, gondolom ez is számít. Többször nekirugaszkodtam vélemények írásához, de végül elvetettem.

k, 2016-03-29 17:43 Dana

Dana képe

Te marosvásárhelyi vagy a profilod szerint -- a kérdésem az volna, hogy napi szinen melyik nyelvet használod? (Munkahelyen? Családban? Barátokkal?)

Ne értsd félre, semmi rosszat nem akarok ebből kihozni, csak azt, amit egyszer már Te magad is említettél (úgy rémlik), hogy bizonyos magyar kifejezéseket, szavakat másképp használtok, fogalmakat, dolgokat más szóval jelöltök. Tök simán előfordulhat, hogy a beszélt magyar is más ott, mint itt. Ha több nyelvet is beszélsz, ráadásul rendszeresen, akkor az is bekavarhat -- mármint abba, hogy bizonyos mondatokat magyartalannak érzel, helytelennek. Ugyanakkor az is lehet, hogy az egész csak stílus, egy adott író stílusa. Nekem például egyik-másik -- számomra nyakatekertnek tűnő! -- mondatod nem hibás, hanem a maga nyakatekertségében is hangulatot, stílust ad az írásaidnak. Ilyet érzek még mészégetőnél is -- és nekem ez például tetszik. Biztos vagyok benne, hogy sokunkban van helyes vagy helytelen mondatalkotási szokás. Dixon mondta egyszer, mikor együtt nézegettük az egyik írását, hogy ha én belenyúlok, akkor az a dallam, amit ő adott az írásának, eltűnik. Azt hiszem, igaza van. Ezért is van sokszor az, hogy nem fogadjuk meg azokat a tanácsokat, amiktől -- úgy érezzük -- a stílusunk, vagyis egy picit mi magunk vesznénk el az írásokból.
Nézd meg, mennyire másként ír mondjuk Para és Kelvin -- mégis mindkettő odab*sz.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-03-29 17:45 Dana

Dana képe

És szerintem nyugodtan írj véleményt. Az arra kapott válaszból is tanulhatsz, és más is tanulhat a Te véleményedből. Amikor például hozzám (Violet Doll) írtál kérdéseket, véleményeket, totál bekattantam, mert nekem egyik-másik dolog, amit írtál, eszembe se jutott. Nem azt mondom, hogy mindennek van létjogosultsága, amit mondasz, de rávilágíthatsz olyan pontokra, amik fölött az ember az írás hevében egyszerűen elsiklik. Hm?

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2016-03-30 06:39 bupber 81-Szomb...

Mikor gyerek – hét-nyolc éves koromig – voltam, nem is tudtam, hogy az utca gyerekei közt vannak románok is. Az az egy-kettő a tízből magyarul beszélt, később tudtam meg, hogy románok. Marosvásárhely mindig egy fájó pont volt. Egy fél évszázad leforgása alatt tízezrével kerültek városunkba a Duna alsó folyásának vidékéről az emberek.
Ma fele-fele. De hivatalosan a magyar negyvennyolc százalék. Családban, barátokkal magyarul beszélek, munkahelyen mindkettőt használom. Anyanyelvem a magyar, másként nem tudok gondolkodni.
És mondjak valamit: csináltam egy felmérést magamban anno, hogy kb. hány könyvet olvastam ki. Nem írom le a komoly levezetést, de törekedtem, mert magamat nem akarom becsapni, egy minél reálisabb eredményre. Pontosat nem lehet annyi év után, de kiegyeztem magammal hogy ezerötszáz és kétezer közt van.
A magyarországi írók közül Szilvási vezet tizenhét regénnyel, de még nagyon sokan vannak. A világirodalomból, ami csak kapható volt a könyvtárban. Könyvtárunk a második az országban (három emelet).
Fiatal koromban sokat hallgattam a Petőfi rádiót, és mindig arra a véleményre jutottunk mi, itt barátok egymásközt, hogy ahogy beszélnek a rádióban, ahogy van a regényekben írva, az mind megegyezik a mi beszédünkkel. Csak a magyarországiak tekerik ki a beszédet :)
De tényleg, ha beleolvasok Cronin – Réztábla a kapu alatt (mert ez van a közelemben) könyvbe, és összevetem az itteni írásokkal, nagy különbséget látok – hogy mondjam ezt el?
Én szerintem téves felfogás az, hogy a stílus.
Énszerintem lehet kilencmilliárdféle stílus, de az úgy van, hogy az adott stílus jól íródott vagy kevésbé jól.
Tudod, vicces, a szavak mókásak, és a megszemélyesítés is az. Az asztalé. Bohózatos hangulat került egy feszült, izgalmas történésbe – megjegyezted Katának ezt véleményét? Tudod, fontos, mert nem egyedül van vele. Már azelőtt akartam szólni, de hogy mondjak ilyesmit. Pont olyan lett volna, ha valaki megbotlik, beüti az orrát, én meg nevetek rajta.
Sértő lett volna, ha horrort írsz, én meg nevetek rajta.
Most elmondom. Nem másért, csakhogy esetleg felfigyelj rá: több jeleneted egész komikusan jelent meg előttem, és nem tagadom jókat nevettem.
Például, mikor keresgélt és a fiókokat huzigálta. Hanyatt eset, még a fotelbe is vagy mibe, beleveri magát. Egy egész jó Chaplin-es filmbeli jelenet kerekedett ki.
És szerintem nem a stílus miatt, hanem a stílus pontatlan kibontakozásától (vagy az én pillanatnyi hangulatomtól)
Na, viccet félre, több mindent meg lehetne itt beszélni, ami már egy picikét magasabb boncolgatás lenne, de kéne több személynek a hozzáállása.
Tudom, én a húsvéti fekete bárány.

sze, 2016-03-30 06:58 Dana

Dana képe

Egy élő példa, hogyan kritizálunk és fogadjuk a kritikát :)!

Szerencsére én viszonylag kishitű vagyok, tehát nem vagyok elszállva magamtól. Elfogadom, ha szerinted nevetséges, komikus, amit írok. De mivel más nem jelzett ilyet, nem tudok vele mit kezdeni -- legfeljebb örülni, ha szórakoztattalak. Amúgy miért lenne sértő? Azért vagyunk itt, hogy tanuljunk, nem? :)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2016-03-30 15:54 bupber 81-Szomb...

Nem, nem! Egyáltalán ne értsd így: Elfogadom, ha szerinted nevetséges, komikus, amit írok. – nem így írtam, és nem is gondoltam ilyesmire!
Nem tudom, talán a hangulat keltés nem volt elég „borzalmas” és akkor egy-egy jelenet némi humorérzelmet sugallt.
Mert hát min nevet az ember? Többek közt azon is, ha valaki elvágódik.

sze, 2016-03-30 18:06 Dana

Dana képe

Nem reagálok itt, mert azzal szétoffolnám az eredeti témát. Az írásom pontatlanságának, hibáinak megvitatása jelen esetben a Violet Doll hozzászólásaként helyes. Nyugodtan emeld át oda az észrevételeidet, szívesen fogadom őket, és ott reagálok is. Ok?

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-03-29 18:07 Ovidius

Ovidius képe

Komoly, ámde laza válaszokat kell adnom kérdéseidre, mert nem igazán vagyok érintett,
csak alig... :D

"Ti hogyan viszonyultok mások rólatok, művetekről alkotott véleményéhez?"
Megfontolt, együttműködő és építő jellegű a hozzáállásom... Viszonyt nem alakítok ki, mert már van...

"Melyik kritikát fogadjátok szívesen?"
Egyiket sem, mert nem bírom a kritikát... :D

"Személyfüggő-e, hogy egy kritikát komolyan vesztek-e vagy sem?"
Természetesen. Fontosnak tartom Sren, Dóra, Dana, Obb, Blade, Craz és Kelvin kritikáit, mert főnökök...

"Egyáltalán: javítjátok az írásaitokat a kapott javaslatok alapján?"
Nem. Az én írásom az én írásom, mindenki szereti a saját kölykét...

"Figyelembe veszitek legközelebb?"
Nem. Azt hiszem, ez a fentiekből egyenesen következik. Megvetném magam, ha nem lennék következetes.

"Ha igen, miért?"
Höhöhö...

"Ha nem, miért nem?"
Na, miért?... Höhöhö...

"Próbáljátok elemezni a kritikát?"
Persze. Jó nagyokat röhögök közben. Mégis, hogyan képzelik, akik kritikát írnak rólam...

"Kiszűrni a hasznos részét, lecsupaszítani róla a másik ember személyiségét, hogy pusztán a tanácsok maradjanak?"
Azért` ez nem vót Tőled szép... Most képzeld el, ahogy Crazt lecsupaszítom. Elképzelhető, hogy még jól képen is törölne. Ismerem a srácot, jó erős...

'És még egy, nagyon fontos: hozzászóltok mások műveihez? Aki nem, miért nem?"
Na most... Aki úgy tud nemírni, mint én, miért szólna hozzá más műveihez?! Legfeljebb lelkesen elmondom a véleményem, ami kellemesen rosszindulatú, de annál zavarosabb.
Hát kell ez egy mű alkotójának?!...

Fenti hozzászólásomat kérem komolyan venni, mert én nem vettem úgy, és ha valaki nem egyensúlyozza ki, felborul... :DDD

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2016-03-29 18:13 Dana

Dana képe

*****-ot kapsz erre.

Ki akarom verni a ruhátlan Craz képét a fejemből.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-03-29 18:10 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,

Megint nagyon jó a kérdés!
Én nagyon félénk vagyok, emellett versenyszellemmel megáldott maximalista.
Általában szorongva írok hozzászólást, mert biztos csacsiság, rossz a meglátásom, illetve én, aprócska kis olvasó, minek is akarok belekontárkodni ebbe az egészbe.
A helyesírási hibák megkeresésén és kijavításán túl nagyon nehéz, hogy ne a saját izlésemnek megfelelő javaslatokat tegyek mások írásainak jobbá tétele kapcsán.
Volt olyan, hogy fűztem pár gondolatot egy íráshoz, aztán a szerző jelezte, hogy csak bétát keres, na ez a hozzáállás rendesen el tudja az ember kedvét venni.
Én szeretem a hozzászólásokat, kritikákat és segítséget, mert abból tanulok, igyekszem fejleszteni és látni magamat mások szemén keresztül. Általában megfogadom a tanácsokat, és elgondolkozom rajtuk, ebből is építkezem.
A csillagok a szöveges kritika mellett sokat segítenek betájolni magam a helyes irányba.
Minden krtikát örömmel olvasok, komolyan veszek, nálam nincs, hogy személyfüggő, de persze örülök, mikor látom, hogy vannak "visszatérő vendégeim", ez nagyon jól esik.

k, 2016-03-29 18:16 Dana

Dana képe

Olvasott vagy, rendelkezel véleménnyel -- csak bátorítani tudlak, hogy oszd meg velünk.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-03-29 18:30 Sren

Sren képe

Az van, hogy a legtöbb író baromira egó. Én sem vagyok kivétel! :D Kell neki a visszajelzés, mert az motiválja, és borzasztó kevesen vannak, akiknek erre nincs szüksége (értsd: piszok jó szinten van, és maga az írás motiválja, nem csak a vélemények).

Azt mondom, addig jó, míg az ilyen oldalakon, közösségekben, mint a Karc is, sokan és színesen megmondják a frankót. Amíg „csak” ott tartasz, hogy ezt megtehetik. (És persze, ha van magadtól annyi eszed, hogy megfogadod a jó szót, és nem akadsz fenn vélt „ellenségeskedésen”. A hisztipistiket most hagyjuk…)

De ahogy haladsz mindig feljebb, és mindig jobbra, erősebbre érsz, néhány „rajongód” kivételével magadra maradsz, mert az addigi közönséged azt hiszi, neked már nem kell biztatás.

A „nagyon tetszett, elgondolkodtam rajta, brutáljó, hatalmas ötös” típusú kritikák tény, hogy motiválnak. Tény az is, hogy rengeteg ragyogóan tehetséges, nagyközönség előtt publikáló író komoly önbizalom-hiányban szenved, amiért is a fentiek kétszeres súllyal esnek latba – sőt háromszorossal, mert! Gondoljunk bele. Ők már nem igazán nyúlnak mellé, számukra egy Karcos ötös úgyszólván természetes, olvasóik nem nagyon tudnak nekik mit mondani azon túl, hogy tetszett, de ezt is egyre kevesebben mondják – emellett kiadásra írnak, ahol visszajelzés többnyire nuku. Ez egyfajta elefántcsonttorony. Na, innen szép győzni…

Maga az írás, az alkotás kell, hogy motiváljon. Ezt persze könnyű mondani…

De ez a „piramis teteje”.

Lejjebb tök jó. Én spec sosem fogom elfelejteni első hőn rettegett lektorom, Tim hentelős véleményeit. Odacsapott a fiú, nem kicsit, én meg azt éreztem: fú!, ezazz! Azt képzeljétek el: lábjegyzetben intézett el, és amikor ezt kifogásoltam, azt mondta: azért, mert a korrektúraablak becsapható! :D Anyám, mekkora show volt! :D Ez kiadásra menő írásnál volt, elektronikus közlésnél a többiek – Dóri, Kenta, Ndy – véleményei szintén pokolian sokat adtak. Mert tényleg érdemben nézték az írást. Senki emberfia nem lehet elég hálás az ilyen – mit is mondjak? – született szerkesztőknek.

DE: valaminő ösztönös ráérzés folytán sosem éltem vissza idejükkel, türelmükkel. Viszont egy egészséges határon túl nem engedtem a saját dolgaimból sem. Hiszen hulla felesleges – és mű-, valamint szövegtükör-roncsoló dolog – minden egyes létigét kiirtani, például. Felesleges olyan szinten irtózni a határozatlan névelőtől, hogy a szerencsétlen író már ott se használja, ahol szükséges lenne mint számnév! És azt sem fogom elfelejteni, amikor a „főszerkesztő” a nyomda elé készítve egy csomó vesszőhibát BELETETT az írásomba…

Tanulság: meg kell tanulni írni, nincs mese.
Meg kell tanulni fejet hajtani, amikor az szükséges; elismerni a nálunk tapasztaltabbak érdemi véleményét, pláne, ha azt saját, többnyire igenkevés szabadidejük feláldozásával szánják ránk. Elhinni azt, hogy marhára nem viccből mondják – esetleg épp lejár a mosógépük, még vacsorát kell készíteniük, doktorit védeniük, építkezniük, egy-több csetlő-botló pelenkást, betegeskedő nagyit lesniük fél szemmel, miközben másnap hajnalban kelnek.
Meg kell tanulni beleérezni, hogyan és miért születik egy vélemény, amit az írásunkra kapunk, és mi az oka, ha nem történik ilyesmi. Tanulni lehet a csendből is… Ha valaki tényleg tanulni AKAR (és nem csak buksisimire vágyik)....

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2016-03-29 18:51 A. Dixon

A. Dixon képe

Szia,

A „nagyon tetszett, elgondolkodtam rajta, brutáljó, hatalmas ötös” típusú kritikák tény, hogy motiválnak. - Sokszor van, hogy nagyon jó az írás, a történet, és én csak ezt tudnám olvasás után odaírni. De nem merem, mert azt érzem, hogy kötelezően kellene valami okosat is kipréselnem magamból. Emiatt nem írok semmit, aztán meg elsodor az élet, és egy hét mulva jut eszembe, hogy valamit nagyon elfelejtettem.

Pedig teljesen igazad van, ha tetszik valami, jó az írás, legyünk bátrabbak (én is), egy szívből jövő őszinte dícséret nagyon sokat jelenthet.

k, 2016-03-29 19:03 Sednol

Sednol képe

Szoktam mondani, hogy az önérzet és a tanulás nem férnek meg egymás mellett.

Első írásomat Kelvin visszadobta, majdnem felrobbantam. Aztán beszéltünk, és egy másikat kirakott. Szembesültem vele, hogy semmit sem tudok. Nem volt valami jó érzés. A második írásomnál összeakadtam Obb-bal. Tőle kaptam a legnagyobb motivációt, meg akartam neki felelni, ami nem egy könnyű feladat. Aztán jött Bloody Dora, és a maga vicces módján elmagyarázta a mágnest. :D Hála neki elkezdtem komolyan venni a dolgot. A háttérben Roah és Para sok időt áldozott rám, amit talán sohasem fogok tudni megköszönni nekik. Nélkülük még sehol sem tartanék.

Apróbb hibákat azonnal szoktam javítani, de olyanhoz nem nyúlok, amin nem tudok javítani, rontani meg nem akarok rajta. Szerencsés típus vagyok, élvezem ha kivesézik az írásaimat. Nem mondom, hogy mindent elsőre megjegyzek, de próbálok felnőni a feladathoz, ami nem mindig sikerül – az utolsó írásom jó példa erre.
Ezért is sajnálom, hogy Obb elment, mert ő mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül pofozta vissza az embert a helyes irányba. Természetesen mindenki hozzászólása fontos, de az övét nem lehetett figyelmen kívül hagyni. :D
Mint kezdő, nem találok hibát a jobbak írásában, vagy ha igen, azok általában semmitmondóak. Úgy vettem észre, hogy kritikát írni legalább olyan nehéz, mint megírni egy történetet. Aztán ott van az a kis gombóc az ember torkában: hogy írjam le, hogy ne sértsem meg. :D

Jobb kritikát kapni, mint adni.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

sze, 2016-03-30 04:25 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Nem vagyok szakértő, ezért eleinte nehezen vettem rá magam, hogy kritikát írjak. Többen is tanácsolták, hogy bátran tegyük meg, mert akár ez is a fejlődésünket szolgálhatja. Ha valamit kiszúrsz más írásában, könnyebben veszed észre a sajátodban is, előbb-utóbb pedig eljuthatsz oda, hogy már észre sem kell venned, automatikusan elkerülöd azokat. Amióta próbálok nem csupán háromszavas véleményeket formálni, ezt magamon is észrevettem. Hát ezért jó dolog ez! Meg egyébként is, mi a legrosszabb, ami történhet? A: észrevételeiddel segítesz az írónak, B: tévedsz valamiben, ami kiderülhet, ha az író vagy valaki más reagál a véleményedre - tehát nem rögzül be rosszul, C: a szerzőt hidegen hagyják a kritikák, de, mint említettem, a te fejlődésedet remekül szolgálhatja.
Bár nem vagyok mindig teljesen biztos az igazamban, úgy vagyok vele, jobb kiírni, mint magamban tartani. Van még egy extra motivációm: lehet, hogy tévedek, de ha én őszintén véleményezek, talán a másik is így tesz az írásomnál.

Persze előfordul, hogy egy novellánál egyszerűen nem tudok mit mondani, annyira eltaláltnak, majdhogynem tökéletesnek érzem. Megesett, hogy ilyenkor nem írtam kommentet, lehet, hogy ezen változtatni kellene, mert ahogy Sren írta, mindenkinek kell a megerősítés, és ha épp nem futja többre, akár a háromszavas dícséret is sokat jelenthet.

A kritika fogadásánál nálam jóval egyszerűbb a helyzet. Ha nem értek valamivel egyet, azt úgy is jelzem, és megvitatjuk. Mindenkitől szívesen veszek bármilyen észrevételt, végzettségtől vagy hírnévtől függetlenül - egyetértek Parával: bárkinek lehetnek jó meglátásai -, igaz, ami igaz, van néhány itteni tag, akiknek a nevét meglátva az írásom alatt jobban remeg a gyomrom :)
A csillagozásnak nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

sze, 2016-03-30 08:39 DrSamson

DrSamson képe

Felébredve ezer éves álmomból, szeretnék szólni az egybegyűltekhez.

Viccet félretéve, pozitív tapasztalataim vannak a véleményekkel, a Ti kritikáitokkal kapcsolatban. Amikor feltöltöttem ide néhány írást, azt hittem, én vagyok a bojt az Isten pöcörőjén, és már képtelenség tovább fejlődni. A többi oldalon, amiket nem említenék meg, csak olyanokat kaptam, hogy ja király, meg jó volt és hasonlók. Aztán itt jött a nagy pofára esés: túlírtam szinte minden részletet (novellánál), a központozást hírből sem ismertem és elég gagyi magyarázatokat adtam pár dologra a történeteimben, amik kicsit sem voltak reálisak (a körülményekhez képest sem).
Itt pedig kaptam elég kemény kritikákat, de! sosem voltak bántóak és szerintem ez a lényeg. Mindenkinek van véleménye és jó, ha elmondja. A negatívumokból meg talán többet tanul az ember, mint a baráti hátba veregetésekből.

Kiemelném Sren-t, Roah-t és Alfredót, akik kifejezetten sokat segítettek és láthatóan több gigajoule-nyi energiát fordítottak arra, hogy a jó irányba tereljenek. Rengeteg hibára világítottak rá, amik eleinte elvették a kedvemet egy kicsit az írástól, de visszagondolva, nagy szükségem volt ezekre az észrevételekre. De ők mellette pozitívumokat is találtak a történeteimben, és azt sem felejtették el megmondani. Nagyon örültem, amikor Kelvin és Para is hozzászólt egy írásomhoz, mert tőlük is sokat olvastam és már vártam a véleményüket. Kaptam is kommentet, ők szintén bátorítottak.
Szerintem két különböző dolog az őszinteség és a bunkóság. Itt csak építőjellegű, őszinte véleményekkel találkoztam eddig, pedig azon sem lepődnék meg, ha valaki megkért volna, hogy szépen hajtsam le a laptop tetejét és menjek inkább kocsit mosni.

Fordított esetben, néha nem igazán tudtam, mit írjak. Gondoltam magamban, srácok, azért Ti régebb óta ,,űzitek az ipart." Tudok egyáltalán újat mondani? De, úgy érzem, tudok, hisz' mindenkinek van véleménye, és nem is gondolná az ember, mennyi mindent tud úgy hozzátenni valamihez, hogy fogalma sem volt róla.


Az őszinteség a legjobb politika, de hazugnak áll a világ

sze, 2016-03-30 21:53 Kentaur

Kentaur képe

Azt hiszem, aki kicsit látta itt a munkásságom, amibe én nagyon is beleszámolom a hozzászólásokat, terelgetéseket is, az úgyis tudja, mi erről a véleményem, minden önéletrajzban, szerzőbemutatóban is elmondom. Most jött el a pont, hogy nem ismételném magam nektek, a kezdők meg nem innen fogják megtudni. :-)

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2016-03-31 06:46 mészégető

mészégető képe

Én szivesen veszem a kritikát, olykor hadakozom, de jobbára elfogadom. Ez fontos, - már a kritika - az ember saját barátainak megmutatja az irást, remek mondják, de hát hiszen a barátai, persze. És hát magam is hozzászólok dolgokhoz, igyekszem én óvatosan, és a központozásba egyáltalán nem avatkozva, de mint -sokat -olvasónak van véleményem, és el is mondom. A "valamiért " való kritikát nem szeretem, ami nem az írásnak szól hanem az írónak, ha már írónak szól, akkor legyen inkább biztatás. Bár, volt egy mondta egy nagy költőnek: - Aki szeret, annak jó lesz így is, aki nem szeret, annak jó lesz így is.

cs, 2016-03-31 08:37 Blade

Blade képe

Úgy látom, itt mindenki ártatlan, mint a parlamentben. :P

cs, 2016-03-31 12:51 Niszel

Szerintem az alkoto lelke erzekeny muszer, ezert igyekszem tapintatos lenni. Ketszer nem irok le
Ketszer nem irok semmit. Amiben sok a hiba azt kidobom. Irok mast helyette, ha senkinek nem kell megtartom magamnak.
A hibaim a helytelen helyesiraabol adodnak. De csak a suliban kaptam hozza segitseget. Itt nem nagyon. De azert szeretem a karcot.

cs, 2016-03-31 16:16 Kentaur

Kentaur képe

Hát, ha a hozzám intézett kritikáról van szó, rühellem, amikor belelopózik valami személyeskedés, mind ismerjük talán a "bosszúkritikát", amiben az a legidegesítőbb, ha véletlenül még igaza is van, csak nem azért, amiért állítja (ti. mert Te így meg úgy). Aztán van az ennél egyel durvább, de azt már nem is hívom kritikának: a trollkodás vagy szép magyar nevén a szarkavarás. Örök időkre megjegyzem, ha valaki ilyet követ el, és még ha meg is tűröm, mert mondjuk nem csinál többet ilyet, de azt sem fogom elhinni a továbbiakban, amit kérdez. Aztán a szarkavarás netovábbja, amikor csak azért képes megjegyezni valamit, hogy aztán felhasználja az első adódó alkalommal. Például kifüleli egy beszélgetésből, mi volt a legdurvább, igazságtalanabb, bántóbb letorkollás, amit kaptál, aztán pontosan ugyanazt veszi majd elő. Ez annyira aljas és gyáva dolog, hogy szóba sem fogok állni az illetővel soha többé, minden érintkezés egy maflásban merülhet ki, ha meglátom a barátaim közelében.

De aztán vannak a vicces trollok, akik nem is szándékosan csinálják, a régiek ismerték "Mr. Lámpásom fénye világítsa meg utadat", ő annyira el volt szállva szegény, hogy az már komikus volt, bele is került egy regénybe, amit valahogy azóta sem fejeztünk be Ndyvel.
De ezeken az eseteken kívül nem bírom megérteni azokat a kezdőket vagy haladókat, akik soha semmilyen kritikát nem fogadnak meg, és mindent magukra vesznek. Ha nincs mit javítani azon a művön, akkor hol az érte kapott díja vagy a megjelenés? Ha meg van, akkor meg mi a lószöszért nem akarja tudni, mi az?
Ugyanakkor Srennek nagyon igaza van abban, hogy minél magasabb a léc, annál kevésbé szólnak hozzá az ember művéhez, ami nagyon lelombozó tud lenni, mert nyilván nem tettem volna ki, ha nem lennék kíváncsi a véleményekre.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

p, 2016-04-01 07:26 Para Celsus

Para Celsus képe

Moly.hu-n elszaporodtak a szellemi felsz.pkodó profilok - ez is a trollkodás egyik formája. A nagyonkezdő és nagyonfrankó (magánkiadásban nyomuló) világmegváltó írózsenik művei alatt feltűnnek azok a profilok, melyek egyetlen napig aktívak, és egyetlen tevékenységük, hogy öt csillagot adnak az inkriminált műre. Az ilyenek legfeljebb akkor reaktiválják magukat, ha valaki - szintén író - ledorongolja imádatuk tárgyát. Ilyenkor jön a bosszú-kritika, a leegyesezés, meg a többi gyerekség.


"The Rainmakeeeer!"

p, 2016-04-01 17:09 Sren

Sren képe

:D Para, ehhez képest nekem még arra se volt időm, hogy a cirka iksz éve létező molyos profilomon körülnézzek, egyáltalán kitudjam, hogyan műkszik az oldal. :D Másoknak van ideje és egyebe, olyasvalakinek, aki tényleg a munkájának él kétfelől is (ld kenyérkereső kontra hivatásnak érzett meló), nincs.

Ja, másoknak van ideje, egyebe, netje, meg ami köll...
Hofi jut eszembe...
"Egyébként ez a névtelen feljelentés ez nálunk népi hagyomány. Tudod? Ez a sok szemét tetű...
Tudod? Nem döglöttek meg még mindannyian. Van olyan mocsok aki még most is... Tudod? Ja!
Címet tudja... Papírja van..- Ceruzája van... Főjelent. Kész! Tudod? Ez a három már elég indok, nem?" :DDD

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2016-04-01 17:18 Sren

Sren képe

Kenta: ezért is van az a bizonyos módszerem, amit ha időm enged, mindenképp megteszek. Nevezetesen, amikor valaki már olyan szinten van, hogy marhaság lenne bármit is "kritizálni" a művében.
Mert mit? Vesszőhibát? Elütést? Nem pont eltalált kifejezéseket? Hagyjuk már, ez emeltebb szinten csak korrektúra kérdése.
Na, ilyenkor csinálom azt, hogy hagyom magamon átfolyni az írást, figyelem, mit mutat bennem, és elmondom a kapcsolódó gondolataimat. Ha lehet; ha időm engedi. Mert kell a visszajelzés. Mert pontosan tudom, mi az, amikor magasan van a léc.

Egyébiránt, köszönöm mindenkinek, aki megemlített: észrevettem ám! Jó dolog segíteni, jó dolog szeretni segíteni. Bárcsak többet tudnék.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2016-03-31 17:02 polgarveronika

polgarveronika képe

Én a kritikát élesen elkülöníteném a véleményezéstől. A kritikának van egyfajta negatív felhangja a hétköznapi szóhasználatban, másfelül az igazán jó kritika multifunkciós, kitér a dramaturgiai,tematikai és grammatikai hiányosságokra illetve erősségekre, és nem biztos, hogy muszáj megmutatnia a helyes irányt. Csupán a tények tükrében tesz megállapításokat.Kritikusnak lenni egy foglalkozás, hivatás, ha tetszik, amelyhez komoly előtanulmányok és folyamatos képzés szükséges. A vélemény sokkal dinamikusabb fogalom és meglehetősen szubjektív is egyben. Éppen ezért nem választódik el az író személyéhez fűződő emocionális viszonyulástól. Pozitív és negatív irányban egyformán elbillenthető a szubjektum alapján.Természetesen annál értékesebb, mennél kevésbé hatja át a zsigeri szeretem-nemszeretem, és mennél több benne a tényszerűség, vagyis mennél inkább közelít a "kritika felé".
Számomra igen sok segítséget adtak azok, akik a tényszerűséget tartották szem előtt, különös tekintettel néhány nyelvi vagy nyelvtani bakimra, esetleg történetvezetési hiátusra vagy logikai bukfencre. Nekik köszönöm a munkájukat és az idejüket, amit rám szántak. Sok esetben az a baj, hogy az író a saját intellektusával kiegészíti a lyukakat ( ő tudja, miről akart írni, az olvasó baja, ha nem érti), és nem gondol arra, hogy ahány olvasó, annyi képpen értelmezheti.
Azt viszont különösen nem kedveltem, ha beszóltak, hogy mi legyen inkább a vége vagy mi történjen a cselekményben itt vagy ott.
Minden mű a szerző magántulajdona. Irányokat lehet javasolni, de direktívákban beszélni helytelen.
A kezdő írók sokat tanulhatnak a véleményekből, de csak akkor, ha a véleményező hangja nem bántó, és nem akarja mindenképpen a saját ízlésére gyúrni.
Másfelől minden alkotó embernek a lelke a munkaeszköze, ez különösen érvényes az írókra, éppen ezért tisztelettel és kellő alázattal kell vele bánni.
Magam részéről nem vagyok igazi bétázó, inkább a magam szubjektív benyomását közlöm az olvasottakról, ha az megfog valamelyest, hogy akár a tetszésem, akár jobbító szándékú javaslataim közöljem. A nem tetszést nem ismerem. Ami nem tetszik, nem olvasom el végig, ergo nem is véleményezem (nem is lenne helyes, hiszen nincs előttem a teljes mű). És igyekszem leszakítani a szöveget a szerzőről, igyekszem keresni a csíráját annak, amiből még jó is lehet.
Kábé ennyi a szerkesztő kérdésére adott rövid válaszom:)

Üdv: V:

 

_______Tertium non datur ______

cs, 2016-03-31 20:38 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

A vudu nagyon hasznos eszköze az éles kritikákat megfogalmazók kellemes, nyugodt estéjének tönkretételére, mert süljön ki a szemük forró zsírban, hogy olyan hozzászólásra ragadtatták magukat, amely nem egyezik az én véleményemmel, nagyszerű, zseniális írásom olvasása után.
Na, de hát, gyöngyöket a disznók elé, ugyebár! :-)
Természetesen elolvasom, válaszolok rá emberi módon, és meg is fogadom a benne feltárt hiányosságokra vonatkozó javítási javaslataikat. Más kérdés, hogy gyorsan elfelejtem. De igyekszem, úgyis a részvétel a fontos, nem a jó írás.:-)
Innen is csókoltatom a kedves szerkesztők,kritikusok édesanyját. :-)

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

p, 2016-04-01 17:23 Sren

Sren képe

Kösz, Pyrrhusz. Csak attól egészségesebb lesz az Anyu, amit ajánlok is neki, ha egyszer 67 évesen kertet ás. Mostanában ne látogass meg: lehet úgy csapna fejbe az ásó lapjával, hogy azt se tudnád, merre vagy arccal előre. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2016-04-02 09:27 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Na, csajok nem ám megsértődtök! Ahogy a mottóban áll: ne szívd cicire!
Egyszerűen csak nem igaz, hogy olyan nagyon szeretjük, ha rosszat írnak nekünk.
Egy frászt!
Ne lássam többet a tengert, ha nem így van.
De attól még örülünk, hogy valaki veszi a fáradtságot, és szabadidejében segít nekünk.
A jó kritikus, olyan, mint a védőoltás: viszolygunk attól, hogy tűvel szurkáljanak, de elfogadjuk, mert amikor már a dzsungel legmélyén bóklászunk, nem szeretnénk, ha valami kórság hátráltatna minket.

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

szo, 2016-04-02 07:50 Roah

Roah képe

Ó, Pyrrhusz - az olvasók is viszont csókoltatják azon szerzők felmenőit, akik ilyen kedvesen és aranyosan nyilatkoznak. :)))

...tudod, csak a törődés, csak az...

Oreovár.

És persze széles mosoly.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2016-04-02 08:19 Roah

Roah képe

Annyi munka van/volt a nyakamban, hogy csak lólépésben tudtam a hozzászólásokat elolvasni, tehát ha valamit írtak, és én újrázom, azért elnézést kérnék.

Hát...én úgy vagyok ezzel, hogy mindent javítok, amit javítanivalónak találok. Mindent. Felőlem lehet az elkövető egy öt éves meggy-befőtt, és lehet egy sok pályázatot nyert nagybetűs Valaki. A hiba, az hiba, nekem tök mindegy, ki írta, mi írta.
Az írás beszédesebb, mint bármilyen adatlap, vagy blog, vagy tökömtudjami, habiszti profil, vagy asztalra lerakott teljesítmény.
Az írás, a novella, a sztori a lényeg, őszintén szólva engem egy cseppet sem érdekel, ki írja/írta.

Hiszem, hogy egy húdefrankó szerző is írhat bénát, a béna szerző is írhat jót, sőt! :)))

Aki nem akar kritikát, véleményt, észrevételt, javaslatot, az ne küldje be a Karcra az írását.

Ez a portál egy műhely, és én érezném magam kellemetlenül, ha nem szólnék valami hibáért, így is, tényleg, vannak olyan szerzők, akiknek a műveit, ahogyan Kyle mondani szokta, hagyni kell ülepedni - okos tett! -, mert simán vihetik még a rutinos, Karcos olvasót is Vegasba rulettezni, vagy a Szaturnuszra tojást festeni, ráadásul mindig azt érzem, hogy a szerzők örülnek, ha kapnak egy listát.

A némaságnál szörnyűbbet nem tudok elképzelni.

És annál, ha a szerző nem reagál az olvasóra, na, az másik, amivel azt érheti el, hogy nem fogják olvasni. A "köszi" engem nem zavar, és a nagy csend sem az adott szerző részéről, most mit mondjak? Megszoktam? Meg ott van az is, hogy ha maga szerző nem is, a többi felhasználó olvassa. Honnan tudni? Mert látni az írásaikon, hogy művé érlelődnek, a műből novella lesz, a novellából meg príma novella, ésígytovább-ésígytovább.
Rengetegen figyelnek - de ha csak egy figyel, akkor sem a levegőbe beszél(t) az olvasó. Hm? .)))

Nem csak a szerző fejlődhet, hanem az olvasó is, sőt, ketten együtt jó csapat lehetnek. Mindent meg lehet vitatni, beszélni.
Mindent.

Ami a durcikat illeti, és az Anyukám csókoltatását, például. (Apa már nem él, de hiszem, hogy ő is viszont puszilná állcsúcson a kedveskedőket, kábé olyas eset állhatna fent, mint Srennél, kiegészítők nélkül. ;) )

Nem óhajtok energiát ölni abba, hogy valakit arról győzködjek, mire használja a klaviatúráját, és hogyan, mire fordítson inkább időt, és mennyit, és hogy miként van az élő szülőm, és miként a holt.

Kvázi nem adok nekik az erőmből!
Megyek oda, ahol kérik, igénylik, örülnek neki, és ami legfontosabb, felhasználják azt az erőt, amit az itteni olvasóktól kaptak, kapnak - na, az megéri! Az mindent megér.
Hazardírozás? Lehet.
De akkor is megéri.

Nem akarom győzködni a hisztis hóembert, hogy nem jó neki a kályhán.
Igen, netes-Karcos tapasztalatból már az első reakciókból látom (gyakran nem is a hozzám, hanem másokhoz intézett mondataikból, megnyilvánulásaikból legfőként) - szerintem mások is, a régebbi felhasználók közül -, hogy kivel állok szemben, mire számíthatok. (Nem, nem előítélet! Rutin! Gyakorlatiasság! És igen, szeretném azokat ettől eltántorítani. Ez vagy bejön, vagy nem. Na, ezt hívom én Karcos Hazárd-játéknak. Mindkettőre volt már példa.)

"dip da dip da dip doowop da doobee doooooooo....!"

https://www.youtube.com/watch?v=ZUrxG8APyiI

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."