Dom Wolf blogja

Van egy másodperced?

Sokan panaszkodnak nekem mostanság, hogy kevés az idejük. Többek közt én is.

Agylágyulás

Ez a dög meleg gondolom másban is fura gondolatokat indukál, pl: "egyél, mert kihűl a söröd".

Minisztorik

Üdv! Történt, hogy kitaláltam, az ehavi Basetollba igyekszem néhány minitörténetet is belesűríteni. Sőt, nem csak néhányat. Tudnátok ajánlani párat?

Hogyan szereted a rántottát?

Miért, miért nem, úgy gondoltam, jól jönne valami laza csevely.

Füttyszó

Nemrég óta vagyok egy örökmozgó (értsd: háromhónapos beagle) büszke és annál leharcoltabb tulajdonosa, de valamit nem értek. Honnan az Istenből tudja az összes kutya, hogy a füttyszóra menni kell? Komolyan, nem fér a fejembe, hogy kajabálhatok, kalimpálhatok, fejen is állhatok neki, csak néz rám, mint egy hülyére, egy halk füttyre pedig máris rohan hozzám. És nem, nem azért, mert erre szoktattam! Sokkal többször próbáltam az említett jelekkel magamhoz hívni.
Kérlek segítsetek a tudatlanság setét veremében vergődő embertársatokon!

Hungaro 's hit

- És miért épp Magyarország? - kérdezte Anthony Banks. Összekulcsolta a kezét a tarkója mögött, kényelmesen hátradőlt, és a félhold alakú szemüvegje fölött vizslatott tovább. A rák egye ki a bőrfotelből, nekem csak valami silány utánzat jutott. Ráadásul a lábam sem ér le!
- Öhm... rizsa nélkül? - kérdeztem, felvillantva a legjópofább vigyoromat. Aztán rászóltak a fülemre, hogy ne vicsorogjak szegény szárriporterre, úgyhogy abbahagytam.
- Lekötelezne.
- Megpróbálok majd tömören fogalmazni. Negyed óra a műsoridő? Mindegy, majd összevágják.

Anyák napja

Leparkoltam a baránőm háza előtt, és épp ugrottam volna ki a kocsiból, amikor csipogni kezdett a telefonom. Emlékeztető. Megnéztem, miért sivalkodik: virág.

A (leg)utolsó szamuráj

A szél tombolt, az őselemek ereje egyetlen, magányos alakra zúdult. Az ifú harcos szoborként strázsált a sziklaszirten, és az eget kémlelte. Hol késik?
Zuhogni kezdett, a világra telepedő éjsötét drapériát csak néha szaggatta szét a mennybéli nyilak dörgése. Raksha nem törődött a körülötte tomboló ítéletidővel, széttárta karját és beleordított az égiháború robajába:
- Miért uram? Miért nem adsz erőt? - kérdezte, könnyei az arcán patakokba folyó esővízbe keveredtek. Az arénában tucatszorra verték el. Az Ura nem tőrődött az imáival, hagyta, hogy vékony páncéljában, az igazi katanákhoz képest ócska rövidkardjával vért izzadjon nap, mint nap a küzdőtér porában.

Kharcos

Egyetlen hajó ringatózott a Dunán, a rajta mulató körülbelül tucatnyi emberrel. Nem messze egy sötét árnyalak bontakozott ki a ködfalból, és a Bárka felé vette az irányt. A kocsma azonban zárva volt, úgyhogy visszafordult a hajó felé, hogy rögtön a tettek mezejére lépjen. Előtte inkább a vízzel próbálkozott, a retro-Jesus jegyében - megtehette, hiszen Isten volt. Na jó, nem így nagybetűvel, de istennek isten volt, vagy legalábbis istenecske. Úgyhogy zavartalanul sétálhatott az ezüsthídon, nem törődve a kövér telihold gúnyos vigyorával. Holdfény! Sosem értette, mit esznek rajta, még hogy „ezüstös” meg „szikrázó”.

Tartalom átvétel