gwalker blogja

Melyik regényíró lennél...

Arcoskönyvön végigcsináltam egy tesztet, hogy melyik regényíró is lennék...

EATR

A háború, a háború sosem változik.
.
A napalmmal felégetett falvak Vietnamban, a Narancs-ügynök által megnyomorított gyerekek ezrei, mind a rémálomba fordult amerikai álom részei. A Hirosimára és Nagaszakire ledobott atombombák, az elevenen elégett emberek és a háttér sugárzásban meghalt százezrek sem elégítették ki a fiatal államszövetség vérszomját. A sivatagban tomboló viharban, majd Irak lerohanásában lelkek milliói sikoltottak fel, és lettek az enyészeté.
.
Tabukat dönt le a háború, amiket az emberiség lelkiismerete több tízezer éven át tiszteletben tartott. Nincs szeretet, nincs becsület, nincs tisztesség.

Punk's not Dead!

Tegnap Vákuumvarjúval beszélgettünk, hogy kéne valami punkos sztorit összehozni. Túl sok időm ma nem volt rá, így csak egy egyperces "blog" bejegyzésre futotta :)

Punk’s not Dead!

Köhögve fordultam le a matracról, bele az egérszarba. Káromkodva ültem fel - fogalmam sem volt, hogyan kerültem ide. A kezembe temettem az arcom, majd hátrasimítottam a hajam. Ragadtam valamitől. Reméltem, hogy a sörtől.
A lány ébredezni kezdett a matrac túl felén. Biztosítótű volt az orrában, lila haja a szemébe lógott. Vastagon kihúzott száján elkenődött a festék, arcbőre pedig olyan gyűrött volt mint egy káposztalevél. Pont úgy nézett ki, ahogyan éreztem magam.

Lökéshullám

A munkahelyem mellett nemrégiben egy II.világháborús romboló bombát találtak. Akkor írtam erről néhány gondolatot, mert a családom is érintettje volt a negyvennégy áprilisában történt amerikai bombázásoknak. Illetve közeledett az augusztusi Hirosima-Nagaszaki évforduló. Most elővettem megint ezt az írást, letisztáztam és beraktam a blogba.

/*A "vers" betéteket a Still Silent - Shockwaved c. számából fordítottam*/

7500 méteren repül a bombázó,
Zuhanó repülésbe kezd,
Kék az ég,
Lassan mozdul,
Minden világos és békés,
Ereszkedni kezd.

A 2140.-től már csak mesterséges intelligenciával ellátott robotrepülőket használtak a bombázásokhoz. Az emberi psziché – legyen az bármennyire is erős – nem tudta elviselni, amikor több ezer ember lelke egyszerre sikoltott fel haláltusájában.

Kenyér

Megsütöttem életem első kenyerét. Élmény volt dagasztani, gyúrni, sütni. Egyszer mindenkinek ki kellene próbálni, és aztán elfelejteni a boltit.

33

Megint, mindent ugyanígy csinálnék. Főleg az elmúlt tizenegy évet.

(L)(S)(D)

Hallgatom a híreket, és komolyan elgondolkodom azon, hogy bedrogoztam magam, és rémálmom van. Éppen azt élem meg. Leülök a gép elé, az ampedout.net-en Alice in Chains szól. Ismét üzent a világ, nincs más választásom, rá kell klikkelnem American McGee's Alice-ére.
(L)oad (S)ave (D)elete. Megoldottam a rejtélyt.

http://en.wikipedia.org/wiki/American_McGee's_Alice

Melankólia, mon cher

Az Einsturzende Neubautentől hallgatom a Die Befindlichkeit des Landes című számot, és közben bámulok ki az ablakon. A kertet nézem. Az elfagyott füvet, a birskörte fán rothadó őszi gyümölcsöt, és a mohos kövekből rakott kutat. A szobában csak egy gyerya ég, odakint pedig már sötétedni kezd az ólomszürke, késő téli égbolt. Talán esni fog éjjel a hó.

Mela, Mela, Mela, Mela, Melancholia
Melancholia, mon cher

Főnix

Tegnap láttam egy főnixet. Furcsa volt rádöbbennem, hogy _valóban_ egy főnixet látok. A mitológiai lények néha nem úgy mutatják meg magukat, ahogyan az ember elvárná tőlük. Az én főnixem nem egy vulkánból emelkedett ki, és nem tűzből, és lángból született újjá. Az én madaram vízpárából, és a legtüzesebb tűz - a nap - sugárzásából állt. A különös alakú felhők elfoglalták a nyugati égbolt jelentős részét, tökéletes szimmetriával formázták meg a szárnyakat. A lemenő nap volt a főnix feje, és fényével festette lángvörösre a szárnyakat.

Tartalom átvétel