Caps Lock!

Hősünk Kapsz Lóránt néven született 1945. április 1-én, az okinavai partraszállás napján (igaz, ennek nincs jelentősége a sztori szempontjából, de mivel tudom, leírtam), Hajdúszoboszlón. Később, 1956-ban családja emigrált, és Salt Lake Cityben telepedett le. Lóránt 1970-ben felvette a Caps Lock nevet, mert az jobban illet a stetson kalapjához meg krokodilbőr csizmájához, és a katonai karrierjét maga mögött hagyva, magánnyomozó irodát nyitott.
Megfogadta, hogy csak olyan ügyekkel foglakozik, amiben már legalább három másik iroda kudarcot vallott. Így nem sok dolga akadt az elkövetkező huszonhárom és fél évben, csak a gyilkos propellerekhez hívták ki egyszer, de az az ügy megoldódott magától. A köztes időben, „mint most is”, az irodájában ült füstfelhőbe és whiskeygőzbe (szigorúan ír dialektusban) burkolózva. Az irodát súlyos tölgyfa bútorokkal és vastag perzsaszőnyegekkel rendezte be. A falakon különböző nagyvadak trófeái között aranykeretes fényképek díszelegtek. Többek közt az egyiken éppen Richard Nixonnal parolázott, egy másikon Cassius Clay helyezett el egy barátságos jobbcsapottat az állán. A vitrinben a legmárkásabb italok tömött sorokban álltak. A mázsás íróasztalon a szokásos zöld asztali lámpa mellett vastag kubai szivarral dugig pakolt, faragott fadoboz díszelgett. A félhomályt a behúzott, sűrű szövésű, mélybordó, rojtos függöny biztosította még verőfényes napokon is. Szóval kurvára hatásosan volt berendezve. És ebbe az idillbe toppantott bele az ismeretlen, nagy szügyű és formás tomporú, valamint habzó szájú, rózsaszín egyszarvú:
Kop, Kop.
– Caps!
Kop, Kop.
– Caps!
Kop, Kop.
– Caps!
Amikor ajtót nyitott, Kapszot úgy vágta mellbe a látvány, mint kóbor macskát a leszakadt utánfutókerék. De mint komoly múltra visszatekintő magánnyomozó, nem engedhette, hogy a szempillája, vagy akár a szeme csak egy pillanatra is megrebbenjen.
– Peni – mutatkozott be az ismeretlen. Hangja reszelt, mint egy régen olajozott talicska kereke. – Csak maga segíthet. Kérem, vállalja el az ügyet. – A drámai hatás kedvéért rózsaszín arca pirospozsgásba váltott.
– Miről lenne szó? – kérdezte a hungarikum, majd kiköpött oldalra egy hegyeset. Ez a misztikus tikkelése még a csikós őseire vezethető vissza.
– Érzem a dióját – biccentett egyetlen szarvával az egyszarvú hősünk lába közé.
– Nem a mogyorómat?
– Ne szakítson félbe! Dióhéjban elmesélem a történetet.
Anélkül, hogy Lóránt, azaz Lock hellyel kínálta volna, az egyszarvú kikötötte magát az állófogashoz, pottyantott pár gőzölgő citromot a padlóra, keresztbe vetette lábait (bár általában páros testrész, itt most duplán az, hiszen neki bármily meglepő, négy volt).
– De kérem – mutatott nyomozónk felháborodottan a salakanyagra.
– Szophoklész mondta még nekem annak idején, hogy ne szarjak a cserépedénybe, mert nem tudunk majd szavazni – közölte méltóságteljesen Peni, miközben makrancos sörényébe túrt jobb patájával, és belekezdett történetébe:
– Tudja, régóta szeretném, de nem esem vemhességbe. Mindent megpróbáltam már a hormontablettáktól kezdve a lombikprogramig. De a szerencse egy vak omnibusz képében hosszú idő után végre mellém szegődött. Az árokban találtam rá, csak pörögtek a kerekei, és képtelen volt visszakapaszkodni az útra. Arra kért, hogy húzzam ki, és cserébe teljesíti egy kívánságom.
– Ön a gyermekáldás mellet döntött – vágott közbe a mindent tudók magabiztosságával Lock.
– A fenéket. Ne szakítson már félbe állandóan! Azt elfelejtettem mondani, hogy terepszínű voltam akkoriban. Szóval, sok mindent kipróbáltam már a vemhesség érdekében, csak a szexet nem. Gondoltam, ha rózsaszínű lennék, sokan jobban gerjednének rám. Nem gondolja? – nézett mélyen a nyomozó szemébe, majd lassan, szemérmesen leeresztette szempilláját. Halk nyerítést hallatott, megrázta fejét, és habos nyállal terítette be Capsot.
Kapsz Lockban ekkor balsejtelem csírája kezdett kibontakozni, hátrébb húzódott a kreatúrától. Belehuppant bőrfoteljébe, és keresztbe rakta lábát, hogy jobban biztonságba érezze heréit. Az egyik azonnal fel is szaladt.
– Ugye nem azt kívánja, hogy…
Az egyszarvú lekötötte magát a fogasról, kornisát előreszegezte (remélem, az utótag jelenti a szarvat, mert el szeretném kerülni a szóismétlést), mellső lábaival a perzsaszőnyeget kapálta, szája a megszokottnál is erősebben habzott, jjiiiházott, és láthatóan rohamra készült.
Nem sokkal később velőtrázó sikoly töltötte meg a szobát.
Nem szeretném a továbbiakat részletesen ecsetelni. A lényeg a lényeg, pár évvel később az esküvőn a két koszorús lányka vagy fiúcska (ezt az uni előtag végett nehéz eldönteni) boldog bakugrások közepette vitte a menyasszonyi fátylat az ifjú pár után.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2017-02-01 14:02 polgarveronika

polgarveronika képe

Hülyülni jó! :)

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2017-02-01 15:48 hamarjában

hamarjában képe

Na ja. :) Engem is elkapott az íráskényszereti görbület. Bár valós, megtörtént eset írtam le, a szereplők valódi neveit megváltoztattam.

na ja (Obb)

sze, 2017-02-01 15:56 polgarveronika

polgarveronika képe

"sok mindent kipróbáltam már a vemhesség érdekében, csak a szexet nem."
Ezen jót röhögtem.
Van úgy,hogy az ember sokmindent megpróbál, csak a legkézenfekvőbbet nem...

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2017-02-01 19:43 hamarjában

hamarjában képe

Így van ez, az öreg zsidó is èvekig könyörgött egy lottó ötösèrt istenhez, mire az besokalt, és megkérte: Bakker, fiam, adj màr legalàbb fel egy francost szelvènyt!

na ja (Obb)

sze, 2017-02-01 16:26 Smilezolika

Smilezolika képe

Mit is mondhatnék? Aki ezek után nem akar unikornissal hálni, annak nincs is libidója.

sze, 2017-02-01 19:47 hamarjában

hamarjában képe

Mivel nem írtál nekem egy bővített mesèt, kènytelen voltam magamat szórakoztatni, egy szèp mesèvel, de hát ez nagyon gyengècske, ehhez a te kvalitásaid kellenek.

na ja (Obb)

sze, 2017-02-01 21:26 Smilezolika

Smilezolika képe

Megtisztelô, de nem értek veled egyet. Maradjunk annyiban, hogy ez egy más hangulatú mese, viszont pontosan úgy nélkülözi a realitás legapróbb morzsáját is, ahogy kell. Szeretném kiemelni azt a részt, ahol az egyszarvú kiköti magát egy fogashoz. Teljesen indokolatlanul gyengeelméjû viselkedés, ami által remek ötlet.
Viszont ha szeretnéd, élhetek kritikai észre észrevétellel is. A következô hasonlat kissé közhelyes erôltetettsége bármilyen elmebetegségen sokat ront: "Kapszot úgy vágta mellbe a látvány, mint kóbor macskát a leszakadt utánfutókerék."
Ha az illyeneket kiiktatod, teljesen megfelel az támasztott követelményeknek.:)

sze, 2017-02-01 22:46 hamarjában

hamarjában képe

Na látod, ezért kell a kaptafánál maradni, és az elmebeteg meséket tőled várni. Azt gondoltam, hogy jó, ha kiköti magát ahelyett, hogy leülne, ezt éreztem. De a két hasonlatnál is, hogy van egy ráerőltetés szaguk, de mégis valahogy tetszettek, nem bírtam megválni tőlük. Ha egyszer újra jön az ápolónéni, hogy ketteske vegye be a gyógyszerét, akkor majd figyelek, hogy ne verjem agyon közhelyekkel.

na ja (Obb)

cs, 2017-02-02 06:48 Smilezolika

Smilezolika képe

Mindenkinek van kaptafája, de nem gondolom, hogy feltétlenül annál kellene maradni. Mondjuk én pont azt teszem, de csak azért, mert nincs is kedvem elhagyni. Viszont az enyémnek is megvannak a nehézségei. Ezek közül is a legrohadtabb az erôltetettség. Alattomos dolog, mert amikor viszi az embert a lendület, sokszor nehéz észrevenni. Az agyamentség valahol mindig ott billeg az erôltetettség határán. Nem csoda, ha idônként átesünk, úgyhogy no para!

szo, 2017-02-04 20:41 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Azért látom összehoztad a Gizikét a gőzekével. Eredeti gondolkodásra vall, hogy nem a CaPs LOck-val szarakodtál. Végre. Nem kell Sherlock Holmes-nak lennem, hogy arra következtessek, hogy Obb mester vagyol.
De belül is szőkévé kellett válnom, hogy erre rájöjjek.
Szuper.
Kellesz ide nagyon!
Üdv.

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

szo, 2017-02-04 22:35 hamarjában

hamarjában képe

Kedves Dandártábornok asszony! Gondoltam, hamár kapsz lok a neve, kapjon rendesen a lelkem.

na ja (Obb)