Hegeda blogja

A maradék

Rab@szolga leszek

Vitathatatlanul karácsony van. Karácsony első napja. Én nem bánnám, ha minden nap az lenne. Na nem a munka hiánya miatt. Olyan jó adni mindenkinek. Kinek egy szót, kinek egy mondatot, kinek egy egész gondolatot.

Ilyenkor engem is meglepnek. Valamivel, amit kapok, és ahogyan kapom, s kitől. Ma egy könyvet kaptam Leslie L. Lawrence A JÁTÉK R@BSZOLGÁI 1-2 kötetet névre szólóan dedikálva.

Szeretem az új kötet illatát. Szeretem, ha először az én kezemben mutatja meg titkait. Az első kötet véknyabb. A második bővebb oldalszámnak néz ki. Holnap kezdem el olvasni.

Ma még nő bennem a hit, s büszke vagyok magamra, soha nem adom fel.
Áldott karácsonyt mindenkinek. A hit legyen véled barátom. Meg az alázat embertársaid felé.

Jön a vég kezdete...

Világvége hangulatban (mi lesz, ha tényleg…) jutott az eszembe: milyen is lenne az. Egy jó karcolat-os gondolatra vevő vagyok. Én most üresnek érzem magam e témakörben. Tudom, az üresség is lehet mozgalmas.

Szerinted érdemes ezzel foglalkozni, vagy maradjon a média kapóssága? Miért igen, miért nem, s hogyan?

Neked mi az érdeked?!

Elég sokat mozgok a fiatalok között mostanában. Tanulók, és tanítottak, valamint a tanítók között is. Sokfajta csoportosulással találkoztam már. A legszörnyűbb az, amikor valakit azért rugdosnak, mert azt gondolják, így nem feltűnő a saját butaságuk. És mindig vannak, akik csatlakoznak ehhez. Alkotó ember ezt nem engedheti meg magának. Játékként sem. Ezzel önmagáról állít ki negatív képet. Ezen gondolkodjon el mindenki, aki szereti ezt a fajta "játékot".

Viszont, vannak akik azért vannak ezen az oldalon, mert elfogadják a feltételeit, tisztelik a vezetőket, és tanulni akarnak, mert hiszik, hogy lehet itt. Nem mindenkiből lesz író. Gondolkodó, de szeretné a saját életébe beilleszteni a mások szemével látottakat. Ezért fontos a példa mutatása. Ebből lehet a példakép.

Én szeretnék olyan emberekkel kapcsolatot tartani, akik hasonlóan gondolkodnak, és szeretnék magukat jobban kifejezni, szeretve az irodalom ezen ágát is. Ehhez meg kel ismerni a másikat. Elfogadni annak, ami. Csak így lehet egymásért, egymással dolgozva tanulva alkotni.

Magamról... Nem az a fontos, ki vagyok, honnan jöttem. Hanem az, el tudod-e fogadni, hová megyek, és képes vagy-e velem jönni. Elég sokat írok. Publikálok is. De nem minden áron. Keressenek bátran azok, akik érdemesnek tartják énemet rá.
Mihály

Üdv nálam!

Elfuserált emberek tehetségnek kiáltva ki magukat osztják agyukból az egy igaz út szikrájának hitt gondolatokat alkohol mámorában felszabadult korlát nélküli fecsegésben; s ha lebuknak, „hozz egy sört, oszt jó van” megoldást kínálva.
Példákat akarsz? Húsz éve tele van az írott sajtó, a net. Csak meg kell keresned. A felismerése sem árt.
Hogy fiatal vagy? Nem baj. Előtted a lehetőség, hogy nagyot alkoss! Ne fecséreld el a fiatalságodat.
Nem. Nem vagyok Próféta. Még próféta sem. A lámpás van a kezemben, s annak fénye segítségével látok, és mutatom meg mit, ha kíváncsi vagy rá. Nem erőszakoskodom. Nem engedhetem meg magamnak. Nem kötelező nézned, amit mutatni akarok. Viszont nem árt megismerni a spanyolviaszt, mielőtt nekiállsz feltalálni.
Mit jelent neked az Üdvözlünk a Karcolaton! Hogyan fogadod, hogyan élsz vele, mit adsz hozzá? Hogyan bontod le, formálod magadra, adod vissza?
Csupa-csupa olyan gondolatok ezek, amik nálad várnak örömmé, vagy teherré.
Vezette tollam az alázat; Mihály

Kultúrfasiszta

Az a jó a nem időpont-egyeztetésre érkezésben, hogy van időd nézelődni, hallgatózni, mert úgy vesznek, mintha ott sem lennél.
Én is nézelődtem a fiatal doktor nénik formás fenekét, ápolt hosszú hajukat, meg a színezetlen arcukat. Hallgattam az orvosok udvarlásait, a bókokat, s láttam a kölcsönösen erőltetett mosolyokat. Már-már kezdtem visszatérni a doktor nénik testére szemeimmel, amikor megfogott a „milyen volt a kirándulás” kérdés, amire komor arcú válasz volt „a főnök tiszta kultúrfasiszta volt”
A doktor elment, s a nő mosolygott, rajtam hagyva egy pillanatra a mosolyát; vajon értettem-e.
- Hol tetszettek kirándulni? – kérdeztem.
- Rómában.
- Az szép hely. Tömény kultúra sokasága egy helyen.
- Az.
- Mit tetszett érteni a kultúrfasiszta kifejezésen?
- Nem elég, hogy azt kell olvasni, amit Ő, hallgatni, mint amit Ő, véleményem is csak az övét igazolhatja, de még a kultúra kincséből is csak azt nézhettem, amit Ő.
Arca pírba ment át, mint akiben tudatosult, hogy elszólta magát, s vajon nem élek-e vissza vele.
Az a jó a nem időpont-egyeztetésre érkezésben, hogy van időd nézelődni, hallgatózni, mert úgy vesznek, mintha ott sem lennél.
2012-12-04

Az eredeti eredet

A mai összekuszálódott irodalmi jelenben kerestem valami eredetit. A sokaságban kutakodva azon vettem magam észre, hogy erősödik bennem az eredet képe. És a vágy az elérésére.
Barátaim szerint ez már a korral jár. Koravén lennék...

ALKOHOL ÉS IRODALOM

Hogy miért tettem fel ezen írást? Az irodalom mindig talál összefonódási lehetőséget az alkohollal. És mindig van, aki emlékeztessen erre.
http://mek.oszk.hu/06500/06522/06522.htm#22

Blog-percek

Tick, tack. Tick-tack. Telnek a percek. Tik, tak. Tik-tak. Veled, vagy nélküled.

 

Ma Júdás

Szeretem azt az írást, amely belém karolva, magába engedve mutatja meg kincseit, s érzem, szükségem van reájuk.

bigyófelügyelő

Az egységes forma miért nem szereti a másságot. Nem tudom.

A másság nem egyenlő az egyéniséggel. Ezt tudom.

Addig meg csak faragom a szólábakat az egyéniségem szerint.

Lét határán

„Költő vagyok. Felülemelkedem környezetemen, és látom a távolabb lévő dolgokat. Megmutatom, miért rossz a jelen, s hogyan kellene tenni a jobbért.

Vagina-ház 18+

Kaptam egy Nagy Novellás Könyvet olvasásra. A múltszázad írásai között tengettem az időm, amikor egy furcsa novellára lettem figyelmes.

Tartalom átvétel