Hematith blogja

De hát mit tehet az ember?

Nem szeretek függeni másoktól. Nem szeretem azt a vágyat sem, amellyel mégis ezt akarom.

Haláltánc

Csak rászokom a címekre lassan.
Dead Can Dance, ez szól most. Adok linket is egy klipjükhöz, de csak csínján. Igazi érharapós zene, hogy úgy mondjam. Sokaknak csak ennyi esik le. Mint a gótikából.

Légy bár délceg méneken ülve pénzt levető víg
Úr, itassa verejtéked hűs bársony,
Vagy ínségtől kimerült, megvert kicsi koldus;
Eljön a bőrszárnyú rút Halál úgyis.
(pentameterben íródott, ha annak idején nem rontottam el semmit)

Szóval Dead Can Dance. Néhány barátom a falnak megy tőle, mások egészen megszokták. Én mélységesen megnyugszom tőle. A gótika nekem nem arról szól, hogy de rossz az élet, hadd haljak már meg, lécci. Nem. Ahogy Castanedanak tanítják, és ahogy ő is leírja a Don Juanos könyvekben: "A harcosnak minden pillanatban készen kell állnia a halálra." A franc akar időnek előtte eltávozni! De vegyük tudomásul, hogy a körforgásnak megfelelően eljön egyszer az elmúlás, ami ott áll a bal oldalunkon, Don Juan szerint. Az egyetlen biztos pont az életünkben. Furcsa, nem :)?

Sors?

Ma este megszomjaztam. Úgy éreztem, e szomjúságot víz nem oldhatja, felkerekedtem hát, hogy felhajtsak valami lét. Persze nem kell egyből alkoholra gondolni, üdítőt akartam. Szinte biztos voltam benne, hogy a közelben nincs már nyitva semmilyen bolt, non-stopban meg nem akartam vásárolni, mégis elindultam. Mintha zsinóron húztak volna.
A bolt természetesen zárva volt... tétovázás nélkül indultam tovább, az állomásra. Tettem egy kört, aztán megálltam. A következő pillanatban megszólított egy fickó. Feleségével és gyerekével jött Tatabányáról - ők távolabb álltak, és csak figyelték a diskurzust -, és elvesztették a jegyüket, pénzüket, irataikat. Szereztek már valamennyi pénzt, de még mintegy kétszáz forint hiányzott nekik a vonatjegyek árához.

Top of the morning

Ha valaki zsémbesen ébred, mint én sokszor, annak ezt ajánlom...
http://www.youtube.com/watch?v=Gbr7SI-UxyI

Hm...

Vetettem kártyát ma éjjel.
Két dologra voltam kíváncsi, és még mindig kíváncsi vagyok. Egy ilyen kocajósna, mint én vagyok, miért pont ez lenne egyértelmű?
Három-három lapot húztam mind a két témához, nem vállaltam túl magam. A témákat nem osztom meg veletek, ha nem haragszotok.
Első lap. a Kardok Lovagja. Ez lehetek akár én is. Levegő és tűz; tiszta sor. Az ideáimmal, az álmaimmal, a nem e világban való repkedéssel.
Második, az erény. Botok hármas. Jó alap.
Harmadik - kardok hetes, hiábavalóság. Hetes; mind közül a legnegatívabb, minden megmaradt energia csupán káprázat. Elmenne, elúszna netán minden?

nem kell...

Nahát, újra itten.
Vajon mégis látogatják ezt a blogot? Hm...
Képzeljétek, nyertem! Ez nem újság, mert akit érdekelt, értesülve vagyon róla, de akkor is jó leírni.
Végre valami eredmény. Talán kezd alakulni, amit csinálok. Akkor ez csupán az első jelentős lépés.
No mindegy. Nyomni kell és kész.
Az írás az egyik alappillére a személyes egyensúlyomnak. Az Egyensúly maga a második; a harmadik...nos, a harmadik talán a barátok.
Nélkülük rosszabb lenne. Többet segítenek, mint én nekik, ezt be kell látnom. Mégis kedvelnek.
Örülök az új ismerősöknek is. Nemcsak róluk, de magamról is folyton új dolgokat tudhatok meg, mikor beszélek velük. Ez furcsa.

Minek cím...?

Éjfél elmúlt.
Itt kb. öt és fél órája nincs élet, legalábbis úgy tűnt. Sebaj. Most éppen egy egyházi lovagrend tagjával beszélgetek, aki mellesleg vasutas, mint én. Úgy van: mint én. Nem baj az. Meló.
Félelmetesen sorsszerű, hiszen éppen egy fiatal paplovagról akarok írni A hajnal árnyékában. Persze már régebben kapcsolatba kerültem vele, de csak most beszélgettem vele a rendről igazán. Hm.
Van állandó netem,resszkess, univerzum! Beburjánzok mindenhova, mint ahogy az egy amatőr írótól elvárható.
A székem meg szétesik...
Kicseréltem az ikertestvérére; tisztára, mint a Vasálarcosban...No mindegy. Elfogyott egy üveg tokaji furmint - apránként! -, de messze állok a részegségtől. Nem lenne ildomos a blogba írni olyankor, ha az ember részeg.

Tartalom átvétel