Körkérdés

E pár kérdés csak úgy felmerült bennem, aki gondolja, válaszoljon rá:

- Ki miért ír?
- Miért kezdett el írni (a kettő nem ugyanaz feltétlenül)
- Ki gondolja úgy, hogy előbb-utóbb megjelenik nyomtatásban valamely kiadónál?
- Illetőleg itt a karc közösségén belül ki, KIRŐL véli úgy, hogy kiadásra érett, vagy van rá esélye?
- Ki próbálkozott már kiadóknál, illetőleg kapott-e visszajelzést? Kritikát, észrevételt?
- Mennyiben segítette elő írói fejlődéseteket, hogy ide írtok, és kaptok rá válaszokat, véleményeket?
- Szerintetek ki fejlődött legjobban?
- Ha rangsort kéne állítani, ki ír legjobban? Kinek ki áll a karc képzeletbeli toplistáján? MAgát nem számítva persze...

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2006-02-01 10:45 Blade

Blade képe

- Olvasás közben rámjött, hogy talán én is tudnék írni. Írtam is. Először egy számlát töltöttem ki, hogy elég prózai legyek, aztán egy novellát vállaltam be...;)
- Úgy gondolom, előbb-utóbb kinyomtatom egyik irományom és szétszórom a deák téri aluljáróban :)
- Kiadásra érett? Ez túlságosan egyéni megítélés ahhoz, hogy súlya legyen.
- Asszem egyszer küldtem vmit a megboldogult Átjáró magazinnak, de persze nem reagáltak rá.
- Írói fejlődés: erre csak az olvasóim tudnak válaszolni :)
- Ki fejlődött legjobban: nem tudom, túl sokan írnak - szerencsére :) - ehhez.
- Nálam nincs rangsor.

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

sze, 2006-02-01 12:16 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Blade, ez fura, de én is hasonlóan vélekedek a nyomtatásra értett műveimről, csak én ugyanezt nagyban: a Stefánián (sok szép nagykövetség, meg Földtani, meg Városliget, meg régi Népstadion, meg régi BS, stb...) szeretném szétszórni a műveimet. :)
Írói fejlődést, mint olvasó ;), annyiban látok Nálad, hogy először remek voltál, aztán zseniális, aztán főszerkesztő (és akkor kötelező dicsérni... :)), szóval maradjunk csak annál a Blade mester jelzőnél (habár most már nem vagy főszerkesztő, tehát nem kötelező dicsérni), amit már egy ideje megérdemelsz. :D
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2006-02-01 13:44 Blade

Blade képe

Kösz, Dóra! (A pénzt átutaltam, ahogy megbeszéltük, tíz a hatodikon-t ;) :))

Jud többi kérdésére nem válaszolsz?

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

sze, 2006-02-01 15:17 Hanna

Muszáj feltennem nekem is egy kérdést: Az írók megbocsátják a dicséretet, ha érzik, hogy az nem őszinte? Vagy ha dicséret, nem baj, hogy hazugság? Ha meg lehúzás, külön baj, ha őszinte...?
Ki hogyan képes magát elhelyezni az irodalomban, a választott műfaján belül, és mi alapján teszi?

sze, 2006-02-01 16:18 Blade

Blade képe

Ez 4 kérdés, nem 1 :)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

sze, 2006-02-01 20:05 Jud Lorin

Jud Lorin képe

ez meg mind terelés, nem válasz

cs, 2006-02-02 07:39 Eternaldeath

Sziasztok!
Mielőtt válaszolnék Jud Lorin kérdéseire, engedjetek meg számomra néhány gondolatot! Aki nem kíváncsi rá, és csak a kérdésekre adott válaszaim érdeklik, az ugorjon a szövegben egy nagyot.
Többen tudjátok, hogy az internethez való hozzáférésem meglehetősen körülményes az utóbbi néhány hónapban, így sajnos nagyon ritkán van alkalmam látogatni a karcolat.hu-t. Most is csak azért lopakodtam fel, hogy megtekintsem a tavaly kiírt pályázat eredményét, ám sajnos az még nem született meg. Meg is ragadom az alkalmat és megkérdezem a Tisztelt Szerkesztőséget, hogy mennyit kell még aludni, míg eredményhirdetést olvashatok, és mikor lesz kiírva a következő pályázat?
Más.
Nagyon örültem, mikor tavaly, nyár környékén ráleltem erre az oldalra, több olvasni szerető ismerősömnek is ajánlottam. Akkor is volt példa csipkelődésekre, sértődésekre (mikor joggal, mikor jog nélkül, az más kérdés), de aztán minden helyre rázódott. Mostanában szomorúan tapasztalom, hogy ismét parázs viták zajlanak erről-arról.
Azt gondolom, hogy többen nem is ismerjük egymást személyesen, és a hozzászólások olvasása során néha-néha elbeszélünk egymás mellett. Nem beszélve arról, hogy bár oda van biggyesztve egy-egy mondat után egy mosolygó, vagy hahotázó, vagy bármilyen arcocska, ám ez ettől függetlenül bizony elég személytelen, és félreértésekre adhat okot. Az esetek nagy többségében az építő kritikának mondott hozzászólásoknál figyelhető meg eme jelenség. Úgy vélem, hogy amennyiben valaki valóban építő jellegű kritikát kíván írni, úgy alaposabban gondolja meg, hogy mit gépel le. Nem mindegy, hogy tetszik is az író stílusa, ám találni benne elvétést, és javaslok számára ezt-azt, vagy nem is tetszik se a stílus, se a műfaj, aztán virágnyelven elmondom, hogy szar az egész úgy, ahogyan van, de hogy elvegyük az élét a dolognak, a mondat végére biggyesztünk egy mosolygó arcocskát.
Szóval nem azt mondom, hogy dícsérjünk agyon valamit, ami nem is annyira jó, de cimbik vagyunk, aztán ne bántsuk meg egymást, de meggyőződésem, hogy mindannyian képesek vagyunk őszinte, valóban segítő szándékkal írt kritikát írni olyan műről is, ami közel sem tökéletes, vagy nem jön be a műfaja, vagy nem tetszik a szerző stílusa.
A karcolóknak pedig annyit javasolnék, hogy ne írjuk oda a novellánk végére, hogy bocsika, de ez nem lett annyira jó, mert siettem, mert régen írtam, meg ujjgyakorlat, meg blablabla. Ha tudjuk, hogy nem jó, nincs átnézve, akkor szánjunk rá időt, és javítsunk. Egy-egy jó ötlet elveszik a valóban sok helyesírási és egyéb vétett hiba miatt.
A téma befejezéséül pedig: akinek nem inge...
Most pedig a válaszok következnek Jud Lorin kérdéseire.
Azért írok, mert egyrészt élvezem ezt a foglalatosságot, szórakoztat (ismeri valaki közületek azt a kifejezést, hogy „flow”?), másrészt szeretem megmutatni a történeteimet a hozzátartozóimnak, barátaimnak, ismerőseimnek.
Azért kezdtem el írni, mert, hm... miért is? Talán mert rájöttem, hogy milyen jó dolog saját történeteket kitalálni, vagy mert iskolás koromban erre buzdítottak a tanáraim egy-egy jól sikerült fogalmazás után. Visszagondolva, a magyar tanáraim biztatása nélkül is elkezdtem volna írni.
Már tudjuk, hogy a karcolók közül ki az, aki kiadásra érett, hiszen jelentek már meg munkái. Mivel fogalmam sincs, hogy kik, hogyan és mi alapján döntik el azt, hogy valakit nyomtatásban is lehessen olvasni, így erre a kérdésre igazán nem tudok válaszolni.
A fejlődésemet nem én döntöm el, hanem az olvasó, vagy a kritikus, a szakértő, ám mindenképpen meg szeretném jegyezni, hogy a munkámban sokat segített az eddigi írásaimra kapott észrevétel. Meg is köszönöm Eve Rigel értékes útmutatásait, de természetesen mindenki hozzászólását a novelláimhoz.
Mivel nem a kezdetektől látogatom a karcolat.hu-t, így nagyon sok munkát nem volt még alkalmam olvasni. Így csak azt tudom mondani (ezzel az utolsó kérdést is megválaszolom), hogy - leszámítva azokat, akik írásait már nyomtatásban is meg lehet találni – számomra Tim Shaw áll a toplista élén (pedig az műveiben se vér, se sötétség, se halál – hozzám pedig az ilyen témák állnak közel).
Többen talán azt gondoljátok, hogy hosszúra nyúlt, fölöslegesen bő lére lett eresztve ez a hozzászólás, de én bízom abban, hogy valamelyest más szemlélettel fogjuk egymás írását, vagy esetleg kritikáját emészteni és el lesznek ásva a csatabárdok.
Eternaldeath

cs, 2006-02-02 08:05 Blade

Blade képe

Nem volt hosszú, mert érdekes dolgokat mondtál. ;)

A "mennyire dícsérjünk - mennyire legyünk kritikusak" vita pedig olyan kemény dió, amit sohasem lehet feltörni, sohasem lesz vége, nincs megoldás. Bárki regélhet róla bármennyit, fejtegethet, bizonyíthat, attól még a többi ember úgysem követi azt, szóval én azt mondom, hogy aki okosan, az író minősítése nélkül kritizál, az jó úton jár.

A pályázat eredménye már régen megvan, csak nem tettük közzé bizonyos okok miatt, de reméljük, az új főszerk. majd a lovak közé csap ;)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

cs, 2006-02-02 09:05 Jud Lorin

Jud Lorin képe

Eternaldeath: köszi az értelmes hozzászólást

a parázs viták sztem nem baj, ha vannak, mert akkor felszínre kerülnek olyan problémák, amikkel sokan nem akarnak szembenézni. vagy csak nem látják, és azért nem.
építő kritika: vagyunk úgy páran, akik odamondogatós stílusban "osztjuk az észt", és vannak, akik kevésbé gonoszkodva, de szintén rámutatnak a hibákra, sőt, nem olyan lusták és megfáradtak, mint én, h még javaslatot is tesznek rá, és az uccsó vesszőhibát is jelzik. lásd Léthé tevékenysége a fantasyán. ha egyszer eljut ide, asszem lesz "nemmulass"
a gond az, ha már az ember annyiszor elmondta ugyanazt a hibát, mások, vagy ugyanaz az író a köv írásában is elköveti. vagy képtelen felismerni, vagy egyszerűen lusta arra, hogy figyelembe vegye a tanácsokat. ez egy idő után fárasztó, és az ember egyre vérmesebb kritikus lesz.

na de: amiről szólni akartam, hogy mi van akkor, ha az író még a korrekt, de negatív kritikát is úgy fogadja, hogy az igaztalan, és bezzeg én megkapom, míg a másik, aki nálam is szarabbul ír, azt meg dícsérik??? hogy van ez??? és hogy jönnek ahhoz mások, h nem tetszik nekik, holott a barátaimnak, anyámnak, a tanáromnak stb tetszett??

szóval sokszor a kritika és vélemények milyensége azon dől el, h hogy csapódik le az íróban, és ki kivel haver, h megvédjék.

"Már tudjuk, hogy a karcolók közül ki az, aki kiadásra érett, hiszen jelentek már meg munkái."

ó, lapulhatnak még itt tehetségek, tudom, kik jelentek meg, de én azokra lettem volna kíváncsi, akik csak neten vannak fent, nyomtatásban nem. ha nem tudjátok a szempontokat, mi alapján adnak ki vkit, akkor hasonlítsátok össze az írásokat azokéval, akik megjelentek innen a karcról.

"A fejlődésemet nem én döntöm el, hanem az olvasó, vagy a kritikus" - asszem Blade is hasonlót mondott. ezt azért érzékeled magad is, nem? hogy jé, most már észreveszek hibákat, most már feltűnik máséban is a gond stb

most ennyi.

cs, 2006-02-02 19:30 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Megpróbálok sorban haladni, és minden kérdésre a tőlem telhető legpontosabb választ adni. Ez nem lesz egyszerű, mivel egy kérdésnek többféle értelmezése van.

Azért írok, mert amióta az eszemet tudom, írni szerettem volna. Ez csak mostanában tudatosult bennem, amikor ráéreztem az alkotás ízére.
Úgy hiszem, sokan vagyunk, akik gyermekkorunkban éltünk-haltunk az olvasásért. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbbünk elméjében már jó korán megfogant a gondolat: mi lenne, ha én is próbálkoznék az írással!
Ez főleg akkor fordult elő, ha olyasmit olvastunk, ami nagyon tetszett, és úgy képzeltük hasonló történeteket könnyűszerrel írhatnánk mi magunk is.
Mindaddig így éreztük, amíg meg nem próbáltuk.
Mert akkor jött a meglepetés. Hacsak nem születtünk eleve írózseninek, az első próbálkozások hasonlóak lehettek az úszni tanuló bizonytalan karcsapásaihoz, fuldoklásához, amikor úgy érezte, véglegesen kicsúszott a lába alól a talaj, nem lelt kapaszkodót, és hiába kiáltozták a partról, hogy mit kéne tennie, sehogyan sem találta a helyes ritmust.
Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy fent tudjon maradni a vízen, képes legyen rövidebb távokat megtenni, és kezdje élvezni, amit csinál.

Az első próbálkozások nagyon fontosak. Ilyenkor dől el, ki az, akiben van annyi vágy, annyi képesség, és szorgalom, hogy legyőzze az első legorombításokat, elmarasztaló véleményeket, a rosszindulatot, vagy gúnyos megvetést.
Hiszem, hogy az emberek egy része az írás képességével születik. Azonban nem biztos, hogy ezt valaha megtudja magáról. Ha figyelünk önmagunkra, időnként engedünk a késztetésnek, és hagyjuk, hogy a megérzéseink vezessenek minket, rengeteg értékes tapasztalattal lehetünk gazdagabbak.

A fentebb említett okok miatt kezdtem el írni, de egészen más okból folytatom. Erről majd később…

Én is, mint a legtöbb szárnyait próbálgató író arra vágyik, hogy művei megjelenjenek nyomtatásban is. Nemcsak azért, mert akkor többen olvassák, hanem ez egyfajta rangot is ad, reményt a folytatásra, bizonyságot, hogy talán mégsem olyan rossz, amit mível.
Az évekkel ezelőtt magazinokban megjelent írásaimat nem számítva nekem az is megadatott, hogy egy novellám megjelenjen egy antológiában.

A Karcolatra sokan felteszik az írásaikat, ezeknek nagy részét elolvastam, kisebbik részét véleményeztem. Sajnos egy kezemen meg tudom számolni, hány szerző művét látom kiadásra érettnek
Az én írói fejlődésemet mindenképpen segítették az itt kapott vélemények. Egy évvel ezelőtt, amikor elkezdtem beküldözgetni a novellákat, fogalmam sem volt arról, jó-e, amit csinálok. Nem mondom, időnként sikerült jól lelombozniuk a kedves írótársaknak, de ezek az „elmarasztaló” vélemények mégis felszították „harci kedvemet”, és bizonyításképpen próbáltam sokkal jobbakat írni.
Most már a Karcolat szerkesztője vagyok, és megkaptam a lehetőséget, hogy eldöntsem, egy-egy beküldött írás megüti-e azt a mércét, amelyet ezen az irodalmi oldalon felállítottunk.

Jelen pillanatban nem tudnék listát írni arról, ki fejlődött a legjobban, ki áll a toplista élén.
Vannak kedvenc novelláim. Előfordul, hogy látszólag gyengébb írásokat véleményezek, és erősebbeket hagyok ki. Ugyanis nem biztos, hogy a mások által toplistás novella elnyeri a tetszésemet, ellenben azzal, aki előszörre gyengébbnek bizonyul, de érezhető benne a rejtett tehetség.
De hiába a tehetség, ha nincs jelen a képesség a fejlődésre, a tanulási vágy, és a szorgalom.

Én azért folytatom az írást, mert örömet okoz. Szeretem megosztani másokkal a fejemben megszülető ötleteket, melyek történetekké növik ki magukat. Szeretem bonyolítani a szálakat, szereplőket kitalálni, ezeket tulajdonságokkal felruházni, mozgatni őket. Szeretem, ha az első homályos, ködös masszából a végére kialakul egy letisztul, izgalmas, olvasható történet.

p, 2006-02-03 15:41 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ha már Blade valahol a hozzászólások végén, szóval a lap alján bíztatott, hogy mondjam el szerény véleményemet sajtát írói pályámról, akkor ez álljon itt a másik végletben, hogy kedves utalásokkal teletűzdelhessem, és aki képben akar maradni, annak ínhüvelygyulladást kelljen kapni a görgetéstől. ;> Elnézést, nem leszek ilyen gonosz, amire utalok azt megemlítem legalább pár szóban.
"Ki miért ír?" Ezt ugye magamra kell értelmeznem...? És a többit is? Akkor a válaszom: fogalmam sincs. Miért írok? Ezen még nem gondolkoztam el. Már ha írok. Inkább csak karcolgatok. :) Komolyan, tényleg fogalmam sincs. Talán azért, hogy megoszthassam a gondolataimat másokkal... vagy, mint ezt a Rettenet! végén is megfogalmaztam... oké, azt mondtam, leírom az utalást, de elfelejtettem. Mindjéárt utánanézek. Megvan! "...egyszerűen csak szeretek írni, és ezt megosztani másokkal. Azaz szeretem, ha mások is érzik azt a szenvedést és kínt, amit nekem napi 24 órában el kell viselnem: engem!" Igen, ez már a hozzászólások között van, tudom, de a fentebb említett mű végén, így megint igazam lett. Itt a válasz Jud!
Miért kezdtem el írni? Nem, nem ezért... csak úgy. Olvastam egy remek "könyvet", majd rögtön utána egyik barátnőm meghívott a fantasyára, hogy ott is olvashatok az ízlésemnek megfelelő műveket, és figyelmembe ajánlotta a sajátját... úgy gondoltam, mint Eve is megfogalmazta, ilyet én is tudok írni. Sőt! Egy apró eltérés van Eve állásfoglalása és az én esetem között: már akkor is igazam volt. Semmibe nem került, hogy egy hasonló történetet lefirkantsak. Ezért megjött a bátorságom, és elkezdtem irogatni. Csak nem mondatm meg, ez jó érzéssel tölött el, hogy egy francia anekdotát idézzek: Gabreil Mably, francia tudóst arra biztatták, kérje jeölését a Francia Tudományos Akadémiára. Erre azt válaszolta: "Ha akadémikus lennék, állandóan azt kérdezgetnék, hogy kerültem a nagy tudású professzorok közé. Amíg nem vagyok az, allandóan azt kérdezik, hogyan lehetséges, hogy még nem vagyok akadémikus. Ez utóbbi ugyebár sokkal hízelgőbb?" :) Itt is ez a helyzet. Amíg nem írtam, csak magamnak, és nem tudtak róla, mindenki bíztaott, hogy írjak, mert van hozzá tehetségem. Most, hogy írok, azt kérdezik, hogy miért. Szóval most itt állok. De szerencsére nem álltam meg azon a szinten, ahonnan indultam.
Nyomtatásban? Ezt megválaszoltam Bladenek. ;)
Kiadóknál nem prónálkoztam, mert fennáll a veszélye, hogy nem utasítják vissza a művemet.
Rangsor, meg fejlődési ráta, kiadási érettség... nem vagyok olyan tájékozott, hogy ezt eldönthessem. Többet kéne olvasnom. Persze vannak kedvenceim...
A kritika pozitív és negatív hatásait már kitárgyalták nálam okosabb és tájékozottabb emberek.
Mást, többet, én sem tudnék a témkban mondani.
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

sze, 2006-02-08 12:34 Szléó

Szléó képe

Nos én azért írok mert az jó...
Szóval azért mert ez az önmegvalósítás és önkifejezés leglényegtelenebb ága.
Egyébként meg azért mert ehez értek énélfogva ezt szeretem csinálni. Szeretném h mindenki megismerje azt a történetet ami már régóta érlődik bennem.
Ja és a legfontosabb. Azért mert mindenki azért ír hogy kiélje önmagát. Persze ez a művészatek mindegyikére igaz. Ki akarjuk élni az életet. Meg akarjuk valósítani álmainkat céljainkat. Keresünk valamit amit nem tudsz kézzel megfogni de jó érzés hogy megkaphatod.
Mindenkép ki szeretném adni a műveimet.

v, 2006-02-19 09:40 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Végigolvastam a hozzászólásokat, megrpóbálok mindre reagálni kicsit, legfeljebb meglehetősen kaotikus lesz az egész, de híven fogja tükrözni személyiségem :-).
Én csak öt napja és tizenkét órája vagyok itt regisztrálva (ehhez képest elég jól teleírtam a honlapot :-)), szóval nem tudok rangsorokat felállítani, ahhoz rengeteget kell pótolnom... ahogy időm engedi megteszem.
Arra a kérdésre, hogy miért írunk, ahogy elnéztem, mindenki küszködött a szavakkal. Nem is csoda, nem igazán lehet megfogalmazni azt a lélek legmélyéből fakadó érzést, ami forráspontig hevíti az embert, és végül valahol ki kell törnie mindannak, ami megszületik ott bent... mert hogy nem mi találjuk ki az egészet, abban biztos vagyok. Valahonnan, valamelyik sokadik dimenzióból afféle áthallásként érkeznek az élmények, és az író alkatú ember akkor érzi jól magát, ha saját személyiségével, világlátásával vegyítve mindezt napvilágra hozza. Ha ez megvan, továbblépünk, mert a tanulságot (vagy nevezzük bárhogy az írások lényegét) tovább szeretnénk adni, meg szeretnénk osztani másokkal. Ez persze nem kinyilatkoztatott igazság, de én így érzem.
A kritikára mindenki másképp reagál, szerintem a jó kritika nem az írót érinti, hanem a művét, távolságtartó (mondhatnám személytelen), és szakmai szempontok alapján elemez. Ahogy Blade mondta, okosan kell kritizálni.
Úgy nézem Blade amolyan sorstárs, én is küldtem az Átjárónak, nekem sem reagáltak.
Nem szeretem a hazug dícséretet, akkor sem, ha csupán kímélni akarnak vele. Ne kíméljenek, mondják el a véleményüket rendes, normális emberi hangnemben, abból le tudom szűrni a tanulságot (na, ennek sem adok többet semmit a kezébe :-D), el tudom dönteni, hogy a továbbiakban föl akarom-e, tudom-e használni azt, amit kaptam.
Ha valami nagyon rosszat olvasok, akkor inkább nem szólok hozzá, minek legyalázni a másikat? Ha van valami ötletem, tanácsom, akkor megosztom, legfeljebb hivatalos hangú hozzászólást engedek meg magamnak, de semmi személyes megjegyzést nem teszek. (Lehet ezért nem kaptam visszajelzést az Átjárótól, de ha már van számítógépük + internetük, egy annyit írhattak volna e-mailen, hogy ez sajna nem érett meg közlésre. Bocsi Sheen, ha ezt olvasod, de ez van.)
Ebből már leszűrhető, hogy nyomtatásban nem jelent meg semmi tőlem, de biztos vagyok abban, hogy ami késík, az csupán nem pontos... :-)
Amióta elkezdtem komolyan venni az írást, sokkal jobban érzem magam, valami megfoghatatlan módon kiteljesedtem, "egészebb" vagyok mint előtte, szóval szerintem ez az érzés motivál minket az újabb próbálkozásokra.
Azt, hogy ki dönti el, megjelenhet-e valami... nos szerintem sokszor rosszul döntenek. Eklatáns példája ennek Harry Potter, mivel egy csomó kiadó visszaadta a kéziratot, mint értéktelent :-D. Azóta is téphetik a hajukat. A Gyűrűk Ura megjelent ugyan, de kis példányszámban, és ha nincs a hatvanas évek hippi mozgalma, talán soha nem fut be ilyen karriert a mese, szóval kell a tehetség, a kitartás, és a szerencse...
Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikeredtem!

S.L.C.
- : - : - : - : - : - : -
A magasabb sugallatok csak dalolnak, sohasem magyaráznak...
(Kahlil Gibran)