Vezeték nélküli kapcsolat

Barátok maradunk, de ez a maradás valójában haladás, mert beszélgetésünket nem árnyékolják többé a közös gondok és elvárások fellegei, jól érezhetjük magunkat együtt, aztán lefekhetünk amellé, akivel a titkos, kimondatlan fájdalmak hálója köt össze. Kihúztuk az ismétlődő hétköznapok megporosodott kábeleit, ez a vezeték nélküli kapcsolat a jövő, szabadon közlekedünk az éterben, fogjuk egymás jeleit, s ha egyszer e jelek eltűnnek valahol, elsöpri őket a változás szele, ahogy az októberi szél a nyár megannyi megbarnult mementóját, meghajlunk az idő nagy utcaseprője előtt, és erősebb jel után kutatunk. Ráérünk, mondták egykor bölcsen, és most már értem: amikor jelerősségünk nem terjed túl kicsi otthonunk falain, akkor és ne előbb kívánjuk, hogy kéznél legyen a régi jó kábelköteg.