Kovács Andrea blogja

Hallható lett az Ikrek

Emlékeztek az egyPerc! és a Régió Rádió közös hangjátékpályázatára?

Még anno, akkor elküldtem nekik, az egyik, itt a Karcolaton is publikált dialógus-gyakorlatom.

Variációk egy témára - The gael

Egész vasárnap egy dallam futkározott a fejemben, miközben a Blackmore's Night-ot hallgattam.

Sörözzünk együtt!

Ma este nyolckor újra összeülünk a Moszkva téri Trombitás Gösserezőben.

Utórezgések

Nemrég jöttem haza a melóból.

Hangulatjelentés

Holnap reggel elkezdődik a hajrá.

Nyakamba veszem Óbudát, megkeresem a Márton Áron Szakkolégiumot és az avanásokat, aztán belevetjük magunkat a munkába.

Top 10 olvasmány Fairylona kérésére, avagy a gyakorlatlan verselő próbálkozása

Tündér szólt hozzám, firtatva,
olvasmányim közt kutatna.
Élmény- s emlékpolcok közt matatva
Mondom hát neki: jó Tündérilonám
kedvedért lefújom a port, le én ám

És tessék mondani, hol gyártják a tündéreket - avagy a márciusi Meetup

Ezzel a mondattal érdeklődtem a pultoslánynál, miután kértem egy hosszú kávét tejjel és rengeteg cukorral.

Őszinteségroham

Feltöltés alatt ;)

Vagyok, vagyogatok...

Szégyellem a pofámat, rendesen. :oops:
Ha Styra nem üzen rám, bizony megint elfelejtek bekukkantani a Karcra.
Inaktív vagyok, mondhatni épphogy standby üzemmódban tengek-lengek, munka és élet közt félúton lebegve.
Az Avanás pályázatot augusztus harmincadikán adtam le, augusztus harmincegyedikétől pedig munkába álltam egy budapesti szakképző iskolában, mint iskola nővér. Azaz egy személyben ápolónő, szociális gondozó, gazdasági nővér, iskolapszichológus, koordinátor és marketinges, leltárfelelős, lótifuti és csicskahuszár.
Ez utóbbi a munkaszerződésem legutolsó pontja szerint: bárki, bármilyen feladattal megbíz, kötelességem azt teljesíteni. Egy hónap telt el, és azon gondolkozom, biztos akarom-e ezt.

Intergalaktika találkozó- holnap.

Tűkön ülők. Tűkön fekszem, tűkön állok, tűkön élek. Már kiütközik rajtam az utazási láz, pedig hol vagyok még a holnap tíz órától. Amikor is a Népligetből induló buszon fogok csücsülni, és hajtom majd magam előtt a perceket, pedig tudom, hogy attól nem fogok gyorsabban odaérni. Aztán Szentesen az átszállás, amikor már a zabszem sem fér majd be a va.... és végül Mártély, ahol sosem jártam még. Mondjuk Szentesen sem.
Szóval, izgulok. Idestova másfél éve regeltem be az IG-re egy éve tervezgetjük ezt a spontán megmozdulást, és bevallottan borzasztóan kíváncsi már vagyok Rájuk. A hozzám hasonlóan megveszekedett SF-mán humanoid lényekre. Van bennem némi félsz is. Mert így a net névtelen, arctalan távolságában mondhatom, jól kijövünk egymással. A személyes találkozás viszont mégis csak más. Én legyek én, vagy fogjam vissza magam? Vajon elmenekülnek, ha meghallják a dudahangom? Pláne, ha csini likat beszélek a hasukba? És folyton- folyvást "offtopik" vagyok? HŰ! Magvas gondolatok mi? :) Tényleg mi lesz, ha egy értelmes mondatot nem fogok tudni kinyögni? :oops: Okosan hallgatok, mintha valóban az lennék, nagyokat bólogatok majd, és szépen mosolygok. Ez utóbbihoz értek a legjobban. De tényleg.

EK utál engem!

Azt hiszem gondom van. Egyetlen hozzászólást sem tudok írni, már jó ideje. EK többször egymás után visszadobja a hsz-mat. Nem fogad el egyetlen nyamvadt kódot sem, bár lövésem sincs róla, miért rühelli ennyire a képemet. Régen semmi bajunk nem volt egymással.
Azt hiszem most besokalltam kissé. Itt, - azaz Artair Holdlakójánál - lett elegem, és azt hiszem kénytelen vagyok feladni. EK nyert.
Számoltam, tízszer egymás után visszadobta a hsz-omat. Könyörgöm, még a saját blogbejegyzésemhez érkezett hsz-ra sem tudok reagálni. Utoljára azt hiszem Indi állóképességet firtató bejegyzésére tudtam valamit pötyögni, azóta semmi!

Telivér hurrá a Lidérceseknek!

Nem tudom, illik-e külön blogbejegyzésben megemlíteni az ilyesmit, de azt hiszem, így mindenképpen egyszerűbb.
A IV. Lidércfény pályázatról van szó. Gratulálok minden karcostársnak a részvételért, és a szép helyezésekért.
Itt: http://raves.sfblogs.net/2009/06/29/nem-felek-a-barbaroktol/ lehet olvasni a részletes listát, köszönet érte Raves-nek, aki maga is első helyezést ért el a humoros kategóriában.
HURRÁ!

Szabadon?

Múlt hét péntek óta szabad vagyok - már ami a gipszcsizmában töltött fogságot illeti. Azóta szorgalmasan járok gyógytornára igaz, nem ide a helyi szakrendelőbe, hanem a virtuóz szikebűvész javaslatára a Sportkórházba.
Szívesen tépnék ezerrel- jószokásom szerint -, de lajhártempóra vagyok kárhoztatva. Elgondolkodtató állapot. Hisz én csak egy hétköznapi sportbaleset miatt kényszerülök ideiglenesen "lassúzni", de bizony vannak szép számmal mások, akik születési hiba, baleset vagy érettebb koruknál fogva minden egyes nap így élik az életüket. Apró, lassú léptekkel, sántikálva, bicegve. Miután már vagy harmadszor jöttek nekem a zebrán a tömegben, és jópárszor végigálltam a teljes menethosszt a buszon, elgondolkoztam rajta, vajon minden ember születésétől fogva vak és érzéketlen mások testi hibáira?

Még vagyok

Nem tűntem el, még vagyok.
A műtét után majd két héttel sem tudok kb.negyedóránál többet ülni a gép előtt, ami arra is alig elég, hogy átnézzem a leveleimet. Sajna nem laptopom van, hanem asztali gépem, amit nem tudok magammal cígölni az ágyba, ahol az időmet múlatom mostanság. Lábam két bazi párnán "polclik" jó magasan, de már attól csini liláskékben divatozik, ha kimankózom a fürdőbe vagy egyéb khm... helyre. Járógipszet ugyan kaptam - végre - de a feltépőzárazható járófelülete után még kotorni kell, ugyanis ilyen kis méretben- harmincnégyes - épp nem volt raktáron. Ha minden igaz, szombatra végre megkapom és akkor újra kétlábazhatok.

Tartalom átvétel