Énposzt, avagy kitekintés a csigaházból

Normal
0
21

false
false
false

MicrosoftInternetExplorer4

Idáig halogattam ezt a bejegyzést, mert nem kenyerem az önreklám.

Ahogy mások fogalmazásában hallottam, kevés az önbizalmam ahhoz, hogy felhívjam a figyelmet saját írásaimra. Ugyanakkor intenzíven mosom a fejét ugyanezért egy-két embernek. Pl. Bukros Zsolt as. Maggoth  "kollégának" több levelet is írtam az Új Galaxisban megjelent novellái miatt, a Zsoldos Péter pályázat kapcsán. Végül sikerült rávennem, hogy mindhármat jelölje. Nemsokára kiderül, hogy átkozni vagy áldani fog-e a kitartásom miatt.
Tavaly október óta hallottam ettől, hallottam attól, miért nem teszem ki az oldalamra, hogy megjelent egy novellám a 2009/4-es Avana Arcképcsarnokban, Eggyéválás címen.

Ha egyszer már vettem a bátorságot és életemben először megmérettem magam egy pályázaton- Kozmosz és Természet-, és be is került az írásom a kiadványba,  vajon miért nem vállalom nyilvánosan?!

Onsai körblogja azt a kérdést veti fel, ki hogyan dolgozik, min dolgozik, milyen technikával ír, hogyan fejlődik,  miként fedezi fel magában választott útjának az új lépcsőfokait.

Nem mondom, hogy ezentúl rendszeresen kommentelni fogom az írás útján botladozó lépteimet, mert ez ügyben jobban kedvelem a személyes kontaktust, de megpróbálok kibújni a csigaházamból.

A "bibliográfiám" igen karcsú, azon az egy Arcképcsarnokos novellán kívül egyetlen más, nyomtatásban megjelent írással sem rendelkezem.

S hogy mind dolgozom?

Próbáltam összeütni egy novit a Jövő nagykövetei pályázatra, de végül nem küldtem el. Hogy miért? Nos meglehetősen komor végkicsengése lett. Disztópiával pedig Dunát lehet rekeszteni. Igyekeztem átdolgozni, hogy reménytelibb képet fessek a jövőről, hogy valami pozitív üzenetet hordozzon, de hiába. Onnantól, hogy megpróbáltam megerőszakolni a gondolataimat, szétesett az egész. Nem repült a kezem a klaviatúra felett úgy, mint máskor. Küszködtem a szavakkal, magyaráztam a mondandómat, azt vettem észre, hogy kiszólok a novellából az olvasóhoz dörgedelmesen, mintegy erkölcsi-ökológiai prédikációt tartva. Szétcsúszott, élettelen dialógusokat kopogtam a Wordbe, ráadásul ahogy egyre rózsaszínebb és bizakodóbb lett a történet, úgy nyálasodott-nyúlósodott. Elveszett belőle minden energia, s végül egy buksisimogatós, erőtlen "Jobban vigyázzatok a Földre, mint azt mi tettük"-ejnyebejnye lett belőle. Ha papírra írtam volna, akkor első felindulásomban minden bizonnyal nem csupán összegyűröm, de lángra is lobbantom. Hadd égjen a szemét!

Így csupán töröl, töröl, töröl... a végtelenségig. Pöpecül használom a delet gombot!

Eme próbálkozásból pedig azt a tanulságot szűrtem le, hogy valami vagy jön magától, ösztönből, ahogy kiforrja magát belőlem, vagy  nem érdemes foglalkoznom vele. Legalábbis akkor, ott, abban a pillanatban.

Eltettem hát a maradványokat a laptopom egy fiókjának mélyére, hagyom kicsit pihenni. Talán egyszer, amikor már képes leszek tudatosabban konvertálni a fejemben születő képeket szavakká, esetleg megtanulom hogyan vegyem át az irányítást tőlük-elvégre én írom őket, s nem ők engem-, na akkor majd előveszem, és átdolgozom.

Vagy megvárom, amíg valaki, valahol kiír egy olyan pályázatot, ahová disztópiát kell beküldeni. :)

A Fiction Kult pályázati felhívására még töröm a fejem egy régebbi írásom átdolgozásán. Egy meglehetősen horrorisztikus monológot kell megtöltenem némi cselekménnyel, mert jelenlegi formájában nem alkalmas arra, hogy elküldjem.

Nem tudom azt mondani, hogy összeszedetten dolgozom. Sokszor csapongok, az agyam rosszul betolt fiókjaiból kiugrálnak félkész novellák, rapliznak, hogy most már aztán tessék minket befejezni! És milyen igazuk van. Sokan vannak. Némelyik már kisregénnyé nőtte ki magát, folytatásokban fellelhetőek a Karcolaton. Korántsem hiba nélkül valók, lesz még munkám velük.
Befejezésül pár név azok közül, akiknek a segítsége nélkül sosem dugom ki az orrom az én kényelmes, egyszemélyes, csúcsos csigaházamból.

Tündérilona, akinek nem véletlenül adok a véleményére.  Onsai, aki "felfedezett" az Avana számára. Sheenard, aki a Szefantoron kezdett piszkálni azzal, hogy miért az asztalfióknak írok. Aztán elhalmozott könyvekkel, azzal a felszólítással, hogy tessék róluk véleményt írni.  Még lógok neki jó pár "kritikával". Makitra, aki az elsők között olvasta az avanás novellámat, és privátban véleményezte is, okulásomra. Sangel, aki megtisztelt egy válaszverssel, és aki mindig rendelkezésemre áll, ha kérdezem. Ha hülyeség, akkor is. Trill, aki a szavaimból életre keltette nekem Pipuszt, a zseboroszlánt, és aki folyamatosan tanít a mosolyával. LnPeters, aki az első sfblogsos megjelenésem óta támogat, akár magánéletről, akár az írásról van szó. DBL-nagymester, aki az Intergalaktikán, a tűzhelynél, ahonnan indultam megfogta a kezem, és azóta sem engedte el. Sanawad, akivel csak nemrég kerültem kapcsolatba, de meglátásai sokat segítenek a munkában.

Ők és még sokan mások segítenek felállni a földről, ha pofára esem a nagy igyekezetben, vagy épp a fejemre húzom a csigaházam fedelét, és a világ minden kincséért se moccannék onnan.

Köszönöm.

 

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2010-04-04 14:38 Obb_régi

Na ja, ebből megint kimaradtam... És Obb aki mindig elovasta az itt feltett írásaimat, és véleményezte azokat :(

v, 2010-04-04 16:16 Kovács Andrea

Kovács Andrea képe

Obb, és mindenki itt a karcon, aki olvas és véleményez, természetesen nektek is jár a köszönet. (eme sorok írója irul-pirul, keszkenőt gyűröget, vétkes mulasztása miatt)

________________________________________________________________

"Attól, hogy ember vagy, boldog is lehetsz." ( Fodor Ákos )

Üdv. Andrea

h, 2010-04-05 08:13 Obb_régi

:) Hajrá Andrea!

v, 2010-04-04 16:26 Sren

Sren képe

˝... agyam rosszul betolt fiókjaiból...˝ - hmm, pedig eme sorok írója nem is volna akárkicsoda, csak úgy e', hogy aztán elvesszék a pályázatok rosszul kivágott erdeiben... Kitartást, helyes utat, száraz fákat kidönteni erőt, kollegina!

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2010-04-04 16:51 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Persze azért ne minden száraz, öreg, korhadt tölgyet, mert akkor mi marad a szorgos kis harkályoknak? :) Ha koponyán belül kopácsolnak, az kellemetlen, de ha a billentyűzeten, akkor már megérte.

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2010-04-04 18:30 Ovidius

Ovidius képe

Drága Andrea!

Először is köszönöm, hagy befértem a fenti blog végi felsorolásba. Nagy megtiszteltetés ilyen értékes ember jó véleménye, mint te vagy.

Elolvastam az Eggyéválást. Talán emlékszel korábbi írt és mondott dolgaimból, hogy tudomány- és gondolkodásszerető ember létemre mennyire szeretem a szépséget. Ami pedig nem annyira a felsőbb intellektust, hanem inkább a lelket rezdíti meg. Amit írtál, egy olyan valami, aminek nem annyira a tartalmi mondanivalója, inkább a megjelenése ragadott meg, de nagyon. Olyan, mint egy szépséges kis zenemű. Cseng-bong az egész. A szavak zengése, hullámzása, mindent átható rezgései, amit éreztem benne. Márpedig a szavak szépsége olyan, amit nem kell külön magyarázni. Mint minden igazi érzelmet, ezt is átérezni kell. Ha mégis meg akarnám fogalmazni, mit éreztem olvasása közben, akkor ahhoz hasonlítanám, mint amikor az ember egy csodálatosan friss, hűvös kis vízesés alatt áll. A tisztaság érzése, amit kap az ember. Minden eltúnik, ami sötét és mocskos, marad az öröm.

Csak így tovább ezekkel a szépséges kis, szikrázó gyémántszilánkokkal...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

v, 2010-04-04 19:15 Kovács Andrea

Kovács Andrea képe

Ahogy írtam, fogod a kezem és el nem engeded. E kötelékünk mindkettőnkön csak emel, s a távolság vagy a nyilvánosság sem veheti el a bensőségességét.

Köszönöm a soraidat, sokat, nagyon sokat jelentenek nekem barátom.

________________________________________________________________

"Attól, hogy ember vagy, boldog is lehetsz." ( Fodor Ákos )

Üdv. Andrea

v, 2010-04-04 18:46 Ndy

Ndy képe

Vannak munkamódszerek és munkamorálok, van akarat és nemakarás, de a dolgoknak ígyis, úgyis mindig nyögés a vége :D

(Ez lehet, cinikusnak tűnik, de semmi sincs kimérve patikamérlegen: van akinek tetszeni fog amit csinálsz, van akinek nem. Még akiknek tetszett, azoknak a száma sem meghatározó az írás minőségének szempontjából - egyedül a nyögés biztos :D )

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

v, 2010-04-04 19:35 Kovács Andrea

Kovács Andrea képe

Igazad vagyon, a szülés, születés mindig nyögéssel jár :D

________________________________________________________________

"Attól, hogy ember vagy, boldog is lehetsz." ( Fodor Ákos )

Üdv. Andrea

v, 2010-04-04 20:24 Ndy

Ndy képe

Nekem mondod :( Az első meghatározó élményem, hogy világra jöttem - ez még egész kisgyermekkoromban történt -, és felsírt az orvos :(

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

v, 2010-04-04 20:34 Ovidius

Ovidius képe

Nagy dolog...

Engem még bába segített a világra. Állítólag, amikor megszülettem, csak annyit mondott...Szüzanyám!

 

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

v, 2010-04-04 20:38 Ndy

Ndy képe

Én viszont legalább a szüleimet nem terheltem túl, legalábbis erre enged következtetni, hogy anyám mindig mondogatta: "na, veled sem vagyunk többen!" :-o

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

v, 2010-04-04 21:56 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nálunk anyám mindig azt mondja (3 gyerek!), "veletek sűrűbben vagyunk, nem többen".

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2010-04-05 08:15 Obb_régi

Ja engem is bába segített a világra, mikor kijöttem, egy légy szált az orromra, a bába meg hessegette, hogy hülye légy... hülye légy... Hát ezért lettem ami.

v, 2010-04-04 20:53 Mab Tee

Mab Tee képe

Azért csak dugd ki az orrod abból a csigaházból, és ha netán pofára esel, ne bánkódj rajta, mert mindig lesz valaki, aki melléd lép és segít felállni. Néha nagyon nehéz dolog segítséget kérni, de azt hiszem, hogy az általad tisztelt emberek nem fognak nemet mondani a segítséget kérő kézre.

Ha sima úton járnál, valld be, rém unalmas lenne az életed. A rögök azért kellenek arra a bizonyos Útra, hogy megtanuljunk újból és újból felállni, és lássuk azok arcát, akik segítenek újjászületni és akiket úgy hívnak: barátok. Van, mikor ismeretlen segít és azt sem tudod, miért. A csigaházra szükség van, de ne legyen börtönöd.

--------------------------------------------------

"Olyan képet mutatok, amit látni akarsz. Az igazi arcomat csak akkor ismerheted meg, ha képes vagy az álarc mögé látni."

h, 2010-04-05 11:54 Blade

Blade képe

"Sokszor csapongok" - vannak ezzel így itt még páran...;)

h, 2010-04-05 12:34 Sren

Sren képe

Agyoncsapongalak, figyeld meg...! :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2010-04-07 21:48 Maggoth

Maggoth képe

Mindenképp áldalak kitartásodért, és köszönettel tartozom, fel a fejjel :-)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.