És tessék mondani, hol gyártják a tündéreket - avagy a márciusi Meetup

Ezzel a mondattal érdeklődtem a pultoslánynál, miután kértem egy hosszú kávét tejjel és rengeteg cukorral. Kedvesen elmosolyodott, és mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, mondta:

- Hát itt.

A Tündérgyár kivételesen hangulatos, leginkább romkocsmaként definiálható. (Remélem senkinek nem gázoltam bele a lelkivilágába)

Szerény-szolidan bújik meg a Tűzoltó utcában, vasajtaja mögött meredek lépcső vezet befelé-lefelé.

El a mából, az átlagból-sablonból-ultradizájnból marketingelt, csili-vili króm-acél-üvegcsodákból tuningolt szórakozóhelyek világából egy igazán különleges helyre, ahol, ha meg nem is állt az idő, de érezhetően lassabb, élhetőbb, barátságosabb, mint amit az ajtón kívül hagytunk.

A pince téglából rakott falai között elragadott valami furcsa hangulat, boltívei alatt azon kaptam magam, hogy együtt danolom a hangszóróból muzsikáló Budapest Bárral a régi magyar slágereket. Szívemben bomba volt, és rózsafa virított az ablakom alatt, s miközben a spanglit jóformán le sem tettem- hiszen nem hamvadt a cigarettavég-, cseppet megkönnyeztem a Muzsikusnak dalból van a lelke című nótát. Dédapámra gondoltam, aki minden bizonnyal megvigasztalt pár égő szívet a hegedűje dalával Debrecenben, az Aranybika Szállóban, valamikor a huszas-harmincas években. Megbarnult szélű fakó fényképek jutottak eszembe, s az, hogy a muzsikusnak tényleg szmoking a kabátja, széles a mosolya és végtelenül szomorú a szeme.

Aztán felráztam magam a melankóliából és tégláról- téglára haladva kezdtem felfedezni a Tündérgyárat. A falakba rejtett lámpákat, a régi fa asztalokat és székeket, melyek mind egy-egy valahavolt otthon részei voltak, emléküket számtalan repedés és folt őrzi. Arra gondoltam, hogy talán meg sem lepődnék igazán, ha az egyik repedésből valóban egy tündér kacsintana rám, hogy elmesélje nekem ama támlás-karfás, alacsony karosszék a történetét, melyben épp kényelmesen hátradőlve szemlélődtem. A parányi teamécsesek barátságosan hunyorogtak az asztalokon és a falak mellett, mintha megannyi huncut tűzmanó próbálná elterelni a figyelmemet cserfes lobogásával a gondjaimról, s valóban… ellazultam, megvidámodtam. Hagytam, hogy ne akarjak görcsösen jelen lenni, hanem csak úgy… legyek. Valahol és sehol egyszerre, ahol a világok és emberek határai elmosódnak, és a különbségek nem elválasztanak, hanem összekapcsolnak. Figyeltem az érkezőket és a már itt lévőket.  Igyekeztem kizárni a beszédet, a hangokat, csak az arcokat és gesztusokat figyeltem, a befogadás apró jeleit kerestem. A régi és mély barátságok markáns szignóit vagy épp fiatal és alakuló kapcsolatok érzékeny, finom árnyalatait. A középpontokat és háttérembereket, a harsányakat és a visszahúzódókat, és néhány morcosat is észrevettem. Ők minden bizonnyal egyetlen tündérrel sem futottak össze aznap este.

A mennyezetről modern lámpák szórták fényüket, az asztalokon lapotopok jelezték, hogy azért a huszonegyedik század nem maradt az ajtón kívül, s a projektorral együtt igen erős kontrasztot varázsoltak a helységbe. Mint összeesküvő technomágusok kisebb csapata egy burokban, úgy beszélgettek ama asztalok körül  Jun, Kelt, Szonja és még egy páran.

Innen fogom folytatni egy másik bejegyzésben az előadásokról és a Metropolisról, amint kialudtam maga, és ha lesz végre egy lélegzetvételnyi időm. 

Azt hiszem azon az estén leckét kaptam abból, hogyan kell lazítani. A terheket nem lehet örökké cipelni, s ha találunk egy helyet, ahol megpihenhetünk egy pillanatra; egy picinyke rést az időben, ahol – talán a tündérek jóvoltából- nem kergetik egymást olyan eszeveszetten a percek, akkor azt fel kell keresnünk időnként, mint egy forrást.

S ami még fontosabb, tovább kell adnunk a hírt másoknak is.

Tehát, a forrás, ahol a tündérek laknak Budapesten található, a kilencedik kerületben, a Tűzoltó utca huszonkettes szám alatt, egy jellegtelen, barna vasajtó mögött.

Ne tévesszen meg, lépj be bátran, oldódj, lazulj, élj egy picit akkor és ott, ahol vagy.

Csak… érezd jól magad.

 Külön köszönet és hála az SFportal Tündérilonájának - ő tudni fogja miért.

 

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2010-04-04 18:57 Kentaur

Kentaur képe

ez jó helynek tűnik...

két fontos dolgot kihagytál:mennyi a sör, és vannak-e dögös csajok-pasik?

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2010-04-04 19:48 Kovács Andrea

Kovács Andrea képe

Gyere el jövő héten csütörtökön este hét órára, és megtudod :D

________________________________________________________________

"Attól, hogy ember vagy, boldog is lehetsz." ( Fodor Ákos )

Üdv. Andrea

v, 2010-04-04 19:58 Kentaur

Kentaur képe

Mi lesz akkor? Hmmm, pont szabadnapos vagyok...

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2010-04-04 20:46 Kovács Andrea

Kovács Andrea képe

Az áprilisi Sfportal MeetUp, illetve a MeetUp első szülinapja lesz. Állítólag a jövőhéten már kinnt lesz az www.sfportal.hu oldalon a frissülés, az előadókkal és a témákkal.

A márciusi rendezvényről írtam ide meghívót annak idején, de olyan okok miatt, amivel nem szívesen zaklatnék senkit, nos nem került ki a hírek közé. :(

Mindegy, ez nem fontos.

Ha érdekel gyere el nyugodtan.

________________________________________________________________

"Attól, hogy ember vagy, boldog is lehetsz." ( Fodor Ákos )

Üdv. Andrea