Még vagyok

Nem tűntem el, még vagyok.
A műtét után majd két héttel sem tudok kb.negyedóránál többet ülni a gép előtt, ami arra is alig elég, hogy átnézzem a leveleimet. Sajna nem laptopom van, hanem asztali gépem, amit nem tudok magammal cígölni az ágyba, ahol az időmet múlatom mostanság. Lábam két bazi párnán "polclik" jó magasan, de már attól csini liláskékben divatozik, ha kimankózom a fürdőbe vagy egyéb khm... helyre. Járógipszet ugyan kaptam - végre - de a feltépőzárazható járófelülete után még kotorni kell, ugyanis ilyen kis méretben- harmincnégyes - épp nem volt raktáron. Ha minden igaz, szombatra végre megkapom és akkor újra kétlábazhatok.
Hamarabbra terveztem a kétlábazást, de a számításaim nem jöttek be, így lemaradtam az Írószövetségi közönségtalálkozóról és a Főnixbeli Meetupról is. Pedig Chello-val megígértettem, hogy szignózza a gipszemet. Lett volna egy eredeti Kollárik aláírásom!
Erre fel, még mindig itt vacakolok gólyaüzemmódban járok pisilni, hogy a kacifántos tusolást ne is említsem! Hajat mosni féllábon állva igen nehézkes művelet, a bal farpofám merő egy görcs lett, mire végeztem, s ha valaki az ajtón kívűl állva hallgatózásra adta volna a fejét, igen félreérthető lihegésnek, zihálásnak lett volna fültanúja. Pedig csupán légszomjamat csillapítottam a szapora gázcserével! Gondolkoztam a hajmosás kivitelezésének legkézenfekvőbb módján, amihez csak egy székre és egy tusolóra lett volna szükségem. Szék van, tusoló ohne. Azt pedig, hogy a kádban féllábon állva hajat mosok kockáztatva, hogy az egyetlen ép lábam megcsúszik, hát nem vállaltam be, maradt a kád fölé hajolás.
Persze a tusoláshoz kénytelen vagyok beállni a kádba, lemondva a lelkemnek kedves pancsikolásról, tíz perc alatt végzek higiénés alapszükségleteim kielégítésével. Se gyertya, se illóolaj, se egy csenevész füstölő nem parázslik-illatozik a kád peremén. A napi szertartás, mely stresszoldóként faszán bevált, mostanra alvázmosásra és karosszéria-karbantartásra degradálódott.
Az is megtörtént, amire sosem tartottam magamat képesnek: öninjekciózás. Minden este, pontban nyolckor tűt döfök a hasamba, és véralvadásgátlóval teszek keresztbe a fondorlatos vérlemezkéknek, hogy a trükkös kis apróságok véletlenül se kapjanak kedvet a spontán csoportosuláshoz. Mindez persze ezen a hangzatos néven szerepel a zárójelentésben: thromboprofilaxis. A döfködés és a csülökpolcolás a trombózist hivatottak megelőzni, illetve eme magasztos célhoz szerény személyem azzal járul hozzá, hogy megvontam magamat a cigarettásdoboztól.
Az SFportálos bográcsozás óta egyetlen korty nikotin sem került belém, s bár bevallottan büszke vagyok a kitartásomra, nem múlik nap anélkül, hogy elképzelném a sóvárgott találkozást ajkaim és a nikotinrudacska között. Bolondos, ábrándos lélek! Mire eljutok a várva várt találkozásig, valószínűleg az első slukkba is belefulladopk. Leszokásnak végül is megteszi, de ki ondta, hogy le akarok szokni?!
Az egyetlen jó dolog, amiért megéri a seggemen maradni, hogy tömérdek időm van. Igaz, a háztartás szétesőben van körülöttem, kijutni egy pár mankóval a klotyóra felér a taposóakna-övezeten való szambázás kockázati tényezőivel. Tegnap az aprónép elsírta magát tiszta zoknit keresvén, s kölykök kénytelenek voltak ráébredni, - egy hét után! -, hogy bizony a házinéni betegszabin van. A nagyfiú megemberelte magát, akkurátusan különválogatta a szennyes-tartóból kibuggyanó ruhákat, és bepasszintotta a színeseket a mosógépbe. Elismételtettem vele párszor a műveleti sorrendet, közben csendben imádkoztam magamban, hogy ne a főzőprogramra tekerje a gombot, és lehetőleg a fehérítővel se ajándékozza meg a ruhaneműt, és hogy véletlenül se öntsön vízkőoldót az öblítő helyére.
Tehát végre van időm, ellenben szemernyi írnivaló ötlet nincs a tarsolyomban. Viszont elkapott az ihlett egy másik kreatív ágazatban, megterveztem három nyakláncot gyöngyből, a kivitelezés folyamatban van. A munkálatok következő fázisához szükségem van Amidalára – aki egy próbababa (valaha egy tévés műsorban szerepelt Padme Amidalának öltöztetve, mostanság pedig elmeszüleményeim türelmes és odaadó szolgálója)- mert látnom kell, hogyan fekszik ki a félkész mű a nyakon-mellkason, jelen esetben Amidaláén. Nyaklánc alatt sokszor tenyérnyi széles csipkeszerűen áttört gyöngyfolyamot tessék elképzelni, kanyargós, trükkös kis betétekkel.
Különböző kézimunka-technikákat – gyöngyfűzés, makramé, gyöngyszövés, horgolás, gyöngyhímzés-, ötvözve túl vagyok néhány karkötőn, s miközben csintalan, gurulékony mütyüröket fűzögetek, szövögetek, hallgatom a tévét, főleg a TVDeko-t és a Nat. Geo.-t. Ja, meg a Spektrumot. Néha oda is pillantok, ha valami valóban érdekes megy a zajládában, és sokszor szerencsém van, főleg a Nat. Geo-n találok fogamravaló témát.
Emellett tanulom az angolt és a japánt, ha éppen hallgatom is a hanganyagot, akkor a srácaim legnagyobb ürömére még karattyolok is, vagy éppen énekelek. Ez utóbbi ellen már szóban is tiltakoznak.
És végül, hogy mi a jó abban, hogy az ember az egyhelybenfekvésreülésre van kárhoztatva?
Hogy úgy ugráltathatom a családomat, ahogyan nem szégyellem! Tudom, gonosz dolog, de tetszik! A revansom egyetlen hátulütője, hogy hamar megesik rajtuk a szívem.
Na, egyelőre ennyi, aztán majd még jövök. Hátha addigra megütöm a fekvegyöngyszövés világcsúcsát – ha van olyan!
Üdv mindenkinek!

U. i.: a helyesírási hibáimat nézzétek el, kb. fél méterről vizslatom a monitort, mert csak úgy fér el a lábam is a gép előtt, ha felteszem magam elé.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2009-05-22 16:32 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Nálunk is volt a családban lábgipszelésből adódó hasonló robléma. Akkor a gépet egyszerűen átköltöztettük az ágy mellé. Ez legalább napi kétszeri pakolászás, ha a számítógépasztalt nem lehet mozgatni, de legalább segít az unalmon. :)
Az öninjekciózás brutális. Inkább a trombózis! Na jó, ez erős, de nagyon félek a szuritól! :|
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

p, 2009-05-22 18:57 Kovács Andrea

Kovács Andrea képe

Mit gondolsz, én nem félek? Az elsőn épphogy csak átestem, nem is enyhe tremor kíséretében. Utálom, ha szúrnak, sose gondoltam volna, hogy egyszer képes leszek ilyet tenni magammal. Pedig megteszem, minden este, azaz ma is kábé öt perc múlva.
A gépköltöztetésről le kell mondanom, egyetlen családtag sem vállalná itthon a feladatot, nekik csak jó, ha nem férek a géphez, annál több lehetőség jut nekik. :(
Még gondolkozom a méltó revanson! ;>
________________________________________________________________

"Attól, hogy ember vagy, boldog is lehetsz." ( Fodor Ákos )

Üdv. Andrea

p, 2009-05-22 19:39 Sütiszörny

Sütiszörny képe

"Még gondolkozom a méltó revanson!"
Jaj, csak a sütit ne vond meg tőlük, csak azt ne! Ilyen kegyetlenséget nem követhetsz el! 8O De, ha mégis erre vetemednél, hozzám eljutathatod a tőlük megvont adagot. ;> Csak, hogy meg ne romoljon! :D
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

szo, 2009-05-23 12:13 Kovács Andrea

Kovács Andrea képe

A sütimegvonás sosem jutna eszembe, nem vagyok szadista, csak egy kicsinykét gonoszka. ;>
EK pedig PAFF lett.

_______________________________________________________________

"Attól, hogy ember vagy, boldog is lehetsz." ( Fodor Ákos )

Üdv. Andrea

cs, 2009-05-28 21:55 Blade

Blade képe

Javulást és kitartást! Mikorra gyógyulsz meg?

---- ----
Az ember szerint az idő múlik, az idő szerint az ember.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

k, 2009-06-02 08:34 Kovács Andrea

Kovács Andrea képe

Elvileg júni tizenkettedikén veszik le a totyogómat reggel. Délután pedig végig kell állnom a fiam ballagását, mert a világ minden kincséért sem hagynám ki. Szép leszek kosztümben, térdig befáslizott jobb lábbal. De legalább már nem kell mankó! És ha jól számoltam, már csak hét napra való szurim maradt. Juhé!
Köszönöm az érdeklődést, és bocsi a kései válaszért. Tudom, jókora lemaradásom van, minden tekintetben, majd igyekszem bepótolni. Jelenleg sajnos panganak az írásra fenntartott agytekervényeim, ellenben a kreativitásomat gyöngyözgetésben élem ki, lassan három hete. Tegnap olyan karkötöt fűztem, hogy megszólal! :D
________________________________________________________________

"Attól, hogy ember vagy, boldog is lehetsz." ( Fodor Ákos )

Üdv. Andrea

k, 2009-06-02 16:31 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Legközelebb fűzz egy olyan nyaklácot, ami ír, és az majd bepótolja helyetted az elmaradásokat. :D
Mihamarabbi gipsztelenítést! ;)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

cs, 2009-06-04 12:12 Kovács Andrea

Kovács Andrea képe

Na, önműködőt nem tudok fűzni, egyébként, ha már önműködő, akkor fűzze meg magát. :D
Pár napja lettem kész egy 3D háromszögekből és egy 3D csillagból álló karkötővel. Jelenleg egy kicsit ókorira hajazó nyakéken dolgozom, nem is tudom, talán van némi bizánci stichje. De ez még változhat. Sosem előre tervezett minta alapján dolgozom- na jó, néha, amikor szövök, vagy peyotét fűzök-, amolyan ahogy esik, úgy puffan jellegűek a gyöngymunkák. Nagy munkát többször is visszabontok néha, mert nem tetszik a kialakult ív, vagy közben jobb ötletem támadt, amihez nem passzol a pl.rózsaablakmotívum. Néhány napja csináltam peyotével egy körmedált, gótikus beütése van, csak még azt nem tudom, milyen legyen hozzá a lánc. Még agyalok. Addig pihen az írás, illetve néha jegyzetelek. Lehet, hogy majd feltötlöm őket az IG Büszkeségeim rovatába. Csak randit kell szerveznem a pc és a digifotómasinéria között, ami lehet, hogy meghaladja zseniálisnak nem nevezhető technológiai tudásomat. :D Talán meg kérem a házban ténfergő pasik valamelyikét, oldja meg helyettem ezt a problémát. A fiúk nagyon jók ebben. Én meg tudok gyöngyözni. Ez is valami nem? :D
________________________________________________________________

"Attól, hogy ember vagy, boldog is lehetsz." ( Fodor Ákos )

Üdv. Andrea