kérés levélke formájában

Bár itt kezdőnek számítok, jó néhány írásom jelent meg itt-ott, tíznél több, abból egy, amelyet a lidércfény is ismertetett magánkiadásban, a többi pl a Felső-Magyarország, a Masszi, az Equilibrium, a Kairosz kiadóknál, néhány olyan szerzőtérsakkal, mint Andrásfalvy Bertalan, Tanka Endre, Ángyán József, Tóth Ferenc. Egyike-másika Petry Csaba egy pedig Petry Zsolt álnéven. Szóval kezdőnek nem nevezném magam. Akad itt egy regény, alább melllékelek egy rövid összegzést, esetleg tudna valaki segíteni kiadásban, közzétételben stb
A történet háttere, a világ bemutatása
Ahogy a mű cselekménye többrétű, úgy többrétű a világ is, amelyben játszódik. „Az út eleje” című fejezet teljes egészében a Bodrogközben játszódik a huszadik és a huszonegyedik század fordulóján. Az első alrészlet a Sárospataki-tanyavilágban, a második leginkább a kisvasút romos hídjánál, a harmadik pedig a Felső-Bodrogközben, Nagykövesden a Korona étteremben. Ezekben a fejezetekben a főhős egyre távolabb kerül a valóságtól, ennek megfelelően a helyszínek is egyre elnagyoltabbá válnak.
„Az átjáró” című fejezet cselekménye egy poszt-apokaliptikus világban zajlik, amelyben még jelen van a technikai civilizáció, a maga torz, természetellenes formájában, melyet az élet minden területét leszabályozni akaró Társaság utal, és a szétesett, ellenségessé vált természet a Zónával és a maga árnyaival. Hőseink innen indulnak el az átjárón át a Jung idézet által megelőlegezett senki földjére.
„A küszöb előtt” után már semmi sem valóságos. A világ szétfolyik, áttűnik, az álom és a valóság határai elmosódnak. Itt minden emlék, minden gondolat világokat, cselekménysorokat teremt, melyek között könnyű eltévedni. Innentől kezdve többé-kevésbé csak a Csaba által életre hívott történetek világai valóságosak. Közülük kettő az ezerkilencszáznyolcvanas évek környékén játszódik a Tisza mentén, az első a Közép-Tiszán Szolnok magasságában a második valahol Tiszabecs és Szatmárcseke között. A harmadik történet színhelye az ezerkilencszáznyolcvanas évek Miskolca, de a város csak a gyermekkori emlékek színtereként, illetve egyfajta kulisszaként jelenik meg. A negyedik történet a középkorba visz minket, a Dózsa féle parasztfelkelést közvetlenül megelőző korba, ahol egy végvári vitéz életébe pillanthatunk be. Az ötödik történet, a Felső-Bodrogközbe visz vissza bennünket, a Tajbához, a Karcsához és Nagykövesdre, előbb a várhoz, aztán a Korona étteremhez. A táj hol valóságos, hol összeolvad a Peremvidékkel. Aztán ahogy a főszereplők – a fiú és Csaba – felismerik, hogy ők hordozzák magukban a határokat, teljesen valóságossá válik.
Az út végén visszajutunk a Sárospataki-tanyavilágba, és a történetünk véget is, ér, „Mikor csendül az éjben a tündérek hangja/S a rég halott erek köde kísért.”
A cselekmény többszintű, és számos utalást tartalmaz különféle művekre, filmekre és dalokra. Ezek ismerete segít a hangulat és néhány fordulat érzékeltetésében, de nem feltétele a mű megértésének. Ahol az adott esetben fontos szerep jut e mozzanatoknak, ott a szükséges mértékig megjelenik a mű és a magyarázata a történetben, mint pl. az aranygyapjas kosok meséje esetében.
A kerettörténet szerint számos ember képes közlekedni a párhuzamos világok között. Vannak, akik tudatosan, mint Csaba és a társa, Carsz, vannak, akik öntudatlanul. Az egyes világokat a Peremvidéknek nevezett senki födje választja el. Itt reked meg a három főszereplő közül kettő: Zita és Attila. A Peremvidékre tévedtekre vigyázó őrzők kísérletet tesznek arra, hogy visszahozzák őket, de nem járnak sikerrel. Carsz úgy véli, egyetlen esélyük maradt, Csabát kell rávenniük, hogy eredjen egykori barátai nyomába, és vigye vissza őket az eredeti világukba. Csaba módszere e téren igen egyedi, de célravezető. Történetből történetbe hajszolja a senki földjén tévelygőket, egészen addig, amíg vissza nem térnek saját világukba. Csakhogy Csaba valamiért kilépett a társaságból. Őt valahogy vissza kell vonzani. „Az út eleje” címet viselő első részben Carsz Csaba módszerét fordítja egykori barátja ellen, beleszövi egy történetbe, így veszi rá, hogy hallgassa meg, és fogadja el az érveit. Csaba e történet mentén indul el. Először mesterét, az Öreget látogatja meg, hogy segítséget kérjen tőle. A tanítója meg is adja a kért segítséget. Útravalóul egy mesével látja el Csabát, emellett megígéri neki, hogy amennyiben szükséges, egy történetet is küld majd, aminek a révén Csaba jobban eligazodik majd a senki földjén.
Ezt követően „Az átjáró” című fejezetben jut el Csaba a Peremvidékre, ahol találkozik Zitával és Attilával. A cselekményben ettől kezdve egyre jelentősebb szerepet kapnak a jelek, az utalások. A peremvidéken számos történet bontakozik ki, és mindegyikben ott a lehetőség, hogy magával ragadja hőseinket. Különböző filmek, könyvek jelenetei elevenednek meg egy-egy pillanatra, mint megannyi halálos csapda. Néha ahhoz, hogy hőseink elkerüljék ezeket, elegendő, ha felismerik, miről is van szó. Ilyenkor elég kimondani a film címét, vagy utalni a cselekményére. Máskor azonban a kapocs sokkal erősebb. Ezekben az esetekben meg kell találni az adott helyzet és a felmerülő párhuzam közötti különbségeket.
A Peremvidéken játszódó fejezetekben a kerettörténet elveszíti valóságos jellegét. Álomszerűvé válik, ahol egyik pillanatban a szereplők álma, a másikban valamely utalása, a harmadikban Csaba történetei adják a cselekmény kereteit. Ezek a történetek térben és időben egyaránt szóródnak, mint ahogy a szereplők is igen változatosan viszonyulnak hozzájuk. Van, amikor írják, van, amikor átélik, amikor filmen nézik, illetve van úgy, hogy olvassák. E történetek segítségével végül is a szereplők egyre közelebb kerülnek a valósághoz. Végül saját világukba térve összezavarodnak, mindazt, amit a Peremvidéken átéltek, egyszerű álomnak tekintik. És természetesen meg is tudják magyarázni önmaguk számára, mely élmények, könyvek, filmek, zenék, álmok és emlékek hatására játszott velük a képzeletük. E téren válnak jelentőssé a cselekménybe keveredő egyes művek. Attila ugyanis rádöbben: Stephen King történeteit sem ő, sem a felesége nem szereti és nem is ismeri. Azt valaki másnak kellett rájuk kényszerítenie. Ez egyszerre rémíti meg, és tölti el reménnyel. Ekkora válik egyértelművé, mi is volt az a lélektani dráma, ami szétszórta hőseinket a Peremvidéken. A családdal, a férfi és a nő közötti kapcsolatokkal, a szerelemmel, a hűséggel és a megcsalással, a gyermekvállalással, és –megtagadással kapcsolatos cselekedetek és érzések kusza kavalkádja, ami e ponton rendeződni látszik.
Ugyancsak e mozzanat, és az Öreg ígért segítsége döbbenti rá Csabát, ki a felelős a világok közötti vergődésükért. Ez elég is ahhoz, hogy valamennyien visszatérjenek a kiindulópontra. Csaba itt szembesül Carsz szerepével, és azzal is, végleg elengedték. Visszatérhet a saját világába és megkísérelhet otthont teremteni magának, és mindazoknak, akiket valamilyen formában magával ragadott e világok közötti ámokfutásra. Itt a végén, visszaköszön az útravalóként kapott mese, a Sárkányfeleség tanulsága is. A gyökereitől fosztott, örökségéből kiesett, meghasonlott nemzedék számára egyetlen reménysugár maradt, a vágy, hogy egyszer majd visszatérhetnek atyjuk házába.
műbecsúszott idézetek:
• „Minden okunk megvan a pánikra” — Szörny Rt (Monsters, Inc., 2001) Rendezte: Lee Unkrich, Peter Docter és David Silverman.
• „Le az álarccal! Le az álarccal!” Stephen King: Ragyogás (Ugyaninnen származik a panoráma, a motoros szán és három sövényállat: az oroszlán, a nyúl és a kutya rémképe.)
• „Kívül-belül leskelődő halál elől” József Attila: Nagyon fáj
• „Nincs hova menni, hova repülni” — No: Titkos napló I-II.
• Szőrszörény, Barnabás története és az ezerajtajú templom — Michael Ende: A végtelen történet.
• Csalitosunkból a fény/hálóját lassan emeli,/mint gödör a víz fenekén,/palénk már homállyal teli. Helyesen: Mellékudvarból a fény/hálóját lassan emeli,/mint gödör a víz fenekén,/konyhánk már homállyal teli. – József Attila: Külvárosi éj
• – Állj meg te legény! – kiáltott rá. – Számadásunk van egymással. Tudd meg, annak az óriásnak a bátyja vagyok, kit elveszejtettél. Megölhetnélek, de ez egyszer meghagyom az életed. Csak ígérd meg, hogy soha meg nem házasodol.
• A legény fogadkozik, hogy ő bizony asszonyra sem tud gondolni, meg aztán ki jönne hozzá, mikor ily ágrólszakadt szegény ember, kinek semmije sincs e földkerekségén.
• – Tartsd is magad ehhez, mert ha adott szavad megszeged, bárhová is bújj előlem, feltalállak, s szörnyű halált halsz.” – Az Aranygyapjas kosok – magyar népmese, Benedek Elek gyűjtése
• „mintha álomban járna az ember / Az ég tündérszoknyakék” – Lázár Ervin: Manógyár
• „Elviselhetetlen nyári melegben a nagyvárosi autópályán, a délutáni csúcsforgalomban hatalmas dugó állítja meg a város forgalmát. Az autók egymás hegyén-hátán állnak, az emberek türelme percről percre fogy. Egy férfi elveszítve türelmét kiszáll a kocsijából, hogy gyalogosan keresse fel elvált feleségét, mert látni akarja a gyermekét. Az egyszerű átlagpolgár útja során ámokfutó, őrült gyilkossá válik.” – Az összeomlás — Falling Down, 1993 filmismertetés, Rendezte: Joel Schumacher, Főszereplők: Michael Douglas és Robert Duvall
• „Láttam nem fértél a bőrödbe / Felszedtelek téged elsőre / Mi voltunk a világon a legjobbak / Ebből semmi nem maradt // Együtt éltünk tíz évet / Őrzök rólad néhány fényképet / Ha szembe jössz az utcán nem ismerlek meg / Nem talállak, nem is kereslek // Minden tegnap volt, / Minden megtörtént / Te mindig szerettél, / Veled volna jó, ha újra kezdeném // Egy soha nem volt kisgyerek / Aki nem mondta nekünk: szeretlek / Aki nem fogta a kezünket / Aki nem sírt és nem nevet // Minden tegnap volt, / Minden megtörtént / Te mindig szerettél, / Veled volna jó, ha újra kezdeném — P.Mobil: Ha újra kezdeném.
• „tán, de csak tán” – Széchenyi István: Eszmetöredék
• Mondj egy mesét, a tiédet, mond egy mesét, ami szép – Piramis: Mondj egy mesét
• „Fujj, vidd el! - nyöszörgött undorral a róka, / s amit tett, azóta nevezték el róla” – Romhányi József, „A róka és a holló (téma és variációk); Második variáció.
• „Nézd az ébredőt: visszatér, / Ringó csónakán partot ér, / Lassan minden összeáll, / S egyre vékonyabb lesz a szál. // A könnyű pókfonál, / Mely szőne álmokat, / De most egy kis mozdulat, / És kész, vége, elszakadt. – Omega 1975, Szvit, Ébredés.
• „Olyan idegennek érezte magát itt, mint soha életében sehol másutt.” //„…Azzal most mi lesz? Annak valamit mondani kell… Mit mondjon neki?” – Herczeg Ferenc: Az arany hegedű.
• „Arcok, arcok az ablaknál, nézd, kik utaznak rajta, és fel ne szállj!” – P.Mobil: Pokolba tartó vonat.
• Sok minden nem úgy volt, ahogy most hiszem. / Vagy meg se történt soha sem. / Látom, amit szeretnék. / Ilyen egyszerű. / És lehet, hogy mind / Deja vu” – Tunyogi Rock Band: Deja Vu
• „Bolondnak hívj, ha annak hiszel / Megszoktam már, ne félj / Szavakkal rég nem bánthatsz te sem / Semmi sem új itt, ne félj / Vállamon ül ezer év / Ha mondanám, úgysem értenéd, / Hogyan is voltam a tiéd. // Nem tudok mást, csak ezt a zenét, / És túl sokat iszom megint, / És lehet, hogy újra törékeny napok / Jönnek a jóslat szerint / Vállamon ül ezer év / Ugyanaz éget, ami rég / Hogyan is lennék a tiéd? // A tegnap itt hagyott / Elejtett kő vagyok / Mesélek még, / Ha végighallgatod / Tegnap itt hagyott / Elejtett kő vagyok rég // A tegnap itt hagyott / Elejtett kő vagyok / Mesélek még, / Ahogy csak én tudok / Tegnap itt hagyott / Elejtett kő vagyok / Mesélek majd, / Ha végighallgatod még.” – Tunyogi Rock Band: Tegnap itt hagyott.
• „…Megállott a málnabokor között, ott senki sem látta, kissé rendbehozta ruháját és gondolatait. /Sírjon, vagy nevessen, tagadjon le mindent, vagy mondjon el némely dolgokat? Legyen jéghideg a megvetéstől, lángoljon a fölháborodástól, reszkessen a fájdalomtól? Lépdeljen büszkén vagy megtörten, beszéljen félvállról, vagy legyen erős nő, erős a szerelmében: lássa drágám ezt magáért tettem, ezt magáért viselem, de nem bánom, örülök, legalább látja, a magáé vagyok…
A szép Zolky leánya ott állott a málnabokor közt és sebes kapkodással vette sorra lelki ruhatárának egyes darabjait, kezébe vette, megnézte és megint visszadobta a különböző Katákat, Katókat, Katókákat, Katalinokat és Katicákat, hogy melyiket vegye magára erre az alkalomra.
Miközben szemlét tartott önmaga fölött, az arcán – mint alig észrevehető ködös áramlások a tenger tükre alatt, – ellentétes kifejezések váltakoztak: az öröm, a félelem, a szerelem, a szűzies szigorúság, a vágy és a lemondás halkan jelzett kifejezése.” – Herceg Ferenc: Az arany hegedű
• „Én akkor se hívlak, ha darabokra hullok szét / Régóta megvan a gyógyszer, ha valami ég // Jég dupla whiskyvel…” Charlie: Jég dupla whiskyvel
• „Örökké szeress, egy perccel se tovább / A túlsó oldalon várok majd rád / Gyere, ha hívlak, ülj le egy kicsit / Fogd meg a kezem, ne kérdezz semmit // Magammal viszlek, hagyjunk itt mindent / Próbáltuk, nem ment, ez volt egy élet / Egy másikat kezdek / A zaj után csend lesz Kijárat nélkül, háttal a falnak / Fegyver a kézben, úgy várok rád / Kijárat nélkül, háttal a falnak / Fegyver a kézben, úgy várok rád.” – P.Mobil: Örökké szeress
• Angyal kaput nyiss! – Csángó imádság, Takács György gyűjtéséből.
• „Mikor csendül az éjben a tündérek hangja/S a rég halott erek köde kísért.” – Pásztor Attila: Intés új inzsellérekhez

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2020-01-04 14:59 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Sziasztok!

Van itt egy kis összegzés, meg egy kedvcsináló gyűjtemény az idézetekről. Ha tudnátok segíteni a kiadatásban, persze csak ha megérdemli az írás, esetleg ha érdekel valakit, üzenetben ad egy címet zippelve elküldöm g.

szo, 2020-01-04 15:06 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Még egy gondolat. Most, hogy átnéztem az anyagaimat, több kéziratot is találtam, de ez egy irodalmi oldal, és bár adott annak a veszélye, hogy amit művelek, csupán iroda lom, és nem irodalom, csak az adekvát művet jeleztem

szo, 2020-01-04 22:40 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Most, hogy az időjárás visszavette az iramot, és enyhült a nyomás elgondolkodtam. Olyan ez, mint amikor egyes szám harmadik személyben beszélek magamról, és Gézukaként tekintek szerény vagy épp szerénytelen személyemre. A fájdalom nem enyhült, csak röpke órácskákat alszom, próbálok kapaszkodni valami értelmes mozzanatba, és úgy érzem, ezt a levélkét már ilyen állapotban sem küldtem volna el. Mindegy, ez legalább itt a saját blogom, és nem másén trollkodom. az iroda lom, egyébként Karinthy, nem magamtól vagyok ilyen okos

v, 2020-01-05 10:09 SzaGe

Érdemes lenne egy naplód vezetned ezekről a dolgokról. Minden gondolatodat papírra vetni.

v, 2020-01-05 11:12 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Ebben igazad van, meg is tenném, ha nem felejteném el. Már tettem rá sikertelen kísérletet, de majd még próbálkozom.

k, 2020-01-14 21:05 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Nos szinte a próféta szólt belőled, bár nem napló lesz. De haladjunk kronológiai sorrendben, voltam Debrecenben az egyetemi klinikán, ahol a professzor úr elmagyarázta, mi okozza pl. a látás zavaraimat. Úgy érzékeltem, sokkal nehezebben magyarázható, miért látok egyáltalán, nem a bal szememmel, hanem a baloldalra, de nekem az agyamról készült felvételek láttán, az az érzésem, hogy ahhoz képest, miszerint megmaradtam, hogy még látok is, nem olyan nagy kunszt. Viszont PHD készülne az esetemből. Szerintem ez jobb mint a napló, majd meglátjuk.

Egyébiránt kösz az észrevételt, a javaslatot, meg minden. Most épp jól vagyok, megnéztem a csillagok háborújából az ébredő erőt meg az utolsó jediket, és mindkettő nagyon tetszett, épp azért mert hőseinknek végig kellett járni ugyanazon utat, mint elődeiknek. Érdekes volt. Tényleg mítosszá kezd válni, illetve tele lett mitikus elemekkel

sze, 2020-01-15 12:39 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Nu, ezt megint elcsesztem. Nem kicsit, nagyon, azt hittem filmkritikát írok, szerencsére a saját blogon offoltam, így csak magam haragudhatok magamra.