A fekete rádió

Serceg fekete rádió, tompa hang
szűrődik belőle, és olyan mintha

Csendes pokol

Szürke gyárak pöfékelik a füstöt,
derengő varázslat ébred, ezüst

Éjjeli bál

Alvó temető felett csak a Hold
fénye önt ezüstöt, nesztelen

I feel my heart is broken, I don't
understand why are you do it.
The life's shadow, I run the road.
The hope's burning on the sky.

Bandukolok a lét börtönében,
rabláncaim húzom a porban.
Valahol még vár a végállomás,
megállóján megpihen a halál.

A történet akkor kezdődött, mikor még Heloise iskolába járt. Gimnáziumban a tizenkettedik év tanulmányait folytatta, nem volt különösebb gondja a tanulással.

Fáj, még itt bent...

Fáj, még itt bent, nem tudom

Szeretnék ordítani

Szeretnék ordítani, mert
düh pattog ereimben.

Síró fák sóhaja száll: megkopott énekük, világ végén,
Gyökerüket elrágta a sárkány, nem szív már vért.
Törzsüket átölelte a fagyos kristályéjszaka,

Száradt avar-leplen lépdel a fény,
Sóhaja fáradtan dúdol már régmúlt
Dallamot, ősi árny-harang kondul.
Felkap szürke szenteket a szél,

2.fejezet: Az akció

Holt mező lassan szuszog,
A dér elnyúlik és a vér hold,
Alatt sápadt, fénylő sisakok,
Alszanak ezer éve, sikolyok
Földbe zárva, nyöszörögve,

Hollók kárognak, villog a Hold,
Odin vaskalapácsa csillan könny
tükrében. Istenek végzete forr
ereiben. Farkas testvérei üvöltve
vicsorgatják fogaikat. Nyüszít

Téli csend ül az alvó fák ék
gallyain. Ropog a hó az ég
alatt, és apró lábnyomok
futnak tova. Halkan suhan
a lomha varjúhad. Telihold

Alszik a jégvirág, halkan
libben a szellő üveg ágyán.
Szilánk mezőn lépdelve hív
a messzeség, ércpillangó
száll tükördimenziókon át.