A pokol harangja

Száradt avar-leplen lépdel a fény,
Sóhaja fáradtan dúdol már régmúlt
Dallamot, ősi árny-harang kondul.
Felkap szürke szenteket a szél,
Sikoly harsan fel és hasítja az ég
Fátylát, bánatuk örök toronyba zárt
Vérkönny, tüzes gömblelkek száz
Kínja lüktető éh, vadul söpör a vég
Alkonyi lángján, és dermedten áll
Meg az éj peremén, fák ágai nyúlánk
Őrületként izzanak, jeges karmokkal
Szabdal a jövő reménytelen álmokat.
Vijjogva sziporkázó csillagokká váló
Démonok foszlanak el a kozmosz
Ködös szemében, leheletük a pokol
Száradt avar-leplén holtan lángol.
Megreped a harang, örökre elnémul.