Csatatér

Holt mező lassan szuszog,
A dér elnyúlik és a vér hold,
Alatt sápadt, fénylő sisakok,
Alszanak ezer éve, sikolyok
Földbe zárva, nyöszörögve,
Halkan felsír a hősök éneke.

Szétfröccsen a vér, a múlt
Ártatlan emberéleteket vesz
És ahogy a szél átkarolva fut
Felizzanak lüktető érzelmek.
Csontok mögül nyöszörögve,
Halkan felsír a hősök éneke.

Zúgnak már didergő várfalak,
Régi históriák életre kapnak,
A halál szolgalelkei remegnek,
Dicső múltjuk megelevenedett.
Ködbe fagyva, nyöszörögve,
Halkan felsír a hősök éneke.

Mesélnek a falak, hallgasd
Kardok pengéi, és kiáltások
Nagy királyok és tömegsírok,
Buktak örökre el, hamvaikkal,
Tüzes lehelettel, nyöszörögve,
Halkan felsír a hősök éneke.