Angol hidegvér, avagy amikor az egó és a tehetség fordítottan arányos

http://444.hu/2015/11/10/egy-brit-amator-iro-levadaszta-a-tinilanyt-aki-...

Szóval egy amatőr író, aki magánkiadásban (á lá irodalmi prostitúció), saját pénzén kiadta a kötetét, megneheztelt egy negatív kritikára. A véleményezőt, egy tinédzser lányt, megkereste, és fejbe verte egy borosüveggel.
Egy kritika miatt. Zseniális.
Igazából azon gondolkodom, milyen mikropénisze lehet annak, akinek az egóját romba dönti egy negatív kritika. Aki nem tanulni akar belőle, hanem lihegve-vicsorogva bosszút állni.
(A könyv Goodreadsen másfél csillagot kapott átlagban. Ebben gondolom már benne vannak az író alteregói és barátai által kiosztott ötcsillagok is.) http://www.goodreads.com/book/show/23208863-the-world-rose

Itt elérhető az inkriminált vélemény a "csodás" regényről, amit az író Dickens és Shakespeare műveihez hasonlítgatott:
http://www.amazon.com/review/RC3UYBXYE63QK/ref=cm_cr_dp_title?ie=UTF8&ASIN=150235974X&channel=detail-glance&nodeID=283155&store=books&tag=gawkeramzn-20&ascsubtag=b1c1696debe85d17ed9fac4ec47a962acf60043f&rawdata=[t|link[p|1741713016[a|RC3UYBXYE6[au|1529692233

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2015-11-12 08:46 Para Celsus

Para Celsus képe

Sz'al csak óvatosan azokkal a kritikákkal.


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2015-11-12 09:04 Kyle

Ezt nem is tudom értelmezni. :/

cs, 2015-11-12 11:34 Ovidius

Ovidius képe

Teljesen fura módon eszembe jutott egy "nagy" írónk kávéházi sztorija. Nagy Lajos -- híres állattörténetei vannak (Képtelen természetrajz), még az ántivilágból -- tudvalevőleg hatalmas termetű ember volt.
Egyszer kedvenc kávéházában arról panaszkodott, hajnalfelé, amikor hazafelé ballag, nagyon fél. Barátai csodálkozva kérdezték: kitől félsz te? Hiszen nincs olyan ember aki beléd merne kötni. A válasz: Igen, félek. Félek, hogy megverek valakit... Tudni kell róla, hogy rendkívül békés ember volt...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

cs, 2015-11-12 12:36 Roah

Roah képe

De jó lenne egyszer a fonákja! :D

Amikor a szegény olvasó kergeti meg a szerzőt mondjuk egy kiadós Háború és Békével:

"Hiába írtam neked?! Hiába mondtam, könyörögtem, rimánkodtam, hogy nem baj, ha középszert írsz, nem baj, ha ötbillió éves klisékkel dolgozol, nem baj, ha nincs szókincsed, és a központozást is téveszmeként kezeled! De legalább tennéd ezt jól!" :D

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2015-11-12 14:29 Obb

Ájjáj, asszem, jobb lesz, ha elkezdem szórni az öt csillagokat, mielőtt késő lesz.

cs, 2015-11-12 15:54 Dokesz

Dokesz képe

Hát igen, a csípős hangú Obb vélemények áradata után? Szerintem már késő. : )

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

cs, 2015-11-12 17:23 Nimretil

Nimretil képe

Te már csak abban reménykedhetsz, hogy mielőtt fejbe vágnak az üveggel, megihatod belőle a bort...

cs, 2015-11-12 17:34 Obb

Na úgy, kérem szépen, lehet fejbe vagdosni, hogyha előtte megihatom azt a bort. Viszont ha lehet kérni valamit, akkor - bár nemigazán kultiválom - kannás borokkal tessenek megközelíteni.

cs, 2015-11-12 18:01 Nimretil

Nimretil képe

Ahá, akkor ezért az a sok kőkemény kritika! Már ment valaki kannás borral?

cs, 2015-11-12 19:46 Sednol

Sednol képe

Vigyázz, mit kérsz. A napokban ittam meg három liter termelői bort (műanyag kannából), kemény darab volt (mármint a kanna). :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

cs, 2015-11-12 17:25 Nimretil

Nimretil képe

Függetlenül attól, hogy itt nem ez az eset áll fenn, simán lehet, hogy valaki egy bizonyos területen zseni, egy másikon meg sík hülye. Ezt csak úgy a mikropéniszes gondolathoz.

cs, 2015-11-12 17:46 Dana

Dana képe

Na, momentán pont ezt fogalmazgattam ma magamban. Valaki írni akar, miközben egy épkézláb gondolatot nem tud megfogalmazni. Énekelni, miközben botfüle van. Közben meg lehet, hogy tök jó szakács, szuperhős vagy tehénpásztor lenne - csak az derogál. Én nem tudom... De az élet nem túl rövid ahhoz, hogy ne legyünk őszinték másokhoz - és saját magunkhoz is? Akinek meg van bátorsága ahhoz, ahogy a műveit a nagyközönség elé tárja, ahhoz miért nincs, hogy kritikát is elfogadjon? (Vagy ez már csak úgy van, hogy mindig az kiabál a leghangosabban, akinek a legjobban betalál az igazság?)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2015-11-12 18:00 Nimretil

Nimretil képe

Én inkább úgy képzelem, hogy rengeteg variáció van. Azaz, bármennyire is gáz, előfordulhat, hogy valaki semmiben sem kiemelkedően jó, mint ahogy az is, hogy több területen is képes remekelni.
Viszont az íráskészség nem szükségszerűen függ össze azzal, mennyire stabil érzelmileg az ember, vagy milyen jól bírja a kritikát, mennyire tisztességes, stb. Íróra nem jut eszembe példa, de ismerek egy fanatikus fegyverkovácsot, akinek tényleg világszínvonalú munkai vannak, mégis a feleségét kérdezgeti, hogy jó-e, amit csinál. És ha nem kap pozitív visszajelzést, akkor rossz kedve lesz. (Persze nyilván nem veri le a feleségét egy borosüveggel.) Ez ilyen. Ha valaki egész életében egyetlen szakterületre fókuszálja, akkor más területeken elmaradhat. Ez egyáltalán nem rossz, mert különben meg nem érhetne el kiemelkedő sikereket a saját szakmájában.
Nyilván a Para által említett esetben sajna a tehetségtelenségnek és az érzelmi stabilitás hiányának nem túl szerencsés kombinációját láthatjuk. De, attól hogy valaki fejbe veri a kritikusát egy üveggel, még lehet jó író. Ha jó ember nem is.

cs, 2015-11-12 18:04 Roah

Roah képe

És képzeld, nem! :))) Nem mindig derogálásról van szó - ismerek srácot, aki szerintem már az anyukája hasában tangózott, rumbázott, egyszerűen őstehetségű táncos-táncművész, nincs olyan elem - a balettól az utcai táncig bármit, de tényleg, bármit -, amit ne tudna érzékkel, profin eltáncolni. Tudod, mi a gondja? Nem szereti csinálni. Hát hallottál már ilyet? Nemhogy nem szereti, utálja.
Vagy van más, aki félkézzel fest, kiállításra mehetne, és nem, mert egy pillanatát sem élvezi annak, amiben kiváló, irigylésre-méltó.
A táncost kérdeztem: "Miért utálod ennyire?" Azt mondja, untatja, azt mondja, nincs benne számára semmi kihívás. Talán ebben van valami, a fene tudja.

A verekedő forma azonban máskor is zaklatott már csajokat, a sajtó szerint szintén egy facebook felhasználót. Mondanám, hogy szegény olvasó rossz fát pipilt le - deazér' ez az ego már veszélyes.

Én is azt vallom, egyébként: igenis mindenkinek (!) vannak értékei.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2015-11-12 18:22 Nimretil

Nimretil képe

Persze, hogy mindenkinek vannak értékei, de ez nem jelenti azt, hogy muszáj lennie olyan területnek, amiben ő kiemelkedően jó. Megint más kérdés, hogy egy középszerű képességgel bíró, viszont kitartó és fejlődni képes egyén sokkal tovább juthat, mint egy tehetséges, aki elszáll magától, és megreked az aktuális szintjén.

cs, 2015-11-12 18:50 Ovidius

Ovidius képe

Meglehetősen bőbeszédű nagy írónk ezt úgy fogalmazta meg, hogy: "A tehetség szorgalom nélkül egy nagybecsű semmi..."

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

cs, 2015-11-12 18:51 Roah

Roah képe

Talán a választáson van a hangsúly - hogy mit választasz magadnak. Fura dolog ez: te választod a hobbid, vagy az választ ki téged. Különös eredmények jönnek létre akkor, amikor valaki rosszul választ, vagy rossz választja ki őt. Rossz? Másként fogalmazva: olyasmi megvalósítását veszi a fejébe, amit képtelen véghez vinni. De őrülten szeretné.
Hogy beszélsz le valakit arról, ne tegye, mert nem tudja ezt? Vagy nem látja be? Miként? Úgy, hogy gondolkodjon is el rajta? Hogy világítasz rá úgy, hogy ne sértsd meg? Vagy gondosan arra ügyelve, ne legyen belőle részéről ragaszkodás, konokság, dac? Mondjuk hogy "Hé! Keve! Ne a zenédet mutasd meg megint, hanem az autót, amit te fényeztél?" Érted...hogy arra próbálsz mutatni, miben jó, vagy jobb.

Az agy egyébként kompenzál. Vannak erősebb és vannak gyengébb területei. Mint a vakoknál. Nem látnak, de a hallás, szaglás valami elképesztőre fejlődhet ki. És ez a felosztás sokféleképp előbukkanhat, más-más kvalitásokban mutatkozhat meg.

Hogy adott szerző egója eleve hibás, az sajnos adott - írók?! :D -, mindenféle borosüveges ütleg nélkül is, hisz' az írók hiperérzékenyek, vagy szuperérzékenyek, de az erőszak, és a rögeszmés bosszú azonban...már-már kezelendő.
A könyv elkövetője nagyon (!) sokat utazott (?!) azért, hogy azt a szerencsétlen olvasóját hátulról (mily' vakmerő!) jól fejbeverje.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2015-11-12 19:09 Nimretil

Nimretil képe

"Hogy beszélsz le valakit arról, ne tegye, mert nem tudja ezt?" - Részemről erre könnyű a válasz: sehogy. Miért ne csinálhatnál valamit, amiben nem vagy jó, ha szereted azt csinálni (nyilván amíg másoknak nem ártasz vele)? Nem kötelező jónak lenni valamiben. Én. pl. részben egyáltalán nem azokkal a dolgokkal foglalkozom, amikhez lenne adottságom, és mégis folyamatosan alakulnak. Sőt, meg merném kockáztatni, hogy már rég rosszabb vagyok abban, amiben a korosztályomban jónak számítottam annó befektetett munka nélkül is, mint amit tehetség nélkül kezdtem el, és következetesen vittem hosszú ideig, mert szerettem volna/szeretnék megcsinálni.
Szerintem kifejezetten hiba pusztán az alapján megítélni valakit, hogy milyen tevékenységben mennyire jó.

cs, 2015-11-12 19:22 Roah

Roah képe

Hát igen.
Ezt tudom én. Tudod te.
És vajon ő? Ő tisztában van ezzel?

Ez itt a lényeg.

Pontosan: amíg nem bánt vele senkit...

Az elismerés azonban - az íróknál maradva -, óhaj, vágy. Az áhított siker. A problémák ott kezdődnek, ha ezek elmaradnak. Főleg, ha nyilvánosság elé merészkedik valaki.
Na, akkor sutba dobhatod, hogy nem baj, ha nem bántasz vele senkit, nem baj, ha élvezed, csináld csak, és vele mi lesz? Ha nem kapja meg, amire vágyik - akkor mit lépnél? Hm?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2015-11-12 19:29 Kyle

De tényleg létezik olyan, hogy valamiben nagyon sok gyakorlás ellenére sem ér el az ember egy olyan szintet, ami jónak tekinthető?

cs, 2015-11-12 19:40 Sednol

Sednol képe

Van!
Gyere be a műhelybe,és megmutatom neked a halálbrigádomat.
Ha tönkre akarunk tenni valamit, vagy csak megmutatni a főnöknek, hogy lehetetlen, nekik adjuk.
Illik rájuk, ha adsz nekik egy vasgolyót, vagy elrontják, vagy eltörik.
Hosszú évek kitartó munkájával fejlődtek ilyen magas szintre. :D
Nincs semmi baj a hülyeséggel, csak az ha lelkesedés párosul hozzá.
Szoktam nekik mondani: ha már okos nem vagy, legalább hülye ne legyél!
Én úgy látom, az a baj ezekkel az emberekkel, hogy elhiszik, hogy jók valamiben, és ezt be is akarják bizonyítani másoknak.
Megtaláltam!
http://index.hu/tudomany/til/2015/10/13/miert_hiszik_azt_a_hulyek_hogy_o...

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

cs, 2015-11-12 20:48 Kyle

Halálbrigád, ez marha jó! :D

Kössz a cikket, majd elolvasom! :) Egyébként igen, ismerem a jelenséget. Számomra mindig olyan durva, ha látom, mekkora önbizalmuk van olykor egyeseknek a semmire. :)

cs, 2015-11-12 20:55 Roah

Roah képe

Hiúság vagy gőg?

Az önbizalom erőt ad? Akkorát, hogy akár nyerhetsz is vele? Az önbizalom határozottá tehet? A határozottság céltudatossá?
A céltudat pedig szentesíti az eszközt?

Az írás-mesterség mindenképpen kényes - és irtó olcsó hobbi. :D

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2015-11-12 19:50 Roah

Roah képe

Kelvin és Para mindig azt mondták nekem, hogy van egy szint, amit meg lehet tanulni, van egy olyan tudás, ami kitartással megszerezhető, és elismerik, hogy vannak kivételek is - sportolóknál a leglátványosabb talán -, hogy akarattal, állóképességgel sokra lehet vinni.
De van az rúd. Léc. Kerítés. Ami azok számára elérhetetlenül magas, akikben nincs benne minimális mértékű adottság. Vegyünk egy pilótát, például. Durván hangzik, és erős példa lehet: testi fogyatéka van. És ez alkalmasságin derül ki. Hiába jeles a matek, és egyebek, ha rossz a szeme. Vagy a pszichéje. Az álomnak annyi. És ha olyan lelke, agya, mint amilyen nyáron annak a pilótának, akivel tele volt a sajtó, nekivezethet egy utasokkal teli gépet egy hegynek.
Vagy vegyük a szóban forgó szerzőt; nem az első ízben viselkedett szélsőségesen - az ő katasztrófája egy átlagos olvasói vélemény volt, az volt ő "rossz szeme" és borosüvegért nyúlt.
A vágy nem beteljesülése, az elutasítás, szélsőséges esetben borzasztó torzulást okozhat szerintem.
(Én ezért szavazok ilyen esetekben a szelíd intésre. Következetes intésre. Hogy az álom és az egyén találkozzon is. Legalább félúton valahol.)

Egy bizonyos szintig, amit a magam szótárában combos mezónak hívok, elérhetőek szerintem az álmok.
Csak az Operenciás tengerig soha sem fog eljutni a hajója annak, akinek nincs egy incifinci adottsága sem; de az a tenger lehet akár óceán is, aminél a horizont is végtelen, vagyis amíg az Operenciát keresi, odavágyik, sok jó dolog kicsúszhat a keze közül.
Szerintem nem kell vészcsengőt nyomni, egyébként. Az esetek többségében az erős mezó bőven elég - főleg, ha egészséges lélekkel párosul.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2015-11-12 20:46 Kyle

Ez egy baromi izgalmas kérdés mindenesetre. :) Én személy szerint az őszinteségre szavazok, inkább megmondom valakinek, hogy szerintem (!) ez megy vagy nem megy neki. Aztán persze lehet, hogy rám cáfol, tényleg ügyes/nem ügyes valamiben függetlenül attól, én hogy ítéltem meg.

cs, 2015-11-12 19:30 Dana

Dana képe

Vajon aki nem vágyik elismerésre, az kiáll a közönség elé egyáltalán?

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2015-11-12 19:35 Nimretil

Nimretil képe

Én azt feltételeztem, azért csinál valamit, mert szeretné csinálni, nem azért, mert azt szeretné, hogy elismerjék érte. Persze az írás macerás, mert az olvasókat is feltételez.
Akkor, csak hogy egyértelmű legyen, az a kérdés, hogy "Mit lehet tenni valakivel, aki kitartóan ír, és szeretné, ha az írásait elismernék, de erre szemmel láthatóan semmi esélye?"?
Nekem erről max az a vicc ugrik be, mikor az orvos közli Teri nénivel, hogy a betegsége végzetes, és már csak napjai vannak hátra. Mire Teri néni megkérdezi az orvost, hogy tudna-e mondani valami biztató. Erre a doki azt feleli, hogy persze: "Hajrá Teri néni!".
Nem tudom egyébként. Én egyfelől nem akarnám más helyett eldönteni, hogy mit csináljon (plusz nem is feltételezem magamról, hogy egyértelműen el tudom dönteni, valaki lehet-e sikeres író idővel, vagy sem), másfelől képtelen vagyok ilyen esetben hazudni, ami néha gáz, mert csak lelombozom az embereket.

cs, 2015-11-12 20:01 Roah

Roah képe

"Mit lehet tenni valakivel, aki kitartóan ír, és szeretné, ha az írásait elismernék, de erre szemmel láthatóan semmi esélye?"?

Erről beszélek.

Ezért mozdítanám meg/ki annak a karavánját, aki szakadék felé tart. Megítélni a jövőt? Nem, másra gondolok. Mindig az adott történetet, annak nívóját, kutyafüléjét megítélni, azt szoktam.
De például...legyen egy énekesnő-jelölt barátnő. Vagy ismerős. Esküszöm, felelősnek érezném magam azért, ha nem adnám valahogy tudtára, hogy nem működik neki a dal. Meg úgy semmi. Mintha hagynám, hogy megalázzák. Engedném, hogy kitegye magát egy orbitális, kínos szereplésnek.

Az írás, és minden olyan egyéb hobbi, vagy szenvedély, ami nyilvánosságot igényel, necces dolog.
Közönséggel jár. Bazi nagy közönséggel.

Ezért mondtam, miként jelzed valaki felé, ne tegye, miként kímélnéd meg önmagától - van-e jogod megkímélni, megítélni...? Ha pedig bajba kerül, és te némán nézted, van-e merszed tükörbe nézni, tiszta szívvel.

Ahogy Ovidius szokta volt mondani errefelé: "Nehéz ez a popszakma"

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2015-11-12 20:22 Nimretil

Nimretil képe

Sokszor voltam nagyon ilyesmi helyzetben, de én végül feladtam. Nem tudtam megmagyarázni, hogy amit csinál a tag, ugyanazt én már végignéztem párszor, és minden alkalommal rossz vége lett. De erre is van most egy idézetem:
"Bakancs Reg enyhén nyugtalanító tekintete még egy kicsit elidőzött Vinkó arcán, ezt követően azonban az agya kiselejtezte az imént hallottakat, mivel azok tökéletesen ellentmondtak annak a fantáziavilágnak, ami a fejében létezett."
Szóval általában bárhogy mondja az ember, csak annyi lesz a vége, hogy jól összeveszik azzal, akinek segíteni szeretne. Ráadásul vannak nagyon keményfejű emberek, akiknek nem csak az kevés, hogy te elmondod nekik, miből mi lesz, de ha a valóság vágja orrba őket újra meg újra, azt sem veszik figyelembe.
Én a saját tapasztalataim alapján arra jutottam, jobb ha megállok egy figyelmeztetésnél (vagy személytől függően még addig se megyek el), utána meg nem erőltetem a témát. Már ha képes vagyok megállni. De ha valakinek van valami tuti tippje, arra én is kíváncsi lennék.

cs, 2015-11-12 20:24 Nimretil

Nimretil képe

Plusz ott van az is, hogy én alapvetően fenntartom annak a lehetőségét, hogy tévedek, és rosszul ítélem meg a helyzetet. Az elkötelezett szakadékba menetelő viszont mindig ezer százalékig biztos magában. Aztán ki tudja, néha lehet tényleg csak átsétál a szakadék felett, mint Indiana Jones a nemtom melyik részben. Persze az esetek nagy részében meg belezuhan.

cs, 2015-11-12 20:38 Dana

Dana képe

El lehet vonatkoztatni az írástól? Én a munkámban mindig megfogadom, hogy ráhagyom az emberekre a hülyeséget... Aztán rájövök, hogy úgysem tudok elmenni mellette szó nélkül. Egyszerűen nem megy. A kedves és elnéző alakítást váltja a dühöngő őrült, aztán közönyös leszek öt percre... Aztán kezdődik elölről. Pont azért, mert végső soron az ő sz*rjuk az enyém is, és ha ők eltolnak valamit, az az én munkámra is kihat. Szóval nem hagyhatom, hogy a szakadékba ballagjanak...

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2015-11-12 20:42 Roah

Roah képe

Ezért írtam a kivételeket - Swarci? Honnan indult, és mi lett belőle? Ezek azok a szakadékon átsétálók, akik lehintik a kérges-mintás sziklát homokkal, porral, és lőn út.
"Nincs kanál" - és nincs szakadék. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2015-11-12 20:38 Roah

Roah képe

Hm.

Nővérem mindig azt tanította nekem, hogy jóból lehet jót építeni. Dicséretből dicséretet. Fialósabb a pozitívum.

Arra kell rávilágítani, amiben jó: főzés, fotózás, erőnlét, lakberendezés, kert, állatok, autók, apa, vagy férj, és nem azt, amiben szerintünk nem jó. Talán ez működik. Ha kiemeljük azokat az általunk jónak, sikeresnek megítélt cselekményeket, hobbikat. Azt, amit értékesnek találunk valakiben. (Ezt vallom; lehet, hogy valaki soha sem fog salsázni, spárgázni, vagy úgy írni, mint Hemingway, de akkora önfeláldozása van, olyan őrültségekre képes a szeretteiért, ami még hat emberben sem férne el. Ki ebben jó, ki abban. Mondom: a választás nehéz. Sokszor az ember maga se tudja, mit akar, mit élvez. Honnan is tudhatná, ha nem próbálja/ta ki.)

Igen, ezt írtam fentebb: konokság, makacsság, sértődés, ezért az óvatosság részemről. Nem tudom, vannak, akik a kemény módszerre esküsznek, nem cicóznak, holott tényleg jót akarnak az illetőnek. Vannak, aki a stílusban bíznak, hogy sokat a nyom latba a tálalás.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2015-11-12 21:45 Kentaur

Kentaur képe

Én is sokáig reménykedtem benne, hogy "mindenkiben van valami jó", meg "mindenki jó valamiben", de sajnos tényleg akad olyan, aki maximum elrettentő példának kiváló, és tényleg nincs benne semmi az ebédjén kívül.
Még nagyobb baj, hogy mivel a művészetek olyan terület, ahol nehéz elhatárolni a rosszat meg a formabontót és nincsenek berögzült szabályok, hogy mitől jó valami, sőt, még az sem, hogy mitől művészet egyáltalán, szóval itt fordul elő igazán, hogy egyes emberek, akik nem értik az egésznek a koncepcióját, úgy vélik, hogy akkor nincs is benne semmi ilyesmi, ergo ők is simán képesek rá. Mit képesek! Ők lesznek csak az igazán netovábbok, hiszen fölismerték ezt. És ugye minél jobb az ember, annál több az irigye művészi körökben, tehát a sok fikázó kritika mind csak az ő felsőbbrendűségét jelzi!

Egyébként tanulmány is készült arról, hogy miért pont a hülye embereknek nincs önkritikája, viszont van hatalmas egója. Talán nem meglepő, de tényleg találtak összefüggést az alacsony intelligencia és a "pöffeszkedő hülye" jelensége között, a kulcs ott van, hogy ha nincs kellő esze ahhoz, hogy fölismerje, hogy nem jó, amit csinál, akkor nem fogja tudni, hogy nem jó, amit csinál. Sőt, mivel fogalma nincsen az egészről, a hozzáértést sem ismeri fel, mivel a hozzáértés felismeréséhez képben kéne lennie, így hát semmiféle különbséget nem lát egy trollkodás és egy szakmai kritika között. Valamint a hibáit sem látja, akkor sem, ha a szakértő megmutatja, hiszen nem tudja, ki a szakértő, és a "hiba" fogalma is ismeretlen számára, mivel ahhoz kéne a "jó" felismerése is, de neki ismételjük: lila dunsztja nincsen az egészről, és még csak ezt sem tudja felismerni (ami első lépés lenne a tanulás felé).

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2015-11-13 07:19 Nimretil

Nimretil képe

Én még mindig hiszek abban, hogy mindenkiben van valami jó. :D

p, 2015-11-13 08:54 Roah

Roah képe

Én is így érzem - mert egyszerűen vannak. Ott van Mindenkiben valami, amiben irtó jó.

Nem tudom, ki miként van vele, de a klasszik jó is jó - még ha nem is lesz egy adott hobbin, életen, akármin belül benne a toptízben.
Na és? Az átlag is jó.

Az elismerések...szerintem személyiségből is fakadhatnak; hogy az egyénnek szüksége lehet arra, egy visszajelzésre, ő is van olyan jó, mint más, ő is hasznos valamire, neki is megy valami. És nem elégszik meg az átlagossal, legrosszabb esetben a semmiféle, abszurd esetben pedig a negatívumokkal. "Nem vagy jó!" Otthoni, gyerekkori megalázások. Vagy ő véli, éli, ítéli meg tévesen a helyzetét. (Szerintem nem olyan egyszerű ez, mint amilyennek elsőre tűnik/tűnhet.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2015-11-13 10:38 Kentaur

Kentaur képe

Csakhogy az "átlagos" nem jó, mert jónak a kiemelkedőt hívjuk, és mivel nagyon sokan vagyunk, muszáj valamivel kitűnni, néhány embernek azonban nincs erre képessége. A jobbik eset, ha legalább értelmes, mert akkor felismeri ezt, és a képességet pótolja valamivel, kitartással, helyezkedéssel, egyébbel, és ha nagyon nem is, de kissé kiemelkedhet valami köznapi dologban, mondjuk sok kereséssel rájöhet, hogy egész okés pásztor lehet belőle, vagy pék, de még egy közepes ponyvaíró is. Beletörődik, hogy nem lesz kiemelkedő, és igyekszik legalább rendesen csinálni, amit csinál.
A rosszabbik eset az, amit lenn felvázoltam, nincs annyira értelmes, hogy reális önismerete legyen, és egyszerűen nem látja, hogy nem kiemelkedő. Nem fogadja el, hogy ő csak egy közepes pék vagy pásztor lehet, mert nem látja, miért is nem több. Ekkor viszont föllép a visszacsatolási szindróma, mert az értelmesek látni fogják és megmondják neki, de ő nem tudja, hogy azok értelmesek és nem hiszi el, mivel nincs összehasonlítási alapja, sosem látja meg a különbséget. Szerencsétlen egész életében ott áll, és nem érti, hogy ő miért nem kapja meg, ami jár neki. Ekkor következik a düh, az elkeseredettség, mások vagy a sors hibáztatása, és a többi. Ha nagyon ostoba vagy lelkibeteg, akkor veszélyes is.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2015-11-13 20:24 craz

craz képe

Na ezaz! A Felhőatlasz megnézése után már nem merem azt mondani Maggothnak, hogy szar az írása. Esetleg egy pohár bor után. ;)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

v, 2015-11-15 08:37 AvatáR

AvatáR képe

hát.. eddig csak rossz író volt, most már rossz ember is. Pont egy lányt, és pont egy borosüveggel? Nem semmi.

"A két legerősebb harcos a Türelem és az Idő"