Novella gerilla

Nem gondoltam volna, hogy egyszer a velvetről fogok belinkelni valamit:
https://velvet.hu/bpma/2019/01/22/gerilla_novella_herczeg_szonja_irodalom/

Volt már valaki, aki ilyen módon tette közkinccsé az írásait?

Egy kedves-bájos ismerősöm mutatta meg nekem a cikket, és kérdezte meg, hogy én nem akarok-e valami hasonlót csinálni. Elgondolkodtam - aztán addig gondolkodtam, hogy nálam a tettnek nem a halála, de a szülője lett az okoskodás, egy kupica birsalmapálinka után felkerekedtem, és magam is szétszórtam egy kisebb paksamétányi novellámat a város egyes pontjain. Aztán információs korunk tőrölmetszett gyermekeként lefotóztam a kipakolt írásokat, a fotókat pedig átlőttem ismerősömnek. Elsősorban örült, másodsorban meglepődött, mert - mint mondta - nem gondolta, hogy tényleg belevágok, mert - ismét csak szerinte - ezt kevesen mernék megtenni.

Érdekelne a karcos írók véleménye: posztoltatok novellát az utcára? Megtennétek a jövőben? Ha igen, miért, ha nem, miért nem? Mi az ami ösztökélt, és mi az, ami gátolt benne titeket?

Pro: exhibicionizmus? Elhivatottság? Egzotikum-érzet, "kaland" a kötetekben való, "jól fésült" megjelenésekkel kontrasztban? Önbizalom, tudat, hogy én akkor is k.. jó író vagyok, ha így is terjesztem a műveimet, aki meg fanyalog, menjen a fenébe? Vagy épp önbizalomhiány, hogy úgy érezzük, nekünk már csak ez a megjelenési forma maradt?

Kontra: ódzkodás attól, hogy vadidegen, esetleg irodalmat nem ismerő emberek kezébe kerül az írásotok? Esetleg vannak sokkal jobb megjelenési helyeitek és lehetőségeitek? (Vagy hogy a BKK marcona alkalmazottai törnek rátok, mert azt hiszik, szemeteltek?)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2019-01-31 07:29 bupber 81-Szomb...

Én megtenném, ha szóba jönne, és kerülne rá időm. De az említett okok közül egyik se keringene a fejemben.
Ha sor kerülne rá, maximálisan odafigyelnék a novella kivitelezésére, és kikérném egy szerkesztő vagy lektor véleményét. Esetleg többnek is. Elvégre a közösség elé terjesztem, mindenféle szempontból meg kell felelnie annak a novellának a publikálhatósággal.
És megtenném akár most, mint amatőr, vagy megtenném akkor is, ha netán én lennék Grecsó Krisztián. Nem tartom az ilyesmit se lealacsonyodásnak, se exhibicionizmusnak. Egyáltalán: gondolatban semmit se fűznék a dologhoz (vélekedjék felőle, ki ahogy akar)

cs, 2019-01-31 22:39 Para Celsus

Para Celsus képe

Igen, itt a megjelenés módja más csak, a minőségnek illik - kell - hoznia a nyomtatott kiadványoknál szokott színvonalat.


"The Rainmakeeeer!"

p, 2019-02-01 11:33 bupber 81-Szomb...

Én egy pont olyasminek tartom, mintha Andrea Bocelli lemenne a metró megállóba, és alkalmilag énekelne.

cs, 2019-01-31 13:27 Kentaur

Kentaur képe

Én már csináltam hasonlót, anno, amikor bejött a "könyvmegálló" dolog, az elsők között volt a Wekerle-telepei könyvtár: régebbi könyveit kipakolta az utcára egy fabódéba. Akkor többször is nyomtattam ki novellákat egy összetűzött kis "magazinba", aminek még borítója is volt valami vicces címmel, már nem emlékszem, mivel, és ott volt rajta, hogy aki elolvasta, az vigye vissza ugyanoda. Aztán ez az "ingyenes könyvcserebere" pár hét alatt átváltozott szemétbe való könyvek lerakatává, olyanokat láttam már csak ott, mint múlt havi magazinok, tavalyi arany oldalak, három évvel azelőtti felvételi kisokos, és átkosból ittragadt, kutyát se érdeklő könyvek, melyekből szerintem a végén a 100 ft-s könyvesbódésok gazdagodtak csak. És már nem láttál embert ott böngészni, csak megállni, és beb*szni mindent, ami papír alapú, hogy megnyugodjon a lelkiismerete, hogy azért ő mégsem dob ki könyvet! Másnak biztos jól jön! - hogy ki a bánatnak jön jól az 1995-ös Fürge ujjak, az azért kérdéses.
Szóval ezt látva beszüntettem a novellakihordást. Megjegyzem, hogy vagy háromszor vittem ki új adagot, de utána sose láttam egyet se, nem tudom, hogy mindig "ki volt kölcsönözve", vagy egyszerűen nem vitte vissza az az egy, aki elvitte.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2019-01-31 22:35 Para Celsus

Para Celsus képe

"átkosból ittragadt, kutyát se érdeklő könyvek" Hehe, Sztálin-díjas, sztahanovista regények? :D

Még anno Baján láttam hasonlót hat-nyolc évvel ezelőtt, kezdetben könyvek figyeltek a dobozban, aztán üresen tátongott, legfeljebb mutatóban jelent meg benne egy-egy húsz-harminc oldalas, tűzött brosúra vagy telefonkönyv (úristen, ki az az esőember, aki telefonkönyvet olvasgat? Vagy inkább: ki az, aki azt hiszi, hogy valakik szívesen olvasgatnak telefonkönyvet?) Aztán pár hónap vegetálás után az egész furnérkasztni eltűnt a fenébe.

"egyszerűen nem vitte vissza az az egy, aki elvitte."
Nahát, mostanában viszont túl becsületesek is a népek. Egy barátnőm is segített kiszórni a novellám, aztán mikor a hármas metrón akart hagyni egy példányt, egy néni utána kiabált, hogy "aranyoskám, itt hagyta a papírját!"
A papír végül egy buszmegállóban vált szabad prédává :D


"The Rainmakeeeer!"

p, 2019-02-01 16:43 Kentaur

Kentaur képe

Igen, én is láttam telefonkönyvet is, a jelenség nem volt egyedi...

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2019-01-31 18:13 Kovács Gábor

Kovács Gábor képe

A nevét ilyenkor odaírja a szerző? Mert legtöbbünk azért szeret visszajelzést kapni az írásáról. Ha igen, az viszont nem számít önreklámozásnak?
Nekem bejönnek az ilyen gerilla marketing cuccok, talán csatlakoznék is. Persze csak miután egyeztettem az ötletgazdával.

cs, 2019-01-31 22:54 Para Celsus

Para Celsus képe

Én odaírtam a nevemet (éljen az egészséges egoizmus), mondjuk utána kérdezték tőlem ismerősök, hogy e-mail címet is megadtam-e a visszajelzések okán, de az már felejtős volt. Mondjuk így nehezebben jut el hozzám a feedback, de ha jó az írásom és nagyon jó véleménnyel lesznek róla (vagy épp pocsék, és le akarnak dorongolni, bár ez kevésbé sanszos opció), így vagy úgy, de utat talál felém a vélemény.

Szerintem ez a típusú önreklámozás simán vállalható, kis kreativitással hírverés csapható az írások körül. Ha összejönne egy projekt, benne lennék, aztán hadd szóljon, négyeshatostól kettesmetróig, Pesttől Budáig.


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2019-01-31 18:28 Kovács Gábor

Kovács Gábor képe

Ha van közöttünk még olyan aki csatlakozna, akkor én vállalnám, hogy kis füzet formában legyártom a gerilla kötetet. Persze senkinek nem kerülne semmibe.

szo, 2019-02-02 06:43 craz

craz képe

Szerintem is jó ötlet. :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

szo, 2019-02-02 11:04 Para Celsus

Para Celsus képe

Üdv a klubban! :D


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2019-01-31 19:03 polgarveronika

polgarveronika képe

Érdekes megoldás. De mi van, ha valaki csak úgy lekoppint egy-egy írást, és a maga neve alatt esetleg kiadja vagy megjelenteti itt ott.
A nyomtatott könyv legalább ad valamiféle jogi védelmet. Mi a vélemény?

Üdv:
V.

 

_______Tertium non datur ______

cs, 2019-01-31 19:22 Kentaur

Kentaur képe

- Hogy a művedhez oda írod a nevedet, a világ legtermészetesebb dolga, már hogy lenne önreklám? Szerzői jogod, az irodalomtudomány szempontjából egyenesen kötelességed.
- Nem hinném, hogy bárki is novellákat akarna lopni, de ezt rövid úton elintézik a szerzői jogi irodák: kinek a gépén is van meg az adott fájl? Hamarabbi dátumozással? Másrészt senki nem mondta, hogy még publikálatlan műveket terjesszünk, simán már itt-ott megjelent, lejárt kizárólagos pubilákási jogú is mehetne, vagy ami fenn van itt Karcon.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2019-01-31 19:57 Kovács Gábor

Kovács Gábor képe

Az egésznek a lényege úgyis az, hogy többet olvassanak az emberek. Tehát gerilla terjesztéssel mindenki azt csinál amit akar nem?

cs, 2019-01-31 20:15 Kentaur

Kentaur képe

Ezt hogy érted, hogy ha nem "rendes" módon van megjelenve, akkor már nem is érvényes a szerzői jog? Ha így érted, akkor ez így nagyon nem igaz. A szerzői jog mindig, minden körülmények közt a szerzőé, tőle elidegeníthetetlen (önként sem mondhat le róla). Amikor kiadóhoz kerül a műved, és ők kizárólagos publikálási jogot kérnek egy adott időre, akkor ezt te megadhatod, megtagadhatod, és utólag vissza is vonhatod - ez a szerzői jog anyagi része, mely halálod után 70 évvel megszűnik és a műved közkincsé válik. Viszont nem tehetik meg, hogy másvalaki neve alatt jelentetik meg az írásodat, vagy hogy lehagyják a nevedet, ez a szerzői jogod személyhez fűződő része, mely soha nem évül el. Bárki bármit kezdhet Petőfi Sándor versével, szabadon nyomtathatja, kitapétázhatja vele a szobáját is, de egyvalamit nem tehet meg: hogy a saját nevét írja fölé.
A gerillaterjesztésnek az lenne a lényege, hogy te mint szerző terjeszted a saját műved, neked ez jogodban áll, ahogy az is, hogy megengedd vagy megtilsd, hogy az emberek tovább terjesszék. Még a további terjesztés sincs azzal automatikusan megengedve, hogy te terjeszted. Ilyenkor oda szokták írni, ha eleve közkincsnek szánnak egy művet, hogy saját felhasználásra szabadon sokszorosítható, terjeszthető, ám anyagi ellenszolgáltatás érte nem kérhető, üzletszerű tevékenységhez nem felhasználható.

(Nem olyan régen egy írástechnikai fórumban én foglaltam össze a szerzői jogokat, mert volt egy necces pályázat, ami azt követelte, hogy a szerző mondjon le minden szerzői jogáról, ami természetesen jogsértő, ennek kapcsán pedig napokig nyálaztam az idevágó törvényeket, úgyhogy kábé paragrafusszámot is tudnék mondani. :-D )

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2019-01-31 20:45 Kovács Gábor

Kovács Gábor képe

A szerzőkre gondoltam csak, hogy a saját írásaikkal azt csinálnak amit akarnak, ha még nem jelent meg sehol és nincs kötelezettség. Az alapgondolat szerintem tök laza. Nekem tetszik, persze közöm nincs a jogi oldalhoz.

cs, 2019-01-31 22:17 Para Celsus

Para Celsus képe

Ja, szerintem szerzőként, amíg el nem adod az írást és alá nem írod a szerződést a kizárólagos közlési jogokról X kiadóval, azt csinálsz a műveddel, ami tetszik. Ha szórólapon osztogatod, vagy szimplán otthagyod a villamoson/buszon/megállóban, attól még senki sem használhatja fel szabadon, nem sokszorosíthatja, pénzt pláne nem kérhet érte. Pár éve abból volt tengeren túlig érő botrány, hogy a Galaktikában engedély nélkül közölték külföldi szerzők műveit - olyan novellákat, amelyek egyébként ingyenesen letölthető/hozzáférhető e-bookban láttak napvilágot.
Egyébként tényleg menő dolog, max. néhány furcsa pillantást kap az ember, amíg épp a novellákat celluxozza a fa könyöklőhöz, cserébe ott a jóleső tudat, hogy valakik úgyis meg fogják nézni, mi az, mert nem hagyja őket nyugodni a kíváncsiság - és talán még el is olvassák a művedet.


"The Rainmakeeeer!"

p, 2019-02-01 17:02 polgarveronika

polgarveronika képe

A szerzői jogokról szóló törvényt én is ismerem. Nem véletlen vetettem fel a lopás tényét. Évekkel ezelőtt, amikor egy másik irodalmi portálon publikáltam, valaki felhívta a figyelmem, hogy az írásom egy blogban látható más neve alatt.Csak azért nem lett belőle botrány, mert az illetőt a portál értesítette, és ő gyorsan levette.

Szívesen csatlakoznék a gerillákhoz, de ismerve a magam lelkét, rosszul tűrném, ha a füzetkét összegyűrve egy szemetesből kilógva látnám valahol vagy ha lapját tépkedve, megtépázottan sodorná a szél két pocsolya között.
Mert sajna ez is benne van az ovasási kulturában.
De minden esetre drukkolok!!!

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2019-02-02 21:47 Suana

Nagyon jó ötlet!
Akinek van mit, és úgy érzi, bátran rakja ki a kirakatba. Szerintem több pro oldala van, mint kontra. Kontra csak annyi lehet, hogy nem mindenkinek fog tetszeni, aki találkozik vele. De ez nem szabad, hogy szerző problémája legyen!
Pro: Mivel "vagány tett", önbizalmat is ad, és mindenképpen élményt azoknak, akik ilyen formán jutnak olvasnivalóhoz.
És: A legértékesebb ajándék az, amit úgy adunk, hogy nem várunk cserébe semmit!

Talán nem idevaló, de leírom:
Pár hete egy halom könyvvel állítottam be egy közeli Vöröskereszt központba. (Nehéz volt a selejtezés, de mint tudjuk, a könyv nem fogyóeszköz.) Volt ott egy negyvenes éveinek elején járható, nem elhanyagolt külsejű férfi. Nem tudom leírni, mekkora áhitat ült az árcára, mikor meglátta a könyveket. Fel is nyalábolt belőlük amennyit csak bírt, és indult kifelé. Megállítottam egy pillanatra. Szeret olvasni? - kérdeztem. - A kislányomnak viszem. Ő nagyon szeret, és nincs pénzünk könyvre. Nagyon fog neki örülni. Köszönöm szépen. - válaszolta.
Ki az, akinek ilyenkor nem szökik könny a szemébe?! :)
Otthon aztán azt sajnáltam, hogy nem írtam bele mindegyikbe: Szeretettel NEKED !

Üdv: Sz