Hol?

Írtam egy históriát, egy rövidebbet. Ebben nincs semmi extra, hisz' sokan írunk, csak nem mindent küldünk be - a kis aranyos még távolról sem nyilvánosság-képes, ugyanis még a hibernációs folyamatánál tart, ami annyit tesz, hogy egy szuszra szabadultam meg tőle, kvázi még sok utómunkálat vár rá, de ami a legjobban zavart visszaolvasáskor, az a helyszíne: a tető. Egy épület teteje.
Hogy lehet ennyire kommersz helyszínre pakolni egy sztorit?! Mentségemre szolgáljon, hogy csak így láttam az egészet, a karaktereket, meg a szokásos, tudjátok, hogy van ez.
És tényleg, hogy is van ez?
Ezen gondolkodtam, hogy mennyire fontos a helyszín egy novellában, regényben. Fontos? Számít, hogy egy történet Moszkvában, vagy Mexikóban, a Plútón, vagy kaszinóban, kocsmában, könyvtárban, pincében, parkban, tenger parton, körúton, csónakban, hátsóülésen, játszódik?

Ti mit gondoltok erről, mennyire fontos egy jól megválasztott helyszín, feltéve, ha a szerző választja, és nem a karakterek, vagy továbbmegyek, maga a cselekmény? Hagyni kell egy történetet, hogy az eredeti képvilágban jelenítsük meg, ahogy a sztori akarta, ne bíráljuk tudatosan felül? Ne tartsunk az állandó klisés vádaktól, a kommerszségtől? Ha teszem azt, hasamra ütök, a karakterek egy csomagtartóban vannak, mert a szerző ott látta őket, akkor ne tegye át egy pincébe, amikor javít, csak azért, mert nem túl jó, nem előnyös, szűk a hely, és különben is, sablonos?

Ti mit gondoltok a helyszínről? A hol-ról?

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2017-11-14 18:40 Roah

Roah képe

Sok híres, ismert 'hol' eszembe jutott, mint például az Orient expressz, vagy egy Thunderbird, de nem egyszer a történet címe maga a helyszín, a díszlet, itt, a Karcon is nem egy olyan novella van, aminek hol-ja a címe.

És ha már címek, meg minden, akkor a kenguruk vidékéről hagyok itt valamit. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=jbaP6qx8S_k

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2017-11-14 19:22 Dana

Dana képe

Szerintem a történetek mindig tudják, hol akarnak "történni". Átírni a helyszínt? Sosem tudnék ilyen erőszakot tenni szerintem -- nekem még az is nehezemre esik, ha egy szereplőt át kell nevezni, mert a fejemben ő már xy, tehát nem lehet abc. Egyszer nézőpontot váltottam -- azt hittem, "megdöglök", mire végeztem. Utáltam az egészet. Szerintem a "hol" is ilyen. Gondold csak el: egy csomó érzet, látvány, jelzők stb. kapcsolódik a helyhez az írásban. Úgy szagoltad, tapintottad, láttad. Talán... ha így belenyúlsz, teljesen másfél kanyarodik a történeted.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2017-11-14 19:56 Roah

Roah képe

Nem csak a saját munkámra gondolok, tudod, hanem általánosságban is elmeditáltam a hol-on, hogy mennyi minden múlhat rajta. Hogy meddig mehet el a szerző a tudatosságban? Mi az a limit, amit nem kell, nem szabad, vagy nem érdemes átlépni, mikor hagyjuk érvényesülni azt, hogy a történet ott létezzen, éljen, ahol világra jött.

Aha, persze, egyébként igen, szerintem is kifordíthatja a sztorit, mert a helyszín hozzájárul a hangulathoz, sőt, néha maga a helyszín a hangulat szíve; az illatok, a leírások, ergo óriási hatással van egy műre a helyszíne, a színpad.
Én is a szívemre hallgatnék, hogy ne győzze le tudatos rendezés az eredeti helyszínt, ahol életre kelt az egész történet és a szereplők, de valóban...nem is tudom, még célja is lenne, a tetőnek, tehát nem véletlen kerülnek a karakterek fel, funkciója is van, csak tényleg gyakori helyszínnek találom, minden téren - és ezért agyaltam azon, hogy na és, akkor mi van, ha kommersz a helyszín?

Egyébként a tudatos javítás egyik árnyoldala tényleg az (lehet), amikor át 'kell' keresztelni egy karaktert*, egy város nevét, vagy címet, és igen, akár egy helyszínt is, ami eredendően egy regény-széria címe is volt, akár.
Meddig lehet elmenni a tudatos javításban?

*Tudom, hogy a célközönség nem én voltam, és nem az itteniek kedvence, csak a téma miatt most beugrott S. Meyer/Alkonyat-a, ami eredetileg Forks címet viselt, ahol a cselekmény játszódik, a város neve, és át kellett írnia Meyernek Alkonyatra, illetve egyik-másik karaktert is át kellett neveznie a szerzőnek, aki ugyan megtette a változtatást, csakhogy a karakterek még mindig a születési nevükön éltek a fejében, nem kicsit megnehezítve a kiadó és szerkesztő munkáját, aki kapkodta fejét, ki-kicsoda is tulajdonképpen, mert a szerző a 'saját' nevükön dolgozott velük. Szóval van az úgy, hogy egy karakter ragaszkodik a nevéhez.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2017-11-14 19:56 Suana

Egy kimondottan kocsmai jelenetet senki se fog beerőszakolni egy könyvtárba, ahogy fordítva sem. Viszont, hogy kerek világunk melyik sarkában található az adott kocsma, vagy könyvtár, az teljesen mellékes.

Simán el tudok képzelni egy történetet, aminek egy épület tetején kell megtörténnie.

Szerintem nincs olyan hol, amit ki kellene zárni az esetleges helyszín-lehetőségek közül. Sőt, azt hiszem, még a realitás sem szabhat gátakat.

Szubjektív vélemény.

Üdv: Sz

sze, 2017-11-15 17:36 Roah

Roah képe

Fura ez - az is megfordult a fejemben, hogy ez történet-függő. Vagy még az, tudod, hogy mondjuk a kocsma milyen is. Egy ír kocsmában garantált az ingyen gladiátorkodás, emberkedés, földharc, meg egy ír pubnak más a hangulata, mint mondjuk egy vidéki álldogálónak itthon, vagy szintén vidéken a presszóknak, ahol ragad a pult, karika minta marad a kopott asztalokon a poharak talpa, alja után, régen a bagófüstnek neki lehetett volna támaszkodni, mára kiszállt a dohányfüst a helyiség elé, és hát ott van a biliárd, a dárc, csocsó, és a zenegép. Tudod, a Bermuda háromszög.
Egyszerűen azon vaciláltam, hogy mikor érdemes a hol-t megváltoztatni, érdemes-e, mekkora a jelentősége, és érdekelt, hogy mások miként vélekednek erről a témáról. :)))

Na nem ám távozol üres kézzel, egy ilyet azért vigyél magaddal. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=r9hSgs0ITI0

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2017-11-15 18:06 Suana

Szuper :)))

Ez a dal egy korszakot és egy hol-t is rögtönöz. Bár viszonylag tág értelemben, de az ember azért tudja hová helyezni.
Se nem Moszkva, se nem uborkásüveg. :)

Köszi. :)

Üdv: Sz

k, 2017-11-14 20:30 Sednol

Sednol képe

Érdekes felvetés.

Miért kell a helyszínt kihangsúlyozni? Miért nem jó, ha általános. Sőt tovább megyek, ha úgy írod meg, hogy az olvasó helyezi oda, ahová csak akarja. Ha Moszkvában olvassa, akkor Moszkvának látja. Hiába írtad te Budapesten, ha máshol is vannak sikátorok. Csak azt akarom ezzel mondani, szerintem az az igazi, ha úgy van megírva, hogy mindenki bele tudja illeszteni a maga környezetébe. Én legalábbis ezt az utat követem újabban. Nagy vonalakban leírom a környezetet, de nem tulajdonítok neki túl sok jelentőséget. Ha erdő, akkor nem kezdek el mélységeibe belemenni, hogy most bükk, tölgy, jobbra ez, balra az. Hangulatkeltésre, helyzetteremtésre tökéletes egy leírás, de amikor már az is oda van írva – régebben csináltam ám –, hogy piros pöttyös labda pihen a játszótér jobb sarkában, aztán még a kapu közelébe sem megyünk csak kitöltjük vele a teret…

Természetesen, ha a Bazilikában játszódik, és sehol máshol sem tudod elképzelni, csak ott, akkor le kell írni. Amúgy felmerül a kérdés, miért gondoltad, hogy egy tető nem megfelelő a történeted számára?

Én régen el sem tudtam képzelni, hogy magyar neveket használjak. Most meg már el sem tudom képzelni, hogy ne magyar legyen. A mellékszereplőket zokszó nélkül nevezem át, de ha a főszereplő Pista lett, akkor az úgy is hal meg.

k, 2017-11-14 21:45 Ovidius

Ovidius képe

Gondolom olvastad az Éjszakai Őrséget...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2017-11-14 21:52 Sednol

Sednol képe

Nem.
Miért?

k, 2017-11-14 21:56 Ovidius

Ovidius képe

Fenti okfejtésed miatt. Az a történet maga Moszkva. El sem lehet képzelni máshol.
Olvasd el...:D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2017-11-14 22:00 Sednol

Sednol képe

Sort kerítek rá.
Szemeztem már az íróval.

k, 2017-11-14 22:06 Ovidius

Ovidius képe

:D Most olvasom a legfrissebbet, a Varázsőrséget. Ha jól számoltam a mögöttem lévő előzményeket, ez a tizedik könyv. Vannak közte gyengébbek -- főleg, amit nem őr írt --, de az első kettő ragyogó könyv...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

sze, 2017-11-15 17:47 Roah

Roah képe

"Miért kell a helyszínt kihangsúlyozni?"

Hát ez az - a szerepe a novellában, a miértje. Ezen a ponton akadtam el.

"Hiába írtad te Budapesten, ha máshol is vannak sikátorok."

Vagyis mi indokolja az adott helyet - erre gondolsz?

"Amúgy felmerül a kérdés, miért gondoltad, hogy egy tető nem megfelelő a történeted számára?"

A kérdés a lényeg, pontosan, hogy mi nem rokonszenves benne. Megmondom: hogy kommersz, hogy sablonos, hogy sok történet színtere, és hogy ez vajon probléma-e? Vagy csupán engem zavar.
Hogy vajon tényleg annyira törekszünk az eredetiségre, hogy szándékosan megváltoztatjuk a karakterek környezetét is, és hogy ez jó-e, megéri-e, vagy hagyni kell, hogy a cselekmény végezze a feladatát, és ha az történetesen egy tető, akkor egy tető, és innen ered az egész téma, hogy mikor nyúljunk hozzá a helyszínekhez?
Te voltál már így, tudod, hogy valamit, ha nem is helyszínt, de megváltoztattál egy novellában?

Exgamereknek más muzsika jár. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=9L7mZH2u3Qc

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2017-11-15 21:06 Sednol

Sednol képe

Ahogy Smilezolika is írta, mindenki elhelyezi valahol a történetét.

Nem tudom, ki látta az Őslakó című filmet, de azt bárhol el tudnám képzelni, mert nem a helyszín a lényeg.

Alapvetően minden történik valahol.

Tim említette, hogy a helyszín fontos, de csupa olyat emelt ki, ahová el lehet látogatni. És most ne menjünk bele, hogy kinek van pénze átugrani Ausztráliába vagy bárhová. Gitárosék említették Vernét. Számomra egyetlen dolog számít, hogy hiteles legyen. Elhiggyem, hogy az tényleg úgy van. Fogalmam sincs, hogy az általam olvasott könyvek helyszínei mennyire valósak. Ahogyan azt sem tudom - éppen James S. A. Corey: Babilon hamvai-t kezdem -, hogy James Holden Rocinante nevű hajója valaha megépül-e, de elhiszem az írónak a felépítését, a kinézetét, a működését, mert jól mutatta be.

Kentaur említette, hogy nála minden mindennel összefügg. Furcsa is lenne, ha a Rigai hal nem Rigában játszódna, hiszen a városhoz kapcsolódik a történet. Az egész a helyszín köré szerveződik. De a Megváltás című novellája már nem annyira helyszínfüggő. El tudnám képzelni máshol is. Ott maga a történés, a párbeszéd a lényeg. A helyszín mellékes. Ez természetesen az én véleményem, és legközelebb kikaparhatja érte a szemem, de én így érzem.

Említhetném R.A.Salvatore Menzoberranzan-ját vagy bármely fantasy történet helyszínét. Ki vitatná, hogy Mélysötét nem úgy néz ki, vagy A tűz és jég dala bármely helyszíne? Hogy mitől működik? Mert hiteles. Biztos vagyok benne, hogy akadnak olyanok, akik a második fejezet után becsukták a könyvet. Nekik nem tetszett. Ez van. Ami meg neki tetszik az meg nekem nem.

Az vitathatatlan, hogy a történetek valahol megesnek. Ez elkerülhetetlen. Hogy a hol mennyi pluszt ad, az már egy másik kérdés. A válasz rá, attól függ. Ha a történeted kap tőle egy löketet, akkor miért ne. De fenntartom, hogy nem minden történet igényli a helyszín pontos meghatározását. Ha akarsz vele sugallni valamit, akkor úgy is kihangsúlyozod. Amúgy meg megmarad egy háznak, egy parknak, egy akárminek. A helyszín fontos, mint bármi más, de csak annyira, amennyire az író annak látja. Szerintem.

sze, 2017-11-15 22:16 Suana

Éppen hasonló gondolatokat fogalmaztam meg magamban, és készültem leírt mondatokká változtatni.

Az eredeti kérdés az volt, hogy mennyire fontos a hol. Viszont a hozzászólások többsége azt taglalja, fontos-e, hogy egy történetnek legyen helyszíne. Természetes, hogy minden történet valahol történik, de hogy hol van ez a valahol, az nem mindig fontos.

Senki nem mondta, hogy Robinson nyugodtan lebegjen a levegőben, mert az mit sem változtat a történeten. Viszont számtalan történetet le lehetne írni, (majdnem) szóról szóra, úgy, hogy az lejátszódhatna mondjuk Párizsban, vagy Kijevben is.

Nem olvastam még történetet, ami azért ne tetszett volna, mert a helyszínnel nem voltam kibékülve. Olyat gyakrabban, ahol a történet nem nyerte el a tetszésemet.

Egy jó történetet soha nem a helyszín teszi jóvá, hanem a jó történet teszi izgalmassá a helyszínt.

Én sosem váloztatnék helyszínt, csupán azért, mert más esetleg túl sablonosnak, vagy túl irracionálisnak találhatja.

Üdv: Sz

sze, 2017-11-15 22:38 Roah

Roah képe

Igen, na, ez az! :))) Ezek azok a gondolatok, amikre kíváncsi voltam. :)))

" Viszont számtalan történetet le lehetne írni, (majdnem) szóról szóra, úgy, hogy az lejátszódhatna mondjuk Párizsban, vagy Kijevben is."

Igen, erre is van példa, de iránynak, elképzelésnek Robinson kitűnő szemléltetés, szerintem is.

"Nem olvastam még történetet, ami azért ne tetszett volna, mert a helyszínnel nem voltam kibékülve. Olyat gyakrabban, ahol a történet nem nyerte el a tetszésemet."

Ez szubjektív és ízlés kérdése már.

"Egy jó történetet soha nem a helyszín teszi jóvá, hanem a jó történet teszi izgalmassá a helyszínt."

Ezzel azért vitatkoznék. ;)
Ezt újra ízlésnek tudom be - nekem van olyan Amazonas mentén játszódó novella-élményem, amibe a helyszín miatt estem bele, a Hol miatt, a történet, az ötlet csak másodlagos volt - nekem.
Talán a klasszikus irodalmi szimbiózis a lényege és az együttműködés.

"Én sosem váloztatnék helyszínt, csupán azért, mert más esetleg túl sablonosnak, vagy túl irracionálisnak találhatja."

Értem.

Lehet, hogy csak én vagyok túl szigorú és kíméletlen a történethez, de...egyszerűen irgalmatlan vagyok, ha írásról van szó, sajnos sok tekintetben, és érdekelt, hol a határa, és ami nekem nem jött be a sajátomban, a legszembetűnőbben, az a helyszíne, ebből jött az összes kérdés. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2017-11-15 22:59 Suana

Igen, az ember véleménye általában szubjektív. És az ízlések is különbözőek (az élet minden területén).
Viszont, ha Te magad érzed úgy, hogy a helyszín nem a legmegfelelőbb a történeted számára, akkor valószínűleg van egy jobb gondolatod is. (Holtbiztos!) Akkor bátran nyúlj a dolgok mélyébe. Nem a mások véleménye miatt, hanem a Te érzéseid miatt.

Várjuk az eredményt! :)

Hajrá!

Üdv: Sz

cs, 2017-11-16 17:38 Roah

Roah képe

Őszinte leszek, mint mindig: a Karcon arra törekszünk, hogy szabaduljunk meg az agyonrahasznált kifejezésektől, az elkopott mondat-szerkezetektől, az elavult hasonlatoktól, sokan nyugdíjazzák, nyugdíjazták a szénné írt karaktereket, külsejüket, kvalitásaikat, formáljuk és alakítjuk az írástechnikákat, majd' minden klisére felhívjuk egy itt publikáló figyelmét - nem kell görcsösen ragaszkodni az újdonsághoz, de általánosságban az oldal szellemisége ez, és az, hogy ne azt írjuk, amit előttünk már a fél világ megtett, és legfőként ne úgy, mert az irodalom tényleg az a világ, ahol nincsenek határok, egy sem, nincs semmi, ami határt szabhat neki, mindörökké mozgásban van és marad, fejlődik, és itt ezeknek a végtelen lehetőségeknek a kihasználására mutatunk rá, novellákon át, vagy javításokban. Hogy érdemes tágítani a látóteret, a kilátást arra az irodalmi végtelenre - és ebben bizony számomra egy helyszín is beletartozik.
Még mindig nem döntöttem el, mi lesz a karaktereim sorsa, majd a sztori választ, azt hiszem, de talán így érthetőbb, hogy engem miért zavart egy kommersz helyszín, hogy miért érdekelt a Karcosok más álláspontja, véleménye erről, és hősiesen bevallom, nem is számítottam ekkora témázásra. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2017-11-16 18:14 Suana

:) Három betűvel és egy kérdőjellel beindítottad az egész, hatalmas szerkezetet. Nem kis teljesítmény. Cserében kaptál egy csomó véleményt, megismerhetted a többiek álláspontját (a kérdésedről is, másról is). Egyikünk erről akart megyőzni, másikunk arról ...

Ha ezeknek alapján el tudod dönteni, jó helyen vannak-e a szereplőid a tetőn?! ... Le a kalappal :)))

Üdv: Sz

cs, 2017-11-16 20:14 Sednol

Sednol képe

A klisés helyzetek és karakterek kerülésének igénye szerintem erősen emberfüggő. Gondolj bele, hányan olvastak, olvasnak tucattermékeket. Nekik tetszik. Teljesítik a céljukat? Persze, különben nem lenne piaca. Kiszámíthatóságot, gyors olvasási élményt (már ha imádja az illető, mi másért olvasná?) és ismerős karaktereket nyújt. Attól hogy más a szívdöglesztő pasi neve, attól még ugyan azokat teszi, mondja, azaz nem kínál zsákbamacskát. Nem kell gondolkodni, csak élvezni. Olyan ez, mint a televíziózás, ha leköt, akkor élvezed, ha nem, be sem kapcsolod. A Karcolat népes társasága híres arról, hogy túl van ezen a szinten. Már nem elégszünk meg a sablonokkal. Vágyódunk az új után, érkezzen az bármilyen formában is. Lehet egy történet klisés, ha közben úgy van elmesélve, hogy csak elismerően bólogatunk.

Ha úgy érzed, nem elég kifejező a helyszín, amit választottál, akkor keress másikat. Csinálsz egy másolatot, átírod, aztán még egyet. Egyszer aztán meglesz, amit kerestél. A digitális tinta nem fogy ki olyan könnyen, mint a tollbetét. Sokat köszönhetek neked, és ezt amíg élek hangoztatni is fogom. Ülj a tükör elé, és tanácsolj valami jót magadnak, mintha csak nekünk mondanád!

Volt már olyan, hogy elakadtam. Olyankor elmeséltem a történetemet valakinek, és hogy mi a bajom. A kapott válasz a legtöbb esetben haszontalannak bizonyult az adott formájában, mert nem találkozott a stílusommal vagy a gondolatvilágommal, mégis segített elmozdulni a megoldás felé.

Magányos szórakozás az írás, de néha érdemes másokat is beengedni.

p, 2017-11-17 17:32 Roah

Roah képe

"Lehet egy történet klisés, ha közben úgy van elmesélve, hogy csak elismerően bólogatunk."

A professzionális írástudás mindig mindent ment, tudom, és magam is azt vallom, hogy egy ötlet lehet klisés, mert az esetek túlnyomó többségében csak másodlagosak, nincs is akkora jelentősége a mondanivalónak, ha az irodalom remekel, egyszerűen a szavak, a fogalmazás, a kivitel, néhány laza ujjmozdulattal elnyomja, mindezt úgy, hogy az olvasó nem rója fel a szerzőnek, nem rója fel a sztori ötletének. Tehát meg lehet írni egy szál szegfű történetét is pazarul, és a világ egyik legjobb, legeredetibb ötletét is el lehet csodásan baltázni, ha nem értenek hozzá.

Magamnak mit tanácsolnék? :D

Roppant egyszerűt: megkérdem a Karcosokat, ők mit tennének. :)))

És rengeteg hasznos, mindenki számára profitáló információ a válaszuk. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2017-11-16 09:14 Kentaur

Kentaur képe

"De a Megváltás című novellája már nem annyira helyszínfüggő. El tudnám képzelni máshol is."

Mint írtam, ha nem fontos az ország/város, akor helyébe lép a tágabb/szűkebb helyszín. A Megváltásban minden egyetlen szakrális helyszínen játszódik, egy modern Golgotán. Az Interkulturális Egyetemes Zsinat persze bármelyik városban-országban lehet, nem is nevezem meg, hogy hol vagyunk, de aztán elég aprólékosan leírom az épület belsejét, a "happening" jellegzetes figuráit, a hangulatot.
A Hegynevelőben sincs leírva, melyik városban vagyunk (bár ki lehet találni, hogy Budapest), mert ott Klári néni varázslatos kertje a helyszín. De talán pont te kérdezted akkor meg, hogy pontosan hol is van Klári néni kertje, és elmondtam, mert ha beleírni nem is volt fontos, a háttér, a hol kellett számomra ahhoz, hogy jól leírjam azt a budai kisutcát a falatnyi kerttel. És persze fontos volt az is, hogy Magyarországon vagyunk, ezt a nevekből, emberek viselkedéséből lehetett tudni, a mikor is fontos volt, ami számomra összefüggő dolog: hol és mikor egyetlen egységet alkot. Mondhatni téridőben gondolkodom. :-)

Láttam már olyat, nem is keveset, hogy valóban nem volt helyszín, szóval sajna nem igaz, hogy minden "valahol" játszódik, mert kezdők követnek el ilyesmit szép számmal: fantázianevű figurák lebegnek a semmiben, nulla környezetleírás (az időjárásjelentés nem számít annak), minden helyet kitölt vagy az akció, vagy a szereplők hosszas belső monológja, ha tudjuk is, melyik szobában vagyunk, vagy hogy az utcán, ennek semmi jelentősége nincs, a szereplők nem tartoznak nemzethez, közösséghez. Ezzel együtt áltatlában a mikor is kérdéses persze, rosszabbik esetben az 1960-ban játszódó történetben valaki egyszercsak előkapja a mobilját (olvastam ilyet).
Olyat viszont még sosem láttam, hogy ez jót tett volna.

Szerintem hacsak nem jut kiemelt szerephez a helyszín, ez egyszerűen nem a tudatos részedbe érkezik, azért nem látod utólag. A jó író általában nem úgy adja meg a hátteret (hely és idő), hogy direkbe kiírja, hanem apró, elejtett információkba csomagolja, nevekbe, helyekbe, gondolatokba, mozdulatokba, hangulatokba, és észre sem nagyon veszed, amikor olvasod. De szerintem odabenn leülepszik, részévé válik az élménynek, hitelesíti a karaktert, és megadja a sava-borsát.
Nekem volt déja vum, amikor egy teljes hónapig gondolkodtam, mitől olyan ismerős egy környék, aztán rájöttem, hogy olvasmányélményből. Úgyhogy szerintem az egy írói barvúr, ha fel sem tűnik a helyszín(szűk vagy tág), mert olyan jól van megírva, hogy a sajátodnak érzed.
Robinsonnál maradva, olvasás után az ember le tudná rajzolni a sziget térképét, ahogy A legyek urában is.
Már rég akartam ilyen kísérletet végezni: mondjuk összehasonlítani ezeket a térképeket. Tök érdekes lenne. Valószínűleg csak kicsit hasonlítanának, de nem ez a fontos, hanem hogy van alap mégis, amire támaszkodva "mozizhatsz" olvasás közben. Ha egyáltalán nincs háttér, akkor nem tudsz aktívan alkotni mint olvasó, ha az író csak rohan a végkifejlethez, és elmismásolja a hátteret, akkor neked sem lehet fontos, hidd el, hiányérzeted lesz. Nem feltételnül fogod észrevenni, mi hiányzik, de érezni fogod, hogy ez így kevés.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2017-11-16 00:51 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Szerintem ez csak téged zavar :).

A helyszín lehet sablonos, de a történet nem.

Kicsit olyan ez, mintha valaki azt mondaná, hogy ne forgassanak már megint New Yorkban filmet, mert hát mennyit csináltak már ott? Mi lenne akkor szegény Woody Allennel? :)

cs, 2017-11-16 17:11 Roah

Roah képe

New York is kommersz hely az én világomban. Nem hiszem, hogy egy helyszínre nyugodt szívvel rá lehet hagyni a sablonosságot, viszont egy történet simán maradhat az. Miljom zsaru-sztori, miljom láv-sztori, ergo sablon maga az ötlet, de a helyszín (teszem azt Hong Kong a jakuzával, ahol már eleve a hely miatt is fejreállhat a történet, a karakterekről nem is beszélve, akár ázsiaiak, akár nem) nem az.

Vannak mindig divat, vagy trend helyszínek, szerintem, irodalomban felkapott helyek, mint például Mexikó (Tarantíno munkássága óta, sokan szeretnének úgy írni, ahogyan ő rendez, olyan helyről írni, ahol ő forgat, olyan szereplőkkel dolgozni, ahogyan ő látja a karaktereit, filmipar ide vagy oda, sok szerző példaképe lett) vagy igen, a tető, vannak örök díszletek, mint az erdő, lehetőleg sötétben, kastélyok, épületek, vagy az 'amerikai kertváros', King jóvoltából alaposan meg lehetett ismerni az ottani életet, nagy előszeretettel használják fel az információkat, és vannak különlegesek, mint mondjuk (számomra az volt) az Amazonas vidéke (az egyik kedvenc novellám lett, elvarázsolt a környezet és a világ ábrázolása, még a stílusban is benne van, a mondatok ritmusában, a melódiáikban a sáros Amazonas hömpölygése, maga a história is szinkronban mozdul, siklik, bámulatos fordítási munka, és frenetikus megírásnak tartom), vagy a Nílus (Agatha Cristie rendre kihasználta, mekkora is a bolygó), és igen, úgy érzem, beleestem én is az egyik irodalmi hóbortba a tetővel.

Egyszerűen érdekelt, hogy miként vélekednek irodalom terén mások a helyszínekről, ez minden. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2017-11-14 21:08 polgarveronika

polgarveronika képe

A cím az írás szerves része. Hozzá tartozik, mint a gomb a kabáthoz, és nem elsősorban az a lényege, hogy megjelölje a cselekmény helyszínét.Ez alól kivétel, ha a történet akár konkrét, akár átvitt értelemben, egy bizonyos helyhez kötődően válik igazán jól értelmezhetővé. Ilyen esetekben a cím megerősítést jelenthet.

Ha már a tetőt említetted, nekem is van egy ilyen című írásom, és meg kell mondjam, a cím előbb született meg, mint maga a sztori. Természetesen a történet a tetőn zajlik, de éppenséggel lehetett volna más címet is adni. De eszembe sem jutott. Gyakran az író fejében már kezdetektől összenő a cím a szöveggel, és munka közben sem árt szem előtt tartani, hogy ne távolodjunk el teljesen, vagy ha igen, akkor cserélni kell. Vagy a címet, vagy az írást. :)

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

sze, 2017-11-15 18:03 Roah

Roah képe

Igen, ez is így van, hogy a címbe beleállhat (és optimális esetben kell is) a mondanivaló, a helyszínnel együtt. Gyerekkoromban írtam egy regényt (nem röhög! :D spirál füzetbe csapattam, kézzel :D) , és volt egy állandó helyszínem, egy kisváros, Bella Dale. Mindenféle lények, népek, fajok, nemzetek éltek itt, egyre nagyobb, és nagyobb lett a városom, mert egy csomó történetet odaraktam, és a címek csak annyiban változtak egy darabig, hogy 'Bella Dale', aztán Bella Dale II, meg volt III. :D Amikor már úgy éreztem, a fantáziám is beleszólhat a címekbe, akkor jött úgy, hogy 'Bella Dale - Dobogók', vagy 'Bella Dale - Sammy' :D

Nekem meg ott gyilkolják egymást a karakterek, csapkodják egymást a flaszterhoz, néha lógnak a peremszélen, meg ide-oda, szóval elvileg indokolt az ott létük, egyszerűen csak ott látom őket - még! :D -, de tényleg olyan...sablonosnak gondolom a helyszínt, és kíváncsi lettem rá, hogy mások miként vannak ezzel, tudod, hogy belenyúlnak egy ekkora változtatásba is, vagy mikor (!) lehet, érdemes szórakozni ezzel, és az egyik gondolatból jött a másik, hogy a helyszín mennyire befolyásolhatja a hangulatot, a kedélyt, hogy mindenre kihat, sőt, a novella egy részét viszi a hátán, elég rendesen.

Szereted? :))))

https://www.flowershop.ie/wp-content/uploads/2015/10/Deluxe-Fruit-Basket...

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2017-11-14 22:42 Tim

A helyszín nagyon is fontos a legtöbb történet számára. Olyannyira, hogy egyes írástechnikai könyvek külön fejezetet szentelnek neki.
Sok szerző csak a karakterekkel, a történetvezetéssel, a nézőponttal, a leírással és a dialógussal foglalkozik – mármint jó esetben ugye, ha eljut legalább egy középhaladó szintig -, de az írói hangra, a témára, és a helyszínre már jóval kevesebben ügyelnek.
El lehet képzelni mondjuk, Robinson Crusoe-t a szigete nélkül? Vagy Harry Pottert Roxfort nélkül? Santiagót a tenger nélkül? Edmond Dantest If nélkül?
Ja, és ne hallgass ez ügyben azokra, akik azt állítják: „az teljesen mellékes, hogy kerek világunk melyik sarkában található az adott kocsma”, mert ők vélhetően nem rendelkeznek kellő tapasztalattal ezen a téren. ;)
Aki egyszer is járt a müncheni Hofbräuhausban, az sosem fogja összekeverni valami „nyóckeres késdobálóval”, hogy a sörözőparabola két végpontját említsem. De Dublinban sem olyan sörözni, mint Vegasban, vagy Jakartában, és igen, Moszkvában is mást tapasztalna, aki betéved egy sörözőbe.
Amiről Suana beszél az a McDonald’s. :P

sze, 2017-11-15 17:11 Suana

Apró gyermek lévén, el sem tudtam képzelni, hogy néz ki egy budapesti, vagy egy moszkvai fordászat. (Most se tudom, és nagy az esélye, hogy soha, egyikben sem fogok megfordulni.) És nem tudtam , hol van az a szekrény, aminek a tetejére Péterke feldobálta a játékkockákat. Jelzem - kisgyerek voltam - a Pöttyös Panni című könyv célközönsége. Bár nem tudtam, merre van Moszkva és Budapest, remekül elképzeltem a helyszíneket, és tökéletes élményt nyújtott így is a történet.

Hol van a Százholdas Pagony? Hol van az a fűzfa, amelynek hegyén Vajrú Varga Pál lakik? Hol van Roxfort?
Számomra semmit nem von le a mű értékéből, hogy ismert/ismeretlen, esetleg tetszik/nem tetszik helyszínen játszódik a történet.

És nem söröztem még se Dublinban, se Jakartában. Ennélfogva tényleg nem tudom, mi a különbség egy dublini és egy jakartai kocsma hangulata között. Viszont, ha egy író ragaszkodik hozzá, hogy szerepői egy dublini kocsmában rúgjanak be, aztán egymásba - elképzelem. Ilyen egyszerű. Olvásáskor nagyon sok mindent kiegészít (pótol) az ember fantáziája. Nálam ez így működik. És működik!

Tehát - nem a McDonald's -ról beszéltem. Oda teszi az író a történetét, ahol éppen elképzeli. Ha az olvasónak nem tetszik, legfeljebb nem olvassa tovább. Ilyen is van.

Üdv: Sz

sze, 2017-11-15 18:10 Gitáros

Gitáros képe

A helyszín természetesen nagyon fontos egy történet szempontjából, hiszen tudnunk kell, hogy hol játszódik a sztori.
De a részletek írói megjelenítése már egy egészen más kérdés.

Nekem - íróként - nem kell tudnom, hogy pontosan hogy néz ki egy dublini, vagy egy jakartai kocsma, hiszen egyikben sem jártam, de, ha az írói eszközeimmel tehetségesen jelenítem meg őket, akkor az olvasó el fogja hinni, hogy olyan az a kocsma, amilyennek én leírtam.
May Károly, vagy Verne Gyula - egy-két kivétellel - soha nem járt azokon a helyszíneken, ahol a történeteik játszódnak, de olyan érzékletesen tudták leírni őket, hogy az olvasó szeme előtt ezek úgy jelennek meg, mint valami filmrészlet.

Egyébként pedig az író és az olvasók között van egy állandó, oda-vissza való játék, az író leír valamit - fehér alapon fekete betűkkel -, az olvasó pedig elképzeli azt, a saját tapasztalatai, olvasmányélményei, filmes emlékei alapján.
Tehát, ahány olvasó, annyi történet, ahány olvasó, annyiféle helyszín, mint ahogy a szereplőket is mindenki másképp képzeli el.

Még egy gondolat.
Hányan jártunk már egy űrhajó fedélzetén?
Szerintem a Karcosok közül senki.
Én sem.
És mégis, sokan írtunk már olyan történetet, ami űrhajó fedélzetén játszódik.
Én - ahogy hirtelen visszagondolok aktív írói pályafutásomra - legalább 4, megjelent történetemben írtam a világűrben, űrhajó fedélzetén játszódó sztorit.
Elképzeltem, milyen lehet az ottani környezet, próbáltam tudományosan megalapozni a leírtakat, ahol pedig elbizonytalanodtam, ott a fantáziámat hívtam segítségül, persze vigyázva arra, nehogy valami, a valóságtól teljesen elrugaszkodott baromságot írjak le.
Mert erről szól a kreativitás, a fantázia, a képzelet szárnyalása és írói megjelenítése.

Miki

sze, 2017-11-15 18:18 Suana

Igen! Verne! Nekem is Ő volt az első gondolatom. Természetesen minden történetének volt hol-ja. De még milyen hol! És milyen történet! :)
És hogy' szárnyalt közben a fantáziánk.... :)))

Köszönöm ezt a nosztalgikus kibillentést.

:)

Üdv: Sz

sze, 2017-11-15 18:59 Roah

Roah képe

Gitáros, nem a hitelesség, vagy a leírások megalapozottságára világított rá Tim, hanem a fontosságára, jelentőségére, ezt fejtette ki - a hitelesség és a helyszínek fontossága, szerepe egy történetben két külön téma.

A kérdés a novellák helyszínének nyomatékáról szólt (!), erre zummolt Tim, hogy mennyire eltérőek a helyszínek, adott esetben egy német vagy egy ír söröző közötti különbség hangulata, hogy óriási a differencia a két csehó világa, kultúrája, tradíciói, nemzetei és ilyesmik között, és megindokolta, miért is van, lehet hatásuk a történetben, miért is fontosak.

A fiktív világok, helyszínek hiteles bemutatása irodalmi szempontból egy másik blog-témát igényelne.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2017-11-15 20:26 Gitáros

Gitáros képe

Roah, a helyszínek eltérő mivolta valóban fontos lehet - ha például két, földrajzilag egymástól távoli kocsma berendezését, hangulatát, az ott élő népek eltérő szokásait, mentalitását vizsgáljuk, és ezeknek fontos szerepet szánunk a történetben -, csak éppen abban nem lehetünk biztosak, hogy az író mindezeket hitelesen írta-e meg.
Hogy világos legyen: miután nem fényképekkel illusztrált dokumentum-novellát vagy regényt írunk, az író tehetségére van bízva, hogy milyen jól, mennyire hihetően tudja megjeleníteni az adott helyszínt.
És itt még csak nem is a hitelesség, a helyszín leírásának a tökéletessége a lényeg, hanem az, hogy az író mennyire tehetséges.
Hogy én, mint olvasó, mennyire tudom magam beleélni a történetbe, hogy az író mennyire tud "elvinni magával", hogy csikorgónak, erőltetettnek érzek-e egy leírást, vagy sem.
Általánosságban persze Timnek igaza van, az öreg halász a tenger nélkül, Rózsa Sándor az alföldi tanyavilág nélkül, Rejtő légiós történeteinek figurái a Szahara nélkül elképzelhetetlenek.
De ez annyira természetes, hogy talán meg sem kellett volna említeni...:)
Viszont abból a szempontból meg jó, hogy legalább beszélgetni tudunk róla...:D

Miki

sze, 2017-11-15 20:35 Roah

Roah képe

Gitáros, a blog témája félreérthetetlenül az, hogy 'Hol?'. Nem az, hogy 'Hiteles?' Érted?

Nem az a kérdés, hogy egy kávésbögre pettyeit, egy szoknya fodrait, vagy egy mexikói várost, egy galaxist, vagy egy űrhajót hitelesen írtak-e le, a kérdés az, hogy fontosak-e (!) a helyszínek egy történetben, mikor változtassunk és miért, vagy miért ne, a szakmai tapasztalataikat osszák meg a többiek, és az összes témához kapcsolható gondolatukat.

Amiről te beszélsz, az a helyszín hitelessége, fiktív, vagy valós világokban, és irreleváns Tim álláspontjának tekintetében, mert nem erre fókuszált a hozzászólása.
Ennyi.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2017-11-15 21:16 Gitáros

Gitáros képe

Roah, beidézem Tim idevonatkozó véleményét:

"Aki egyszer is járt a müncheni Hofbräuhausban, az sosem fogja összekeverni valami „nyóckeres késdobálóval”, hogy a sörözőparabola két végpontját említsem. De Dublinban sem olyan sörözni, mint Vegasban, vagy Jakartában, és igen, Moszkvában is mást tapasztalna, aki betéved egy sörözőbe."

Szerintem Tim azért sorolta fel ezeket a helyszíneket, mert pontosan a különbözőségekre akart rávilágítani.
Ha csak "általában" írsz egy kocsmáról, akkor nem érdekes, hogy milyen külsejű emberek járnak oda, milyen a csapos mögötti polcon az italok választéka, és egy verekedésnél rugós késekkel vagy maláj tőrökkel intézik-e el a konfliktust.
Abban a pillanatban viszont, ha megnevezed a helyszínt - München, Szolnok, vagy Kuala Lumpur -, ezek a dolgok jelentőséget kapnak - ahogyan te magad is írtál a helyszín fontosságáról.
Ennyi.

Miki

sze, 2017-11-15 21:48 Roah

Roah képe

Nem fogom százszor leírni ugyanazt, mert kábé annyi értelme lenne, mintha egy pontynak akarnám megtanítani a parkourozást. (Energiám és türelmem van rá, csak időm nincs ilyesmikre, mert ez pazarlás, tékozlás.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2017-11-15 22:16 Gitáros

Gitáros képe

Szegény ponty. Neki se lehet könnyű..:)

Miki

sze, 2017-11-15 19:01 Roah

Roah képe

Szóval te is azt mondod, Tim, fontos a helyszín - és mikor érdemes változtatni rajta? Vagy érzék kell hozzá, hogy mikor érzed úgy, hogy egy helyszínt meg kell(ene) variálnod? Vagy ha megváltoztatod, megnő az esély arra, amit Danával is beszéltünk, hogy az egész történetre hatással lesz, hisz' a helyszínnek jelentősége van? Vagy ez is annak példája lenne, hogy ha átírod, akkor az már egy új történet lenne?
Neked volt már ilyened? Tudod, hogy egy történet helyszínét meg kellett változtatni?

...szívószál nélkül. ;)

https://thefullpint.com/wp-content/uploads/2009/03/guinness_pint.jpg

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2017-11-16 20:46 Tim

Na, milyen jó kis témát dobtál fel! Mennyi embernek van mondanivalója ezzel kapcsolatban. :)
De hogy a kérdésedre is válaszoljak…
Nem jellemző rám, hogy utólag megváltoztatom az eredeti helyszín, mert az utóbbi években már eleve úgy állok neki a történeteimnek, hogy előre megtervezem a fontosabb részleteket. Egyszer azonban mégis áthelyeztem egy storyt máshova.
Úgy 2006 táján írtam egy novellát az egyik kevéssé ismert hazai fantasy világra. Leadtam a műhely vezetőjének, és vártam, hogy valami történjen vele.
Csak vártam…
…és vártam…
…és még vártam is. Nyolc teljes évig!
Aztán meguntam a várakozást. Átírtam a történetet egy másik, egy sokkal ismertebb fantasy világra, leadtam, és érdekes módon, rövid időn belül bekerült a kiadó soron következő antológiájába.
Azt viszont nem tudnám megmondani, mennyit tett hozzá a sikerhez a helyszínváltoztatás.
Nyolc év alatt elvileg nőtt a gyakorlatom, ráadásul elég sok mindent megváltoztattam az első verzióhoz képest. Elmélyítettem a karaktereket, különösen a motivációikat dolgoztam ki alaposabban, kerültek új jelenetek a történetbe, bonyolultabb lett a történetvezetés, és jelentősen megnőtt a terjedelem. 50 ezres novellából 160 ezres kisregény lett. Meg ugye átkerült a story egyik világból a másikba. Szóval, fogalmam sincs, hány százalékot jelenthetett a helyszínváltoztatás.

p, 2017-11-17 17:15 Roah

Roah képe

"Na, milyen jó kis témát dobtál fel! Mennyi embernek van mondanivalója ezzel kapcsolatban. :)"

Meg is lepődtem - erre én sem számítottam ám, azt hittem, hogy a hol nem érdekli annyira a többieket, aztán most csak lestem.

Nyolc év? Ejha.
És még rám mondják, hogy fát lehet vágni a hátamon, meg karbonszálas az idegrendszerem...

"Azt viszont nem tudnám megmondani, mennyit tett hozzá a sikerhez a helyszínváltoztatás."

Talán a 'mennyit' nem is számít, a lényeg az, hogy változtatnia kellett rajta, ha áthelyezted az egészet - magában hordoz egy jókora változtatást.

"Elmélyítettem a karaktereket, különösen a motivációikat dolgoztam ki alaposabban, kerültek új jelenetek a történetbe, bonyolultabb lett a történetvezetés, és jelentősen megnőtt a terjedelem. 50 ezres novellából 160 ezres kisregény lett."

Ha jól értem, maradt az alaphelyzet, egy alapkonfliktus, és a karakterek is, de a helyszín-változtatása egy sokkal precízebb kivitelezést, megközelítést igényelt, ugye? Hiszen ha egy másik világban játszódik, akkor ez az eltérés és a szakmai fejlődés együttesen kieszközölte a bővítést.

Nyolc év - neked sem kell türelemért a szomszédba menni. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2017-11-17 20:04 Tim

Ez a topik már annyira szét van offolva, hogy sokat nem rontok a helyzeten, ha reagálok a nyolc éves várakozás feletti csodálkozásodra.
Sajnos nem ritka, hogy sokat kell várni egy-egy mű megjelenésére, és nem mindig azért, mert lassan halad a projekt. A Rastith antológiát például 5 évig gyűrtük Winney-vel. Ebben egyébként Kenta is szerepel egy novellával.
Aztán tavaly jelent meg az Árnyelf antológia, amelybe 2008 nyarán adtam le az anyagomat. Ez is kitesz nyolc évet. És még nem is ezek a leginkább elhúzódott projektek…
Képzeld, van egy monstre fantasy regény, amihez felkértek társírónak, no azt valamikor 2004-ben kezdték el írni. És nagyon úgy néz ki, 2019-nél előbb nem is fog megjelenni. Ez pedig akárhogy számolom, 15 év.
Oké, ez extrém eset, csak hát ehhez mérten vagyok néha kiakadva, amikor az ifjú kollégák annyira türelmetlenek, hogy kihagyják az előkészítés és az utómunka fázisát, és csak úgy röptében behajítják ide friss, ropogós írásukat.
Utána meg megy a magyarázkodás.

szo, 2017-11-18 08:23 Roah

Roah képe

"Ez a topik már annyira szét van offolva, hogy sokat nem rontok a helyzeten, ha reagálok a nyolc éves várakozás feletti csodálkozásodra."

Viccelsz?
Ezt egy remek kanyarnak tartom! ;)

"Oké, ez extrém eset, csak hát ehhez mérten vagyok néha kiakadva, amikor az ifjú kollégák annyira türelmetlenek, hogy kihagyják az előkészítés és az utómunka fázisát, és csak úgy röptében behajítják ide friss, ropogós írásukat."

Mert az oldalon kezdő írók publikálnak, akik még nem ismerik a dörgést, itt sajátíthatják el a szakma csínját-bínját, sokan itt publikálnak először, itt kapnak szakmai véleményt először, nem tudják, hogy egy-egy sikeres irodalmi mű mögött mekkora munka és idő van. Meg kell tanulni ezt is, tudatni, ismertetni, sok dolog van a történetírásoknál, amikkel a kezdők itt szembesülnek, itt szerezhetnek hozzá tapasztalatokat, tudod.
Mindenki elkezdi valahol. A türelmet is meg kell és meg lehet tanulni. Főleg, ha van kitől, és látják, hogy meg lehet csinálni.
Ott van a jelenlegi könyv-dömping is; hogy mik jelennek meg nyomtatásban, azt szerintem ha kell, ha nem, látjuk. Ha másutt nem, hát itt a Karcon, egy-egy kezdő által publikált íráson át. Nem felmenteni szeretném a kezdőket, félre ne érts, de olyan nívótlan valamiknek van pillanatnyilag piaca, amit egy itteni átlag Karcos olvasó (nem szerkesztő, nem elvetemült Karcos-olvasó, csak egy átlag Karcon olvasóra célzom) sem bír elolvasni, olyan megfogalmazásban, igénytelen korrektúrában, hogy az elkeserítő, és ha ezt olvassák, kezdő íróként, és hiszik, hogy az a jó, könnyen mehetnek utána, azt képzelik, olyat ők is tudnak (tudnak is) írni, aztán jön a szakmai vélemény, az ittenieké, és következik az a bizonyos magyarázkodás, az ego, és a többi, jó esetben a kezdő elgondolkodik, és belátja, hogy mellényúlt. De nem biztos, hogy az a mellényúlás kizárólag az ő felelőssége. Nem menteni szeretném őket, csak megértetni, hogy sokszor mi is van a háttérben, miért is írnak le faramuci dolgokat, honnan szedik - mert ezt látják, kiadott műveknél. Sőt, találkoztam olyan szerzővel is, aki mutatott néhány megjelent regényből, novellából mondatot, mondatokat, (magam is találkoztam ilyenekkel, és szerintem te is) hogy nézzem csak meg, a szóismétléstől kezdve a központozási hibáig, a képzavaros mondaton át, minden volt benne, és jelezte, hogy ezért őt a Karcon felaprítanák, apró, kis darabkákra. Ergo rossz a példa előttük, és ezeket a rossz példákat sokan veszik alapul, hisz' nem tudják, hogy rosszak, hogy hibásak, nem szakmai szemmel nézik (a szakmai szemüvegért itt nyúlhat az, aki figyel) és igen, azokat a sztorikat nem nyolc, vagy tizenöt évig írják (gyanítom, a megjelenteket sem, ami alapján maguk is munkához látnak), a minőség alapján biztosan nem, és akik elsőnek itt mutatják meg például a szakmai (!) közönségnek, a nyilvánosságnak ezeket az írásokat, óriásit csalódnak, bizony jön a felismerés, hogy mit is jelent tulajdonképpen az írás metódusa.)

Ezért tartom remek dolognak, ha ilyen információkat is olvashatnak, mint például az, hogy mekkora lehet a táv a kiadásig.

Azért maga a munkálat függ attól is, hogy mennyi az írásra szánt (vagy megengedhető) idő; az idő, ami sokaknak luxus már - tudod, úgy értem, a legtöbb írónak van egy civil foglalkozása, magánélete is, ilyesmik, szóval nem áll módjában csak az írásnak szentelni az összes (szabad) idejét.
Nem?

Egyébként ez megint egy jó témának ígérkezne: mennyi ideig készül egy mű? A blog címe lehetne akár az, 'Türelmes vagy?' És ebben megoszthatnák a többiek azt, mennyi ideig dolgoznak egy sztorin, mondjuk a Karcolat tekintetében, de szívesen olvasnék olyan kezdőktől is tapasztalatokat, akik egy-egy novellával publikáltak már nyomtatásban, hogy mekkora út vezetett az adott műnél a kiadásig.
Kiadási, vagy publikálási tapasztalatok kezdőktől, haladóktól, profiktól. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-11-18 19:29 bupber 81-Szomb...

„de szívesen olvasnék olyan kezdőktől is tapasztalatokat, akik egy-egy novellával publikáltak már nyomtatásban, hogy mekkora út vezetett az adott műnél a kiadásig.”

Volna egy olyan véleményem, hogy az út jellege inkább abból áll: helyes vagy nem helyes.
Az eredmény nálam zéróval volt egyenlő, amíg amatőröktől kaptam a tanácsokat. Jelentős dolognak tartom mai nap is az akkori elégedetlenségem, minthogy az én szöveg nem olyan, amilyennel a olvasott regényekben találkozok.
Fordulópont volt Bölöni Domokos levélbeli megszólítása. Kedves volt és sok jó tanácsot adott. Aztán az íróknak van egy olyan jelleme, hogy találkozgatnak. Gyakran. Ők még abból a korszakból valók, amikor először íróvá vált vagy lett az ember, és csak azután publikált. Városunk sok jó írót adott a magyar, vagy akár az európai közösségnek, akár akik már nincsenek: Sütő András, Bartis Ferenc és mások; akár az itt élők, vagy elvándoroltak, mint Bartis Attila, Dragomán György (Gyuri, ahogy Márton Károly költő beszél vele telefonon az asztal sarkán)
Aztán megszólítottam szerkesztőket is tanácsért, olyant, aki anno országos lapnál dolgozott.
Megfogadtam minden kapott tanácsot, kritikát. Írtam többfélét, csak úgy halomra. Bölöninek küldtem olvasásra, kritikára, azt amit úgy láttam, vagy amivel kérdésem volt.
Aztán, majdhogy egyik napról a másikra, jött egy válasz: ezt nem te írtad!
„De már megbocsájts kedves Domi bácsi, én írtam. Már megint mi a baj?”
„Annyira összeszedett, hogy nem lehet a tiéd. Ez mehet nyomtatásba” (Az urna volt a szóban forgó karcolat)
A kérdésedre a válasz: félévnyi volt az út a publikálásig a fordulóponttól számolva. De, nem is tudom, hogy öntsem érthetően szavakba, a munka csak munka, dolgozhat az ember sokat és hiába, ha rosszak az irányelvek. A szerencsémnek tartom, hogy biztos forrásból kaptam útmutatást.
És még van egy másik dolog, az írok szemében az az író, aki ír. Felvettem a kapcsolatot az Irodalmi Jelen-el. Megmutattam három publikált novellám, és azt a választ kaptam, hogy OK, küldjek hat-hét új novellát, ami még nem volt publikálva.
A lapok szerkesztőségében úgy van tartva, hogy az író ír. Ott dolgozik, vagy tanár, vagy hasonló, és egy hónapban megír tíz-tizennégy karcolatot, csak úgy a fő műve mellett. Aki autószerelő, de pékségben dolgozik, az nem autószerelő. Csak az autószerelő, aki autószervizben dolgozik, a szervizben pedig csak olyan autószerelők dolgoznak, akik értik a szakmájukat.
Egyszer hátha eljutok egy találkozóra veletek. Aki még nem látott fényképet rólam, itt van a kis közösségünk méltatása rólam. (a megyei lap hasábjain jelent meg)
És tudjátok mennyire más, amikor egy Ezüst érdemkereszt, Magyar örökségdíj, Bartók Béla díjas színművész olvassa fel a novelládat? Azt az élményt nem lehet leírni (néha az az érzésem volt, hogy a novellát nem én írtam)

http://www.e-nepujsag.ro/op/article/mondanival%C3%B3-szerz%C5%91-maga

v, 2017-11-19 07:52 Roah

Roah képe

Ezt a cikket én már láttam. ;) Akkor is szívből gratuláltam, most is gratulálok a sikereidhez, a munkához, az eredményekhez! :)))

Isten útjai kifürkészhetetlenek, mondják. :)))

Ki, hol találja meg azt, amit keres. :)))

Dragomán György munkásságát kedvelem. Egyszer, még régebben, Parától kértem, ajánljon valakit a hazai írók közül, akinek a munkája tetszett neki, akinek a könyvére azt mondja, jó. Dragomán György/Máglya - ezt felelte.

https://moly.hu/konyvek/dragoman-gyorgy-maglya

Még egyszer gratulálok, Laci, csak így tovább!

https://www.youtube.com/watch?v=01mo4KkDFMo

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2017-11-19 07:55 bupber 81-Szomb...

Köszönöm! Egy dolgot sajnálok, az időhiányt.

v, 2017-11-19 08:09 Roah

Roah képe

Mondtam - az idő. Szinte...szinte senkinek sincs. Nem csak írni, hanem semmire sem. Huszonnégy órából harmincat munkával tölteni, aztán van más hivatás is, ahol maximumon kell helytállni, aztán van magánélet, aztán ez, aztán az, és van úgy, hogy két napi (na jó, két és fél nap) dolog után elájulsz a klaviatúrán, és hótt jót szuszmákolsz, alszol, beájulsz, mindössze elzsibbad a vállad, meg a nyakad, és arra eszmélsz, ébredsz, hogy dideregsz, tök mindegy, hogy ötven fok van, vagy csak húsz.

Igen, alig ismerek olyat a szakmából, aki ne esne darabokra, aki ne lenne hulla az agyonhajszoltságtól, kimerültségtől, és...és akkor is ír, csak írtó keveset tud vele foglalkozni, lényegesen kevesebbet, mint amennyit akár szeretne, mint amennyit az írás, vagy egy munka haladása megérdemelne.

Nagyon kevés az idő.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-11-18 16:04 craz

craz képe

Aztán mostanság, ha egy sokkal ismertebb fantasy világra készült novellád áll évekig parkolópályán, itt a lehetőség, hogy átírd egy (még) nem olyan ismert fantasy világra, ahol hamarabb megjelenik? ;)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

szo, 2017-11-18 18:18 Tim

Attól félek, az az egymillányi leütés szétfeszítené a 200 nevű kereteit. :P
De amúgy van még talonban pár történetem, ami szóba jöhet. (Mert újat írni mostanában nem lesz időm.)
Nem baj, legalább egy újabb helyszín áthelyezésre kerül sor. Sőt, talán pár szereplőt át is nevezek.
Legyen az egyik, mondjuk, Mr. Craz, a szerkesztő.
Cameo még úgysem volt a Próbagoblin világán.
Akarsz az első lenni? :D

szo, 2017-11-18 18:38 craz

craz képe

Akkor az egyik dombitörpe nem Maggoth volt a Nem tehetsz mindenkit boldoggá...-ban? :D

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

szo, 2017-11-18 19:03 Tim

Honnan tudjam? Azt nem én írtam. Persze attól még lehetett ő. Főleg, ha szerepelt benne muffin is...
Ööö... vagy az akkor már muffout?

k, 2017-11-14 23:05 Kentaur

Kentaur képe

Utálom, amikor a tág helyszín nem fontos, és mégis nem magyar, csak mert...persze aztán tök magyarok benne mégis a szereplők, angolszász/fantasy-feelinges nevekkel, mert hát elvonatkoztatni luxus, értelme meg semmi. Te meg látod szinte, ahogy Johny előkapja a rántotthúsos szendót és túró rudit.
De bizony a helyszín nagyon fontos tud lenni. Mert egy-egy városnak, országnak, sőt, városrésznek más a hangulata, a lelke, az illata, a ritmusa, mások a városi legendák, más a kultúra, mások az emberek.
El nem tudom képzelni Paracelsus jópár novelláját, ahogy megpróbálná mondjuk a Rákosborszató hátsói posványba helyezni.
Az én Tartozásom csak a hangulat miatt van Velencében, de annyira oda írtam, hogy máshol nem működne. Hogy az olyanokról, mint A borzasztó rigai hal, már ne is beszéljek. Vagy ott van A tudás ára, amit egy létező pécsi legenda ihletett meg, vagy a Halállal álmodni a maga nyitó párizsi képével. De írtam én már Kőbányáról is.
Ha a helyszín mindegy egy írónak, akkor azt kell mondjam, hogy az azért van, mert nem utazott és élt eleget vagy elég minőségit hozzá.
Nem értek egyet én sem azzal, hogy úgy kell megírni, hogy mindenki a saját környezetébe tudja helyezni. Ez lehetetlen is szerintem, nem ugynanúgy lája a világot a máshonnan való ember, ki fog lógni a lóláb. Aztán én például külön szeretek olyat olvasni, ami elvisz valahová, megismerek belőle egy másik kultúrát, életvitelt, szemléletmódot, urambocsá': korszakot.
A szűk helyszín pedig szinte mindig fontos, egypercesek talán kivételek, meg néhány extra helyzet, mint például a nálam a Látogatás, ahol a "hol" a slusszpoén. De alapvetésében a hol és a mikor erősen meghatározza a karaktert, nem tud kibontakozni, ha a semmiben lebeg.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

sze, 2017-11-15 18:23 Roah

Roah képe

Aha, tényleg mókás, hogy made in magyaros megnyilvánulású karaktereket külföldiül jelenítenek meg.

Hát nálad aztán a karakterek belekarolnak a helyszínbe és a világba, nálad összefonódnak a jellemek még az utcákkal is, pont az egyik legjobb vagy szerintem a Karcon, aki keni-vágja zsigerből, ösztönösen hangulatot és a helyszíneket.
Szóval szerinted is nagyon fontos a helyszín. Tőled is megkérdem: mikor változtatnád meg? Volt már arra precedens, tudod, hogy nem találtad jónak, ha igen, mi az a dolog, ami miatt felülírtad? Van ilyen egyáltalán? Vagy azt mondod, ne bántsuk a helyszínt? Ahol eredendően láttuk, hagyjuk is ott maradni?

Hmmmm, szerintem ezt bírni fogod. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=l482T0yNkeo

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2017-11-15 18:55 Kentaur

Kentaur képe

Én még sosem változtattam meg helyszínt, legyen az egy város, ország, a Ferenciek tere, vagy akárcsak egy lépcsőház. Nálam úgy működik, hogy minden mindennel összekapcsolódik, ha látok egy szereplőt egy helyszínen, akkor az nem véletlen. A háttérben fel nem dolgozott élmények, ötletek, emlékek, hangulatok állnak, amelyek megerőszakolásának érezném átpakolni a helyszínemet. Néha persze van, hogy sosem jártam az adott helyszínen, de ez nálam meglehetősen ritka. Én a "feldolgozó" típus vagyok, éppen ezért ha van helyszín, akkor az nagyon fontos. Olyannyira az, hogy van olyan novellám, aminek csak én tudom a pontos helyszínét. A Ház címűben nem tartottam fontosnak megemlíteni, hogy melyik városban nőtt fel a szereplőm, mert aztán átkerül egy másikba, és pontosan ugyanaz a ház ott áll, a kapuján akár vissza is juthatna a szülővárosába, itt tehát az volt fontos, hogy a Ház mindenütt ott van. De én tudom, hogy az a ház, ami előtt én ácsorogtam gyerekkoromban, bebámulva az iszalag és repkény között megbújó, omladozó kúriára, elképzelve, vajon ki lakhat ott...és ami a Ház volt számomra, az Újpest kertvárosában van. A Ház megírása után el is vittem oda Gábort, hogy megnézhesse.
De ez a pontos helyszín csak kárára lett volna a mondanivalónak. Mert bármelyik másik város is lehetett volna. Sőt, másik városban járva mindig keresem a Házat, és sokszor meg is találom. Másképp néz ki ugyan, de én tudom, hogy az az. :-)
Ilyen is van, hogy pont az a fontos a helyszínben, hogy akárhol is lehet. De ilyenkor általában felváltja egy szűkebb vagy tágabb helyszín. Mint a Váróteremben a váróterem, ami pont ugyanúgy néz ki mindenhol, épp ezért meglehet, hogy egyes várótermek kívül vannak a téren és időn.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

sze, 2017-11-15 18:59 Ovidius

Ovidius képe

Igényes, gondos munkának nevezik, ahogy írsz...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

sze, 2017-11-15 20:11 Kentaur

Kentaur képe

Köszönöm szépen, igyekszem (ha jól látom, hogy nekem íródott).
Hogy mennyire is kell igyekeznem, azt jól mutatja, hogy kiderült nemrég nyelvtanulás kapcsán, ahol fokozottan előjön az ilyesmi, hogy diszgráfiás vagyok. Vicces, mi? Egy diszgráfiás író... De most már értem, miért vagyok meghalva, ha véletlen kikapcsolódik a helyesírás-ellenőrző a wordben. Nem egyszerűen elütöm a betűket, hanem felcserélem, kihagyom, lehagyom, pluszt teszek bele, és utána nem azt látom, hanem aminek ott kéne lennie. Vicces is lehetne, meg szomorú is, de az is lehet, pontosan emiatt vagyok olyan gondos a legtöbbször. Túlkompenzálok.
Off end.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2017-11-16 09:47 Gitáros

Gitáros képe

"Hogy mennyire is kell igyekeznem, azt jól mutatja, hogy kiderült nemrég nyelvtanulás kapcsán, ahol fokozottan előjön az ilyesmi, hogy diszgráfiás vagyok. Vicces, mi? Egy diszgráfiás író... De most már értem, miért vagyok meghalva, ha véletlen kikapcsolódik a helyesírás-ellenőrző a wordben. Nem egyszerűen elütöm a betűket, hanem felcserélem, kihagyom, lehagyom, pluszt teszek bele, és utána nem azt látom, hanem aminek ott kéne lennie." - írod.

Kedves Krisztina!
Szándékosan nem a nicknevedet használom - Kentaur - mert most nem egy írásod elemzéséről, kritikájáról, netán dicséretéről van szó, hanem egy olyan dologról, ami - amikor olvastam róla - nagyon megérintett és mélyen elgondolkodtatott engem.
Az, hogy diszgráfiás vagy - tehát ezért vétesz időnként helyesírási hibákat, elütéseket, nem pedig tudatlanságból vagy figyelmetlenségből -, egészen más megvilágításba helyezi a kettőnk vitáit, összeszólalkozásait, múltbeli konfliktusait, egyébként pedig minden elismerésem, hogy elmondtad, és felvállaltad itt, mindenki előtt.
Az, hogy egy olyan dologért, tulajdonságért bántottalak, kritizáltalak téged, amiről nem tehetsz, megbocsájthatatlan, és nagyon szégyellem magam érte.

Mentségemül szolgáljon - ha ez mentség lehet -, hogy én ezt egészen idáig nem tudtam rólad - és, ahogy a hozzászólásodból látom, te sem, hiszen csak nemrég derült ki - éppen ezért, itt, mindenki előtt, a Karcosok nyilvánossága előtt

BOCSÁNATOT KÉREK TŐLED!

Ha elfogadod, megköszönöm és nagyon fogok neki örülni, ha nem, akkor szomorúan ugyan, de azt is tudomásul fogom venni.

Oláh Miki

Miki

cs, 2017-11-16 11:56 Kentaur

Kentaur képe

Első vitánk, sőt semelyik vitánk sem arról szólt emlékezetem szerint, hogy nekem milyen a helyesírásom - írásképet mondani jobban illik (egy l-el írva, utólag betéve a hiányzó) ide, hiszen nem helyesírási hibákról van szó általában, hanem elütésekről, amik néha persze helyesírási hibát okoznak.
Éppen ezért nem is értem, hogyan jön kettőnk viszonyához az, hogy diszgráfiás vagyok. Hogy te aztán a vita hevében érvként hoztad fel az írásképemet, hogy azért nem lehet igazam vagy azért nem mérvadó a véleményem, vagy abból is látszik, milyen (l és y felcserélve, utólag visszacserélve) ember vagy szakember vagyok, mert ilyen hibákat követek el, az valóban a te szégyened. Talán nem kellett volna ismeretlenül messzemenő következtetéseket levonni egy-két írásom írásképéből akkor sem, ha éppen nem vagyok diszgráfiás, és főleg nem kellett volna ezt érvként felhasználni egy vitában. Hogy azt a pár írást nem a szokásos gondossággal (biztos két g?-igen) néztem át, annak jó oka volt, amelyekről nem tusz, de nem is kell tudnod. A többi közel 50, itt vagy nyomtatásban publikált novellámmal eléggé bizonyítottam, hogy ha éppen nem vagyok extrém helyzetben, akkor némi plusz energiával és segítséggel ugyan, de oda tudok (d-b-re cserélve, utólag kicserélve) rá figyelni, hogy ne kövessek el ilyen hibákat, legalábbis elenyészőt. Pontosan emiatt nem vette észre eddig senki, én sem, hogy diszgráfiás vagyok.

Felvállatam: hát azért ez nem egy comming out. :-D Apró rendellenesség, amit ráadásul döntő többségében maximálisan kikompenzálok, szinte mindenkinek van valamiféle "gyengesége", aminek ha igazán nekifekszik, előnyt is kovácsolhat belőle (utolsó l-betű helyett t írva, utólag kicserélve). Ott leszel erős, ahol gyenge voltál - szól a mondás. Szóval nem hiszem, hogy ez valamiféle szégyellni (rutinos ellenőrzés:hány l a szégyellni?) vagy rejtegenti való dolog lenne, vagy gyengeség, ráadásul hol a pitlikumban lenne még érdekes (lehagyott utolsó betű utólag észrevéve), ha nem itt, egy írói oldalon. - A kérdés költői: a nyelvvizsgán elég sokat számít, de a bürokrácia (nehéz szó, ellenőrizni) malmai lassan őrölnek, az ide vonatkozó könnyítésről szóló igazolás (kihagyott első betű utólag betéve) január közepére lesz kész, én meg az elején vizsgázom, úgyhogy valahogy ki kell addig találnom, hogyan csökkentsem a hibáim számát, ha egyszer nem látom őket idegen nyelven még utólag sem, súlyos pontlevonásokat eredményeznek sajnos, a levélírás része húzza le a béka segge alá az általában(két b-vel) 75-80%-os olvasásértésemet (á és é betű felcserélve).

Szó-szó: nekem az, hogy te bevontad a vitáinkba az írásképem, semmit nem jelentett rám vonatkoztatva, legfeljebb rólad árult el valamit. Éppen ezért nem is haragszom emiatt, és mint írónak, ez nem jelent számomra semmit, némi pluszmunka kivételével (két é egymás után belerakva - de most már abbahagyom ezt, mióta felmerüt a gyanú, ezt hesszölöm, hogy mikor és hogyan hibázok, és még azt sem vettem eddig észre, hogy reflexből javítottam őket mindig is. :-D)

Szóval oké, én megbocsájtom, ami nem is sértett, de ez a többire vonatkoztatva nem jelent semmit.
Sosem tudtam megérteni az olyan embereket, akik a "vita hevében" a másik személyére vonatkozó, lekezelő, lenéző, negatív dolgokat mondanak, aztán közlik, hogy "bocs, elvesztettem a fejem". Nincs bocs, mert ezek a gondolatok valahonnan jöttek, kibújt a szög a zsákból - ahogy mondani szokás - arról, mit is gondol rólad az az illető. Hogy ezeket a saját hibás vagy elhamarkodott következtetéseiből vette, csak súlyosbítja az esetet, ekkor már rágalmazásnak lehet hívni. Ha igaz lenne és alapos imeretséggel mondana ilyesmit, az csak szimpla gonoszság, de még az is lehet, hogy hálás leszek a kritikáért, ha a hangnemért nem is. A tisztes ellenséget becsülöm. A vagdalkozást, személyeskedést, gyengeségre rástartolást viszont nem tudom becsülni. Jobb az így viselkedőt elkerülni, mert nem lehet megbízni benne, sosem tudhatod, miket gondol és feltételez rólad, egészen addig, míg össze nem szólalkoztok valamin, akkor aztán megint jön az ócsárlás. Nem szabd, hogy megtudja, mivel bosszanthat fel, mik a gyengeségeid, mert ha legközelebb "védekezésből támad" kíméletlenül fel fogja használni ellened.
Persze lehetséges, hogy te egyáltalán nem ilyen vagy, nem tudhatom, nem ismerlek, de a tapasztalatom szerint hajlamos vagy így viselkedni, és ez nekem éppen elég.
Szóval bocs, de továbbra sem akarok veled beszélgetni, továbbra is szeretném megtartani azt a tisztes távot, aminél biztonságban érzem magam. Egyáltalán nem akarok még csak ismerkedni sem veled, sem semmit. Ha megjelensz egy művem alatt, a vészjelző kapcsol be, hogy vigyázzak, mit mondok, miről írok, és nehogy válaszoljak neked, mert egy egyszerű nézetkülönbség fajult el legutóbb is. Olyasmi, amit Roahhal vagy Sednollal vagy bárki mással egyszerűen tudomásul veszünk: aha, te így gondolod, milyen érdekes!
Szóval ez van.
Ne is offoljunk tovább, ha megkérhetlek.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2017-11-16 13:03 Gitáros

Gitáros képe

Hosszan írtál, megpróbálok röviden felelni, és utána - biztosan nem lesz könnyű - ígérem, bármit válaszolsz, nem fogok reagálni rá.

A kettőnk közötti elmérgesedő viszony akkor kezdődött, amikor te egy hozzászólás ürügyén elkezdtél velem hihetetlenül lekezelően, fölényesen, kioktatóan beszélni - többek között a koromra, meg a betegségemre célozgatva, ami nagyon rosszul esett, különösen egy érzékeny, empatikus nőtől (ezt azóta sem sikerült elfelejtenem, ne haragudj) és én ezt nem hagytam szó nélkül.

Talán azt hitted - gondolom -, hogy miután te egy nagytekintélyű Karcos író vagy, önálló kötettel, rengeteg publikált novellával, ezért úgy beszélhetsz velem, mint
egy tehetségtelen kezdővel, vagy egy hülyegyerekkel, miután én akkor még nagyon új ember voltam itt.
Minden ekkor kezdődött, én pedig ezt a lekezelő, kioktató, lenéző modort nagyon rossz néven vettem tőled, és igen, akkor mondtam azt, hogy aki ilyen gyermeteg helyesírási hibákat vét az írásaiban, mint te, az ne oktasson ki másokat, mert nincs meg hozzá a tudásbeli fedezete.

Ezért kértem tőled bocsánatot most, amikor kiderült, hogy ezeket a melléütéseket a diszgráfia miatt ejtetted, ugyanakkor - ez a véleményem nem változott - egy ilyen jellegű "fogyatékosság", (elnézést a kifejezésért, nem tudom, mi a helyes megnevezés) senkit nem jogosít fel arra, hogy másokkal, bárkivel lekezelően beszéljen.

Néhány alkalommal kértelek, javasoltam, hogy beszélgessünk, hogy a karcos találkozókon - ha ráérünk - váltsunk pár emberi mondatot, hiszen egy személyes találkozás abban a pillanatban minden félreértést tisztázhatott volna - ez ma is meggyőződésem.
Mereven elzárkóztál, és most is elzárkózol mindenféle párbeszédtől, miközben te magad írod, hogy nem ismersz, lehet, hogy nem is olyan vagyok, mint amilyennek gondolsz.
Hogy mást ne mondjak, megtapasztalhattad, hogy a néhány privát levélben, amit küldtem neked, egyetlen egy mocskos, alpári, bántó vagy emberi mivoltodban sértő kifejezést sem írtam le. Pedig ugyebár, egy privát levélben, ami két ember magánügye... Ott sok minden elhangozhat, és nem történt semmi ilyesmi, pontosan azért, mert tőlem alapból távol áll minden közönségesség és bántó szándék.
Szomorú vagyok, hogy nem változtatsz a merev álláspontodon, de bele kell törődnöm, hogy ez van.

Sajnálom, hogy így alakult, és a bocsánatkérésemet mindentől függetlenül fenntartom.
Azért meg elnézést kérek, hogy nem sikerült röviden válaszolnom, de ha lendületbe jövök - írásilag - akkor mindent szeretnék elmondani egy szuszra, és ez lesz belőle.
Üdv: Miki

Miki

cs, 2017-11-16 16:06 Kentaur

Kentaur képe

Hajszálpontosan emlékszem, mit írtam, a korodat és a betegségedet te hoztad fel annak kapcsán, hogy nem vagy hajlandó megtanulni valamit (ha jól emlékszem, akkor a gondolatjel elővarázsolását wordben) Erre én azt mondtam, hogy sem a korod sem perdig a betegséged nem mentség arra, hogy ne is próbálkozz. És ha így állsz hozzá, akkor én felesleges vagyok a műveid alatt, nem javítalak többé. Ezt sajnos már nem találom, szerintem valami fórum alatt történt. Hogy ez neked kioktató meg lekezelő volt, az nem rajtam múlott. Ennyi kellett, egy általad bántónak ítélt megjegyzés...én nem lettem megkérdezve.
Hogy nem állok oda újabb pofonért, ezt hívhatod "merev elzárkózásnak", részemről ez szimpla józan ész, ahogy harapós kutyához sem közelítek.

Mindez ráadásul azok után történt, hogy addigra több oldalnyi mennyiségű jótanáccsal segítettelek. Ezzel én nem tudok mit kezdeni, hogy az ember ad egy csomó mindent, és aztán van egy fél mondata, amit rosszul is lehet érteni, és midezek után rosszul értik.
Nem vagyok az az ember, aki energiákat öl abba, hogy másokat lekezeljen, kioktasson meg hasonló értelmetlen hülyeségekre pazarolja a drága idejét. Fogalmam sincs, mire lenne jó ez.
Minden esetre meg is lehetett volna ám kérdezni, és akkor elmondom, hogyan értettem. Nem mintha később a vita során nem tettem volna meg, csak nem voltál hajlandó elhinni nekem, hogyha én lekezelnélek, az nem így nézne ki.

Én is tudnék olyat írni, amiben alázlak mint embert, mint szakembert, mint szülőt, mint akármit, miközben egyetlen alpári szót sem írnék le. Nem nagy teljesítmény, és részemről teljesen mindegy is, sőt, a trágár kifejezést használókat legalább ki lehet tiltani. Őszintén szólva egy nyílt, akár alpárian szókimondó, szemtől-szembe támadásnak sokkal jobban örültem volna. De erről nem is érdemes tovább beszélni, maradjunk annyiban, hogy soha nem is állítottam, hogy alpári lettél volna, úgyhogy ez a szalmabáb-érv nem tudom, hogy jött a képbe.
Én a helyedben nem emlegetném a levéltitok megsértését egy olyan levél kapcsán, amiből csöpögött a sértő szándék, és ráadásul egy egymondatos kérésre (hogy ne szólj hozzám) érkezet válasz gyanánt. Bizonyára ha valaki megkér rá, hogy hagyd őt békén, akkor ez a megfelelő reakció a kérésére...

Hagyjuk szerintem. Egyetlen egyvalami érdekel az egész kapcsán: mint most is látszik, egyáltalán nem tudunk anélkül társalogni, hogy valaki ne kezdené el, hogy "és amikor a homokzóban fejbevágtál a kislapáttal..." Amire persze a másik nem bírja megállni, hogy "de az azért volt, mert te megetted a sütimet".
Semmi értelme az egésznek, csak újabb konfliktust szül. Újabb sértést vagy sértőnek vélt dolgot, kioktatást, lekezelést, bosszút, blokkolást, figyelmeztetést.
Éppen ezért rendkívül örülnék, ha tényleg abbahagynánk.

De alább látható a hosszas keresgélés után megtalált hozzászólásom, amiben állítólag lekezelően nyilatkozom a koroddal kapcsolatban. A Kuvaiti emlék című írás második részében olvasható. Kiemeltem a részletet.
És továbbra is értetlenül állok. De hosszas keresgélés után is ez volt az egyetlen, amit ide lehet vonatkoztatni. Pedig lett volna jobb dolgom is, mint a saját hitelességemet és szavaimat bizonygatni, mint valami bűnöző.

v, 2015-07-12 14:55 Kentaur
"Van a wordben keresés címszó alatt, de még online is olyan, hogy rákeresel egy adott szóra. Igen hasznos módszer, kidobja például az adott szavak számát. Én mindig rákeresek a "hogy, volt, és" - kombinációra.
Aki manapság akar írni, annak egyszerűen muszáj egy kicsit felturbóznia magát ezekből, mint a formázás vagy keresés a wordben, karakterek beillesztése, billentyűparancsok beállítása. Csak rövid ideig nézik el neked, de aztán már itt se, pályázatról vagy nyomtatott megjelenésről nem is beszélve. Ott aztán senki sem fogja elnézni.
Amúgy sem vagy te még olyan öreg, hogy ne tudd megérteni, ha akarod. Ha nem akarod, arra meg egy idő után nincs mentség, hiszen a munkaeszközödről van szó. Úgyhogy hajrá!
Ha kérdéseid vannak, tedd fel őket a megfelelő fórumokban, és addig ne tágíts, míg meg nem tudod a választ.
Amúgy egyetértek a többiekkel, megtaláltad a hiteles hangodat."

Ha volt valami más is, ami ide kapcsolható, akkor benne vagyok, hogy hely és idő jelölésével ideidézd az offtopikba, és nézzük meg, valóban olyan beképzelt, lekezelő , fölényeskedő vagyok-e. Állok elébe, a Karc mindent megőriz, utólagos belenyúlás látszna, mert frissülne.
Én továbbra is tiszta lelkiismerettel állítom, hogy túlérzékenység és rosszat feltételezés miatt, ártatlanul és alaptalanul kellett éveken át szenvednem a vitáktól, számomra zaklatásnak megélt megkeresésektől, sértegetésektől, alaptalan állításoktól.
Ennek ellenére leginkább arra vágyom, hogy soha többé ne kelljen ezzel foglalkoznom, mert tényleg elég megalázónak és főleg időrablónak találom ezt az egészet.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2017-11-16 19:22 Gitáros

Gitáros képe

Rendben, ez volt az utolsó, hogy zavartalak.
Meggyőzni úgysem tudjuk egymást, én semmiféle "éveken át tartó zaklatásokról" és hasonlókról nem tudok, de már nem is érdekel az egész.
Próbáltam valamiféle emberi, ahogy manapság mondják, európai módon rendezni a viszonyunkat, sajnálom, hogy nem sikerült.
Üdvözöllek!

Miki

cs, 2017-11-16 21:38 Kentaur

Kentaur képe

"számomra zaklatásnak megélt megkeresés" - hogy pontosítsunk, mert ismét nem az áll ott, amit én valójában írtam, de szerencsére nincs még messze. Így lesz Gizikéből gőzeke a végére.

Örülök neki, köszönöm a megértésed.
Üdvözlettel, sk., etc., best regards, a dieu, és a többi.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

sze, 2017-11-15 04:00 Smilezolika

Smilezolika képe

Elég furcsa kérdés. A helyszín kell, hogy számítson.
Nehezen tudok elképzelni mondjuk egy parlamenti vitát egy vödörben, vagy egy püspökszentelést egy autómosóban, netán egy óriás-műlesiklást a fülészeten.
Bár ha jobban belegondolok...

- Mióta érzi úgy, hogy romlott a hallása?
- Ne haragudjon, doktor úr, nem nagyon értem amit mond, de mindjárt visszahoz a felvonó és akkor megbeszéljük.
- Rendben. Akkor addig én felszentelem a püspök urat a sarki mosóban.
- Tessék?
- Nem érdekes, síeljen csak, mindjárt jövök...

Amúgy normális ember csak elhelyezi a novelláját valami értelmes helyszínen, vagy nem?

sze, 2017-11-15 18:36 Roah

Roah képe

Ez jó! :D
Majdnem így képzeltem el - tegnap nem volt időm kifejteni jobban, de ha hiszed, ha nem, amikor arról kérdeztem a többieket, mit gondolnak a helyszínek fontosságáról, valamint arról, megváltoztatnák-e, ha úgy ítélnék meg, akármilyen oknál fogva, hogy nem jó, van-e ilyen, vagy mennyire fontos a szerepe egy novella szempontjából, satöbbi, azt szerettem volna leírni, milyen lenne egy mű, ha egy órán játszódna, falióra lapján, és a mutatókról lógnának lefelé a szereplők, vagy egy társasjáték mezőin, de beugrott egyenlet is, hogy a karaktereket egy több ismeretlenes egyenletbe rakni mekkora kitolás, és hát beugrott a felsorolásba a vödör is. Komolyan. :D Csak úgy voltam vele, hogy nem veszik komolyan a kérdést, ha ilyeneket hasítok, meg nem jutott eszembe hozzávaló példázat. Ezt külön kösz! :D

Neked volt már helyszínváltoztatásod egy sztoriban?

Jéggel vagy jég nélkül? ;)

http://www.nineoclock.ro/wp-content/uploads/2016/09/whisky-e147496369670...

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2017-11-16 06:01 Smilezolika

Smilezolika képe

Szívesen.:)
Jéggel is, anélkül is. Ilyesmin nem akadok fenn.
A novelláimat menet közben sokszor annyira átírom, hogy csak betűk maradnak belőlük. Simán igaz ez a helyszínekre is.

sze, 2017-11-15 20:09 Sednol

Sednol képe

Nem akarlak rábeszélni semmire, de pont te vagy az, aki képes hitelesen leírni egy parlamenti vitát vödörben. Abszurdban utazol, ahogyan a párbeszéd példád is az, és mégis működik. Van egyfajta humor benne, amit nem sokan tudnak megvalósítani. Szóval, mehet az a vita vödörben, csak legyen hiteles.

cs, 2017-11-16 08:49 Smilezolika

Smilezolika képe

Nagyon kedves, köszönöm.
Soha eszembe nem jutott volna vitát írni egy vödörben. Elég hülyén nézne ki:

- Megkérném a tisztelt képviselőtársat, ne lógjon az ülésterem fülén, miközben szónokol! Képzelje csak el, ha mind ezt csinálnánk.
- Értem. Ez akkor sem változtat azon a tényen, hogy az ellenzék átverte a választókat, amikor tarthatatlan költségvetési ígéretekkel próbált szavazatokhoz jutni a hátrányos helyzetű vidéki körzetekben.
- Sajnos nagyon bong a terem, nem értem, mit mond. Viszont ha továbbra se jön le onnan, kivezettetem egy felmosóronggyal!

cs, 2017-11-16 17:22 Roah

Roah képe

Belevaló, megátalkodott irodalmi turizmus, irodalom-travel. :D Jól állt a politikusoknak a vödör és a vileda. :D

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2017-11-16 19:56 Sednol

Sednol képe

Pontosan erről beszéltem. Nincs lehetetlen.
Én akkor sem tudnék ilyet rögtönözni, ha fegyvert fognának rám, egyszerűen nem áll rá a fejem. Szeretek abszurdot olvasni, főleg ha következetes önmagához. Ebből következik, hogy bárhol játszódhat egy történet, csak az a kérdés, mit akarunk vele elérni. Szeretnénk, ha komolyan vennék, vagy mulattatni. Bár az utóbbi esetben sem kizárt a mélyebb mondanivaló.

p, 2017-11-17 07:22 Smilezolika

Smilezolika képe

Egyébként ez jó ötlet: fegyvert fogni például értelmesebb stand uposokra (Bödöcs, Kőhalmi) és arra kényszeríteni őket, hogy alkossanak a saját műfajukban. Neve is lenne az irányzatnak: Pánikhumor. Biztosan születnének érdekes alkotások.

p, 2017-11-17 17:35 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem hiszem, hogy bármelyikük szemlézné a karcolatot, de ez kiváló ötlet. Remélem, egyszer valaki prezentálja nekik, csak sztori szintjén előadni is jól hangzik.

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2017-11-15 08:09 polgarveronika

polgarveronika képe

"Karcon is nem egy olyan novella van, aminek hol-ja a címe. "
Első válaszom erre vonatkozott.

És a második: Fontos-e a helyszín?
ELENGEDHETETLEN!!!!!
Hogy miért? Azt már kifejtették a többiek. Csatlakozom.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

cs, 2017-11-16 11:39 Blade

Blade képe

Ha helyszín nélkül is jót írsz, akkor jó író vagy, szerintem.

cs, 2017-11-16 17:19 Roah

Roah képe

Igen, a Karcon is volt példa olyan műre, hogy nem volt helyszín, mégis nagyot szólt a történet, de ahhoz profin kell írni, egyetértek - olyan, mintha a hangulat egyik felét a helyszín adná, nem? És ha nincs, akkor zsíros mondanivaló kell, vagy karakterek, valami, bármi, ami lehetővé teszi, hogy helyszín nélkül is működjön a novella - kihívás. Helyszín nélkül ütős novellát írni.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2017-11-17 12:03 Blade

Blade képe

Bezony, pl. karakterábrázoláshoz nem kell helyszín, csak szókincs, fantázia, dramaturgiai érzék, EQ, fogalmazási tudás, tapasztalat, ....

Eccerű mint a naccerű. ;)

p, 2017-11-17 12:05 Blade

Blade képe

Ja és mely példákra gondoltál?

p, 2017-11-17 16:56 Roah

Roah képe

Tudod, Györeizének van ez http://karcolat.hu/irasok/s3_4_feladat/gyoreize/34_script_gyoreize, neki több is van, ami párbeszédből áll csupán, az Egypereces vagy a Faragatlan alak is olyasféle tőle, aztán van Smilezolinak is http://karcolat.hu/irasok/egyeb/smilezolika/serengeti, Menma Down-nak az eleje is narrációból állt http://karcolat.hu/irasok/egypercesek/menma/down, azt hiszem, eS/ Dühkórja is ilyesmi volt, csak az már nincs fent az oldalon (eS is grief felhasználó lett már) a Gondolatok kategóriában vannak ilyen sztorik, amiknek inkább a karakter, a narráció és filozófia a tematikája, ilyesmikre gondoltam. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2017-11-16 17:52 Kentaur

Kentaur képe

Inditványozom a következő nemcsek scriptoriumi feladatot: hangulatos helyszín nélküli novellát írni!
Semmiféle meghatározott funkciójú szoba nem lehet benne, sem egy utcarészlet, park, tér, épület pláne, ne tudjuk, melyik országban játszódik, a sci-finél azt se, melyik bolygón vagy galaxisban, fajnál.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

p, 2017-11-17 16:58 Roah

Roah képe

Támogatom az ötletet! :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2017-11-16 21:48 Kentaur

Kentaur képe

Lényeg a lényeg, Roah, szerintem ne változtasd meg csak azért a helyszínt, mert sablonosnak érzed. Lehet, hogy más oka van annak, hogy annak érzed, csak szegény helyszínen csapódott le. Egy tető: ebben még semmi nincs, mennyi de mennyi történet kezdődik mondjuk ágyban, fuh, te jó ég, na az tényleg sok, olyan logikus azzal indítani, hogy a szereplő kinyitja reggel a szemét, vagy rémálomból ébred, vagy valami ilyesmi. Nekem is van pár ágyban kezdődőm, bizony.
Ahogy legtöbbször nem jó, ha nincs helyszín, úgy a legtöbbször ha csak azért van helyszín, mert az de menő, az meg a legritkább esetben jó. Szóval olyan mint az érettségi: ha nincs akkor kéne, ha meg van, sokszor a kutyát sem érdekli. :-D

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

cs, 2017-11-16 21:58 Sednol

Sednol képe

Rosszul közelítjük meg a dolgot.

Roah, küldj nekünk egy történetet, amit szétcincálhatunk neked! :D

p, 2017-11-17 17:00 Roah

Roah képe

Pedig tényleg: csak a tetőn akadtam fenn, de azt hiszem, kitaláltam valamit arra, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2017-11-17 19:47 Sren

Sren képe

Maradva a kérdésnél: azt gondolom, hogy minden történetnek van HOL-ja.

Hogy aztán az egy elvontabb "hol" (egy kisváros kertvárosa, egy lakás belső tere, egy indusztria), vagy egy magától értetődő "hol" (Budapest, rakpart, Lánchíd az oroszlánokkal, Párizs az Eiffel-toronnyal, tudomén), tökmindegy.

A történet kéri, az író adja. Adja, ha látja, ha hallja a történetét...

Kulcsszereplők: a történet, a HOL, és az író.

A történetnek és a HOL-nak ez jó játék.
Magára valamit is adó írónak is, mert kiszagolja előbbiek "súgásából".

Ha nem szagolja ki, akkor p*cs. Akkor nem méltó a történethez. Aki nem bír annyit betájolni magában, hogy "valahol, valamikor", vagy pedig "Ott és akkor, Prágában", az ne fogjon tollat. Minek.

Igazából nem értelek. Annyi profi történetet olvastál, annyi elvont HOL-t... (Mert nem pont a HOL számít, tudod te, baromira nem.) És akkor ilyent kérdezel.

Kommersz helyszín?
Nincs kommersz, ha eredetihez ragaszkodó író tartja a pórázt.

Nem vagy eredeti? Dehogynem, de akkor honnan jön ilyen butus kérdés?

Nem értem, tényleg nem.

Menjünk lépésről lépésre. Csak hogy értsem. (rohadt kemény hét van mögöttem, bocs.)

Adunk egy határozott hol-t.
Budapest, ekkor és ekkor, itt és itt. Csúcsforgalom zaja, villamos, aluljárók, soksávos utak, miegymás.
Írjuk a sztorit, és akkor... rájövünk nagyokosan, hogy amit leírtunk, az majdnemcsak a világ bármely kis-nagyvárosára kopírozható.

Falu. Város. Kisváros, kertváros. Kórház. Váróterem. Forgalom. Emberek.Tökmindegy.
SF? Jupiter bolygó, vagy az X-Quadra-Delta, szőrös kis lények lakják, mindennap három harapásnyit esznek a D12Wx-43 nevű holdjuk csillámködéből, ami kizárólag mindkét Napjuk együttállásának idején jön elő, de csak akkor, ha eléggé párás a levegő.

Konyha, előszoba. Lift, rácsos ajtós vagy szuper Dubájos gyorslift - tökmindegy, megadod a jellegzetességeket, és ennyi.

Lepukkant, szétbarmolt vagy hipermodern és sállálá-mostezadivat-jelleggel minimalista - tökmindegy, neked csak le kell írni, ha van füled hallani.

Ha van füled hallani.

A történet, a HOL, és az író.
Van füled hallani?

Szerintem SmileyZolinak van igaza. Amit kérdezel, jószerén abszurdum, és felelni csak abszurdummal lehet. Ha lehet egyáltalán.......

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2017-11-21 17:59 bupber 81-Szomb...

És ja, persze… most jutott eszembe egy beszélgetés kapcsán.
Egy történet drámai felbontásánál, adaptációknál (filmkocka vagy színpad), bárhol, ahol jelenetekre való bontásról beszélünk, minden egyes jelenet első két szempontja a hely és a szereplők. Minden rendező ezt veszi figyelembe.
Például a Beteljesült vágy c. rövid írás (első változat) magától adódó jelenetei:
Helyszín: öltöző -- Szereplő: apa
Helyszín: autó belseje és a város utcái -- Szereplő: apa
A következő helyszín lehetne egy: a lakás; de inkább három, mert a szereplők is mások.
Helyszín: előszoba-konyha -- Szereplők: apa, anya
Helyszín: lány szoba -- szereplők: apa, lánya
Helyszín: fiú szoba -- Szereplők: apa, fia
Vizuális jeleneteknél (színpad, film) nagyon fontos a díszlet, két ember munkája: rendező és díszlettervező.
Az irodalomban olvastam olyan remekművet, amelyikben minden helyszín részletezve volt, és olyan remekművet is, ahol egy-két fontosan kívül a többi csak említésként került a szövegbe.
A modern regény újra felfedezi az impressziós vonásokat, és EGY helyszínt EGY érzékszervvel társítva, néhány jól választott jellegzetesség exponálásával vetíti az olvasó elé.