Ki vagy te?

Csalókán tettem fel a kérdést - valójában az lett volna a helyes, ha úgy kérdezem, ki lehettél előző életedben?

Ti éreztétek már úgy, hogy másnak a bőrében éltek? Vagy mondták esetleg, család, barátok, a környezetetekben megkaptátok már, hogy te valakinek a reinkarnációja lehetsz?

Uborka szezon van a portálon, gondoltam, kis huzattal szellőztethetnénk, van ott napernyő, van nyugágy, napágy, puha szivacsos, kényelmes székek, sok, bőven elférünk a hűs árnyékban - a bár nyitva áll. Van ott gyümölcs, jégben, és anélkül is, nem mindet ismerem, de jól néznek ki, vannak italok, koktélok, egzotikus és klasszikus üdítők, és amott a tenger, nyugodt, lapos hullámokkal; csendes a déli szél, az áramlatok, de aki nem ismeri még a természetét, úgy menjen be a vízbe, hogy felkap a lábára valami gumicipőt, van ott a pultnál, az alsó polcokon, nehogy nekem belelépjen valaki egy halba, vagy egy tengeri sünibe, és ne ijedjetek meg, ha csípi a sós víz a szemeteket, csak eleinte ilyen, mert idővel úgy szokjátok meg, hogy nem is vesztitek észre.

Jelenleg ez a zene szól, de mint mondtam, a bár nyitva áll. :)))

https://www.youtube.com/watch?v=KNZVzIfJlY4

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2017-06-12 06:04 Roah

Roah képe

Nos? ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2017-06-12 07:41 Kentaur

Kentaur képe

Én valószínűleg francia lehettem előző életemben.
Két fura sztori is van az első (és eddig utolsó) párizsi utamról. Az egyik, hogy bár csak kultúrszinten tudok franciául (jó napot, köszönöm, örvendek, legyen szíves, a nevem X, tízig számolni), a második napon kijavítottam Gábort, aki középfokon tud franciául, hogy azt nem úgy mondják (hímnembe rakta a bagettet, és én szóltam, hogy az nőnemű - egész pontosan még ezt sem tudtam, csak kijavítottam). A másik már a közepén történt, mentünk a metróban, a központi részen hét vonal találkozik egymással, képzelhetitek a labirintust hozzá... szóval Gábor megállt, hogy eligazodjon, én meg nem vettem észre és mentem tovább. Gábor észrevette, nem szólt semmit, elkezdett követni. Percek múlva néztem vissza, hogy hát hol marad. Addigra odaértünk, ahová indultunk, pontosan oda. :-D
Később előfurdult, hogy fáradtan megszólaltam franciául, észre sem véve, csak utána, hogy hát ja, hogy franciául válaszoltam az úgy feltett kérdésre... Továbbra sem tudok franciául.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

k, 2017-06-13 16:46 Roah

Roah képe

Francia? :)))
Illik is hozzád. :))) A stílusodhoz, a világodhoz, művészet és irodalom.

Engem rendre egyiptominak hisznek, a külsőmet, meg néha a habitusomat, temperamentumomat, és ha valami nagyobb rendezvényen vagyok, akkor külföldiül beszélnek hozzám, állandóan. A legdurvább a görögöknél van, Szkiathoszon, meg az Olimposznál, ott aztán nem is hitték el a származásomat, konkrétan legyintettek és azt mondták: 'Edzsipt!'. :D Mert oké, tényleg eléggé katyvaszos az összetételem, na de azér' érted. :D És a haverok szétoltanak vele, szívják a vérem ezzel. :D

A másik meg, születésemtől fogva...az ördögé. Örökké az ördöghöz hasonlítanak, fekete bárány a leglájtosabb, de mindig valami ördögi lénnyel azonosítanak. :D Démon is voltam már - ez sokszor -, meg incubus, valami gonosz erőhöz, hogy az ördög kölykei ilyen mázlisták, 'ördögük van', vagyis szerencséjük, és tényleg szerencsét hozok, mint valami neogagyi kabala, és ugye majdnem mindig meghaltam, de az uccsó pillanatban megúsztam, és noha anno a dokimat a daganatom 'lebukásának' folyamata érdekelte, engem egy mérgezés, egy gyógyszermérgezés, amiben meg kellett volna halnom, de nem történt semmi. Na, az tényleg furcsa volt, még nekem is. Állandóan szekálnak a varázslással - imádkozom! nem varázsolok! -, boszorkánysággal - boááá, nem vagyok boszorkány! -, a vuduval, szeánszokkal, túlvilággal, holtakkal, csodákkal, 'ördögi elme', meg hogy ez az akaraterő nem normális erejű, az energiám brutális, és hogy csak az ördög fattyának lehet ilyenje. (Most asszed, viccelek, de még ennél szebbeket is kaptam már.) Szürke, vagy ezüst szem - vidéken hallgattam -, hogy tele van a szemem ezüsttel, ördögien csillog (??!!) És akkor ott a családom, ahol Anyunak már babája sem lehetett volna, mégis jöttem, na, még egy okkal több a hiedelmekre, babonákra, hogy biztos valami ördögi szertartást követett el a famíliám, csillagállást figyeltek, mágia és okkultizmus, bűvölet és varázslás, és ez csak és kizárólag az ördög tehette! :D
És hogy teljes legyen a kép, a Taj számom 666-os.
Szóval így festek. :D

Ezek után, mit érzek én? Nem lesz nehéz kitalálni.
Hát...nem túl biztatóak magamra nézve a következtetéseim, visszafelé tekintve - ha a karma törvényeit veszem alapul, és aszerint vizsgálom meg a tényeket, akkor valami extrém borzalmas, kegyetlen, szívtelen, irgalmatlan, lelketlen szörnyeteg, egy tömeggyilkosnál is vérszomjasabb vadállat lehettem. Nőként. Ez viszont szent meggyőződésem. Hogy örökké nő voltam, ebben egy másodpercig sem kételkedem. A harc sem idegen tőlem, hajaj, a kitartás, a túlélés, szívósság, az izgalom hajszolása, kalandvágy, türelem, a tanulások, mintha valami rettenet hadseregben lettem volna, talán az ördög seregében, parancsnok, vagy valami ennél is rosszabban, vagy egy kiképző tiszt, aki jó sok sérülést, és gyötrelmet, fájdalmat, és még ki tudja, mit okozott a csatákban. Azért török most darabokba magam is. Bele sem merek gondolni, mi is ennek a darabokra törésnek az oka...brrrr. Amennyire vidám vagyok most, alapállásból, annyira lehettem haragos, amennyi élet van bennem jelenleg, annyi halál lehetett bennem, amennyire gyűlöltem, annyira szeretek most - ellentétek. Így lesz meg a balansz, az egyensúly.
És sok volt már, nagyon sok életem; akkora számlám lehet, te, fuhuhu, amit ki kell egyenlítenem, olyan hosszú lehet ez alapján a lista, ami az egész bolygó derekára is övet húzhatna, mert körbeérné.
Folyamatosan érzem más kultúrákhoz a közelségemet - oké, a származásom is...hát fura :D -, de valóban otthonosan mozgok egy csomóban. És olyan bennük létezni, mintha mindig is bennük léteztem volna. Szóval szerintem brutál sok helyen létezhettem már.
Mondom, hosszú az a lista.

Miután a jelenlegi élet-elveim alaptétele Isten, és az emberiség megmentése, minden téren, előttem nincs akadály, valóban sok mindenre képes vagyok, és irtó sok mindent kibírok, és meg is teszek azért, hogy elveimnek eleget tegyek, amennyire csak tőlem telik, gyakorlatilag megyek a szívem után, olyan, mintha most egyenlítődne ki a számla. Folyamatban van.
Hogy mikor lesz vége ennek? Nem tudom - de abban sem vagyok biztos, hogy az előző szörnyeteg mivoltom ebbe a világba mészárolt, de azt tudom, hogy valami speciális karmám lehet, ha a történtek ellenére valóban valaki, vagy valami megment, amikor pipálok egy sérülést, egy betegséget, akármit. Talán Isten seregében toltam, parancsra cselekedtem, talán ezért történik a legrosszabban mindig a legjobb, esküszöm, nem tudom, vagy mert megváltoztam végre, már nem akarok gyilkolászni, a változás nem kis horderejű lehetett, és ilyesmik, de hogy most egyenlítek, abban biztos vagyok. (Remélem, nem a jövőben voltam ördögi. :D Az idő érzékelése meglehetősen fura tud lenni. :D)

https://www.youtube.com/watch?v=vxe4JOGOMvU

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2017-06-14 06:46 Kentaur

Kentaur képe

Az egyik barátnőm egyiptomi, Kairóból (egészen pontosan kopt keresztény) a szeme vágásán látszik, hogy egyiptomi vér, egy az egybe úgy néz ki a szeme, mintha kihúzta volna, amolyan egyiptomi stílusban. Azóta tudom, hogy azok az egyiptomi falfestmények, amiken ki van húzva a szemük, na az nem erőszakkal olyanra, csak követték a természetes szemvágásukat. Kiskorában európai suliban le akarták vele mosatni a nemlétező sminket. :-D A haja meg olyan puhafekete, hogy csak na, fehér bőr, ami könnyen és aranyszínűre barnul. Hát így néz ki egy egyiptomi őslakos. De hát ott aztán van minden, mégiscsak időszámításunk előttől kultúrváros ugye, elég ritka már az őslakos, arab-zsidó-görög-délafrikai-európai keveredés a leggyakoribb, szóval az átlag egyiptomi az legalább háromféle mix, amiben elvétve lesz eredeti egyiptomi.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

sze, 2017-06-14 16:51 Roah

Roah képe

Én is érvelni szoktam, de leoltanak. Az egész a görögök miatt alakult így, ott kezdték ezt el, ők.
Egyébként egyes ábrákon nem úgy festenek, mint a mai Kairó lakói, sok minden változott a nemzetek keveredése miatt.
Már nincs olyan, hogy 'egyiptomi vér'. Már nagyon régen nincsen. (Egyébként meg pont a görög nők hajaznak szerintem a legjobban az egyiptomira.) Szerintem már sehol sincsen csak egyfajta nemzet az erekben. :D
Nálam meg a görögök kezdték el. :D
Efárisztó érte! :D

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2017-06-14 17:22 Pepin (nem ellenőrzött)

Engem meg folyton letörököznek. Ki tudja már honnan is származom...Magyar, szerb, zsidó, cigány, német vér csörgedezik az ereimben, de simán lehet bennem török is. Egy kis osztrák városban ácsorogtunk vonatra várva tesómmal, amikor turisták jelentek meg, és kerestek egy hotelt. A következő hangzott el az egyik turista szájából: azokat a törököket kérdezzük meg, biztosan tudják. -.- :) Aztán a következő: szintén Ausztria, vonatozás, sör kinyit, hátradől, jön a kaller, aki azt mondja: srácok, nálunk, itt Európában nem lehet ám a vonatokon sörözni. Talán Törökországban lehet, de itt nem. Mondtuk, hogy nem onnan vagyunk, és egyébként már végigsöröztük-vonatoztuk Európa egy jelentős részét, és máshol még nem szóltak ránk ezért. De nyilván gyorsan eltettük a sört.

Vagy északon, a németeknél utcazenélésre készültünk tesómmal, csak még kicsit iszogattunk, előttünk egy csapat török beszélgetett. Elővettem a darbukámat (ezért már minimum a fele társaság oda nézett), tesóm előhúzta a török kavalját meg egy hangszert, amit úgy hívnak ney. A csoport konkrétan áttelepült mellénk, máris otthon érezték magukat. Zenélgettünk, erre hozzám szólt az egyik szünetben az egyik törökül. Akkor aztán meg kell szólalni törökül. :D De nem nagyon tudtam. Ezért is kezdtem el tanulni egy időben a nyelvet. De Prágában, Pozsonyban, sőt, Budapesten is néztek minket már töröknek, nem is kevesen.

Szóval, nem tudom, ki vagyok én. :)

sze, 2017-06-14 17:51 Roah

Roah képe

Tényleg? :)))
Tesóm beszél törökül, volt egy török pasija is, Kalidnak hívták, és Apám állítólag nagyon nem szerette volna. :D A családját is elhozta bemutatni, de az admirális Anyuval hallani sem akartak török férfiról. (Az lett volna aztán az abszurd katyvasz! :D Eleve vagy négy félék vagyunk, nyomokban öt, és akkor még egy török vér a sorba, nyammm, fincsi lett volna. :D)
Szóval hiába való volt minden próbálkozásuk, Tesómnak nem lett Kalidja. (Láttam róluk képeket. Róla és a családjáról is. Gyönyörű édesanyja volt. Fúú, nagyon szép.) Viszont emiatt ment a török nyelv is. :D
Egyébként Isztambulban úgy üdvözölnek a bazársoron, hogy 'Heló, mádzsár, mi ójság odáházá?' :D Egy irtó vörös, rézvörös, durva szakállas, horgas orrú török Apámmal nem is nagyon jött ki, mert Anyut kinézte magának. :D Olyanokat beszólt, félig angolul, félig török-magyarul, hogy volt nagy röhögés, meg oda-vissza oltogatások. (Apámat nem igen kellett félteni. :D)

Meg van két barátnőm is, aki félig török. Mindkettőnek kiszedték a 'h' betűt a nevéből, magyarosították a vezetéknevüket is.
Bezzeg őket nem hitték soha egyiptominak, pedig az egyik szeme olyan fekete, mint egy szkarabeusz, nem is látszik a pupillája, a másiké meg csokoládébarna. Meg a többi szokásos cucc. :D

Meg van sok törököktől itt felejtett szavunk is.
Asszem még a bársony szó is az.

Én sem tudom, ki vagyok. ;)

Ennek a dalnak a szövegét le is fordította a Nővérem, mialatt egyszer vasalt. Tök pengén tolta a törököt :D.

"Lányok, lányok"

...azt mondta Tesóm, hogy annyira sötét a haja és a szeme a formának, hogy az már kék:

https://www.youtube.com/watch?v=Xor_g2emHMo

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2017-06-12 11:27 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Én már az előző életemben sem hittem a reinkarnációban, és eme hitem mellett következetesen kitartok. De ha már választani lehet, szerintem előző életemben egy cickány voltam, és soha nem tudtam kipihenni magamat, ezért most szeretné a szervezetem bepótolni.

Ismerősök, család sem mondta, hogy bárkinek a reinkarnációja lennék, jobban lefoglalta őket, hogy élő személyekhez hasonlítsanak. Az szerintem zavaróbb.

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2017-06-13 16:57 Roah

Roah képe

Nem ismerek senkit jelenleg, aki nálad jobban imád olvasni. :))) Talán előzőleg nem lehetett? Vagy nem jutottál... (rátüsszentettem! :D most!) könyvekhez? :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2017-06-12 19:31 Para Celsus

Para Celsus képe

Nekem nem voltak előző inkarnációim. Egyszeri és megismételhetetlen vagyok. :D


"The Rainmakeeeer!"

k, 2017-06-13 16:58 Roah

Roah képe

Nem tudom, mi lehettél előző életedben, de hogy egy kóbor macska befigyel a listádba, az tuti. :D

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2017-06-13 17:58 Para Celsus

Para Celsus képe

Bocs, szerintem összekeversz valamit. Nem Craz volt kóbor macska előző életében? :D


"The Rainmakeeeer!"

k, 2017-06-13 18:18 Roah

Roah képe

Tudtam, hogy Crazot fogod mondani. .D Nem, Craznak elég komoly összetűzése lehetett egy macskával, talán egy jókora macskával, csak törlik az emlékeket. (Szerencsére! :D Ha csak azt veszed alapul, hogy egy élet mennyi emléket halmoz fel, mi lenne, mekkora káosz, ha az összes emlék patentra meglenne.) Csakhogy az érzések megmaradnak/megmaradhatnak, azokat nem lehet törölni. Remélem, óvatos lesz a macskákkal és békét köt velük, nehogy aztán következő körben bemacskásodjon. :D

Szóval de, tutira van közös múltad egy girhes kóbor macskával, vagy egy akár Main Coonal :D De tiltakozhatsz nyugodtan. :D (Szerintem simán be is fogadtak, csak csesztél egy-helyben maradni. :D Csavargó. :D)

Szerk*

A Main Coon amúgy hatalmasra megnő. :D De nagyon cimbizős, bratyizós és jó fej. :)))

http://img01.eblog.hu/cache/w660x660/data/807/4300/14487020670040_151278...

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2017-06-12 20:31 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Ha nincs lelkiismeretem, akkor ha jól sejtem lelkem sincs, ennélfogva nem is lehettem senki sem megszületésem előtt(utána annál inkább azzá lettem).
Ha mégis tévednék akkor megérzésem szerint a következő három változat lehetséges:
1:SS-Rottenführer valami Einsatzgruppe alakulatban.
2:Csodaszép díva, aki úgy játszott a férfiakkal, mint Laclos Veszedelmes viszonyok című művének Merteuil márkinéja
3. Az előző két pont keveréke

Mindezt abból vezetem le, hogy most pont ezen három pont ellenkező oldalán állok.
A Karma miatt, hogy egyensúlyba billentsem.
Vagy első mondat.
Ejj!!

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

k, 2017-06-13 17:05 Roah

Roah képe

"A Karma miatt, hogy egyensúlyba billentsem."

Hm.
Én is ezt vallom - az egyensúlyt.

Keleti filozófiák szerint ez egy örök törvényszerűség, a véda irodalom sokkal részletesebben és átfogóan is foglalkozik vele, tudományos aspektusból is.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2017-06-14 19:32 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Itt Londonban engem a legtöbbször olasznak néztek/gondoltak, mindezt úgy, hogy olyan fehér bőröm van, mint egy skótnak, világosbarna hajam, barna szemem, igaz a vaffankuló-n kívül még tudok jó pár kifejezést, hála az olasz exemnek és a sok olasznak, akikkel együtt dolgoztam. EGyszer meg fogom tanulni azt a nyelvet, mert egyáltalán nem nehéz, ráadásul baromi hangzatos is.

Egy brit öregasszony írnek nevezett egyszer, illetve a nevem miatt felmerült ugye a török is. Érdekes, hogy az akcentusomra viszont azt szokták mondani, hogy tipikusan nem magyar, sőt, volt olyan is, aki azt hitte, hogy itt születtem Londonban, és nem tudta volna megmondani az akcentus alapján... és még azt is megkérdezték egyszer, hogy brit vagyok-e, amire nagyot nevettem :D Imádom a brit akcentust, de azért leginkább utánozni tudom remekül, mint sem konstansan beszélni :D

Azt viszont mindig megkapom, hogy milyen nehéz a magyar nyelv, kvázi tanulhatatlan, ha nem az az anyanyelved. Ezt sok embertől hallottam, akik perfekt szinten beszéltek elég agyzsibbasztó nyelveket, és mégsem tudtak megbarátkozni a magyarral.

cs, 2017-06-15 06:08 Roah

Roah képe

Az észak-olaszoknak világos a hajuk, és a bőrük is, az Apai családom is veronai. (A vezetéknevem ott olyan gyakoriságú, mint itthon a Szabó, vagy a Kovács.) Apuéknal azért lehetett sajátos a keveredés, mert míg a Papa olasz származású volt, a Mamám kassai. Szóval lett egy csomó lángvörös gyerek, göndör hajjal, tejeskávés bőrrel, meg Apu, akinek világos haja lett, kreol bőrrel. :D

Párli itáliáno? ;)

Az angol akcentus felém is fura, de felénk minden nyelv megfordult, Apai családom adottsága, a keresztanyám is tolmács. Nekem hallás alapján megy, és miután gyerekkortól toltam, ezt az akcentusomon is hallani. A pháphoghós phádn britt - nekem az hápog :D -, a washingtoni kunkorodó, pöndörödő amerikai, amit úgy érzékelek, mintha folyton ennének valamit beszéd közben, vagy az ausztrál, a kanadai, de még a texasi kajnt gát no szlíp akcentusa is megy. :D Meg tudom különböztetni, hallásra, mint a mintákat egy cipőn, tudod, mindegyiken hallom az eltérést, és azt követem, arra kapcsolódok rá. (Egyébként a legtöbb vidéki angolt, az Usából, mormonoktól hallottam, sok volt köztük a texasi, arizonai, az akcentusuk teljesen más volt, mint egy olyan mormonnak, aki New York állam Ithacájából érkezett, neki volt egyébként a legszebb angolja, amit valaha hallottam.)

Igen, a magyar nyelv nehéz, a magyarosítás a nehéz. Ezért szoktam azt mondani, egy fordításnál például, legyen az könyv, vagy feliratozás egy filmhez, vagy szinkronírás, hogy nem az a fontos, mennyire beszéli a tolmács az idegen nyelvet, hanem az, mennyire tud magyarosítani, mennyire ismeri a saját nyelvét. Ez a lényege a fordítás nívójának szerintem, semmi más.
A mormonok is mindig mondták, hogy négy nyelv van, amitől tartanak, amikor készülnek fel a misszióra: a japán, a kínai, a svéd, és a magyar. :))))

Felénk úgy tartják, hogy a magyarok a nyelvükben őrzik a történelmüket. Sokat foglalkoztak/foglalkoznak a nyelvvel, nyelvekkel, rengeteg, gigantikus mennyiségű - képzeld, betűknek és szavaknak az eredetéről, származásáról, amiből brutális mennyiséggel rendelkezik nemzetünk -, legendát és mítoszt ismerek a szavak keletkezéséről.
Olyan legendákat, mint hogy releváns maradjak, Ital mítosza. A családi történetek szerint Ital is egy férfi volt, szomorú története van; mítosza azt beszéli el, miért viseli egy nemzet a nevét, miként őrizték meg örökre az emlékét, és miért. (Ital előtt egyébként Tűzföldnek hívták, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon távoli őseim ismeretei szerint. Italé az egyik legszebb tűzföldi legenda.)

És ha már olaszok - valahogy örökké náluk kötök ki, akkor is, ha nem is tudok róla. :D A favorit zenekaraim, énekesek, mint mondjuk Madonna, vagy zeneszerző, mint Vivaldi, anno, amikor megtetszettek, nem is tudtam akkoriban, hogy olaszok, olasz származásúak. Csak hallottam a zenéjüket, és rögtön megkedveltem őket.
Így jártam ezzel a zenekarral is - évek óta dobogós nálam, és mit tudok meg? Hogy a frontember, a legendás frontember szintén olasz. Szóval akkor is hazabeszélek, ha nem beszélek haza. :D

https://www.youtube.com/watch?v=nf0oXY4nDxE

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2017-06-16 09:03 Blade

Blade képe

Keresztények szerint nincs is előző élet. Akkor most ez hogy is van? :P

No de hogy válaszoljak : valami okos, rettentő gazdag és jóképű csávó lehettem ezelőtti megtestesülésemben, ugyanis most pont az ellentéte vagyok ennek, szóval úgy néz ki, a természet szigorúan fenntartja az egyensúlyt. Na de semmi okom panaszra, pár év és megint okos, gazdag és jóképű leszek! ;)

p, 2017-06-16 19:22 Newschool

Newschool képe

"Keresztények szerint nincs is előző élet."

Bocsánat, hogy itt okoskodok, de ez nem ilyen egyszerű. Egyszer írtam egy tanulmányt a témából, abból ollózgatok most ide részleteket (az eredetiben hivatkozások is vannak, de ettől most megkíméllek titeket. Amúgy külön kérésre referenciát is szívesen adok):

Tény, hogy mindig is léteztek olyan közösségek és szekták az ábrahámi vallások népes családjában, melyek hitték a reinkarnáció tanát. A muszlim vallások közül a szufik köztudottan hisznek a reinkarnációban, bár a Koránban nem találunk egyértelmű utalást rá. A Kr.u.I. században élt zsidó történész, Josephus Flavius viszont leírja két könyvében is, hogy abban az időben a farizeusok és az esszénusok körében tanították a reinkarnáció tant. Érdekes információval szolgál, mikor arról ír, hogy a rómaiak gyakorlatilag kiirtották a zsidó esszénusokat, melyeknek maroknyi túlélője a holt-tengeri sziklákba rejtette szent iratait. A leírást legendának is vélhetnénk, ha csak a második világháborút követően egy véletlen folytán föl nem fedezték volna a holt-tengeri tekercseket, melyeknek száma mintegy kétezer darabra rúgott. Egy idézet az iratokból:
„Jézus a templom előcsarnokában ült, és sokan jöttek hozzá, hogy meghallgassák tanításait. Valaki megkérdezte tőle: Uram, mit tanítasz az életről? Ő pedig így felelt: Boldogok, akik sokat tapasztalnak, mert szenvedéseik által tökéletessé válnak. Olyanok lesznek ők, mint Isten angyalai az égben, és sohasem fognak meghalni, sem nem kell újjászületniük többé, mert születésnek és halálnak nem lesz hatalma többé felettük.” (Jézus testvér prédikációja, Holt-tengeri tekercsek, 37.1-2.)
Lélekvándorlásról tanítottak a kabbalisták is, és GILGUL-nak nevezték. Az Egyetemes Zsidó Enciklopédia szerint a hasszid zsidók is osztották e nézeteket. Mint láthatjuk, a zsidó hagyomány erőteljesen megosztott volt világnézeti szempontból (feltámadás kontra lélekvándorlás). De bármilyen meglepő is, a kereszténység sem volt különb.
A korai keresztény egyház egyik atyja, Origenész azt tanította, hogy a gonoszságra hajló lelkek először emberi testben születnek meg, majd ha engednek szenvedélyeiknek, az állati létformákon keresztül növényi fajokba zuhannak. Ezt követően „ugyanazokon a szinteken keresztül újra felemelkednek, és visszatérnek mennybéli állapotukba.”
A patrisztika idejében pedig virágzott az úgynevezett gnoszticizmus, az ezoterikus kereszténység. Eme ókeresztény vallási vonulatban többek között a valentiniánusok, az ophiták és az ebioniták valloták maguknak a lélekvándorlás tanát. Az ezoterikus vallási irányzatokkal fellépő egyház végül több évszázados kemény küzdelmet folytatva (fülbe öntött ólommal) kimosott mindennemű gnoszticizmust a mainstream kereszténységből. Bizonyos vallástörténészek szerint amikor Jusztiniánusz császár 533-ban „gyomtalanítatta” a Római Katolikus Egyház könyvtárait, számos egyházi könyvet elégettetett, köztük olyanokat, melyek a lélekvándorlást tanították. Ugyanakkor nem csak papírt, de ha kellett, embert is égettek, így az üldözött gnosztikusok csupán szektákként tevékenykedhettek tovább, és szinte teljesen eltűntek. Csak később, a reneszánsz idején erősödtek meg az olyan reinkarnációt tanító keresztény szekták, mint például a rózsakeresztesek. Az egyház még ekkor is kemény fellépésének ékes bizonyítéka a tan felélesztésében oroszlánrészt vállaló Giordano Bruno esete, akit sok más eretnekhez hasonlóan nemes egyszerűséggel máglyán égettek el.
(...)
Mint már említettük, az első ábrahámi vallás, a zsidó erősen megosztott volt a halált követő elképzelés terén. Voltak, akik a lélekvándorlásban hittek, míg más csoportok a feltámadásban. A lélekvándorlás elképzelése védikus eredetű, és valószínűleg az ősi Egyiptomban is népszerű tannak számított. A zsidó nép Egyiptomban biztosan ismerte e tant, így ami kérdéses marad, az a feltámadás elképzelésének eredete.
A mai Irán ősi területén (i.e.6.sz. körül), Perzsiában Zoroaszter tana volt a legdominánsabb vallási irányzat, melynek szent könyveiből az ábrahámi vallásokéhoz kísértetiesen hasonló világképre ismerhetünk. Számos, a nyugati vallások eredetét kutató történész szerint Zoroaszter volt az első személy, aki fölvázolta az Abszolút Jó ellenpontját, Angra Manyut, aki más vallásokban mint a Sátán jelenik meg. A Jó Isten összecsap Antipólusával, és idővel legyőzi azt.
Az egyik legbefolyásosabb iskola (Sussexi Egyetem) professzora, Norman Cohn véleménye szerint Zoroaszter alkotta meg az apokalipszis elképzelését is. Tanaiban úgy fogalmazódik meg ez az ítéletnap, mint a Saoshyant, a messiás megjelenésével kezdődő háború, melyben a megváltó győzelmet arat a gonosz, sátáni hatalom felett, majd a földön megalapítja Isten királyságát. A dualista istenkép (Isten kontra Sátán) és a feltámadás tan szintén a zoroasztrizmus szerves része. A tudósok manapság a zoroasztrizmust tartják a nyugati vallások prototípusának, bár meg kell jegyezni, hogy az írások nyelve nem szemita, hanem közeli rokona a szanszkritnak…
Ez nem olyan nagy csoda, ha figyelembe vesszük a következő hasonlóságot: eme ősi vallás Zend-Aveszta című irataiban utalást találunk egy Vahiszhtha nevű „öntelt bölcsre”, aki vitába merészelt szállni a vallásalapító prófétával, Zoroaszterrel. Nos, ez a Vahiszhtha elnevezés meglehetősen hasonlít egy védikus bölcs, Vaszishta nevéhez. A Rigvéda szerint (7.9.6.) Vaszistha egyszer vitába szállt egy, a Védákéval opponáló világképet kispekuláló filozófussal, akit a szövegek Dzsaruthaként említenek. Úgy tűnik, Dzsarutha nem más, mint Zoroaszter.

Számtalan hasonlóság és összefüggés erősíti azt az elméletet, miszerint a zsidó nép Egyiptomban alapvetően reinkarnáció hívő volt, akárcsak az egyiptomiak zöme. Amikor Mózes kiemelte őket a rabszolgasorból, vándorlásuk során áthaladtak az egykori Mezopotámia területén, ahol a védikus hagyományoktól elforduló Zoroaszter vallása már jelen volt. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy egy matematikus, Abraham Seidenberg úgy gondolja, könnyen elképzelhető, hogy volt kapcsolat a Védikus India és az akkori nyugati népek között. Rámutatott, hogy az egyiptomi piramisok, illetve a mezopotámiai zikkuratok geometriai formái védikus matematikában való jártasságról árulkodnak.) Bizonyos zsidó törzsek Perzsiában magukévá tették a Sátánnal küzdő Isten dualista filozófiáját, és még egy elemet: a feltámadás tanát, amiről szintén Zoroaszter kezdett első ízben prédikálni.
Ezen a ponton vált megosztottá a zsidó vallás, és ez a megosztottság tükröződik a történelemben, amiről már említést tettünk a levél első felében. A kabbala a lélekvándorlás tanát örökíti, míg az Ószövetség Zoroaszter elképzelését. A kereszténység már ezt a megosztottságot örökölte tovább, ami csak a több száz évig elhúzódó, véres egyházi intézkedések „jóvoltából” szűnt meg. Az iszlám egészen tisztán csak a feltámadás kultuszt kapta kézhez, és az alternatív muszlim csoportok, amik a lélekvándorlás hívei, valószínűleg kabbalista, esetleg indiai forrásokból merítettek.

p, 2017-06-16 20:02 Roah

Roah képe

Tyhű, nahát. :)))

Oké, a Rigvéda megvan, a Holt-tengeri tekercsek, meg ilyenek, de azért van itt áll-leejtő összefüggés.
Ha fejreállok sem tudtam volna Blade kérdésére így válaszolni, sőt, tanultam is.
Köszönöm. :)))

És te? Hittek már valaki másnak, mint aki vagy? Vagy neked volt valami fura tapasztalod ezzel kapcsolatban?
Hm? :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2017-06-16 20:35 Newschool

Newschool képe

Mindig is tudták, hogy egy lusta, öntelt alak vagyok, sosem hittek másnak. :D

p, 2017-06-16 20:44 Roah

Roah képe

Vagy épp ellenkezőleg; ha kiegyenlítődést nézzük, akkor az előző körben hiperaktív lehettél, és szerény - mondom szerény! :D -, meg ilyenek, nem?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-06-17 07:17 Para Celsus

Para Celsus képe

Azért az ugye megvan, hogy a karma nem kiegyenlítődésről szól, hanem ok-okozati viszonyról? (Nem egy könyvelési főkönyv, ahol a tartozik és követel oldalnak zéróra kell kijönnie két élet során.)
Ha ebben az életben leharapja a péniszem egy cápa, következő életemben nem fog - a kiegyenlítődés miatt - két nemi szervem nőni :D Vagy ha előző életedben ronda voltál, nem biztos, hogy most szép leszel. (A buddhistáknál a karma egyébként is inkább a szándék és tudatos tett/gondolat/szó következménye, nem az aktuális állapoté.)


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2017-06-17 08:32 Roah

Roah képe

Ne aggódj, megvan. :)))
Pontosan, ok-okozat, következmények, visszahatás, kölcsönhatás - szóval ha darabokra esem szét végül, annak biztosan volt valami előzménye, de hát ez van.
Hm? :)))

A karma egyébként annyira törvényszerű, hogy félistenek és istenek sem ússzák meg, semmi és senki nem menekül, vagy térhet ki előle. Minden egyes tettnek, cselekedetnek van és lesz következménye, csak ha kiegyenlítődésként fogalmazom meg, úgy egyszerűbb. A lényegtől nem tér el. Hm?
Rengeteg közmondásunk van rá, a 'Ki mint vet, úgy arattól' kezdve, sok-sok olyan mondás, ami kifejezetten a karma létére, a karma tudtára, ismeretére utal.

"Ha ebben az életben leharapja a péniszem egy cápa, következő életemben nem fog - a kiegyenlítődés miatt - két nemi szervem nőni :D"

Nem kettő, de egy biztosan, és hát hogy a cápa mit kap ezért...tulajdonképpen önmagától...? Maga intézte el, saját magának. Jáj.

A karma egy rendkívül bonyolult hálózat...illetve mégsem.

Maga a szó tettet jelent, cselekedet, és vagy három-négy megközelítése is van a karmafilozófiának. Mást mond a buddhizmus, mást a hinduizmus, megint mást a dzsainizmus.

Egy biztos, és talán mindegyikben azonos: következmények. Minden valaminek a következménye.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-06-17 08:53 Newschool

Newschool képe

"Minden egyes tettnek, cselekedetnek van és lesz következménye, csak ha kiegyenlítődésként fogalmazom meg, úgy egyszerűbb. A lényegtől nem tér el. Hm?"

Szerintem eltér. Nem azért vagyok hatvan kilós most, mert előző életemben benga nagy állat voltam. Inkább azért, mert rosszul használtam a fizikai erőmet (mások megfélemlítésére, erőszakos befolyásolására), esetleg mert mindig fikáztam és gúnyoltam a véznákat, és akkor nesze tessék, próbáld ki, milyen cérnaszálnak lenni. :D

szo, 2017-06-17 08:56 Roah

Roah képe

Szerintem meg a lényegen nem változtat - szívattál mást, hát megszívod magad is, ezt értem kiegyenlítődés alatt.
Hm? :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-06-17 09:10 Newschool

Newschool képe

Lehet, hogy ezt értetted, de nem ezt írtad. :P

szo, 2017-06-17 09:18 Roah

Roah képe

Tekerjük vissza? :)))

"Minden egyes tettnek, cselekedetnek van és lesz következménye, csak ha kiegyenlítődésként fogalmazom meg, úgy egyszerűbb. A lényegtől nem tér el."

Léptetem, kikockázom, pixelenként. ;)

Tett, mint fiktív benga forma fiktív előző élet(ekbéli) csúfolódása, gúnya.
Cselekedet, macskaköröm, vagyis ugyanaz.
Következmény, vagyis az okozata ennek a cselekménynek, a gúnynak.
Kiegyenlítődés, vagyis visszahat rá, visszakapja azt, amit tett.

Ezt írtam le. A kiegyenlítődés megfogalmazása csak egyszerűsíti, de nem téríti el a lényegtől a jelentést, a végeredményen nem változtat.

Ettől függetlenül, ha így nem egyértelmű, vagy félreérthető, többé nem használom ezt a megfogalmazást. :)))

Hm? :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2017-06-18 08:06 Blade

Blade képe

"a karma nem kiegyenlítődésről szól"

Dehogynem. Minden arról szól. Mért pont a karma ne szólna arról?

v, 2017-06-18 09:13 Roah

Roah képe

Aha, én is csak így tudom egyszerűen megfogalmazni, ha a karma szóba kerül, hogy kiegyenlítődés, mert a lényeget tekintve az. (Mindent egyszerűsítek, mea culpa, mert azt vallom, hogy a bonyolítás, komplikálás torzítja, torzíthatja a gondolkodást.)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-06-17 19:56 bupber 81-Szomb...

Rámondani rá lehet, akármire akármit. Még az egzakt tudományt is ki lehet csavarni, és addig keresni egy villanyoszlop magasságának állandóját, amíg a Föld összes piramisának valamelyik elemében megtalálható. Hogy a próféták vagy más néven munkakerülők keleten és nyugaton miket írtak azzal nincs semmi baj, a Juci jegyzőnk is írt épp eleget.
Meg lehet hallgatni a székely – mert közelebb van hozzánk – megszámlálhatatlan meséit, hogy mi minden van az erdők mélyén, a hegyek mögött, démontól tündérig, most is, nappal is, megszállnak, elvarázsolnak – de annyit ér az egész.
De van egy másvalami. Ki tapasztalta? Pontosan, megfoghatóan, esetleg rémülten. Az agy utazása előre és hátra, térben és időben. A déjà-vu. Akkor, amikor teljes idegenben, messze a megszokott környezettől, csak áll az ember, és pontosan tudja, hogy már látta, már járt itt, netán azt is, hogy mi történik a következő pillanatban.
Hemingway: „Ha kimondod, akkor nem történik meg”
Én egyszer kimondtam: Oda nézz! – két-három másodpercre rá úgy csapódott egymásnak a két kocsi, hogy ripityára szóródtak harminc méteren! – megtörtént.
Ismerek egy történetet:
A vőlegény, valami francia nemesi családból való tapasztalt alpinista, elmegy az osztrák Alpokba egyedül az esküvője előtti héten. A sziklafal magasságában megcsúszik, és egy éles szirt felhasítja a térdét. Nehezen, keze izmainak segítségével leereszkedik az aljba, elvánszorog a sátorig, de mást nem tud tenni.
Nem érkezik, a menyasszonya aggódik, a hegyimentők nem találják. Eltelik három nap, és a mentőcsapatok, helikopterek feladják a keresést.
Menyasszonya nem nyugszik, megkeresi egyik régi barátnőjét. Egy látnokot akarnak felkutatni, akiről a barátnő tud. Párizsi spanyol követség, telefonok balra-jobbra, aztán a mexikói követség, a család nemesi befolyása, és megtalálják a látnokot egy mexikói faluban. Telefonon beszél a lány vele, elmond mindent. A látnok asszony meditál, majd telefonon beszél a mentőcsapattal: valami zöldet keressenek. Egy térképet is felvázol, amit faxon küld el Ausztriába. A mentőcsapat főnöke a kézzel vázlatolt térkép után ráismer a helyre, nem ott keresték. Utolsó percben mentik meg a fiú életét. A történet vagy húsz évvel ezelőtt történt. – Az ilyen dolgok gondolkoztatnak el, mert léteznek, és koncentrálással bármilyen távoli hely bármelyik pontjára be tud tekinteni.
És még van az álom. Olyan képek, amik a jövőből érkeznek agyunkba. Még nem történtek meg, de meg fognak történni.

v, 2017-06-18 06:37 Roah

Roah képe

"És még van az álom. Olyan képek, amik a jövőből érkeznek agyunkba. Még nem történtek meg, de meg fognak történni."

Hm.

"Aki kifelé tekint, álmodik, aki befelé, az ébred."

(Carl Gustav Jung)

Miből van? Milyen anyagból van az álom? Nem atomokból, mégis, mindenki látja, érzékeli, olykor-olykor van illat, vannak szagok, hangok - miből van az álom?

Ismered az álom-kontrollt? Hogy miként lehet kontrollálni az álmokat? Irányítani? Vagy kérdéseket feltenni neki, benne, hozzá?

Az álom múlt lenne?

Az idő érzékelése még 'ébren' is furaságokat produkál, óra nélkül nemigen tudnánk eligazodni az időben sem. A napfény sokat segít, de télen ez is vicces - szóval ha nincs óra, a pontos időt nem tudjuk, max megtippelni, találgatni, nem?

Az idő érzékelés az álmoknál még ennél is szokatlanabb; öt percet alszol, díp szlíp, irtó mélyen, és akár egy napként éled meg, többet lehet pihenni egy bizonyos álom-fázisban, mintha egész nap csak aludnál.
Az időt, az érzékelést, az álmoknál az egyik legnagyobb rejtélynek tartom - megoldhatatlan. Főleg az, 'hol' tartózkodik ilyenkor a lélek? És mennyi ideig is van ott? Miért ennyire gyakori a 'zuhanás'? Vagy így indul, vagy menet közben történik, vagy erre kelünk fel - miért? Miért éli át, szinte mindenki álmában a zuhanást?

Nem lehet tudni, hogy a múltad látod, a jelent, vagy a jövőt - nagyon távoli múltat, és nagyon távoli jövőt?
Hogyan lehet az, hogy az álmaidban felbukkanó lényeket, embereket, helyeket pontosan ismered, de felébredvén azt sem tudod, ki voltak ők, hol voltál?
Megmondom: sehonnan.

Csak később, amikor felbukkan egy arc, nem tudod megindokolni, honnan, de jön az érzés, hogy bizony már láttam valahol, ismerem valahonnan...
Az a legjobb, amikor az álmodó nem is tudja, hogy álmodik, menet közben eszmél rá, amikor már nyakig benne van, és ha magához tér, felébred, alig emlékszik valamire.

És ott vannak az alvászavarok, alvás-paralízis is.

Szóval az álom anyaga, az álmok titkának kiderülése sok kérdésre adhat választ, szerintem. Ha engem kérdezel, Isten létének egyik legnagyobb bizonyítékának tartom.

Mert van egy létsík, ahova mind feltudunk csatlakozni, akarva-akaratlan, ki így, ki úgy, kinek emlékekből, kinek másból, de elindul egy nem ismert anyagból készült mozi, amiben ő maga, mi magunk is szerepelünk, szerepelhetünk - és milyen fura, szinte soha nem is látjuk magunkat az álmokban, csak szemszög a miénk, nem? Nagyon ritka, ha jön egy tükör, vagy sikerül kívül maradni, és valójában azért nem látszunk, mert nincs is testünk. Az békésen szunyál, valami fekhelyen.

Az álom-kontroll sokat segít, amikor az ember kezd belecsavarodni az álmaiba, vagy csak érdekli, mit álmodik, érdekelné, kíváncsi rá. Csak gyakorolni kell. Vannak rá egyszerű technikák is.
Mondok néhányat. Az első egy olyan kontroll, ami rögzülhet. A gyakorlat az, hogy napközben számold meg az ujjaidat. Az összeset. Mindkét kezeden. Egy, kettő, három, négy, öt - hat, hét, nyolc, kilenc, tíz. Ezt napközben többször. Többször meg kell ismételni, amíg nem olyan lesz, mint egy kézmosás, olyan rutinszerű mozdulat.
Ha álmodsz, ez a mozdulatsor előjön, szinte kapásból, reflexből megszámolod az ujjaidat, és most jön a poén: soha nem lesz meg a tíz! Soha. Vagy kilenc, vagy tizenegy, vagy kevesebb, vagy több, de a tíz nem lesz meg.
És ez csak a kéztechnika - de lehet bármivel, amit olyan egyszerű rutinmozdulattá tehetünk, ami természetessé válhat, ami rögtön előjön álmodáskor.
A másik gyakorlat a plafon - nézz fel a plafonra, többször, napközben. Ha álmodsz, szinte ez lesz az első, ami történni fog: felnézel. És mit láthatsz? Hogy nincs mennyezet - az álmokban szinte soha nincs plafon, nincs tető, nincs teteje, semminek. De rengeteg egyszerű technikát ki lehet dolgozni, testre-szabottan, ha valaki tisztázni szeretné álmában, hogy álmodik. Mert így kezdődik maga az irányítása is. Ezek az apró, pofonegyszerű lépések a kezdetei.
A memória a másik kihívás; sokak legnagyobb problémája, hogy képtelenek felidézni az álmokat, csak kockák villannak be, képek, hangok, egy-egy mozdulat, nincsenek részletek, nincs átvezetés, nem áll össze, nem lineáris történés, összefüggések, esik szét, nincs koherencia.
Az emlékezést is edzeni lehet, mint a vállat, vagy a hasizmokat. Napközben, mondjuk parkoló autókat megfigyelni, a színeket, vagy kollégák ruházatát, és napközben többször felidézni, milyen színű volt egy mazda, vagy milyen színű volt egy nadrág az egyik munkatársunkon, vagy egy dosszié, egy toll-háza, egy szőnyeg, tapéta, bármi apróság és koncentrálni rá.
Másnap felidézni, az újat megfigyelni - és az egyszerű gyakorlat már akkor hatékony lehet, ha lefekvés előtt azt akarjuk, hogy márpedig emlékezni akarok az álmomra, és megfigyelhető, hogy már ekkor lényegesen többre fogunk emlékezni, mint általában. És ha kondiban tartjuk a világ legegyszerűbb technikáival, módszereivel, olykor-olykor mesterségesen az elménket, a memóriánkat, akkor egyre világosabb lesz/lehet számunkra, mit is álmodtunk, hol, sőt, kérdéseinkre is válaszokat kaphatunk.
Hogy kitől?
Hm.
Hát ez az....
A Kitől is? Mitől is?

Egy fontos szabálya van!
Nem szabad túlzásba vinni az álmok irányítását, mert az elme úgy pihen, ha kuplerájt csinál, ha káoszt alkot! Muszáj, hogy ez az egészséges káosz jelen maradjon az elmében, ha alszunk, mert ez az agy relaxációs tevékenysége. Nemes egyszerűséggel rumliban pihen.
És ha valaki rájön álmában, hogy álmodik, tartsa titokban! Ne gondoljon rá álmában, ne mondja ki, ne árulja el senkinek, mert ha az agy, a test, a fizikai rész kiszagolja, abban a pillanatban felébreszt, szó szerint kihajít, 'kidob' az álomból, mint egy számítógép...kidob a rendszerből! Nem engedi, hogy csalj, hogy csítelj, irtózatosan felügyeli az álmodási fázisokat, tehát ha csak megneszeli, hogy az álmodó tudja, hogy álmodik, az esetek legnagyobb részébe megszakítja a folyamatot, 'elvágja a kapcsolatot', azonnal felébreszt! Ha mázlid van, vissza is tudsz aludni, de az a jellemző inkább, hogy ekkor van a forgolódás, akkora ébresztést tesz az agy az elménkkel, hogy nem lehet visszaaludni sem, csak hánykolódva, vagy sehogyan sem, és kábé hullafáradtan kelünk fel, fáradtabbnak érezzük magunkat, mint alvás előtt.

Az agy a legnagyobb felügyelője az álmoknak.

https://www.youtube.com/watch?v=Tj-AgkXLYok

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2017-06-18 11:15 bupber 81-Szomb...

Azért az álom mégis atomokból van, elektromos kisülések képezik, hozzák létre. De ide jön a nagy kérdés: Melyik ponton kezdődök én, és ki vagyok? Végtelen spirál. – Van kezem, lábam, szám stb., amiket ÉN vezérelek, mit tegyenek. És van az agyam. Én vezérelem, vagy ő vezérel? Kettőnk közül ki az az ÉN? Mert…
Mert van az agynak azon funkciói, amik automatikusan vezérlik a szervezetet, szív, tüdő stb., azon funkciói, amik reflexszerűen beindítják a test egyik tevékenységét, pl. a járást, meg más funkciók. Memória, még a gondolkodás is mehet ebbe a sorba, mert az egész össze van kötve egy bizonyos ÉN-nel, kapcsolódik az egész, és idáig rendbe is volna minden, nekem egyszerű, nincs benne semmi bonyolultság.
De van a pihenés. Az ember teste elfárad, az izmoknak kell a nyugalmi állapot. És ehhez miért kell én aludjak? – kérdezném, hét órán át feküdnék az ágyban, az izmok pihennének, megoldódna a dolog.
Az agy követelőzik, azt mondja: neki is kell pihenés, tehát kikapcsolunk mindent, és amíg nem pihentük ki magunkat, vagy valami külső inger (pl. csergőóra) nem zavar meg, addig csönd.
Kamu!!! Engem elaltat, ő meg járja világát vagy a bolondját.
Még azt is elképzelem, mivel elektromos kisülések jönnek létre, és földelődnek le az idegszálakon, hogy akár mint egy adó-vevő készülék dolgozik, a rádió jelek hullámhosszain az éterben, és pletykál vagy épp udvarol valamelyik tibeti, brazil vagy eszkimó lánynak.
Mert az álomban nincs nyelvi különbség! Sőt még beszélgetés se! Senkinek sem mozog a szája (esetleg nagy ritkán, ha az illető jó ismerős, és a szájmozgása ismerős). Mások megértik gondolatom, és én felfogom egy csapásra gondolataikat, mit akarnak közölni.
És még mindig rendbe lenne minden, de jöjjön az a dolog, ami valahogy nincs rendbe.
Nehéz röviden elmondani, hogy érthető is legyen. Vagyis teljesen érthető. Van párhuzamos világ? Vagy csak egy, aminek az érzékelésében le vagyunk maradva, és folytonosan ismételjük azt, ami már megtörtént?
Én vele élek, hétköznapi dolog – beszélni se szoktam róla, csak néha elmondok egy történést, mert úgy van kedvem, de magyarázatot nem adok hozzá. Van egy ismerősöm, aki úgy tíz év után egyszer azt mondta nekem nagy komolyan: „Laci, én mindig azt hittem, hogy te néha nagy hülyeségeket beszélsz, de rájöttem, hogy nincs így.”
Egy példa, ami talán jól szemléltet: A gyárban a tetőszerkezet alatt, kb. öt méter magasságban, ahol a vezetékek vannak (víz, sűrített levegő stb.), egy piros rongy volt az egyik csőre terítve, biztos valamelyik szerelő ottfelejtette. Napokon át néztem (más is), hogy a rikító piros rongy lóg lefelé. Egyszer, miközben a közelben beszélgettünk, a főnökömtől megkérdeztem, ő hogy venné lenne azt a rongyot onnan. Nem vártam választ, folytattam, hogy biztos fogná a létrát, felmászna, és leakasztaná. Másként hogy? – kérdezte.
És most figyelj, mert nem néhány másodpercről van szó. Amióta a beszélgetésbe bele vegyült a rongy témája, idő telt el. Fogtam magam és a elindultam a vezetékek alá, mert TUDTAM. Oda értem, kitartottam kezem, nem fölfele, csak előre nyújtva, és kifogtam a rongyot, ami a kezembe hullt. Tudtam, biztosra mentem. Az lett volna igazából a nagy meglepetés, ha nem így történik!!!