Cornelius blog

Kedves Mindenki!

Elnézést, hogy eltűntem, sajnos a világgazdasági helyzet közvetlenül beleszól a szabadidőmbe, persze kombinálva a munkahelyem dilettáns felsővezetésével. Anélkül, hogy részletesen kitérnék céges ügyekre, nagy vonalakban megpróbálom megvilágítani a helyzetet: tavaly nem volt elég munkánk, ezért kirúgtak egy csomó embert. Jó dolgozókat is, sajnos.
Idén januárban úgy tűnt, hogy megint csak döcögni fogunk, aztán februárban hirtelen kiderült, hogy a rendelésállományunk olyan, hogy azt nem lehet teljesíteni ezzel a létszámmal. Erre a válasz természetesen nem az, hogy bővítenek, hanem hogy a meglévő létszámot agyonhajszolják. Napi 10-12 óra középnehéz-nehéz fizikai munka három műszakban, hétköznap és hétvégén, megállás nélkül. Ehhez jön a napi két óra utazás, és máris látható mennyi szabadidőm marad naponta. Erőm még ennyi sem. Az, hogy hulla voltam, nem fedi a valóságot; belülről tapasztaltam meg a zombi-lét valóságát. Igazán sajnálom a dolgot, mert nem tudtam előre, hogy így lesz, igazából amíg nem szóltak, addig úgy volt, hogy alig lesz munkánk az idén is.
Múlt héten ráadásul még ágynak is estem, szerdán meg foghúzás címén szétvágták a szám és kivésték az egyik fogam gyökerét, holnap megyek varratszedésre… azt a két és fél órát, amit bent töltöttem még legádázabb ellenségeimnek sem kívánom. Egész héten sem enni, sem beszélni… no mindegy.
A héten délután dolgozok, valami tévedésből kifolyólag csak napi nyolc órát, úgyhogy délelőtt van egy-két óra szabadidőm, át fogom nézni a fórumot, meg minden egyebet, de a jövőre nézve sajnos nem tudok semmit ígérni, mivel a magasságos CÉG sem tud pár napnál előrébb tervezni. Sajnos ez van most.

Üdvözlettel: Cornelius