Válasz Ritusnak

Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek.
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának,
Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.
Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is. Amiként növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.
Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,
Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban.
Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának.
Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.
Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.
Fehérre őröl benneteket.
Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek;
És azután szent tüzére vet benneteket, hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján.
Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s e tudás által az Élet szívének egy darabjává váljatok.
Hanem ha félelmetekben a szeretetben csak a békét és az örömöt keresitek,
Akkor jobb, ha elföditek mezítelenségteket, és elmentek a szeretet szérüjéről
Az évszakok nélküli világba, ahol nevethettek, de nem teljes szívből, és sírhattok is, de minden könnyet nem sírhattok el.
A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából.
A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.
Mert a szeretetnek elég a szeretet.
Amikor szerettek, ne mondjátok: "Isten a szívemben lakik"; mondjátok azt: "Isten szívében lakom".
És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert a szeretet, ha méltónak talál rá, maga irányítja majd a ti útjaitokat.
A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát.
De ha szerettek, és a szeretet vágyakat ébreszt, legyenek ezek a ti vágyaitok:
Hogy összeolvadjatok, s legyetek olyanná, mint a sebes patak, mely az éjszakában zengi dalát.
Hogy megismerjétek a túlságos gyengédség kínját.
Hogy a szeretet megértése ejtsen sebet rajtatok;
És hogy véreteket akarva, derűsen hullassátok.
Hogy hajnalban szárnyra kelt szívvel ébredjetek, és hálát adjatok az új napért, mely szeretetre virrad;
Hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek;
Hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza;
S ha nyugovóra tértek, ajkatok azért mondjon imát, akit szerettek; dalotok őt dicsérje.
Kahlil Gibran

Én nem értek egyet Pállal, szerintem Gibran sokkal közelebb járt az igazsághoz.
:)
SLC

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2006-10-01 16:49 Ritus

Ritus képe

Nem lehetünk egyformák... ;)
Engedd meg, h. erre válaszként egyik kedvenc versemet leírjam (igaz, ez már nem kizárólag a szeretetről szól):
---
KÉPES GÉZA: CERUZASOROK A SZERELEMRŐL
---
A szerelem be furcsa szerkezet:
az élet legfőbb kincse, de csak akkor
hogyha mind a két fél egyforma pénzzel,
egyforma értékkel fizet.
Ha két szerelmes ád, mindig csak ád
s mindazt, mi bennük szín, tűz, tiszta vágy,
egymásra pazarolják telt marékkal:
ezáltal mind a kettő gazdagabb lesz.
---
De hogyha csak az egyik szíve ég
s a másik ezt eltűrni kénytelen:
egymást becsapják, lopnak, csalnak, ölnek.
A szerelmes - boldogtalan teremtés! -
az imádott markába gyöngyöt önt,
az meg közönnyel nézi, mit kapott,
nem kincset lát, csak hitvány homokot,
földre szórja, megtörli tenyerét -
S a másik áldja a hideg kezet, mely
szívét tüzes fogóval tépi szét.
_________________________________
"Szólj, gondolj, tégy jót,
s minden szó, gondolat, tett
tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád!"
(Vörösmarty)

v, 2006-10-01 17:22 S. L. Cornelius

S. L. Cornelius képe

Köszi!

Ezt át tudtam élni teljes mélységében...
Azt szokták mondani, hogy a bánat minél mélyebb árkokat váj a lélekben, annál több öröm fogja azokat betölteni. Ki tudja, lehet, hogy igaz. :)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Senki sem tekinti magát a legkevésbé is adósnak, ha időt kap, holott ez az egyetlen, amit még az sem tud visszafizetni, aki hálás érte.
(Seneca)