Egymásért, közösség, kiégés, miegymás - Dr Csernus Imre

Részlet egy Dr. Csernus interjúból.

Túl azon, hogy meglehetőst kedvelem a doktort (nem, nem olvastam a könyveit sajnos, nem néztem végig a vele készült műsorokat; itt-ott összeszedett, ám nemkicsit ütős beszólásaiból, részletekből, árnyalatokból, interjúkból, intuitíve csipegettem össze éveken át őt), itt, ebben az interjúban bizonyos vonatkozásokat véltem felfedezni… Közösség, közösségi ténykedés, miközben maradj ember? Szerkesztés mint „másokért dolgozás”, csapatmunka, miegyéb? Diplomácia, felülemelkedés barátságon-trollkodáson, miközben tudd, Te ki, MI vagy, és maradj a szeren, maradj talpon? Tudom is én? Csak tetszik. Ott van. (Szerintem.)

Riporter: „Bocs. Átfogalmazom: Ez a fajta munka, a mások sorsával való folyamatos szembesülés meddig csinálható? Nem ég ki ettől az ember? Nem válik „robottá”?
Dr. Csernus: Megtörténhet, de ezért fontos bizonyos folyamatokat használni, kereteket kialakítani. Az egyik, hogy amikor eljön valaki, akkor tudom, hogy (az Ő szempontjából) eszköz vagyok, akit használnak. Az én szemszögemből pedig az a fontos, hogy én ezzel a fejjel csak az én életemet élhetem, a másikét soha. Nem is akarom. Ez a tiszteletben tartás. Ha kisétál innen az ember, akkor ő jobbra megy, én meg balra. Én tudom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy felhívjam a figyelmét bizonyos folyamatokra. Ha ő azt mondja, hogy „hülye vagyok”, akkor ez szíve joga, úgy csinálja tovább az életét, ahogy akarja. A következmények is az ő vállát nyomják. Ha elköszönök valakitől, akkor nyugodt lélekkel törlöm azt, ami addig történt.
Ezt valóban meg lehet csinálni?

Dr. Csernus: Persze. Ha ő megdolgozik azért, hogy kiszúrjon magával, majd eljön hozzám, én összefoglalom a folyamatot, és mégis ugyanúgy folytatja, akkor az már igazán az ő dolga. Az orvos, a beteg közreműködése nélkül nem érhet el semmit. Én nem mindenható vagyok, hanem ember, mint Ön, vagy bárki.”

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2015-12-22 17:46 Sren

Sren képe

Szándékosan nem folytattam a doki gondolatmenetét, holott tudnék mit írni, de mennyire, hogy tudnék....!

Leginkább azonban a Ti véleményetekre lennék kíváncsi. Hol vagytok a közösségben, mit tesztek érte azért cserébe, amit ők tesznek értetek? Mi az, hogy "feljebb", mit jelent, hogy "a csúcson az ember nagyon egyedül marad", egyáltalán, létezik-e ilyen? Kit neveznétek biztos kezű vezetőnek és miért? Hol van a határ az "utálom, mert rámszólt" és a "csípem, mert simizi a kis fejemet és a legkedvesebb ismerősömét is"?
Gondol-e valaki arra, hogy saját magán túllépve, megkísérelje a döntéshozót megérteni?
Főként abban a tudatban, hogy ő bizony, akár feltételezik róla, akár nem: független marad, eszköz, mindenáron. Hányan értik vajon, hogy az Ő érdekükben?

Na, ilyesmiken (és sok egyéb kapcsolódó kérdésen) szánt az agyam. És tényleg érdekel, Ti miként élitek ezt meg.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2015-12-22 18:15 Roah

Roah képe

Ó, ezt nem láttam! :D

Hm.

"Kit neveznétek biztos kezű vezetőnek és miért?"

Azt, aki dönt.
Nincs jó döntés, csak döntés van - nem tudom, ki mondta, de magam is így érzem.

Aki dönt, az felelősséget is vállal.

És itt kapcsolom össze a kettőt: döntés és felelősség.

Ez a biztos kezű vezető. Számomra ez.

Dönteni csak határozott ember képes. A határozott embert pedig bölcsesség, tapasztalat és a tudás rakja össze. Eme három, ha egyesül, az tiszteletet vív és érdemelhet ki a közösségben.
Ha ezek öten - a határozottság, a tudás, a bölcsesség, a tapasztalat, a tisztelet -, együtt vannak, úgy, mint az öt elem, akkor képes vezetni egy vezető.
Ezek a képességek nem hatalmat adhatnak, hanem bizalmat. A közösség megbízik egy ilyen kvalitású irányítóban.
Rá meri bízni magát.

És hallgatni fog rá.

Az engedelmesség fő katalizátora a bizalom.

Szerintem ennyi. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2015-12-23 20:19 Dana

Dana képe

Csak annyit fűznék ehhez hozzá, hogy abban a közegben, ahol én dolgozom, sokszor a nem döntés is egyfajta döntés. A döntés pedig nem feltétlenül szül bizalmat, hisz' nem biztos, hogy egyetértesz a döntéssel.

Én hiszem és vallom, hogy jó vezetőnek születni kell. Ez olyan, mint a magassarkú cipő, a ritmusérzék vagy akár az írás is. Kelvin írta valahol, hogy nyelvtant lehet tanulni, de az írás készsége/képessége vagy megvan, vagy nincs. Szóval vagy annak születtél, vagy bla-bla, de semmi mögöttes tartalom, vagy szar vezető leszel -- és még csak észre sem veszed.

Nekem van a környezetemben olyan főnök, akire felnézek, akit tisztelek. Nem tudnám megmondani, hogy miért, vagy éppen perceken át tudnám ecsetelni -- végül is tökmindegy. Ha munkahelyi elismerésről van szó, azt tőle szeretném megkapni. És talán valahol ez is fontos lehet a "főnökség" kérdésében: az embereid vágynak-e arra, hogy elismerd, megdicsérd őket. Ha igen, akkor valamit jól csinálsz.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2015-12-23 20:44 Roah

Roah képe

Nem a döntés szüli a bizalmat.
A bizalom az engedelmességet - megbízom valakiben, hallgatok rá, akár magánéletben, akár munkahelyen. Kölcsönösen.

Á, a kérdés az, milyen a jó vezető, milyen lehet, mit gondolunk erről. Nem az, milyenek vannak.
Talán...milyennek kellene lennie?

Egész életemben három ember volt, akikre szakmailag felnéztem.

A többi...?

Az már egy másik téma. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2015-12-22 17:53 Roah

Roah képe

Fejből az első, ami róla beugrik:

"Függőséget csak függőséggel lehet gyógyítani."

És igaza volt. Láttam. Látom.

Távol tud - és szerintem távol is kell -, maradni a betegtől. (Anyukám pasija kriminálpszichológus. Felsőoktatásban is tanít. Azt hiszem, tőle is azt hallottam mindig - és más orvosoktól -, hogy akkor lesz sikeres és pozitív a befejezés, ha beteg életén kívül maradunk. Szóval...bármilyen ridegen is hangzik, a látszólag legyintő, kemény orvos a jó orvos. Különben rámehet a...mindene. Nem tudom.)

Barátoknál ez nálam másként működik. :)))
Az például zsigeri. Olyan, mint levegőt venni.
Nem?
Sírok, ha kell, velük együtt, izgulok értük - jah, hogy kapnák be! :D -, és óriási boldogságot okoznak azzal, ha boldognak látom, helyesbítek!, hallom őket. :)))

Mert ha az ember huzamosabb időt tölt el egy közösségben, akarva-akaratlan megkedvel, aztán észrevétlen meg is szerethet másokat. Érzelmekkel meg lehet, csak nem érdemes harcolni. Igaz? Húzódzkodni, és felülni lényegesen könnyebb. :D

Pacsi!

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2015-12-22 17:55 Sren

Sren képe

"Sírok, ha kell, velük együtt, izgulok értük - jah, hogy kapnák be! :D -,..." - Ez annyira Katás! :D
Igen, így van. :) Hatalmas pacsi! :)))

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2015-12-22 21:37 Sednol

Sednol képe

Roah eszmefuttatásával egyet kell értenem.
„Az engedelmesség fő katalizátora a bizalom.” Bár ennél egy kicsit összetettebb a dolog, de az alapja mindenféleképpen a bizalom.
Húsz embert igazgatok. Mindegyikük más, de nem egy kicsit, hanem nagyon.
Ha tizennyolcnak jó napja van, akkor kettő olyan hisztis, hogy magával ránt még ötöt, aztán beindul a vitatkozás, veszekedés.
Hogy mi a szent középút vezetőként, mitől lesz valaki jó vezető?
Úgy tapasztaltam, hogy engem tűzön-vízen át követnek. Ha kérem, még vasárnap is bejönnek dolgozni. Hogy mivel értem ezt el?
Első és legfontosabb, hogy nem csak mondani tudom, mit és hogyan csináljanak, hanem ha kell, meg is tudom mutatni. Ez alapból erősíti a pozíciómat, mert nem az a fajta vagyok, aki csak elmondani tudja, aztán eltűnik.
Ahogy tőlem a főnököm, úgy én is megkövetelek valamiféle rendet, rendszert. Ez adja a kiszámíthatóságot a műhely életében.
Mindenki elmondhatja az ötleteit, amit nem csak meghallgatok, hanem ha jobb, akkor azt választjuk. Nálunk a hatékonyság és a minőség a lényeg, nincs idő orrhúzásra.
De ami a legfontosabb, ha egy döntésem valami miatt rossznak bizonyul, nem vagyok rest beismerni. Ha azt látom, hogy mást egzecíroz a főnök, akkor szólok neki, hogy nem ő tehet róla.
Nincsenek kedvencek. Ez nagyon fontos. Nem érezhetik, hogy valaki lényegesebb. Ezt sajnos csak úgy lehet fenntartani, ha az ember néha egy kicsit helyrepakolja az egyéneket a többiek szeme láttára.
Anyámék mondták mindig: fiam, hiába mondod ordítva, halkan is ugyan azt jelenti.
Úgy vélem, senkinek sincs joga másokkal kiabálni. Az rosszabb, mintha megverném. Nem mondom, hogy néha nem durran el az ember agya, de közel tíz év alatt kétszer sikerült kiabálnom. Az utóbbi azért volt, mert az illetékest lopáson kaptam, és példát kellett statuálni.
Egy éve elegem lett, és felmondtam. Egy hónapig semmi nem történt, aztán felhívtak, jól vagyok-e az új helyen. Akkor még minden rendben volt, aztán a második hónap végén felhívtam régi főnökömet, hogy visszamennék, de nem vezetőnek (megevett az előző nyolc év).
Visszavett szakmunkásnak. Már első nap azzal fogadtak: na, mikor veszed át a műhelyt, mert aki utánam lett, nem volt a helyzet magaslatán. Nem akartam, de a második napon már láttam, hogy emberünk alkalmatlan. A harmadik napon lejött főnököm, és megkért, gondolkodjak el a műhelyvezetésén. Egy héttel rá megint én lettem a művezető.
Hogy megbántam-e? Vegyes érzelmeim vannak. Be kell látnom, ahogy a főnökömnek is, ez a műhely attól hatékony, hogy így együtt vagyunk.
Az emberek hisztisebbek, mint a nők azon a bizonyos napon, de az én feladatom a ránc-simítás. Ezért is hívom óvó bácsinak magam, a műhelyt meg ovinak.
Hogy hová helyezem magam ebben az egészben?
A csúcsra.
Ne gondoljátok, hogy elszálltam, mert nem. De ti is oda helyeznétek magatokat, ha azt látnátok, hogy mindenki, még a főnökötök is tőletek kér tanácsot.
A legborzalmasabb dolog az, amikor félrehívod a főnöködet, és finoman közlöd vele, vagy felmegy az irodába és készen leszünk, vagy lent marad osztani az észt és elbukunk.
Szó nélkül felment, készen is lettünk. Évek múltán vallotta csak be, hogy mind a mai napig nem tudja, miként lettünk meg.
Nem egyszerű dolog vezetőnek lenni, de ez a kép jól összefoglalja a lényeget.
http://nemkutya.com/like/74005

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

sze, 2015-12-23 19:14 Roah

Roah képe

Az egyszerűségben hiszek. ;)

Egyébként nem tudnám megmondani, hogy hányszor halásztak ki - szó szerint! -, hányszor, hány ember munkájáért kellett felelősséget vállalnom.
Igen, magam is vezettem. Ahogyan egykoron Dóri írta valahol a Karcolattal kapcsolatban: áramot is.

Rutin-rutin-rutin.

A legbüszkébb azonban a pettyeseimre* vagyok. :))) Életem legnagyobb kihívása volt a vasútnál töltött időszakom. Ahol is olyan embereket bíztak a felügyeletemre, akikkel senki, az égegyadta világon senki nem akart együtt dolgozni. Összeraktak belőlük egy tímet. Egy jókora csapatot képzelj el sittesekből, börtön előtt-felfügg-után, házi őrizet után, javító után, mindenféle ...nehézfiút? :D Egyszerűen tartott tőlük mindenki.
És az egyetlen nőként megkaptam ezt a nem túl cuki arcokból, tetkókból, és bicepszből álló, kezdetben még csordának is alig nevezhető csapatot.
Jó, rólam köztudott, hogy vagy bevonzom a problémás embereket, vagy magam számára jelent kihívást az, hogy igenis az ember jó, és tanulás kérdése az élet minőség, maga az élet szemlélet is. "Nehéz olyan korsót megtölteni, ami teli van" (Avatár) Az üres korsókkal sokkal, de sokkal komolyabb, ugyanakkor rendkívül következetes fejlődési lehetőség van.
Vállaltam őket.

Nálam a munkában is...Egyszerűen mondva: élni és élni hagyni. Örök érvényben, főleg munkavállalókkal szemben.

Hát, mit mondjak neked? Tíz a nyolc arányban sikerült.
Egyikükért - akiért szörnyen aggódtam, és sokáig rettegtem, hogy egy nap a mostani munkahelyen vezetőszáron hozzák, elfogatóval, vagy a híradóban látom, bulvárban, egyszers'mind brutálisan kemény sorsot kapott, nem tudtam, meddig fogja bírni azt az életet -, iszonyúan aggódtam, annyira értelmes, erős, jólelkű fiatal volt, pfúú. És mintha minden nap Bejrútból járt volna dolgozni.
És nem! Vállalkozó lett! :)))) Vállalkozó! :)))) Sikerrel, meg minden. :)))

Két visszaesőm volt csak, de végül is olyan masszívan összefogó csapat lett belőlük, hogy maguk lökték ki azt a kettőt maguktól. :)))) "Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók". ;)

Sok embernél, munkában, ez azt hiszem, úgy működik, mint a nagy-családoknál (kellene): "csak te vagy!" nap. Bizniszeltem! :D Sefteltem.
Bizalmat cseréltem. Tény: sok embernél sok információt kell fejben tartani. De ment az is.

Életem legnagyobb szakmai kihívása volt - esküszöm, többet tanultam/tanultunk egymástól ebben a csapatban fél év alatt, mint másutt több év során.

https://www.youtube.com/watch?v=ryCpg8f45gc

*Egy maffia alkotásban hallottam a szót - állítólag a szicilíaiak hívják így azokat, akiknek valami priusza van/volt.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2015-12-24 18:14 Niszel

A jó vezető felismeri ember társainak értékeit. Domináns tulajdonságként kiemeli és beépíti a csapatba. Valójában csak egy emberként kezeli magát a sok közül, akinek szintén vannak értékes tulajdonságai. A vezető saját magát éppúgy látja értékeli, mint a többieket. Hozzá illeszti önmagát a csapathoz. Az önbizalom-önismeret biztonság érzetet nyújt, ami a többiekhez mindig eljut. Így épül a bizalom. Ahhoz a csapattagoknak is ismerni, felismerni, elfogadni kell önmagukat, hogy a környezetben megtalálják saját szerepüket. A szó, az utasítás csak akkor működik ha az emberek már összeszokott erős közösséget alkotnak. Úgymond félszavakból is megértik egymást. Nagyon fontos, hogy a vezető együtt dolgozzon társaival. Ez olyan helyzet, amelyben felfedezheti a hatékony, megalkotható feladatot. Kontroll, melyből kiderülhet a korábbi téves utasítás, változtatási lehetőséget nyújt, fel lehet ismerni belőle a túlzó elvárást, a feladatok nehézségét. Na és persze a csapat tagok egyéniségét, adottságát. A közös munkában elmélyedve oldódik, illetve közelebb kerül egymáshoz vezető és a többi tag. Az egymás közötti emberi és emberi kapcsolatnak is jót tesz.
Fontos tudni, hogy nem vagyunk mindent-látó és mindent -tudó helyzetben. Ahogy a főnök is tanul tőlünk, mi is tanulunk az alkalmazottainktól más helyzetben. A csapat is "ember", ami gondolkodik, alkot és igen néha beszél.
Az együtt dolgozás nagyon fontos példa lehet. Gondoljunk csak bele, hogy a mai környezetben például a gyerekek zöme nem is látja a szüleit dolgozni. Mit is kell itt csinálni, mit várnak most tőlem?- című kérdésekre megadhatja a választ. A példa a példamutatás gyakran fontos( pl.:új munkahelyen.)
A felelősség, amit a döntés magában hordoz elosztódik, ha a munkaterületen több ember együtt gondolkodik. Így ennek súlyát könnyebben lehet viselni. Ilyen élethelyzetekben az alkalmazottak is megérthetik, hogy vezetni se könnyű, az is munka és időnként kemény dolog. ( Időnként megtörténik, hogy ezt a vezető átviszi a családjára és otthon is "levezényli az életet.)
Dolgoztam nagyon jó vezetők mellett, ahol minden sikerült és soha nem tértem haza görcsökkel a gyomromban. Azonban mást is meg kellett élnem, amire nem szívesen emlékszem.
Voltam vezető, de nem szeretem vállalni, csak ha nagyon muszáj, végszükség esetén. Nagyon-nagyon kemény szörnyű diktátorrá tudok válni, ha gond van. Az ég-világon mindenkit kiviszek az alagútból, aztán megyek onnan, mert a többit már mások is meg tudják oldani.
"- A gyerek úszik a medencében. Mindenki állva szurkol neki. Már egy teljes hosszal vezetett, tuti befutó volt a kölök. Erre mit csinál? Megáll. Megállt képzeld el. Hátra nézett várta a többieket, utolérték és szép lassú tempóval velük együtt úszott tovább. Hát érted ezt? "
Az ilyenekből lesz a legjobb vezető. Azért mert ők leszarják a dobogót. Az ember a fontosabb, és a világon minden, amit gyártunk, építünk alkotunk az embereknek készül és emberektől származik. Nem a pozicíó számít.