Heti kérdés - a szerkesztő kérdez

Túl az olvasás élményén – Kedvenc könyveitek: mit is kaptatok tőlük?

Dana olvasós blogja kapcsán felmerült a könyvajánlás, illetve annak egy bizonyos körre való szűkítése, azok a könyvek, amelyekből rengeteget lehet tanulni. Ezt végül fórum-szinten nem valósítottuk meg, mert könyvajánlónk már van… De nekem speciel fontos maradt a kérdés, mert sok ajánlóból jutottam komoly értékekhez itt a Karcon.

Tehát kicsit más szemszögből nézve a kedvenc könyveiteket: melyek azok, amelyeknek komoly hasznát láttátok írástechnikai szempontból és miért? Regényekre gondolok, nem írástechnikai segédletekre. Vannak-e olyan művek, amelyeket tudatosan (is) olvastatok (ezért), és melyek azok? Vagy, ha valaki nem ír rendszeresen, de van olyan könyv vagy írásmű, ami komoly hatással volt rá és ezt bármilyen módon kamatoztatni tudta az életében, az is érdekel. Megkockáztatok egy kis bővítést is: ha egyszerűen csak lenyűgözött egy könyv (nem csak a sztori, maga a könyv), érdemi indoklással egybekötve azt is szívesen látom. Mit kaptál a könyveidtől?

Köszi előre is!:)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2016-01-06 10:01 AvatáR

AvatáR képe

Szánom-bánom, de eddig a sztori jobban lenyűgözött, mint az írástechnika :(
Mi volt rám komoly hatással? Raymond E.Feist. Érzőszívű Mágus.
Azóta is mágus akarok lenni :(
De legalábbis mágikus páncélú harcos.
De semmiképpen se felmosórongy, vagy portás :)
Zabuheik püspökén gondolkozok :)

"Az Élet labirintus. Sok út van, és mindegyik vezet valahova, de csak egy jó út van. Ha megtalálod azt az utat akkor farkasszemet kell nézned a végzeteddel"
"Elegáns ruhája, és baljós tekintete olyan kombináció, aminek nehéz ellenállni" :-)

sze, 2016-01-06 10:21 Pepin (nem ellenőrzött)

Jo ez az otlet. Tetszik a blog. :) Amely a legeslegnagyobb hatast gyakorolta ram, es maga az iro is elsoszamu kedvemcem lett: Ernest Hemingway - A jeghegy csucsa. Ez egy nagyon vastag novellaskotet. Fantasztikus elmeny volt. Tanultam beloles sokmindent, de meg keveset kamatoztattam a tanultakbol. Azt kaptam tole, hogy azota figyelem tudatosan az iroi stilusokat, tortenetvezetest, karakterabrazolast, minden egyebet. Es azota valasztok magamnak tudatosan olvasnivalot. Merfoldko volt az eletemben. :) Mindenkinek nagyon ajanlom.

sze, 2016-01-06 16:11 Dana

Dana képe

Csak mostanában kezdtem el figyelni, hogy az, amit olvasok, hogyan van megírva. Mivel nagyon sokszor a könyvek, amik a kezembe kerülnek, idegenből fordítottak, lehet, hogy nem is az író és műve, hanem a fordító és műve fölött ítélkezem -- és ez nem biztos, hogy szerencsés. Erről beszéltünk már valahol, hogy milyen fontos, hogy akik fordítanak, valóban választékosan beszéljék a magyar nyelvet és tisztában legyenek a nyelvtani szabályokkal stb.
Amikor könyvet választok magamnak, mindig beleolvasok: tetszik-e, ahogy megírták. Ha a mondatok számomra nem gördülékenyen követik egymást, ha hiányzik a szövegkohézió, ha egyszrűen nem "nekem szól" a könyv, nem veszem meg.
Mindig emlegeted A setét torony első kötetét -- még nem olvastam el úgy, hogy írástechnikai szemszögből nézzem, de meg fogom tenni.
Bármilyen novelláról, könyvről stb. legyen is szó, nekem azok tetszenek (betartva a fenti szabályt, hogy olvasni tudjam!), amik:
- elgondolkodtatnak, érzéseket váltanak ki belőlem,
- nem hagynak nyitott kérdéseket, vagyis maga a történet kerek egész.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2016-01-06 19:44 Kentaur

Kentaur képe

A legtöbbet szerintem Kiplingtől kaptam. Talán író is miatta lettem. Egészen addig szokványosan ment számomra az olvasás, élveztem, de semmi különös, ahogy egy gyerek döcög vele. Viszont megvolt nekünk az eredeti, nagy kiadás, az összes állattörténettel és nem a lebutított Dzsungel könyvével. Beszippantott a világ, a leírások, a történetek, a bemutatott kultúra, akkor valami átkattant a fejemben, szinte hallottam. Emlékszem, hogy felírtam egy cetlire az írót meg a címet, és eltettem a dugihelyemre, mert nem akartam elfelejteni. Hát nem felejtettem el. :-D Aznap éjjel nem aludtam, takaró alatt elemlámpával elolvastam az egész könyvet, holott addig tizede sem volt a napi teljesítményem olvasásban.
Ez a ráta azóta csak kicsit nőtt, ha nincs más különösebb dolgom, 800-1000 oldal is simán lecsúszik egy nap. De akkor kezdődött, a maradék gyerekkoromban kiolvastam a helyi könyvtár gyermekrészlegét, aztán a felnőttet is. Volt olyan, hogy már nem bírtam újat találni, ami érdekelne. A havi egy könyvből hamarosan heti egy, majd heti három-négy könyv lett. És amikor újraolvastam kedvenceimet, mert már nem volt más olvasni, akkor mindig sajnáltam, hogy végük. És képzeletben folytattam őket. :-)

Anne Rice hangulatvilágát, karaktermélységeit és színes-szagos leírásait szakmailag nagyon nagyra tartom, meg mint olvasó is élvezem. Hogy mi lett később a vámpírjaiból, arról nem tehet, de kétségtelenül ő indította útjára a modern misztikus írást. Tudatosan is olvastam, sőt, időnként újraolvasom őket, ahogy King pár művét is, mert szerintem a karaktereik mélysége igazán tanulásra méltó.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

sze, 2016-01-06 20:53 Gitáros

Gitáros képe

Kedves Kentaur!

"ha nincs más különösebb dolgom, 800-1000 oldal is simán lecsúszik egy nap." - Ezt írtad, én pedig bevallom, mindig irigyeltem azokat, akik ilyen gyorsan, és ilyen mennyiséget el tudnak olvasni. Nem tudsz ajánlani valami módszert arra, hogy ezt hogyan lehet megtanulni, egyáltalán, így ötven felett, van még remény arra, hogy én is eljussak erre a szintre, vagy már lekéstem róla?
Előre is köszi a választ.
Üdv.

Miki

sze, 2016-01-06 20:54 Z. Cz. Domonkos

Kedves Gitáros!
Pont ezt a akartam kérdezni én is! Általában van bőven időm olvasni, de valahogy én azt szoktam meg, hogy kb olyan gyorsan olvasok magamban, mintha hangosan olvasnék. Jó, azért valamivel gyorsabban. Így hiába töltök sok időt az olvasással, mégis úgy érzem, keveset olvasok.

Kedves Kentaur!
Mond, hogy fejleszthető ez valahogy!

cs, 2016-01-07 09:43 Kentaur

Kentaur képe

Látom, többen is kérdezték a fejlesztés mikéntjét. De el kell keserítselek titeket: egyetlen módszert sem ismerek. Halottam nemrég egy képolvasás nevű dologról, de a használói arról panaszkodtak, hogy nem látják tőle a részleteket, gyakran félreolvasnak.
Egyszóval nem tudom, miképpen működik a dolog, csak annyit tudok, hogy valószínűleg vizuális memória, nem szótagokat látok, hanem fél-egész mondatokat (hossztól függően), nem kell őket elolvasnom, az agyam mintegy lefényképezi, és miközben megyek a következőre, értelmezi a rövid távú memóriában tárolt képet. Hangos felolvasásánál néha gondot okoz, mert nem tudok olyan gyorsan beszélni, és amit hangosan kimondok, azt legalább egy perccel korábban olvastam, ezért aztán úgy kell haladnom, hogy olvasok, közben mondom fel, ami a memóriámban van, és közben visszaugrok oda néha ellenőrizni, mert hát a párhuzamos gondolkodás egy nehezebb szövegnél nem egyszerű, ha hibázok, akkor pont ezért van. Ez nálam egyszer csak bekapcsolt úgy kilencéves koromban, és az okáról csak annyit tudok, hogy nagyon meg akartam tudni, mi fog történni. Valószínűleg valami született képesség a dolog, amit előhozott a koncentráció.
Egyébként írni is így írok, egyszerre ott a történet a fejemben, amit aztán nem győzök legépelni, mert miközben gépelek, két mondattal odébb járok. Ez aztán igazi ihletnél valamikor közben átkapcsol oda, hogy nem is gondolkodok, de olyan szinten nem, hogy néha hangosan felröhögök azon, amit épp leírtam, mert csak akkor jut el a tudatos részébe az agyamnak.
Gyerekkoromban még Asimov volt rám nagy hatással és Lovecraft, na meg Feketét is imádtam, hogy magyart is mondjak. Az összes állatos történetét rongyosra olvastam.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

sze, 2016-01-06 20:23 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Van egy könyv, amit tudatosan írástechnikai szempontok miatt olvastam el, ajánlásra. Daniel Keyes: Virágot Algernonnak-járól van szó. Tudniillik a közelmúltban érdeklődtem olyan művek iránt, melyekben naplószerű történetmesélés van. Főleg arra voltam kíváncsi, hogyan lehetne a leghitelesebben megjeleníteni egy buta, esetleg gyengeelméjű karaktert, ugyanis hasonló történetet szerettem volna írni. Gondoltam rá, hogy szándékosan helyesírási hibákat ejtsek, egyszerűen fogalmazzak, de addig nem mertem ilyesmibe vágni, amíg nem láttam rá példát. Bizonytalan voltam, hogy csinálhatok-e ilyet, felboríthatom-e az irodalom és a nyelvtan szabályait. Aztán elolvastam a regényt, melynek sikerült eldöntenie dilemmámat. Rájöttem, hogy a hiteles karaker elérése érdekében minden rendelkezésre álló lehetőséget meg kell ragadni. Tehát ha a főszereplőm nem a legtanultabb figura, ne fogalmazzon gördülékenyen, ha nem tud helyesen írni, akkor én se adjam meg neki ezt a képességet.

A Virágot Algrnonnak főszereplője ugye egy szellemileg sérült férfi, akinek megadatik, hogy egy kisérlet folyamán okossá váljon. Cserébe jelentéseket kell írnia, melyekből a tudósok megtudhatják, hogyan reagál a beavatkozásra, hogyan fejlődik. Zseniális ötletnek tartom, ahogy az író az elején érzékelteti a szereplő hiányosságát, ugyanakkor meg kell jegyezzem, szerintem kicsit túlzásba vitte a dolgot. Olyan mondatokkal is találkoztam, melyeket egyszerűen képtelen voltam értelmezni. Ezen talán lehetett volna finomítani, úgy gondolom, ezek nélkül is sikerült volna elérnie a célját. Ez persze csak az én véleményem, és ettől függetlenül hatalmas élménnyel gazdagodtam, mindenkinek csak ajánlani tudom, akinek még nem volt meg. Ráadásul ott van annak az eshetősége is, hogy ezt a "hibát" a fordítók vétették, de ebbe nem mennék most bele. Végül a kérdésemre választ kaptam, és olvastam egy nagyszerű könyvet, így nem panaszkodhatom.

Hogy pedig melyik könyv volt rám eddig a legnagyobb hatással? Ez mindig változik. Szerencsére gyakran futok remekművekbe, melyek valósággal elvarázsolnak. Ha egy nevet kellene mondanom, az Chuck Palahniuk lenne. Az ő stílusa volt rám eddig a legnagyobb hatással, nem bonyolítja túl a dolgokat, egyszerű, lényegretörő fogalmazása, mondatszerkesztése követendő példa számomra.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

sze, 2016-01-06 21:17 A. Dixon

A. Dixon képe

Kedves Alfredo Sagittarius,

Gondolkoztam én is, hogy mely könyveket említhetném, és a Virágot Algernonnak volt a második! :)

sze, 2016-01-06 21:29 Dana

Dana képe

És az első?

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

sze, 2016-01-06 21:59 A. Dixon

A. Dixon képe

Robert Merle: Mesterségem a halál

sze, 2016-01-06 22:24 Sednol

Sednol képe

Nagy élvezettel olvastam. A Védett férfiak is emlékezetes volt tőle.

sze, 2016-01-06 20:49 Sednol

Sednol képe

R.A.Salvatore Drow trilógiája mozgatta meg a fantáziámat, és írásra inspirált. Érdekes mód nincs varázslós, tolvajos, harcosos fantasy történetem, és ahogy a dolgokat látom, nem is lesz.
Clive Barker rajongó vagyok. Mindent olvastam tőle, ami elérhető magyarul. Az ő írásai állnak a legközelebb hozzám.
Van egy fétisem is, Ambrose Montanus: Egykor című könyve. Legalább hatszor olvastam, és idén is kiolvasom. Nem tudom pontosan mi fogott meg benne, de imádom. Az első fejezetet lassan fejből is el tudom mondani. :D
Aztán ott van King bácsi. Tíz-tizenöt könyvét olvastam ki élvezettel, de az utolsó 11/22/63 kiverte a biztosítékot. Ki kell, mondjam: ezerháromszáz oldal unalom. Sajnálom, de ez van.
Dean R. Koontz a másik nagy mesélőm.
Alapvetően felületes olvasónak tartottam magam, és csak a történetek számítottak. Aztán egy éve csatlakoztam a Karchoz, és minden megváltozott.
Para Celsus: Palmyre királynője keltette fel a figyelmemet, és elolvastam Para összes írását. Akkor kezdett el foglalkoztatni a miként. Elkezdtem utánozgatni, de a mondatok sehogy sem álltak össze.
Első nap kiderült, hogy fogalmam sincs az írásjelekről. Olvasgattam szakirányú könyveket, de azok nem segítettek. Az ember ilyenkor elkeseredik, és olyan dolgot tesz, amit amúgy nem tenne: a szépirodalomhoz fordul.
Bemelegítésnek Mikszáth, Móricz és Gogol elbeszéléseit választottam, majd Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődése következett, de az áhított megvilágosodás elmaradt. Aztán elkezdtem felolvasni a fiamnak Illyés Gyula meséit.
Szegény gyerek. :D Ha láttátok volna, milyen szemeket meresztett rám, amikor elkezdtem neki makogni. :D Annyira zavart a szerencsétlenkedésem, hogy azért sem adtam fel. Úgy a hatodik mese felé, megszűnt a makogás, és az egyik jól felolvasott történet után megdicsért a fiam. Igazán jó érzés volt. Onnantól kezdve maradt időm az írásjelek megértésére is. Vannak még gondjaim, néhol igencsak bizonytalan vagyok, de Illyés Gyula az én igazi tanárom. Mostanában Harry Pottert olvasok a fiamnak, és végre mind a ketten élvezzük.
A fogalmazás terén igazi áttörést (Roah-nak örök hála az ajánlásért) Patric Süskind: A parfüm jelentette. Faltam a könyvet, aztán jött A mélység kényszere, A galamb és Sommer úr története. Utána belekezdtem Alan Dean Foster: A bolygó neve: Halál című könyvébe. Most a harmadik regényét olvasom, és láthatóan fejlődök.
A minap Sren ajánlott egy könyvet, az lesz a következő.

cs, 2016-01-07 00:15 Dokesz

Dokesz képe

Érdekes, hogy többen is említették Kinget, tehát ekkora hatással van másokra is? Én vagy huszonöt könyvét olvatam úgy, hogy nem is vagyok horrorrajongó, és számomra is meghatározó író.

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

cs, 2016-01-07 07:59 Sren

Sren képe

King Papának az a titka, hogy teljesen tudatosan csinálja. :) Köztudomású (de szerintem kevesen gondolnak bele igazán), hogy neki hivatása és mestersége a nyelv; úgy játszik rajta, mint Hantos (Hentes) Norbi a Rubik-kockán. Emellé roppant barátságos természettel, nem akármilyen tehetséggel, gazdag képzelettel és frenetikus mesélőkedvvel áldotta meg a sors. Ez olyan képlet, ami magától értetődően adja ki az évek alatt mesterszintűvé fejlődő írót. Az ilyen, valóban meghatározó, és a simán csak ügyes, sikeres írók között csak két különbség van: az ég és a föld.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2016-01-07 06:19 Roah

Roah képe

Kissé bajban voltam ennél a kérdésnél; engem ugyanis az álmaim kényszerítettek kislányként írásra. Én nem olvastam, csak fogtam magam, és le kellett írnom, amit álmodtam. Mert ha nekem akkora buli volt a Hold látványa, akkor másnak is az lehet, ha azt a valamit :D, valamimet :D elolvassa.
Sokáig csak írtam.
Kinget olvastam, a Cujot, pad alatt, de azt a környezetemben sokan tiltott gyümölcsként kezelték; véres történet és a szerzője is amerikai, nyami. :D Jó volt, de a Ragyogás is az volt, sőt, szerkezetileg inkább a Ragyogás tetszett. De nem volt az a nagy bumm, katarzis, valahogy nem. Csak az álmaim - azok vettek rá erre az ördögi mutatványozásra, az írásra. Írtam, és írtam, és írtam. Tesóm javasolta a témám miatt a Tigris! Tigris! -t - na, talán ott kezdődött valami. A Jantolás tetszett. És az egész regény. De nem szakmailag, vagy ilyesmi; a saját világom alkotta álmokat nem találtam meg abban sem. A lélegző űrhajót, vagy az élő és nagyon is eleven narancsos gömböket hullámzó tenger fölött, a parton. Bárcsak gyereknek jobban letudtam volna írni, emlékezetből. Hő és a fények, azok hagyták a legnagyobb lenyomatot abból az álomból. Vagy az óriásom, akivel közvetlenül nem is bírtam sokáig kommunikálni álmomban, mert a hangja...a hangját nem az én fülemnek találták ki. Rajzokat hagyott a homokban, meg falakon, kövekkel dumáztunk, és évekbe telt, mire meggyógyította a magát, és tudtunk beszélgetni.
Egy könyv volt, egyetlen egy, ami a kezem ügyébe került, és ...ezt úgy kell elképzelni, hogy melegítőben voltam, és házimunkára gyúrtam. Aztán jött ez a könyv. Én marha belelapoztam - olvasni kezdtem. Na, hát az egyetlen mű volt, aminél azt sem tudtam, hol vagyok, ki vagyok, mi vagyok, lapoztam? jééé. Oo? A szív sötét folyói. Ez volt a címe.
Nem tudom, ahány család, annyi szokás, nálunk kislány kortól hozzá vagyunk/voltunk szoktatva a házimunkához, de aznap, szevasz, pont tettem rá - én?!:D -, hogy mit is kellett volna csinálni. :D A dolog azért is érdekes, mert a címen még vigyorogtam is...amit csak akkor néztem meg, a borítón, amikor a sztoriban voltam nyakig.
Nagyon tetszett az egész történet - utána néztem, ki ez a-mi ez az író, és követni kezdtem a könyveit. Rossz hely. Akkor már kezdett bennem valami olyasmi megmozdulni, hogy a tisztelt szerző tényleg az én emberem! Rettegés ajtaja. Fúú, azon izgultam a legjobban!
A szerző számomra azóta is veretlen, noha az új fordítások katasztrofálisak a régiekhez képest; szeretem a stílusát, a célját, az irodalmi fogalmazását, szeretem a szemét, látását. A világ nézeteit.
Dean. R. Koontz

Szerintem tudhat valamit, amivel még engem is nyugira késztet.

Tudatosan Süskindet olvastam - az egyetlen a világon, akinek irigylem azt a különleges képességű fogalmazását, amivel egy oldalon bravúrosan követ el húsz évnyi történést. És az ember csak visszatekeri. És megint. És megint. Írástechnikailag őt tartom zseniális művésznek.

És aki még hatott rám, az ősi magyar nyelv használatával, az Fekete, Gárdonyi, Jókai. Jókait nagyon bírom!
Kosztolányit is.

Fable-nek a Fattyúdal című könyve is behúzott a csőbe, többször is megvolt Dakota, az indián sztorija.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2016-01-07 08:01 Para Celsus

Para Celsus képe

Úgy látszik, én vagyok a falkában támadó sznob és elkényeztetett úrifiú, aki dakfe kilóg a sorból :D
Kinget nem sokat olvastam, olyan "jó, jó, egynek elmegy" volt a számomra.

Asszem egyértelmű, hogy Jack Kerouac Útonja nagyon betalált. Ahogy beemelte az élőbeszéd fordulatait az irodalomba, és mindezt valami öntudatlan, bibapos ritmussal ötvözte, az nagyon bejövős nálam.
Aztán ott van Bulgakovtól A Mester és Margarita. Remek, ahogy a köznapi és a mitikus, transzcendentális keveredik a könyv lapjain.
Vladimir Nabokov - Lolita. Tele irodalmi utalásokkal, allúziókkal, leheletfinom és mocskos egyszerre, igazi kiolvashatatlan könyv, mindig találsz benne új morzsát, amit addig nem vettél észre.
Zabhegyező? Naná, de csakis eredeti fordításban. Hervasztó, amit az új kiadásban levágtak.

Félelem és Reszketés Las Vegasban - őrült, groteszk könyv, félelmes-mulatságos víziókkal fűszerezve.

A könnyedebb műfajból Georges Simenon Maigret-történeteit említeném, főleg a hangulatteremtés és a jellemrajzok miatt. Pár mondattal eléri, hogy ott üljünk a főfelügyelővel a füstös, szajna-parti söntésben, vagy hideg sört igyunk a Champs-Elyseén.


"The Rainmakeeeer!"

cs, 2016-01-07 08:40 Sren

Sren képe

Nem látom be, miért lógnál ki a sorból. :O Kingről általánosságban írtam, ami engem illet. És noha borzasztóan nagyra tartom - a letisztultság, a hihetetlen letisztultsága miatt, ami a nyelvi szintet illeti -, vannak olyan könyvei, amiket nem igazán szeretek. A többit viszont igen sokszor kiolvastam, és bár majdnem kívülről tudom (sőt, az AZ és a Rémület a sivatagban megvan angol kiadásban is), úgy voltam vele, mint Te is említed: mindig találtam benne valami újat. Minden jó könyv ilyen, mindig találsz benne újat. :)

De ha már King, hadd említsem meg a fordítók fantasztikus munkáját, többnyire Bihari Gyuri bácsit és Müller Bernadettet. Sokat tűnődtem, miféle varázslattal érik el, hogy tökéletesen (!) visszaadjanak egy-egy szlenges kifejezést, vagy csaknem lefordíthatatlan szókapcsolatot, szállóigét, de ez még semmi: az író saját, kitalált kifejezéseit magyarul. De nem is csak King, Vonnegut fordítói is például... többek közt... :) Na, ez megint messzire vezető téma. :D

A Mester és Margarita, igen, no meg az eredeti Zabhegyező: szerencsére nekem a régi van meg. :)
A Félelem és Reszketés nincs sajnos. Maigret talán van itthon néhány, fel kell túrnom érte a "régi könyvtárat".
Raymond Chandler? Ha már érzékletes, "ott vagyok vele" könyvek? :)

Aztán majd jövök én is ajánlóval, amint sikerül rendet tenni a fejemben (meg túlesni a fogorvoson :( ).

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2016-01-07 16:53 Roah

Roah képe

Egyet értek Srennel - miért lennél kakukktojás? Ízlés dolga. Nekem sem volt akkora szám, sőt, a Carrie miatt még haragudtam is rá; felspanolt a sztorival, meg híí, meg húú, aztán számomra akkora lett a kontraszt, hogy nekem egy petárda hangosabbat pukkant, mint annak a regénynek a vége.

Ízlések és pofonok - Kinget magát is zavarta a neve, ezért nyúlt álnévhez, tudod, amikor másik néven publikált, mert szerinte a neve miatt veszik a könyveit.
Nekem túl száraz. Nem is tudom, azt olvastam valahol, kár, hogy nem úgy ír, ahogyan abban a könyvben beszél. Népszerű, szeretik az olvasók, de nem minden olvasó. :)))

Most ezért nehogy kellemetlenül érezd már magad, vagy ilyesmi.

Vagy akkor jövök melléd, osztozni. Hm? :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2016-01-07 18:30 Kaiser

Kaiser képe

Akkor én megvallom, hogy mostantól veled együtt lógok ki a sorból. :D Sőt, én még egy olyan hiányossággal rendelkezem, hogy soha nem olvastam Kinget. Be kell pótolni, tudom, de eddig valahogy nem vonzott az ő világa.

_____________________________
"Your only hope, a life charmed black
An empty grin for we cannot turn back
A seeking silence and a creeping lust
The pork-men crackle as they turn to dust"

cs, 2016-01-07 19:31 Para Celsus

Para Celsus képe

Ajánlanám még Vlagyimir Szorokint - nemrég olvastam tőle a Tellúriát, posztmodern regény, szóval nincs benne csavar meg (Kelvin kedvence) csatthanó. Viszont mind az ötven fejezetét más meséli el, más stílusban, más eszközökkel. Szóval csak ajánlani tudom.


"The Rainmakeeeer!"

p, 2016-01-08 00:47 Pepin (nem ellenőrzött)

Nalam Szorokintol A jeg nagyon betalalt. Furcsa stilusa pedig utanozhatatlan.

p, 2016-01-08 01:34 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Én a Kékhájtól még mindig rosszul vagyok, de az egy olyan regény.

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2016-01-08 08:47 Pepin (nem ellenőrzött)

:D Miert? En meg a Kekhajig nem jutottam el.

p, 2016-01-08 08:51 Obb

Mert kicsit beteg :)

p, 2016-01-08 09:15 Pepin (nem ellenőrzött)

Mindig erdekeltek az ilyen konyvek, amellyek undort, rosszulletet okoznak. Ugy tudom, a stilusa is fura, de a forditokat is erosen kritizaltak paran.

p, 2016-01-08 08:52 Para Celsus

Para Celsus képe

Darázsgyár? Tizenegyezer vessző? Bár Palahniuk is képes rosszullétet okozni. :D


"The Rainmakeeeer!"

p, 2016-01-08 09:02 Pepin (nem ellenőrzött)

Darazsgyar tervben van. Az uj Palahniuk, a Fulladas, nagyon nem jott be. Eroltetettnek talaltam.

p, 2016-01-08 22:13 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A Kékháj más... agybeteg, miközben nem azt várod. A Darázsgyár legalább konzekvensen beteg, Szorokin viszont a semmiből beemel olyan stílusparódiákat, hogy a tíz ujjam megnyalom, értelmes társadalmi kérdéseket, aztán bumm, bele az orosz őrület lemélyebb bugyraiba. Mondjuk hozzá kell tennem, ezen edződtem, lehet, ezért nem érzem már a többit annyira durvának.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2016-01-07 09:36 Dokesz

Dokesz képe

Tolkientől a Gyűrűk ura, meg az előzmények? Komplexitásával akkorát üt mint egy elszabadult tehervonat. Érdekes, hogy fantasy rajongó is volnék, de Tolkienen kívül csak U. K. LeGuin írónőt tudom mérföldkőként említeni a műfajban. Őt is csak a Szigetvilág sorozat első kötete miatt, a többi rész nem igazán tetszett, pedig a legtávolibb parthoz nagy reményeket fűztem, de hiába.

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

cs, 2016-01-07 17:51 A. Dixon

A. Dixon képe

Sziasztok,

Stephen King rajongó vagyok, a legkedvesebb az Atlantisz gyermekei.
Húsz éves lehettem, amikor a szobatársam kölcsönadta Gabriel Garcia Marqueztől a 100 év magányt. Na, akkor Marquez hatása alá kerültem, kétévente újraolvasom ezt is, és a többi magyarul megjelent könyvét is.
Nagy kedvenc még Thomas Harris Hannibál sorozata, a Hannibál ébredését szeretem a legjobban.
Engem állatokról és öregekről szóló történetekkel nagyon meg lehet venni. Van egy novella, ami mindig megrikat. Egyszerű, sallangmentes, szomorú történet, Fekete Istvántól A pumi. Tudom, hogy mi fog történni, és mégis, jön a gombóc a torkomba, aztán már pityergek is.
Rejtő Jenőt is meg kell említenem, a Pisztkos Fred, a kapitány számomra zseniális.
Utoljára még egy képregény: Neil Gaiman: Sandman, az álmok fejedelme. Folyamatosan változó, dinamikus történet, csodaszép kivitelben.

cs, 2016-01-07 17:58 Dana

Dana képe

Én nem tudom, miért, de Rejtett Jenőt olvastam.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2016-01-07 18:28 Kaiser

Kaiser képe

Írástechnikai szempontból? Hm. Az biztos, hogy Joyce és Faulkner tudatfolyama elnyerte az egyértelmű csodálatom és elismerésem, még ha nem is alkalmazom a technikát (vagy csak "nyomokban". :D) Hamvas Béla, aki mint filozófus, nem a kedvencem, de íróként imádom, örökké beégette magát az agytekervényeimbe a Karnevállal és bérelt helye van azok között az engem ért hatások között, amelyek rendszeresen felbukkannak az írásaimban, akár tudatosan, akár nem. Párbeszédek terén Kafka, Sánta Ferenc, és (oké, ez kakukktojás, mert drámáról van szó, szóval csak párbeszéd van benne :D) Dürrenmatt A fizikusok című műve. A karakterek belső lelki folyamatainak leírása eddigi olvasmányélményeim szerint a nagy Dosztojevszkij és Tolsztoj szakterülete, de erőteljes hatást gyakoroltak rám Szentkuthy Barokk Róbertjének kaotikusan érzelgős, mindig túlzó és mindig végletes, álmodozó és rapszodikus leírásai.

_____________________________
"Your only hope, a life charmed black
An empty grin for we cannot turn back
A seeking silence and a creeping lust
The pork-men crackle as they turn to dust"

cs, 2016-01-07 21:26 Gitáros

Gitáros képe

Kedvenc könyv?
Nem tudok egyet mondani.
Ahogy nincs EGY kedvenc filmem, kedvenc ételem, kedvenc zenekarom, kedvenc íróm.
Mindegyikből van néhány, - nem túl sok - mert színes a paletta, széles a választék, és a legjobbakból is többen vannak, De, miután igazából te sem egyre kérdeztél rá, megpróbálok néhányat összeszedni a kedvenc könyveim közül.
Ifjúsági irodalom.
Szerintem mindennek ez az alapja, az ifjúsági írók vállalják magukra talán a legnagyobb felelősséget, a legnagyobb feladatot, ugyanis a gyerekeknek nagyon, de nagyon jól kell írni.
Mert a gyerek még őszinte, nem udvariaskodik, nem türelmes, ha nem tetszik neki egy könyv, nem köti le, unja, akkor egyszerűen leteszi, és nekikezd egy másiknak.
Fekete István, Dékány András, Rónaszegi Miklós, vagy éppen Verne Gyula, May Károly, - így, magyarosan -, vagy a híres, nagy vadászírók - Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán, Molnár Gábor, Bársony István - könyvei alapozták meg számomra az olvasás imádatát.
Molnár Gábor - sokan talán nem tudják - irodalmi színvonalon írt, nem véletlen, hogy néhány könyvét a Szépirodalmi kiadó jelentette meg, ami - pestiesen szólva - nem semmi.
Fekete István, vagy Bársony István olyan érzékenyen, szemléletesen írták le a természet képeit, rezdüléseit, hogy ma is párját ritkítják.

Egészen korán elkezdtem már "komoly" irodalmat is olvasni, - a Kádár-korszak sok szempontból bírálható, de ami a könyvkiadást illeti, a nyugati irodalomból megpróbálták a legszínvonalasabb könyveket kiadni, a legjobb fordítók segítségével.
Bart István, Göncz Árpád, Bartos Tibor a legzseniálisabb fordításokat tették le az asztalra, sokszor felülmúlva az eredeti mű színvonalát!
A magyarok közül hatalmas, életre szóló élmény volt és maradt Krúdy életműve, írástechnikája - bár akkoriban nem olyan szemszögből olvastam -, Jókai klasszikus regényei, Kosztolányi, Karinthy, Bródy Sándor, Hunyadi Sándor novellái, a sokáig ponyvaírónak tartott, valójában zseniális tehetségű Rejtő Jenő könyvei, az "egyregényű író", Ottlik Géza "Iskola a határon" című remekműve, és hosszan lehetne sorolni a jobbnál-jobb könyveket.
Az észak-és délamerikai irodalom meghatározó írói és könyvei, Kerouac, Salinger, Steinbeck, Hemingway, Jack London, Faulkner, Malamud, Capote, vagy Marquez, Llosa, Cortazar, és mások, - csapongok -, elolvastam az összes, akkoriban magyarul kiadott krimit, sci-fit, - Albatrosz sorozat, Galaktika, Európa zsebkönyvek, stb. - nem is beszélve a nagy orosz klasszikusokról, a lengyel és cseh írókról, és ennek ellenére rengeteg könyv van, amiket el kellene még olvasnom.
Gobbi Hilda egyszer azt mondta, hogy az ember élete még ahhoz is rövid, hogy a saját könyvtárát kiolvassa.
Milyen igaza volt...

Végül, hogy az eredeti kérdésedre is megpróbáljak válaszolni a sok kitérő után...
Melyik könyv hatott az írástechnikámra, - ha van ilyen egyáltalán -, melyikből tudok táplálkozni, melyik hatott ki a személyes életemre is akár?
Mindegyik, és egyik sem.
Az olvasmányok összessége, az évtizedek alatt elolvasott rengeteg könyv, újságcikk, kis-és nagy regény, novella, tárca, glossza, tanulmány együttesen hatnak ki - szerintem - egy kultúra iránt fogékony ember személyiségére, formálják, alakítják, csiszolják a szókincsét, bővítik, gazdagítják az írói eszköztárát, növelik az érzékenységét, az empátiáját, javíthatják a problémamegoldó képességeit.:D

Ebben a "kultúrmisszióban" pedig élen jár a Karc, a novelláival, az írásaival, a vitáival, a kritikáival, a hozzászólásaival, egyáltalán, a megszólalási lehetőségével.
És ezt - kivételesen - nem ironikusan, hanem nagyon komolyan gondolom...:DDD

Miki

cs, 2016-01-07 22:26 AvatáR

AvatáR képe

Te jó Isten! Hány könyvetek van ?! Lehet le vagyok maradva? :'(

"Az Élet labirintus. Sok út van, és mindegyik vezet valahova, de csak egy jó út van. Ha megtalálod azt az utat akkor farkasszemet kell nézned a végzeteddel"
"Elegáns ruhája, és baljós tekintete olyan kombináció, aminek nehéz ellenállni" :-)

p, 2016-01-08 09:40 Kentaur

Kentaur képe

Lehet, most, hogy végre talán el fognak férni a könyveink, majd megszámolom, hány könyvünk van, amikor kipakoljuk mindet a könyvtárszobában a nagy könyvszekrényre. Ha lesz rá egy fölös napom. Igazán hasraütés-szerűen szerintem úgy 2-400 közötti db. van itt, és még legalább 100-200 még ideköltöztetésre várva. Két bibliofil ha összeköltözik ugye. :-D

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

p, 2016-01-08 09:42 Para Celsus

Para Celsus képe

Csak nem ti is permanens könyvespolc-hiányban szenvedtek? :D


"The Rainmakeeeer!"

p, 2016-01-08 09:50 Kentaur

Kentaur képe

Könyvespolc az volt, csak a saját házikó előtt nem volt hová tenni magát a polcrendszert az albérletben (egy plafonig érő fél szoba széles polcrendszer). Nemrég szereltünk boldog egyetértésben a hálóba is polcot meg a fürdőszobába is polcot (jó is a kádban olvasni!), hogy minden használatban lévő szobában legyen, és már nagyon várjuk a könyvtárszoba rendbetételét, hogy a nagyja is ki legyen pakolva.
A "minek annyi könyv" és a "már megint könyvre szórtad el a pénzt" mindkettőnknél szakító ok volt korábban, és nagyon élvezzük, hogy végre nem hallunk ilyesmit soha többé, és a helyhiány sem akadály. :-)

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

p, 2016-01-08 09:55 Dana

Dana képe

Barátnőm szerint a könyv alapvető élelmiszer. Ezzel a címszóval vett akkor is könyvet, amikor kajára alig futotta. :-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2016-01-08 10:02 Para Celsus

Para Celsus képe

Az antikváriumban már kétszáz forintért kapni könyvet, a kenyérnek háromszáz kilója. Konzekvencia: olvass, az olcsóbb! :D


"The Rainmakeeeer!"

p, 2016-01-08 10:10 AvatáR

AvatáR képe

:) a barátnődnek gyorsan megkérem a kezét. :)

"Az Élet labirintus. Sok út van, és mindegyik vezet valahova, de csak egy jó út van. Ha megtalálod azt az utat akkor farkasszemet kell nézned a végzeteddel"
"Elegáns ruhája, és baljós tekintete olyan kombináció, aminek nehéz ellenállni" :-)

p, 2016-01-08 10:00 Para Celsus

Para Celsus képe

Hogy lehet olyannal járni, aki nem szereti a könyveket? :D


"The Rainmakeeeer!"

p, 2016-01-08 10:41 A. Dixon

A. Dixon képe

Járni könnyen lehet, együttélni nehezen.........

p, 2016-01-08 11:43 Para Celsus

Para Celsus képe

Embere válogatja..............................................


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2016-01-09 09:24 Kentaur

Kentaur képe

Nem arról volt szó, hogy az ilyen nem szereti a könyveket (mondjuk nem eléggé), hanem hogy téged nem szeret, ezért minden rossz, amit te szeretsz, teszel vagy mondasz, vagy gondolsz, vagy amit nem. Természetesen ez az elején nem derül ki. Ahogy mondani szokás: ha tudtam volna hogy elesek, akkor előbb leülök.

UI.: én 19 évesen "jártam" utoljára valakivel, utána kapcsolataim voltak. :-D :-D

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

p, 2016-01-08 18:22 Sren

Sren képe

Köszönöm mindenkinek az ajánlásokat, sok remek könyvről írtatok és akad köztük, amelyik még nem volt meg.:)

Ajánlanék én is Nektek ezt-azt, hátha bejön valamelyik!

Az újabbak:
Kazuo Ishiguro: Napok romjai.
Ha valaki látta filmen, akkor tudja: a film Sir Anthony Hopkins és Emma Thompson felejthetetlen alakításával készült. A könyv önmagától is, de a témájával tökéletes szinkronban is hihetetlenül elegáns nyelvezettel íródott. Egyszerűen lenyűgöző! Az a fajta igazi, választékos – mégis magától értetődő, természetes hangú –, kékvérű elegancia, amelyről azt érzed: „én is így akarok beszélni!”. Bárkinek bátran merem ajánlani, egy élmény kiolvasni. Tessék csak, tessék, Stevens majd bevezeti Önöket a könyvtárszobába!
http://www.europakiado.hu/konyv/743707/napok-romjai/

Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz.
Sednol írása alatt már ajánlottam, de ide is hozom, hátha valakinek nem tűnt fel. A történet is nagyon érdekes, hisz kit ne érdekelnének a középkor sötét bugyrai? Pláne, ha hitelesen és jól van megírva. Nos: a hitelességről gondoskodik az, hogy a szerző középkor-kutató. Arról, hogy jól van megírva, pedig a stílusa. Némelyeknek szokatlan lehet, számomra lenyűgöző volt az, hogy a narrációban írja meg a párbeszédeket és a gondolatokat is. Ez (nekem) nem más, mint a hangoskönyv, a felolvasás vizuális megfelelője; közel hozza a történetet, olyan, mintha a szerző ott ülne melletted és mesélné.:) Az Európa Kiadó jóvoltából erről ingyen és bérmentve is meggyőződhettek: a linken alul bele lehet olvasni a könyvbe.
http://www.europakiado.hu/konyv/743735/laurosz/

J.J. Abrams és Doug Dorst: S. – Thészeusz hajója
Ezt is említettem karácsony tájékán. Az azóta – joggal – igen nagy népszerűségre szert tett mű egy zseniális ötlet nyomán „könyvtári könyvként” lett kiadva, és két történetet tartalmaz: a könyv saját történetét, és azért a két fiatalét, akik kézírással végiglevelezik a könyv széles margóit, és akiknek beszélgetésük, nyomozásuk kellékei benne találhatók a könyvben: újságkivágások, képeslapok, kávéházi szalvétára rajzolt térkép… A „benne találhatók” szó szerint, fizikálisan értendő, tényleg bele vannak tűzve, mint egy könyvjelző.
Gyakorlott olvasóknak ajánlom, lévén hogy a könyv jellegénél fogva mindkét történetet egyszerre kell olvasni. Minden egyes oldalon.:)Nem olcsó játék, belátom… De bőven megéri. Mert ez olyan könyv, ami könyv akar maradni. Ezt nem lehet létrehozni elektronikusan, tehát sem ezért, sem pedig kellékei okán nem lehet csak úgy előkapni buszon, metrón. Ez könyv, és azt szeretné, hogy otthon olvasd, nyugodt körülmények között, odafigyelve.:)
http://bookline.hu/product/home.action?_v=J_J_Abrams_Doug_Dorst_S_Thesze...

Ezeken kívül:
Stephen King művei, itt az író már említett, ám korántsem elhanyagolható jellemzője, a letisztultság okán. Célzott, világos mondatok, határozott fogalmazás, eltalált kifejezések, sehol semmi sallang, csak és kizárólag az éppen szükséges szavak, slussz. Mint amatőr írók, gondolom, kevés kivétellel mind tudjuk, mennyire nehéz így írni; mennyire nem egyszerű egyszerűsíteni, egy rövid mondatot is hatszor átfogalmazni, hogy találó legyen, és egyáltalán, mi mindent foglal magába az, amire azt mondjuk: határozott fogalmazás, tudatos írás.

Neil Gaiman művei, többek közt a Temető könyve és az Anansi fiúk, valamint a sokat emlegetett Amerikai istenek. Előbbiek Gaiman lényegretörő, ugyanakkor örökké sziporkázó nyelvezete miatt, utóbbi, bár mindezt magába foglalja, bónuszként azért is, mert igazi Legenda, mert egyszeri és megismételhetetlen, és aki kihagyja, nem tudja, mit hagy ki!

Régebbiek:

Sokat, sokat felhoztatok – köszönöm, köszönöm! – így nem ismételném ezeket részletesen.

Szeretettel ajánlom Bulgakovot, Salingert, Ernest Hemingwayt, Tolkien műveit, Jókai Mór, Fekete István, Gárdonyi Géza műveit, és mindent, amit a kollegák ideidéztek. Egyikük sem nyúlt mellé, hát igen, ilyenek a Karcosok!
Óriási előny, hogy ezekből a csodálatos művekből párszáz forintért lehet válogatni az antikvárium.hu hatalmas bázisában. (Nem reklám, segítségül szánom betűfalóknak: az említett webáruház abszolút megbízható – mindig tőlük rendelek! –, és nyolcezer forint felett ingyenes a kiszállítás az ország bármely pontjára. Nyolcezerből pedig két bőröndnyi könyvet lehet összeválogatni!

Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére. Alapmű, szerintem.:)

Margaret Mitchell: Elfújta a szél. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy afféle romantikus limonádénak tekintik. Öreg hiba! Többször kiolvastam, és mindig adott és adott valamit.

Psycho I-II. Alapmű, de megmondom őszintén, engem leginkább Tandori Dezső zseniális fordítása nyűgözött le. De ez aztán olyan szinten, hogy már csak ezért is megéri!

Daniel Keyes: Ötödik Sally. A többszörös személyiséghasadás hiteles leírása, roppant szórakoztató (és elgondolkodtató) módon NEM a „fő” személyiség szemszögéből.

Antológiák doszt, főként a „kezdő” íróknak: rengeteg ilyet találhatni az antikvárium.hu-n, például pár száz forintért az Égtájak 19XX-sorozatot. Az antológiák, novellagyűjtemények hihetetlen erőssége a változatosság, rengeteg különböző műfajban, stílusban sodródsz, iszonyú sokat kapsz rövid idő alatt!

James Clawell: A Sógun. Csak hogy tudd, honnan ered az eredeti, originál keleti mentalitás. Csak hogy érezd, milyen is született angolként japánná válni. Überelhetetlen alkotás.

Szilvási Lajos művei, többek közt az Egymás szemében és a Bujkál a Hold. Szilvási a felszabadulás utáni fiatal értelmiségiek szószólója volt, ugyanakkor minden emberi gyarlóság hiteles szócsöve… Mára talán „túl drámainak” tűnhet az írásmódja, mégis… Érezni fogod a „mégist”.:)

Henri Charriére: Pillangó. Nehogy már ne tudd, miről szól a télak!

E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő. Alap!

Rejtő Jenő összes művei. Nem kell ragoznom, miért.:)

Faludy György verseskötetei
.
Faulkner: A hang és a téboly. És a Míg fekszem kiterítve. Nehéz, utálni fogod. Aztán azt gondolod: kár lett volna kihagyni.

Golding: A legyek ura. De csak ha össze akarsz roppanni idegileg.

H. G. Wells történetei.

Joyce Adams: Baby love. Az írónőnek volt szerencséje a zseni Salingerrel együtt élhetni, gondolom, nem újság. Nem olvastam minden könyvét, de fogom – életmű beszerzése folyamatban.

Gerald Durrell minden műve, ha egyszerre akarod az egész bolygó állat- és növényvilágát felfalni, miközben betegre röhögöd magad. :D

Charlotte Bronte: Jane Eyre.

Emily Bronte: Üvöltő szelek. Alapmű.

Raymond Chandler, Agatha Christie felejthetetlen krimijei; Rudyard Kipling minden története.

Dumas művei, a Monte Christo grófjától a Három testőrig minden.

Edgar Allan Poe és H. P. Lovecraft művei.

Stanislaw Lem összes.

Shakespeare összes.

Paszternak: Zsivágó doktor.

Solohov: Csendes Don.

… És van még sok-sok könyv, amit szívből ajánlanék, sokat kihagytam, tudom, csak nincs idő mindet leírni… Nálam a családi könyvtár több, mint 2000 kötetet számlál. Mázli, hogy ötszobás ez a nagy böszme ház. Ne irigyeljetek, nem egy élmény ezt mind takarítani. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2016-01-08 18:49 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Természetesen Mihail Alekszandrovics Solohov: Csendes Don 1-4.kötet
Mit kaptam tőle? Agybajt! :-)
Egyébként az oroszoknál maradva, Akunyin összes.
Rejtő Jenci: Csontbrigád. Szigorúan nyáron, negyven fokban olvasva az igazi. Életkedvet kapsz tőle.

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

p, 2016-01-08 19:56 Sren

Sren képe

Ha mind a négy kötetet azért toltad le, hogy agybajt kaphass, akkor marhára grat! :D

A Csontbrigád ott van, mint a Menni, vagy meghalni, de nem Jencinek hívták a szerzőt (és örülj, hogy nem jár erre Tim vagy Para, mert a Jencikézésért szerintem letépik a fejedet :D).

Akunyint köszi, utánajárok. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2016-01-08 23:55 Ovidius

Ovidius képe

Vagy két napig gondolkodtam, hogyan állítsam össze a mondanivalómat. Aztán a válaszok, főként Sren legutóbbi, hosszabb ajánlása rávett, saját tapasztalataim felidézésére.
Durván hatvankét éve olvasok... Mire iskolába kerültem, nagyjából már tudtam olvasni. Csakhogy az olvasnivaló világa más volt 1953-ban, mint most. Mesék garmadája szerencsére volt. Benedek Elek, Grimm testvérek tízévesen... Kb. tizenkét éves voltam, amikor kezembe került Antoine Galland műve alapján lefordított Ezeregyéjszaka meséi (kb. az 1880-as évekből). Ez egész életemre meghatározta a mesék iránti szeretetemet.
Ami olvasási sorsomban ezután jött, érdekes története van. A háború után édesapám Nagycenken dolgozott a kastély állami kisajátítása körüli munkáknál. Ebbe tartozott a Széchenyiek hatalmas könyvtárának katalogizálása, és a politikai kívánalmaknak megfelelő átalakítása. Rengeteg könyvet kiselejteztek. Halomban álltak kinn az udvaron a könyvek. Amikor édesapám megkérdezte mi lesz velük, a politikai tiszt vállat vonva közölte, hogy kiselejtezik őket, mert irodalmilag értéktelenek. Édesapám engedélyt kért, hogy hazavihessen párat.. Megkapta. Attól kezdve naponta tolta haza kis kubikos talicskájával a könyveket... Sok, Tolnai Világkönyvtárba tartozó mű, Pengős- és Félpengős regények, kemény- és puhakötésű kiadások halmaza. Ekkor került hozzánk az Ezeregyéjszaka is. No, meg Courts-Mahler művek is... :D
Aztán középiskolás koromtól, az otthoni könyvek mellett elkezdődött a közkönyvtári olvasás.
Ez egészen a 80-as évek végéig tartott. Közben örököltünk is pár száz darabot, köztük vagy kétszáz Világirodalom remekei művet... :D
Úgyhogy jelenleg duplasoros, az összerogyás határán álló polcrendszerben, szekrényeken, olyan kétezer könyv vigyorog rám, olvasásra kínálva magát... :D

Közben történt bennem egy kis irányrögzülés. Ez pedig a sci-fi lett. A hatvanas évek elejétől kezdtem olvasni, ahogy hozzáfértem, először a könyvtárból, aztán, ahogy dolgozni kezdtem, egyre többet vásároltam is. Ez a gyűjtés kicsit mániámmá is vált, például ritkább, nehezen beszerezhető sci-fi ,és fantasy művekre, illetve a határterületek fantasztikus alkotásaira összepontosítva.
Köztük van olyan, hogy:
- Karinthy Frigyes: Az ezerarcú lélek 1916-os kiadása az Érdekes Újság nevú magazin ingyenes karácsonyi melléklete,
- Bernhard Kellermann: Az alagút, amelyet eredeti német nyelven 1913-ban adtak ki, és a magyar kiadás kb. fél év múlva, még abban az évben követte...
- Herbert George Wells: A világ rövid története Laczkó Géza fordításában 1923-ból.

Ezzel az iránnyal jelenleg ott tartok, hogy -- a legutóbbi, karácsonyi ajándékokkal: Brunner Zanzibárja, és Dan Simmons Ilionja -- nagyjából 670 db sci-fi és fantasy könyvem, és mintegy 350 db magazinom (köztük néhány kivétellel az összes Galaktika). A könyveket onnan tudom, hogy kb. három éve csináltam egy Excel regisztert...

No, innen folytatjuk...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

szo, 2016-01-09 03:23 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Minden tiszteletünk mellett, mikor ezt felolvastam itthon, Zoli (James) mondott valami nagyon csúnyát. (Ez az utolsó bekezdésnek szólt leginkább.) Nem baj, egyszer jól fogok keresni, és akkor... akkor lesz könyvünk végre. :) (Nem csak ebook nem teljesen legálisan beszerezve, meg könyvtári könyv két hónapig, meg a családtól kölcsönkért könyvek.)

Egyébként piszkosul irigyellek.

_____________________
Dr. Bloody Dora

szo, 2016-01-09 08:25 Sren

Sren képe

"... A háború után édesapám Nagycenken dolgozott a kastély állami kisajátítása körüli munkáknál. Ebbe tartozott a Széchenyiek hatalmas könyvtárának katalogizálása, és a politikai kívánalmaknak megfelelő átalakítása. Rengeteg könyvet kiselejteztek. Halomban álltak kinn az udvaron a könyvek. Amikor édesapám megkérdezte mi lesz velük, a politikai tiszt vállat vonva közölte, hogy kiselejtezik őket, mert irodalmilag értéktelenek. Édesapám engedélyt kért, hogy hazavihessen párat.. Megkapta. Attól kezdve naponta tolta haza kis kubikos talicskájával a könyveket..."

Én meg itt dobtam egy hátast, és kikericssárga vagyok. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2016-01-09 13:35 Blade

Blade képe

Azokra a nagycenki könyvekre én is kíváncsi lennék...nem nyitsz egy antikváriumot? ;)

v, 2016-01-17 08:09 Entreri

Entreri képe

Nem semmi könyveket írtatok össze, szorgosan listáztam is magamnak, mert számomra sajnos nagyon sok kimaradt még közülük. Igyekszem pótolni ezt a hiányosságot. :)

Gyerekkoromban a fantasy világa ejtett rabul, szinte más kategóriájú könyv nem is került a kezembe. Kezdetben a legnagyobb hatással a Sárkánydárda-krónikák voltak rám, talán nem is találhattam volna olyat, ami jobban beszippanthatott volna az elfek,törpék, mágusok, lovagok és sárkányok világába. Majd következett Skandar Graun és a Káosz-könyvek, ami amellett, h eszméletlen jó kalandokat mesélt el, rettentően meg is nevettetett. Valamikor újra kézbe kell vennem. Aztán az Éj- és Hajnal-trilógia, Fürge Calver, illetve Bredan, a barbár történeteo. Jó visszagondolni rájuk. Így jutottam el R.A.Salvatore sötét elfes könyveihez, amelyet kategóriájában szerintem egyértelműen a legjobbak közé lehet sorolni.

Kamaszkoromban nekem is eljött a szinte elmaradhatatlan King-korszak. Nem olvastam minden könyvét, de azért jó pár megfordult a kezemben. Közülük a Holtsávot, a Borzalmak városát, a Tortúrát és az Azt emelném ki, amelyek különösen tetszettek. Aztán következet Lőrincz L. László, Dan Brown, Palahniuk, jelenleg pedig próbálom tovább fejleszteni a könyves ismereteimet, és szinte a kezem ügyébe veszek mindent. Legutóbb Kesey-től olvastam a Száll a kakukkot. Imádtam. Most Az út-at gyűröm Cormac Mccarthytól.

v, 2016-01-31 17:01 Niszel

Szia!

Kedves szerkesztő, a legnagyobb hatással Hosszú Toll kevésbé ismert író " A Sós sziklák völgyében" c. munkája hatott rám. Reggel evvel keltem este evvel aludtam. Megtanultam szinte.
Hatalmas reményt, erőt kaptam tőle. Egyáltalán nem tudtam írni korábban. Nem tudtam használni a kezem. Az írásomat senki se tudta elolvasni. Lerajzoltam a Sós sziklák völgyét, Megtanultam a színeket. És másképpen tanultam, mint korábban. A zsebpénzemen vettem elsős füzetet és újra tanultam a betűket. Közben olvastam újra és újra az Indiánok énekét. Végül elénekeltem.
Alapaha a prérik virága, magyarul hóvirág. Ez az én nevem, küzdelmet jelent. Sorsfordító hatása volt. Azóta írok. Egy évvel később az egész iskola olvasta a munkáimat. Kifiguráztam a honfoglalást, a tanárom bevitte az egyetemre és azt hazudta, hogy ezt az egyik egyetemi hallgatója írta. A rádióban hallgattam később apuval. Olyan régen láttam már őt nevetni. Patatokban folyt a könny a szeméből úgy nevetett. Nem voltak nagy céljaim, nem akartam se zseni, se író lenni.
" A folyó felett már dal szárnyal, a préri megtelt hóvirággal
vadludaktól zeng a nádas, Napba vette útját a sas.
cserélj bundát medve testvér, meleget hoz délről a szél.
Hosszú Toll szerző regényében, az ősi indiánok dalai, segélykérő fohászai, és erős hite is benne van. Szerencsére senki se tanítja. Máig kutatják a szerző valódi életét. A történet nagyon valóságos.
Érzelmeimben is változások történtek, emberi szempontból is változtatott rajtam. Több egyéb munkám ihletője lett.
Később megbetegedtem úgy tűnt örökre így maradok. Aztán bumm! Megint jött Hosszú Toll, ezúttal a tesóm hozta. Visszatért a régi én, a régi hit, az indiánok éneke.
Most itt tartok. Másfél évvel ezelőtt még beszélni se tudtam, nem hogy írni. Egyenlőre úgy tűnik mindent neki köszönhetek.

p, 2016-05-13 21:30 Saint-Germain

Saint-Germain képe

Érdekes, hogy az eredeti Saint-Germain könyve, az egyik legmisztikusabb, és ennélfogva? legnehezebben beszerezhető könyv, nem igazán tetszett, sőt Benedek Szabolcs szintén Saint-Germain-ről szóló könyve, " A vérgróf" sem igazán jött be,de azért elment.

Ha életem során megkérdeztek volna, melyek a számomra legjobban tetsző könyvek, akkor időrendi sorrendben a következőket választottam volna:

Ráth - Végh István: A fáraó átka
Katajev: Távolban egy fehér vitorla
Rejtő Jenő: Csontbrigád
A.E. Poe: Történetek
Ottlik Géza: Iskola a határon
Kafka: A per / A kastély
Babits: A gólyakalifa
Mikszáth: Szent Péter esernyője
Heltai: A 111-es
Gárdonyi: A láthatatlan ember
Móra: Kincskereső kisködmön
Golding: A legyek ura
Esterházy: Egy nő
Krasznahorkai: Sátántangó / Az ellenállás melankóliája
David Mitchell: Felhőatlasz
Robert Löhr: A sakkautomata titka
Spiró: Fogság
Anatole France: Bonnard Szilveszter vétke
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
Longfellow: Hiawata
Lem: Solaris
Orwell: 1984
A.C. Clarke: A gyermekkor vége
Huxley: Szép új világ