Heti kérdés - a szerkesztő kérdez - Írás, Álom

Írás – Álom

„Mit álmodott, Kedves?” (Krúdy Gyula: Álmoskönyv-Tenyérjóslások könyve)

Régóta foglalkoztat a kérdés: az átmenet a műveink (a megfogható) és az írásaink (a művészet, az emberfeletti, tehát a megfoghatatlan) között.

Az ember mindig magából indul ki. Számomra az álom – a tudatalatti, vagy divatos nevén a "tudattalan" – közlendője, közlendői mindig is óriási tartalommal járultak hozzá írásaimhoz. Akad olyan művem, nem is egy, mely kizárólag az álmaiból táplálkozik, csaknem pontosan ragaszkodva azoknak még a témájához is.

Hol ér véget az álom, hol kezdődik a képzelet?

Használod-e álmaidat egy-egy írásműved létrejötténél, vagy kizárólag fantáziádra támaszkodsz?
Mi az álom, és mi a(z írói) Képzelet?

„… mert gyermekkoromban farkasfogat akasztott a nyakamba jó anyám…”
/Krúdy Gyula/

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2016-02-20 20:45 Sren

Sren képe

... Mert valójában tényleg nincsenek határok. :)

És tényleg érdekel minden álomból érkezett írás - ha csak egy bekezdés, egy benyomás, jelentéktelennek tűnő apróság: igazából nem az, én tudom.

És Ti? :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2016-02-20 23:15 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Sokan úgy gondolják(minden szemészorvossal egyetemben), hogy a szemükkel látnak. Így, amikor homályosabbá válik a látnivaló, akkor egyből szemüveget iratnak maguknak. Szerencsére tévednek, hiszen a látás illúzió. A szemen keresztül látunk, nem pedig vele, hiszen az álomképeink is tisztán kivehetőek, meglehet a szem csukva vagyon. Le az optikus maffiával! Éljen a Bates módszer.
Tekintve, hogy eddigi írásaim tekintélyes részét tudatmódosító szerek komplex hatása alatt követtem el, amikor is keveredik valóság és képzelet, nos másnapról visszatekintve az egész ténylegesen álomszerűen hat. Tehát fontos kapocs. Valami okból kifolyólag sohasem bírtam azokat az írókat, akik a saját életükről írtak, jobban szerettem, ha az amit olvasok, tökéletesen, teljes egészében a fantázia "terméke".
Aztán persze rákaptam Bukowskira, de ez egy másik történet, hiszen a kivételek erősítik a szabályt.
Mostanság persze tisztulóban vagyok, de tényleg nem tudom eldönteni, hogy életem bizonyos szegmensei valóban megtörténtek, vagy csak elképzeltem, mintha álom lett volna csak, látszatvalóság.
Ennyi.

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

v, 2016-02-21 05:12 Dana

Dana képe

Nagyon-nagyon (!) szeretek álmodni. Kisgyerekként és kamaszként sokszor tudatosan koncentráltam arra, kiről vagy miről szeretnék álmodni, mert egyszer azt olvastam: általában arról álmodunk, ami elalvás előtt utoljára foglalkoztat bennünket. Manapság is szinte alig várom, hogy elaludjak és álmodjak, és nagyon csalódott tudok lenni, ha nem emlékszem rá, mi zajlott éjszaka a fejemben.
Ugyanakkor nagyon ritkán vannak rémálmaim.
Pár apróság:
1. Rettentően félek hidakon átmenni álmomban. Amúgy is tériszonyom van, de álmomban ez extrán kijön.
2. Repülni úgy szoktam, hogy felugrok a levegőbe, ráhasalok, és úszó mozdulatokat csinálok. Kicsit nehézkesen szokott beindulni, de utána működik. Próbáljátok ki.
3. Ha azt álmodom, hogy vízben vagyok, víz alá merülve fuldoklom: ébresztő, a fejem a párnában, tényleg nem kapok levegőt!
4. Álmomban vécére menni az Álmoskönyv szerint sem jelent jót: ébresztő, mert tényleg összepisilem magam!
Álmomban sokszor feloldok dolgokat. Például olyan emberekkel álmodom, akikkel amúgy nem vagy nem olyan formában tudok találkozni, ahogy szeretnék.
És hogy az írással hogy függ ez össze? Úgy érzem, ritka az, hogy álomból táplálkozik egy írásom. Viszont elalvás előtt vagy éjjel, megébredve, szoktam ötletelni. A másik felem alapgondolata például így született, a többi adta magát írás közben. ("Egyedül? Az nem lehet! Még akkor is, amikor lenéztem, éreztem, ahogy fogjuk egymás kezét.
Valójában viszont csak a saját kezemet szorongattam.")

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-02-21 07:51 Niszel

Mamám: Ha életedben először alszol egy szobában számold meg a négy sarkát és az álmod valóra válik.

v, 2016-02-21 07:46 Sednol

Sednol képe

Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik minden nap álmodnak, és ébredés után emlékeznek is rá. Volt már olyan, hogy napokon át folytatásos álmom volt. Akkoriban még nem pötyögtem a billentyűzeten, pedig jó kis sci-fi lett volna belőle.

Ha álmomban meghalok, nem ébredek fel. Évek hosszú gyakorlásának köszönhetően menet közben tudom befolyásolni a történéseket. Ahogy Dana is említette, lehet arról álmodni, amiről akarunk, de a legerősebb utolsó gondolatok lesznek a mérvadóak.

Nagyon rossz alvó vagyok, minden apró neszre felébredek. Valószínűleg ezért is ilyen élénkek az álomképeim. Egyik lábam a valóságban, a másik az álmok földjén.

Többször volt olyan, hogy napközben elbóbiskoltam, és a szoba élő képére és történéseire vetítettem az álomképet. Haverom egyszer elkapott egy ilyet. Azt mondta, amikor kinyitotta az ajtót, és benézett, látta, hogy alszom, ezért ki akart menni. Mondtam neki jöjjön csak nyugodtan, de le ne térjen az ösvényről, ami az ágyhoz vezet, mert felnyársalják az éles fémhulladékok. Mai napig tisztán látom azt a képet: kacskaringós ösvények vezettek az ágyhoz fémforgácshegyek és fémhulladékdombok közt. :D

Biztos, van olyan történetem, amit egy álom inspirált, de meg nem mondom, hogy melyiket. Inkább azt mondanám, részeket hasznosítok belőlük: éles, kontrasztos képeket és erős érzelmi töltéseket. Megkezdett novellát folytattam már az éjszakai továbbálmodás irányába.

Van, hogy továbbálmodom valamelyik éppen olvasott történetet, így elég sűrűn szokottam azon gondolkodni másnap olvasás közben, hogy ezt már olvastam valahol. :D Feltételezem, ez csak akkor szokott megesni, ha egy rugóra jár az agyunk az íróval.

Szerintem az álmok és az álmodozók viszik előre a világot.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-02-21 08:22 Roah

Roah képe

Hm.:)))

Tesóm azt mondta egyszer, jól gondoljam meg, mit írok le egy szokatlan világról, és azt, azokat, amiket látok bennük, álmaimban; még a végén jön egy őrült tudós, aki meg is építi.

Azóta százszor is meggondolom, mit írjak le.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2016-02-21 08:29 Sednol

Sednol képe

Tehát szándékosan a haladás útjába állsz! Nem szép tőled.
Pedig nagy ötlet a kómások felébresztése bentről.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-02-21 08:42 Roah

Roah képe

Telitalálat! Azt hiszem, pont ez volt az egyik írásom, aminél Tesóm szólt. Az Oázisnál.

És mi van, ha nem gyógyításra használnák?

Vagy más gépeket lát az ember lánya, más eszközöket.

Mondjuk van olyan, amit kizárt, hogy ebben az évezredben bárki is megépít! :D
A 'tallérok". Az állati klasz cucc volt! Ezek a tüskés korongok az emberiség kezében voltak, jusz-tu-bí; ha a két tenyerük közé fogták, olyan idegpályákba döfött bele, ami feloldotta az agyműködésük leblokkolását. Aztán ezeket a korongokat elvették, egy másik faj lényei - gonoszak és rusnyák. Ők tovább is fejlesztették a korongokat. Beleállítják a levegőbe, egy bizonyos ponton, és ki-be járkálhattak ez, és egy másik világ között. Meghasították a tér egy részét vele.
Álmaim szerint az anatómiánk megőrizte a tallérok, korongok nyomát - szép ráncossá vagdosták az emberiség tenyerét.

Ilyeneket nem írhat le valaki, nem? :D Max hozzászólásokba. mert az egyrészt nem veszik komolyan, másrészt nincs kedvem valami muszáj-dzsekiben végezni - talán nem is lenne a méretemre, tuti ki tudnék bújni abból is. :D

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2016-02-21 08:51 Sednol

Sednol képe

Olyan nincs, hogy nem írhatod le. Le kell, írd őket.
Téged választottak, a te feladatod megmutatni a világnak.
Senki sem fog diliházba csukni, ha mégis, akkor majd jól elszöksz. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-02-21 09:00 Roah

Roah képe

Szentül hiszem, érzem, hogy ilyeneket nem csak én látok álmaimban. Ez nem egyedi, szerintem ez nem egyedi dolog. Egész életemben kerestem a hozzám hasonlókat - és meg is fogom mindet találni, addig kajabálom kifelé. :D Szerintem ez nem csak én világom. Szerintem van ilyen még, akinek ilyesforma álmok keserítik meg az éjszakáit - talán keresik a...valamit, nem tudom.

Szívesen átadnám, bárkinek, ezt az egész álomvilágomat - az óriást csak kölcsön! :D Őt nagyon megszerettem. Elképesztő rendes velem.

És vannak lyukas részek is ebből a...világból?
Azért érzem biztosra, hogy ilyen álmai másoknak is lehetnek - talán náluk vannak a hiányzó részek.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2016-02-21 09:58 Niszel

Ismerek olyant akit ezért diliházba zártak. Olyat is aki ott alkotott, meg olyanról is hallottam, akit végül csak oda tudtak el rejteni.
Valóban meg kell gondolni a dolgokat. Bizonyos országban ma a "Zombi víruson agyalnak". stb.
Az álom szép tud lenni. Manapság a szépség: kislányos, naív, nyálas, csöpögős és több negatív jelzőt kap.
Az írónak igen az a hivatása, hogy legyen álma és le is tudja írni.
Pozitív irányba, ha lehet. Jobbítva.

v, 2016-02-21 10:23 Roah

Roah képe

Tudod, mi ilyenkor a legjobb, szerintem?
Velős szkepticizmus, racionalitás, tudomány, szigorú tudomány. Ezek, ha együtt állnak, jókora nehezéket tesznek az ember bokájára, és garantáltan a földön tartanak - nem eshet meg a súlytalanság, ha rásegítünk a gravitációra.
Nem kell felhagyni lényegében semmivel; mert a tudomány és ez a furcsa világ úgy mehetnek egymás mellett, mint egy sínpár: párhuzamban.
Egyben tarthatnak. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2016-02-21 22:00 Sren

Sren képe

Niszel, Sednol, kapaszkodjatok, a zombivírusról jutott eszembe: épp múlt héten voltam kénytelen hallani a rádióban, hogy igenis létezik ma cég, amelynek a szerződésének a bizonyos apróbetűs részében ott állnak a zombitámadás esetére vonatkozó záradékok. Halálkomolyan! Élőholtak, melyek emberi vért fogyasztanak, stb - minden részletre kitért a szerződés, és ezt fényes nappal, hóttkomolyan bemondták a rádióban.

Biztos paranoid képzelgés részemről, de amellett, hogy könnyesre röhögtem magam, megfordult a fejemben a gondolat árnyéka: lehet többet tudnak, mint mi?
Ilyent csak akkor szoktam volt gondolni, amikor bizonyos időközönként újra- és újraolvasom King Végítéletét. Végső soron csak egy egyszerű influenzavírus. CSAK annyi a különbség, hogy a vírus újra és újra mutálódik - ahányszor védekezik ellene a szervezet, annyiszor "változtatja meg magát"... a végeredmény egyértelmű. Shadder. Nem ás vermet. Ha itt vagy, MÁR beleestél.
Pedig csak egy mezei takonykór.

Egyben pedig, ahogy a Gaiman-es idézettel is utaltam rá, az az abszurdum, ahol a megfogható és a megfoghatatlan találkozik. Annyira abszurd, hogy röhög rajta az ember. De a nevetés alatt ott a félelem, ami tudja - igen, Kata, neked is igazad volt - hogy nincs is kanál....

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2016-02-22 12:23 Para Celsus

Para Celsus képe

A zombik köztünk élnek, és a facebookot is használják:
https://www.facebook.com/szomszedneni/photos/a.422120752029.198164.27352...
-.-'


"The Rainmakeeeer!"

h, 2016-02-22 17:41 Roah

Roah képe

Nem tudom, de néha...amikor lidércnyomás vesz körül éjjel, hiába ébredek fel, egyszerűen érzem a nyomást, a mellkasomban, ül benne, rajta, olyan, mintha nem bírnék mozdulni, és nem is mozdulok, moccanni sem bírok, és egyszer...Para írta egy novellájában, valami olyasmit, hogy megfeszül a sötétség, és tényleg feszül, velem együtt, pattanásig, és érzel mindent, de nem látsz semmit. Talán az állati ösztön lehet ilyen? Amikor a félelem beszorul; közéd és a lidérc közé.
Mert nem csak én félek a lidérctől, a lidérc is tart tőlem.

Ezek az álmok a legborzalmasabbak - nem tudom éjjel, izzadtan, csatakosan eldönteni, hol az illesztés a valóság és az álom között. És az egész nem tarthat tovább néhány percnél, mégis, jobban kimerít egy ilyen éjjel, mintha körbe kellene futkosnom a Margit szigetet vagy...sokszor.

Ajánlom is a kanálnak, hogy ne legyen.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2016-02-22 18:08 Sednol

Sednol képe

Mostanában divatosak lettek a zombitörténetek. Valahogy vonzza az embereket. Én is imádom.
Ne várj sokat a világtól. Feltételezem az említett cég Amerikai. Egy ország, ahol a lószart is el lehet adni, csak jó marketing kell hozzá. Nem csodálkozom. Vannak cégek, akik zombibiztos erődítményeket gyártanak, nem kevés pénzért. Amikor a hidegháború zajlott, akkor atombunkereket lehetett vásárolni.
Mindig csodáltam az igazi zombikat, akik ezeket megveszik. Eszükbe sem jut, hogy egy atomvillanás után, nem egy hónapig kéne kibírnia önellátóként. Mit ér egy zombibiztos erőd, ha egy pár hónap alatt elfogy a kajád? :D
Ezek a kérdések fel sem merülnek az emberekben. Ők birtokolni akarnak valamit, aminek semmi értelme.
Az is lehet, hogy tudnak valamit. Túlnépesedik a föld, ki tudja, melyik ország, miben látja a megoldást. :D
A Végítélet jó könyv, de a Mobil sem rossz, és jobban rá lehet húzni a jelenlegi világra.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-02-21 07:57 Roah

Roah képe

Álmok?

Amiatt kezdtem írni - mert álmomban láttam a holdat, közelről. Akkora élményt adott, hogy le kellett írnom.
Én nem szeretek álmodni - sok olyan történést is látok, amit nem akarok. Évekig nem értettem a nyelvét sem; az álmokét. Az óriásomtól egyenesen rettegtem - a visszatérő óriástól. Sokáig elbújtam előle, mert a hangját nem bírtam elviselni, egyszerűen beteg lettem tőle. Eleinte rajzokat hagyott, volt olyan, hogy homokban, de olyan is, hogy kövekből, kavicsokból rakott össze képet. Ahogyan nőttem, az óriás is emberszabásúbb lett, a hangja! Mély, öblös hang; sokáig nem értettem, mit eszek például Barry White hangján. Ó, hát olyan, mint az óriásé lett: megnyugtató. Az óriás egyszer nagyon csinosba öltözött, rettentő furcsa volt ruhában látni, de még így is, hatalmas volt. Ismerem a nyelvét, de vannak mozdulatai, amiket máig nem tudok megfejteni. Még én sem. Például, amikor így kiöltözött - lenyúlt értem, és fel akart emelni, mint egy kislányt, a hónom alá nyúlva. Mondtam neki, hogy ne tegye, nekem az fáj, vékony ott a bőröm, ne érjen hozzám. Mire ő vigyorgott, és azt kérte, bízzak benne, nem fog fájni. Jó, hagytam magam - és tényleg nem fájt! Felemelt úgy, hogy háttal voltam az arcának, és kiolt a magasba. Nagy élmény volt, még nevettem is, kalimpáló lábakkal. Hihetetlen dolgokat láttam a magasból!Testvérem egyszer, látta álmában ezt az óriást - látta, amint egy gigászi lény, egy hatalmas lény csatát vív, harcol azokkal, "akik a hátamban vannak". Ezt álmodta. Később kiderült, discus herniám van, ami becsúszott a gerincvelőmbe, belülről ment a sérv kifelé, nyaktól lefelé lebénulhattam volna, gigászi szerencsém volt, az utolsó pillanatban, nagypénteken operáltak meg, 2007-ben - csak később tudtam meg én is, hogy egy nemzetközi hírű idegsebész mentett meg. Tesóm azt mondta, ő hótt nyugis volt, tudta, hogy nem lesz bajom, mert az a lény mindenkit elkapott álmában, az összes "támadómat". Nővéremet csak az zavarta, hogy nem tudja, ki ő, nem tudja - és én sem -, ki az az óriás, aki ennyit segít nekem, amióta csak megszülettem.
Aztán vannak olyan álmok, amiknek csak akkor nyer értelmet a jelentése, ha bekövetkezik; például, láttam egy barátnőmet hatalmas lángokban, rendszeresen. Persze hogy hívtam, persze, hogy szóltam neki, persze, hogy aggódtam, vigyázzon a tűzzel, hát mindenre gondoltam, már tiszta ideg voltam, amikor...a szerelem. Rátalált a szerelem - az álmok nyelvét beszélni nehéz, lefordítani még nehezebb.
Aztán van, hogy egy nappali cselekményemet nem tudom megindokolni - ezek intuíció formában jelennek meg. Megérzések. Amikor "ráérzek", vagy "beleérzek" - az évek során rájöttem, hogy ezek emlékek. Álom-emlékek után maradt érzések. Nálam, ha nem emlékszem vissza egy álmomra, akkor is emlékszik a szívem, vagy az elmém - furcsa egy dezsavú.
Aztán nagy horderejű merényletek, vagy természeti katasztrófák, azok szörnyűek - hogy milyen érzést hagynak maguk után?!
Aztán a családom - mindkét oldalról, Anyairól, Apairól érkezett az álom; Apu, például. Neki is voltak suttogó álmai. Nyári szünet volt, én még a világon sem voltam, csak a család mesélte: Nővérem lent nyaralt vidéken, Anyai rokonoknál, amikor egy hajnalban Apu arra riadt fel otthon, hogy a Tesómat megharapta egy vadászkutya, azonnal érte kell menni. Anyu próbálta megnyugtatni, de egyszerűen képtelen volt rá, akkoriban még nem volt, csak a kiválasztottaknak vonalas telefonja - mi nem tartoztunk közéjük, éveket vártak a szüleim egy telefonvonalra -, nem volt mobil, max távirat, de Aput nem lehetett megállítani. Ladába (vagy zsiguli? mindegy) be - azzal dolgozott, ikerpedálossal, MHSZ-es példány -, és meg sem állt a faluig. Ahol a Nővéremet valóban megharapta egy vadászkutya, vagy egy vadásznak a kutyája...
Régen is...régen is...megesett, hogy más álmait is láttam, láthattam. Anyunál csöveltem. A régi szobámba aludtam, Apu halála után úgy hat, vagy hét évvel, nem tudom pontosan. Álmomban Apu hol az ablakomnál állt, láttam a koromfekete sziluettjét, az utcai lámpa fénye kitolta a függönyből. Aztán az ágyam szélén ült - nem bírtam magamra húzni a takarót. Végül megsimította a homlokomat, "Picikém, aludj". Á, ezek után nem bírtam visszaaludni, alig vártam, hogy Anyu a szomszéd szobában motoszkáljon, és mint egy kislány, csattogtam átfele hozzá pizsiben. Anyu, álmosan ásított, és azt mondja: "Te, képzeld, kislányom, milyen hülyeséget álmodtam! Apád itt volt, és azt kérdezte, eljöhet-e hozzánk karácsonyozni, szentestére. Mondtam neki, hogy igen, de nem aludhatsz itt. Erre Apád azt mondja, azt tudom, mert a Kata az előbb mondta."

Szóval igen, az egész kapcsolatom az írással egy álomnak köszönhető, és máig azok diktálnak. Ha írok, ezek a furcsa képek világokról, hajókról, lényekről, előjönnek, valahogy másként működik akkor az agyam.

Nem szeretek álmodni.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2016-02-21 08:13 Niszel

Az én álmom olyan, mint a folytatásos regény. Újra meg újra meg akarom változtatni a világomat sokkal jobbra. Vissza álmodom magam oda ahonnan előző nap elindultam, és azt mondom: tegnap erre mentem, nem sikerült akkor ma arra megyek. Mindig romhalmaz tetejéről indulok el. Jártam a boldogok városában, ami szürke volt. Azonban én mindig a Fehér várost keresem.
Én leírtam az álmaimban megélt dolgokat, mert olyan tisztán emlékeztem rá hosszú időn át, hogy ezt meg lehetett tenni.
Majd egyszer beküldöm nektek.

v, 2016-02-21 11:20 Para Celsus

Para Celsus képe

Ó, az álmok... a kreativitás forrásai.
Elias Howe, a varrógép feltalálója fejben már összerakta a gép szerkezetét, csak a tű formája nem jutott eszébe istennek se. Egyszer aztán álmában dzsungelbe került, ahol bennszülöttek fogták el. A harcosok rázták a lándzsájukat, Howe pedig felfigyelt a lándzsahegyekre, melyeken szem formájú lyukak látszottak. A feltaláló, amint felébredt, a homlokára csapott: pontosan ilyen alakú tűre van szükség, hogy működőképes legyen a varrógép!

Beszélik, hogy Stevenson, a Dr. Jekyll és Mr. Hyde szerzője is szívesen merített ihletet az álomból, ahogy Salvador Dalí is.

A keleti kultúrák vagy a természeti népek álomhívők - nálunk, a racionális nyugaton száműzték a képzelgések közé az álmokat. Ezen az álmokat a pszichiátria érdeklődésének központjába állító Freud és az ő álomfejtése sem segített - ő ugyanis mindenáron azt akarta bizonyítani, hogy az álom elfojtások, kóros lélekműködés, traumák "terméke" - holott Howe példája is azt bizonyítja, hogy az álom inkább kapu a tudattalan és az ego között, amely nem egyszer a megoldást közvetíti.
(Ez a freudista felfogás, miszerint az ember az álmaiba száműzi azokat a vágyait, amiket napközben szégyellne, egyébként sem állja meg a helyét - álmodtam én már olyan lucskosat-erotikusat, amit nappal sem szégyelltem volna, sőt :D )

Ennek ellenére - nem kis részben Freud hatására - még a nyolcvanas években is születtek olyan elméletek, miszerint az álom csupán az agyi idegsejtek véletlenszerű működésének a mellékterméke, a neuronhálózat napi tisztításához szükséges random sejttüzelés. Mások pedig azzal jönnek, hogy az álom "feleslegesen" maradt meg az evolúció során, nincs valódi funkciója. Ez úgy hülyeség, ahogy van - az evolúció nem fejleszt ki "felesleges" dolgokat.

A kutatások szerint éjjelente közel két órányit álmodunk - hol thrillert, hol horrort, hol pornót. :D Érdemes ezekre az álmokra odafigyelni.

(Jómagam hangulatíró vagyok - nem egy novellám született egy álombeli hangulat kibontásából, szavakra való átültetéséből.)


"The Rainmakeeeer!"

v, 2016-02-21 11:44 Niszel

Az agykutatók?
Erről majd küldök nektek egy írást, ha befejeztem.
Felelőtlen az a tudós, aki álmokról nyilatkozik. Szinte semmit nem tudunk erről. Az alvás problémák gyógyítása is nehézkes.
Fraud és Frankeistein között volna különbség?:D

v, 2016-02-21 12:24 Roah

Roah képe

Tudod, Para, mi az igazi kihívás? Egy olyan világról írni, amire jelenleg nincs szó - olyan erőről írni, ami beleillik, beleilleszkedik egy számomra megfejthetetlen energiamezőbe. Ez egy olyan energia, amit csak talán a vízhez tudok hasonlítani; mintha víz és áram, mintha abból lenne az egész. És nem tudom sem irányítani, sem kezelni, sokszor még a mechanizmusa, a miértje is fejtörést okoz. Miként írsz olyan tárgyról, tárgyakról, aminek az anyaga nincs benne a periódus rendszerben? Hogyan írsz olyan eszközről, ami élő? Él. Mozog.
Gondolkodtam fiktív elnevezéseken, de az nem ugyanaz, egyszerűen vannak olyan dolgok az álmaimban, amiket képtelenség elnevezni - az emóciók a legdurvábbak.
Amikor a szavakat érzed, és nem hallod.

Voltál már így? Hogy olyanról írtál, amit az álmaidból hoztál, és nem tudtad, miként definiálj, miként add vissza?

Illetve, van itt még valami; sokszor gondolkodtam azon, mi történik velem, ha álmodom. A racionális énem mindig győz, és keres valami ésszerű magyarázatot.

Mi lehet ez a világ? Létezhet-e az, hogy valaki a saját agyát látja belülről? Tudom, hogy vadul hangzik, de mi van, ha mégis? És amikből álmomban világot látok, az a saját agyam. Erekkel, és mikró nagyságú bizbaszokkal. Biológiailag és mentálisan is? És ha léteznek a genetikai emlékek, akkor azokat látom? Mások emlékeit, a saját szervezetemen át? Érted? És a tárgyak, nem tárgyak, hanem sejtek. És az elektromosság valójában az agyműködésem, a rezgések termelik ezt az energiát, és a vérem az a bizonyos víz. És olykor-olykor összeakadok a saját agyközpontommal is, ő az óriás. (Engem gyereknek kórházba is küldtek, mert azt hitték, agyvérzésem van; annyit tudtak kideríteni, hogy az agyam elektromos tevékenysége irtózatosan nagy. Szóval van kézzel fogható és bizonyított velem született dolog is.)
Annyi mindent megmagyarázna, ezerszer logikusabban hangzik, mint valami misztikus marhaság; a titokzatosság annyi, hogy a genetikai emlékeket hurcolom, és lehet, hogy ebből (!) van több bennem, a genetikai-rendellenesség (?) mint általánosságban.
Komolyan - igen, a tudományhoz ragaszkodó énem felülír, mint mindig, de szerintem ez egészen ésszerű magyarázat lehetne. Nem? Csak ebben nehéz eligazodni. És valóban, vannak hiányzó kockák is, lyukak, az emlékek némelyike torz, kopott, kell hozzá valami, vagy valaki másé, hogy teljes legyen. Vagy azzá válhasson.

Tudom, hogy te sem rajongasz a pszichológiáért, nekem sem a kedvenceim, őket én is elvetem; de szerintem néha mindenre van egy magyarázat, csak annyira egyszerű, hogy az ember úgy van vele, "Ez nem lehet!", és saját kezűleg nehezíti meg a megoldáshoz vezető utat is. Bonyolít, komplikál.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2016-02-21 12:57 Para Celsus

Para Celsus képe

A szubjektív idealizmus elvét követve (minden csak akkor létezik, ha valaki észleli) az agyunk is csak egyfajta tévképzet - a tudatunk nem az agyban lakozik. (Ez összevág azzal a kvantummechanikai alaptétellel, hogy a tudat független a testtől, amelyben létezik.)
Ez esetben - ha az agy is csak egy észlelet, mint minden anyagi dolog -, miért ne láthatnád belülről?

Ami az agy elektromos tevékenységét illeti, hajlok arra, hogy azt higgyem, az elektromosság csak egyfajta "mellékterméke" az agyműködésünknek - egy számunkra eddig ismeretlen energiafajta általunk ismert spektrumban megjelenő vetülete. Ahogy pl. a tested árnyékot vet - az árnyék nem te vagy, csupán a tested kiváltotta jelenség. Lehet, hogy az agy elektromágneses rezonanciái is csak ilyen másodlagos jelenségek. (Mindenesetre a telepátia, clairvoyance, stb. és az elektromosság közötti kapcsolat igazolására utazó kísérletek mind látványos kudarcot vallottak, ami arra utal, hogy a parapszichológiai jelenségek és az elektromágnesesség közt nincs kimutatható kapcsolat.)

Az álmok, víziók definiálása nyelvi eszközökkel nagy kihívás - kb. akkora, mintha metabolikus folyamatokat próbálnál emberi "logikával" megmagyarázni.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2016-02-21 14:30 Niszel

Magas ég!
Ennek a felét se értem.
Van központi tudat az emberek között. Akik mélyen éreznek egymás iránt, sok időt töltenek együtt azok képesek kimondani társuk gondolatát. Befejezni egy elkezdett mondatot, igen megérzik a bajt előre csak tagadóan elutasítóan reagálják. Nem akarják, hogy megtörténjen.
Öt éves voltam mikor álmomban egy fura épületben jártam. A tetején üveg volt átsütött rajta nap, csillagsugarak keresztezték egymást a fejem fölött. Aztán leszakadt, rám dőlt a gerenda. Az ajtón zúdult be a víz fuldokoltam. Egy férfi így szólt mire huszonegyet számolsz vissza jövök.
Felriadtam ágyban voltam. Anyám ült mellettem kitágult szemekkel maga elé bámult, hiába ráztam halott volt. Féltem elbújtam a paplan alá.
Aztán felkelt azt mondta : Álmodtam, azt álmodtam, hogy amíg nézem a vizet nem ér el minket. Úgy gondoltam a szememmel távol tudom tartani.
Ez bizony így működik minálunk. Alkalmanként.
A tudomány hol van- hol nincs arról ők tudnak.
Objektivitás alapján állapítanak meg különböző betegségeket Pl.: Nem létező dolog az, amit csak te látsz mások nem. Nem létező, amit te hallasz mások nem.
Azért is szoktam leírni dolgokat, hogy létezzen mások számára is, ne csak nekem.

v, 2016-02-21 15:09 Sren

Sren képe

Para... :D

Tudod, mi ugrott be erről? King legendás leírása az elefántról a nappaliban. A tudat trükkje, amikor valamit, bármilyen hatalmas is, azért nem veszel észre, mert MÁR ott volt, amikor beléptél.
És Neil Gaiman egy zseniális rövid meséje, amit mindjárt be is írok az idézetes fórumba.

Igen, hatalmas kihívás, ezért folyamodnak rengetegen hangulati elemekhez, szóképekhez álmok (és ha már itt tartunk, varázslatok, természetfeletti jelenségek, és minden ilyesmi) leírásánál. Mert kábé annyira nehéz megragadni megfogható, fizikai eszközökkel, mint megfésülni az árnyékodat. :D De meg lehet csinálni. Mert az írás viszont művészet, és mint tudjuk, a művészet szálain a magasabbrendű, az időtlen, a varázslat lebeg át a tér-idő dimenzióba.
Az álom számomra: varázslat.
Ahogy az írás is. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2016-02-21 20:20 Para Celsus

Para Celsus képe

Á, a Felkavaró tartalom! :) Frissiben olvastam, amint megjelent :)


"The Rainmakeeeer!"

v, 2016-02-21 16:18 Roah

Roah képe

Para, és az amperben mérhető gondolat? ;)

Hm - nincs kanál? :D
Lehet, hogy ez nem is rendellenesség, lehet, hogy ez mindenkinél így van/volt, csak túl mélyen van már, a tudatalatti pedig brutálisan erős védekezéssel bír.

Lehet, hogy másoknak is van ilyenje - gyerekkoromban simán hittem, hogy mindenki óriással álmodik -, csak nem emlékeznek rá, talán csak érzések maradnak meg. Rosszul ébredés, tudod, kimerültség, fáradtság, van olyan is, hogy valaki fáradtabb ébredéskor, mint ahogyan lefeküdt.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2016-02-21 18:28 mészégető

mészégető képe

A tudat szerintem sem az agyban van, csak ott jelenik meg, vagy ki tudja.Az álom érdekes, nappal az ember mondjuk, rendszerezetten gondolkodik, ez sem igaz mindig, mert pl, ha mész az utcán olyan asszociáció burjánzást tudsz vegrehajtani egy meginditott gondolat ezer leágazásával, hogy csuda, és el is tudsz képzelni bármit, mint egy álomban. Az álom alatt a rendszerező korlát hianyzik, és csak az asszociativ marad, hogy jelent e valamit azt nem tudom, olykor a gondolat se jelent semmit. Valahogyan mérik, hogy egy éjszaka sokszor van álom periódus, de emlékezni csak az utolsóra emlekszünk, és soha nem több három négy percnél, akár mennyi minden is tórténik benne. Szerintem olyasmi lehet mint a kóbor áram, felbukkanó elemekböl, amelyek ismerünk , állit össze filmet az agyunk,jobbára tetszése szerint, lehet, hogy ilyenkor kommunikál a néma jobb és a beszédes bal félteke.

v, 2016-02-21 20:30 Para Celsus

Para Celsus képe

Szerintem a kóbor áram véletlenszerűséget feltételez - én viszont jobb szeretem azt hinni, hogy az álom az agyunknak nagyon is célszerű eszköze. Álom közben felszínre kerülnek azok az információmorzsák, töredékek, amelyek foglalkoztatnak minket, de amiket napközben a túlterhelt agyunk nem vesz észre, amit a "racionális" énünk kidob, mint jelentéktelen dolgot, ballasztot.

Aztán ott vannak az olyan magyarázat nélküli jelenségek, mint a deja vu, vagy mikor az álom idő és tér korlátjait töri át.
Tudok pl. olyan esetről, mikor egy álom "kulcsmondata" később egy másik szerző novellájából köszönt vissza az álmodóra. Vagy mikor két ember úgy álmodott egymásról, hogy akkor még nem is ismerték egymást.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2016-02-21 20:43 Para Celsus

Para Celsus képe

Simán! :D

Egy Malcolm Bessent nevű férfi a '60-as évek végén részt vett egy kutatássorozatban. Éjjelente, miután az alvása REM-szakasza a végére ért, felébresztették, és leíratták vele az álmait, asszociációit. Ezalatt egy tőle független ember, aki nem tudott az álmairól, találomra kiválasztott egy szót egy szótárból, aztán valaki más kiválasztott egy képet, aminek a címében szerepelt ez a szó. Reggelre amolyan élőképszerűen előadták a képet a kísérlet alanyának. Na, ezt az élőképet kellett Bessentnek előre megálmodnia.

Egyszer a "folyosó" lett a kiválasztott szó, és Van Gogh-tól a St. Rémy kolostor kórházának folyosója a kiválasztott festmény. Bessent előre megálmodta, hogy tolószékbe ültetik, gyógyszereket adnak neki és Mr. Van Goghnak szólítják, mintha a kép szereplője lenne.

(Erről Hans J. Eysenck és Carl Sargent könyvében olvastam, a Mégis van magyarázat?-ban. Az előbbi szerző pszichológus, Sargent pedig Cambridge-ben diplomázott parapszichológiából - szóval nem az a Nők Lapja Ezotéria-színvonal, amit képviselnek :D )


"The Rainmakeeeer!"

h, 2016-02-22 17:26 Roah

Roah képe

Simán, mi? :D

Ments meg, Uram, ettől a szótól, hogy Ezotéria! :D Ez a szó az én világomban olyan, mint a csalán! :D Csíp, ég, szúr, viszket, vááááááá...:D

Ez az a könyv, ami nálam van? Az a nagy? Most ölbe vettem, ez az - te, ezt nem firkáltad tele? Mi a szösz. :)))

Tibet? :)))
A tibetiek vajon mit szólnának ezekhez a kutatási eredményekhez?

Egyébként teorizálhatok össze-vissza, keresztbe és kasul, de ha fejre-állok is, komplett álmaim vannak, sőt, olyan is volt, hogy egy átkozott lidércnyomás, egy lidércjárást követően hiába riadtam fel, miután nagy keservesen visszaaludtam, az álom folytatódott tovább, pont tett arra, hogy 'minek kellett jönnie', meg 'álomfázisok', csak nyomatta az agyam tovább, amit elkezdett. Befejezte.

Az egyik kedvencem, a lábrángásos alvás - az elalvás előtt jelentkezik. Akkor általában vagy jót álmodok, vagy jó hírrel, vagy szépet, vagy..bármi, de mindenképpen pozitív töltettel bír.
Tehát alszom, már majdnem alszom, és ilyenkor mindig megyek fel egy lépcsőn, nyugodt, egyenletes tempójú lépésekkel. Egy-kettő, egy-kettő. És néha megbicsaklik a bokám, és érzem, hogy az ágyon rándul egyet a lábfejem.
Van, hogy ez többször is megesik, van, hogy a rándulás csak egyszeri, de a lépcső tetejét még soha az életemben nem értem el, vagy ha igen, ez az egyetlen hely, amire nem emlékszem vissza. :))) Imádom! Bármi legyen is ott! Nem emlékszem rá! :))))
Ez (!) számomra a valódi alfa, a valódi lazulás, a valódi pihenés. Ha ezen a lépcsőn sétálok be az álmok világába, az mindig jó. :))) Ilyenkor volt, hogy Apuval álmodtam, csodásat, vagy repültem, bicikliztem a levegőben a lábammal, óriási volt, és a vízi álmok...? Ó, a víz világa, a víz élővilága, vagy a partja, lovakkal, vagy lépcsőn mentem fel a gömbökhöz is, amik a tenger felett lebegtek, az is klassz álom volt.

Mondjuk a legutóbbi vizes álmom, hát...oda nem lépcsőn mentem. Oda dobott valami. Bele, abba a nagy zöld vízbe, és mindenkinek kiabáltam, hogy "Ússz!" Ússzatok!" Még álmomban is rendkívül fárasztó volt taposni a vizet, ami mindent befalt. Fent-lent, körös-körül mindenütt víz volt.

Szóval aki eddig nem tudott úszni, az tanuljon meg! :D

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2016-02-23 09:13 Para Celsus

Para Celsus képe

Iggen, az az a könyv, kisasszony... sz'al nem keveredett el költözködés közben? Helyes, tessék rá vigyázni! :D

Nem tetszik az ezotéria? Hát micsoda hitetlenség ez, khérem?! :D Pedig küldeném a pénzenergiát, facebookon keresztül, délután háromnegyed kettőtől háromig. Ha megosztod, másnap becsönget a postás, és hoz hetvenezer dollárt. Atlantiszról. :D

(Én inkább úgy tekintek az ezotériára, mint ártatlan hóbortra, már ameddig megmarad az asztaltáncoltatás meg a kártyavetés szintjén. De amikor pl. az idióta, oltásellenes szülők nem adatják be a gyereknek a kanyaró-mumpsz-mittudomén elleni oltást, mert a facebookon azt olvasták, hogy az autizmust okoz - aztán a gyerek beteg lesz, azért piszokmód viszket a tenyerem.)

Ja, ez a félálomban-zuhanás tényleg komoly! Egy ideje már nem tapasztaltam.
És mi van a holdkórossággal? Alvajárás és társai?


"The Rainmakeeeer!"

v, 2016-02-21 19:56 A. Dixon

A. Dixon képe

Sziasztok!

Az álmodozást is megemlíteném. Nagyon szeretek álmodozni, folyton pereg valamilyen történet a fejemben. Legjobb a kanapén, kellemes zene szól..... :) Aztán meg jól elalszom, és tovább álmodom az addig irányított történetet.
A legtöbb álmom szines.
Az együtt álmodásban hiszek, abban is, hogy az álmomat tovább álmodja valaki, vagy én álmodom tovább más álmát. Hiszem, hogy vannak emberek, akikkel össze vagyunk kötve.
Barátnőmmel egy hónapja beszélgettünk a babákról, gyerekvállalásról. Talán négy nap múlva azt álmodtam, hogy nagyon nagy babát szültem. A munkahelyen meséltem barátnőmnek, aztán meg jól megdöbbentem, mert ő aznap éjjel azt álmodta, hogy kicsike babát szült - egymás gyerekeinek adtunk életet. :) (Én apró vagyok, ő jó egy fejjel magasabb)

Legborzasztóbb rémálmomban végigéltem öcsém haldoklását és halálát. Hosszú és bonyolult álom volt, és nem tudtam, hogy az. Maga volt a nyers valóság - öcsém tüdőrákos lett és a karjaimban halt meg. A mai napig a hatása alatt vagyok, öleltem a kicsi testét, álmomban hat évesre zsugorította testét a betegség, és annyira sovány volt...
Természetesen mentünk gyorsan orvoshoz, volt minden, pánik, kivizsgálás, tüdőszürő.

Szóval az álmok itt vannak velünk, hatással vannak ránk, alakítják az életünket.

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

h, 2016-02-22 10:09 Niszel

Szia!
Az álmodozás valóban jó dolog. Van néhány apróság az életben ami a földön tart, ezért nem repülök el a szárnyain.
Manapság inkább lottó ötös körül forognak a gondolataim. Csak alacsonyan szálldogálok. Pillanatnyilag.
Azonban legtöbb alkotást ihleti valami, néha álom néha más.

k, 2016-02-23 17:58 Dana

Dana képe

:-)

Fogásznál is voltál? ;-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2016-02-23 18:10 A. Dixon

A. Dixon képe

Még nem, márciusban jön vissza fogdokinéni dolgozni. :) addig parázok!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor