Heti kérdés - Idézetek

Egy laza téma egy laza hétvégére: az idézet.

Tudom, van idézetes fórumunk. De én most nem arra vagyok kíváncsi, ami valamikor megérintett, és bemásoltad vagy bepötyögted az oldalra. Engem AZ a bizonyos örökbecsű érdekel, ami egyfajta vezérmotívum, zsinórmérték számodra. Az, ami tényleg kiló hatvannal gyomron vágott; az, amit úgy érzed, sosem fogsz elfelejteni. Amit úgy érzel: a TIÉD, neked írták; az írója azt mondta ki, amit Te nem tudsz megfogalmazni.

Van-e ilyen (esetleg több is), és ha igen, miért?

Nagyon örülnék kettős hatásnak is: egyfelől kedvenc könyved vagy íród nyomán, másfelől Karcos szerzők nyomán, ha van köztük olyan, ami úgy rendesen odacsapott.

Az enyéim:

„Rágyújtottam egy szivarra, amit még Joyce-tól kaptam, és azt mondtam a törpének: – Mára ennyi, kispofám.” /Charles Bukowski/

Bukowski általában taccsra tesz; olyanná válok bizonyos dolgaitól, mint egy lehúrozott hangszer… tényleg, csak hallgatok, és ha gondolok is valamit, az formátlanul gomolyogva olyasmi, hogy „eh, bakker, hát ez az, ez a nagy büdös élet, nyomor a köbön, sz’al tényleg, kapja be mindenki, mára ennyi, kispofám” – és világosan érzem: marhára nem csak „mára” ennyi… De! De volt az öreg csirkefogónak egy másik oldala is, a szellemes, elbűvölő, piás lókötő, örökké vidám akasztófavirág, mindent pont lesz*ró különc… és ez át-meg átcsillan a sorain. És végül, bár lehet, hogy keserűen, cinikusan, de elvigyorodsz.

És az egyik Karcos feledhetetlen, ami szürke napokon mindig bevillan, naná, hogy Kelvintől:

„Száguldó vonatom ablakán mintha borotva ejtett volna tenyérnyi hosszú sebeket, amin rögtön megjelentek az üveg átlátszó vérének cseppjei.” – Na nem így egy az egyben, de mindig beugrik. Mert bár egy zseniális hasonlat, de tud többet is: azokat a sebeket, amiket a mindennapok ejtenek rajtad. Ha üvegen látok esőcseppeket, rögtön beugranak az átlátszó sebek… De néha üveg meg víz se kell hozzá, elég a hétköznapok lélekölő robotja. Láthatatlan sebek, mindig van valami, ami kivesz belőled… de megváltás is valahol, mert átlátszó: és az átlátszó vágások valami újat tárnak fel.

Neked melyek az igazán odab*szós idézeteid?

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2016-04-24 18:54 Sren

Sren képe

Kíváncsian várom a Ti idézeteiteket. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2016-04-24 19:01 Dana

Dana képe

Az enyém ott van az aláírásomban.

Ezen kívül még egy van: "The happiest women, like the happiest nations, have no history." Kb.: A legboldogabb nőknek, ahogy a legboldogabb nemzeteknek, nincs történetük.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-04-24 19:26 Sren

Sren képe

És tényleg! :D
Nem azért vigyorgok, mert ne lenne komoly és húsbavágó, hanem, mert olyan dolgokra irányítod rá a tekintetem, amik alapból adottak, és vicces, mennyire NEM jutott eszembe a cikk írásakor Dalí, holott.....!!! :)

Holott Én "szürrealista" vagyok.
Sokszor le akartam cserélni ezt a vezérmotívumot. Jöttek jobbak, szebbek... De sosem volt igazabb, időtállóbb. Sosem sikerült lecserélnem, egyszerűen nem volt semmi, ami felért volna vele. Totálisan elvonatkoztat a másságtól, magába ölelve a másságot ugyanakkor... Ilyet is csak Dalí tudott... meg pár igazi különc. :)
(Bukowski "mára ennyi, kispofám"-jára TALÁN lecserélném, de ez meg egy másik szerk aláírása máshol. Hogy nekem is nagyon igaz, nagyon vezér, az egy dolog, de ettől még nem fogom ellopni tőle.)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2016-04-24 19:37 Dana

Dana képe

Ja, igen, a miértekkel még adós vagyok.

"Akinek nincs ereje álmodozni..." -- B*szki, szerintem vagy húsz éve olvastam először ezt az idézetet. Hogy hol? Lehet, hülyeség, de valamiért úgy rémlik, körülbelül ezer éve valamelyik újságban (hirdetési?!) volt olyan rész, ahol ilyeneket jelentettek meg. Szinte biztos vagyok benne, hogy tényleg hirdetési újság volt. Ezt a részt mindig elolvastam, illetve a csereberélőst is.
Azért tetszik, mert magamévá tudom tenni a mondanivalóját. Céljaim, álmaim vannak, amiket meg akarok valósítani. Még ha egy napra csüggedek is, másnap újult erővel vágok neki a feladatnak. És ezekből igenis sok erőt lehet meríteni, és nem csak egy bizonyos dolog megvalósításához, hanem úgy általában is.

A másik G. Eliot: A vízimalom c. regényéből származik. Annyira tetszett, hogy beleírtam a szakdolgozatomba is. Mert hogy szerintem ez nagyon is igaz: többnyire a szenvedés, a bánat, a csapások azok, amikről történetek születnek és maradnak fenn, válnak a történelem részeként. A boldog, bőséges időszakot a sztorikban is csak így említik: száz évig tartó jólét köszöntött rájuk, DE AZTÁN...és itt következik kb. tíz oldalnyi szenvedés.
Hogy ebben mit érzek magaménak? Elveszett húsz évesként nyilván boldogtalannak éreztem magam, de sokat alkottam, és ez az idézet valahogy azzal biztatott, hogy nem múlok el nyom nélkül ebből a világból. Manapság már csak tetszik az idézet, de nem választanám mottómként. ;-)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-04-24 19:49 polgarveronika

polgarveronika képe

,,Semmit ne erőltessünk. A lényeg, hogy minden megy magától, és minden idővel bekövetkezik. Ha nem az életünkbe való és mi mégis megtartjuk, akkor is ki fog esni egyszer, csak később. Ha oda való és elküldtük,úgyis visszatér. Szóval nincs olyan, hogy jó vagy rossz döntés. Ami az életünkbe való, az ott lesz, ami nem,az egyszer eltűnik."
(OSHO ZEN BUSHIDO TOSA)

'Az életet csak visszafelé menve lehet megérteni, ám az a vicc az
egészben, hogy csak előre menve lehet leélni.
(FREUD)

"Néha a dolgok azok, amiknek látszanak"
(BUKOVSKI))

 

_______Tertium non datur ______

v, 2016-04-24 20:08 Pepin (nem ellenőrzött)

Nekem nagyon sok Herta Müller, Hrabal, Vonnegut, Böll és Grass idezet ropkod a fejemben nap mint nap.

Ez pl nagyon jellemzo ram, ezert szerettem meg: "...az emlekezes a masodik jelenem..."(Hrabal)

Es szinten egy multtal kapcsolatos: "Visszamegyek a múltba, mert a jelen úgy kapkod a bokám után, mint egy dühös foxterrier." (Kurt Vonnegut)

Ez pedig alapbol jellemzo ram, akar a munkaban, de barmilyen szuk keretek koze nyomoritott "hogyviselkedjunk" es "mi a helyes" rendszerben: "Nincs megingathatatlanabb igazság, mint egy szolgálati szabályzat." (Heinrich Böll)

"A győzelem alkalmi hülyévé tesz." (Günter Grass)

"Receptet mesélni nagyobb művészet, mint viccet mondani. A poénnak ülnie kell, pedig nem is mulatságos. Itt a lágerben a vicc így kezdődik: VÉGY. Hogy nincs mit venni, ez a poén. De senki nem mondja ki. A recept az éhségangyal vicce." (Herta Müller)

v, 2016-04-24 20:13 Smilezolika

Smilezolika képe

Sosem tudtam magyarázatot adni zsigerből származó, megingathatatlannak bizonyuló, bigott ateizmusomra, aztán ráleltem erre:
"Isten ma már nem magyarázat semmire, hanem inkább olyasvalamivé vált, aminek önmagában van szüksége elképesztő mennyiségű magyarázatra."
Ki más, mint a jó öreg DNA foglalta össze egy mondatba azt, amit mindig is éreztem, de sosem tudtam volna így megfogalmazni.
Természetesen nincs térítési szándékom és mindenkitől elnézést kérek, aki másként gondolja.

v, 2016-04-24 20:24 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Egy időben összeírtam a könyvekbe, hogy melyik oldalon milyen idézet ragadott meg. Sajnos az összes lapot eldobáltam, mondván, úgyse lesz rá szükségem. Benéztem. :D De azért van, ami eszembe jut.
Tizenévesen a lelkembe markolt József Attila, és azóta sem ereszti:

"A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok."

Murakami Rjú Piercingjét olvastam nemrég, életem egyik leggyorsabb és legfelkavaróbb könyvét. Sok dolgot feltépett bennem, amiket el szerettem volna felejteni, mégsem tudtam letenni. Volt benne pár sor, ami azt hiszem, lefedi az emberi természet egyik legalapvetőbb dimenzióját. Nem a képek és a fogalmazás miatt, hanem mert fájdalmasan igaz:

"Ilyen ez. Csak rohangál mindenki, összehasonlítgatják a sebeiket, mint a testépítők, akik az izmaikat mutogatják. És a leghihetetlenebb, hogy tényleg azt hiszik, meg tudják így gyógyítani a sebeket, pusztán azzal, hogy közszemlére teszik."

UI.: A testépítés számomra hiteltelen, nevetséges tevékenység, művi, nincs benne semmi igazi. Ezzel együtt nagyon fura kontraszt van a sorok és az üzenet között. Lehet, ezért is ragadott meg annyira.

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

v, 2016-04-24 20:46 craz

craz képe

"és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én."

"Névtelenül, időtlenül telepedett le mellém, és arra buzdított, engedjem el a fájdalmamat, benne majd úgyis elvész."

Most ez a kettő ugrott be. :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

v, 2016-04-24 21:00 Para Celsus

Para Celsus képe

"Alkonyatkor nagyokat sétáltam, és úgy éreztem, szeplő vagyok a bús vörös földteke hátán." (Jack Kerouac - Úton)


"The Rainmakeeeer!"

h, 2016-04-25 06:10 Niszel

" Sose kerdezd kiert szol a harang... erted szol"

h, 2016-04-25 09:49 Blade

Blade képe

"Rendben van, ez megint nem én vagyok." - Sren

Kérdés, ki mikor az. ;)

h, 2016-04-25 09:53 Blade

Blade képe

"Én vagyok az író. Örülj neki, hogy eddig nem büntettelek meg. Hatalmamban áll. Megtehetem." - Bloody Dora

Sokan büntetnek, az tuti! ;)

h, 2016-04-25 17:35 Roah

Roah képe

*„Olyasmi ez, amit nem tudok megmagyarázni. De bizonyára te is sejted, mint mindenki, hogy van, vagy kell még lennie valakinek rajtad kívül, akiben te is benne vagy még.”

„Nelly, én Heathcliff vagyok! Mindig, mindig a lelkemben él…”

Nem értettem, mi ez bennem. Az, hogy nekem másként működik az empátiám, az együttérzésemnél valamit elszúrtak, vagy fordítva kötötték be, nem tudom; az a helyzet, hogy én ezt rendellenségként kezeltem, és néha máig így kezelem.
Legyen ez egy könyv, film, egy zene, egy olyan asszony ordítása, akit nem is ismerek, nem is látok, csak a hangját, a kínját hallom, falakon keresztül, legyen ez egy kutya nyüszítése, vagy hozzám közel álló személy fizikai, vagy lelki fájdalma, vagy akár ezek ellenkezője, legyen jókedvük, nevessenek, vagy gömbölyödjön mellém egy kismacska – azt én is érzem.
Nem hallom, nem látom, hanem érzem. Belémkerülnek, valahogy. Hol dühös leszek tőle, hol dübörög tőle a szívem, hol szilánkokra törik, hol sírok, hol nevetek, de az biztos, hogy csak a szót kellett volna jobban elolvasnom: együtt-érzés.
És soha nem tudtam megfogalmazni ezt, így. Nem az volt a fontos számomra, hogy más értse meg ezt bennem, hanem az, hogy én értsem meg magamban. Hogy mi ez.
Emily Bronte-nak sikerült ezt nekem megmagyarázni úgy, hogy még tovább is gondoltam. Vicces egy helyzet volt, amikor életemben először szembesültem ezekkel a gondolatokkal. Vicces, mert a romantika, és az ahhoz tartozó kellékek nem szerepeltek az életemben soha. (Most sem igazán.)

Shakespeare mondatait gyakorta használom, sokat mondanak.

**„Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha.”

Ez is tőle származik – még Zorától kértem el, a Spiriten, jó régen.

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

„Mi a név?
Mit rózsának hívunk, akárhogy nevezzük, éppoly illatos…”

„Ezekre fogsz fegyvert, gyáva kiskutyákra?”

A Karcolatról Para Celsusé – az egyikben megfogalmazta a szélsőséges emberi viselkedést, a szeszélyes kedélyt, a másikban számomra a világ legszebb zenei hasonlatát követte el:

***„…mikor a hangszórókból duruzsoló lounge után a Big Gun csattan fel, pedig a váltás éles és obszcén, mint arcrapuszi után a torokba erőltetett pénisz…”

****„„A szívdobbanásaim tökéletes kánont játszottak a szuszogásával, a teste ritmusával. A két töredezett, zaklatott dallam egybefolyt, hogy tökéletes dalt alkosson. Ta-rapp-pa, ta-rapp-pa... szinkópák sorozata, szvinges harmónia..."

A második mondatot nem olvasom, hanem érzem a véremben, dobol rá az ujjam, a lábam. Kering az ereimben, üteme van, mozog. Még csak hasonlót sem éreztem betűktől soha. Táncolni tudnék rá.

Amikor hatalommal élnek vissza – hogy miként lehet azt egyedien, szilárdan, és példaértékűen ábrázolni, úgy, hogy mindenki (!) megértse.
Na, ezt rakta össze Chris Kelvin.

*****„Nem lehetett nagy pofon, mert nem maradt nyoma, de arra elég volt, hogy ne merjen ellenkezni, vagy elfutni.”

„Hatalmasat röhögött magában, utoljára még a lány felé rúgott egy kis port, csak azért, hogy megmutassa, még mindig ő a főnök, aztán elfutott.”

Szerintem akár a különcök jelmondata is lehetne – beszédes gondolat. Woody Allen a gazdája:

„Soha nem akartam ahhoz a klubhoz tartozni, amelyik elfogadott volna tagjának."

Adok a szavára, és olyan gondolatokat képes egyszerűen kimondani, játszi könnyedséggel megfogalmazni, amit én soha sem tudnék.
Ő Albert Einstein.

„A tudomány vallás nélkül béna, a vallás tudomány nélkül vak.”

„Nem vagyok különösebben tehetséges. Csupán szenvedélyesen kíváncsi.”

Az utolsó nem egy író gondolata, nem egy filozófusé, nem egy fizikusé, nem is egy költőé; egy kalóztól ered. Szeretek ezen elmélázni.

“Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba.”
(Johnny Depp)

*Emily Bronte/ Üvöltő szelek

**W. Shakespeare/ Rómeó és Júlia

*** Novák Gábor/ Szexshop Blues

****Novák Gábor/ Virágének Blues

*****Chris Kelvin/ A nyár utolsó napja

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."