Ijessz meg!

Sednollal folytatott eszmecserénk kapcsán. Nem akarok írás alatt offolni, folytassuk itt, blogban.
http://karcolat.hu/irasok/egyeb/sren/tovabb#comment-141724

Arra gondoltam, továbbadom a kérést a Karcolatos felhasználóknak, mert engem is érdekel, de tényleg.

Sednol kérésén tűnődve elmentem a falig: mi a horror, mi az, ami tényleg megijeszt? Mi az a Kelvin-szintű igazi, beteg borzalom, amitől frankón feláll a szőr a karomon, és sötét este, ha kimegyek valamiért, fel kell kapcsolnom a villanyt?

Tizenkét éves koromban kezdtem Kinggel, akkor olvastam először a Ragyogást. Régen volt, nagyon régen – a közben eltelt évtizedekben zabáltam a műfajt, volt Poe, volt Lovecraft, szóval a szokásos út, a klasszikusok überelhetetlensége… Farkasember- és zombifilmek, és minden más, ami ide sorolható, és amelyek miatt végigféltem az életemet, olyan szinten, hogy bele is fásultam, nem kicsit. Ezek után ki tud rám ijeszteni?

Clive Barker, Darren Shan? Bár kétségkívül van bennük valami, de jóval inkább színesek, mint ijesztőek.

Neil Gaiman? Vannak ügyes horrorjai, mindben más és más a borzadály… betegség, szörnyűségek, és a magány, az egyedül meghalni rettenete a „Az igazság egy barlang a fekete hegyen” című írásában… De Gaiman nem a puszta horrorban utazik, ő több ennél – ahogy a jó öreg King Papa, és fia, Joe Hill is több.

Akkor hát ki tud megijeszteni? Engem, aki a Psycho-t is inkább Tandori Dezső zseniális fordítása miatt élveztem, semmint a témája miatt, és sok más olvasót, aki esetleg hasonlóképp van vele?

Mi a horror, amikor már semmitől sem félsz – hagyjuk a Fűrész-szintű hentelést, vért, beleket: az csak anatómia. Hagyjuk az undorító dolgok jól bevált „borzalmát”: tőlem aztán lehet a lapokon vagy a képernyőn habos hányás, vér, sz*r, genny, férgek, pókok, patkányok: holt nyugodtan megvacsorázom mellette.

Hagyjuk a pszicho-thrillerek ijesztgető módszereit, kísérteties zenét, és azokat a jeleneteket, amiknél tudva tudod: na, MOST mindjárt jól meg kell ijedned – nem egyebek annál, mint amikor valaki jól rád ijeszt hátulról meglepve: „Húúúú!!!”

Mi az átmenet?

Mutatok néhányat, ami nekem az volt, de cserébe – komolyan kérem – Ti is mutassatok nekem!

Számomra ami ijesztő volt:

Stephen King: 1922 (Minden sötét, csillag sehol antológia). A szerző régi fekete-fehér fotókat nézegetve múlt századbeli farmerekről, akiknek az életük sehová sem vezetett, és a kilátástalanság az arcukra volt írva, alkotta meg ezt a novellát. Na, ez egy olyan volt, amire azt mondtam: soha többé nem olvasom el. Persze itt is vannak módszerek, vér, szenvedés, miegymás – de tényleg benne van az igazi borzalom is. King tényleg belevitte, majd a sokadik hatványra emelte a kilátástalanságot, a reménytelenséget – tényleg egy ezeréves, elhagyatott, mindentől távol lévő tanyán érzed magad, fázol, félsz, hallucinálsz, tényleg átélsz mindent. A maga nemében zseniális mű.

Gerald Durrell: A bejárat. Ez a feledhetetlen zoológus, író és természettudós, aki annyit tett kipusztulófélben lévő állatfajokért, és aki megalapította a Jersey-i állatkertet, íróként is közismert és közkedvelt (volt?). Írásai magvát hihetetlen humora és témáinak rendkívüli érdekessége adta. Mármost, amikor egy ilyen író megpróbálkozik az igazi, klasszikus horrorral és sikerül is neki, az előtt kalapot le! Kevés dologtól paráztam úgy be, mint a Bejárattól. Aki csak teheti, szerezze be – antikváriumban fillérekért megrendelhető az Égtájak-sorozatnak az a része, amelyben megjelent, de azt hiszem, benne van a Piknik és egyéb kalamajkák című gyűjteményében is.

Stanislaw Lem: Solaris. Különös: a könyvtől nem féltem annyira. A film pedig – a George Clooney-féle változat – szintén nem az a kimondott rettenet, sok oknál fogva, amit itt nem fogok felsorolni, mert Ti is kívülről fújjátok. Mégis… A Solaris megijeszt. Talán az egyetlen SF, amit el tudok viselni, és ami valóban kifejezi számomra az örök Ismeretlentől való pőre rettegést… és ami továbbmegy ennél, eszünkbe juttatva, mennyire kicsik, a porszemnél is kisebbek és jelentéktelenebbek vagyunk. Lem szárnyai alatt tényleg át tudom élni ezt.

Hát, egyelőre ennyi jutott eszembe.

Ajánljatok nekem olyan írót, aki meg tud ijeszteni. És ha van kedvetek, meséljétek el a véleményeteket a horrorról: Nektek mit jelent, miben áll? Tényleg érdekel, és nagyon hálás leszek, ha érdemi hozzászólások, kifejtések érkeznek.

Köszi előre is.:)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2016-04-17 17:25 Sren

Sren képe

És még egy blog, mert végre-végre volt egy picike időm, hogy kommunikáljak Veletek - hiányoztok ám! -, és mert tényleg érdekes téma, amiről nagyon érdekel, hogy mit gondoltok.

Lehet, hogy nem tudok a hét folyamán válaszolgatni, sok dolgom lesz, skacok. De nyugodtan írjátok meg a véleményeteket, és amint ideérek, válaszolni fogok. Tényleg köszi előre is, mindenkinek!

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2016-04-19 07:56 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Könyvtől parázni? Ugyan már! Azok "csak" szavak. De ez egyébként érdekes eset. Méghozzá azért, mert ha mondjuk véletlenül valami erotikus könyvet veszek a kezembe, azt olvasva érzek bizonyos hatásokat magamon, viszont rémtörténetnél nincs ilyen. Egyetlen könyv váltott ki belőlem érzelmeket(azok meg mi a csodák?), az pedig a 290-es számú auswitzi fogoly volt. Tág körben belefér a horror témájába.
Filmen attól borzong az ember, amikor ép ésszel felfoghatatlan dolgok formálják a sorsát, olyan erők hatása alá kerül, amelyeket nem tud irányítani. Úgy látja, hogy esélye sincsen, mindenképpen meg fog halni.
Utoljára a Sziklák Szeme című förmedvénytől volt ilyen gondolatom.

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

v, 2016-04-17 18:05 Sednol

Sednol képe

Clive Barker nagy kedvencem. Szeretem a színes világait.
A Korbácsban van egy jelenet, amikor a srácot meg akarja erőszakolni a boszorkány, aki kívülről gyönyörű, de a srác látja a valós alakját. Na, annál a leírásnál émelyegtem. Tőle inkább horrorisztikus képek maradnak meg.
Filmben a Hellriser nagyon jó. Vagy ott a Book of Blood. Bár ez utóbbi nem igazán horror. Sablonos kis semmiség, de nekem nagyon tetszett.

Lovecraft-nak az egyik novellájától szabályosan megijedtem, és nem mertem kinézni az ablakon. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor olvastam a valóságban is vihar tombolt. A címére nem emlékszem sajnos.

Ugyan így jártam a 28 nappal később című filmmel is. Kijöttünk a moziból, és mindenhonnan azt lehetett hallani, hogy a tüdőgyulladás megállíthatatlanul szedi áldozatait. Nagyot emelt a félelemküszöbömön.

Gaiman Coraline című könyve zseniális. Semmi nem volt még akkora hatással rám. Az elejétől a végéig szorongtam. A lapok közé akartam mászni, hogy segítsek. Néha figyelnem kellett, hogy ne kezdjek el hangosan kiabálni a lánynak.

Scott Sigler: Járvány. Néhol egész gyomorforgatóra sikeredett.

Joseph D’Lacey: Hús. Nagyon durva horrornak ajánlották. Tetszeni tetszett, de nem hagyott mély nyomokat bennem.

Legnagyobb sajnálatomra félni csak filmtől tudtam eddig. Már annak is örülök, ha feszült leszek egy történettől.

Életemben csak egyszer ijedtem meg annyira, hogy a torkomban dobogott a szívem. Azt álmodtam, hogy meghalt az asszonykám, aki hat hónapos terhes volt akkoriban. Sírva riadtam fel, és remegve néztem meg, hogy él-e.

Örülnék, ha valaki tudna ajánlani minőségi horrort. Vámpíros történetek csak akkor érdekelnek, ha nem a szerelem a központi témája. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-04-17 18:45 Dana

Dana képe

Aha! Ezt olvasva eszembe jutott még egy film... Még a videotékák aranykorában történt, hogy anyám mondta, vegyek ki filmet. A tizenegy-két évesek bátorságával, meg tudva, hogy anyám szereti a horrort, kivettem valamelyik Hellraisert. Banyek, addig bírtuk nézni, amíg a földön nem mutatták azt a mocskos matracot, és tudtad, hogy történni fog valami, tudtad, nem akartad nézni, de nézted... Kikapcsoltuk, nem néztük meg. Azt hiszem, azt a zsigeri félelmet még soha, semminél nem éreztem viszont.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-04-17 18:53 Sednol

Sednol képe

Az csak azért lehet, mert annak a filmnek párja van! :D
A második része. Látszik, hogy ott volt végig Barker papa, és nem engedte a silány dolgokat.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

v, 2016-04-17 18:42 Dana

Dana képe

Könyv soha nem ijesztett még meg. Filmre kettőre emlékszem: A mángorló, és az a horror, amiben egy kéz mászkált és gyilkolt, és a legvégén még esélyes volt, hogy a nyílt tenger közepén is megjelenik újra. (A mai napig nem tudom a címét, de gyerekként összesz*rtam magam tőle.) A röhej az, hogy A mángorlót vihogva néztem mint gyerek, aztán húszas éveim elején, egyedül egy lakásban újranéztem -- kb. szemig felhúzott takaró mögül kipillantgatva.

Könyv inkább a végletekig, zsigerig nyúló borzongást hozta ki belőle: kész, nincs tovább, ennél jobban nem lehet senkit és semmit megalázni, széttrancsírozni, megölni - Amerikai psycho, rongyosra olvastam.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-04-17 18:46 Dana

Dana képe

Magyarán szólva, hogy a kérdésedre is válaszoljak: a pattanásig feszített ideg, nálam ez a kulcsszó.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2016-04-17 18:59 Sren

Sren képe

Nálam a szenvedés - és tudom, óriási hiba ilyet mondanom egy horror-írónak, de Te meg tudod, hogy a bizalom kötelez... :D - Semmi más nem készít ki jobban, mint a fájdalom, a szenvedés.

Az AZ a Bibliám, hisz tudod, számomra az örök gyermekkorról, az örök Barátságról szól. Mert arról szól. De amikor King Papa jön azzal a résszel, ahol bezárja (asszem Hockstetter) a spánielt a régi hűtőszekrénybe... Na, ott felfordulta.... NEM! Nem fordult fel. A hentelés, a halál fizikai nyomai... csak anatómia. De a szenvedése és az, hogy még haldokolva is megnyalta a kutya a gyerek kezét (asszem; nem tudom, más könyveiben is jött Steve ilyenekkel, lehet bekeverek valamit, mindenesetre a halál előtti feltétlen alázat k*rvára ott van, az tuti), ez kikészített. Száznál biztos többször olvastam az AZ-t, de a spánieles részt mindig átugrottam.
(Azt sem szívesen olvasom, amikor Henry üvegzúzalékkal töltött hamburgerrel eteti meg Mike Hanlon kutyáját. Engem az állatok szenvedésével ki lehet nyírni.)

(Sokszoros zárójel: persze, ehhez ezt JÓL kell megírni. Különben nem ijesztesz meg. Hótt közönyösen lekorrektelem, oszt' mehet a nyomdába. Szerintem EZ a bajom - egyfelől borzalmas érzékenység, de meg szükség esetén dögközöny lektor-szemüveg...)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

v, 2016-04-17 19:20 Roah

Roah képe

Nekem pontosan ilyen az Ötödik Sally ..Cinderella szíve. Der. Derry. És a kiscica feje. A halott kiscica feje, ami mégis mozgott a kukac...és a kicsi Sally azt hitte, él, azért mozog. Nem tudta még, mi a halál, és puszit adott neki.
Nekem ez nem horror volt, hanem darabokra törte Keyes a szívem.

Evil Dead! Nekem az volt a mumusom, gyerekkoromból, meg is szereztem felnőve, és minden ujjammal jól láthatóan beintettem az összes démonnak, hogy bekaphatod, kinőttelek! :D

A japán horror az, amitől ugrottam a székből, anno, nagyon régen, az Átok (szörnyű fordítás, mert az az Átok, az Harag) azt moziban láttam, haverokkal. Ugrált ott a fél nézőtér, hullámzott a sor fent, lent, mint egy kosármeccsen, volt két nagydarab srác, aki ki is mentek - siettek -, hogy ők ezt köszönik, de nem nézik, egyszerűen kimentek a nézőtérről az első ugrálós jelenet után.

Esetleg még az Event Horizon volt ijesztő - az a pokol-kép eléggé hatásosra sikerült.

Könyvben a Nyolcadik utas a halál okán rezzentem össze - egyszer egy Kenta mű elejétől is, tavaly, vagy tavaly előtt nyáron, nem tudom, csak azt, hogy abbahagytam az olvasást, és átettem másnapra -, a Ragyogás feszültségéhez foghatót azóta sem olvastam, és igen, az Amerikai pszicho valóban érzékletesen tálal, szó szerint belülről mindent, még a sex is átcsap valami pornó szadizmusba, mégsem ijesztett meg, mert Pat Bateman karaktere annyira jól van megírva, annyira őrült, hogy számomra inkább volt érdekes - és Ellis stílusában az volt egyedi abban a regényben, hogy van valami olyan atmoszféra a történetben Bateman miatt, amihez foghatóval könyvben még sosem találkoztam.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2016-04-17 20:01 Sednol

Sednol képe

Evil Dead. Régi szép emlékek. Jó hír, hogy sorozatot csináltak belőle az eredeti főszereplővel. Ugyan az a hangulat, teljesen dilis emberünk. Szétröhögtem magam rajta.
A maszkok is a régiek. Eltorzult, püffedt arc, a hozzá tartozó fehér szemmel, trágár beszéd, ahogy egy démonhoz illik.
Az első évad elérhető feliratosan, online.
http://indavideo.hu/video/A_v_v_1x01_forditotta_Alias_LHX_Taurusz

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2016-04-18 09:01 Forsaken

Forsaken képe

Annyira de nagyon örülök, hogy valaki még ismeri és értékeli rajtam kívül a Bejáratot. Tömény zsenialitás az a novella, főleg ahhoz képest, hogy Durrell inkább a humoráról és a természetimádatáról híres. Nekem személy szerint a hátborzongató írások terén ez az etalon: nem brutális, nem naturalista, nem hatásvadász, csak egyszerűen sejtelmes, bizarr, és egy teljesen hétköznapi dologból csinál parát (tükörbe nézés), ami fokozza a novella utóhatását.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

h, 2016-04-18 09:11 Forsaken

Forsaken képe

Többen felemlegették a filmeket. Nos, bár láttam pár horrorfilmet, és voltak pontjaik, ahol egy-egy pillanatra megijedtem (az Átok nyitójelenete egyszerűen zseniális ilyen szempontból), kimondottan félni csak kétszer féltem mozgókép után.
Az egyik ilyen eset a Gömb (Sphere) volt. Egy méltatlanul alulértékelt film, mert sokak szerint klisés, és elrontja az alapjául szolgáló könyvet (erről nem tudok nyilatkozni, nem olvastam), de nekem nagyon bejött. Soha nem paráztam ennyire filmtől, kábé a huszadik percétől egészen a lezárásig megfeszültek az idegeim. Eddig a filmig bele sem gondoltam, hogy a mélytengeri környezet mennyire ideális helyszín a parához.
A másik nem film volt, hanem sorozat epizódja. Konkrétan az X-akták "Elbújik a fényben" című részéről van szó (eredeti címén "Folie a Deux"). Ez a sorozat köztudottan igyekszik thrilleres hangulatot teremteni, viszont ez az epizód szabályos hidegzuhanyként ért. Nem lövöm le a poént, de elég érdekesen kapcsolódik a cím a cselekményhez.

-----------------------------
"Szemléletednél
Csak étrended kevésbé
Egészséges tán."

h, 2016-04-18 17:07 A. Dixon

A. Dixon képe

Helló,

Film amit soha-soha-soha többet nem nézek meg a 1408. De tényleg soha-soha-soha többet. Olyan zsigeri félelemreakciót vált ki belőlem, mint semmi más. Ismerőseim, akik látták a filmet, és olvasták a novellát is, nem értik, hogy miért, én magam sem, de az a film pont ott nyomja meg bennem a gombot. ahol kell. Legutóbb talán három hónapja láttam, valahogy mindig oda kapcsolok, ahol éppen adják, aztán meg nem tudok elkapcsolni, nézni kell...

Az igazi félelem filmektől és könyvektől tudok tényleg félni, de nem olvasáskor, hanem utána, amikor feldolgozom magamban az élményt. Vírusos, számítógépes hatalomátvevős, atomkatasztrófás, éhezős, háborús, stb., ezek vannak rám hatással.

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

k, 2016-04-19 04:58 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Könyv nem ijesztett még meg, film is csak gyerekkoromban, ami nem ér :) Egyre inkább úgy érzem, immunis vagyok az ijesztegetésre. Viszont egy két műnek sikerült már úgy igazából a földbe döngölnie, hogy napokkal később is a hatása alatt voltam. Amit a félelemhez legközelebbinek éreztem, az a The Walking Dead képregény (nem a sorozat!) egy bizonyos jelenete. Na, az betette a kaput, és olyan mélyen lehangolt, hogy egy pillanatra megfordult a fejemben, nem olvasom tovább. Pedig imádom. Mi a hatás, ha nem ez?

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

k, 2016-04-19 15:51 A. Dixon

A. Dixon képe

Kedves Alfredo!
Elárulod, hogy melyik jelenet volt az? Nagyon kiváncsi lettem!

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

k, 2016-04-19 20:55 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Szia!

Az, amelyiket nem is olyan rég, a sorozat hatodik évadjának utolsó perceiben úgy elbaszarintottak, hogy azt tanítani kellene :) Ha érdekelnek a részletek, szívesen megírom privátban - nem szeretnék itt spoilerezni. De ha elkezdenéd a képregényt, akkor nem tanácsolom, hogy túl nagy infókeresésbe kezdj. Nem ütne akkorát, ha már felkészülten várod. Ami azt illeti, így is többet mondtam a kelleténél :)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

k, 2016-04-19 21:28 A. Dixon

A. Dixon képe

Köszi a választ, ősolvasó - rajongó vagyok, csak kiváncsi voltam. Nálam Michonne és a kormányzó garázsbeli kalandjai okoztak kellemetlen pillanatokat.

Az otthonka az emberi test fóliasátra. 110% nejlon, minden ellen véd, az atomtámadást is lepergeti. - Bödőcs Tibor

sze, 2016-04-20 02:06 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Na, igen, az sem volt rossz, ahogy a vadászokkal (?) való rövid találkozás sem. De mint említettem, nekem ahhoz több kell, hogy kellemetlenül érezzem magam. Lucille bemutatkozása mindent vitt :) Örülök, hogy más is olvassa.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"