Mikulás

Drága Miklós!

Nem is tudod, milyen fontos ember vagy az életemben! Már azelőtt megtanultam, mikor van a névnapod, mielőtt a sajátomat tudtam volna.

Aztán még megtanultam, mikor van Márton napja, mert az öregek mindig azt mondták, hogy Márton fehér lovon jár. Ami azt jelentette, hogy Márton napján le fog hullni az első hó. (Gyerekkoromban nagyon sokszor már előtte lehullt.) És mindig nagyon vártam a saját névnapomat, mert tudtam, hogy akkor már lesz hó – ami akkoriban kiváló játék, és játszótárs volt –, mivel két nappal Márton után jöttem én. Megtanultam még azt is, mikor ünnepel Aladár. Ő éppen a nővérem születésnapján névnapozik. (Ebből kifolyólag néha nagyon gonosz voltam. De csak néha, és szigorúan csak gyerekkoromban.)

Na, de most térjünk vissza hozzád, Kedves Miklós!

Megtanították a felnőttek, hogy hogyan számoljam ki, hogy mennyit kell aludni a Te névnapodig, amikor végre eljön hozzánk a Mikulás! Nos, hozzánk sose jött. Nem ért rá. De, hogy némileg kárpótolva legyünk, ilyenkor mindig átjött hozzánk a szomszéd Bori néni. Mindent megtett szegény, az est varázsának érdekében. Az a sovány, magas nő, még a piros Mikulás-ruhát is felvette a kedvünkért. Meg piros sapkát, és egy ijesztő álarcot rakott az arcára. Hatásos volt. Nagyon tudtam félni tőle.

Egyszer éppen vacsora közben lepett meg bennünket. Amíg benyitott az ajtón, majd becsukta maga után, én pont olyan kicsire összementem, hogy kényelmesen beültem Édesapám széke alá. Fogtam a szék két lábát, és ebből a biztonságos pozícióból, az ülőke alól kilesve figyeltem az eseményeket.

A nővérem izgatottan ugrándozott előtte: Ez Bori néni! Ugyan olyan nagy a foga, meg a csizmája is olyan, mint a Bori nénié. Tudom, hogy ez Bori néni! Ezeket ismételgette bőszen. Kis okos. Kapott is ajándékot.

De én még mindig ott ültem a szék alatt. Kértek, könyörögtek, kínáltak, … mindhiába. Én innen ki nem megyek, amíg ő itt van. Menjen haza, és ijesztgesse a saját lányait. Nem lehetett velem kompromisszumot kötni. Az ajándékomat a konyhaszekrényre rakta, aztán elment Bori néni. Amint becsukta maga mögött kívülről az ajtót, Anyukám meggyőzött róla, hogy bátran kijöhetek a szék alól, mert most már egy évig biztosan nem jön vissza ijesztegni.

(Ajánlva minden kedves Miklósnak és Mikulásnak.)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2017-12-06 21:00 Suana

Mikulás napjára - Mindenkinek! :)

Üdv: Sz

sze, 2017-12-06 21:57 Sednol

Sednol képe

Tetszetős írás. Kapsz tőlem ***** öt azaz öt csillagot meg egyet ráadásnak. *

Felemás érzelmeket vált ki a piros ruhás öregúr. Elég sok gyereket látni sírni a közelében. Némelyik kapaszkodik az anyjába, mint macska a takaróba a téli estén, ha ki akarják rakni a hidegbe.

Sok locsolót, akarom mondani csokit.

sze, 2017-12-06 22:42 Suana

Köszönöm!

Ez az öt plusz egy csillag, életem legértékesebb Mikulási ajándéka.

A sok csokit már megvettem, de csak holnap lesz alkalmam szétosztogatni őket. :)
A fiad is János?! A férjem nem hagyta, hogy Jánosnak hívjuk a fiunkat. Másik fiam meg nem lett. (Helyszűke miatt.)

:))) Köszi, még egyszer!

Üdv: Sz

sze, 2017-12-06 21:24 Roah

Roah képe

Egyszer magam is voltam Mikulás - egy teljes napig kellett Mikulás-szerkóban csapatnom.

Nem ápoltam jó viszonyt a télapóval, ovisnak. Hátráltam előle - állítólag csak a jó gyerekeket bírta, és csak a jó gyerekeknek hozott ajándékot. Virgácsokra álltam be, lévén, hogy tűz-rossz voltam, nem is értettem, hogyan kaphattam mégis csomagot, csomagokat. Amikor mini voltam, azt hittem, totál benézte az ablakokat, vagy a középső csoportosokat keverte össze.

Pacsi! ;)

https://www.youtube.com/watch?v=gmUW2pVAopc

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2017-12-06 21:53 Sednol

Sednol képe

Krampuszként nagyobb sikered lett volna. Valamelyik fekete szettedhez hozzácsapsz egy farkincát, és kész is. :D

Este a gyerekkel vettem asszonykának két "ajándékot", amit reggel a csizmája mellé tettem. Jancsi felébredt, végigjárta a házat, majd meglátta azt a két bizonyos dolgot, és felkiáltott: APA. Asszony meggyőzte, hogy nem apa a télapó, csak a felnőttekhez már nem jár, és mi így pótoljuk a hiányát, mert hát mi is szeretünk kapni. Egy-két évre elódázta az elkerülhetetlent.

Húgom késztetett neki télapó levelet. Meg kell adni pár támpontot a gyerekről, amit szemfülesen megfogalmaznak, mintha a télapó írta volna. Mondtuk neki, hogy levele jött. Csodálkozott, de nekiült elolvasni. Csodálkozott, hogy mennyi mindent tud róla a télapó. A nagynénjének mondta telefonba: A télapó mindent lát!

Van még jó két éve, aztán úgyis lehullik a lepel. De addig meg kell tenni mindent, hogy szép emlékeik legyenek. Ennyit és még többet érdemelnek.

sze, 2017-12-06 22:36 Gitáros

Gitáros képe

Kedves Szilvia! (Megnéztem az adataidat a weboldaladon, ott ez a szép név szerepel...:)

Tudom, hogy nem személyesen nekem írtad ezt a kedves blogbejegyzést, mégis nagyon jólesett ez a megszólítás, megdobogtatta a szívem.
"Drága Miklós"
Milyen régen nem szólítottak így...
Elgondolkoztam azon, hogy mennyire személytelenek vagyunk a mai világban, akár még itt a Karcon is, ahol pedig gyakorlatilag egy klubot alkotunk, hasonló érdeklődéssel, az irodalom, az írás iránti szenvedéllyel, elkötelezettséggel, javító, jobbító szándékkal...
Nagy szavak?
Lehet...
Itt mindenki Sren, Roah, Suana, Smilezolika, Para Celsus, Gitáros, holott lehetnénk Zsuzsa, Kata, Szilvia, Zoli, Gabi, Miki és mások.

Az internet, a technika, a számítógép áldása-átka ez, ami még a személyes kapcsolatainkra is rányomja a bélyegét.
Vagy csak így egyszerűbb.

Emlékszem, gyerekkoromban, Mikuláskor, amikor a szüleim kézenfogva levittek engem estefelé Budapest utcáira, hogy valami szép ajándékot, játékot, sapkát, csokoládét vegyenek nekem - a Belvárosban laktunk, ha kiléptünk a kapun, öt perc alatt mindenhová elértünk - és, mielőtt bementünk volna a csodálatosan feldíszített üzletekbe, nézegettük a kivilágított, szépen berendezett kirakatokat, akkor az Úttörő, vagy a Corvin áruház előtt mindig sétált egy nagyszakállú, nekem akkor szinte óriásnak tűnő Mikulás, piros ruhában, fehér szakállal, a hátán hatalmas puttonnyal, amiből - ha meglátott egy kisgyereket - egy darab csokoládét, vagy egy zacskó cukorkát nyomott a gyerek kezébe.
És - ez maradt meg bennem talán a legjobban, mint a Mikulással kapcsolatos gyerekkori emlék - amikor lehajolt hozzám és megsimogatta a buksimat, mindig megcsapott a belőle áradó piaszag, mert - gondolom - a fel-alá való sétálást a jéghideg utcán csak úgy bírta ki, hogy előtte bedobott néhány féldecit...

Kedves Karcosok!
Mint afféle hevenyészett Mikulás, gondolatban mindenkinek azt hozom ma ajándékul, amit már régóta szeretett volna megkapni, tárgyakat, álmokat, érzelmeket, emberi kapcsolatokat, bármit.
A piros kabátom meg a fehér szakállam kicsit kormos lett, mert ahogy leereszkedtem a kéményből, picit összekoszoltam magam, de ez ne zavarjon senkit.
A lényeg egészen máshol van...
Sok szeretettel ölelek mindenkit a mai nap alkalmából, kedves Szilvia, Téged külön is, ezért a hangulatos írásért.

Üdv!

Miki

sze, 2017-12-06 23:03 Suana

Drága Miklós!

Köszönöm a hálás szavakat.

Tudod, ez az írás úgy jött, mint a puskagolyó. Egyszercsak - hopp - és már előttem is volt. Fél órával előtte még nem is terveztem írni. Tehát nem csak Téged / Titeket, hanem saját magamat is megleptem vele. És örülök, ha pozitívan értékelitek. :)

Szerintem nem vagyunk személytelenek itt a karcon. Ha azt mondod Suana, tudom, hogy nekem szólsz. Viszont ha azt mondanád - Szilvia, talán öten - hatan magukra vennék rajtam kívül. És ez valószínűleg a többi keresztnévre is érvényes.
Legalábbis én így látom.

Még egyszer köszönöm a hozzászólást, és ezzel együtt - boldog névnapot kívánok, kedves Miklós!

Üdv: Szilvia

Üdv: Sz

cs, 2017-12-07 06:47 Gitáros

Gitáros képe

Van abban valami, amit a személytelenségről mondasz, el is gondolkodtam rajta, és bizonyos szempontból egyet is értek veled, más szempontból viszont nem egészen.
Ugyanis általában egymás írásai, novellái alá írunk valami hozzászólást, kritikát, véleményt.
Tehát, ha a Te novellád alá írok néhány mondatot, és Szilviának szólítalak, azt senki más nem veheti magára - legalábbis szerintem -, mert nem általánosságban beszélek, hanem a Te írásodat véleményezem, tehát a megszólítás is rád vonatkozik.

Egyébként pedig - közben rájöttem - abban igazad van, hogy egy ilyen sokszereplős oldalon valóban praktikusabb nicknevek és avatárképek használata.

Köszönöm a névnapi felköszöntést, jól esett.

Üdv!

Miki