A szerelem

Mindenkit megkörnyékezett már a szerelem. Az igaz szerelem. Nap, mint nap elmegyünk az utcán egy idegen mellett, aki az igazi lehet, de fel sem fogjuk. Csak ránézünk, jó esetben visszanéz, majd elsétálunk mellette mintha mi sem történt volna. Pedig csak meg kellene szólítanunk, csak el kellene hívnunk valahová. Nehéz megtenni ezeket a lépéseket, mert nincs hozzá bátorságunk.

Sokan vagyunk így a világba és be kell, hogy valljam én is közéjük tartozom. Nehéz megtennem az első lépést. Nehéz magamon bátorságot vennem. Pedig ismerem önmagam és tudom, hogy simán meg tudnám csinálni, de még is valami visszatart. Visszatart a félelem, hogy mi van akkor, ha nemet mond. Mi van, ha nem tetszem neki. Ha nem mond semmit, csak megy tovább. Ez mind, mind a félelem jele. Félünk az elutasítástól, de azt mondom, mégis meg kell próbálnod. Sosem tudhatod, hogy mikor jött el az a bizonyos nagy Ő. Hiszen megannyi nő (nők esetében férfi) van a világon, aki csak ránk vár.

És mi van, ha nagy a távolság? Netán más nyelvet beszéltek?

Azt hiszem, hogy az egyik kedvenc jelentem a Közöttünk az űr című filmből származik. Ugyanis több millió kilómétert utazni csak azért, hogy találkozzunk valakivel. Nekem megérné. Mert nem csak egy idegennel, nem csak egy nővel (vagy nők esetében férfival) találkoznánk, hanem egy baráttal. Egy olyan személlyel, aki megért minket pusztán abból, ahogyan ránézünk. Aki mellett a csönd sem unalmas, hanem igazi zene a fülünknek. Aki mellett nem csak biztonságban érezzük magunkat, hanem hogy otthon vagyunk. Akivel akár a semmiről is lehet órákat beszélni vagy a csillagos ég alatt feküdni egész éjszaka egymáshoz bújva. Mert úgy hiszem, hogyha valakit nagyon szeretünk, akkor nincs az a távolság, nincs az a nyelv, nincs az az erő, ami visszatarthat minket, ami megállíthatná a szerelmet.
Minden lehetőséget meg kell ragadni a találkozáshoz, a boldogsághoz. Nehéz az út odáig, hiszen rengeteg akadályt kell legyőznünk, sok hegyet kell megmásznunk. A legnagyobb akadály azonban mi saját magunk vagyunk. Nem másokon múlik a bátorságunk, hanem rajtunk.

Több ezer kilométer egy csókért, számomra mindennél többet ér. Azzal lehetünk, akire mindig is vágytunk. Én nem vágyom a tökéletesre, nem vágyom mások pénzére, nem vágyom a hírnévre, csak egyre vágyom a szerelemre, a boldogságra. Ez már kettő dolog.

Sokat töprengek az érzéseimen, de mindig a szerelemnél kötök ki. A szerelem megrészegíti az embert, akkor én részeg akarok lenni a nap minden percében. Túlteng bennem az érzelem, de ki ne érezte volna ugyanígy magát. Ki ne lett volna szerelmes. Szinte lehetetlen megálljt parancsolni az érzelmeinknek és én nem is akarok. Szeretek szeretni, ez legyen a legnagyobb bűnöm. Minden porcikám arra vágyik, hogy boldoggá tegyek valakit, mert ha ő boldog, akkor leszek boldog én is.

Bármi is történjék az életben, ami fontos, hogy soha ne adjuk fel a reményt. Bármikor ránk találhat a szerelem.