Posztmodern

A szatíráimról annyit, hogy azok nem voltak szatírák, sokkal inkább Vivaldi oboa menüettek, melyek porban csúszkáltak, mint valami hernyók. Azokból is kifejlettebb példányok, vagy legfennebb kétéltűek, melyeknek helye a ponyvairodalom és a görög Iliász vagy a finn Kalevala közt mozgott. Vonnegut hülyére nevette volna magát rajtuk, de ő már tudott valamit. Ebben a Facebook világban Kodály nem szerezne zenét, és Dumas nem írna regényeket. Elég beledobni a tojást a mosogatóba, máris kész az omlett. Hát ha már nincs gáztűzhely, használjuk vasalót.

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2020-11-17 13:10 Tempevölgyi

Bálint György 1933: „ijesztően sok ma az író. Magyarországon ma minden félig-meddig intelligens embernek, titkos vagy nyílt irodalmi vágyai vannak. Kevésbé titkos hetilapok külső munkatársaiig… Lényegük az önkritika bámulatos hiánya. Mindegyikük rendkívül fontosnak tartja a maga művészetét, és azt hogy a mondanivalója feltétlenül nyilvánosság elé kerüljön… Valamennyien azt hiszik, hogy a társadalomnak szüksége van arra, amit írnak. Hiányzik belőlük a mély szemérem és a kemény fegyelem… Azért mert, ezeknek az íróknak túlnyomó része egyformán kerüli az igazi, életbevágó emberi és társadalmi problémákat.

A legtöbb ember évek óta halott, csak nem veszi észre! Agyuk évek óta megszűnt működni. Testük gépiesen funkcionál tovább. Agyuk helyét néhány kisebb, jól konzervált előítélet és konvenció foglalja el, hiánytalanul kitöltve koponyaüregüket. Megtévesztésig hasonlítanak élő emberekre.
1933 óta felismert, leírt jelenség!

Tempevölgyi