Álláspont

Vitaindító téma, és általában sértődéssel zárul: munkahely. Akinek van, az utálja és otthagyná, akinek nincs, az meg álmodozik róla, hogy még egy olyan szar hellyel is beérné.

A fősuli után a legtöbb osztálytársam el tudott helyezkedni, pedig a klasszikus büfészakok nem sok jóval kecsegtettek, amikor annakidején elkezdtük. Meglepő módon a legtöbben a szakmában találtak állást: könyvtárosok vagy művelődésszervezők lettek. Nem volt ez olyan rég, néhány éve.

Az én generációm az internetre esküszik: napi 50 önéletrajz mindenhova a siker garanciája. Meg persze a kapcsolatépítés, szintén a neten.

Mégis, nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki hogyan fog neki egy ilyen faladatnak. Ez egy olyan intim mozzanata  az ember életének, amiről nem szívesen mesél. Inkább panaszkodik, vagy a rossz tapasztalatait hangoztatja, de hogy ténylegesen mi történik, ha az ember nekifog munkát keresni, arról kevesen szólnak.

És az vagyok, akinek van, de utálja.

 

Valamint a témához kapcsolódik, és aktuálissá teszi az itteni közösség számára: érdemes-e az írásra, mint karrierre koncentrálni? (Feltételezve, hogy tudunk is írni, nem csak hisszük, hogy tudunk.) Mennyi az esély, hogy meg tudunk élni az írásból? Annyi, mint amennyi annak, hogy találunk normális munkát, vagy kevesebb? Esetleg több? Nem kimondottan regényírásra gondoltam, de akár arra is…  érdemes-e munkává tenni a hobbinkat? Kiégsz, vagy kiteljesedsz, ha aprópénzre váltod amit szeretsz?

 

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2012-05-22 16:13 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Én is abba a kategóriába tartozom, akinek van, de utálja. Hú, de még mennyire!

Írás, mint karrier? Kizárt.

Érdemes-e munkává tenni a hobbinkat? Nem tudom. Megvan az esélye annak, hogy utána a kötelezőség nyűggé teszi, aztán már nem szereted többé annyira. Persze én továbbra is arról álmodom, hogy azzal keressem a pénzem, hogy trappolok a hegyekben. :)  Vennék egy lépésszámlálót, és a megtett km után fizetnének. :D Nem akar valaki alkalmazni ilyen munkakörben? :D

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

k, 2012-05-22 18:15 Zora

Zora képe

Ha már itt tartunk, lehetnél a magyar Bear Grylls... ha nem is filmet, de könyvet lehetne csinálni a túlélőtúráidból. Cookie Grylls, a Pilisalázó, aki legyőzi a magyar vadont. :)

Nekem a fotózásból és az írásból lett elegem, de abban pillanatban, amikor fizettek érte... azóta regenerálódom, de fényképezőgépet azóta is csak akkor veszek kézbe, ha valaki megkér rá.

------------------------------------------

k, 2012-05-22 19:55 Kelvin

Kelvin képe

Őszintén irigyellek.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2012-05-22 20:34 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Ha bele gondolok, egyszer már a kukacevés is megvolt. :D

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

k, 2012-05-22 22:31 craz

craz képe

 Akkor csak nektek, így kell ezt csinálni... Különös figyelemmel a szánkóépítés technikájára.

A Túlélés Törvénye Bear Botival - Bükk Első rész.

http://www.youtube.com/watch?v=av-ZlkjW-8s

:D

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2012-05-23 18:56 Sütiszörny

Sütiszörny képe

 :D  :D  :D

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

k, 2012-05-22 20:15 Maggoth

Maggoth képe

 Én megingathatatlanul hiszek benne, hogy meg lehet élni írásból.

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

k, 2012-05-22 20:34 Ovidius

Ovidius képe

Leginkább a papírvagdosásból lehet jó szinvonalon megélni.

Egyetlen kitétele, hogy a papír, amit vagdosol, részvény legyen...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

sze, 2012-05-23 08:17 Sren

Sren képe

 Véleményem szerint azoknak az íróknak, akik tényleg és igazán, minden sejtjükben írók, mert egyszerűen annak születtek, ez nem kérdés. Ők írnak. Írnak, ha csak tíz deka parizerre telik, ha nem tudják kifizetni a számlákat, kikapcsolják a villanyt és gyertyafénynél kell dolgozni, akkor is. És persze írnak akkor is, ha kimondottan sikeresek, minden évben megjelenik egy regényük és több novella vagy elbeszélés, valamint pénzt kapnak sztármagazinoktól egy-egy villanásért, esetleg külföldön avagy világszerte megjelennek a könyveik, urambocsá filmek készülnek a jobb műveikből. Írnak, mert nem tudnak nem írni. Ebben az összefüggésben a kérdés értelmét veszti.

Persze nyilván tudnak a témáról szépen hangzó interjúkat adni, hogyne tudnának? Szavakkal dolgoznak, ez a melójuk, bárkit megdumálnak – hé, ember, egymillió ilyenem van!, mondhatná Steve King például –, de valójában számukra ez nem kérdés. Mert nekik valóban a hivatásuk az írás, akkor is, ha kilóg a s*ggük a naciból és akkor is, ha dúskálnak az írásért kapott javakban. Hja, hogy utóbbit már karriernek hívják? Erre max megvonják a vállukat, gondolom. :D

Ezekre a kérdésekre tehát max egyénileg lehet válaszolni, ennélfogva nem hinném, hogy létezik egységes felelet. Ahány író, annyiféle, és annyiféle a válasz is. Ha személyesen engem kérdeznél, azt felelném: az irodalom nem újságírás, és nem tudom elképzelni, hogy napi robot-szinten megéljek belőle. Persze szép is lenne minden színvonalas novelláért, elbeszélését, regényért tisztes honoráriumot kapni, azt nem utasítanám vissza, de „megrendelésre írni” nem tudok. Valószínűleg sokan válaszolnának hasonlóan – kivéve talán a tipikusan „termelős” írókat (náluk azonban a termékenység többnyire a minőség rovására megy). De mégis más mindegyikünk, nem lehet általánosítani.

Mert: ki mit ért karrier alatt? Kinek mi a siker, mi a kiteljesedés? Kinek mi a különbség a mindennapi munka és az elhivatottság között? Ki honnan érzi magát írónak, és honnan jó írónak? Kinek mennyit nyom a latba a különbség a honorárium és a kereset között? Egyáltalán felismeri és elfogadja-e, hogy előbbi nem feltétlenül anyagi természetű? Ki mit felel arra, hogy „a pénz nem boldogít”? A kérdések látszólagos egyszerűsége ellenére a skála meglepően széles lehet.:)

Általános vélemény, gyakran halljuk: igen kevesen vannak a világon olyan kivételes helyzetben, hogy megélnek, mégpedig jól megélnek abból, amit szeretnek csinálni – bármely szakmában –, és mindezt úgy, hogy nem alkalmazottak, hanem a maguk urai. Ehhez viszont tényleg kivételes csillagállás kell, és kivételes képességek. Légy termékeny, légy jó is a szakmában, de más szakmákban is (mert mire mész a tehetségeddel, ha a könyvelőd átver a palánkon?); légy ügyes, ravasz, okos és szerencsés; hozz össze és tarts egyben olyan eszmét és gyakorlatot, melyek elég távol állnak egymástól (ld marketing és a művészet legelvontabb szegletei, szellemisége, ismerős? :D), tudj alkalmazkodni az épp aktuális elvárásokhoz, találj milliomodszorra is örömet abban, amin nap mint nap mókuskerekezel, mindezt tartsd is össze hosszú távon, de úgy, hogy mindvégig érezd is jól magad a bőrödben – mert ha nem így van, bármilyen sokat tettél, az nem volt más, mint egy sziszifuszi robot.

Vagy ott van a másik lehetőség, ezzel már gyakrabban találkozunk: legyen jó munkahelyed (lehetőleg interneteléréssel), és mellette adj ki minden évben egy regényt. Vagy alapíts saját egyesületet, céget, és akkor legalább az egyik munkádban viszonylag szabad vagy. Vagy maradj amatőr, írogass pályázatokra, és reméld, hogy egyszer jól befutsz. (Öregek, nem röhögni olyan hangosan a háttérben!)

Szerintem ezek a lehetőségek nem véletlenül formálódtak ki. (Érdemes lenne cikket írni ezekről a lépcsőfokokról a szakmában.)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

sze, 2012-05-23 21:28 Zora

Zora képe

Hát, aki megrendelésre is tud írni, az a profi kategória, én még le vagyok  maradva ott, hogy picsogok, ha nincs ihlet. :D Na de ez a téma lerágott csont. Én a karrier alatt mindenre gondoltam, ami az íráshoz szorosan köthető: kiadás, meg valóban újságírás (bár ennek különböző ágazatai más és más embert kívánnak, így ez sem egységes: én többször írtam nekrológot vadidegenekről, és hátborzongató, de szerettem csinálni, mert valakit dícsérni holtában jobban esett, mint szidni életében...), vagy akár "csak" egy szakácskönyv megírása is. Valaki például képeslapokhoz talál ki szövegeket... vagy beszédeket fogalmaz. Kis hobbim a szlogengyártás például, de ha fizetnének érte, biztos nem jutna eszembe semmi frappáns. :)

 

Maggoth, tudom, hogy hiszed, de az a baj, hogy ha úgy csinálja az ember, hogy megélhessen belőle, akkor nem úgy csinálja, ahogy szeretné... nézd meg a "nagy, híres magyar fantazi írókat", hogyan hullnak porba... a könyvesboltokban százforintért dobálják utánad a legnagyobb neveket is... valaha még a kuriózum volt egy Mágus könyv, ma ócskaság. De ha valaki a fantaziban tud kiteljesedni, akkor csak azért írjon szerelmes vámpírokról, hogy megélhessen belőle? Azt egy sima állásban is megteheted, és legalább nem vész el az írás varázsa... az persze a szerencsés, aki ezt vastagon letojja, és valószínűleg hamarabb is lesz pénze, de hát az ember titokban abban reménykedik, hogy az ő könyvei nem lesznek tíz év múlva 150 Ft-ért kínálva a postán a leértékelt cuccok között...

------------------------------------------

cs, 2012-05-24 08:09 Sren

Sren képe

 Ez annyira ott van, Anna, hogy az embernek csak két dolog jut eszébe:

1: Megyek és felkötöm magam

2: Nekifogok megváltani a világot. :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2012-05-24 11:15 Zora

Zora képe

 Zsuzsa, mindenképpen a második. :) Már el is kezdtük, ha úgy vesszük. ;)

Ovidius, mindenképpen utána nézek az említett íróknak. Két évvel ezelőttig még erőszak hatására sem vettem volna a kezembe fantazi könyvet... mármint a klasszikus, csillogópáncélosat. Egyszerűen nem szeretem ezt a stílust, de éppen Maggoth adott a kezembe néhány érdekesebb könyvet, aztán már másoktól is elfogadtam. Volt, ami kiakasztott, volt, ami tetszett, de annak ellenére, hogy továbbra sem a kedvenceim, elismerem, hogy értéket hordoznak, és sajnálom, hogy a Perdidó Pályaudvar például 800 Ft-ért se kell senkinek.

Maggoth, hát igen, én is azt hiszem, hogy az igazi profi az jól ír, akár megrendelésre is, de a legtöbb ember vagy jól ír, vagy megrendelére tud írni, de a kettő kombinációja ritka mint a fehér holló. Ismerek egyvalakit személyesen, de ő meg a végtelen szerénysége miatt nem tud érvényesülni. Úgyhogy mégse olyan egyszerű a dolog. Persze, szinte tök felesleges ezen gondolkodni, mert nagyon sok mindenen múlik, és én a grafikában jobban megtaláltam önmagam, mint az írásban, de amikor az ember rühelli a munkáját, akkor néha felvetődnek az élet nagy kérdései. :D

------------------------------------------

cs, 2012-05-24 21:38 Ovidius

Ovidius képe

"Két évvel ezelőttig még erőszak hatására sem vettem volna a kezembe fantazi könyvet... mármint a klasszikus, csillogópáncélosat." DDD (ezek itt a szmájlik...)

Tudod, én a korom miatt még érdekesebb módom kerültem kapcsolatba a fantasyval. Amikor olyan ötven évvel ezelőtt elkezdtem olvasni a fantázia eme műveit, elsősorban Verne könyveihez lehetett hozzájutni. Aztán megkaptam ajándékba életem első igazi sci-fijét, ami nem volt más, mint Ivan Jefremov: Androméda köd című könyve. A Galaktika éra beindulása egyben hatalmas sci-fi univerzmot tárt elém. Teljesen ahhoz a zsánerhez idomult az olvasási pszichom... Ráadásul eleve rajongtam a tudományokért, és ezek a könyvek eléggé ezt az irányt követték.

Azért a Galaktiikákban volt pár remek fantasy novella, és egy számot (45) eleve fantasy tartalommal készítették. Amolyan igazi kard és boszorkányság novellák voltak, és emlékszem nagyon megfogtak. A többiben egy-egy ilyen volt jelen néha, mint például Leigh Brackett: Rhiannon kardja, ami szintén elbűvölő fantasy-sci-fi keverék.

A fantasy végül is a lehető legötkéleteebb módon támadott le... Tolkientől a Gyűrűk Ura volt az első még 1983-ban. Nehezen szoktam meg azt a sűrű erőteljes stílust, amit képviselt, de aztán működött a dolog. Utána pedig lassan beindultak a kiadók is a `90-es évek elején. Az első, ami elvarázsolt - habár inkább horror- fantasy keverékek - Lovecraft Ctulhu sorozata. Az ő könyveit nagyon megszerettem. Folytatódott Le Guin Earthsea sorozatával, Aztán a Darkover Marion Zimmer Bradleytől, ami sci-fi köntösbe bújtatott fantasy. Tőle még nagyon remek volt egy igazi hamísitatlan fantasy, a Világok háza. Aztán - ez már egy novella erejéig egy korábbi Galaktikában is előfordult - Fritz Leibertől a Lankhmar történetek Ffharddal és a Grey Mouse-al. Ezek is tiszta kard és boszorkányság vonulatba tartoznak.

A baj ott van, hogy a beinduló kiadói bizniszharc a `90-es években annyi selejtet és szemetet termelt ki, hogy majdnem elfordultam ettől a zsánertől. Most kicsit talán fordul, de nekem ez már nem igazán élvezhető profil.

Az elmúlt években pedig a vámpírtörténetek halmaza volt, ami elriasztott. Jó vámpírtörténetet írni nagyon nehéz. Talán azért is, mert Bram Stoker kiütötte az alapsztorival az összes lehetséges riválist. Az újak közül talán Anne Ricetól a Randevú a vámpírral tetszett, de az is inkább csak filmen. Ragyogó szereplőgárdát szedtek össze, és elég jól sikerült.

A csillogó páncélos külső semmit sem számit, legfeljebb jó figyelmeztető jel, hogy a csillogó borító alatt egy gyenge, szürke sztori lapul... DDD

Sajnos nehéz azt javasolnom, hogy vissza kellene nyúlni jobban a klasszikusokhoz, mert a fiatal korosztály számára az esetek nagy részében ezek túl lassúak és terjengősek, kevés akcióval, sok eszmefuttatással, filozofálgatással.

Jelenleg talán az űrpera reneszánsza ízlik legjobban. Kiolvastam Iain M. Banks Kultúra sorozatát- a végére kicsit beleveszett a sok beszédbe -  , aztán most fogyott el a Napok háza Alastair Reynoldstól.

Illetve pár hete Orson Scott Cardtól az Ender árnyéka. Nos az egy csodakönyv. Legalább annyira jó., mint az első szuperkönyve a Végjáték. Maga az Ender árnyéka különben annak egy amolyan elternatív változata egy másik szereplő szemszögéből elmesélve.

Nos ennyit a lehetőségeinkről, amit a jobb írók kínálnak...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

p, 2012-05-25 08:00 Zora

Zora képe

 Mindig kérdezik, hogy miért nem szeretem ezt a műfajt. Lehet, hogy ez korosztályos dolog, de lehet, hogy nem. A mese is fantazi, csak azt én magamban "őszinte fantazinak" nevezem, sokkal jobban szeretem is. Nem veszi magát komolyan, nincsenek keretek amikbe beszorítja magát, míg egy Gyűrűk urának például elég kötött a világa, pedig hát pont az a lényeg a fantazinál, hogy minden eszközzel törekedhet arra, hogy meglepjen... emiatt ellentmondást érzek bennük, sajnos nem tudom jobban megfogalmazni. Van azért kivétel, mert Wells Láthatatlan emberét nem tudom megunni, vagy Kafka Átváltozását, esetleg Poe verseit, és azért akad még más is szép számmal. Például Gaiman novelláit is imádom. De most deja vu érzésem van, nem beszélgettünk mi már erről korábban? 

------------------------------------------

p, 2012-05-25 08:12 Ovidius

Ovidius képe

Elképzelhető... DDD

Voltak már tematikus beszélgetések itt, és párban részt vettem.

Majd délután folytatjuk, most sajnos dolgom van.

Mindenesetre nagy öröm, hogy ilyen odafigyeléssel építed fel belső kultúrádat.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

cs, 2012-05-24 08:18 Ovidius

Ovidius képe

Kedves Zora!

Úgy gondolom, hogy amit itt feszegetsz, az a művészet és az iparosmunka közötti határvonal keresése. A művészet belső késztetés, a megrendelésre végzett iparosmunka külső... A másik ilyen megállapításom sajnos az, hogy nagyon kevés tehetséges és jó írás létezik. Miután az írás művészete is eléggé régi, az ebben a művészeti formában adható produkciók egyre kevesebb szabadsággal rendelkeznek.

Eleve:

- Egyre kevesebb az önálló ötelt, mert amit az elmúlt évezredekben meg lehetett írni, azt megírták. Például az emberi kapcsolati rendszerek alaptípusait (szerelem, hatalom, gyűlölet, gonoszság, jóság, butaság...) szinte mind kimerítette Shakespeare. A modern történetek ezeknek a különböző színű köntösbe öltöztetett variációi.

- A profi írás - ami megrendelésre és határidőre készül - nehezbben megoldható, mint az,ami belső késztetésként akar kiötrni az emberből. A határidő és az előleg nomasztóan hat a pszichikumra, és ez biztos, hogy rosszabb irányba viszi az alkotást, mint bármi más.

- Amikor a sikeresség már pénzszerzésre is ösztönzi az írót (vagy bárki alkotó művészt), akkor az majdnem minden esetben a művészi értékek rovására megy. Ragyogó példa erre a magyar irodalomban Jókai Mór. Több írást olvstam az életéről és munkásságáról. Majdnem mindegyikben elhangzik, hogy csodálatos mesélő volt, ragyogó fantáziával, de rendkívül trehányul szerkesztett, ne adj Isten gyakran összecsapott művei voltak. Ez persze nem csak az ő bűne, hanem a szerkesztőé is, mert akkor már azért működött ez a szakmai része az írásoknak.

Vagy ott van Munkácsy Mihály. Az ő legcsodálatosabb művei - Siralomház, Milton, a Jézus trilógia, Rőszehordó nő, Tépéscsinálók... - mind belső késztetésből keletkeztek. De már azok a zsánerfestményei, amiket felesége De Marches báróné költekezése miatt pénzszerzési okokból készített, azok már nem mások, mint csodálatos és zseniális technikával megfestett iparosmunkák. Persze az ő zsenialitása minden munkáján hagyott egy utánozhatatlan kézjegyet, de ezek akkor is azok, amik.

- Valamit a magyar fantasyról. Alig létezik ilyen. Lehet, hogy nekem túl magasan van a mérce. Amihez és akikhez mérek - Tolkien, Le Guin, Fritz Leiber, Leigh Brackett, Marion Zimmer Bradley - túl magasra tették.

- . "De ha valaki a fantaziban tud kiteljesedni, akkor csak azért írjon szerelmes vámpírokról, hogy megélhessen belőle?"

Különös kérdés... Miért ez jut eszébe mindenkinek mostanában a fantasyról? Csak mert az elmúlt években elöntötte a könyvpiacot az idióta vámpír könyvek tengere?

Két dolgot ajánlanék.

Az egyik, hogy ha lehet, szerezd meg Brian Aldiss: Trillió éves dáridó című könyvét. Ez egy sci- fi monográfia, de nagyon komly teret szentel a fantasynak. Sokat lehet belőle tanulni.

A másik egy kis eltérés a vámpíros fantasy kliséktől. Ha még nem olvastad, javaslom olvasásra Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka című művét. Ez az igazi, klasszikus értelemben vett fantasy. Történetvezetése, karakterei, mesélő stílusa mind a fantasy jó hagyományai mentén haladnak.

Azért nem a legnagyobbakat ajánlom, mert gondolom őket úgyis ismered.

Írni pedig, akkor írj, ha már semmilyen indokkal nem tudod magad róla lebeszélni.

Azért, mert akkor biztos, hogy KELL írnod.

 

 

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

cs, 2012-05-24 11:16 Bloody Dora

Bloody Dora képe

(Csendben jegyzem meg: Aldiss műve a KK-ban helyben olvasható formában elérhető az Irodalmi olvasóteremben - csodás helyszín mind a belső, sötét faburkolatú terme, mind a világos krémszín selyemtapétás báltermi olvasóterme, hideg időben nem ajánlom, a kandalló nagyon hűvős. Ingyenes a regisztrációs jegy. Ki is lehet venni máshonnan, de ahhoz be kell jelentkezni, az meg fizetős.

Donaldson műve csak kölcsönözhető formában található meg pár tagkönyvtárban.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2012-05-24 20:56 Zora

Zora képe

Olvasóterem... :D Na de kérlek! Én csak és kizárólag haldokló BKV buszok csuklóiban tudok jót olvasni hajnalban a munkahelyem felé, esetleg hazafelé tartva... meg néha metrózakatolás közben is. Egy puccos olvasóterem olyan drasztikus változást jelentene, hogy a megillatődöttség miatt képtelen lennék kézbevenni könyvdinót. Reflexből tapogatnám, és zavarba jönnék, hogy nem tudom hol kell nyomkodni a borítót, hogy nagyobb betűtipusra váltson... 

------------------------------------------

cs, 2012-05-24 21:28 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Majd leültetlek egy kényelmes kanapéba, és felolvasom, jó lesz? :) (Nem, nem fogja zavarni a többieket. Engem sem kérdeztek, hogy zavar-e, mikor mellettem hangosan trécseltek a világegyetem legfontosabb problémáiról, mint pasik, smink és a letört cipősarok. Én meg mellette az írás és a játék metafizikájáról olvastam. Olvasatlanul ötös lett a beadandóm, hogy vinné el a pokol.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2012-05-25 11:43 Zora

Zora képe

Szóval legyek a bosszúd eszköze? :D Amúgy imádom ha felolvasnak, közben tudnánk horgolni is, mert mostanában arra se jutott túl sok idő. Te hogy állsz vele?

------------------------------------------

p, 2012-05-25 15:17 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Én most sapkát horgolok, jobb híján. Egy laza póló van tervben, de a fonal hozzá 630 forint (50 g, nekem 350 kell alsó hangon...) - és közben vehetek új fonalat is, mert a most horgolt sapim túl kicsi lett. Sajnos a felhasznált túl vékony, emiatt nem jön a fejemre.

De könyvvel most jól állok. Ovidius által említettek beszerezve - ez a Trillió éves dárdió alig valami, hosszabbat hittem! A Kárhozat Urának Átka egyelőre jó, bár ez nem az én stílusom (hanem a tied, Ovidius), annak ellenére hogy használom ezt a formájú kiemelést, bizony, használom. (Persze még változhat. Egy órája vettem ki, csak öt percet olvastam a buszon.) Kivettem továbbá Jamesnek a Dűne messiását és gyermekeit, mivel ezek nekem már nincsenek meg (csak ronda szedéssel). Két évig nyúztam, hogy olvasson már bele, Dűne, space fantasy, űrlovagjáték, kit érdekel, ez sci-fi alapmű. Húzta a száját. Nagy nehezen rátukmáltam, odaadtam. Nem akar leállni, az egész univerzum tervben van, én a további Herbertekkel szórakozom (angolul, letöl... khm... elektronikus formában Amazonról rendelve). Ezenfelül jelentem, ma türülközőnapon, május 25-én (most szólt a kolleginám, hogy törcsinap van, én meg elfelejtettem) végre kivettem King Setét Tornyának mind a hét részét (három könyvtárból szdtem össze), pünködsi hétvégén tervezem elolvasni legalább az első kettőt. A héten már elolvastam egy Sztrugackijt és egy Lem kisregény-válogatást (Álmatlanság címmel), végre bepótoltam Clarke Rámáját (meg kell mondjam, ritka udvarias szerző, folyton zseninek nevez... de hát mit tehetek róla, ha tíz oldallal előbb leesnek a poénok, mint írná? hogy egy rugóra jár az agyunk?), ha ezeket kivégeztem, Harrison és Asimov van tervben. Illetve A hollókirly című böhöm fehér valami. Vonzza a szemet. Az jó?

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2012-05-25 17:24 Zora

Zora képe

 Ha a sapi kicsi, akkor az az én méretem! Meglepően kicsi fejem van. Tehát nem túl kicsi lett, hanem Zorának csináltad. :))) (ide vele!)

Ndy már régebb óta mondogatott egy könyvesboltot az ELTÉvel szemben, ma be is mentünk, és hát kérem szépen: mint maci a málnásban! Dűne 600 Ft-ért, Perdido Pályaudvar két kötete 590 Ft-ért, Ady, Kosztolányi 300-ért, az angol romantikusok (Bronte, Austen és társnői) 600-ért, Agatha Christie 400-ért... őszintén mondom, hogy egy kisebb kamion se lett volna elég, ha hónap elején megyek. De mivel eredtileg gitáros kütyüért mentünk zeneboltba, így  a Perdido-t hoztuk csak el. Azt egyszerűen nem lehetett otthagyni... ebook-ban már többször nekifutottam, de a rossz tördelés meg a rossz olvasási körülmények miatt csak az első 200 oldalt sikerült magamévá tennem, de most... muhaha...!

------------------------------------------

p, 2012-05-25 17:31 Ovidius

Ovidius képe

Kíváló választás volt! Hidd el, hogy az egyik legremekebb modern fantasyt fogod olvasni (egy kis horrorisztikus beütéssel), amit az elmúlt negyed században írtak... Olyan különleges hangulata van, amit le sem nagyon lehet írni.

Mintha állandóan egy sötét, különleges és zegzúgos barllangban kóvályognál, és mégis jól érzed magad. Ráadásul le is húz, mint hínár... DDD.

Elképesztő Miéville-től ez a Bas-Lag világ...

 

 

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

p, 2012-05-25 18:19 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Ezzel egyetértek, habár csak az elejét olvastam, mert akkor az Armadára volt csak keret, hogy kivegyem könyvtárból. (A fene hallott olyanról, hogy max. 18 kötet.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2012-05-25 19:29 Zora

Zora képe

 Igen, Ndy is ezt mondta, csak ő tömörebben fogalmazott: "Na, így kell írni".

Most a három napos szünetben megpróbálom elolvasni, mert hogy a zajos BKV-n nem tudom beleélni magam, az biztos.

------------------------------------------

cs, 2012-05-24 09:30 Maggoth

Maggoth képe

 Nos, nem tudom, de próbálom hasonlattal érzékeltetni, én hogy gondolom. Szerintem egy jó gitáros minden zenét el tud játszani. Lehet, hogy imádja a rockot, de ha másra van igény, azt is profin elnyomatja, úgy, hogy azért rendesen beleteszi magát, és keres egy rakás pénzt. E közben egyre elismertebbé válik, és megengedheti magának, hogy a saját kedvére olykor-olykor rockot is játsszon, ami a valódi lételeme, és mivel befutott, azzal is sok pénzet keres. Utána pedig eljut arra a szintre, hogy már ő dönti el, mit akar játszani. :)

az a baj, hogy ha úgy csinálja az ember, hogy megélhessen belőle, akkor nem úgy csinálja, ahogy szeretné...  Ezzel meg azért nem értek igazán egyet, mert ha elég tehetséges vagy és kreatív, a nem szeretem dolgokba is bele tudod tenni az egyéniségedet. És akkor már akár úgy is tudod csinálni, hogy még élvezed is közben.

King papa mondta Az írásról című könyvében, hogy mindig jön valaki, aki megjegyzi, hogy aprópénzre váltod a tehetségedet, mert egyszerűen azt szeretné, ha rosszul éreznéd magad, azért mert írsz. Ezt ő mondja, hangsúlyozom, nem én, de lehet, hogy van benne valami. Arra már rég rájöttem, hogy nem a pénzért írok, hanem mert muszáj, és azért mert imádok írni. Néha tényleg elfog az érzés, hogy kiéghetek, ha megrendelésre próbálok dolgozni, de aztán rájöttem, hogy a fenéket. Ha egy kötött világba át tudom ültetni egy saját sztorimat, az királyság, mert leküzdöttem egy kihívást. Éppenséggel vámpírosat is lehet úgy írni, hogy az egyéni legyen. Ezzel nem azt mondom, hogy én hű, mekkora penge vagyok, csak a saját egyéni látásmódomat közvetítettem, ami nem biztos, hogy másoknak is elfogadható.

De hótt röviden is össze tudom foglalni: szerintem meg lehet csinálni, hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2012-05-24 11:06 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A hasonlat nyomán maradva: de ha végre azt csinálhat, amit akar, abban nem lesz sok köszönet. Mert mire ő rockot játszhat, addigra elkönyvelték napjaink népszerű popgitárosának. Ha stílust vált, szóljon az akár a lényeg legmélyéből, a közönség, ami addig nem ezt a zenét akarta látni tőle megrökönyödik. Jobb esetben csak a napi színe hírekben hordják le, hogy egy drogos bűnöző alkoholista, aki biztosan csalja a feleségét, mert minden rocker ilyen. Rosszabb esetben a koncertjei is elmaradnak, mert a kiadó szerződést bont vele. Áthidaló megoldás a saját hangstúdióban felvenni egy albumot és saját költségen kiadni, de akkor nem lesz hozzá koncertturné, illetve bele is gebed a pluszmunkába, le is gyatásodik, tehát megint gitározhat popdalocskákat sztárocskákkal duettben. A lelke rendben van nagyjából két hétig (addig élni sincs ideje), utána megint motoszkál benne, hogy ő igazából rockot akar.

De ha feltételezzük, hogy mindez működőképes, met jól megszedte magát, a káposzta is megmaradt, a kecske is jóllakott - azzal ne ámítsa senki magát, hogy ilyen helyzetbn a gitárost ne érdekelné a "hobbiszinten" kiadott rock albumának fogadtatása. Hiszen ez az ő művészi lényege, a többi csak meló! Na és itt következhet be az a törés, ami fáj. Mert pl. öt év popbiznisz is bőven elég, hogy az ember nehezen álljon át a rockra. (Sőt, két popszám meghallgatása után én már erősnek érzek egy Bon Jovit is. Pedig hát azért az már igazán...) Berozsdásodik, hogy úgy mondjam. Ha akarná sem tud olyan jó lenni, mint "lehetett volna", ha ezzel kezd és folyamatosan ebben képezi magát. (Persze akkor nem él meg. Sima ügy.) Ezzel ideig-óráig tudja áltatni magát, hogy majd beleszokik, a következő jobb lesz, istenbizony megy ez neki, de a hatodik egyre rosszabb lemez után az a kevés, aki hitt benne, az is elpárolog. Ez az egyik. A másik az ebből a szemponból szerencsés eset: nem rozsádlt be. Minimum tudathasadást követel az ilye, de tételezzük fel, hogy úgy játssza el a benne élő rockot, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, semmi popbeütés, tökéletes. A rocker és a poper (ezt nem használjuk, vajon miért?) elválnak, az album technikailag kifogástalan. A mondanivalóban semmi pop. Szíve legmélyéből csendül. De pocsék. Márpedig ez halálos: ha kiderül, hogy a benned élő művész legfeljebb egy középszerű senki, és még az iparosmunkád is jobb, abba simán beleszakad az ember lelke.

Ezt viszont az ilyen életvitel nagyon sokáig maszkolhatja, hiszen sosem kell beismerni. Az is lehet, hogy sosem derül ki, mert az egyes (berozsdásodás) esete is fennáll. (És mivel az igen gyakori, valószínű, hogy fennáll.) Ellenben ha valaki azonnal a rockban kezd, akkor gyorsan kiderül, ha semmi tehetsége hozzá, báhogy is kapálódzik. (Vagy hamarabb hal éhen, mintsem teljes bizonyossággal kiderüljön.) Nem tudom, mi a jobb. Talán ha fogja és továbbra is popot gyárt, mert abból legalább megél. (Miért jutott eszembe a Sztrugackijok Stalker című novellája? Ja, talán mert nemrég olvastam. De ott van egy ilyen gondolatmenet az Író szájába adva.)

 

Szerintem. Na, persze előállhat az az eset, hogy olyan bődültesen mocskosul tehetséges valaki, hogy már zseni. Akkor meg mindegy, mit játszik, ha akar, kaszál, ha akar, csendben rockot játszik, ha akarja, abbahagyja az egészet. Az utókor emlegetni fogja minden művét. Más-más hangsúllyal... a kérdés csak az, melyik milyennel, és az összképet melyik fogja uralni.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2012-05-24 11:20 Maggoth

Maggoth képe

 Elég negatív vagy, de itt jön a képbe a hit, hogy, na majd én csak azért is megcsinálom :)

Persze totálisan benne van, hogy bődületes pofára esés lesz a vége. Hit nélkül viszont semmit sem érdemes csinálni, legalábbis, ha az ember komolyan gondolja. Én úgy látom, az írással foglalkozók többségének egyáltalán nincs ilyesmije. Hatalmas előny, ha neked mondjuk van, mert eleve más a hozzáállásod az egészhez, amivel a mezőnyt máris hatalmas lépéssel megelőzted.

Persze csak szerintem :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2012-05-24 20:04 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A hit... hittel mindegy egyszerűbb, még a vallás és az írás is.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2012-05-24 14:50 Ndy

Ndy képe

Egy jó gitáros mindent el tud játszani, kérdés, hogy mekkora a fájdalomküszöbe. Először csak a keze izzad, utána a feje fájdul meg, majd jön a remegés az émelygés és hányinger... Ugyanis a mindent-eljátszás titka - túl a Las Vegasi kaszinók trükkjein - a gyakorlás. Ami azt jelenti, hogy egy átlagembernél minimum ezerszer többet hallgatta azokat a bizonyos harmóniameneteket, amelyek a legsematikusabbak. Más megvilágításban: mi a kedvenc kajád? Képzeld el, hogy két évig csak azt eszed. Most képzeld el, hogy két évig csak azt eszed, amit még nem is szeretsz.

Gondolom, ez írásnál sincs másképp.

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

cs, 2012-05-24 15:33 Maggoth

Maggoth képe

 Értem én, de enni akkor is kell. Különben meg nem tudom, miről akartok meggyőzni konkrétan, de szívesen elismerem, hogy a ti szemszögetekből teljesen igazatok van. Ettől azonban én még nem fogom megváltoztatni a nézeteimet, ahogy ti sem a tieiteket.

Úgyhogy, szerintem maradjunk annyiban, hogy písz, és mindenki menjen továbbra is a maga feje után, ugyanúgy, ahogy eddig :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

szo, 2012-05-26 01:11 Ndy

Ndy képe

Nem is kell. Csináld a dolgod jól, és posztumusz mindenképp elhíresülsz. (Persze, ha az írásból akarsz élni, akkor gyors súlyvesztés után hamar eljön az a posztumusz, viszont legalább korábbra hozza a születési időpontodhoz a várt megbecsülést.)

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

szo, 2012-05-26 12:45 craz

craz képe

 Aha, és akkor már a napi 50 önéletrajzot se kell úrja meg újra aktuálissá formálni. :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

cs, 2012-05-24 12:06 Chris Cage

Az igazán hasznos munkát végzők kevesen vannak, és nem becsülik meg őket, ezért ezek a munkák nem vonzzák az utánpótlást. A fiataloknak, akik könnyű megélhetésben reménykednek nehéz a dolguk. Különleges ajánlatokat keresnek, amivel rövid idő alatt nagyot lehet kaszálni, de ezekkel vigyázni kell.

Azt mondom, hogy a legboldogabb az, aki el tud helyezkedni a szakmájában, amit szeret csinálni, és emelett még a hobbijára is marad ideje.  A hobbi=munka pedig kész ritkaság, de ez sem lehet olyan rossz.

Ami az írást illeti: művészetet nem lehet pénzért csinálni, ebben egyetértek Ovidius-szal. Iparosként könnyebb befutni, de nem ismerek megélhetési írót, így nem tudom megkérdezni, mennyire élvezetes megrendelésre írni.

cs, 2012-05-24 12:33 Maggoth

Maggoth képe

 Szerintem a mai világban írással pénzt keresni szintén művészet :D

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2012-05-24 13:24 Zora

Zora képe

 XD Hát igen.

A hit meg hát... ha az ember magát dicsöíti, akkor előbb utóbb egoizmussal fogják vádolni... kivéve, ha titokban cinálja. :)

Dóri, ha valaki bődületes zseni, és képes popot, rockot bármit játszani, vagy akár dalszerző is, akkor is verheti még azzal az ég, hogy nem szeret csak blúzt játszani, amire a közönség 1 óra után ráun... vagy egyáltalán nem szeret közöségnek játszani....

Tényleg elég pesszimista hozzáállás, de egy igazi pesszimista erre azt mondja, hogy csak realista. :)

------------------------------------------

cs, 2012-05-24 13:35 Maggoth

Maggoth képe

 Természetesen csakis a legnagyobb titokban szabad hinni magunkban, ez alapszabály :)

Szerencsére a pesszimisták még titokban sem esnek ebbe a hibába :D

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

cs, 2012-05-24 17:15 Blade

Blade képe

Legboldogabb? Én attól sokkal boldogabb lennék, ha nem kellene sehol elhelyezkednem. 

cs, 2012-05-24 17:52 Chris Cage

Látod, önkéntelenül is pesszimizmus nyilatkozik meg a hozzászólásomban. :O Hol az idilli szabadság?  

cs, 2012-05-24 17:13 Blade

Blade képe

Én szeretek fotózni.

A munkám néha jó, néha rossz. 

Írásból élni? Jó lenne, de nincs pénzetek, hogy kifizessétek a kömyveimet, hiszen állást kerestek. :P  

szo, 2012-05-26 06:16 Obb

 Az emberek 99.99 százaléka úúútálja a munkáját (már ha van szegénykémnek), köztük én is, a maradékok csoportja a boldog emberek, és ők azok, nem pedig a lelki szegények.

szo, 2012-05-26 07:22 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Nem is ők a boldogok, hanem a heringek és a sajtkészítők, ahogy azt Brian is megmondta. :D 

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

szo, 2012-05-26 07:36 Obb

Brian azt is mondta, hogy lökjétek le a padlola D

szo, 2012-05-26 12:41 craz

craz képe

 (de dúlván)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

szo, 2012-05-26 18:43 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Nem, azt nem Brian mondta, hanem Pilátus:

http://www.youtube.com/watch?v=VWqVr3BuJ5w

De ez a beszélgetés már elhangzott nemrég köztünk. :D

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

szo, 2012-05-26 18:45 Obb

 Ez mál dúlva kötöszködés, mingyá mész a padlola te is :)

cs, 2012-05-31 18:18 Crystalheart

Nekem nincs. Azaz van, de nem fizet senki érte. A családi gazdaságban segítek itthon, kecskék, zöldség, gyümölcs. Talicskázás, ásás, kaszálás, fejés, sajtkészítés, búzaőrlés, kenyérsütés, főzés, stb. Ebből baromira nem lehet megélni, és a családot sem tartja el, de enélkül igen nagy gondban lennénk.  Azon kívül az aláírásomban szereplő ékszereket próbáljuk eladni (tessék megnézni), meg apámból bíróságilag kipréselni a tartásdíjat, szóval el-elvagyunk. :)

Így viszont rugalmas az időbeosztásom, tudok még írni is, vagy a filmmel foglalkozni. A jövőben filmrendezéssel és forgatókönyvírással akarok ugye foglalkozni, ez áll talán a legközelebb az íráshoz. Pusztán az írástól magam sem remélek ugyanis megélhetést.