Blökit a fa alá

Kedves Karcosok!

 

Nem szeretném reklámfelületnek használni a portált, de eljutott hozzám (hogy, hogy nem?) néhány panaszos vakkantás az éteren keresztül, és nem tudok ellenállni.

Szeretném figyelmetekbe ajánlani ezeket a kis árvákat, akik nem csak a karácsonyfa alatt mutatnának jól az idén, de hűséges pajtásotokká is válhatnak, ha szeretnétek. Úgyhogy bemásolom ide a levelet, amiben Ők mondhatják el, mitől lenne szép ez az idei karácsony. :)

 

"Kedves állatbarátok!

Mi most nem élhetjük át azt, amit a többi meleg otthonban, szerető családban élő társaink, de nekünk is ugyanolyan nagy szükségünk van egy kis boldogságra. Tudjátok, az itt dolgozó emberek nagyon kedvesek, simizni is szoktak minket, de azért ők se tudnak mindig csak velünk foglalkozni. Ezért arra kérünk titeket, hogy gyertek ki hozzánk minél többen, hisz egy-egy jó szót is örömmel fogadunk, egy érintéstől pedig akár a fellegekben érezzük magunkat.

Nem akarunk mohóknak tűnni, de egy kis jutifalatot is szívesen fogadnánk, és persze minden olyan holmit, ami kicsit megmelengetné átfázott testünket, szívünket. Ha elvinnétek sétálni minket, azt meg már szavakba se lehetne önteni...de a pillantásunk mindent elárulna.

A legnagyobb ajándék az idei karácsonyra még is az lenne, ha elvinnétek magatokkal...örökre...haza, hogy az idei karácsonyt veletek tölthessünk, békében, szeretetben.

Szeretettel várunk titeket és a kis ajándékaitokat 2011. december 23-ig.

 

Üdvözlettel:

 

Menhely az Állatokért Alapítvány kis lakói

 

U.I.: Mi várunk titeket."

 

Egy kis ízelítő.

 

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2011-12-16 13:14 Zora

Zora képe

Ez persze Kecskemét, de egyrészt a "kiszállítást" is meg lehet oldani, másrészt Pest is bővelkedik az örökbefogadható kutyákban. :)

------------------------------------------

p, 2011-12-16 13:31 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Nem tudok kutyit tartani egy 1,5 szobás lakótelepi lakásban.  :(

__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

p, 2011-12-16 17:04 Zora

Zora képe

Egy kis séta vagy simi is megteszi. :) A használt ruhákat is érdemes kivinni a menhelyeknek, hacsak nem lehet inkább odaadni valamelyik szociális segítő szervezetnek. A kuyták alá szalmát raknak, de a kiskutyák alá inkább textilt... jobb nekik.

------------------------------------------

p, 2011-12-16 18:50 Borika

Borika képe

Nagyon helyes! Kutyát mindenkinek! Az én pockosom is menhelyi kuty volt, hehe, és nézzetek, mi lett belőle (fehér-barna legény a videón):

http://www.youtube.com/watch?v=1y_xI9uCQeQ&list=UUOO812X0x2KWQBN0nOgTGtA...

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

p, 2011-12-16 19:24 Tolerancia

Tolerancia képe

Hejre kis legényke! :-)

Én is nagyon szeretnék a Dollárom mellé egy "kistesót", de Apa, a "falkavezér" még erősen tiltakozik.

 

 " Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja." /Ernest Hemingway/

szo, 2011-12-17 18:11 Urbatorium

Urbatorium képe

Le a kalappal, Borika, jól csináljátok! :)

Én is kinéztem már magamnak egy kutyát a menhelyről, ahová rendszeresen járok, számomra ő egyelőre tökéletesnek tűnik, és mintha neki se lenne ez ellen egy szava sem, viszont a kicsi lakás, az előre beláthatatlan napirend... néha úgy érzem, csak az elhatározás hiányzik, mert csak ennyi kéne, de máskor gond nélkül sorolom, hogy milyen anyagi és egyéb javak hiányoznak, amikre okvetlenül szüksége volna. :(

 

Hajrá az örökbefogadott kutyusokkal, főleg, hogy az ebadó őket nem terheli. :)

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

szo, 2011-12-17 21:52 Borika

Borika képe

Nálunk még nincsen ebadó, hála Istennek! :)

Én nyáron, a vakáció idején vettem magamhoz a kutyit, 2-3 hónapos volt, és hónapokig csak vele foglalkoztam, tanítgattam az alap parancsokra, aztán kicsit többre is (bár soha nem jelentkeztem dog dancing versenyekre, az én Dokim nem cirkuszi bohóc, nem kell mások előtt produkálnia magát). Vallom, hogy az első év a legfontosabb, amit megtanítasz, ahogy bevezeted az életmódotokat, úgy marad meg egy életre. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy minden későbbi tanítás haszontalan, de az első időkben a legcélszerűbb kialakítani a köteléket. Aztán már minden megy, mint a karikacsapás. :D

Aki kutyát akar, az készüljön fel, hogy baromi nehéz a tartása, főleg az első években. Mert a kutyát muszáj levinni, kivinni, ha esik, ha fúj, ha éppen nincs kedved, akkor is. Nálunk az egész család beosztva viszi, és még az is kevés, még így is elmenne neki több mozgás. Pedig mi udvaros házban lakunk, de az, hogy van kerted, udvarod, még nem ment fel az alól, hogy a kutyát emberek és más kutyák közé vidd. Ez a gazdi kötelessége. Az állatnak szüksége van a sétára, nem csak azért, hogy könnyítsen magán, hanem mert szocializálódnia is kell.

Más: ha csak nem rövidszőrű fajtát választ az ember, azzal tisztában kell lenni, hogy a lakásban tartott állat szöszöl. Gyakrabban kell porszívózni, ez tény. Séta után zsupsz be a kádba, vagy a lavórjába, és lábmosás. Ha ez megvan, nyugodtan alhat a fotelben. :D

Anyagilag szerintem nem nagy megterhelés, lehet neki adni házi kosztot, a száraztáp nem túl drága, évi egy oltás, és ennyi.

Hogy mennyire helyigényes: kicsi lakásban is lehet tartani, és nagy kertes házban is – nem ettől függ, hanem attól, hogy a gazdi mennyire foglalkozik vele. Ha egy egyszobás lakásban tartod, de naponta sokszor sétáltok, játszotok, akkor neked lesz a világon a legkiegyensúlyozottabb kutyád. (Jó, mondjuk kicsi lakásba ne vegyél német juhászt, de a golden retriever, vagy bármilyen közepes termetü keverék pl. remek választás)

Ami a leginkább megdöbbentett, miután kutyám lett: az emberek ostoba, intoleráns, szűklátókörű viselkedése. Nem ítélem el, ha valaki fél a kutyától, de szerintetek annak mi értelme, hogy okoskodó öreg nénik rászólnak a békés kutyasétáltatóra, hogy aztán szedje fel utána a slamasztikát, ha arra kerül a sor? Jó, vannak bunkók, akik nem tartják be a szabályokat, nem takarítják fel a kutyagumit, de akkor miért nem azokat szidják, és miért csak a rendeseket? És egyébként is, várja meg, míg kakil a kutya, és ha nem szedem fel, na akkor szólhat! (mert elöljáróban sértésnek veszem) :D

A menhelyi kutyákról még annyit, hogy mivel a hátterük tisztázatlan, és sok beléjük idegződött stresszt hordoznak zsákbamacskát veszel magadhoz így is, úgy is. Akármennyit jársz látogatni, az igazi természetét csak az együttélés során ismered meg. Való igaz, hogy lelkileg sérültebbek, egyszerűen azért, mert vagy rossz tapasztalataik voltak, vagy nem voltak kellően emberhez szoktatva, és ezért elvadultabbak. De ők éppen olyanok, mint az emberek: szeretetre vágynak, semmi másra, és ha kicsit sérültebbek, akkor már ne is adjunk nekik esélyt? Őszintén elmondom: az én Dokim is kis idegbeteg volt eleinte. Amikor hazavittük: morgott, ha a tányérjához nyúltunk, félt más kutyáktól, és rengeteg türelem és terápia kellett, hogy leküzdje ezeket a szorongásokat és normális, kiegyensúlyozott blöki váljék belőle. Sokat javult, mert sokat foglalkozunk vele (most is), de továbbra is retteg és nyüszít az állatorvosnál, idegen embereknek nem engedi, hogy megsimogassák, és nem minden kutyával köt azonnal jó barátságot. Mindezen hibái ellenére, nekem ő a legtökéletesebb eb a földön! :)

Egy fajtiszta kutyakölyöknél megvannak a fajtára jellemző sajátosságok, ott kevésbé érheti az embert meglepetés, mint egy menhelyi kutyával kapcsolatban, de higgyétek el nekem, egy árva, keverék blöki is ugyanolyan szeretetet tud adni! És tényleg ne a lakás mérete, vagy az anyagi helyzet döntsön, hanem az, hogy valaki igazán vágyik egy életre szóló társra, akitől mindig, minden körülmények között föltétlen szeretet kaphat! :D

És még hadd ajánljak figyelmetekbe egy kis olvasnivalót a témával kapcsolatban: http://eblap.hu/bukfenc.htm

Jó kutyázást mindenkinek!

 

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

szo, 2011-12-17 07:17 Liliana

Liliana képe

 Annyira szeretnék egyet, de ha én oda bemegyek, nekem mind kellene, lehetetlenség lesz belőlük egyet kiválasztani. Na, de remélhetőleg a nyáron, már jöhet egy virgoncka a portára. :) De én nem megyek be a menhelyre, még a végén összezsugorítanám, és hazahoznám mindegyiket. 

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

szo, 2011-12-17 10:35 Indi

Indi képe

 Nagyon sajnálom őket és úgy általában minden hontalan állatot. Ebadó helyett is el tudtam volna képzelni valami pozitív motivációt a felelős állattartás mellett, mondjuk olcsóbb ivartalantást, de abból ugye nem folyt volna be pénz :P 

Én is hazavinném midet, ha lehetne, de öt macsek mellé nem lehet, mert nekik is komoly anyagi vonzatuk van. Így pedig nem vagyok elég erős lélekben, hogy menjek hozzájuk. Egyszerűen ilyen satnya vagyok, sajnos. Lehet, hogy nekik jó lenne, amíg ott vagyok és biztos, hogy ennyiért is hálásak lennének (ezért is szakadjon rá az ég arra, aki kodobja azt, akit megszelidített!), de én hosszú ideig nem lelnék nyugtot :(

 

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

szo, 2011-12-17 18:15 Urbatorium

Urbatorium képe

"Ebadó helyett is el tudtam volna képzelni valami pozitív motivációt a felelős állattartás mellett, mondjuk olcsóbb ivartalantást, de abból ugye nem folyt volna be pénz :P "

 

Hehe, erről most az jutott eszembe, hogy Kínában volt olyan - ahol a férfiak száma messze veri a nőkét -, hogy pénzt kapott az a férfi, aki elköttette magát. Az eredmény az lett, hogy megrohanták a kórházakat a nagyszülők, a homoszexuálisak (ott tudtommal sokkal elfogadottabb épp a férfi-nő arányok miatt), és nem vált be nekik.

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

szo, 2011-12-17 14:56 Zora

Zora képe

Jajj, én is rettegtem kimenni a menhelre először. Kecskeméten azért elég jó a helyzet, szóval egy kutya sem szenved ott, vagy éhezik, ráadásul nagyon fejlett az ebrendészet, ami a rendőrséggel karöltve számol le az állatkízókkal. Egy szó mint száz, a legtöbb kutya élénk, jóltáplált. A gondozók pedig nagyon értik a dolgukat, beszélsz velük pár szót, és nem kell sokáig válogatnod, tudják mi kell neked. A rend kedvéért szokott lenni kérdőív, amit kitöltesz, és felmérik, hogy mekkora lakásban élsz, mennyit vagy otthon, és ha garzonba laksz, és csak este vagy otthon, akkor nem sóznak rád vizslát vagy németjuhászt. Ha jól tudom, ez máshol nem működik ilyen jól. :(

Én két spanit nevelgettem a társasházi lakásunkban, most udvari kutyák. Mondhatom, nem nekik való élet. :D Ha megvan a napi két-három séta, akkor jobban szeretnek a lakásban, legyen az akármilyen picuri. Sőt, igazából az ágyon szeretnének aludni, teljesen odabújva hozzánk, és azt se bánnák, ha be is lennének takargatva. :D Kis álmodozók. :P

------------------------------------------

szo, 2011-12-17 17:30 Liliana

Liliana képe

 Elsősorban én sem attól félek, hogy lesoványodott kutyákkal találom szemben magam (mert azt nem lehetetlen "felhízlalni", hanem attól a szeretetre vágyó szempároktól, amit csak egy elhagyatott, és lelkileg sérült kutyus szemében látni (Nyugodtan lehet "nyálasnak" nevezni engem ezért!).

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

szo, 2011-12-17 18:06 Urbatorium

Urbatorium képe

Most lehet, hogy én meg kicsit szélsőségesen fogok hangzani, de lelkileg sérült kutyus... nem. Nem úgy kell ezeket a telephelyeket elképzelni, hogy hatalmas bicoszemekkel ülnek a kutyusok és rázzák a farkukat az arra járóknak. A kutyák lelkileg sokkal stabilabbak az embereknél, és ennek egy oka van: ők a jelenben élnek. Tényleg.

Ha jó a telephely, amilyenről Zora is tud mesélni, akkor a kutyák ott jól érzik magukat. Nyilván nem tökéletes számukra, de néhány egyáltalán nem él úgy rosszabb körülmények között, mint amelyik egy házban, vagy kertben van hagyva, és alig foglaloznak vele. Mert az előny a telephelynél (leglaábbis én a Noéból indulok ki, oda szoktam járni, azt szeretem és tekintem eddig követendő példának, szemben az Illatos úttal), hogy a kutyáknak vannak társaik: egymás. Nyilván ettől még örülnek neked, ha többször látnak, akkor megismernek, tudják ki vagy, üdvözölnek, de nem arról van szó, hogy mindegyik veled kíván hazamenni, hogy életük értelme az lenne, hogy gazdáik legyenek. Sőt amelyik nem tapasztalta még, nem volt gazdája, az nem is tudja feltétlenül, hogy mi is ez az egész.

Emberként oda mész, beindul benned, hogy mindnek segíteni szeretnél, akkor ne az legyen a reakciód, hogy összetörsz, mert nem tudsz mit tenni, és elsírod magad, talán többet nem is jársz. Nekik ugyan olyan jó, amikor vannak olyan biztos pontjai a világnak, mint a Te szombat délelőtti látogatásod. Ha csak ennyivel tudsz segíteni, akkor ennyivel segítesz. Lehet járni azért is kutyamenhelyekhez, hogy simogasd őket, Te is üdvözöld őket, és attól még nem ámítod a kutyát, vagy nem csak felizgatod őket: szerintem így is lehet támogatni egy négylábút.

 

HIrtelen kirohanás, bocsi. :)

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

szo, 2011-12-17 21:02 Liliana

Liliana képe

 Egyetértek, Ádám, de nem teljesen. Hogy miért? Az előzőleg örökbe fogadott drágám pont az a típus volt, aki látszólag nagyon jól elvolt a többi kutyával, de amikor rád nézett, valami más látszott a szemében. Egy kicsi különc volt, akit Pesten kidobtak egy kocsiból, aztán órákig kóborolt, még végül keresztapu megtalálta és hazahozta nekünk. Betti rettenetesen félt a zajoktól, a kocsihangtól, arról nem is beszélve, amikor állatorvoshoz kellett vinni - hogy megkapja az oltásokat, megnézze a doki nincs-e valami baja -, mennyire remegett a kezeink között. Nyüszíkelve álmodott. Sokáig tartott mire megbízott bennünk, de az egyik legvirgoncabb gonosztevővé vált, akit el lehet képzelni. Bárhogy is nézem, az a kutya lelkileg sérült volt, pont úgy, mint az embernél ez a sérülés náluk is éppolyan nehezen gyógyul be, és a varrat éppolyan vékonyka marad, azt hiszem Anna erről sokat tudna mesélni. 

Persze, az olyan kutya, ami nem szokott annyira az emberhez, lévén még kölyök, vagy nem tettek vele valami szörnyűséget, könnyebben barátkozik. Az egész más szituáció, de engem mindig is azok a kutyusok vonzottak, akik nem ebbe a csoportba tartoznak.  

Betti több mint tíz évig volt a családunk tagja, és a mai napig, így két év elteltével is rettenetesen hiányzik. 

 

Pont ezek a hirtelen kirohanások kellenek. :)

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

cs, 2011-12-22 09:05 Roah

Roah képe

Á, szó sem lehet róla! Két kutyagyilkos,betőrő-kergető macskám van, az egyikük egy labradorzabáló fenevad, aki előbb vagy utóbb  csipet fog piszkítani az alomba, esetleg egy drótót, és akkor végre bebizonyosodik, hogy tényleg egy nasa-cirmos, aki valami laborból lépett meg.

Szeretem a kutyákat, jobb, ha tőlünk távol maradnak.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."